Van olyan helyzet, mikor néhány ember gondol egy merészet, és minden nehézségen át, saját eszközeivel, szinte senki által nem támogatva csak úgy egyszerűen megteszi azt, amire szerinte szüksége van a véleménye kinyilvánításához, és veszi a fáradságot ezt végig is vigye.Ebben kizárólag olyan eszközök állnak rendelkezésére ennek a végrehajtására amit csak saját maga tehet hozzá, és igyekszik ebből a legtöbbet kihozni.

Aki ott volt a parlamentnél a felállított jurtában csak magára számíthatott.Ez több volt, mint amit kapni remélhetett ezért a magánakcióért, és bárki bármit mond szerintem sikeres volt az egész ottlét a maga önzetlenségével, esetlenségével, spontaneitásával együtt. Bátor civilek gyűltek össze, és meg merték tenni azt, amiről sokan csak beszélnek, és tették ezt azokért is, akik  nem lehetnek ott bármilyen okból. Kis emberek fogtak össze, kis emberekért, és odamentek a "nagyokhoz", akik annyira szeretnek a nevükben beszélni, csak éppen velük nem akarnak szóba állni.Most lehetőséget kapott a megválasztott KORMÁNY párti képviselő arra, nézzen szembe döntéséinek következményeivel amit azok az emberek képviselnek akik vették a fáradtságot és odamentek, hogy elmondják milyen eredménnyel is dolgoznak ők ott a parlamentben. Minden személyes kapcsolat be lett vetve a siker érdekében, és még azon túl a képviselők ki is lettek értesítve megyünk hozzájuk beszélgetni, ha már annyi a dolguk nem érnek rá megtenni ők ezt maguk ugyanezt. Éppen jókor érkeztünk, aznap szavaztak a képviselők a saját fizetésükről, így teljes volt a létszámuk,sokunknak viszont még az aznapi megélhetés is kétséges már lassan, de nem panaszkodni akartunk, hiszen van olyan ember is, aki még nincs ilyen helyzetben, de már látja, bármikor belekerülhet a parlamenti rossz döntések következményeinek viselésébe. Ők is ott voltak általunk, és még nagyon sokan akik nem tudtak eljönni.

A szerencse is mellénk állt, de segítettünk is neki,azzal amit addig tettünk a sorsunk alakításáért, hiszen Tóth Imre gyaloglása már kellő alapot teremtett a kérdéseink megválaszolására, sikeresen megszólítottunk az Éhség menetben résztvevő politikusok közül párat, akik még nem is tudtak váratlan látogatásunkról. Becsületükre legyen mondva, Gúr Nándor és társai mindent megtettek érte sikerüljön a tervünk megvalósítása, dacára annak, nem voltunk velük sem kíméletesek abban a tekintetben, valahogy eddig nem kerestek bennünket Imre Brüsszeli útja óta.Ez nem is igazán számított most, csak olyan jó volt rávilágítani. Csörgött is Imre telefonja ezek után, és jöttek is a képviselők, még ha kis létszámban is. Azért a kormánypártiak nem igazán voltak lelkesek abban velük beszélgessenek, de bármilyen furcsa, még ott is van személyes ismerős, akit sikerült elkapni, és rávenni meghallgasson bennünket, nevének megosztásával nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de nagyon normális volt, ezt ismeretségünkre hivatkozva merem állítani bárki előtt.Azért a többség szelektív látásával, és hallásával nem igazán tudtunk mit kezdeni, pedig hangosbeszélőn is invitáltuk őket a tőlünk telhető legnagyobb udvariassággal. Meg is kértük őket, ne szaladjanak el előlünk, TÓTH KATA  azt is hozzá tette: MÉG NE! De kitartásunk meghozta gyümölcsét, éjszaka sikerült még egy kormánypártival beszélgetnünk, neki sem írom le a nevét, hiszen az én ismerősömmel együtt nem szeretnénk nekik semmilyen kellemetlenséget okozni a saját pártjukon belül, de mind a ketten megértést mutattak mellettünk. Azt még hozzá kell tennem, azért kicsit átvertük a fejüket, hiszen az alaptörvény megvitatásával bírtuk szóra őket, de utána gyorsan rátértünk a bennünket érdeklő munka helyteremtési kormány hazugságokra, és az általuk felgyorsított megélhetési problémákra, ami legyünk őszinték nem teljesen a mostani kormány hibája, hanem rendszerváltás óta létező probléma, csak a jelenlegi kormány nagyon bele húzott az életszínvonal rombolásába a kis emberek számára.Az alaptörvénnyel azért nem foglalkoztunk, hiszen az a sajátjuk, tartsák be ők, pedig nekik sem sikerül minden esetben. Erről ennyit. Ezt a módszert alkalmaztuk másnap reggel Dr Fazekas Sándor miniszternél is, és bele is futott a csapdába rendesen, a munkahely kérdésnél azonban simán nyócévezett, meg Horn Gyulázott. Jól felmondta a Szíjjártós-Selmeczys baromságot, de ezen csak mosolyogni lehet, és szánakozva tekinteni rá, ha csak ennyi telik tőle mint kormánytag.

Jöttek az ellenzékiek azért szépen, minden párt képviseltette magát, és készségesek voltak a beszélgetések során amit folytattak az időközben összeverődött harminc-negyven emberrel. Kevesen voltunk már az elején is, még kevesebben maradtunk éjszakára, de nem is a létszámot tartom fontosnak, inkább onnan közelítem meg, mindig kevés ember van az elején, a hősök csak később jönnek. Örültünk annak, amit elértünk. Beszéltünk velük, még ha hajnal kettőkor is esett be Újhelyi István, és hozott nekünk rágcsálni valót, és biztató szót, megértő segítséget.A végére lett egy kis média segítségünk is, amiben csak reménykedni tudtunk,de Nyakó István ebben sokat segített,és végül is örültünk amit sikerült megszereztetni magunknak, még azon túl is,mikor a szegény MTI-től kiküldött riporter már az elején közölte, a kis létszám miatt nem vagyunk hírérték. Lehet, de legalább nem hamisítanak meg, még ha ő erről nem is tehet.Összevetve az egészet, én személyesen mindenképp eredménynek tartom ottlétünket. Egyenlőre ennyi telik tőlünk, az hogy ez miért van így most inkább nem is hozom szóba. Az viszont biztos, folytatjuk, mert szükséges mindent megtenni magunkért, és másokért még ha ez kevésnek is tűnik valaki szemében. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, melyik szervezetnek sikerült egy nap minden parlamenti résztvevővel személyesen konzultálni? Főleg úgy, még le sem tudtuk őket ültetni, nem ígértünk semmit, és igaz néhányat lasszóval fogtunk ki, de ott voltak mindannyian, egy körülhatárolható szűk helyen, és végig is hallgattak arról mit is szeretnénk, mi a gondunk. Na ezek a civilek:BANDITA.

Van pár dolog, ami érdekes párhuzamot von a mindennapi életemben, és a nagyok játékában a politika színterén, és nem tudom nem összehasonlítani a kettőt, ami végül is egy dologban azonos. Bennem. Én szívom meg mind a kettőnél, hiszen csak nekem kell betartani a szabályokat, és a törvényeket, valamint az igazmondás is csak rám nézve kötelező.És van azért egy furcsa ellentmondás a munkavállaló és munkáltató viszonyában, csak fordítva.

Biztos találkoztak már sokan azzal a szituációval, ami sajnos mindennapos a  munka világában. Történetesen arra gondolok mikor a munkáltatók, és ezek jogkörével bírók, gyakorlatilag minden törvénytelenséget megtehetnek a melóssal szemben, ha úgy gondolják a saját érdekük ezt kívánja, vagy szimplán csak hülyék ahhoz amit tesznek, és úgy értékelik a kritikát, hogy szemrebbenés nélkül kirúgják az embert.Teszik mindezt vélt, vagy hallgatólagos beleegyezéssel a még náluk is magasabb jogkörrel bírok részéről. Idióta, és kicsinyes emberrel nem jó együtt dolgozni, és ha még főnök is, akkor még rosszabb a helyzet, ilyenkor a mezei melós jobb ha szedi a sátorfáját, és két kiosztott pofon után keres másik munkahelyet. Eddig ez ment is, amíg volt munkahely, de mostanában egyre nehezebb, így nem sok választás marad az egyszerű ember számára. Ha meg akarja védeni az igazát választania kell, vagy éhen hal miután kilépett, vagy tűr némán, és keresi a lehetőséget az igaza érvényesítésére. Egyik sem jó mivel van az emberben egy kis tartás,igazságérzet, becsület, de ezzel kell együtt élni, nem sok választásra van lehetőség.Nagyon bosszantó a kiszolgáltatottság,és igazságtalanság, de még rosszabb az, mikor ezek ellen nem is lehet küzdeni. Egyenlőre.

Ha a kormány tetteit és döntéseinek a következményeit nézem, rengeteg hasonlóságot fedezek fel. Ők is úgy végzik a melójukat, az ember legszívesebben itt hagyná az ilyen munkahelyet, de azért ez nem olyan egyszerű, ez az a pont ahonnan nem igazán van lehetőség máshova menni, bárhogyan is szeretné ezt akárki. Orbán a sajátjaként tekint az ország vagyonára, abból nem mindenkinek juttat egyformán, de a nehezét azért a melósokra bízza, a közös kassza előteremtése szempontjából. Ennek érdekében még az ember arcába is belehazudik, választási és válaszadási esélyt sem adva a lehetséges nem tetszés megfogalmazására. Olyan emberek segítenek neki ebben, akiket hosszú időn keresztül válogatott a saját érdekei szem előtt tartásával, és nem szeplőtlen szüzek vannak mögötte a hatalma megtartásának segítésében.Elég csak Pintér Sándorra utalni, aki az ország egyik legnagyobb adócsalója volt, aki nem csak a dolgozóit húzta le, de még az államot is megkárosította a lenyúlt adóforintokkal. Vagy hogy ne legyen magában ott van többi díszpinty, akik gazdasági érdekeik megszerzésében nem bízva semmit a véletlenre, hatalmukkal visszaélve kamionnal hordták a bevételt a közösből, persze azért próbáltak adni valami magyarázatot hozzá, de a Gíró-Szász, Lázár, Selmeczy beszéd csak a nyelv megcsúfolása amikor valamit meg akarnak magyarázni általa. Szííjártóról már nem is kell beszélni, nála genetikailag lehetetlen az őszinteség, és ne feledjük, Orbán nevében beszél. Gyakorlatilag bármit megtehetnek, és még meg is magyarázzák a nyilvánvaló szembeköpésünket, ami szerintük a mi érdekünkben történik. Hát nem érdekesek az összefüggések? A nevünkben beszélnek, csak éppen velünk nem, és ellenünk teszik mindezt, közben csak ők, és fajtájuk jár jól, a melósnak csak a puszta élete marad. Mondjuk van aki azt is elvenné, de csak verbálisan bátor, hiszen tudja, nem érhet el hozzá senki. Csak ne legyen ebben olyan biztos!

Miután nekik mindent szabad, és csak nekem, és a hozzám hasonlóknak kell alkalmazni a szabályokat az igazunk érvényesítésében, nem tudom miért kellene betartani az általuk hozott feltételeket?Ha valaki nem jól végzi a munkáját, miért nem tudom megfordítani a vele szemben fennálló viszonyt? Azért ez mégsem egy multicég, vagy egy rabszolgamunkával fenntartott ültetvény, hanem egy ország sorsa, amit a munkavállaló rossz irányba visz. És történetesen itt én vagyok a munkaadó, már itt visszanyalhat a fagyi. Nem tudom elfogadni a rám kényszerített határozott idejű szerződést, igazam minden erejével azon vagyok megszűnjön ez a felettébb visszás helyzet. El is viszem nekik a felmondást, csak még a többi munkáltató nem írta alá. Mondjuk ha megrázzák magukat, és kinyílik a szemük, látják már a Pali bácsi sorsa csak a kezdet volt, bármi legyen is bukásának az oka, az ilyen munkavállalók alkalmatlanok, és rossz oldalra képzelik magukat.BANDITA.

Először is elnézést kérek a kedves fadarabtól, hogy egy ilyen személlyel párosítom, de el kell ettől tekintenie, ha megígérem neki, egyszer használatba fog kerülni ennek az embernek a testrészein, még ha verbális formában is.Szervhiányos állapotában elhangzott mondatainak értelme nagyon erre ösztönöz Kövér László tömör, és  gyűlölködő reagálására a lemondással kapcsolatban.Botka László a tegnapi Egyenes Beszédben már értékelte a helyzetet, és reagált sok mindenre, én csak kiegészíteni tudom a tegnap délutáni parlamenti 20 percet a kezdéstől számítva, ami komoly aggodalomra ad okot a két esemény egymásba kapcsolódásából.

Az első, ami mindenkinek törvényszerű volt már, csak a kormánynak kellett volna már rájönnie, nem mehet szemben a természet körforgásával, ami kiveti magából az genetikai zsákutcába torkolló fajok fennmaradását, ezért Pali bácsinak le kellett mondania aláíró szerepéről a kormány gépezetében, bárhogyan is igyekeztek fenntartani annak működését, ami most egy időre kénytelen belassulni, még ha ezt nagyon nem is akarták megtenni. Nem is ők lettek volna azonban a nagy szabadságharcosok, ha még utoljára nem sikerült volna belerúgni mindenkibe, akik velük szemben olyan értékekkel rendelkeznek, melyet ők már régen töröltek a józan ész szótárából, és viselkedésükkel is igyekeztek ezt bizonyítani az elmúlt regnálásuk időszakában, konkrétan a választásoktól kezdve folyamatosan.De meg báboztak egyet utoljára, és ehhez egy számukra teljesen méltatlan helyszínt választottak, ahova ezek után még ideiglenesen sem lenne szabad betenniük mindent eltiporni akaró mocskos lábukat.

Megdöbbentő az első reakció a lemondás után az új ideiglenes "köztársasági elnök" szájából, az elhangzott mondatok jelentése túlmutat az eddigi eseményeken, és előre vetíti a kormány hozzáállását a demokráciához, amit most kénytelenek voltak alkalmazni. Fájt nekik egy olyan dolog megtörténte ami normális helyen teljesen természetesen működik, de ezt beteg agyatlanságuk nem képes elfogadni, és igyekeznek is minél kevésbé alkalmazni. Kövér "köteles" László szerint a tőle balra ülő képviselők méltatlanok a jelenlegi helyükre, és nem titkolta megvető hangsúlyával azt sem, ezt véresen komolyan gondolja. Neki egyáltalán nincs, és nem is lesz baloldala, erről most verbálisan is nyilatkozott, és ezzel nem hagyott kétséget afelől ebben az irányban fogja kezdeni szégyenletes működését. Nem kell ezen csodálkozni, neki nincsenek fenntartásai azzal kapcsolatban, le kell azzal számolni, aki szeretett vezérének az akaratával szembe helyezkedik, attól függetlenül ha ez az akarat még tévedéseken is alapul, nála ezek a dolgok szentek és sérthetetlenek, ha már saját kútfőből eddig sem tett hozzá semmit, legalább ezt tegye meg a maga idióta módján. Az sem érdekli ezzel mennyi ember lelkébe gázol bele, neki a szűk kormányeliten kívül más vendég listát nem kell összeállítani, ha meg akar hívni valakit magához egy kedélyes beszélgetésre baloldali gyalázás témakörben. Más nem is igen fogadná el meghívását, ismerve szellemi korlátait, amit most sikerült még jobban beszűkítenie, de ez eddig sem érdekelte a szerencsétlent. Ő is ékes példája annak, van még lejjebb attól a negatív szinttől, ahova az értelmi képesség fejlődhet, és nincs is magában ebben a klubban, sajnos sokan vannak még ott, és keményen dolgoznak a színvonaluk mélyrepülésében.Azzal a dologgal, hogy választói akarat juttatta oda a képviselőket már nem is akarok foglalkozni, a kormány még a saját választóit is képes szembeköpni, ha a hatalmi érdekeit veszélyben látja.

Lacinknak eddig sem volt minden rendben a fejében, de ha egy ilyen törvényszerű dolgot sem képes máshogy értékelni, értelmezni, mint ahogy azt megtette onnan a szerintem számára méltatlan helyről, komoly aggodalomra ad okot azoknak az embereknek az értelmi képességeiről is, akik azt a széket alátolták. Nem lehet kétséges az sem, ha ilyen emberek teszik a dolgukat a nevünkben, de éppen ellenünk, nekünk is meg kell tennünk mindent, hogy a természet törvényszerűségei minél hamarabb helyre álljanak, és végre vissza forduljunk ebből a zsákutcából. Ezt a dolgot kell most elvégezni, hiszen azt már tudjuk mit nem szabad csinálni, és abban is biztosnak kell lenni, van élet az ilyen hatalom után is, csak rá kell lépni, és végre elindulni.BANDITA.

A mai világban ezt csak így lehet megkérdezni, kérdőjellel. Egyáltalán nem jó annak, aki nem tolja a gyorsnaszádos Orbán kapitány ladikját,lehet annak sem felhőtlen az élete aki csak bele van fogva a a csónakocska evezőpadjába, és aki még esetleg tenni is akar valamit ellene még rosszabb helyzetben érezheti magát. Mindenkinek vannak saját jó, és rossz tulajdonságai, és pozitív -negatív szemléletei, mindez csak nézőpont kérdése, de ha valaki csak simán meg akar élni, egy élhetőnek teremtődött világban, annak a mai viszonyok csak kínszenvedést,problémát,megoldani képtelenséget hozhatott,valamint egy jó adag tehetetlenségi érzést, melyet puszta akarattal nem is lehet befolyásolni.

Van is miért félnie bárkinek, aki nem vallja a Fidesz által támasztott értékeket. Ha csak a közelükben dolgozik, fel kell vállalnia a megosztás, és szétosztás politikáját,és azon túl még részt is kell benne vennie, hiszen a saját megélhetése is ettől függ. Az ilyen ember egyáltalán nem biztos azonosul ezekkel az értékekkel, mit ahogy az sem biztos része akar lenni a megosztásnak, csak egyáltalán nem tehet ellene  semmit, vagy fél felvállalni a következményeket, melyek biztosak a jövő reménytelenségére nézve. Csak gondoljunk arra a szituációra, mikor most a kormány a devizatörlesztésnél előnyben részesíti a közszolgákat. Vajon a közszolgák akarnak előnyt élvezni? Szeretnének ok lenni egy megosztási politikában, vagy kiemelt figyelemben részesülni, és haragot magukra vonni? Talán ők is csak normálisan szeretnének dolgozni, megfelelő körülmények között, hiszen van hitelük, gyermekük, szüleik, barátaik, testvérük, de fel lettek használva egy nemtelen helyzetben. Vagy az egészségügyi bérrendezés alapesete.Miért csak egy részét lehet emelésben részesíteni, a többi mellőzésével? Mindenkinek jár a munkája után a normális munkabér, ebben kivételt tenni csak egy mesterségesen szított elégedetlenségi hullámot, és megosztást von maga után. De lehet ez is a cél. Ha a kormány már nem tudja a problémát megoldani, legalább okozza azt, még ha senkinek sem jó ez.

Ha valaki nem került ilyen képtelen szituációba, mint a fenti részen akkor sincs túlságosan rózsás helyzetben.Annak sem jó, akit kihasználnak a saját alkalmazásukban, de annak még rosszabb, aki csak egyszerűen nem akar ok, vagy következmény lenni, egy elhibázott politika porondján. Bármilyen helyzetbe is kerül a jelen viszonyok között, és bármilyen jó ember is az illető a történtek, és következmények minden normálisan gondolkodó embernél kiveri a biztosítékot, legyen az bármilyen kis feszültségre beállítva. Elég csak a nyilatkozók hiteltelen személyére gondolni, akik megmagyarázzák a fekete az tulajdonképpen fehér, és tolvajok mondják azt, a lopás a nem bűn ha ők követik el.Ha egyáltalán szólnak is hozzád, mert válaszolni azt nem szeretnek, csak a maguk igazát hangoztatni. Ilyen szervhiányos embernek lenni szerintem senki sem akar, és akkor már elmondhatja magáról, tulajdonképpen saját maga már nem is olyan rossz tulajdonságokkal van felruházva.

Azért még az rossz abban ha valaki akarja a változást, de nem tudja hogy is kezdjen hozzá. Egyedül képtelen belefogni, pedig ez nem igaz csak annyiban, inkább folytatni képtelen. Az ellenzék prominensei, akiknek utat kellene mutatni egyenlőre kivárnak, csak azt nem tudom mire kell még nekik idő. Minden történés csak a régi igazságot erősíti meg,hiszen a véletlen többségi akarat rosszul lett felhasználva ez tény, és minél tovább várunk a megállításával, annál jobban fog fájni az elkerülhetetlen.Mert utána sem lesz díszmenet a dolgok helyrehozása, aki mást mond az hazudik, de egyenlőre csak halvány jelek vannak a bekövetkezésére. Talán ha belekezdünk utána már könnyebb lesz. Van megoldás, csak még el sem kezdtük a megvalósítását. Na ez azért nem jó abban, nem vagyok kormánypárti. BANDITA.

Ennek a dolognak valami különös jelentősége lehet, ha a kormánypárt úgy érzi kevés az a félelem amit eddig a parlamentben teremtett. Pusztán a számbeli többségükkel megakadályoztak minden ellenvéleményt, esetleges kifogást, simán áttolták a tákolmányuk, és a rengeteg törvényt is hozzá. A falak még ilyen ámokfutásnak nem voltak tanúi, hiába hallottak már sok hazugságot ami ott elhangzott. Most lehet az épület stabilitásán túl ki akarják próbálni a golyóállóságát is? Vagy ez is csak olyan fordított dolog, mint az eddigi kormányzás hazugságra épült gépezete, először bedobják, aztán lemondanak róla, mintegy tesztelve a reakciókat? Eddig kellett volna az eredménytelen ellenszegülés letörésére egy saját belső terrorszervezet is akár, most már éppen tárgyalni, és egyeztetni akarnak az ellenzékkel, legalábbis szóban ez jön le, akkor minek a rendfenntartó erő?

De lehet ez is csak egy gumicsont, és be nem következése utána megtörölhetjük a homlokunk, fúú, ma is annyi képviselő, és melós jött ki,mint amennyi bement a tisztelt házba, a látogatók is megúszták,és még bilincs sem kattant senki csuklóján, mekkora dolgot akadályozott meg a demokrácia nevű valami. De lehet a Laci fiúnak kell egy újabb játékszer, és akkor véresen komollyá is válhat a dolog. Csak hírek vannak az elgondolásról, de azok elég félelmetesek, és ismerve Lacink észbeli képességeit, valóban kell neki külön védelem, és meggyőző erő ha rendet akar tartani a sajátnak vélt akoljában. Mert valóban úgy viselkedik mint a barom/elnézést az haszonállatok nevében/, aki előtt vörös posztót lobogtattak, már a szín említésére is elborul maradék agya. Különös hatással volt rá a nyóc év,amíg növesztette a haját, pedig ez csak rosszabbított észbeli képességein,hiszen az a kis maradék is bezápult a széles bajsza mögött. Addig sem volt egy észkombájn a lelkem, de a visszatérés a hatalomba csak rontott rajta,és hiába vágatta le a szép loknijait,ezzel úgy járt mint Sámson, csak neki nem az ereje ment el, hanem a maradék esze. Eddig sem értettem mit keres a politika színpadán, de ezzel nem csak ő van így a parlamentben, hanem sokan még rajta kívül, de azoknak legalább nem adnak fegyvert a kezükbe, ez csak Lacink jussa lesz. Ha valóban megkapja a hírbeli jogosítványokat a gárdája, akkor aztán lesz nemulass minden komcsinak vélt ballibsinek. Még a szék is át lesz húzatva más színűre, ha Laci egyszer elkezd rendet rakni. Aki meg rajta ül, és nem kormánypárti, annak az eddiginél is kevesebb esélye lesz bármit is mondani, nevetni, vagy pfújolni,még annyi esélyt sem fog kapni szegény ellenzék a mosolygásra mint szegény Némethné felszólalásakor, pedig azon csak nevetni lehetett, komolyan venni nem. Ezek után csak Lacit kell figyelni az ilyen blamázsoknál, szúrós tekintete a padsorokat fogja pásztázni, ki is mer nevetni a vízivó nénin, vagy egyéb, többségében értelmesnek egyáltalán nem nevezhető kormánypártin. Ha valakit észrevesz akár csak egy mosoly félreértelmezésével, már is mehet talpig vasban a pincébe, ahol lehet a falhoz láncolják, és megkorbácsolják a szegény képviselőt, mert nem bírta röhögés nélkül a dilettanizmust. Laci meg tartja a rendet rendíthetetlenül, és végre kiélheti magát ebben a szerepkörben. Észérvekkel nem tud operálni, hozzászólásai viccesek, de komolytalanok, kinézetre sem egy egyszerű eset, erős mentális terhelés látszik az arcán, és a hallatszik a beszédjén, annyi nála az összes erősség, nagy haverja a vezérnek, aki megvédi bármekkora hülyét is csinál magából. Pittbullnak jó  a Laci, de kár lenne szaporítani, genetikai zsákutca. Biztos van valami folt a múltjában, de annyira tisztának akar látszani, hogy ez szinte biztosra is vehető, azért van ez a nagy vörös szín fóbiája.

Csak az a kérdés, egyedül neki lesz ilyen jogosítványa képviselő regulázásra, vagy az alelnökök is kapnak ilyen jogkört? Mert a nagy számok törvénye alapján, azért több képviselő kerülne deresre a kormány padsoraiból, ha az ellenzék elnököl. És persze ilyenkor a végrehajtók sem a terrorlegények lennének, azok mégis csak fizuért verik félholtra a képviselőt, hanem lelkes önkéntesek, akár az utcáról beszólítva is, ők ingyen is egész munkát végeznek a deresre húzott kormánypártiaknál. Laci vagy állandóan elnökölne ellenzék nélkül, vagy mikor az ellenzék elnököl, akkor hosszú sor áll a lelkes állampolgárokból a parlament előtt, a bebocsájtásra várva. Vannak még azért itt nyitott kérdések, kár ezeken rugózni. Egy biztos. Ha Laci kezébe korbács kerül, még a maradék tekintély is kiveszik a tisztelt házból, ami az eddig ott történtek ismeretében méltó befejezése lenne a diktatúra kormányának, a hazugság szentélyére emelt parlamentben. Mert OTT SEMMI KERESNI VALÓJA, az ilyen módszereknek. Így is éreztem a félelmet, mikor bent jártam beinteni nekik, de nem tőlem féltek. Ők a megfélemlítők, kérdés meddig vagyunk hajlandók félni? BANDITA.

Sosem arról volt híres a civil csapat, ha kimész a tüntetésére, ott majd jól megmondják milyen megoldást kínálnak neked, és ezen túl azt végre is hajtják. Itt nincsenek politikusok, profi szakemberek a rendszerváltás végrehajtására,kizárólagos igazságot kínálók az oda vezető úthoz, csak lelkes szervezők, akik változást szeretnének, és ennek hangot is adnak.Ezen túl azonban mindenképpen sikeresek abban, össze tudják gyűjteni a különböző csoportokat, és részükre lehetőséget biztosítanak a vélemény kinyilvánítására. Voltam már olyan tüntetésükön ahol "csak" Alkotmány utcát sikerült megtölteni kb egy éve,most azonban ettől sokkal több történt az eltelt idő, és az elégedetlenség nagyobb térnyerése miatt is.

Csak elég a térképre pillantani, és még a laikus számára is nyilvánvaló, a "nem tetszik" száma már több a kormány médiacirkusza által felvonultatott szimpatizánsok tömegénél. Ezt biztos nem fogják beismerni a kormányoldalról, sőt, hamisítani is fognak, de a tényeket nem tudják megváltoztatni, erre azok az emberek az élő bizonyíték, akik ott álltak az Erzsébet-Híd előtt. Ők érzik a kormány politikájának a hatásait, magyarok, és nem adták a támogatásuk oda egy ingyen útért, és szendvicsért. A végét nem lehetett látni ennek a tömegnek, és ez a szervezők sikere. Ahogy az is, sikerült az elégedetlenség kifejezésén túl, most üzenetet is eljuttatni az elégedetlenkedőkhöz a bírálaton túl. A Milla egy kohéziós erő, de nem politikai irányzat, és nem a megoldást kínáló alternatíva, viszont mint közvetítő és kiválasztó nagyon fontos szerepet játszik az irány megadásában a következő időkben,ami akár befolyásolhatja a politikai palettát is. Figyelemfelkeltő, és demonstrációs ereje mindenképpen kell, hogy befolyásolja a politikai pártok erőit, mint ahogy az ott elhangzottakat is meg kell hallgassák, és ezen túlmenően el is fogadják azt, mint akaratot. A civilek megmondták mit tegyenek és hogyan, most a többi résztvevőnek kell hozzátenni a saját erejét a tüntetésen elhangzottak megvalósítására. Szerintem egyértelmű felszólítást kapott a formálódó ellenzék arra nézve, a kormány bírálata már nem elég, azon már túl kellene lépni, és tenni is kell valamit ellenük, nem csak beszélni kell róla. A számháború a két fél között élesen bizonyítja, az elégedetlenek már többen vannak, nem rombolni akarnak, nem ülnek fel provokációnak, kicsit türelmetlenek, de nekik ennyi a lehetőségük. Legalábbis én ezt láttam tegnap, és ez jött le a tömeg hangulatában, ott ahol én álltam.

Csak köszönet jár a szervezőknek, akik a felmerült nehézségeket profi módon kezelve színvonalas rendezvényt raktak le az asztalra, és az ünnepi jelentőségen túl, annak aktualitását meghaladó továbblépés lehetőségét biztosították a résztvevők számára. Megteremtették azt az erőt, aminek felhatalmazásával közelebb kerülhet az egyén a többségi akarat helyes mederbe tereléséhez.Két szóban össze tudom foglalni a tegnap történeteket: KÖSZ MILLA. Ebben benne van minden, a többit nekünk kell hozzárakni.BANDITA.

Ugye jól értelmezem a tákolmányunk azon pontját, miszerint nem lehet népszavazást kiírni a kormány és egyéb hatalmi ágak leváltására? Mellesleg ez vérlázító számomra, első pontként a majdani változásra ezeknek a betonozó intézkedéseknek az eltávolítását kell elkezdeni, de nem is erről akarok most agyalni. Most inkább az első lépés megtételéhez gyűjtök bátorságot, mivel nem akarok baltát élezni, molotov-koktélt töltögetni, próbálok egy józanabb megoldást találni a jelenlegi helyzet megoldására. Tüntetni, beszélni, elemezni, hibát kritizálni már nagyon jól tudok, és ezzel sokan vannak így az internet biztonságában, de valahogy sosem jutunk el a konkrét lépésekhez, mindig találunk valami indokot a megvalósíthatatlanság mellett. Meg ugye azért van egy kis fásultság, beletörődés, várakozás a másikra, csak könnyebb az, mint tenni valamit. Azon, hogy mi lesz utána, ha sikerül már végre ezeket a gyökereket elzavarni, nem nekem kell agyalni, rengeteg szakember vár ugrásra készen a megoldással, csak még tökölnek valamiért. Hát én nem!

Egyáltalán nem érdekel az OVB pecsétje a szavazási lapon, valahogy szerkesztek egy olyat ami már van közkézen, és feltöltöm az oldalamra a Facebook-on. Ez ütközik pár akadályba számítógépes tudásom hiányosságait figyelembe véve, de elfogadok minden segítséget. Tehát, ezeket a másolt lapokat, ami Pali bácsi kisdoktorijához azért nem mérhető, megfejelem egy kérdéssel:" AKAR ELŐREHOZOTT VÁLASZTÁST A JELENLEGI KORMÁNY LEVÁLTÁSÁRA?" Ez így tisztára alkotmány ellenes, de nem érdekel, nem is foglalkozom vele. Mivel eleve nem is lehetne ezt kérdezni, nem is fárasztom vele magam megvárjam az OVB elutasítását. Kirakom egy oldalra, onnan bárki letöltheti, lesznek benne rubrikák a személyeknek meg minden más, és kitöltés után aztán mindenki postán elküldi hozzám. Egyszerű ez, mint a faék, és alig jár költséggel, és utána járással. Szkeptikusan azt is mondhatom, minden aláíró belead öt forintot, és már megvan a postaköltség. Elkezd gyűlni a sok aláírás, mindig kiírom mennyi jött össze, tudja mindenki hol tartunk. Nem keresek szervezetet támogatásért, de azért igyekszem mindenhol reklámozni az engedetlenségem, és a hozzám csatlakozók elért sikerét. Ha sikerül egy komoly létszámot összehozni azért az már komoly ütőerő, és a kérdésből arra is lehet következtetni a következő választáskor mi lesz az eredmény. Ha valaki letölti az ívet, mehet vele a városban, találkozhat ismerőssel, átmehet a szomszédhoz,aláíratja azzal aki egyetért, és ha kész, csak postára adja. A hitelesség szempontjából ez nagyon fontos. Nem is akarom tovább ragozni a témát, szerintem mindenki nézzen kicsit magába mit is tehet a helyzet megváltoztatására, ettől függetlenül lehet még vérontásra, forradalomra, tüntetésre készülni, csak valami konkrétumot szeretnék arra nézve valóban akarjuk a változást, és nem csak beszélünk róla.

A módszer nem tökéletes, rengeteg benne a buktató, sokak számára értelmetlennek tűnik, de ha már gondolat szintjén egyetért vele valaki, és elkezdünk vele foglalkozni, már közelebb leszünk a megoldáshoz. Viszont ha összekapjuk magunkat, egy komoly bázis lehet a kezünkben a jelenlegi hatalom ellen, és minden egyes aláírás csak közelebb hozza a helyzet megváltoztatását. Tőlem csak ennyi telik egyenlőre, bárki segítségét elfogadom, aki előrébb kívánja vinni a tervet, a nehézségeivel meg nem értésével tisztában vagyok. Keressen aki szerint ez is egy út, amelyen csak el kell indulni, segítségét előre is köszönöm. Azzal a válasszal miszerint a kormány lesöpri a kezdeményezést, csak azért nem akarok foglalkozni, mivel mindent lesöpör ami nem az ő érdekeit szolgálja. Azért szeretnék már veszély lenni azokkal együtt akik csatlakoznak, és ha elegen leszünk akár valóságosak is lehetünk akiket már nem tudnak szembeköpni.BANDITA.

Most teljesen komolyan próbálok először a saját, aztán az ismerőseim szemébe nézni. Szervezkedünk, tüntetünk, gyűlésezünk, ide-oda megyünk, soroljuk a sérelmeket, akarjuk a változást, szavazunk a lábunkkal, rekedtre ordítjuk a torkunk, összefogást sürgetünk, és utána hazamegyünk elégedetlenül. Valahogy nem igazán látom bármelyik szervezet, vagy párt valóban annyira szeretné a változtatás elindítását, mint ahogy mi azt az ismerőseimmel egyre sürgetőbben szeretnénk. Lehet az lenne a megoldás hogy egy valóban civil alapon kezdjünk el aláírást gyűjteni a kormány megbuktatására?

Fogalmam sincs mi ennek a módja,de megtalálhatjuk a megoldást együtt, és nagyon türelmetlen is vagyok ezzel kapcsolatban, de akárhova megyek, vagy akármit is olvasok, mindenhol megáll a dolog annál a résznél, össze kellene fogni, az élére áll majd valaki, még korai, nem vagyunk elég erősek, még nem jött el az ideje, a Fidesz nem fogadja el, és még hosszan lehetne sorolni az ellene szóló érveket. Ezeket minden szervezetnél, pártnál, mozgalomnál külön-külön meg lehet találni, hiszen még odáig sem jutott el a dolog közösen mondjanak legalább valamit. Attól pedig még nagyon messze vagyunk legalább a leglényegesebb pontokban valami megoldási stratégia szülessen. Tehát továbbra is türelmesen kell várni amíg valaki eldönti, most akkor végre tényleg buktassuk meg a kormányt, ne csak beszéljünk róla? Nem tudom létezik-e egyáltalán más út, a Parlamentben úgy láttam az ilyesmi hiába való próbálkozás a jelenlegi körülmények között, a kétharmad mindent lesöpör amit a vezére nem tart helyénvalónak. Az utcán ismét csak gyülekezni fogunk, ezt a kormányt nem igazán hatja meg bármit is követelünk, arra meg egyszerűen nem látok reális lehetőséget önként belássák a hibáikat, és sűrű bocsánatkérések között átadják  stafétát egy szakértői kormánynak, ők pedig elutazzanak egy egzotikus szigetre ahol leélhetik hátralevő napjaikat, esetleg ahonnan visszasunnyoghatnak valami amnesztiával. Vagy arra vár valaki addig fogunk tüntetni egy huzamban amíg a kialakuló nyomás hatására le nem mondanak? Ez is egy alternatíva, de nem valósághű, hiszen ez is a kormány józan eszére épül. Csak abba kell belegondolni, az Éhségmenet gyalogolt több mint kétszáz kilométert, és valóban lerakott valamit az asztalra, de úgy istenigazából nem hatotta meg a hatalmat, bármilyen népszerű is lett a menet, még provokálták is,  és nem is igazán veszik őket komolyan, legalábbis úgy tesznek. Pedig ők valóban csak jót, és jogosat akarnak, és el is fogják venni azt ami jár nekünk, bármennyire nem akarja a kormány. Mert értünk is mentek, ha csak egy részkövetelésért is, ami szerintem az alapja mindennek, a tisztességes megélhetésért, és a jobban megfizetett munkáért, ami régi sara a politikának. Ehhez még annyit hozzá tennék, tudom miről beszélek, velük mentem az utolsó 60 kilométert, mert ennyire volt pénzem, nem tudtam Miskolcig utazni. Vagy az LMP népszavazási gyűjtőívei megoldást hoznak? Fontosak az ott feltett kérdések, és alá is írtam, de ez csak négy /4/, az eddig hozott több mint háromszáz törvényből, aminek nagy részével továbbra is vita van, éppen úgy, mint az alkotmányozással. Ezt is simán félre fogják söpörni a kormányoldalról sőt, még valamilyen módosítással jól is fognak kijönni belőle legalábbis kommunikációs szinten, vagy nevezzük simán hazugságnak, végül is azt teszik.

Vagy esetleg várunk 2014.-ig? Mert az is lehet alternatíva, ha addig nem törlik el a szavazás intézményét, kiveszik a koronát a tárolóból, és Viktoruk fejére teszik. Esetleg rombolhatunk, gyújtogathatunk, anarchiát idézhetünk elő, de abban nem akarok részt venni. A "szocik nyócéve", és még ki tudja kik lehet megvárják azt az időpontot ami a soron következő választás lesz, mert még nem éreznek elég erőt a céljaik megvalósításához, vagy még nem tudják mit csináljanak.Pedig nem a saját tervekkel kellene foglalkozni, hanem a választók akaratával, de ezt fel kellene ismerni, főleg ha komolyan gondolják a változást. Szerintem már van kész terv, ha pedig még sincs, vagy tagadja bárki, kénytelen lesz előállni vele, ha továbbra is tényező akar lenni a választók szemében. Mert a 10.ei tüntetésen Kónya Péter nagyon szépen összefoglalta mire is gondoltam a következő kormánnyal kapcsolatban, csak utána megállt az oda vezető út megmutatásában. Ha csak azt amit elmondott lemásolom, mint Pali bácsi a kisdoktorit, és az ismerőseimmel megbeszélve elkezdek aláírást gyűjteni az előírt íveken, akár postai utat használva az összegyűjtéshez, ha kell szervezetileg összefogva, bejelentve, akkor már én leszek a nyerő, hiszen elkezdek valamit, amire szerintem már sokan várnak. Borítékolom azt ha lassan is, de elkezdenek gyűlni az aláírások, lesz egyből sok-sok mindenki aki besegít. Annyira tetszik saját ötletem, segítségül is hívom barátaimat, és akik egyetértenek velem, segítsenek végig vinni amit itt leírtam.

Az a lehetőség meg sem fordul a fejemben, a kormány változtat bármit is ami segít nekem, és a hozzám hasonlóknak kimászni a bajból, az eddigi fordított kormányzás, és az én ellenzékiségem is ezt mondatja velem. Ha pedig elkezdek számolni, rájövök a kormány félidőben van, ha most elkezdünk  bármit is az legalább egy év, mire eredményt lehet elérni. Ott fognak betartani ahol lehet, de volt már egy Seres Máriánk, akinek sikerült, és nekem sem kell több, csak utána tovább vinni azt amit elkezdtem. Egyszerű kérdésre  kell válaszolni:" AKARJA A KORMÁNY LEVÁLTÁSÁT ELŐRE HOZOTT VÁLASZTÁSSAL!" Ezzel még nincs vége, hiszen még hátra van a választás, és ha el is zavartuk ezeket az elnyomókat, akkor sem lesz még egyszerű a károk helyrehozása, de minél később kezdünk bele, és minél tovább áltatjuk magunkat a másikra várva, annál nehezebb lesz visszatérni a többségi akarat útjára. És végre nem valaki ellen, hanem magunkért kellene beikszelni azt a nyomorult jelet, a számunkra visszahívható, hiteles ember neve mellé. Mert az is lesz, csak el kell kezdeni változtatni a dolgokon végre a magunk érdekében.BANDITA.

Hova tűnt a 2012. január 2.-ai Szolidaritás? Hiába is keresem a választ, vagy próbálom megérteni a történteket, ki merem jelenteni a színpad előtt most nem volt olyan érzésem, mint az Opera előtti összejövetelen. Sok minden történt azóta ami sikeresen lehangolt ez előtt a tüntetés előtt. És ez a lehangoltság csak megerősödött bennem ahogy most ott álltam az eléggé bizonytalan tömegben. Minden kellék adott volt a sikerhez, és nem rajtunk múlt, hogy ez nem következhetett be. Bizonytalanság, remény, várakozás volt érezhető azokban az emberekben akikkel csak találkoztam az egész indokolatlanul hosszúra nyúlt délutánon. Talán az sem véletlen a felénél már megkezdődött a tömeg elszivárgása. Az ezért kapott kritika azonban nem azokat illeti meg akik ott voltak, esetleg egyáltalán el sem jöttek személyes, vagy anyagi indokból,az értékek látszanak veszendőbe menni. Lehet azoknak volt igazuk akik otthon maradtak, viszont a a történteken túl nem szabad elfelejtkezni arról az értékek nem változtak, csak másokat kell keresni akik elé, vagy mögé oda lehet tenni ezeket.

Ami a tüntetésen történt semmit nem von le ezekből az értékekből, és a felszólalók meg is tettek mindent azért ez nyilvánvaló legyen. Csak most valami hiányzott, mégpedig a fűszere az egésznek. Kónya Péter beszéde szenvedélyesnek indult, aztán átcsapott egy sima választási propagandába, sok politikai felhanggal, és nem volt befejezve. Nekem úgy tűnt, ígéreti szólamokat kapott a a beszéde, csak a konkrét megvalósítás útja maradt le, viszont akár egy párt választási hadjáratát is előre vetítheti. Csak akkor mi szükség volt az elmúlt két hónap borzalmas bizonytalanságára, és vádaskodására? Azok után ami a Szoli berkein belül történt, ez engem csak még jobban összezavart, mert ezek után nem tudom eldönteni most éppen mit is akarhat a Mozgalom.Rájöttek az egyetlen lehetséges helyszín a változtatásra a parlament, oda viszont csak párt juthat be? Legyen annak a neve szövetség, vagy koalíció, esetleg egyesület? És akkor innentől megint nem értem mire volt jó a nagy függetlenség hangoztatása a politikai pártokkal szemben?

A többi felszólaló is kitett magáért, csak már észre kellene venni, sem a szavak, sem a konkrét tettek nem igazán hatják meg a hazugság sajtószabadságát, ami a hatalomban jelenleg található. A kormány már túl van azon figyelembe vegye az emberek véleményét, ez egy percig nem is volt szándéka. Őket felkérni párbeszédre, sérelmeket felsorolni nekik régóta hiába való próbálkozás, vigyorogva lesöprik az ellenvéleményt, ha egyáltalán reagálnak rá. Megoldás lett volna egy konkrét kezdeményezés akár egy népszavazásra is, ami nem csak részkérdéseket érint, mint az LMP gyűjtőívei, hanem egy kormányváltásra való választási lehetőség felvetését, és nem mellékesen annak végrehajtását.Ehhez volt elég ember, és média felület, már csak az akarat kellett volna. A nem jött még el az idő, nem vagyunk még elegen duma már kicsit idejét múlt, az emberek értelmesebb része tudja ennek megvalósítása időbe telik, és ez alatt az ellenzék is összekaphatja magát az összefogásra, hiszen ha külön-külön próbálnak bejutni a hatalom színterére azzal csak a mostani állapotot tartósítják. Már rengeteg megoldási verziója van ennek a katyvasznak a felszámolására, csak nem kell mindenkinek a sajátját erőltetni, hanem a sok tervből kell egy ütőképes cselekvési verziót összehozni, és nem kizárólagosságra törekedni. A Szoli tüntetésének erről kellett volna szólnia, de az értékek elhagyása, és főleg  a tagság akaratának figyelmen kívül hagyása, csak egy újabb próbálkozást hozott a megfogalmazott bírálatok hosszú sorában. Ez nem von le semmit abból a tagság jelentős része továbbra is akarja a változást, csak lehet más úton fogja ezt érvényesíteni, és főleg mással,viszont a  Szoli igazi értékeit senki sem vonja kétségbe. Én is csalódtam, de fel tudom dolgozni ezt, sőt, tanulni is képes vagyok belőle, mint ahogy arra is képes vagyok, ne dőljek be ígéreteknek,hiszen tudom bármilyen változás elérése nem jelenti azt feltétlenül attól a naptól azonnal jobb lesz az életem, mindjárt többet fogok keresni a munkámmal, és végre rend lesz minden területen,mégpedig olyan, ami a többségnek megfelelő. Ezért nem értettem a kapkodást a felszólalók sorában, mikor Tóth Imre, az Éhségmenet elindítója került a színpadra minden előzetes bejelentés nélkül, és főleg a tömeg elszivárgásának kezdete után. Pedig tőle csak a valóságot lehet hallani, úgy ahogy gondolja,egyszerűen, kertelés nélkül, kicsit türelmetlenül. De ne legyen kétséges senki előtt, Ő is tudja hosszú ez az út, és göröngyös amelyen el kell indulni,és akár már rajta is lehetnénk, ha nem csak beszélünk róla. De minél később lépünk rá, annál tovább tart. Megértem felháborodottságát azzal kapcsolatban szinte senki nem maradt ott a tüntetés után elégedetlenséget demonstrálni, de meg kell értenie, ez a csalódottság kifejezése volt a szervezők irányában. Lesz még erre alkalom, hiszen még sok mindent fog az ember elveszíteni, és akkor nem harmincan akarunk a téren maradni akaratot kinyilvánítani saját magunkért. De most legalább elhangzott egy forma, aminek lesznek követői, ha végre elkezdünk valamit.

A teljesség igénye nélkül írtam le a tüntetéssel kapcsolatos érzéseimet, és nem törekedtem a megoldás kizárólagos elfogadására azzal amit megfogalmazni próbáltam. Még nem tartok ott leüljek egy sarokba és azon tépelődjek miért nem tudom jobbá tenni a saját, és a másik életét, még ha ez nem is lenne jó mindenkinek, de a többségével már elégedett lennék. Egyenlőre próbálom feldolgozni a történteket, és visszalépés helyett a meglevő ismeretekkel továbbhaladni a hibák ismétlése nélkül. Akik ott voltak az értékeket elfogadják, és tovább is mennek a változás megvalósításában, és lesz akivel ezt meg is tegyék. Nálam már megvan ehhez az akarat, és a társaim is.BANDITA.

UI: Utólag jutott tudomásomra, és láttam újságban, Tóth Imre beszéde be volt jelentve, nekem kerülte el a figyelmem.A tüntetésen Én nem hallottam, ennyit fenntartok.BANDITA.

"Mindenki hozzon még egy embert". Talán ennyi is elég lenne bármilyen kezdeményezés mellett, ami lezajlik az elkövetkező időkben. Márpedig azokból mostanában kijut szinte minden napra valami, az ember már bele is fárad egy kicsit. Nem akarok nagyon morcosnak tűnni, de a hatalom részéről eddig sem a hangot nem hallották, sem a szemüket nem fordították oda ahol történt valami, simán nem vettek tudomást semmilyen javaslatról, kritikáról, figyelmeztetésről. Mégis foglalkozni kell továbbra is a kevés megmaradt lehetőséggel, bármennyire is úgy látszik leperegni látszik a hatalom cinizmusáról, sőt, még inkább további arroganciát vált ki belőlük. Lehet csak nekem tűnik úgy attól, hogy úgy tesznek nem vesznek figyelembe semmit amiről úgy vélik nem is kell foglalkozniuk vele,már komoly aggodalom van a soraik között.

Annyira azért nem hülyék a jelenlegi hatalom isten barmai mint gondoljuk, hiszen minden ellenzéki lépést gyors törvényalkotással, és rendelettel igyekeznek megakadályozni, pedig már a munka nagyját elvégezték a a hatalmuk  folytatólagos biztosítására, miközben folyamatosan nyakig voltak az államkincstárban, gondolva a lehetséges vereségre is, amelyből végül is anyagilag a legjobban akarnak kijönni. Ahogy én látom az ellenzék a mozgósításon már régen túl van, lett is annyi szervezet akiket mind sérelem ért, hogy lassan már megszámolni is nehéz őket. De hál istennek lettek azért nagyobbak is, akik már komoly erőt jelentenek a hatalommal szemben, azok bárhogy is próbálnak nem venni róluk tudomást. A politikusok egy része is kezdi beismerni, valahol ők is hibásak abban az ország ide jutott, és ez a sokak számára képtelenül rossz helyzet előállhatott. Ébredezik mindenki, és keresi a kiutat. Össze is érnek majd egyszer a megoldást keresők, ha felismerik a törvényszerűségeket, és sikerül a saját érdekeiken is felülemelkedniük. Olyan megoldás nem létezik ami minden egyénnek jó, egy kicsit mindenkinek engednie kell, még ha nem is akarja ezt megtenni. Szükség van a másikra, aki talán csak abban különbözik, máshol lakik, más az identitása, és kicsit másként fejezi ki magát. De szerintem pár dologról nem szabad elfelejtkezni. Az mindenkinek világos, aki látja mi megy végbe a hatalomba kerülőknél, maguktól nem fognak jobb belátásra térni. Sajátos autokráciájuk ezt nem is fogja engedni, és már visszaútjuk sem nagyon van. Nem is nagyon kell velük foglalkozni, minden bírálat, vagy esetlegesen felajánlott segítség is lepereg róluk. Volt idejük kidolgozni stratégiájukat, most rohamléptekben valósítják azt meg.

De mégsem szabad annyiban hagyni a dolgot. Ahogy az ellenzék mondja, most a lábunkkal szavazunk, bárhogy is próbálja ezt a hatalom lekicsinyelni, erre igazából nekünk van szükségünk. Mint ahogy arra is tudomásul vegyük a dolgokat csak a parlamentben lehet megváltoztatni, az utca csak az oda vezető békés út. Arra is kell  gyúrni egy kicsit, mi lesz ha sikerül bejutni a törvényhozás helyére. Ahogy én látom sokan készülnek már erre az állapotra is, csak a mértéket próbálják még növelni mennyi is legyen az övék ebből. Viszont ezzel elég sok idő megy el, aminek úgy istenigazából az egyszerű ember issza meg a levét. Szerintem már vannak kész forgatókönyvek a Fidesz utáni életre, csak mindenki a sajátját akarja keresztül vinni, lehetőleg minél nagyobb részben, és mintha nem engedne oda mást aki lehet csak hozzátenni akar. Arról lemondani mint egyedüli, és kizárólagos megoldás még nem nagyon tud senki. Vannak már új arcok is színpadon akiknek szerintem bent van a helye a parlamentben, de ehhez még sok minden nem adott, de sokan azon dolgoznak ez ne így legyen. Ezeket az arcokat be kell juttatni, ahhoz viszont el kell menni szavazni. Mivel csak pártok juthatnak be, nekik abban a formában kell működniük, bárhogy is irtózunk a megnevezéstől. Tudni kell azonban arról is folyamatosan, ha valaki be is jut a parlamentbe az valóban a szavazókért fog dolgozni. Szerintem nem neki kell ígérni sokat, és merészet, nekünk kell megmondani mit szeretnénk, és meg kell teremteni a lehetőséget arra számon is kérhessük rajtuk. Régi politikus, vagy újonnan bekerülő együtt kell dolgozzon a választókért, de nem várhatunk tőlük csodát. Arra is fel kell készülnünk, lehet még ettől rosszabb is világ, mint amiben most vagyunk, bár nem nagyon tehetünk róla. Csak egy kicsit, de ezen ne rugózzunk.

Tovább is írnám még az okosságaim, de inkább csak egy kicsit szeretnék hozzátenni a változás előkészítéséhez. A megoldást nem egy emberben látom, hanem a többség közel azonos vélemény egyezésében, ami nem biztos mindenkinek egyformán jó. Ha csak arra gondolunk, kicsivel többet szeretnénk az elvégzett munkánk után, ezt mennyire nem fogja tolerálni a befektető, aki gyorsan akar, és sokat, és nem igazán érdekli a nyomorunk. De minél később kezdünk bele valamibe, annál nagyobb hátrányba kerülünk, bármi legyen is a cél. Ha már elkezdünk megoldást keresni, mi is legyen a mai helyzet után, már közelebb vagyunk a gyógyuláshoz. Kezdetnek ez is elég.BANDITA.

Annyi lenne a szándékom ezzel a kis szösszenettel, hogy előre borítékolnék egy újabb hazai média áradat magyarázatát a legújabb Eu-ban meghozott határozatról, ami ismét Magyarországot állította a figyelem középpontjába. Nevezetesen a Kohéziós Alap, vagy ilyesmi befagyasztása körüli újabb lehetőségről a mi sajátos sajtószabadságunk szempontjából, ami ahogy olvasgatom a híreket már el is kezdődött. Orbán Viktor már tudja azt is, nem fogják befagyasztani a lóvét, amit meg kell jegyezzem egyáltalán nem az ő érdeme, inkább a józan ész diadala lesz, ő ezzel pedig nem dicsekedhet. Neki köszönhetjük azt, hogy ez egyáltalán bekövetkezhetett, viszont annyi legyen a mentsége, ebben azért benne van a többi kormánynak is a munkája, neki csak fel kellett ezt gyorsítani, és hozzá kellett tenni a sajátos gyorsnaszád lavírozását, meg a különleges autokratikus gazdaság politkáját.

Nem is annyira az ide vezető út lehet a fontos, azt majd kibeszélik nagyszerű elmék minden fontos nyilvánosság előtt, ahol majd lehetőséget kapnak megszólalni, inkább a túlnyomórészt kormányközeli média hírverését szeretném kicsit előrevetíteni. Nem lehet teljes a kép, annyi hely nincs ebben a blogban, csak egy-két dolgot szeretnék megjegyezni a jövőbe látás képessége nélkül. Viktorunk nyilatkozata már elkezdte a saját dicséretét, azzal amit tudni vél a végkifejletről, de ne felejtkezzünk el róla, ha ez valójában nem megtörténik, annak csak azok látják a kárát, akik eddig is megérezték a dilettáns gazdasági reformok következményeit. Hiába próbálja bárki megmagyarázni ennek az idióta kormánynak, minden rosszallás nekik szól, a következményeket azonban annak kell viselni akiknek a nevében elkövetik a rossz döntéseket, vagyis az állam azon részének, akikről ilyenkor beszél, de általában csak hülyének néz. Most lehet majd nyócévezni, szocizni, hazaárulózni kedvük szerint,de ha az Eu döntéshozói valóban felismerik az ország szívja meg a döntésüket, nem a kormány, aki ellen szólnia kellene ennek az egésznek, akkor is nagyszerű lehetőség nyílik a saját fényezésükre. Annyira azonban érintené őket a pénz elvétele, kevesebbet tudnának egymás között osztogatni, de hogy az eddigi kiszórt pénz ne vesszen  kárba, most lehet egy kicsit megszolgálni az eddig osztogatott potya milliárdokat. Milyen igazságos lenne az, ha a döntéshozók csak egyszer viselnék a rossz döntések következményeit, de az nem mostanában lesz, mikor ezt meglátjuk. Mindenesetre a kettős beszédre  ismét lehet egy újabb példa, odakint kiemelhetik mekkora ászok a költségvetésben a kormány hű fiai, lányai, hiszen a számok mellettük szólnak, és most a mindenféle felár, meg kamat, és százalék is jól áll, amit nem is győznek hangsúlyozni. Csak itthon a hazai pályán az emberek ezt máshogy élik meg, de a jól megfizetett kormánypárti média gépezete majd őket is igyekszik legyűrni. Lesz itt minden, csak győzzük kapkodni a fejünket. A szokott kliséken túl, be fognak vetni mindent ami szerintük kell, csak úgy fognak repkedni a gumicsontok a sajtó asztalánál. Még az is előfordulhat, ki fogják jelenteni, ez a siker, ami esetleg bekövetkezik, és valóban nem zárják el a pénzcsapot, kizárólag csak egy ember kivételes politikai képességének köszönhető, akinek lehet már készítik a szobrát  a parlament előtt, ezért is kellett körülzárni annak egy részét. Hogy ne legyen kétsége senkinek felőle, Orbán "Fidesz" Viktorról beszélek. Ki lesz emelve nagysága, és legalább ennyire meg lesz magyarázva az ellenzék esetleges hazaárulása. Már csak azért mert a közös siker elképzelhetetlen, hiszen mégsem lehet a nyíltan ellenzéki józan hangokat beleszőni a történetbe. Nem is tudom, ha az Éhségmenet is kéri a döntés semmiségét, azt vajon milyen eszközzel fogják beírni a hamisítás nagykönyvébe? Vagy a józan politikusok, és civilek szavait milyen tollal jegyzik le? Gyanítom beindul ilyenkor a szelektív beszéd, és ezek kimaradnak, hiszen nagy égés lenne ha nem egyedi, és kizárólagos lenne a siker. Legalábbis a tálalás szerint. Milyen lázas munka lehet most a pénzért írok között, akinek a fejük felett ki van húzva a transzparens, rajta a felirattal:"Merjünk nagyot hazudni, nem lesz következménye:" Összeszokott csapat dolgozik a kitalációkon, azt is sikernek írták le, a Munka Törvénykönyvéből a munkáltatók jogain túl kihagyták a korbácsot, mint eszközt. Mert csak ez maradt ki, majdnem minden mást sikeresen beleírtak, ami a kizsákmányoló befektetőknek jól jön ahhoz, ne fizessék meg a munka értékének méltányos részét. De jók lesznek a fiúk-lányok, hiszen tudják az állásukkal játszanak. A szervhiányos, meggyőződésből pártolókkal szemben fegyvertelen vagyok, nem hatnak rájuk észérvek, nekik nem kell az út szélén várakozni, felfértek a szekérre. Csak tűnne már el ez a szekér, ma az űrhajók világában sokan nem hiányolnák. Valami határt azonban kell hogy szabjanak a propagandának, de az igazi szóvivői ászokat ez nem fogja befolyásolni, rájuk nem vonatkoznak a józan ész szabályai.  Még olyasmi is elképzelhető ami meghaladja az egyszeri ember képzeletét, de mégis sikerül nekik ezt rezzenéstelen arccal végigmondani, miközben a hallgatóság fetreng a röhögéstől.

Nem tudom meddig lehet az ilyen kommunikációt kordában tartani, 2006-ban is elég volt egy elszólás, vagy igazmondás, nevezze mindenki aminek akarja, és kiderült a valóság. Itt is lehet fényezni az eredményeket, legalábbis a számok és kommunikáció szintjén, de az emberi gyarlóságot nem lehet befolyásolni, mint ahogy az igazat sem lehet sokáig elhallgatni, bárhogy is szeretné bárki. Nem akarok nagy szavakat használni, de a számok nyelvén túl, kicsit másnak látom a valóságot, de ha az én véleményemre kíváncsi lenne bárki, nem itt írogatnék. Lehet jelen esetben jobb a hazugság, hiszen ha kiderül mekkora bajban is vagyunk, azt sem a pénzpiacok, sem az emberek nem tolerálnák, eltűnne minden amivel úgy gondoljuk egyenlőre rendelkezünk.Jelen helyzettől csak rosszabb fog jönni, viszont könnyebb lenne elviselni, ha látnánk a véget az alagútnak, de ehhez először ezeket a hazug kutyákat kellene eltávolítani villámgyorsan! BANDITA.

Továbbra sem tiszta a kép a Szoli háza táján, de valahol meg kell húzni a határt, és el kell dönteni merre is haladjon a szekér. Kétségtelen, hogy történtek dolgok, amelyek nem segítették, sőt hátráltatták a Mozgalmat azon az úton amelyen elindult. Személyek, nyilatkozatok estek egymásnak, a kommunikáció siralmasan adta vissza az eseményeket, én már ott tartok, nem is nagyon érdekel kinek van igaza, inkább igyekszem lezárni ezt a kellemetlen epizódot. Akivel csak beszéltem, mindenki azt mondta, a Szoli ettől még működik, sőt, bármi is történt nem szabad abbahagyni. A hibákat ki kell javítani, meg kell teremteni annak lehetőségét ezek többet ne forduljanak elő, és folytatni kell a munkát. A célok nem változtak, az embereknél lett egy kis nézetkülönbség, viszont ezzel akár úgy is vehetjük, bővült is a lehetőségek tárháza. Kár lenne az eddigi eredményeket egy hiba, vagy egy rosszul sikerült kommunikáció miatt eldobni. Tisztázza mindenki magában mit is akar, kivel, és hogyan. Szerintem ennyivel le is lehetne zárni, és ha sikerül kicsit túllépni magunkon, akkor folytassuk a tervek megvalósítását. Nem az észt akarom osztani, csak hozzá akarok tenni valami kis segítséget ahhoz, megelőzzük a hasonló buktát, és mint jó sakkozó, ne csak egy lépést lássunk magunk előtt. Nem lehet azonban addig semmit csinálni, amíg nem tisztázódnak a további teendők. Most hogy túl van a Mozgalom az első válságon, mindenek előtt világos szabályokat kell lefektetni, meg kell változtatni kicsit a struktúrát. Be kell fogadni a más véleményt, de valamit azonban nem szabad elfelejteni. Ez bárhogy is nézzük, egy munka, amit el kell végezni. Emberek vannak itt, akik nem lehetnek egyformák, sőt, még ellenszenvesek is némely esetben. Nekem mindig is a két rendvédelmis volt a húzóember, ezt nem tagadom, de most kettéváltak. Nem fogok választani köztük, megyek mind a kettő után, ha jó ez nekik, ha nem. A végén dől el kinek van igaza, egyenlőre nálam mind a kettőnek. De nekik is meg kellett hozni a döntéseiket, ami most kicsit változott, más lett mint amikor elkezdődött ez az egész. Felesleges már ezen rugózni, mint ahogy felelőst is keresni. Hozzá kell tenni mindenkinek amit szerinte szükséges ahhoz, sikerüljön jobbá tenni az életünket, és a nagy halmazból el kell fogadni a többségi akaratot. Ez lenne a demokrácia, ha jól kapisgálom. Igen, van olyan amivel nem mindenki ért egyet, ez lehet személy, cselekedet, koncepció, mégis el kell fogadni ha a többség úgy akarja. Viszont ehhez kell a többség akaratának a kinyilvánítása is. Erre lehetőséget kell biztosítani mindenképp, és ki is kell mondani a valóságot, ami tényeken alapul. A mostani dolgok kommunikációjából csak bizonytalanság jött le, és többet ártott, mint használt. a tények elferdítése nagyobb veszteséget okoz, mint a korrekt valóság. A kis csapatban, ahol összejövünk havonta elég jól működnek a dolgok, van párbeszéd, van feladat, van módszer, és van megoldás. Ezt csak le kellene másolni a vezetőségnek, és figyelembe venni. Abban is egyetértünk, folytatni kell amit elkezdtünk. Ezt szerintem nyugodtan kijelenthetem a csapatom nevében. Nálunk is látszik egy kis bizonytalanság, nem lettünk sokkal többen, de erről nem mi tehetünk. Ezt mindenképp le kellett írjam. Nehezebb dolog ugyanezt nagyban megtenni, ami nálunk működik, de ne legyen szégyen megkérdezni, mi hogyan csináljuk.Vannak jól működő rendszerek a multi cégeknél, csak le kell másolni azokat, és felhasználni az érdekünkben. Ha ezt sikerül megvalósítani, már előrébb vagyunk. Többet tud segíteni mindenki, ha érzi odafigyelnek rá, korrektül tájékoztatják, és nem menet közben derülnek i a szabályok módosításai. Ez a tag-csatlakozó dolog is bánt egy kicsit, de egy egyszerű tájékoztatással elejét lehetett volna venni. De megígértem nem osztom az észt, akkor ez legyen csak egy megállapítás. Vagyunk már annyian, érdemes odafigyelni ennyi ember tapasztalatára, tudására, ami nekünk egyenlőre az összes lehetőségünk. Nincs hagy választék segítségben, még a gazdag nagybácsi nem kopogott be, legalábbis nem tudok róla, és nem bővített a materiális kapacitáson. Bár lehet nem is lenne jó akkor, ha feltételeket szabna, vagy némely ember ettől vérszemet kapva elkezdene ezzel visszaélni. Ezt is meg lehet előzni, de még kicsit korai erről beszélni. Csak néhány dolgot említek meg abból ami bennem kavarog, a történtek kicsit megzavartak, de a céljaim nem változtak. Most kicsit befékeződött a dolog, nem tudom ki miatt, de nem is ez a lényeg. Akarom- e folytatni, és tanulni a hibákból, vagy keresem a felelőst, és bizonygatom az igazam, de akkor még csak egy helyben topogok. Én folytatni akarom, és megelőzni az ilyen hibákat, de ehhez már nekem is segítség kell, viszont én is rengeteget tudok hozzátenni, ahogy visszahallom a cikkeimben leírtakat a nyilatkozatokban.Ez is azt bizonyítja egy a célunk. BANDITA.

Még továbbra is zavaros a kép ami a héten történt a Szolidaritás háza táján, mégis mint aki tag, és mivel még mindig bízok a változtatás lehetőségében, amihez a Szolidaritás jelentett támpontot, elmentem a péntek esti szokásos jamborinkra, mert azért voltak homályos pontok, de különben sem állt meg az élet a történtektől, na meg ezt meg is kellett dumálni. Ezekre a gyűlésekre mindenki önként megy, megbeszéljük a történteket, kérdezünk, döntünk, és utána hazamegyünk. Van vezetőnk, akit mi választottunk, van tagságunk,van sütemény és pogácsa, mégis mindenki egyenlő, vitázunk, de nem akarunk vért, elmondjuk ami nyomja a szívünk, mit szeretnénk, és ha megvan többség akarata, akkor azt meg is tesszük, mert egyetértünk vele. Eddig azt gondoltuk a dolgok így működnek normáliséknál, mert ezt hívjuk demokráciának erre mifelénk széles tagságunkban. Tegnap azonban kicsit mással voltunk elfoglalva.

Előzőleg be lett jelentve két vezető a társelnököktől, akik eljönnek hozzánk dumálni, és nem lennék őszinte, ha nem jegyezném meg, ha a másik kettő jött volna, valószínű beteget jelentek, vagy kisebb az érdeklődésem, de nem jelzem azonnal, persze, jövök. Végül is a fele jött el, aki már nem is társelnök, meg nem is tag, csak csatlakozó, mint ahogy mi is, mint kiderült a héten történtekből, de ez nem befolyásolt abban senkit, ugyanúgy beszélgessünk vele, mintha mi sem történt volna. Mert valóban nem sok minden történt, csak kiderültek dolgok, és kicsit más megvilágításba kerültek a történtek. Semmi bajom a Szoli vezetésével, de nekem a két rendvédelmis a húzó ember ebben a formációban, a többi nálam csak ott van, oszt ennyi. Az elején leszögeztük, még mielőtt bárki is megsérült volna, a Szoli mellett továbbra is kiállunk, nem lépünk vissza, folytatjuk amit elkezdtünk a lábunkkal, mint írtam egy cikkemben, csak most kicsit lassítunk, amíg nem látunk tisztán. A megbuktatott társelnök kicsit beszélt a múltról, a jelenről, nagyon tárgyilagosan, minden megjegyzés, vagy saját vélemény nélkül. Számomra világosnak tűnt a dolog eddig is, kaptam még részinformációkat, és lassan kezdenek valóban komoly kérdéseim lenni. Megjegyzem ezekre nem kaptam választ, azt nekem, és társaimnak kell megtalálni. Csak tudnám kitől kérdezzem meg?

Első kérdés az lenne, ki akar két ember közé éket verni, akik nagyon sokunknál egynek számítanak, és nevük, szándékaik a vezérelv ami mentén tesszük a dolgunkat, amivel kölcsönösen segítjük egymás munkáját. Nem tudom hogy lehetne azt megkérdezni, miért baj az, ha az egyik már pártban, vagy Szövetségben, vagy mindegy milyen nevűben gondolkodik, de  be akar jutni a parlamentbe a zemberek képviselőjeként? Ebben benne vagyok én is, és tőlem menjen, sőt, már majdnem késő is, de miért nem engem, vagy másokat kérdeznek meg erről, mehet, vagy nem? Van egyáltalán valami szabály az ilyen esetekre? Már Alapszabály, vagy Működési, vagy  csak egy sima szerelési kézikönyv.

Itt megfogalmaznék egy kis aggályt, ami lehet csak engem aggaszt, de a tapasztalataim szerint bármikor bekövetkezhet, mint ahogy már volt rá példa a történelembe. A megmaradt rendvédelmis társelnököt ki fogja megvédeni  a hasonló szituációtól, ha a társának sem adott most esélyt a társelnökök szövetsége? Itt lehet csúsztatni, de ne próbálkozzatok a borzalmas kommunikációtokkal, mert ez ebben az esetben majdnem Szíjjártós lett.

A következő probléma ami egy kicsit azért zavar, az lenne, ha azt meg tudtátok ott bent kérdezni, ki legyen a területi koordinátor, mert ugye ezt a nevet használjuk, akkor azt miért nem lehet figyelembe venni, amit ő akar? Ahogy az elején leírtam a mi csapatunkat, amit a mi koordinátorunk akar, az a MI , szándékunk is. És ha mi is be akarunk jutni a parlamentbe? És ha tudjuk ezt hogy lehet, és mennyi idő kell hozzá amíg oda jutunk? Vagy egyszerűen, ez a többség óhaja, és mivel az a duma alulról szerveződünk, legfeljebb csak segíteni lehet nektek ebben a kérdésben.

Abban az esetben mi van, ha még mi, vagy inkább azt írom csak én, azt szeretném ha a tűzoltós egykori társelnök alvó formációja legyen az, aki lehetővé teszi nekem, egyszer bemenjek a parlamentbe, és beülve a miniszterelnöki székbe, megértsem, miért akarnak ebben megöregedni akinek ez jutott a  szavazófülkében. Ha a többi is ezt akarja akkor miért nem jó ez? Csak hozzáteszem ezek a kérdések a történtek után jöttek elő bennem,  biztos nem értek hozzá azért teszem fel őket, vagy azért mert nincs lehetőségem feltenni, esetleg valaki a nevemben mást akar, de ezek után nehéz lesz. Mindegy, valahol ezekről beszélnünk kell, csak még nincs rá lehetőség, az idő meg telik közben.

Folytatnám még miről is volt szó tegnap este, de a társelnökitől megvont csatlakozó korrektül nem befolyásolt semmiben, nem sugalmazott, nem ködösített, csak elmondta a tényeket. Eddig is leírtam már, nem igazán érdekel ki van a két favoritom mellett, és azt is leírtam, mi várható szerintem arra, aki most magára maradt. Lehet nem lesz igazam, és nem mond le önként, de lehet nem is veszi észre irányítják akik körülveszik. Nem lenne jobb ezt a félre értést eloszlatni, és megkérdezni a nem létező tagságot? Vagy mi az isten, csatlakozókat. Így esetleg működne a demokrácia, ami itt nálunk kicsiben már megy, és szívesen segítünk ennek bemutatásában, ha valaki már elfelejtette volna mit is kell csinálni benne. Mert a beszéd róla az nem ugyanaz, mint mikor a gyakorlatban tesztelik. Még folytatom, de most megyek cigizni, mire visszajövök remélem a két bohóc újra felnőtt módom megbeszéli a további teendőket, már csak miattam is. BANDITA.

.

Egy kicsit elemzem már ezt a témát, hiszen nekem van rá lehetőségem, nem kell aggódnom amiatt, esetleg nem kell holnap bemennem a munkahelyemre, vagy megbüntetnek azért amit leírok. Nálam van sajtószabadság, nem vagyok befolyásolva semmilyen formában. Elkezdem az elejétől, de nem érhetek a végére, és nem is lehet teljes a kép, ahhoz több kell, mint egy blog. Klasszikus értelemben valóban nincs a sajtó korlátozva ma Magyarországon, még egy újságírót sem lőttek le, vagy vetettek börtönbe azért, mert egy objektív véleményt próbált közzétenni. Ettől kifinomultabb módszereket vet be a  hatalom a vélemény szabad kinyilvánítása ellen, és a korlátozás sokkal árnyaltabb, mint az feltűnhetne az egyszerű embernek, aki megpróbálja kihámozni a lényeget.

Nem lehetek annyira naiv ne vegyem észre ezt is csak a pénz mozgatja, azon túl, hogy az ellenvéleményt a hatalom úgy próbálja letörni, hogy nem vesz róla tudomást, és még meg is fenyegeti egy általa létrehozott kontrollal, ami szerinte független mindentől,valójában csak a szubjektivitás a fegyvere. Aki nincs velük, az érezze a kirekesztettséget, és a mellőzést, mellesleg nehezen tudja a véleményét is közzétenni. Még a kormány hatalomra kerülése előtt volt egy pici hír arról, a jelenlegi kormány holdudvarának kezébe került az egyik kereskedelmi csatorna valamennyi része. A kormányra kerülés után ezeknél a kereskedelmi csatornáknál, nem csak annál ahol részes tulajdonos volt, nyilvánvaló színvonal esés keletkezett be a műsorok, és hírek tálalásában. Ezzel párhuzamosan a közszolgálatinak nevezett média látványos javuláson ment keresztül, az addig haldokló gazdálkodása váratlan támogatót kapott,  ami számolatlanul öntötte bele a pénzt. Itt nem vizsgálták a gazdálkodást a nyóc év függvényében, nem nézték mi volt az eladósodás oka, gyorsan rendeztek mindent ami pénzzel megoldható, és elkezdték a feltöltést mind műsorilag, mind szervezetileg, persze a saját szempontjaik szerint, és kizárólag önös érdekből. A kereskedelmi csatornák műsorai elkerültek a közszolgálathoz, vagy deglarálódtak, ami nyilvánvaló anyagi veszteséggel járt a számunkra, még sem szóltak egy szót sem ezért. A profit centralizált világban ennek vajon mi lehet az oka? Vagy félnek a hatalom eszközének használt Médiahatóságtól, vagy kompenzálták a veszteségeiket, és lehetővé tették a nyereséget valami sajátos módszerrel. Mert a haszonról nem mondanak le a csatornák, ha csak azt valaki szépen kéri az biztos. Mégsem tiltakozik senki, szó nélkül nyelik le a műsorok eltűnését, vagy áthelyezését. Ha elkezdeném követni a pénzt, ami most oda-vissza áramlik a médiapiacon, biztos fény derülne a titokra, de így ezt csak elképzelni tudom, hiszen ez nagyobb titok lehet, mint a kormány intelligenciájának mértéke, ami ugye valóban nagy  homályban van, és kényesen vigyáznak rá, ki ne derüljön mennyi is valójában. Pedig ebben a blogban nyílt titok.

Ha esetleg attól félnek a sajtó munkatársai majd a "független" Médiahatóság jól megbünteti őket, akkor ez csak egy oldalról lehet indok, hiszen a kormány közeli csatornák nyíltan hamisítják a híreket, és ferdítik el a valóságot a saját szempontjaik szerint, de még egy ejnye-bejnye sem jut ki nekik a nagy szabadság miatt. A hírműsorok, és közeli barátok televíziói szabadon rendelkeznek az információ sajátos értelmezésével, legfeljebb ami nagyon nagy hazugság, arról nem beszélnek tovább, hiszen az nyilvánvaló bukás lett már egyszer, hanem gátlástalan fényezésbe kezdenek. Nem mellesleg ide is jön a lóvé minden formában, csak kérdés honnan, milyen forrásból. Az is kétségtelen, a Médiahatóság nem egyforma mércével méri a hírek tálalását, a hazugság fényezése nála nem akkora bűn, mint annak cáfolata és ráadásul annak bírálása. Ezt a vizsgálatai is világosan mutatják, már ahogy a rádió, és televízió csatornákkal bánik, persze szigorúan szakmai alapon, ami kicsit nonszensz a határozati függvényében.

Az írott, és on-line média azonban a valóság feltárásával komoly előnyre tesz szert a népszerűség szempontjából, őket azonban minden hatósági és mellőzési szempontból próbálják hallgatásra bírni. A fő vezérelv az lehet a sajtó szabadságánál, amit a kormány tesz, és aki ezzel egyetért, az maradhat, és megmarad a munkája, sőt, aki még egyet is ért vele bármilyen nyilvános formában, az szépen kaphat a közpénzből, aki meg ellene beszél, azt vagy megpróbálja megbüntetni, vagy nem vesz róla tudomást, és gátolja a munkáját, amit még le is minősít. Próbálkoznak is kitiltani, betiltani, megbüntetni, cáfolni, elhallgatni mindent, ami nem a kormány hazugságait szolgálja, de a fagyi visszanyal, mert a rossz döntések nyilvánossága komoly bevételt teremt a nem államilag ellenőrzött sajtónál. Az persze meg sem fordul a fejükben esetleg jól tegyék a dolgukat, legyenek őszinték, fogadják el a kritikát, hanem ennek az ellenkezőjét próbálják kontrollálni a saját eszközeikkel, épp a sajtó szabadságának nevében.

Tehát a fenti dolgok említésével, ami messze nem teljes, elmondhatjuk, valóban szabad a sajtó, csak kicsit másként. Ha az információ szabad áramlása bármilyen szubjektív befolyást kap, sőt, még jutalmat is lehet érte felvenni, csak árnyaltan beszélhetünk sajtószabadságról, hiszen nyomásgyakorlás alatt van az objektivitás. Az egyoldalú befolyásolás, és az ellenvélemény korlátozása hatalmi eszközzel, valamint a megbukott igazság tálalása szerintem nem fér bele a korrekt tájékoztatásba, valamint az sem, bármilyen módon korlátozzák azt, aki ezt el is akarja mondani, még ha csak azért is kritizál, mert hasznot remél belőle, és nem mellesleg igaza is van. Már az egyenlő feltétel is elég lenne a látszat fenntartásához, az anyagi befolyásoltság azonban jelentősen eltorzítja a képet. Még jó, hogy van elég ember aki az elveihez is hű próbál lenni, és nem függ nagyon az anyagiaktól, vagy felismerte a lehetőséget, amit a hazugság cáfolatával nyerhet. Ezt a blogot próbáld meg cenzúrázni, kedves hatalom.BANDITA.