Hova tűnt a 2012. január 2.-ai Szolidaritás? Hiába is keresem a választ, vagy próbálom megérteni a történteket, ki merem jelenteni a színpad előtt most nem volt olyan érzésem, mint az Opera előtti összejövetelen. Sok minden történt azóta ami sikeresen lehangolt ez előtt a tüntetés előtt. És ez a lehangoltság csak megerősödött bennem ahogy most ott álltam az eléggé bizonytalan tömegben. Minden kellék adott volt a sikerhez, és nem rajtunk múlt, hogy ez nem következhetett be. Bizonytalanság, remény, várakozás volt érezhető azokban az emberekben akikkel csak találkoztam az egész indokolatlanul hosszúra nyúlt délutánon. Talán az sem véletlen a felénél már megkezdődött a tömeg elszivárgása. Az ezért kapott kritika azonban nem azokat illeti meg akik ott voltak, esetleg egyáltalán el sem jöttek személyes, vagy anyagi indokból,az értékek látszanak veszendőbe menni. Lehet azoknak volt igazuk akik otthon maradtak, viszont a a történteken túl nem szabad elfelejtkezni arról az értékek nem változtak, csak másokat kell keresni akik elé, vagy mögé oda lehet tenni ezeket.

Ami a tüntetésen történt semmit nem von le ezekből az értékekből, és a felszólalók meg is tettek mindent azért ez nyilvánvaló legyen. Csak most valami hiányzott, mégpedig a fűszere az egésznek. Kónya Péter beszéde szenvedélyesnek indult, aztán átcsapott egy sima választási propagandába, sok politikai felhanggal, és nem volt befejezve. Nekem úgy tűnt, ígéreti szólamokat kapott a a beszéde, csak a konkrét megvalósítás útja maradt le, viszont akár egy párt választási hadjáratát is előre vetítheti. Csak akkor mi szükség volt az elmúlt két hónap borzalmas bizonytalanságára, és vádaskodására? Azok után ami a Szoli berkein belül történt, ez engem csak még jobban összezavart, mert ezek után nem tudom eldönteni most éppen mit is akarhat a Mozgalom.Rájöttek az egyetlen lehetséges helyszín a változtatásra a parlament, oda viszont csak párt juthat be? Legyen annak a neve szövetség, vagy koalíció, esetleg egyesület? És akkor innentől megint nem értem mire volt jó a nagy függetlenség hangoztatása a politikai pártokkal szemben?

A többi felszólaló is kitett magáért, csak már észre kellene venni, sem a szavak, sem a konkrét tettek nem igazán hatják meg a hazugság sajtószabadságát, ami a hatalomban jelenleg található. A kormány már túl van azon figyelembe vegye az emberek véleményét, ez egy percig nem is volt szándéka. Őket felkérni párbeszédre, sérelmeket felsorolni nekik régóta hiába való próbálkozás, vigyorogva lesöprik az ellenvéleményt, ha egyáltalán reagálnak rá. Megoldás lett volna egy konkrét kezdeményezés akár egy népszavazásra is, ami nem csak részkérdéseket érint, mint az LMP gyűjtőívei, hanem egy kormányváltásra való választási lehetőség felvetését, és nem mellékesen annak végrehajtását.Ehhez volt elég ember, és média felület, már csak az akarat kellett volna. A nem jött még el az idő, nem vagyunk még elegen duma már kicsit idejét múlt, az emberek értelmesebb része tudja ennek megvalósítása időbe telik, és ez alatt az ellenzék is összekaphatja magát az összefogásra, hiszen ha külön-külön próbálnak bejutni a hatalom színterére azzal csak a mostani állapotot tartósítják. Már rengeteg megoldási verziója van ennek a katyvasznak a felszámolására, csak nem kell mindenkinek a sajátját erőltetni, hanem a sok tervből kell egy ütőképes cselekvési verziót összehozni, és nem kizárólagosságra törekedni. A Szoli tüntetésének erről kellett volna szólnia, de az értékek elhagyása, és főleg  a tagság akaratának figyelmen kívül hagyása, csak egy újabb próbálkozást hozott a megfogalmazott bírálatok hosszú sorában. Ez nem von le semmit abból a tagság jelentős része továbbra is akarja a változást, csak lehet más úton fogja ezt érvényesíteni, és főleg mással,viszont a  Szoli igazi értékeit senki sem vonja kétségbe. Én is csalódtam, de fel tudom dolgozni ezt, sőt, tanulni is képes vagyok belőle, mint ahogy arra is képes vagyok, ne dőljek be ígéreteknek,hiszen tudom bármilyen változás elérése nem jelenti azt feltétlenül attól a naptól azonnal jobb lesz az életem, mindjárt többet fogok keresni a munkámmal, és végre rend lesz minden területen,mégpedig olyan, ami a többségnek megfelelő. Ezért nem értettem a kapkodást a felszólalók sorában, mikor Tóth Imre, az Éhségmenet elindítója került a színpadra minden előzetes bejelentés nélkül, és főleg a tömeg elszivárgásának kezdete után. Pedig tőle csak a valóságot lehet hallani, úgy ahogy gondolja,egyszerűen, kertelés nélkül, kicsit türelmetlenül. De ne legyen kétséges senki előtt, Ő is tudja hosszú ez az út, és göröngyös amelyen el kell indulni,és akár már rajta is lehetnénk, ha nem csak beszélünk róla. De minél később lépünk rá, annál tovább tart. Megértem felháborodottságát azzal kapcsolatban szinte senki nem maradt ott a tüntetés után elégedetlenséget demonstrálni, de meg kell értenie, ez a csalódottság kifejezése volt a szervezők irányában. Lesz még erre alkalom, hiszen még sok mindent fog az ember elveszíteni, és akkor nem harmincan akarunk a téren maradni akaratot kinyilvánítani saját magunkért. De most legalább elhangzott egy forma, aminek lesznek követői, ha végre elkezdünk valamit.

A teljesség igénye nélkül írtam le a tüntetéssel kapcsolatos érzéseimet, és nem törekedtem a megoldás kizárólagos elfogadására azzal amit megfogalmazni próbáltam. Még nem tartok ott leüljek egy sarokba és azon tépelődjek miért nem tudom jobbá tenni a saját, és a másik életét, még ha ez nem is lenne jó mindenkinek, de a többségével már elégedett lennék. Egyenlőre próbálom feldolgozni a történteket, és visszalépés helyett a meglevő ismeretekkel továbbhaladni a hibák ismétlése nélkül. Akik ott voltak az értékeket elfogadják, és tovább is mennek a változás megvalósításában, és lesz akivel ezt meg is tegyék. Nálam már megvan ehhez az akarat, és a társaim is.BANDITA.

UI: Utólag jutott tudomásomra, és láttam újságban, Tóth Imre beszéde be volt jelentve, nekem kerülte el a figyelmem.A tüntetésen Én nem hallottam, ennyit fenntartok.BANDITA.