Csenyéte!

Az ország legszegényebb települése.

Hogy ez mit jelent?

Azt nem tudod elképzelni.

2015 telén volt egy Éhségmenet a borsodi dombok között ami elvitt mellette.

Nem volt ez nagy hír az országban, később jöttem nekem mégis sokat jelentett.

Battyogtunk az úton, ki volt írva egy kereszteződésben, Csenyéte.

Bemenjünk, ne menjünk?

Nem mentünk be.

A helyi menetelők mondták erre nem vagyunk felkészülve.

Mert az egy másik világ, mert ott nem tudjuk elképzelni hogy élnek az emberek.

Ma már bánom hogy akkor nem fordultunk be oda a reménytelenség falujába.

Mert kiderült addig is az volt, azóta csak rosszabb lett a helyzet.

Nézem a tv- ben a Naplót évekkel később. Melegben vagyok, van a hűtőben kaja, a kutya a lábamon fekszik.

Csenyéte.

Emberek fagyoskodnak egy udvaron, gyerekek várnak ugrásra készen akármire.

Mert nekik mindegy mit hoznak akik erre tévednek, legyen az egy stáb, egy utazó, aki nem is akart erre jönni, vagy csak egy idegen aki melegen van felöltözve, jól tápláltnak néz ki, a szemében nincs ott a holnaptól való félelem.

Ők csak kapni akarnak.

Bármit.

Mert itt csak a ma van, a holnapot meg kell élni.

Nincs fűtés, nincs hűtő, nem is lenne mit benne tartani.

Wc sincs.

Csatorna, légkondi, remény, jövő, gyermeki ártatlanság, munkahely, tüzelő, áram, internet.

Ez nekem természetes.

Ott nem.

Ma együnk, ma kapjunk akármit.

Csenyéte, ott csak ez számít.

Magyar Péter most ott járt.

Vitt oda valamit.

Bármit, akármit.

Ahogy azt szétkapkodták a gyerekek, az maga volt a magyar valóság.

Mindegy hogy mi volt a csomagban, csak fogjam meg, legyen nálam, mert akkor az enyém. Másom sincs, csak az a pillanat amikor magamhoz veszem.

Nem könnyeztem a jelenetet nézve.

Dehogynem!

Dühömben, tehetetlenségemben, haragomban.

Nekem sincs sok akármim, nekem sincs meg mindenem, nekem is nehéz az életem.

De egy Etióp zsákfalu látványa az ország közepén Hatvanpuszta árnyékában felkavaró.

Fel lehetne sorolni mire van közpénz ebben az országban.

Sorba lehetne állítani a sok eltékozolt lehetőség hazugságát ami naponta ömlik a médiából a nyakamba.

Mégis egy Csenyéte fotó, egy ott vegetáló gyermek reménytelen tekintete többet mond el a yachton elfogyasztott latte avokádó hűsítő hatásánál hol is élünk.

Szóval ha meg akarod ismerni hol is tart ma az ország, csak menj el oda ahová a remény is lábujjhegyen oson be.

BANDITA.