Egy kicsit elemzem már ezt a témát, hiszen nekem van rá lehetőségem, nem kell aggódnom amiatt, esetleg nem kell holnap bemennem a munkahelyemre, vagy megbüntetnek azért amit leírok. Nálam van sajtószabadság, nem vagyok befolyásolva semmilyen formában. Elkezdem az elejétől, de nem érhetek a végére, és nem is lehet teljes a kép, ahhoz több kell, mint egy blog. Klasszikus értelemben valóban nincs a sajtó korlátozva ma Magyarországon, még egy újságírót sem lőttek le, vagy vetettek börtönbe azért, mert egy objektív véleményt próbált közzétenni. Ettől kifinomultabb módszereket vet be a  hatalom a vélemény szabad kinyilvánítása ellen, és a korlátozás sokkal árnyaltabb, mint az feltűnhetne az egyszerű embernek, aki megpróbálja kihámozni a lényeget.

Nem lehetek annyira naiv ne vegyem észre ezt is csak a pénz mozgatja, azon túl, hogy az ellenvéleményt a hatalom úgy próbálja letörni, hogy nem vesz róla tudomást, és még meg is fenyegeti egy általa létrehozott kontrollal, ami szerinte független mindentől,valójában csak a szubjektivitás a fegyvere. Aki nincs velük, az érezze a kirekesztettséget, és a mellőzést, mellesleg nehezen tudja a véleményét is közzétenni. Még a kormány hatalomra kerülése előtt volt egy pici hír arról, a jelenlegi kormány holdudvarának kezébe került az egyik kereskedelmi csatorna valamennyi része. A kormányra kerülés után ezeknél a kereskedelmi csatornáknál, nem csak annál ahol részes tulajdonos volt, nyilvánvaló színvonal esés keletkezett be a műsorok, és hírek tálalásában. Ezzel párhuzamosan a közszolgálatinak nevezett média látványos javuláson ment keresztül, az addig haldokló gazdálkodása váratlan támogatót kapott,  ami számolatlanul öntötte bele a pénzt. Itt nem vizsgálták a gazdálkodást a nyóc év függvényében, nem nézték mi volt az eladósodás oka, gyorsan rendeztek mindent ami pénzzel megoldható, és elkezdték a feltöltést mind műsorilag, mind szervezetileg, persze a saját szempontjaik szerint, és kizárólag önös érdekből. A kereskedelmi csatornák műsorai elkerültek a közszolgálathoz, vagy deglarálódtak, ami nyilvánvaló anyagi veszteséggel járt a számunkra, még sem szóltak egy szót sem ezért. A profit centralizált világban ennek vajon mi lehet az oka? Vagy félnek a hatalom eszközének használt Médiahatóságtól, vagy kompenzálták a veszteségeiket, és lehetővé tették a nyereséget valami sajátos módszerrel. Mert a haszonról nem mondanak le a csatornák, ha csak azt valaki szépen kéri az biztos. Mégsem tiltakozik senki, szó nélkül nyelik le a műsorok eltűnését, vagy áthelyezését. Ha elkezdeném követni a pénzt, ami most oda-vissza áramlik a médiapiacon, biztos fény derülne a titokra, de így ezt csak elképzelni tudom, hiszen ez nagyobb titok lehet, mint a kormány intelligenciájának mértéke, ami ugye valóban nagy  homályban van, és kényesen vigyáznak rá, ki ne derüljön mennyi is valójában. Pedig ebben a blogban nyílt titok.

Ha esetleg attól félnek a sajtó munkatársai majd a "független" Médiahatóság jól megbünteti őket, akkor ez csak egy oldalról lehet indok, hiszen a kormány közeli csatornák nyíltan hamisítják a híreket, és ferdítik el a valóságot a saját szempontjaik szerint, de még egy ejnye-bejnye sem jut ki nekik a nagy szabadság miatt. A hírműsorok, és közeli barátok televíziói szabadon rendelkeznek az információ sajátos értelmezésével, legfeljebb ami nagyon nagy hazugság, arról nem beszélnek tovább, hiszen az nyilvánvaló bukás lett már egyszer, hanem gátlástalan fényezésbe kezdenek. Nem mellesleg ide is jön a lóvé minden formában, csak kérdés honnan, milyen forrásból. Az is kétségtelen, a Médiahatóság nem egyforma mércével méri a hírek tálalását, a hazugság fényezése nála nem akkora bűn, mint annak cáfolata és ráadásul annak bírálása. Ezt a vizsgálatai is világosan mutatják, már ahogy a rádió, és televízió csatornákkal bánik, persze szigorúan szakmai alapon, ami kicsit nonszensz a határozati függvényében.

Az írott, és on-line média azonban a valóság feltárásával komoly előnyre tesz szert a népszerűség szempontjából, őket azonban minden hatósági és mellőzési szempontból próbálják hallgatásra bírni. A fő vezérelv az lehet a sajtó szabadságánál, amit a kormány tesz, és aki ezzel egyetért, az maradhat, és megmarad a munkája, sőt, aki még egyet is ért vele bármilyen nyilvános formában, az szépen kaphat a közpénzből, aki meg ellene beszél, azt vagy megpróbálja megbüntetni, vagy nem vesz róla tudomást, és gátolja a munkáját, amit még le is minősít. Próbálkoznak is kitiltani, betiltani, megbüntetni, cáfolni, elhallgatni mindent, ami nem a kormány hazugságait szolgálja, de a fagyi visszanyal, mert a rossz döntések nyilvánossága komoly bevételt teremt a nem államilag ellenőrzött sajtónál. Az persze meg sem fordul a fejükben esetleg jól tegyék a dolgukat, legyenek őszinték, fogadják el a kritikát, hanem ennek az ellenkezőjét próbálják kontrollálni a saját eszközeikkel, épp a sajtó szabadságának nevében.

Tehát a fenti dolgok említésével, ami messze nem teljes, elmondhatjuk, valóban szabad a sajtó, csak kicsit másként. Ha az információ szabad áramlása bármilyen szubjektív befolyást kap, sőt, még jutalmat is lehet érte felvenni, csak árnyaltan beszélhetünk sajtószabadságról, hiszen nyomásgyakorlás alatt van az objektivitás. Az egyoldalú befolyásolás, és az ellenvélemény korlátozása hatalmi eszközzel, valamint a megbukott igazság tálalása szerintem nem fér bele a korrekt tájékoztatásba, valamint az sem, bármilyen módon korlátozzák azt, aki ezt el is akarja mondani, még ha csak azért is kritizál, mert hasznot remél belőle, és nem mellesleg igaza is van. Már az egyenlő feltétel is elég lenne a látszat fenntartásához, az anyagi befolyásoltság azonban jelentősen eltorzítja a képet. Még jó, hogy van elég ember aki az elveihez is hű próbál lenni, és nem függ nagyon az anyagiaktól, vagy felismerte a lehetőséget, amit a hazugság cáfolatával nyerhet. Ezt a blogot próbáld meg cenzúrázni, kedves hatalom.BANDITA.