Van olyan helyzet, mikor néhány ember gondol egy merészet, és minden nehézségen át, saját eszközeivel, szinte senki által nem támogatva csak úgy egyszerűen megteszi azt, amire szerinte szüksége van a véleménye kinyilvánításához, és veszi a fáradságot ezt végig is vigye.Ebben kizárólag olyan eszközök állnak rendelkezésére ennek a végrehajtására amit csak saját maga tehet hozzá, és igyekszik ebből a legtöbbet kihozni.

Aki ott volt a parlamentnél a felállított jurtában csak magára számíthatott.Ez több volt, mint amit kapni remélhetett ezért a magánakcióért, és bárki bármit mond szerintem sikeres volt az egész ottlét a maga önzetlenségével, esetlenségével, spontaneitásával együtt. Bátor civilek gyűltek össze, és meg merték tenni azt, amiről sokan csak beszélnek, és tették ezt azokért is, akik  nem lehetnek ott bármilyen okból. Kis emberek fogtak össze, kis emberekért, és odamentek a "nagyokhoz", akik annyira szeretnek a nevükben beszélni, csak éppen velük nem akarnak szóba állni.Most lehetőséget kapott a megválasztott KORMÁNY párti képviselő arra, nézzen szembe döntéséinek következményeivel amit azok az emberek képviselnek akik vették a fáradtságot és odamentek, hogy elmondják milyen eredménnyel is dolgoznak ők ott a parlamentben. Minden személyes kapcsolat be lett vetve a siker érdekében, és még azon túl a képviselők ki is lettek értesítve megyünk hozzájuk beszélgetni, ha már annyi a dolguk nem érnek rá megtenni ők ezt maguk ugyanezt. Éppen jókor érkeztünk, aznap szavaztak a képviselők a saját fizetésükről, így teljes volt a létszámuk,sokunknak viszont még az aznapi megélhetés is kétséges már lassan, de nem panaszkodni akartunk, hiszen van olyan ember is, aki még nincs ilyen helyzetben, de már látja, bármikor belekerülhet a parlamenti rossz döntések következményeinek viselésébe. Ők is ott voltak általunk, és még nagyon sokan akik nem tudtak eljönni.

A szerencse is mellénk állt, de segítettünk is neki,azzal amit addig tettünk a sorsunk alakításáért, hiszen Tóth Imre gyaloglása már kellő alapot teremtett a kérdéseink megválaszolására, sikeresen megszólítottunk az Éhség menetben résztvevő politikusok közül párat, akik még nem is tudtak váratlan látogatásunkról. Becsületükre legyen mondva, Gúr Nándor és társai mindent megtettek érte sikerüljön a tervünk megvalósítása, dacára annak, nem voltunk velük sem kíméletesek abban a tekintetben, valahogy eddig nem kerestek bennünket Imre Brüsszeli útja óta.Ez nem is igazán számított most, csak olyan jó volt rávilágítani. Csörgött is Imre telefonja ezek után, és jöttek is a képviselők, még ha kis létszámban is. Azért a kormánypártiak nem igazán voltak lelkesek abban velük beszélgessenek, de bármilyen furcsa, még ott is van személyes ismerős, akit sikerült elkapni, és rávenni meghallgasson bennünket, nevének megosztásával nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, de nagyon normális volt, ezt ismeretségünkre hivatkozva merem állítani bárki előtt.Azért a többség szelektív látásával, és hallásával nem igazán tudtunk mit kezdeni, pedig hangosbeszélőn is invitáltuk őket a tőlünk telhető legnagyobb udvariassággal. Meg is kértük őket, ne szaladjanak el előlünk, TÓTH KATA  azt is hozzá tette: MÉG NE! De kitartásunk meghozta gyümölcsét, éjszaka sikerült még egy kormánypártival beszélgetnünk, neki sem írom le a nevét, hiszen az én ismerősömmel együtt nem szeretnénk nekik semmilyen kellemetlenséget okozni a saját pártjukon belül, de mind a ketten megértést mutattak mellettünk. Azt még hozzá kell tennem, azért kicsit átvertük a fejüket, hiszen az alaptörvény megvitatásával bírtuk szóra őket, de utána gyorsan rátértünk a bennünket érdeklő munka helyteremtési kormány hazugságokra, és az általuk felgyorsított megélhetési problémákra, ami legyünk őszinték nem teljesen a mostani kormány hibája, hanem rendszerváltás óta létező probléma, csak a jelenlegi kormány nagyon bele húzott az életszínvonal rombolásába a kis emberek számára.Az alaptörvénnyel azért nem foglalkoztunk, hiszen az a sajátjuk, tartsák be ők, pedig nekik sem sikerül minden esetben. Erről ennyit. Ezt a módszert alkalmaztuk másnap reggel Dr Fazekas Sándor miniszternél is, és bele is futott a csapdába rendesen, a munkahely kérdésnél azonban simán nyócévezett, meg Horn Gyulázott. Jól felmondta a Szíjjártós-Selmeczys baromságot, de ezen csak mosolyogni lehet, és szánakozva tekinteni rá, ha csak ennyi telik tőle mint kormánytag.

Jöttek az ellenzékiek azért szépen, minden párt képviseltette magát, és készségesek voltak a beszélgetések során amit folytattak az időközben összeverődött harminc-negyven emberrel. Kevesen voltunk már az elején is, még kevesebben maradtunk éjszakára, de nem is a létszámot tartom fontosnak, inkább onnan közelítem meg, mindig kevés ember van az elején, a hősök csak később jönnek. Örültünk annak, amit elértünk. Beszéltünk velük, még ha hajnal kettőkor is esett be Újhelyi István, és hozott nekünk rágcsálni valót, és biztató szót, megértő segítséget.A végére lett egy kis média segítségünk is, amiben csak reménykedni tudtunk,de Nyakó István ebben sokat segített,és végül is örültünk amit sikerült megszereztetni magunknak, még azon túl is,mikor a szegény MTI-től kiküldött riporter már az elején közölte, a kis létszám miatt nem vagyunk hírérték. Lehet, de legalább nem hamisítanak meg, még ha ő erről nem is tehet.Összevetve az egészet, én személyesen mindenképp eredménynek tartom ottlétünket. Egyenlőre ennyi telik tőlünk, az hogy ez miért van így most inkább nem is hozom szóba. Az viszont biztos, folytatjuk, mert szükséges mindent megtenni magunkért, és másokért még ha ez kevésnek is tűnik valaki szemében. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, melyik szervezetnek sikerült egy nap minden parlamenti résztvevővel személyesen konzultálni? Főleg úgy, még le sem tudtuk őket ültetni, nem ígértünk semmit, és igaz néhányat lasszóval fogtunk ki, de ott voltak mindannyian, egy körülhatárolható szűk helyen, és végig is hallgattak arról mit is szeretnénk, mi a gondunk. Na ezek a civilek:BANDITA.