“Hallod! Valami fergeteges volt a pénteki rádiós interjúd. Kár,
hogy most lemaradtam az élő adásról, ismét szét röhögtük volna az agyunkat ha kijössz a a stúdióból. Apám! Ezek megint bevették kanyar nélkül a süket dumát. Még hogy a baloldal vajúdása, meg a gépház próbaüzemének a zaja. Mondtam én neked mindig, egy zseni ez a Habony Árpi. De te is nagyot alakítottál azzal a faarccal ahogy ezt előadtad. Hiába na, az évek meg a rutin. Az sokat számít, ezt mindig is mondtam. Hazudni tudni kell, erre nem lehet csak úgy megszületni. És ismét bejött. Na meg persze ehhez az is kellett, aki hallgassa az adást, az maradjon a seggén, és ne vegye körbe a rádiót, ne zárja le az utakat. Meg ne lázadozzon komolyan senki, csak otthon, a négy fal között. De mi ezt már tudtuk előre róluk, a kedves választókról, ezért is térképeztük fel előre olyan mélyen már régen az emberek viselkedését. Beszélnek ellene, meg fel vannak háborodva, de megveszik azt a qrva matricát. Meg adóznak. Nekünk. És nem is veszik észre. És ez a lényeg. Dőljön a lé. A tüntetéseket meg túl lehet élni, amíg ilyen amatőr módon, okoskodva csinálják.

Na, akkor beszéljük meg a közös dolgainkat. Voltam abban az alpesi országban, aminek a nevét nem mondjuk ki, és leadtam a csomagot a nevedre a bankban. Szóltak, legközelebb több kicsit küldjél, az egy nagy nagyon nehéz, és rossz mozgatni. Erre már én is gondoltam, szólni kellene a Matolcsynak, valami könnyebb papírt használjon. Vagy kevesebbre írjon nagyobb számokat, mindegy. A végeredmény legyen jó, főleg nekünk. Beszéltem Rogánnal is, kicsit be van szarva a gyerek ettől a Juhász Petitől. Mondta is, ha beszélek veled, akkor feltétlenül emlékeztesselek a korábbi szolgálataira. Tudod, mikor még ellenzékben voltunk, te úr isten, az volt egy szar időszak, na akkor ő mennyit segített a kerületi ingatlanok eladásával, ahol polgármester volt. Akkor még ebből a “haszonból” többet rakott a pártkasszába, és kevesebbet tett el magának, mert nem lakott a Pasaparkban ilyen sok helyen. Most már szeretne egy kis nyugalmat maga körül, tudod, végül is ő csak egy egyszerű parasztgyerek. Be kellene vetni az érdekében megint egy kis rezsicsökkentős, államadósságos, bukott baloldalos dumát. Úgy megint el lehetne terelni a figyelmet a róla, és rólunk is. Találkoztam Lőrinccel is. Na, azzal azért kellene csinálni valamit. Egy kommunikációs tréning nem ártana neki, bár nem tudom van e hozzá agya. Valami jobb embert is választhattál volna a vagyonod kezelésére. Ez úgy hülye, ahogy van. Szántani lehet vele, megbízható, de nagyon buta. A múltkor is esőben imádkozott vízért azon a földön, amit a feleséged nevén tartasz magadnak. Most is valami olyat hablatyolt nekem, a legközelebbi megnyert pályázatából szeretne egy hétvégi házat a tied mellett azon a kis tengeri szigeten, ahol a lányodnak is vettünk nemrég. Arra kér, úgy számlázzunk már majd a prodzsektet, esküszöm ezt mondta, ne kelljen neki ehhez a családtól elvenni. Tudod mennyire szereti őket, de ezzel mind így vagyunk. Lázár is mondta, a gyerek a legfontosabb, meg a pontos idő. Ő is rájuk irat mindent. Ja, voltam a tengerentúlon is, ahova most sokan nem mehetnek közülünk. Ezzel azért kellene valamit csinálni. Ildikó is mondta ezt, meg azt is, neki már nem kell több jó barát. Igaz, ezt angolul próbálta megértetni velem, de csak annyit értettem, valami gúdfrend. Andy is volt nálam. A felesége, ne röhögj, megint meg akarja lepni egy világ körüli úttal, ezért jó lenne a kaszinóknak egy kis támogatás. Vagy a filmeknek, neki mindegy. Szegény, mióta nem járt ő sem a tengeren túl, kezd becsavarodni. Pedig menne szegény, de amit itt tesz, na azért most oda nem mehet. Meg ott is volt vele valami, de barátok között ez nem számít. Kinek nincs semmi a füle mögött, valljuk be őszintén. De ez tart össze ilyen szépen bennünket.

Lassan megyek a dolgomra, a többit majd később megbeszéljük. Néha azért egy kicsit engedd el jobban a körülötted levő nagyon hülyéket, akkor legalább nem nagyon figyelnek ránk. Jó ez a mostani rezsitábornok szerepeltetés, vagy az az alkoholista Tállai is tud butákat beszélni, meg az az L Simon is szeret hülyét csinálni magából. De az igazán nagyokra gondolok. Adj már egy kis lehetőséget Kövérnek, vagy Kósának is. Tomika is jó, bár mostanában lejött a cuccról, így elég szépen tud beszélni. Arra végül is jók az ilyen emberek körülöttünk, mi zavartalanul dolgozhassunk. Látod megérte azt a sok törvényt is hozni, kicsit csalni a választásokon, folytathatjuk. Szabályos minden, és mi nagyon jól járunk. Ugyanezt nem tudnánk normális körülmények között megtenni, de pont ezeken sikerült változtatni. Amíg Sanya a belügyminiszter, meg Péter az ügyész, nem is kell félnünk. Na lépek, szóltak itt a következő csomagod. Még dumálunk majd.” BANDITA.

“Na végre már drága miniszterelnöke tündérországnak elő tetszett kerülni. Már nagyon hiányozott ám amíg távol volt tőlünk, a szeretett népétől. Bizony mondom már éppen itt volt az ideje, hogy rendet tegyen a kételkedők fejében, hiszen maga az ország megmentője, minden magyarok érdekének a képviselője a bennünket folyton támadó ellenséggel szemben. Hogy szolgál kedves egészsége? A családot is csókoltatjuk, a gyerekek is biztos örülnek, hogy végre az ön segítsége nélkül is a saját lábukon állnak. Biztos volt sok megbeszélni valójuk egymással. Mi aztán nem tudjuk milyen nehéz elszakadni a fészektől, és benne az aranytojást tojó közpénztől.

Mondtam is az uramnak nem is olyan régen, na figyelj, majd jön Viktor, és minden rendben lesz, csak péntek reggelig kell várni. És így is lett. Már alig bírtuk türelemmel halljuk azt a szép köszönését a rádióban. Még a tyúknak is, mert már csak egy van, mondtam reggel ma ne kukorékolj, a rádiót akarom hallgatni. Olyan szépen tetszett beszélni, komolyan könny szökött a szemembe. Az uram is el volt érzékenyülve, még a közmunkát is abba hagyta mára, csak ne maradjon le önről. Pedig tudom én milyen nehéz volt önnek türelmesnek lenni. Nagyon szomorúak voltuk, mikor azt hallottuk mennyien tüntetnek manapság önök ellen. Azok a gaz kommunisták nem bírnak magukkal. Mennének inkább dolgozni, de büdös ezeknek a munka, higgye ezt el nekem, drága Viktor. Mert ugye szólíthatom így, hiszen én magára szavaztam. Én is úgy látom, könnyebb nekik állandóan csak kritizálni a másikat, de tenni már nem tesznek semmit. Na meg ott az a gyurcsány is. Annak nem volt elég egyszer tönkre tenni az országot? Mit akar még? Jó lenne neki újra visszajönni, és újra kizsákmányolni bennünket. De abból nem kap, ugye kedves Viktor? Ne hagyja! Engem is meg akart venni még annak idején egy havi nyugdíjjal, de én már akkor is láttam rajta, ez nagy zsivány. És most is csak uszítani tud ön ellen. Még jó hogy tetszett mondani ezek a tüntetések nem maga ellen irányulnak, és nem mi megmentésünkön dolgozó kormány ellen vannak. Így már értjük.

Nagyon jól meg tetszett mondani a véleményét arról az útdíjról is. Nekünk ugyan nincs kocsink, nem is tudnánk miből venni, de nagyon egyetértünk önnel. Ez még tesztüzem, ki kell próbálni. Nem is értem szomszédot, akkor meg mit háborog, hogy neki így többe kerül az, ami eddig ingyen volt. Mondtam is neki, te Józsi, hát nem érted ez neked jó. Orbán Viktor megmondta ez a magyarok érdeke, azért ezt neked is be kellene látnod. A fiam is itthon volt az ünnepek alatt külföldről, ahol mosogat, pedig van neki ám diplomája is, még ő is csak káromkodni tudott az útdíj miatt. Ezt nem tudom hol tanulta, én nem erre neveltem, ezt tessék nekem elhinni. Még azt is mondta, hülyék ezek, csak nem forognak. Mit akarnak még lehúzni az emberekről? Nem loptak még el eleget? Hát komolyan mondom, másodszülött gyermekem, de majdnem szájon vágtam. Nincs is itthon, nem is közlekedik itt, pedig szép autója van, de azzal kint jár munkába, akkor neki ez miért nem mindegy?. Mégis mit képzel magáról, mikor olyan embert bánt, aki azon van, neki jobb legyen, ha egyszer hazajön? Már két éve kint dolgozik a szerencsétlen, pedig mondom neki, itthon is van munka, csak azt meg kell becsülni. Erre meg azt vágta a fejemhez, ott többet keres így csicskaként, mint itthon diplomásként. Hát ezért járattam én iskolába? Mikor az országnak minden kézre szüksége van, akkor ő elmenekül? De azért szeretem, csak a gyermekem. Mondtam is a nagyobbiknak, aki most már otthon lehet a családdal, mert megszűnt a munkája a tanácsnál, volt ott valami leépítés vagy mi, de ehhez én nem értek, látod édes lányom, az öcsédből sosem lesz jó magyar. Cserbenhagyja a népét, mikor az számít rá.

Hát, kedves Viktor, nagyon köszönöm önnek, újra a kezébe vette az ország sorsát. Ad majd magának a jó isten ehhez sok erőt, ha ez nem lenne elég, majd én is imádkozok önért. Lehet ez e nép még nem érti meg magát, és nem is tudja követni azon a szép úton amelyen együtt megyünk a nemzet érdekében, hiszen még nem érett meg rá. De nagyon sokan bízunk önben. Vagy inkább csak magában bízunk. Képzelje el, annyit tudnak önről hazudni, hogy néha szinte a sírás fojtogat, mikor ezeket hallom. Hogy ellopta a magánynyugdíjat. Meg mennyit lopott el magának, egy egész stadiont, meg a többit, amiről még nem is tudunk. Meg Paks, és az oroszok. Hajaj, tudnék ám mesélni, de nem vagyok pletykás, ahogy azt a faluban állítják rólam. Ha bekapcsolom este a tévét, mert tudja olyan kártyás villanyórám van, és be kell osztanom mikor, mit használok, hát csak ezeket látom az RTL-en. De én már nem nézem őket, pedig nagyon szerettem a Mónikát, meg az Esmeraldát. Én már csak a köztévét nézem, ott meg azt mondják, már milyen erős az ország. Na ezt akarom én is látni, és így is érzem. Veszek is majd egy gyertyát magának a templomba a boltban ahol minden csak egyre drágább. Persze ha marad pénzem a hónap végén, mert tudja nagyon be kell ám osztani azt a kis nyugdíjat negyven év munka után. Az uram is azért jár közmunkára, neki meg nincs is. Pedig olyan drága minden , de magától nem sajnálom ezt az áldozatot. Elviszem a gyertyát a templomba, a tiszteletes úr is olyan szépen beszél önért, majd neki adom gyújtsa meg az ön hosszú életéért. Utána elmegyek az erdőbe egy kis fáért, mert hideg van ám a házba, én csak a konyhát fűtöm. Drága a gáz, de nagyon köszönöm önnek, az árát legalább csökkenteni tetszett. Szép pénz marad majd a zsebemben ha egyszer majd használom is. Majd veszek belőle az unokának zsemlét, szegény néha annyira siet az iskolába, nem is reggelizik otthon. Itt be is fejezem a levelem, amely remélem jó egészségben és jó erőben találja magát a további küzdelmeihez értünk, szegény árva népért.” BANDITA.

Itt mindenki szerepel. A fővadász, az udvari bolond, a király, aki egy pocakos focihuszár, a királylány, aki még nem a maga lábán áll. De itt van a boszorkány, aki elvarázsolja a kiflivégét, és a magánynyugdíjat, a közmunkás, aki éhen fagy az országban. Szépen összeálltak egy mese elejéig. Vagy ez nem is mese? BANDITA.

Mindenkinek meg kell érteni, nagyon sokat romlott a nemzet pocakos focihuszárának az állapota az elmúlt három hónapban. Fel kellett dolgoznia azt a tényt, visszavonatni kényszerült a netadót, a választói tőzsdén bukott egymillát, pont a nagy hidegek előtt leállt a Déli Áramlat, Vida Ildikó nem beszél angolul, és Ráchel lányának már önálló családja van. Na meg itt volt az év végén bevezetett útadó, ahol nem értette meg a szeretett nemzet, ami eddig ingyenes volt, az az is maradt, csak fizetni kell érte. Mert védeni kell a magyarokat.

Karácsonykor még kikukucskált a fa mögül Orbán Viktor a karikás szem jegyében, aztán felszívódott. Biztos nem azért amit kapott kommentként ehhez a fotójához, lévén nem ért az internethez, azt drága közpénzen mással nyomatja, így csak kivonatot kaphatott az onnan felé áradó anyázásból. Meg kell érteni tündérország népének, neki is szüksége van pihenésre, és a lopott pénz biztonságba helyezésére a svájci magánszámlán.

Mielőtt bárki is aggódni kezdene érte, mindenképpen nyugodjon meg, elő fog kerülni. Sajnos. Hogy ezt honnan lehet majd tudni? Beindul majd a nagy nemzeti maszlag hazugsággyára. Lesz abban aztán minden földi jó, meg új adó. Ismét megtudhatjuk nekünk rengeteg ellenségünk van, akik folyamatosan a vérünket akarják, és egyedül a nemzeti keresztény kormány tud majd bennünket megvédeni. De pont ezért kell az adóemelés, hiszen azt megint mások fizetik majd ki helyettünk a kormány szerint, csak előbb megszokásból fogják az egészet a lakosságra terhelni. Mert ezek ilyenek, nem értik meg a nagy összefüggéseket a teherviselés közösségi szempontjaiból. Ők fizetnek, a kormány ebből stadiont épít, aztán miután ez már a lakosságra lett terhelve, a kormány nagyon örül neki, és még készít róla egy akciótervet. Mert az mindenhez kell, nélküle nem működhet az ország. Kell ilyen a munkahelyekre is, azt is meg kell védeni, attól majd biztosan növekszik majd a számuk. Ha nem, még mindig ott a közmunka értelmetlensége folytatásnak. Kell ilyen akció terv az oktatásban is, némi életpálya modellel együtt, ahol ha ügyes a résztvevő, még az idén megkaphatja a tavalyi oktatási anyagot, annak minden nemzeti baromságával együtt. És az országot is meg kell védeni, ez a legfontosabb akcióterv. Az országvédelmi. Vagy inkább kormányvédelmi. Mert az már egyre világosabban látszik ez két külön dolog. A kormány nem az országért van, inkább magáért, az ország meg már egyre jobban nem szereti a kormányt, már kétharmaddal sem.

Ezért nem baj, ha Orbán Viktor nincs meg. Nem hiányzik egy hazugsága sem, nem hiányzik egy újabb adó sem tőle, és nem hiányzik a folytatás sem. Mert ezt az ígéretét azért betartja a nemzet pocakos focihuszára, folytatja. Tudja már azt a tényt, mert annyira azért nem hülye, másként nem úszhatja meg a sok mutyiját, törvényesnek álcázott lopását, a közpénz haveri zsebekben való eltüntetését. Nem úszhatja meg a magánnyugdíj eltűnését, a szerzett jogok elvételét, a visszamenőleges törvénykezést, a földmutyit, a trafikmutyit, a takarék mutyit, a közmunka éhen fagyását, a rokkantak árokba rúgását, a devizahitelesek cserbenhagyását, a gyenge forintot, az államadósság növekedését. Nem úszhatja meg az éjszakai gyáva szoborállítását, a haverok urizálását, az egyre növekvő szegénységben szerzett elévülhetetlen érdemeit.

Pedig elő fog kerülni, és folytatni is fogja. Még nem szerzett meg mindent telhetetlen becsvágya az ország anyagi javaiból. Kell még neki még több föld az asszony nevére, még pár milliárd, vagy inkább száz Mészáros Lőrinc segítségével. Kell még neki néhány stadion, ami értelmetlen piramisként tekint le az utókorra, hirdetve a rabszolga munka jelenkori dicsőségét. Szüksége van még némi időre ahhoz, amit eddig sikerült magának, és a haveroknak eltenni a közösből, az lehetőleg meg is maradjon. Különben értelmetlen volt az egész. Ezért fog visszajönni, és ezért akar maradni. BANDITA.

Csak az számít ami itthon történik. Ne figyelj arra amit a világ mond, vagy értékel. Ott lehetsz a második legkorruptabb, de tündérországban tiéd a közpénzből font stadionépítés nemzeti összefogásának a sikere. Kérlek ne sírj, ez azért jóval szebb, mint amit a kollégiumi szobádban lázas fiatal lázadóként remélni mertél, miközben etted az ingyenes felsőoktatás keserű kenyerét. Akkor még csak merész álmaidban volt meg lehetőségként a munka nélkül szerzett jövedelem közgépesítése, de mára már ez valósággá vált.

Emlékszel? Milyen nehéz volt az első székház eladása. Milyen nehéz volt azt a családi kassza felé irányítani úgy, hogy másnak is jusson belőle némi lehetőség. Apád akkor már nem vert agyon, mikor az első táska pénzzel megjelentél nála. Közben meg pártot is kellett építened. Magadnak. És ráadásul úgy, hogy ellenzékben voltál. Nehéz idők voltak azok, de te türelmes embernek mutatkoztál. Kivártad a sorod, és ez meghozta gyümölcsét. Jó keresztény lett belőled, aki már akkor nemzeti mázzal kenegette át korábbi liberális voltát. És milyen szépen elfelejtetted az akkori értékeket, mivel rájöttél, azokból nem lesz több a jövedelmed. És végre kormányt alakíthattál. Igaz még nem magadban, de kezdetnek ez sem volt rossz. Happy End, Defend, Országimázs, és Tokaj. Szép emlékek. Akkor még nem volt az igazi az államtól feléd irányított pénzek zavartalan áramlása, és mennyisége. De a családod már akkor is segített. Mert az az alapja mindennek, főleg ha rólad van szó. Egy megértő feleség, aki a nevét adja a családi kassza kulcsához megfizethetetlen. Minden másra ott a közpénz, ami ezt elviselhetővé teszi. És a törvények. Azok az akkor még kezdetleges törvények. Még nem voltak az igaziak, de mégis sikerült a segítségükkel szabályosnak tetszőnek láttatni a gyarapodásod. Közben arra is oda kellett figyelmed, másnak is jusson a koncból, szépen épüljön a hátország ha mégis történne valami a gyakorlatlanságod miatt. Mert ez sajnos bekövetkezett, és kiestél a hatalomból. A házat azért nem kellett volna akkor szétverned, de a gyógyszerek hál istennek segítettek. És azóta is jó hatással vannak rád.

Nehéz volt újra ellenzékben, de nem kért számon tőled senki semmit, és ennek örültél. Ez nem is jött neked rosszul, az okát meg már nem feszegeti azóta sem senki. Valamiért megúsztad, hiszen végül is nem követtél el semmi törvénytelent. Mert erre már akkor is figyeltél, szabályos legyen minden, ha erkölcstelen is. Valamit valakikről már akkor is nagyon tudtál, de akkor ezt sokat mondó hallgatásba burkoltad. Pedig nehéz időszak elé néztél. Azzal kellett beérned, amit addig magadévá tettél. De a hátországod, amit olyan nagylelkűen felépítettél a közösből most a segítségedre volt. Lehetővé tette számodra túlélni ezt a nyóc szűk esztendőt. Jó, lealáztak közben néha, mert azért azt valljuk be, nem igazán volt az üres ígéreteken kívül más a kezedben, és ez látszott is rajtad. De aztán egy világválság is keletkezett közben kizárólag a te megsegítésedre, és éltél is vele. Egy kis kordonbontás, némi tv székház felgyújtás pedig belefért a kormányrúd megszerzésébe. Szerinted. Így már könnyű volt a hatalomba visszakerülnöd, még azzal sem kellett magad közben terhelni, mit is adj a nagy szavakon kívül. Emlékszel? Egymillió munkahely, adócsökkentés, munkahelyek teremtése. Közben persze jól szórakoztál mikor láttad, kanyar nélkül elhiszik ezt neked.

És akkor ott voltál végre újra. Újra tiéd volt a kassza, nálad volt a kulcs. Kétharmad, fülkeforradalom, alaptörvény, visszamenőleges törvénykezés. Éltél, és tobzódtál a tervek megvalósításában. Végre a saját képedre formálhattad az országot, átadhattad annak a saját értékeidet. Közben azért magadról sem felejtkeztél el, de ezt már azért nem szerényen tetted. Stadion a kert végében, Mészáros Lőrinc nevén levő földek, vállalkozások, közgépesítés, századvégesítés, trafikozás, takarékbanki számla átvezetése a te érdekkörödbe. Ez csak néhány dolog ami a hazai pályán téged tesz az első helyre, amiben a világon csak a második vagy. Paks, Lázár Jani, Rogán Tóni, Gíró Bandi, Habony Árpi, Vida Ildikó, és Lajos a simicskás. Köztévé, határon túli magyarok, Kósa Lajos. És Ráchel lányod, mert neki is a saját lábán kell megállni, ne kezdje olyan nehezen ahogy te. De ez csak a sor eleje, ott van még nálad az is, ami nem látszik.

Na és persze ott volt számodra a nyóc év számkivetettsége, meg nem értettsége. Ezt azért kicsit éreztetni is kellett a veled azóta sem egyet nem értőkkel. Semmi magán érdek, vagy nyugdíj, semmi szerzett jog, semmi megígért üres szó. Adóemelés, fizetéscsökkentés, haverok megsegítése. És ezekben nagyon jó voltál, és folyamatosan tovább is tudod fejleszteni. Kicsit átírtad a választási törvényt, ne forduljon elő még egyszer az a hiba, kiesel a vagyonod gyarapításából a közpénz segítségével. Törvényesen csinálod az igaz, és nem zavar közben a nyilvánvaló tény, a lopás akkor is az, még ha törvényt is hozol rá. Erre való végül is a kétharmadod, aki segít neked benne. Mert van egy ígéreted amit még ennek segítségével be tudsz tartani, és nem jársz vele rosszul. Folytatod. Netadó, útadó, közmunka. Ezért vagy te itthon az első, ezt mindig tartsd szem előtt, mielőtt kiverik azt. BANDITA.

Az már évek óta világos, nem túl nagy szellemi kihívás a nemzeti médiában a közszolgálati csatornáknál dolgozni. A kormánypárti kiszolgálók tulajdonában levő Bayer Zsoltok is alatta vannak a józan ész színvonalának, de szakmaiságban mindenképpen a közpénzzel bőségesen ellátott, egykor szebb napokat megélt mesecsatorna viszi el a közönség butításának a díját. Náluk mindennapos a kitakarás, a csak a Fidesz reklámozás, az éhes gyerek életmód népszerűsítése. Az új évet is magukhoz méltóan, igen alacsony szalmaisággal kezdve fogtak bele a félretájékoztatás tündérországi előadásába.

Történt még a tavalyi évben néhány senki által nem kívánt adóemelés a nem megszorítás jegyében. Plussz Orbán Viktor sértett önérzetében kicsit oda is vert általa hülyének nézett népének némi bosszúvágytól fűtött, “majd én megmutatom ki az úr az országban” jellegű büntetést, csak mert sokan rájöttek az utóbbi hónapokban, nem kérnek a stadionépítések értelmetlenségéből. Persze a kormánypártnál azonnal volt indok a bevezetni kívánt újabb sápokra, hiszen már megint támadnak a külföldi ügynökök, meg kell egy újabb ház a kormányközeli gyerekek saját lábra állásának az érdekében. Meg egy kicsit el is kell terelni a figyelmet Mészáros Lőrinc elfelejtett milliárdjáról, Rogán Tóni nagyüzemi szintű belvárosi ingatlaneladásairól, amiből bővül az ő háza is. És Habony Árpinak is meg kell szolgálni a vele nem szerződött állami fejeseknek adott tanácsokat, amiből nagyon jól megél a bevallott jövedelem hiányában. Na meg Vida Ildikó is a helyén maradt még továbbra is, neki meg segíteni kell a kormánybarát cégek adóelkerülésének az elfedését. Nagy baj lenne ha valaki éppen belülről elkezdené a nem létező erkölcse szellemében a nagy kormányzati lenyúlások kiteregetését. Akkor már inkább az eddig is jól bevált félretájékoztatás induljon be, amelynek keretében továbbra is lehessen sikerként előadni az újabb adók bevezetését. Hiszen csak azért kell fizetni ezek után ami eddig ingyenes volt, és csak annyit kell elmagyarázni, ez nem is sok, meg mennyien akarják ezt. Hogy mennyien nem, arról inkább jobb hallgatni, és nem terhelni vele az érdeklődő közvéleményt.

A közszolgálati televízió pedig készségesen rohant a kormánypárt segítségére. Évi hetven-nyolcvan milliárdért, amit az adófizetőktől kap a működéséért a kormány által, ez igazán elvárható tőle. Meg az is, ezért a pénzért tudjon olyat mondani, ami a kormánynak tetszik. És persze annak szellemében is tudjon minden gátlás nélkül tudósítani. Végül is nem kell semmi újat kitalálniuk ennek érdekében, csak amit eddig is csinált a nemzeti politika a saját érdekében azt eltakarva kell előadni a híradókban gondosan szerkesztett riport formájában. Félremagyarázni, sikerként előadni az újabb sarcot, szidni az ellenzéket, hazaárulózni az egyet nem értőket. Úgy kell felépíteni az ilyen témáról szóló híradást, annak ne sok köze legyen a valósághoz, abban ne nagyon szerepeljen ellenvélemény. Ki kell emelni benne azokat a tényezőket, ami keveseknek jó, viszont mélyen hallgatni kell arról, ami a többségnek csak egy újabb adót jelent, és az anyjába kívánja annak kitalálóját.

Az eddig ingyenes útszakaszok megadóztatásáról szóló riport megfelelt minden közszolgálatiságtól elrugaszkodott hírhamisításnak. A legrosszabb pártállami időket idéző módon tájékoztatták félre a riportban a nézőket az új adó sikeréről. Éppen csak nem tapsoltak hozzá, mikor találtak olyan embereket riportalanynak, akik jól jártak a megyei matrica bevezetésével. Vannak ilyen emberek, vállalkozások ez nem lehet kétséges. A többség azonban, aki eddig munkába járásra, családlátogatásra használta a tavaly még ingyenes útszakaszokat azonban sikeresen kimaradt a riportból. Végül is ők vannak többen, nekik jelent plussz kiadást az újabb kormányzati agyrém, amit ki kell fizetniük. De a kormánypárti magyarázat szerint ez nem is sok a számukra, csak havi négyszáz forintot jelent nekik ez az egész, amivel igazán hozzájárulhat az eddig ingyen utazó a stadionépítésekhez, a különféle csiriviri látszatberuházásokhoz, ami a kormányzati fejesek kényelmét szolgálja. Az oktatás nem olyan fontos, a beteg gyógyulása másodlagos, a fizetések emelkedése feleslegesen kevés a megélhetéshez, a munkahelyek biztonsága meg eddig sem volt annyira érdekes, most is otthon lehetnek majd a kereskedelmi dolgozók vasárnaponként a családdal. Csak mert a tagság nélküli kisebbik kormánypárt nagyon kereszténynek akar mutatkozni. De ezt nem is érdekes a riport szempontjából, ott a kormány érdekeit kell szem előtt tartani. Széles mosollyal kell ráönteni a nagyközönségre, az emberek bizony szeretnek fizetni azért, ami eddig ingyen volt.

Ügyesen tudja előadni a közszolgálati média a kormány minden cselekedetét ami az emberek megsarcolására irányul úgy, hogy abban ebből semmi nem szerepel. Minden szakmai, erkölcsi, etikai gátat félredobva szolgálják ki egy magát egyre kevésbé fenntartani képtelen hatalom népszerűségi látszatát. Ehhez még hozzáadják a pofátlan hazudozás kritika alatti megnyilvánulását, és még mosolyognak is hozzá. Megtehetik. Nem kell tartaniuk semmilyen következménytől, talán még a saját erkölcsi tartásuk megrogyásától sem. Ott az nem feltétel, csak a feltétel nélküli hűség. Ezért cserébe jól meg vannak fizetve, és arra gondolnak, ez felmenti őket a valóság feltárásától, ami a feladatuk lenne. Mikor az értelmét használó néző néha rájuk kapcsol, az jár a fejében, a médiában már van egy olyan bayeri szint, ami egyedi, és az alá nem lehet süllyedni. A közszolgálati csatorna erre mindig rácáfol a maga együgyű, és gyermetegen ügyetlen módján. Csak az a kérdés, mennyien veszik még őket komolyan, és meddig tehetik ezt meg. BANDITA.

Már napok óta csak készülődik. Járja a boltokat, kimegy a piacra, cipekedik, csomagol, számolgat. Elég lesz minden? Inkább elmegy még egyszer, és vesz még hozzá bármit, nem szabad, hogy kevés legyen ami otthon van. Ünnepre készül. Nem a karácsony a fontos számára, pedig a fa ott van a házban, az ajándék a szekrény aljában becsomagolva, alig eldugva. Most az együttlét, a szeretet a nagyon fontos számára, és reméli az érkezőnek is. Hazajön a gyerek, unoka, férj, feleség, barát, jegyes a távolból ahol dolgozik, tanul, éli a mindennapjait.

Már nem látta őket hónapok óta, csak néha az interneten keresztül. Beszélt is velük akkor, de az kevés volt számára, mindig utána jutottak az eszébe a fontos kérdések. Jól vagy? Nem vagy fáradt? Eszel rendesen? Hideg van ott is? Minden rendben? Közhelyek, de ilyenkor fontos minden pillanat amit a képernyőn keresztül megél. Ott van vele szemben a túloldalon aki nagyon hiányzik neki, a valóságban azonban nagyon is messze van tőle, és ezt érzi is, csak nehezen érti meg.

Először a heteket számolta amikor elment tőle a szeretett hozzátartozó. Lassan teltek. Most a napok múlnak egyre nehezebben, és korán is sötétedik. Az éjszakák nagyon hosszúak, és nem az idő miatt. Messze van tőle, aki miatt hamarabb telhetne el. De ahogy közeledik az érkezése az órák is megállni látszanak. Megért mindent, csak nehezen tudja elfogadni. Miért ment el tőle ilyen messzire? Jó, itthon nem talált munkát, vagy csak nagyon kevés pénzért, nem tudott tanulni arról amiről szeretett volna, és úgy, hogy abból a legjobbat kaphatta volna, és nem is volt rá pénze. Qrva világ, hogy ez megtörténhetett.

Nincsenek határok, nincs semmi ami itthon tartaná aki útra kelt. Viszi magával az unokát, a feleség fényképét, a férj féltését, a nagyi nyakláncát, a nagyfater zsebóráját. Mindent itt hagy, a hitelt a házat, a földet, a hazát, csak egy emléket tart a zsebében mint egy kapcsot, ami egyszer talán visszahozza.

De ez most nem számít. Már úton van felé, hozza a kocsi, zakatol vele a vonat, hasít alatta a levegőben a repülőn. Hozza ezer kilométernél is messzebbről, vagy egy másik földrészről a szíve a vándort haza. Megcsörren e telefon. Anya, apa, szívem, drágám, szerelmem, nagyi, haver, átértem a határon, már magyarul olvasom a táblákat. Kicsit megnyugszik. Eddig nincs semmi baj, már nem fáj semmi, még pár óra, és hazaér hozzá akit el sem akart engedni. Mert itt mindig otthon van bármerre is jár, bármeddig is marad, a szívéből nem tudott kiszakadni. Még egyszer át kell nézni mindent. A fiú mit is szokott enni? A lánynak van reggelre méz? Mindig azt tesz a teába ha itthon van. Az unoka nem nyűgös? Alszik a kocsiban, vonaton, repülőn? Kávé reggelre? Tusfürdő a drágámnak, amelyiknek az illatát annyira szeretem. Úr isten, most kettőt volna kell ebből is venni, az egyiket biztos elviszi majd.

Áll az ajtó előtt tétován, és számol. Átléptek a határon, onnan az autópályán jönnek, ott letérnek erre, az állomáson taxiba ül, a szomszéd, a testvér kiment elé a repülőtérre, akkor mindjárt itt lesz. Fülel, kiles az ablakon, letakarít egy porszemet ami nincs is ott. Már nagyon fáradt, de ébren kell maradnia, és ébernek kell lennie. És mosolyogni kell. Nem sírhat. Pedig fog.

És hirtelen megjöttek. Szemükben fáradtság, arcukon lecsorgó könny. Ölelésre tárt kar. Rohanó láb, ami felé tart. Megmozdulni képtelen, csak issza be a szeme a látványt. Alig hiszi el a valóságot. Fogyott, szakálla van, jól néz ki, gyűrött a ruhája, minek gyújt rá, kibírhatta volna. És ott állnak egymással szemben. Ott a gyermek, ott az unoka, a férj, a feleség, a barát, a jegyes, a haver. Végre együtt vannak, alig akarják elengedni egymást. Csak rázkódnak a vissza fojtott zokogástól, de a szemükből ömlik a könny. Innen indultak, és ide térnek vissza, és most itt vannak mindannyian együtt. Csak ez számít, a világ is megállhat ebben a percben. Most érzik csak mennyi idő telt el egymás nélkül, és mennyire hiányzott a másik. Nem számít meddig maradnak, nem számít mikor mentek el. Csak az a pillanat tartson örökké, amiben most vannak.

Magyarországról a gazdasági világválság előtt, de annak az idején is sok ezren mentek el munkát keresni szerte a nagyvilágba. Itthon hagytak családot, gyereket, szülőt, nagyszülőt, szerelmet, barátot. 2010 óta ez a folyamat felgyorsult. Azóta már több százezresre tehető azon emberek száma, akik kilátástalannak ítélték meg az itthoni helyzetüket, és a gazdasági körülményeket amit az akkor hatalomba került kormány politikája okozott, és folytat azóta is. Lehetőségük volt elmenni az országból egy jobb élet reményében, és azt meg is tették. Lehet jobban is élnek. A többség azonban mégis szegényebb lett azzal, ami itthon maradt. Most ezért is indultak útnak, kicsit legyen több nekik abból, ami itthon maradt belőlük. Ha néhány napra is, de hazajöttek. Mert karácsony van. Egyszer talán nem is mennek vissza sokan közülük. BANDITA.

Van egy olyan pont, amikor valóban bennakad a szó, és megáll az ész. Orbán Viktor nem gyengén adta az ország tudtára lenéző cinizmusát, és pofátlan gátlástalanságát az emberek mindennapjaival kapcsolatban. És a legrosszabb az az egészben, olyan laza mozdulattal rúgta ki a csokit a gyerek kezéből, és kajálta meg, ahogy a szülőtől vette el a munkalehetőséget, és csökkentette a megélhetési esélyét tündérország szovjet sivatagában. És még vigyorgott is hozzá a jóllakottságtól.

Röviden leírva a történet megtalálható a Vastagbőr Átlátszó blogon itt: A miniszterelnök úr és a helyettese megkapta a tiltakozók üzenetét, majd megették Vastagbőr A képi üzenetnek rengeteg a mondanivalója az állampolgár számára. Orbán Viktornak semmi sem elég, neki minden kell. A magánynyugdíj háromezer milliárdja, a költségvetés minden adóbevétele, a munkavállaló közmunkája, a munkanélküli segélye, a multi nyitva tartása, a Békemenet felé irányuló imádata. De már nem elég neki amit a felnőtt lakosságtól elvesz, figyelme kiterjed a gyerekekre is. Figyelemelterelésként szüksége van a vizeletükre, életformaként az étkezésükre. Na jó, ezt a keresztény demokraták tartják fent maguknak, de Orbán Viktor mindent megtesz a megvalósulásért. Növeli az adókat, azokból több újat is bevezet, lopja a költségvetés bevételét a maga és haverjai számára. És ha egy csokit kap a gyerekektől, amelyen egy kérés szerepel azoktól, simán felzabálja azt a keresztény demokraták segítségével. Üzeni a gyerekeknek ezzel, ennyi volt a jövőtök ebben az országban. Itt az enyém minden. Ti csak éhezzetek, butuljatok, szolgáljatok.

De ezen nem kell csodálkozni, Orbán Viktor megígérte, folytatja. Adót emel, nem megszorít, hazudik, lop, csal, és tönkre vágja az országot, de zsíros részeket megszerzi előtte magának, és a haverjainak. Még a saját szavazóit is szembeköpi ennek érdekében, csak neki legyen meg mindene, a többi akár éhen is fagyhat. Karácsony előtt a csokit megenni a gyerektől van annyira rossz mint letagadni előtte a mikulást, és tökön rúgni, mikor az ajándékot hoz. A fogával tépi fel a csomagolást, ahogy azt az országgal tette, és jóízűen elfogyasztja a javát. Majd lök egy darabot a mellette ülő nagyon keresztényi demokratának is, csak úgy, jutalomként.

A gyerek még nem érti mi történik vele, csak érzi a szülőkön keresztül valami rossz következhet be. Még kér, és nagyon szépen kifejezi magát a csokival, a válasz azonban mindenkit megdöbbent. Orbán Viktor még a gyerek csokiját is képes felzabálni. BANDITA.

Ha parlamenti kétharmadod van, az ma azt jelenti bármit megtehetsz. Orbán Viktor ezt nagyon jól tudja, és nagyon jól ki is használja. Nem kell már neki a választók többségének a felhatalmazása, nem kell már neki az erkölcsi gát látszata sem amivel eddig sem rendelkezett. Azt az ígéretét mindenképpen betartja, folytatja. És ezt be is bizonyította mikor a parlamenti kétharmaddal elfogadtatta a jövő évi költségvetést. Ez végül is a többinek a folytatása, ami a Fidesz szerint nem tartalmaz megszorítást, bővíti a foglalkoztatást, és mindenki jobban teljesít majd tőle.

Orbán Viktor nem hátrál, és nem tanul semmiből, viszont nagyon bosszúálló tud lenni. Még nem szerzett meg magának és a haveroknak mindent az ország javaiból az abban lakók nagy részének terhére. Még nem elég nagy a stadionja, és nincs is neki még elég belőle, még nincs minden megadóztatva, vagy nem eléggé, még nincs elég közmunkás az országban aki elvégzi neki a sikersztori látszatát, és közben éhen fagy benne a szerencsétlen a havi negyvenhétezerből, amire ítélte a rendszer. Mert a rendszer azért kitűnően működik. Netadó eltörlése ide, kitiltási botrány oda, népszerűségvesztés az egekben, azért a Fidesz vezére összeszedte a hatalmát biztosító kétharmados gombnyomogatók minden hűségét, és keresztül verte a törvényhozáson az akaratát. Marad majdnem minden a régiben az új költségvetés szerint, csak fokozódni fog. Aki nem dolgozott ezután majd lehet közmunkás, aki meg dolgozik, annak lesz vagy tizenöt új adó a nyakában, az eddig kitalált harminc után.

A Fidesz persze ennek mindnek örül, és elégedett magával, és nem is gyengén. Legalábbis a parlamenti képviselőik szerint ez így nagyon jól van, ami folytatódik az országban. Jó, néha egy kicsit ellentmondanak egymásnak, kicsit látszatilag tiltakoznak egyes kormányzati intézkedések ellen, de összességében mindig végrehajtják amiért hűséget fogadtak Orbán Viktornak. Megszavaznak minden törvényt amit eléjük tesznek, még akkor is ha halvány fogalmuk sincs annak tartalmáról, vagy hatásairól a mindennapi életben. Utána szépen hazamennek egyre bővülő házaikba, járnak egyre nagyobbodó földjeiken, és nem értik, miért elégedetlenek az emberek a tündérország nyújtotta szép élet varázsával.

Orbán Viktor is elégedetten dőlhet hátra a stadionja gyepén. Még ha vissza is kellett lépnie az akaratának bizonyos adókban, ha világbotrány is van a nyakában, akkor is elégedett lehet a teljesítményével. Nem mellesleg azt is megmutatta az ellene most nagyon határozottan fellépőknek, még mindig ő az úr, még mindig megtehet bármit büntetlenül, és még mindig kedvére szórakozhat azzal amit a legjobban a szeret. Az ország idegrendszerével, és az emberek türelmével. És azt is megmutatta, ha valami nem sikerül neki, és nem tudja akkor éppen keresztül vinni az akaratát, mert nagyon hülye dolgot akar, és nagyon hülyén is csinálja, akkor is bosszút tud állni mindenkin. És még nyer is rajta, Legalábbis ezt igyekszik látszatni annak, akit még egyáltalán meg tud vele téveszteni. Nem akarta az ország a netadót? Jó, akkor itt van tíz újabb. Még az RTL mindig ellene van, és elmondja az igazat? Jó, akkor itt van neki még tíz százalék adó, ha nem tudja befogni a pofáját. A CBA kevés nyereséget termel pedig olyan szép nemzeti érzelmű? Jó, akkor itt van a vasárnapi bezárás a multik felé, meg a különadó élelmiszer biztonsági hozzájárulásnak álcázva. Így lesz az egykori stratégiai partnerekből az új ellenség, meg az új pénzforrás. És persze ennek az árát mind az fogja megfizetni, akinek pont azt mondják, ez nem a te adód, csak áthárítják rád, bocsika. Sok a szegény ember, és még éhezik is a gyereke? Akkor csökkenteni kell az ellátásukat, egyen a gyerek a óvodában iskolában, a szülőknek meg ott a közmunka. Mert segélyen nem élhetnek, munkát meg nem tud másként teremteni neki az állam.

Azért van olyan terület, ami továbbra is szépen fejlődik majd. Habony Árpád például továbbra sem kap megbízást, mégis egyre drágább táskában viszi haza a járandóságát a parlamentből. Mészáros Lőrinc az idén csak egymilliárdot felejtett el magának bevallani, az Orbán Viktor nála levő pénzének a növekedését meg már követni sem fogja tudni a következő évben. Rogán Anti is tovább fogja bővíteni a házát abban az arányban, ahogy az eddig általa vezetett kerület ingatlan állománya csökkent a vezetése alatt. Lázár János megveszi Tokaj hegyét a gyereknek, Szíjjártó egész csapata a külügyben fog dolgozni, és apuci vesz neki egy repülőteret is az úszómedence mellé. Kósa Lajos sem lesz okosabb, a fémkupak költségvetési jövedékéről írt könyvének jogdíjából vásárol majd egy újabb lakást a titkárnőjének a nevére. Ha már az asszony nem megy vele koncertre a világ túlsó felére. És a várba is be fog költözni Orbán Viktor, mert már kicsi neki a parlament, és uralkodni meg várakból szoktak. És nem is fog sokba kerülni neki, és minden magyar nagyon örülni fog ezért. Köszönjük Fidesz, ezeket sem felejtik el neked. BANDITA.

Volt egyszer egy ország, ahol mindenki annyit ért, amennyit sikerült összeszedni a gyerekének szőlőbirtokban, és ezt pontosan látta a folyton nagyobbodó lakóparki lakása teraszáról. Itt nem kellett gondolkodni azon a mi a jó magának az országlakónak, azt mindig megmondták helyette ezen ország vezetői. Nem kellett neki a holnappal gondolni, arról szintén gondoskodtak helyette ne legyen neki olyan, csak a mát élje túl. Minden évben megkapták a szokott ígéreteket arról mitől lesz jobb a következő év, és egyből megtudhatták azt is az itt lakók, ez ki miatt nem sikerült éppen.

Boldogan éldegéltek itt az emberek a végeláthatatlan ígéretek mezején, amiből soha semmi sem lett betartva, de azért minden választáskor szívesen végigmentek rajta. Minden évben összedobták az ország működtetéséhez szükséges költségeket, és utána csak élvezték az így keletkezett jólétet. Szerte az országban egymás után épültek a szebbnél szebb stadionok, az árnyékukban közmunkások pihenték ki a havi negyvenhétezerből való megélhetés költségeit. De nem csak ennek a látványnak örülhettek az itt lakók, azt is látniuk kellett, őket nem adóztatják agyon, helyettük mindig másnak kell fizetni az ő jólétükért. Gaz multik, és bankok voltak azok a gonosz sárkányok, akik veszélyeztették ezen ország lakóinak a gazdasági szabadságát, és mindegyik mögött gyurcsány állt, meg a külföldi megtévesztettek. De szerencsére az ország kétharmados vezetői, akik a választókorú szavazók szavazatainak a negyede voltak, ezt idejében felismerve, jól megfékezték az ő kizsákmányolásukat. Vagy negyven új adóval felvértezve vették fel a harcot ellenük a hős kétharmadosok, és sikerült is nekik megfékezni azon mohóságukat amivel ezen ország boldog, és elégedett népére támadtak. Le is lettek győzve de nagyon. Csak az áraikat tudták megemelni, meg dolgozóikat elbocsájtani, de az ország népének ezzel nem tudtak ártani. Ezt mindig elmondták az ország lakóinak a választott vezetőik, meg azt is, jobban élnek most az emberek itt, mint az elmúlt nyóc évben.

De ebben az országban sokak elégedetlenségére minden úgy növekedett, hogy közben csökkent, és ez fordítva is igaz volt. És mindent meg kellett védeni ezért. A munkabérek a többségnél úgy növekedtek, hogy az közben kevesebb lett, mert csak egy kulcsot használtak hozzá. Ez volt a munkabérek védelme. Az államnak a nemzeti időszámítás előtt keletkezett sok adóssága, ami egy mesebeli világgazdasági válsággal lett megmagyarázva korábban a bukott baloldali hazaárulók által. De a nemzeties keresztényes vezetés idején ez most úgy csökkent, hogy közben növekedett. Ehhez pedig felhasználták még az ország lakosságának a magánynyugdíját is, és ez olyan jól sikerült, hogy ebből semmi sem látszott meg. Ezt is meg kellett védeni, és milyen jól sikerült.

De a régi idők folytonos emlegetése helyett ma már az új eredményeknek lehet örülni ezen a keletre nyíló földön, ahol most éppen nem melegít a déli áramlat. Már annyira jól megy az ország lakóinak, a gyermekeiknél elterjedt az az életforma, éhesen tudnak az iskolába, óvodába menni. Majd ott jól laknak, ha már otthon nem kapnak enni a szülőktől. De ez nem szegénység miatt van, mert az úgy lecsökkent már az országban, mint a megélhetés a bérből és a fizetésből megélni próbáló embereknél.

És már sok embernek nagyon jól megy ezen a szép turulmadaras ég alatt. Néhányan már azt is megengedhetik maguknak a vezetők közül, többet költsenek, mint a valós jövedelmük, és ezzel még hivalkodjanak is. Még az is előfordul, elfelejtenek bevallani egy egész milliárdot a megélhetésük fedezésére szerzett közpénzből. A legszebb dolog pedig ami itt meg nem történik, ezért nincs kiverve egy fog sem, egy szemet nem lőnek ki, és nincs annyi gerinc egyikben sem, ezért elsüllyedjen az illető a szociális temetés maga által ásott sírjában. Ez ebben az országban természetes dolog.

De ez csak egy része annak a sok jó dolognak, amiért szeretnek ebben az országban élni az emberek. Többet kellett volna fizetni azért, ami az interneten folyik az otthon maradottak, és a külföldön sokszor kényszerből munkát vállaló családtagok között az addig ingyenes telefonon. Erre megmozdultak az igaz, és felháborodtak az emberek az, de sok másért nem. Biztos megértenek minden problémát, hiszen a stadionok drágák, és feleslegesek, de a szerzett jogok elvétele sokak számára már nem olyan fontos, tőle nem vették el. A rokkantak helyzete sem annyira érdekes, hiszen az nincs a családban, vagy ha van is az ismeretségi körben, akkor csak sajnálja egy kicsit az állampolgár, és ezzel vége is a dolognak. A trafikok, vagy a föld elvétele sem érint annyi embert, értük sem muszáj a változás az országban. A közmunka sem érint mindenkit, ez is csak annak rossz, aki belekerül, érte sem kell csak egy sóhajt elengedni. Az oktatás is rendben van, a tanár félti az állását, sok szülő meg nem ér rá vele foglalkozni, neki melózni kell. Az egészségügy is csak a betegnek, és annak a hozzátartozónak borzasztó, aki belekerül. És még mennyi minden van, ami miatt olyan mesés ezen a szép illiberális földön élni. Az ellenzéki pártok romokban, de ez így jól van, mert aki most elégedetlen lett, az nagyon civil, és majd ő megoldja a problémát egyedül. És itt a mese vége, ideje lesz felébredni. BANDITA.

Mióta a netadó fellebbentette tündérország fátylát a homályos szemekről, és kilátszott alóla a valóság szovjet sivataga, ahol csak stadionok teremnek a felcsúti ház végében, ismét szükség van a nemzet pocakos focihuszárának a kinyilatkozására. Végül is meg kell győzni a maradék híveket minden áron, aki még közülük a nemzeti égre emeli tekintetét, az még turulmadarat láthat ott, aki győzelemre vezeti népét. Aki meg már levette onnan a tekintetét az meg csak a valóság tolvaj szarkáit látja ott körözni a közpénzek körül, és már nagyon elege van a mesékből.

Nem is Orbán Viktor lenne a neve az adóemelések nem megszorítójának, ha nem tudna bármikor egy kellőképpen előkészített mesét önteni az őt még meghallgatni bírók nyakába. Nem is kell magát nagyon megerőltetnie, inkább csak ismételgetnie. “Minden a magyar emberek érdeke szerint történik, hiszen az a legfontosabb.” Ez nem tér el az eddig megszokottól, és nincs is benne semmi új. Végül is Orbán Viktor egyszer már elárulta a programját, és ahhoz is tartja magát. Folytatja.

Nagyon szépen elő tudja adni magát mint az ország megmentője, aki kivezette népét a nagy kizsákmányolásból. Ennek érdekében vette el a magánynyugdíját a takarékoskodónak, a botját a rokkantnak, szerzett jogát a rendvédelmisnek. De ezért csökkentette a munkavállaló jogait, fizetését, pótlékait, ha már az nem nyert az egykulcsos adóval. Sikerült neki hitegetni a devizahitelest is elég sokáig, aztán végül nyert is az vele elég sokat. Árfolyam veszteséget. De legalább a jegybank is jól járt, vehet magának egy csomó ingatlant, meg kastélyt. Munkahelyeket is ezért teremtett, ne legyen a munkavállaló kizsákmányolva. Egymilliót ígért, és lassan az is meglesz. Egy része külföldön, ahol remekül lehet diplomával mosogatni, pizzát kihordani, szalagon dolgozni. Itthon is lett azért pár százezer munkahely, még ha csak közmunka is, de legalább egy külön szakmát is adott hozzá. Meg kellett tanulni a bele kerülőnek megélni havi negyvenhétezerből. De legalább szép stadionok épülnek szerte az országban. Ehhez nem kellett csak megadóztatni mindent ami levegőt vesz, telefonál, chipszel, bankol, tankol, trafikol, vesz, elad, útra kel, haza tér, művirágot akar, és szappannal mos. És ezekhez csak hozzá kell adni az eddig kitaláltakat.

És még nincs vége, inkább csak most kezdődik. Hiszen most látszik a valós volta rendszernek amit Orbán Viktor kiépített. Eredmények már vannak, pár kormányzati ember nem utazhat szabadon a világban, inkább csak annak a keleti felében. De legalább a kormányzati gyerekek jól élnek. Van nekik szőlőbirtokuk meg budai lakásuk alig tíz évesen, apuci vesz nekik villát úszómedencével ha miniszterek lesznek. És már az oroszok is Pakson vannak, igaz a nem a déli áramlattal jöttek, de hoztak így is lóvét a haveroknak. És persze garanciát is meg mindent a hitelre, erre a szavukat adták. Mert ők olyan szavahihető népség, és ez elég is a kormánynak. Végül is egyszer már itt voltak felszabadítani, és maradtak negyven évig, most sem lesz másként. Meg legalább a haveroknak lesz haszon, az ország meg visszanyögi a hitelt. Erről aztán tud Orbán Viktor szépeket mesélni, van benne tapasztalata. Egyszer már állítja kizavarta őket, de azóta nemzeti keresztény lett, és neki is meg kell élni valamiből.

És az országnak most szépen el lett magyarázva Orbán Viktor által, az embereknek azért kell fizetni azért ami eddig ingyenes volt az úton, hogy ezeket a szép eredményeket meg is lehessen tartani. Mert bizony ezek drága dolgok, ezeket értékelni kell, meg adózni is ennek érdekében. És még jobban is jár az ember ha fizet az eddigi ingyenesség után, mert azért van annyira hülye az állampolgár, ezt ne ismerje fel magától a saját érdekét. Ezért is kell neki szép lassan elmagyarázni azt is, itt már nincs szegénység sem. Aki nem tud adni a gyerekének enni otthon, az ne aggódjon, majd ad neki az állam enni az óvodában, és az iskolában. Még drogtesztre is elviszik a kis állampolgárt. És már segély sem lesz, mindenki dolgozni fog. De csak hétköznap, vasárnap együtt lehet a családdal mindenki, mehetnek a várba Orbán Viktort nézni, mert az mindenki örömét fogja szolgálni.

Megnyugodhat az ország, minden megy a maga útján, ahogy azt Orbán Viktor elképzelte. Folytatódik az ország megtévesztése, a kormányközeli haverok meggazdagodása. Mese is lesz hozzá mindenkor, csak gyomor legyen, ami még beveszi. Az adók is jönnek szépen sorban, lesznek újak, de a régiek is elég szépen fognak emelkedni. Persze ezek nem megszorítások, csak az államadósság, meg az a sok támadás az oka. Ezeket mindig lehet majd hallgatni ha egy kormánypárti faszkalap megszólal. Sok szem felnyílt már, és egyre több értelem záródik be az ilyen magyarázat előtt amit Orbán Viktor előad a mikrofonnak. Azt is tudomásul kell a venni a frissen értelemre talált elméknek, Orbán Viktor nem fog megváltozni, nem fog lemondani, és nem fog válaszolni sem. Neki a gyávák fegyvere az erőssége, a hazudozás, a ködösítés, és a csalás. Leváltani is csak a saját maga alkotta szabályai szerint lehet, amíg még azokat is el nem törli. Még az övé a parlamenti kétharmad, még ő hozza a törvényeket. Az utcáról meg lehet dönteni a rendszerét, de a hatalmat onnan nem lehet gyakorolni. Pártot is lehet építeni a régiek helyett ha azok nem tetszenek csak idő és pénz kérdése. Vagy a jelenlegiekre kell az utca akaratát kényszeríteni, ez azért egy kicsit rövidebb út. BANDITA.

Az biztos, Orbán Viktor köreiben jelentősen csökken a megélhetési kockázat. Maga a nemzet pocakos focihuszára is elégedett lehet a szegénysége elleni küzdelemmel. Mészáros Lőrinc jó gazda módjára növeli a saját megtakarításai mellett az övét is. Nemrég egy egész sertéstelepet tudott összerakni neki, a maga havi hatvan millás banki növekménye mellett. Nem is nagyon van oka a panaszra Orbán Viktornak, és nem is rejti ezt el a szeretett tündérországa elől. Még büszke is rá, mikor vigyorogva járkál a birtokán.

Még a parlamentben is büszkén hangoztatja a szegénység elleni küzdelemben folytatott szabadságharcának az eredményeit. A hozzá intézett kérdésben az ellenzéki padsorokból azt tudakolták: ” ugyan már kedves vezető, mit is tesz a kormány az adóemeléseken, a fizetéscsökkentéseken kívül a szegénység csökkentésére?” igazi mellébeszélést adott elő. Szerinte a közmunka az nagyon jó dolog, hiszen nem kell segélyt osztani, és lehet a közmunkással villogni a statisztikákban. Arra már persze nem tért ki, a közmunkás hogy éli meg a vele való szórakozást, neki elég ha nem fagy éhen a számára odalökött havi negyvenhétezerből. De Orbán Viktor nem állt meg a közmunka magasztalásánál, rátett egy lapáttal a gyereknevelési elveiből is, amit persze a nemzetnek szánt. Szerinte az nagyon nagy eredmény, hogy kötelezővé tették a gyermek óvodába járatását, mert így az a szegény gyerek legalább háromszor eszik egy nap. Ennél jobb beismerése nem is lehetne az országban uralkodó állapotoknak, de erre már nem tért ki nemzet legnagyobb tolvaja.

Minden szülő retteg attól, nem tud enni adni a gyerekének, annak éhesen kell lefeküdni. Pedig a szülő dolgozik, adózik, hitelt fizet, még az is lehet, békemenetre jár. És mégis, ebben a nagy függetlenség elleni összehangolt nemzetközi támadásban ez is kevés. Sajnos emelni kell az adókat folyamatosan, és újakat is be kell bevezetni, de azokat úgy, azt majd át lehessen hárítani a lakosságra. A magánynyugdíjat is be kell áldozni ebben a harcban, semmi szüksége rá az állampolgárnak, majd az állam azt jól megvédi az addig takarékoskodónak. Lesz belőle részvény, meg államadósság csökkenés, azzal nagyon jól lehet majd lakni, csak az állam lesz tőle éhesebb. Most már a maradék is kell neki. De még ez sem elég, csökkenteni kell a fizetéseket is a dolgozók nagy részénél, erre jó az egykulcsos adó. És a pótlékait sem árt lejjebb venni, ne azért dolgozzon, hanem öntudatból, tündérországért, meg a költségvetési hiányért. Ez majd jó lesz ebéd helyett otthon a családnak, ha már nem tudott eleget reggelizni a rezsicsökkentésből. Vacsorára meg ott a közmédia, az ország jobban teljesít riportokkal. És ezt ebben a formában oda is teheti a gyereke elé ételként a dolgozó, némi magyarázattal a nemzeti elkötelezettség minden turulmadarával. Nem baj, ha éhes vagy kicsi gyermekem, majd az óvodában kapsz enni. Mert ez az állam ilyen forma, ez így gondoskodik rólad.

Persze a miniszterelnök szerint ez így van jól. Két stadionépítés között most ennyit tehet az ország. Ha a család nem tudja a gyereket rendesen etetni, majd az óvoda megoldja. Az iskolában már nem kell ennyire gondoskodni róla, ott már életforma lesz ha a gyerek nem eszik. Meg olyan keresztény demokratás. Meg különben is, van olyan szülő, aki nem küldi a gyereket éhesen sehova, hanem úszómedencés villát vesz neki, ha miniszter lesz. Meg olyan szülő is van, aki ha ránéz a milliós órájára, és elérkezettnek látja az időt rá, megveszi az első szőlőbirtokot a gyereknek, és még egy budai lakást is hozzárak. De maga a miniszterelnök sem olyan, aki az óvodában oldja meg a gyereke etetését. Nála a tandíj többe kerül egy gyerek után, és neki sok van, mint az éves igazolt jövedelme. És az ilyen csoda nem egyedi a kormány közeli szülőknél.

A kormány a maga szemlélete szerint a szegénység elleni küzdelemben is jobban teljesít. Az is úgy csökken náluk hogy közben a valóságban növekszik. Ugyan olyan hazug ennek a magyarázatában, mint minden másban. Tagad, mellébeszél, nem ismeri be. Szerinte már ott tart az ország,nincs is szegénység, ha meg van is, arról a külföld, és a baloldal tehet. A fülkeforradalom óta nekik bizony minden idejüket lefoglalta az állam kirablása, a közpénzek lenyúlása, és mellé még néha a népnek is lökni kellett valamit, legalább dumában. Végül is kaptak közmunkát, most meg elveszik a segélyeket. Befektető nem nagyon jön munkahelyet teremteni, aki meg itt van az is lassan szedelőzködik, és távozik. De vasárnap legalább együtt lehet majd a család, és lehet majd vinni gyereket is drogtesztre évente. Orbán Viktor szerint így csökken a szegénység. BANDITA.

Rendkívül jól jellemzi a nemzet pocakos focihuszárának a jellemét az őt ért kritikára adott válasz. Ilyenkor mindig remegve lekushad tündérország kolbászból font kerítése mögé, és onnan visítozik vissza a nagyvilág felé. Nem odaáll a vélemény elé, és szemébe mondja: “nem vagyok diktátor”, hanem előhúzza a nagy nemzeti függetlenség kártyát, és ezen keresztül próbálja meg visszaverni a személyét ért valós tények megállapítását. Ilyeneket mond pofátlan módon ilyenkor, hogy esküt tettem az alkotmányra, amelyet már ötször módosítottam. Meg a jog tiszta talaján kell megküzdeni a vádakkal. Mert ugye az országban annyira tiszta a jog, hogy visszamenőleges, személyre szabott, és korlátozott. Ez végül is Orbán Viktornak a hazai pálya. de ezen túl még stadionnyi gátlástalansággal próbálja a személyét ért nem éppen hízelgő jelzőket az egész országra kiterjeszteni, mintha az vele azonos lenne, és ő is bele tartozna.

Pedig már többször elmondták neki, és le is írták számára a következő megállapítást. Nem az országgal van a baja a világnak, hanem csak annak kormányával. Nyerhetett akár mennyi választást is itthon, akár mekkora fölénnyel is, az csak a parlamentben biztosítja Orbán Viktor számára a hatalmat. Nem uralkodója ő az országnak, és az ország nem az övé, bárhogyan is szeretné. Azt nem alakíthatja át a saját kedve szerint, abban nem törvénykezhet a maga akarata szerint, és főleg nem a maga javára. Pedig a törvénykezésen nagyon is meglátszik Orbán Viktor milyen országot is szeretne magának.Legyen az választási, adóügyi, munkajogi szabályozás, legyen az a piacra befolyást bíróan részrehajlóan megalkotott, legyen az visszamenőlegesen korlátozó, mindig az a vége, Orbán Viktor és bandája jól jár, az ország nagyobb része pedig megszívja.

De a jellemtelenségben Orbán Viktornak már nagy gyakorlata van, és a politika ehhez neki megfelelő pálya. Neki az adott szó nem jelent semmit, az ígéret betartása nem jellemző rá. Van egy furcsa képzelete a világról, ami megrekedt a múlt század közepén, ahol az ilyen becstelen magatartással, amiből neki is van bőven, komoly vagyont lehetett felhalmozni a maga számára egy politikai vezetőnek. Ezt neki is sikerült megvalósítani, vagyona mára már számottevő a határokon belül, és valószínűleg azon kívül is. Ehhez mérten csekély az az ár, amit az ország elszigetelődése jelent. Az sem jelent számára semmit, ma már oda ért az országgal foglalkozó világpolitika, nem veszik komolyan az ország vezetését. Ha meg is kell őket hívni valahova elzárják az értékes órákat, lakásokat, közbeszerzéseket, mert tudja már az egész világ, ezek a fiúk, és honanyák bizony lopnak. És pofátlanul hazudnak is, de ez evolúciós eredmény náluk. Ezért is mellőzi a világ értelmes része a személyes találkozók erőltetését tündérország vezetésével,, elég nekik ha nagy társaságban összefutnak Orbán Viktorral, vagy a bandájával. Még ilyenkor is megnézik a kézfogás után az ujjaikat, és a családi ezüstöt, a magánnyugdíjról már nem is beszélve.

Régen elmúlt már az az idő, mikor egy választott vezető elsőnek merte magát gondolni az egyenlők között. Az is régen volt, mikor egy politikai vezető arra használta fel a hatalmát, azt sokáig megtarthassa, abból ne lehessen őt elűzni. Az is régen volt, mikor egy vezető az országot érintő döntésről, vagy annak hatásairól kizárólag egyes szám első személyben volt hajlandó beszélni, és csak annak függvényében tudott cselekedni, ha az egybeesett a saját érdekeivel. Na ezek voltak a diktátorok, és szépen agyon is lettek lőve a felismerés után pár évvel, még a szó szoros értelmében is.

Orbán Viktor azonban a mai értelemben nem nagyon lehet diktátor. Jó, sokat lop a közpénzből, igyekszik az ország gazdasági hatalmát az őt támogatók között felosztani. Szeretne uralkodni minden felett, szeretné ha az okos emberek nem ismernék fel a valódi énjét, ezért nem is akarja őket oktatni nagyon. Szeretné az ország lakossága felé csak a jót előadni, ehhez még a médiát is a maga szolgálatába tudja állítani, csak engedni kell ott hazugságot szabadon áramolni. Szereti magát nagyon népszerűnek feltüntetni, ezért még fizetni is hajlandó. Szeretné ha mindenki szeretné, és savat locsolna az ellene tiltakozó arcába. Szeretne a várba költözni, de sokan meg azt szeretnék ha közben a Dunába fulladna. Orbán Viktor csak egy piti kis tolvaj, aki a hatalmát a maga, és az őt kiszolgálók javára használja fel, készpénzesített formában. Ad hozzá mindig ellenséget, és ad hozzá mindig jó sok hazugságot Még a tulajdon szavazóit is képes simán átvágni ennek érdekében, nekik is mindig szolgáltat okot a cselekedetei megmagyarázáshoz. Eddig azok közül is sokan bevették ezt, de mára már kicsit másként látják azok is a Orbán Viktor világát. Rájöttek, tőlük is szépen elveszi a jövőt, a magánynyugdíjat, az orvosi ellátást, az oktatást, és az esélyt a jobb életre. Cserébe kapnak Mészáros Lőrincet, Rogán lakóparkot, Lázár gyerekeket, Kósa úti beszámolót, és Kövér László gutaütését az uniós zászló láttán. Megtudják, hogy a NAV nem beszél angolul, és az internet is adó alá esik. És szépen ráébred az ország, nem tud annyit adózni, amennyit Orbán Viktor be tudna közgépesíteni. Pedig folytatja a programja szerint. BANDITA.

Normális ember, aki figyeli a kormánypárt ámokfutását és az ehhez kapcsolódó magyarázatot, általában arra gondol, biztosan van egy evolúciós szint ezen a téren, ami alá már nem lehet süllyednie fideszes politikusnak. És akkor jönnek a Kósák, jönnek a Rogánok, jönnek a Lázárok, és jön L. Simon is, aki cáfolják az ilyen gondolatokat. Persze azért Orbán Viktor viszi el a győzelmi babért, akiről köztudott soha nem hazudik, és már lassan megvan ez első százmilliárdja is a közpénzből. Már csak az átváltási árfolyamot kell kicsit megbuherálni hozzá, és akkor mindjárt jobban teljesít majd ezen összeg. Igaz, még most csak röfög, gázt szerel, stadionban van, pár ezer hektáron elterül, de már közgépesítve van, és családiasan bővül. És most Orbán Viktor éppen a várba készül költözni, mert neki az jár. Gondolja ő, és L. Simon pedig megmagyarázza.

Szánalmasnak tűnik az a gyermeteg próbálkozás, ahogy a Fidesz az utóbbi időben kezelni próbálja a számára egyre kellemetlenebbé váló húzásait. Eddig még hatott a rezsicsökkentés, megvédjük a nemzetet, jobban teljesít az ország, gyurcsánybajnai mindent ellopott duma. Fogadókészség is volt az ország lakosságának egy áfányi részében erre a dumára, és ez elég is volt Orbán Viktor számára az átírt választási törvény maga felé hajló előnyeivel, besöpörjön még négy újabb évet magának. A netadó azonban kihúzott egy dugót az emberi elmékben, és egyszerre egy jelentős rész jött rá, mit is jelent Orbán Viktor folytatjuk programja. Adóemelés, közmunka, maradék magánnyugdíj ellopása, közmunka, vasárnapi üzlet bezárás, közmunka, Paks titkosítása, közmunka, segélyek eltörlése, közmunka. Ehhez még hozzájön némi hatalmi arrogancia, néhány stadion, további sok ezer kivándorló, még sok százezer leszakadó szerte az országban. Habként pedig ott van a kedvező forintosítása a devizahiteleknek, hogy a jegybank is tudjon még pár kastélyt venni magának az átváltás során, ami úgy csökkent a kormány szerint, hogy közben növekedett. Ettől majd biztosan jobban fog teljesíteni az ország.

És akkor L. Simon örömünnepet vizionál egy ki tudja mekkora összegbe kerülő Várba költözéstől, amit Orbán Viktor készül végrehajtani. Nem elég Giró- Szász hirtelen meggazdagodása, Kósa milliós útja a fémkupakok járuléknövelése után. Nem elég a minisztériumi dolgozók többletmunkára kényszerítése, amelynek időméréséhez Lázár János már egy órát is vásárolt magának. Nem elég Rogán Antal volt kerületének ingatlan panamája, amitől ugyan Tóni háza bővült egy lakóparknyit, de a maffia kapcsolat már nem számottevő azóta, ebben biztos a Tóni gyerek. L. Simon erre találja azt mondani, ez a sajtó felelőssége, minek kell a másik zsebében turkálni, A kezét figyelni amikor az lop, főleg ha az illető kormánypárti fejes. Ha Orbán Viktor a Várba akar költözni, az mindenkinek jó, és ez megér minden pénzt. Szerinte. Nem mellesleg a fideszes gyakorlat szerint ezt is át lehet majd adni legalább minden hónapban egyszer.

L. Simon nem először, és sajnos nem utoljára csinál magából komplett idiótát a nagy nyilvánosság előtt. Eddig egy kis csendes mitugrásznak gondolta volna az ember, de nagyon kinyílt a csipája mióta a kormánypárti erős embernek gondolja magát. Kulturális államtitkárként is sikerült magát néha nagyon beégetni, de mióta Lázár János lett a főnöke, nagyon tudja az eszét játszani. Tehetsége ugyan nincs ahhoz amit csinál, de a kormánypárti sablonszöveget nagyon jól fel tudja olvasni, és folyamatosan képes bármikor elismételni. Ma ennyi elég egy komoly államapparátusi karrierhez. Még némi gátlástalanság, egy nagy fapofa, sok cinizmus, ki tudja mennyi fizetés, és már mondja is a kiválasztott gondolkodás nélkül amit elé tesznek. Ha saját véleményt kérdeznek tőle, abból lesz a vérforraló nevetség tárgya, ami nem nagyon zavarja az ilyen módon karriert befutót. L. Simon pedig ebben a közegben mindig képes megújulni, és maradandót alkotni.

Sajnos az a nagy igazság, ezen emberek számára már szinte nem is létezik visszaút. Muszáj előre menniük, és a törvényesített lopás rendelkezései mögé bújva, ameddig lehet a hatalomban maradni. Ha kiderülne az emberek számára a valóság, amit eddig csak sejteni lehet az ép ésszel gondolkodónak, a jelenlegi kétharmadot bitorló hatalom számára ne igen lesz menekülési útvonal hagyva tündérországukban. Az Orbán Viktor vezette politika már annyi közpénzt ellopott magának, és szűk körének, ha ez egyszer kiderül, a morcos emberek biztosan nem lesznek nekik hálásak a tőlük elvett javakért, időért, egészségért, járadékért, oktatásért. Ilyenkor jönnek az L. Simonok, a Németh Szilárdok, a Tuzson Bencék, és védik az eddig maguknak megszerzett közjavakat. Közben nagyon igyekeznek minden rosszat eredményként, és hatalmas sikerként előadni. Ez egy darabig működhet, és még akár eredményre is vezethet. Egy darabig. De lassan vége a színháznak. BANDITA.

Miután nem eléggé megérdemelten megkapta a nemzet sportolója címet, már úgy gondolja minden meg van neki bocsájtva, minden el van neki felejtve. Végül is semmi különöset nem tett a doktori címét másolt anyaggal megszerző egykori álamfő, csak ami kormánypártban naponta előfordul. Lopott, csalt, hazudott, lebukott, kárpótolva lett, és anyagi jólétben éli tovább az életét. Még a tükörbe is bele tud nézni, sőt, már arra is emlékszik a sajtóhírek szerint, visszakapta a doktori címét, azt el sem vették tőle. Mert ő azt egyszer megfellebbezte, és ez olyan lehet számára, mint maga a doktori cím visszaszerzése.

Olyan kérdések természetesen el sem jutnak tudatáig, vagy nagyon jól megjátssza a meg nem értését mi lesz az egykori ígéretével az iskola elvégzésében. A helyesírására ráférne mondjuk némi képzés. De ebben nagyon fideszes tud lenni. Nem tartja be őket, és ezzel számára ez el is van intézve. Vagy esetleg beiratkozott az egyetemre a doktori cím megszerzéséért? Az ilyenkor tőle előadott néma hallgatás nem semmi egy alakítás.

Ezek után ne csodálkozzon tündérország népe, ha következő nemzet színésze kiválasztáson felmerül az egykori elnök személye. Lehet nem tanult meg helyesen írni, lehet kérdés nélkül megtett mindent a kormánypárt számára amit az kijelölt neki, de az kétségkívül tény, Pali bácsi nem semmit tud nyújtani színészi teljesítményben.

Elég csak arra emlékezni, milyen kiválóan indult egykor a szocialisták színeiben, aztán azt milyen gyorsan átváltotta keresztény konzervatív nemzetire. Ebben a közegben is nagy alakítást kellett nyújtania, hiszen nagyon gyorsan haladt előre a ranglétrán. Képviselő, országgyűlés elnöke, majd köztársasági elnök. De itt nem állt meg, sikerült neki ezt az egykor szebb napokat megélt hivatalt a játékával elég rendesen lealacsonyítani.

Mindenki emlékszik még azon előadására, amit a közmédia kormánypártnak csontig benyalt riporterével előadott. Hát az nem volt semmi. Még a szerepek közötti váltások is megvoltak. Egyszerre játszotta a sértődöttet, a felháborodottat, a maga igazának teljes tudatában levő meg nem értettet. Takarózott a hivatalával, takarózott az eredményeivel, takarózott az aláírásával. Aztán mikor kiderült a nagy turpisság, a zsebében levő kormánypárti ígérettel, és nem kevés készpénzzel egykedvűen kiballagott a politikából. De azért még előadott egy magánszámot az elnöki hivatal feddhetetlenségéről, mintha azt támadták volna meg azok, akik egyszerűen csak azt állították róla egy szemét csaló. Még azt is eljátszotta, neki bizony jár az akkor felajánlott ház, a már meglevő sajátok mellé. Nagy alakítás volt ez a szerénységről. Az a bejelentése, miszerint ő bizony akkor is le fog doktorálni, bizony elég hihetőre sikerült. Legalábbis a maga számára, de a nézők láthatták egy percig sem gondolja komolyan. Viszont meggyőzően adta elő, ez nem vitás.

És akkor itt volt a közelmúltban nyújtott alakítása, mikor is a Fidesz sportolója lett. Nem győzte megköszönni a politikai hatalomnak a rá eső választást. Persze a pénz sem jött neki rosszul, a rezsicsökkentésen biztosan nem nagyon tudott spórolni. Eddig is sokba került az adófizetőknek, ez még pont járt neki a szolgálataiért. Az persze nem zavarta sem őt, sem azt aki adta neki ezt a címet, ezzel egy újabb intézményt járatott le. Nem mellesleg a Fidesz vezére még egy fricskát is nyomott az emberek felé ezzel a kiválasztással, csakhogy megmutassa neki ezt is meg lehet tenni.

És akkor most játssza Pali bácsi az egyik legjobb alakítását. Hülyének néz mindenkit. Merthogy neki van doktorija. Mert megfellebbezte. Mert az jár neki. Kétségkívül nagyszerű alakítást nyújt a Fidesz gátlástalan pofátlanságában, ez mindenképpen megérdemelne egy színészi díjat. Valami belső kényszer folytán úgy érzi, neki most el kell játszania ezt az újabb szerepet. Vagy esetleg valaki úgy érzi, most jött el az ideje, Pali bácsi játékával kicsit hergelje a népet. Normálisan gondolkodó, és ép elmével bíró ember mélyen kussban lenne az ő helyzetében, de mivel Pali bácsi fideszes, neki ez nem kötelező.

Rendes embernek mélyen sérti az önérzetét már maga az a tény, ha egyáltalán a szeme elé mer kerülni a nemzet legrosszabbul teljesítő bukott elnöke az alaptörvényi köztársaságnak. Ha meg még követelni is merészel, az nagyon bicskanyitogató. Ha pedig kap egy elismerést, bármilyen kicsit is lenne rá oka, az vérlázító. Ha meg hülyének nézik közben, na az valódi szemétség, és arcul köpés. Ha a tekintete elé kerülne maga az ember, nem biztos zsebre tudná tenni amit kapna tőle. De Pali bácsi igazi fideszes ilyen téren. Gyáva ahhoz ezt beismerje, vagy viselje a következményeit a tetteinek. Az nem jellemző a kormánypártban. Most is csak elfutni tud a kérdés elől, a válaszban benne lenne az újabb bukása. De ha felkészítik, akkor eltudja játszani. Közben meg forr az ember dühe. Na ezért lenne jó a nemzet színészének. BANDITA.

Nehéz nap van a nemzet házmestere mögött. Itt most nem arra kell gondolni mikor egy nyilas képviselő hamvait tartalmazó urnával a hóna alatt rohangált egy szomszédos országban, és abban elfáradt. Most a világnézetébe kapott pofon miatt vörösödött ki ős kommunista orcája, és láthatólag felrobbanni készült tőle nagy turulmadaras feje. Pedig semmi különös nem történt a parlamenti ülésteremben, csak megjelent egy lobogó, amitől Kövér Laci mindig felbőszül. Nem nagyon szokott önkontrollt gyakorolni ezen zászló láttán, attól mindig vérben forog a szeme, és amint lehet ki is viteti a szeme elől. Ezt azonban ebben a formában nem tudja most megtenni, néznie kell, és közben nyelni a feltoluló dühöt, amit az kivált belőle. Egyszer csak megpukkad tőle, remélik a józan gondolkodók.

Pedig ez csak egy szimbólum, egy jelkép, egy csillagos kék szövet. Kövér László számára a csillagos sarlós kalapácsos még akár ismerős is lehetne. Ennek a segítségével rugdosták végig hét év alatt az egyetemen, ennek a segítségével kapott először állást az akkori egyeduralkodó kormánypárt egyik háttérintézményébe, és vele fényképes belépőt is oda. Ez még ma is megvan a történelemben, de a rajta szereplő személy ezt nagyon igyekszik elfelejteni. Pedig komcsi maradt a lelke, csak most jobboldali színekben játssza a maradék eszét, ami megmaradt számára, mert fejlődés az nem nagyon látszik nála az azóta eltelt időben.

Mióta megkapta játszótérnek a parlament feletti korlátlan jogot, azóta Kövér László azzal nagyon szeret visszaélni. Mondjuk a törvényhozás egésze mára már elvesztette jelentőségét abban a formában ahogy Fidesz kormányozza az országot a szakadék felé. De Kövér László még a külsőségben is igyekszik minél jobban lejáratni az épület fényét vesztett maradék tekintélyét. Már a csillagos kék lobogót korábban leszedette a homlokzatról, ezzel is jelezve, számára ez nem fontos dolog. Ha lehet még meg is tagadja annak elveit, értékeit. De ezzel nincs egyedül a kormánypártban, és neki ezt is lehet. Végül is csak a pénz jöjjön onnan minél gyorsabban, és minél nagyobb mennyiségben, annak elköltése már ne legyen senki számára ellenőrizhető, és főleg ne kelljen már megköszönni.

Azt meg főleg ne várja el senki Kövér Lászlótól, egy olyan összetartozás lobogója legyen kint a szeme előtt, aki nem ad vissza baltás gyilkost egy diktátornak, aki nem nyúl magánynyugdíjat az állampolgároktól, aki szerint nem lehet megélni havi negyvenhétezerből, aki nem alkot visszamenőleges törvényt, aki nem vesz el szerzett jogot. Olyan zászló meg végképp ne legyen kint a nemzeti parlamenten, ami nem szereti a trafikmutyit, nem szereti a földmutyit, és nem szereti ha hülyének nézik, mert ezeket törvényesítette magának a parlamenti kétharmad. Ne lobogjon olyan zászló, ami nem nézi jó szemmel a stadionok építését ott ahol gyerekek éheznek, nem nézi jó szemmel a különadókat, amelyeket végül is mindig a lakosság fizet meg. Ne fújja a szél azt a zászlót, ami nem szereti a média megsarcolását, a munkahelyek számának, és a munkabérek értékének a csökkenését a jelenlegi kormány rossz gazdaságpolitikája miatt. Ne legyen olyan zászló a parlament falán, akinek a tagjai nem szeretik meghívni Orbán Viktort magukhoz, mert egy bohócnak tartják, aki még ráadásul közpénzt is lop magának, meg a haverjainak. Hosszú lenne felsorolni azokat az indokokat, amelyek arra sarkallják Kövér Lászlót, ne tűrje meg a zászlót a szeme előtt, mint rossz lelkiismeretet, ha van neki olyan egyáltalán. Az eddigi tapasztalatok szerint Kövér László lelkiismerettel nem rendelkezik, csak kötéllel a pincében, és magas költségtérítéssel egy zalai körzetből, pedig a főváros mellett lakik, és ingyen hurcolja az állam, mert neki ez jár.

Viszont most neki kell majd kitalálni valamit, amitől nem lebeg a szeme előtt a zászló, ha még csak a laptop hátán is. Lesz majd ebből házszabály módosítás, lesz ebből törvényerejű rendelet ami megtiltja a magán vélemény formálását hordozható számítástechnikai eszköz hátulján a képviselőknek az ülésteremben. Még az is lehet, az egységes arculat fenntartása végett kitalálják a nemzeti laptop használatát, Orbán Viktor arcképével a fedőlapon. Még az alaptörvényt is módosíthatják ezért, csak Kövér László ne lássa maga előtt a csillagos kék zászlót.

Utána alapítanak erre egy nemzeti vállalatot Kósa Lajos vezetésével, aki úgyis nagyon ért a fémes dolgokhoz, így neki ez pont megfelelő feladat lesz. A forintot is olyan szépen be tudja dönteni Lajos, az úszómedencéjével járó gondokat is megoldotta, így ez sem lesz neki nehéz feladat. Az lesz az egészben a lényeg, lehessen közben bukott baloldalozni egy jót, és felelősségre lehessen vonni a gyurcsányt, meg némi közpénz is leessen maguk felé. Mert a Fidesz nem lehet meg Paks árnyékában a csillagos lobogóval a feje fölött. És Kövér László csak védi az álláspontot. BANDITA.

Nem gyengén bicskanyitogató a nemzet sportolói kiválasztásába alig burkoltan beleszóló politikai nyomás a parlamenti kétharmadot birtokló párt részéről. A hatalmon levő kormánypárt amikor csak lehet szembeköpi az országnak azt a részét, aki szerint talán van még egy határ, amit az még nem mer átlépni. Az azonban mindig megcáfolja ezt, és fennen mutogatja azon képességét, miszerint neki ezt is meg lehet tenni, mert így akarja. Ezt a fajta politikai pofátlanságot nem tanítják sehol, erre születni kell, és az alkalmazásban sem kötelező semmilyen szerénység.

A Fidesz, és annak első számú, és egyetlen vezetője mindig kimutatja, rá nem hatnak a kötelező érvényű erkölcsi normák. Ezt az elvet kötelezővé is tette a szűkebb környezetében a nemzet pocakos focihuszára, és a követői hűen utánozzák is minden esetben az akár még megmagyarázhatatlannak is tűnő cselekedetek kidumálásában. Meg azért némi bosszú is vezérli Orbán Viktor némely döntését is, főleg ha nagy felháborodást kelt az. Neki még az ország nagyobb része se merjen ellent mondani, vagy ha mégis, akkor ad neki egy tökönrúgást a válaszában.

Nem kell messzire menni az időben a közéletet józan ésszel követőnek Orbán Viktor bosszújának a megtalálásában. Az internetadó eltörlése komoly erőfeszítésébe került, és azt nem is nagyon tudja megemészteni akarnok jelleme. Ezért is talált ki pár új adófajtát a tartalékból, ami még a nevezett adótól is többe fog majd kerülni tündérország népének. Megemelt pár előző adófajtát, kitalált néhány újabbat, és már módosított is némelyiken, mert ugye ezek nem megszorítások. Ezért is veszni hagyni látszatott a nagy ellenállást kiváltó adófajtát, de azért benne levő aprópénzért még lehajolt. Konzultálni óhajtott róla szeretett népével, és ennek élére a netadót korábban lecsürhéző Tompikát szemelte ki. Nesze neked kedves népem, itt a megfelelő ember erre.

A NAV botrányban sem visszakozott egy percig sem. Fecnizett, jogállamról beszélt, vizsgálatot helyezett kilátásba. Szembenézni a korrupciós ténnyel érintettként nehéz is lenne neki, irányítójaként pedig lehetetlen. De azért megmutatta az ország népének, neki ilyenkor még ahhoz is van pofája, lebattyogjon szülőhelyére, és a stadionja mellett felavasson ott magának két állattartó telepet. Nagyon elvakult elmeroggyantnak kell lenni valakinek ahhoz, ne vegye észre a cselekedet mögött a saját birtok bemutatását, amihez nem kevés közpénz és egyéb uniós forrás lett felhasználva. Persze ez gondosan el lett rejtve, legalábbis a hozzáadott magyarázat szerint.

És most itt van a nemzet sportolója választás. Jobb lett volna ezt egyből a Fidesz sportolója választásnak nevezni. Bukott doktor Schmitt Pál elévülhetetlen érdemeket szerzett a Fidesz törvénygyártási hosszútávfutása során. Senki nem lett volna képes gondolkodás nélkül aláírni annyit abból, amennyit Pali bácsi megtett. Csak elé kellett rakni, megmutatni, figyelni a helyes aláírásra, ami itt sikerült is neki, és máris törvényesített volt a jogfosztás, a jogos lopás, a visszamenőleges törvény. Nagy pofon volt Orbán Viktor számára, mikor kiderült öreg köpönyegforgatójáról, csapatjátékban szerezte meg a doktori címét. Pali bácsi adta a maga nevét a címhez, a mögötte levő tudást, és a munkát pedig mástól hozta hozzá. Viszont Orbán Viktor nem felejtkezik el senkiről, aki neki segít a hatalomban maradásban. Arról gondoskodik, azt megvédi, belőle külügyminisztert csinál, trafikot, földet kap. Ha meg közben ezzel még az országnak is az orra alá dörzsölheti a hatalmát, azt kéjes örömmel megteszi.

A sport mindig is a szorgalomról, a kitartásról, a felkészültségről szólt, a benne elért eredmények nem maguktól születtek. A sportolók eredményeit nem lehet kétségbe vonni, azok elérésében mindig tisztességes, és becsületesen alázatos munkára volt szükség. A nagyon nagy többség így is viselkedik. Vannak azonban sportolók, akik későbbi cselekedeteikkel méltatlanná válnak bármilyen cím viselésére, arra szégyent hoznak. Olyan is van, aki bűncselekményt követ el, és ezzel nullázza le az addigi eredményeit. Az viseli is következményeit élete végéig.

És van Pali bácsi. Aki politikai tőkére változtatta a sportban elért eredményeit, és tette ezt éppen azon az oldalon, ahol úgy érezte az jobban fizet. Ilyen is van még persze szerte a világban. Olyan azonban kevés van akiről kiderült, a sportolói normák ellenében csalt a mindennapi közéletben, de ez nem nagyon érdekli. Abból is kevés van, aki miután nyilvánosan megszégyenül, azt még ki is kéri magának tettetett felháborodással. Az is ritkán fordul elő, ilyenkor bárki is tesz egy ígéretet, például visszaszerzi a doktori címét, és ezzel a vélt becsületét, de azt esze ágában sincs betartani a későbbiekben. Normális esetben olyan is kevés van a fejlett világban, ilyen embernek az állam adjon bőséges kárpótlást, és az meg még el is fogadja ezt. Csak a neki járó házról mond le nehezen, mert szerinte ami jár, az jár. És olyan is kevés van a világon, aki ennyi blama után még igényt tart további megtisztelő címre magának, és az ezért járó lóvét is zsebre rakja. Hiába na, Pali bácsi jobban teljesít, mert álamfő volt. És a Fidesz álamfője, ezt nem egyedül kell cipelnie magával. BANDITA.

Mivel az internethez nem ért a nemzet pocakos focihuszára, egy fejléc nélküli papírfecnin üzen neki tündérország on-line népe. Ezen szépen fel van sorolva a nemzeti kormány minden jeles cselekedete, ami a hatalomban töltött évei alatt gyűlt össze a fülkeforradalomtól, a nem megszorítások minden lakosság által fizetett adóemeléséig. A legérdekesebb azonban az utolsó lap, amelyen rövid összegzés olvasható: “Takarodj!”

Hozzászokhatott már turulmadár országa a folyamatos háborúhoz. Ennek a jegyében talált neki mindig Orbán Viktor ellenséget, aki ha nem is létezett, de legalább lehetett neki kokit és sallert osztogatni. Arra is kiváló volt az ilyen láthatatlan ellenfél, az ellene folyó harc jegyében úgy tűnjön, mintha egyedül Orbán Viktor lenne képes megvédeni tőle, a nem létezőtől, a jobban teljesítés rezsicsökkentését.

Orbán Viktor választási ígéretében világosan megfogalmazta, a szabadságharc folytatódik. Nem köntörfalazott, egyértelműen kijelentette ezt. Akkor még nem igazán értette senki ez a valóságban mit is jelent. Még két választást kellett neki megnyernie ahhoz, a számára törvényesített lejtős pálya kétharmados előnyével, egyre többen lássák meg mit is jelent ez a valóságban. Folytatja az adóemelést, azt ha kell továbbra is személyre szabja azzal szemben, aki ellent mond neki, vagy csak kritizálja. Folytatja a haverok zsebének a közpénzből való további feltöltését. Csökkenti az oktatásra szánt pénzt, ott a továbbiakban az alacsonyan képzett szakmunkásokból akar közmunkást csinálni. Emeli az élelmiszer Áfáját, de csak olyan sunyi módon, élelmiszer biztonsági hozzájárulásnak álcázva. Meg akarja adóztatni az internetet, de itt kap egy tockost. Viszont nem hátrál, és visszaüt. Megemel mást. Az E útdíjat kiterjeszti a buszokra, a Békemenetre jövök ez alól persze kivételek. Tovább építi a stadionokat, erre nem sajnál semmit. Ezen a héten viszont nem adja át a Várkert bazárt, de felújítja a parlamenti irodáját, mert az jár neki, ha már majd a várba akar költözni.

De folytatódik a szabadságharc minden fronton. A magyar nyelv törvényei szerinti adózás nem tűri el a kritikát senkitől, még egy szövetségestől sem, bármekkora legyen is az. És ha az érintett elnök asszony nem is érti a hozzá intézett kérdést a nyelvi hiányossága miatt, akkor őt bizony meg kell védeni az ellene indult támadással szemben. Nagy bukta lenne, ha a nagyasszony elkezdene beszélni, azt értené mindenki tolmács nélkül is, itthon mindenképpen.

És le kell győzni a bankokat is, az ellenük folyó harc nem állhat le egy percre sem. Meg kell őket továbbra is adóztatni, nem baj ha azt azok áthárítják, erről legalább lehet mélyen hallgatni. A devizásokat is meg kell segíteni a bankokkal szemben, ha már öt évig voltak hitegetve. Ez az idő azonban pont elég volt arra, a Fideszhez közelállók, és az egykulcsos adó nyertesei kedvező áron szabadulhassanak meg a hitelüktől, így ők már nyertek ebben a harcban. Most azokon van a sor, akik elhitték a Fidesz ígéretét az átváltásról, meg az árfolyamról. Közben elvesztették a munkájukat, vagy csökkent a bérük, ha meg nem csökkent, több adót fizetnek mint az előző két generációjuk együtt. Most értük is harcolni kell. Nekik kevés volt az előző ciklus elején a Kósa-Rogán-Szíjjártó nyilatkozat, ami megemelte e törlesztőrészletüket. Ehhez még kellett a forint további gyengítése is. És most érkezett el pont az alkalom a számukra, most megszabadulhatnak a magas törlesztőtől. És ez csak másfélszer lesz nagyobb, mint ami az előző kormány ideje alatt volt. Ez nehéz harc volt, és azt meg kell érteni, ilyenkor van veszteség is. Úgy azért egy kicsit lehet rajta széoíteni, ha rá lehet fogni a veszteséget a hitelt felvevőn kívül, a kormány irányította Kúriára.

Minden hitelt felvevő tudja a hitel kockázatát, csak azt nem tudja, egy olyan kormány jön, aki a szabadságharc nevében lopja szét az országot a maga javára. Azt sem tudja előre az ember, egy olyan ember kerül majd hatalomra, aki gátlástalanul hazudik, és szemrebbenés nélkül ellopja a jövőt másoktól csak azért, neki és az őt követőknek jobb legyen a sorsa. Pedig egyszer azt jelentette ki Orbán Viktor:” Az a miniszterelnök, akinek a kormányzása alatt az euró háromszáz forint felé emelkedik, alkalmatlan a kormányzásra.” Végül is rá ez nem vonatkozik, ő már királynak képzeli magát régóta.

Már régóta nincs szó, rezsicsökkentésről. Már régóta nincs szó a munka becsületéről. Nem is lehet ott, ahol a közmunka jelenti a megoldást. Már régóta nincs szó jobban teljesítésről. Adóemelésről, stadionépítésről, szabadságharcról, korrupcióról van szó elég régóta, de sokan ezt csak most veszik észre. Meg azt, Orbán Viktor szabadságharca egyre szélesebb rétegnek veszi el a jövedelme egy részét az adóemelésekkel, és ezt egyre szűkebb csapatnak, a hozzá hű haveroknak osztja újra. Viszont lassan egyre többen unják meg Orbán Viktor szabadságharcának ezt a formáját, és fejezik ki ellene a nem tetszésüket. Ahogy a hatalom egyre jobban kezdi kimutatni valódi célját, és veti le álarcát, annál több emberben dereng fel a felismerés, nagyon át lett verve ezzel a szabadságharcos, nemzeti, keresztény, konzervatív maszlaggal. És most már arra is kezd ráeszmélni a sok átvert elme, a változásról saját maga is tehet. És ha kell, ezért megmozdulni is hajlandó. BANDITA. 

Elöl megy az internetadó, mögötte a NAV botrány. De feltűnik a tömegben a magánynyugdíj lenyúlása, az alaptörvény, annak a módosítása, ott látszik a trafikmutyi, mellette a földmutyi, és Felcsút is ott van a háromezres stadionjával. Mellette Mészáros Lőrinc integet a frissen szerzett milliárdjaival, őt követi szorosan Rogán Anti házbővülése, és a kis táskahordozóból lett külügyminiszter is ott tipeg az apucitól kölcsön kapott pénzből vásárolt új úszómedencéjével.

De ha jobban belenéz a forgatagba a tömeget pásztázó kamera, ott láthatja a rendvédelmisek szerzett jogainak az elvételét, a munkavállalók új munka törvénykönyvét, az egykulcsos adó veszteseit. Ott menetel a közmunkás egy kecskét vezetve, zsebében a havi negyvenhétezerből való megélhetéssel. Ott van a visszamenőleges törvénykezés, és ott van a székely zászló a parlamenten.

Megy még a tömegben az egymillió új munkahelyet kereső, az államadósság csökkenését váró, a takarékbankban tulajdonából kisemmizett kisrészvényes, az is ott megy, aki annyit ér, amennyije van. Már az is látszik a tömegben aki nem hiszi az ország jobban teljesít, aki tudja, a nem megszorítás minden adóemelését ő fizeti, és az is ott van, aki a kormánypártra szavazott.

Ott megy a devizahiteles, aki még tud törleszteni, és az is, aki már nem, mert a kormány politikája miatt emelkedett a törlesztőrészlete. És az is ott bandukol akinek még van munkája, meg az is, akinek már azóta nincs, mint tündérország létezik. Ott megy a rezsicsökkentés nyertese, és ott megy az is, aki már nem hisz benne.

Feltűnik a hullámzó tömegben a szerencsejáték törvény miatt munkáját két hét alatt elvesztő. Az is ott megy, aki a mérhetetlen támogatású kisebbik kormánypárt miatt tudja, az élettársa nem a családja, és ő maga nem is elég keresztény, meg nemzeti. Vigyázva lépeget a vak komondoron nem áteső, az oktatásból kimaradó, és az is aki az ingyenes felsőoktatást nem tudja kifizetni. Az is ott van, akinek a gyermeke nem kapott tankönyvet, az is aki igen, de abban benne van tündérország minden butasága.

Sokan vannak még a tömegben, külön is vállalva eddig ismeretlen arcukat, de már közös felismeréssel. Tudják már a választási törvény azért lett átírva, mindenképpen a Fidesz nyerjen. Azt is tudják, a kormánypárt a hazai gazdaság jelentős részét átjátszotta a saját zsebébe, meg a haverokéba. Tudja már a tömeg, Orbán Viktor stadionja a kertje mellett közpénzből épült részben, és a nemzet pocakos focihuszára intézi, és engedi a befolyt közpénzek herdálását. És persze ezen pénzek minél nagyon arányú lenyúlását a saját, és a baráti köre érdekeinek megfelelően.

Mendegél a tömegben az is aki tisztában van vele, az uniós pénzeket nem az arra érdemesek fogják megkapni, hanem aki hűséges a kormánypárthoz. Az is ott visz egy táblát, aki már régóta a büdös picsába akarja küldeni Orbán Viktort, és az is visz egyet, aki ezt csak nem olyan régóta akarja megtenni.

Van ott olyan ember, aki már tudja mit jelent az az Orbán Viktor által tett kijelentés, “folytatjuk”. Jövőre lesz újabb adóemelés, persze mindenféle nemzeti mázzal por hintve, lesz nem megszorítás, aminek végül is ő fogja kifizetni az árát, ahogy eddig is tette. Lesz még szabadságharc, lesz mindig felelős azért mert éppen nem megszorítani kell, és lesz még bukott baloldalozás is. És Paks is lesz, hiszen ezt sem a Fidesz harácsolóinak kell kifizetni, nekik csak a haszon jut, a teher az adózóé lesz. Ezen adózók igaz vannak már a kormány szerint vagy négymillióan, de valahogy ez nem látszik a költségvetés fellendülésében. Azt az olyan adóemelés pörgeti, amit a szerencsétlen adózó fizet ki az egyre nehezebben megkeresett béréből.

De legalább azt tudja tömegben levő, mindenkinek dolgoznia kell. Csak Orbán Viktor azt nem mondta meg hozzá, hol, és mennyiért. És lehet vasárnap sem kell vásárolnia már, azt a napot is a családjával töltheti, vagy a kormányközeli boltokban.

Sokan vannak az utcán, és még többen, akik már nem tudnak oda sem elmenni, mert nem lehet nekik, vagy nem tudnak, vagy csak nem tudnak róla, mert a köztévét nézik. Lassan már túlnő a tömeg a kitiltáson, az internet adón, a mutyin, a tolvajláson, az intézményesített korrupción, amit Orbán Viktor és bandája olyan szép unortodox módon képvisel. Még nem nagyon tudja mit akar, és azt végül is hogyan. Orbán Viktor önként és dalolva a demokrácia jegyében nem fogja az eddigi politikai gyakorlatát egycsapásra megváltoztatni. Hiszen még csak most érkezett el az igazi kaszálás ideje a számára. Már kész van minden a további mutyihoz, és a hozzá hű emberek is alig várják a további közpénzek gond nélküli lecsapolását, és azok átirányítását a saját zsebük felé. Ellenzék nem nagyon van, szervezett politikai formában legalábbis elég harmatgyenge jelenleg. És még az is folyamatosan osztódik. Kevés az új hit, az új erő, az új lendület, az új becsület, az új forma, és az új vezető. A Fidesz ezzel tisztában van, és ki is fogja ezt használni. Megvan hozzá a médiája, a gátlástalansága. Idő kell, amíg ez a tömeg, és a politika egymásra talál, de már legalább az utcán van az eleje, és nem is nagyon látszik a vége. Ebből még bármi lehet. BANDITA.

Ha Vida Ildikó maga vezeti az ellene folyó vizsgálatot, és még bűnösnek találja magát, arra is képes lesz felszólítsa saját magát a lemondásra? És ha felszólítja magát a lemondásra, el is fogadja majd azt, vagy magyarázkodik egy sort, és ráfogja azt egy ellene szóló koncepciós eljárásnak? Ha nem fogadja el a saját vizsgálatának az eredményét, amelyben bűnösnek találta magát, akkor nem fog lemondani? Ha a saját vizsgálat szerint ártatlan, akkor melyik repülőtérről indul majd szabadságra? Ha a saját vizsgálata szerint nem korrupt nagyon, csak egy kicsit, be tud majd utazni az USA területére, egy rövid floridai vakációra? A saját vizsgálatát egyedül végzi, vagy előtte beszél Orbán Viktorral? Ha bűnösnek találja magát, tájékoztatja arról a kormányt, és utána letagadja azt, vagy fordítva?

Hiába na, nem egyszerű egy kormánypárti független vizsgálatot levezetni, még egy NAV elnöknek sem. Pedig valószínűleg neki minden képzettsége megvan hozzá, már régóta a Fidesz hűséges embere, mindig megteszi, és megtette azt, amire az kéri. Az iskoláiról, vagy a végzettségéről nem sokat lehet tudni, de a nemzet pocakos focihuszára nem szokott sokat adni a komcsik alatt szerzett diplomában rejtőző tudásra. Neki magának is külföldre kellett akkor menni ösztöndíjasként mélyíteni a liberális elveket, hogy később megfelelően nemzeti keresztény tudjon majd lenni.

Mit is lehet várni egy Orbán Viktor belső köreihez tartozó ember elleni vizsgálattól, főleg ha abban benne rejtőzik az a pofátlan szemétség, hogy az érintett azt pont maga végzi el maga ellen. Végül is a Fidesz, és maga Orbán Viktor is semmilyen gátlástalanságtól nem riad vissza, ha úgy érzi megsértették az érdekeit, vagy csak ki kell basznia a jó néppel, hagy érezze az a kétharmad erejét. Elég csak az internet adó visszavonása miatti bosszújára gondolni, amikor is egy olyan senkiházira bízta a konzultációt, aki pont előtte le büdös bogarazta a benne résztvevő százezreket. Most meg teli pofával magyarázza a konzultáció fontosságát, és működési mechanizmusát.

Ha egy kicsit messzebbre tekint az ép elmével gondolkodó, a Fidesz, és Orbán Viktor eddig minden kétségesnek tartott ügyet kivizsgált, és rendben talált. Lázár János annyit ér, amennyije van, és ki tud fizetni kétmillát zsebből, miután azt elköltötte közpénzben. Rogán Tóni is rendben van lakásilag, a NAV megvizsgálta, és tisztának találta. Ez a NAV, az a NAV, aki most maga ellen vizsgálódik. Szerinte Tóni szabályosan vagyonosodott meg, és nem gáz, ha többet rakott félre, mint amennyit addig keresett. És a külügyminiszter is rendben van. Már az új, aki régen táska cipelő volt Orbán Viktor seggénél. Az is rendben van, apuci oda adta neki az utolsó negyvenhatmilláját, csak a fiúcska tudjon már végre egy normális házat venni magának. Majd a rezsibe is biztosan beszáll a család, maradjon a gyereknek pénze kaviárra, meg az úszómedence fűtésére. Na és akkor ott van az Orbán Viktor háza mellett épült stadion, ami tündérországban házbővítésnek felel meg. Abban sem talált közpénzt a vizsgálat, vállalkozók dobták össze neki a nagy képernyős meccsnézés lehetőségét a háza mellé. Igaz, aztán találtak kétmilliárdnyi közpénzt is ott, de az olyan kis összeg a Fidesz háza táján, biztos csak elkerülte a figyelmüket. Meg Orbán Viktor is azt mondta, abban ugyan nincs közpénz, márpedig ő nem szokott hazudni. Ezt maga állította magáról.

Akár mekkora bajban is van a Fidesz most a kiborult bili miatt, a felelősséget nem fogja vállalni ebben az esetben sem. Van egy annyira szemtelen hazudozó médiakutya gépezet a kezében, mindent be fog vetni mentse a hozzá közel álló személyt. Ki fog állni mellette, igaz burkoltan, ha kell az időt fogja húzni, ha kell másra keni a felelősséget, ha kell a jogállamra hivatkozik, amit addig két lábbal tiport. Most van némi zavar a házuk táján, de már annyi mindent kidumáltak, és lezártak, ezt is meg fogják próbálni nyertesként lezárni. Megnyerték a választásokat, náluk a kassza a közpénzhez, jön az uniós pénz, itt lesz Paks több ezer milliárdja, az igazi kaszálás csak most kezdődik a számukra. Ekkora lóvét nem hagyhatnak veszni, hiszen eddig is erről szólt a politikájuk, és annak most érne be a gyümölcse a számukra.

De az is előfordulhat, elvitetik a balhét a nagyasszonnyal. Még konzultálni is fognak róla a nemzettel, és azt is megteszik, ennek a felelőse Simicska Lajos lesz. Aztán a nagyasszony lesz Orbán Viktor adóügyi főtanácsadója kiemelt közpénzért, és még ki is fogják tüntetni a szabadságharc nagykeresztjével. Még Békemenet is lehet az érdekében. Az USA meg közellenség lesz, aki beleszólt egy független állam belügyeibe, és nem vette jó néven az állami korrupciót, ami az ország kifosztására irányul. És az adóemelések tovább folytatódnak, az iskolák száma csökkenni fog, ezzel szemben lesz közmunka bőven, és vasárnap lehet majd vásárolni a kormányközeli üzletekben. Ha hagyja magát továbbra is hülyének nézni az ember. BANDITA.

Csak tündérországban fordulhat elő olyan eset, mikor törvényhozói hatalomhoz jut egy közel nulla támogatottságú pártocska. Frakciója van, országos elnöksége van, pártvezetése van, fiatal szervezete is van, komcsi múltja van, állami támogatása van, csak a tagsága alig látszik. Mégis nagyon jól megéldegél az a háromtucatnyi magát keresztényinek nevező véglényszerű képződmény a nagyobbik testvér által odalökött könyöradományból.

Sokat nem is kell tenniük, a nemzet pocakos focihuszára egy kis csicska szerepét osztotta rájuk, de azt teljes megelégedéssel, és széles mellel képviselik mellette. Ha kell lovon parádéznak a külhoni magyarok előtt, ilyenkor a ló nemi szerve található a nyergen, ha kell megvédik a családot, amiben szerintük az élettárs már nem fér bele, még ha közös gyerek is van a kapcsolatból. Bármikor tettre készek a múlt századból itt maradt idejét múlt hagyományok felélesztésében, számukra megállt az idő az úttörőnyakkendőnél. Akármibe belefog ez az mini kormányzati tényező, mindenhol csak káoszt felháborodást, nemzeties kereszténységet hagy maga után. Végül is ennyi a szerepük, meg a pöffeszkedés a parlamentben.

Orbán Viktor nagyon is tisztában kell legyen a vele koalícióban levő törpécske párt erkölcsi gátlástalanságával. Ha a számára oly kedves Fideszt támadás éri, vagy vállalhatatlan következményekkel járó javaslatot akar előadni a szeretett nemzetében található családoknak, esetleg el kell terelni a közvélemény figyelmét a számára annyira kínos bukásokról, csak csettint a kutyusainak, és azok boldogan csaholva megtesznek neki mindent, még a kezét is megnyalják közben.

A KDNP mindig akkor lép színre egy újra felmelegített javaslattal, mikor nagyobbik kormánypártnál nagyon ég a ház. És a Fidesznél most pont erre van szükség. Minden lehetőséget megragadnak a kitiltási botrányban való esetleges érintettséggel járó magyarázatoktól. Az internet adóját is nagyon megszívták, az ott keletkezett felháborodás sokkal nagyobb lett, mint ahogy arra számítottak, A közvélemény azóta túltette magát az adó eltolásán, és a kijafaszomdajcstomis konzultáción. Már éppen kérdezgetni kezdte a jó nép a stadionépítések kormányát arról, akkor végül is hol van most a NAV elnök, és ki nem mehet még az USA területére a kormánypárti rablóbandából. Erre egyből bedobta a tagsággal alig rendelkező kisebbik kormánypártfekély az üzletek vasárnapi zárva tartását. Persze ez az ő olvasatukban ez nem vonatkozik a hűséges talpnyaló CBA, és egyéb magyar trafikokra, kizárólag a gaz multik elleni szabadságharc hevületében támadnak az itthoni áruházláncokra. Azok pedig éppen el vannak foglalva a nem megszorítás kormánya által közzétett , pont nekik szóló jövő évi újabb nem adóemelés, csak élelmiszer biztonsági fokozott hozzájárulás miatti létszámleépítés meghatározásával. És még ehhez jött hozzá nekik a keresztényies családvédelem nevében hozott vasárnapi nem nyitva tartás.

Jellemzően a KDNP itt sem a gazdasági oldalán közelítette meg a helyzetet, arról nekik fogalmuk sincs. Azt kapták feladatul a Fidesz agytrösztjeitől, nekik éppen most kell a vasárnapi zárva tartás mellett ordibálni, és a családok nevében. Egy olyan kérdésre nincsenek is felkészülve, mi lesz azokkal a családokkal ahol emiatt csökken a kereset, vagy esetleg mit tesz majd az a családos, akit majd emiatt elbocsájtanak. Ezek az ilyenkor felvetődő problémák már nem izgatják őket.

A Fidesz meg csendben lapít, és igyekszik túlélni a napokat. Csak kitolni, és kisebbíteni tudja a hatását annak a kárnak, amit majd magának okoz, amikor számot kell adnia az eddigi ténykedéséről, ami a kitiltáshoz vezetett. De neki már ez is nyereség, van ideje kitalálni valamilyen magyarázatot a korrupciós ténykedésre. Nem mellesleg a nyomokat is össze tudja kuszálni, háttéralkut is tud kötni. Időt nyer. Az emberek elvannak foglalva a bedobott gumicsonttal.

Pedig számos kérdés megválaszolatlan marad a kis terelőpárt hangos ugatása közben. Végül is pont az általuk keltett nagy zaj miatt nem igazán jut idő más fontosabb, és időszerűbb kérdésekkel foglalkozni a közvéleménynek. Mit intézett Orbán Viktor Svájcban? Mennyi pénzt mentett már ki? Mi lesz a jövő évi adóemelésekkel, amely még csak tervezet ugyan, de már kezd alakot ölteni? Mennyi stadion épül fel, és mennyi oktatási intézmény épül le? Mennyibe kerül egy focipálya fűtése, és mennyit spórolnak a kórházak nem felmelegítése során? Vásárolt-e a kis táska hordó külügyminiszter egy újabb villát magának apuci pénzéből, vagy még mindig a régi úszómedencésben lakik? Lázár János még mindig annyit ér, amennyit szerzett magának? Németh Szilárd csökkenti még a rezsit, vagy már csak imádkozni fog érte? Kövér László kitiltja az Eu zászlót parlamentből, vagy csak hagyja elégni, aztán lép ki? És van még számos kérdés.

A KDNP végül is ezért lett megtartva, és nem bedarálva. A Fidesz így nyugodtan tudja mondani, ő bizony koalícióban kormányoz, van társpártja, elő tudja adni annak értékeit, szóban legalábbis bármikor, és el tudja vele végeztetni a számára kínos munkát. Arra is kiváló ez a tagság nélküli pártocska, megvédesse általa vele magát. A hűséges kiskutya párt meg minden csontot lelkesen felkap, szaladgál vele, aztán lerakja a gazda lába elé, és várja a jutalom falatot. És a közpénzből meg is kapja azt. BANDITA.

Hiába a rádiós beszéd, a képek nem hazudnak, mikor Orbán Viktor előadja magát. Még a hangja sem remeg, a szeme sem rebben a nemzet legnagyobb hazudozójának, miközben rutinosan előadja a nem lesz adóemelés, meg a nem megszorítás dumát. Most éppen az internetadóval teszi ugyanezt. Igyekszik úgy megoldani a problémát amit az adó bevezetése miatti felháborodás okozott, hogy a lehető legjobban tudjon kijönni a helyzetből. Egy kicsit kommunistázik, nagyon az emberek barátjának mutatja magát, még olyan számára ismeretlen fogalmakról is beszél, mint demokrácia, meg a választók akarata.

Kicsit azért remeghetett a térde az internetadó keltette tiltakozás miatt, hiszen gyorsan külföldre utazott pihenni. Itthon szerinte minden rendben volt, és neki pont most kell őszi szünetre mennie egy kicsit. Végül is a korrupcióban érinteni vélt NAV vezetők is ezt tették, csak Orbán Viktorról legalább tudni lehetett hova is utazott. Na meg ő közben így ellenőrizte a svájci bankszámláját, kifizette a lánya tandíját, mert az ott olcsóbb mint itthon, és csokit vett anyának, mert az jár neki, ha már annyi földet őriz a nevén neki. Végül is Orbán Viktor nem érintett a korrupcióban sem, hiszen csak irányítja azt,, és tud róla, ezért nem is lehet rá azt mondani, menekül az ezzel kapcsolatos kérdések elől. De azért némi időre neki is szüksége volt amíg kicsit rendezi a sorokat a párt gépezetében, hogy hogyan is jöjjenek ki ennyi szarból, ami hirtelen a fejükre szállt.

Pedig amíg távol volt turulmadár földjétől szabadság harcolni, meg őszelni, addig itthon történtek a dolgok a maguk rendje szerint. Az internetadó felkavarta a kedélyeket, és a kormánypárt gépezete a vezető hiánya miatt a megszokott hazudozással kezelte ezt. Magyarázta a kis sima hajú miniszter, ez nem megszorítás, csak adóemelés, a rezsitábornok is cáfolt, és az anyjukba küldte haza a tüntetőket. A hólapátos Tállai államtitkár meg az alkohol megvonási tüneteivel küzdve meg még azt is beismerte, a felhasználók fizetik ki majd az adót, de háztartásonként, nem egyénenként. De hát ő végül is isten nagy barma, és nem szeret józan lenni, meg ezért biztosan nem is dicsérik majd meg. Tehát mentek a dolgok szépen a maguk rendjében, továbbra is simán hülyének nézte a kormánypárt az embereket. Azok meg közben azért rájöttek, többen vannak mint gondolnák, és jobban látják most már mi van a kormány dumája mögött. Eddig is ők fizették ki a nem nekik szóló adókat, nekik csökkent a munkabérük, ha nem nyertek az egykulcsos adóval, és ők járnak közmunkára is a választási kampány időszakában. Ekkor szállt le Orbán Viktor a vonatról, mert még nem vett közpénzen magának repülőt.

Addigra már készen is volt a forgatókönyv a helyzet megoldására. Az adó el van halasztva, konzultál majd róla a nemzet pocakos focihuszára mindenkivel, aki szerinte ebben érintett. Már felelőse is van az ilyen nemzeti semmit mondásnak, még pedig egy olyan személy aki jól vesz beléptetőrendszereket a stadionokba, és keresztényi erkölcsök szerint válik el harmadik feleségétől. Meg jól, és szépen írogat a közösségi oldalakon, így alkalmas ennek a helyzetnek a kezelésére. Orbán Viktor még egy lájkot sem tud dobni, neki ez azért nem menne személyes tudásból.

Erre mondják azt az ésszel gondolkozók, ez bizony üres lufi, mint általában a kormány ígéretei. Nem azt mondta Orbán Viktor nem lesz adó, csak halogat, és időt akar nyer. Azt véli közben, a tüntetők meg elfáradnak, és hazamennek, utána elfelejtik az egészet. Aztán már csak át kell nevezni az adót, a konzultációt meghamisítani, és máris mehet a kétharmad elé a parlamentbe a törvény az adóemelésről, azok azt úgyis elfogadják. Végül is kell a pénz a stadionokra, azok építése nem állhat le, és lassan vissza kell fizetni a korábban magas kamatra eladott állampapírokat, aminek a haszna a Fidesz közeli zsebekben landolt. Attól bizony nem indult nagyon be a gazdaság, csak a holdudvar lett gazdagabb, de az adófizetők majd kicsengetik ennek az árát is.

Azért azt nem szabad elfelejteni, Orbán Viktornak egy szavát sem lehet elhinni ha a politikájáról van szó. Abban mindig az emberek többsége jár rosszul, és a kevés szűk elit meg a haszonélvező. Már párszor eljátszotta a nem megszorítás, nem adóemelés színházat, és adta már elő tündérország pávatáncát is. Hatásosan tudja ismételgetni a jobban teljesít, és az összefog mesedélutánt, a bukott baloldal a hibás, meg a tiszteletet a nemzetnek matinét. Mindig kész sikerekről beszélni, még ott is ahol ezt nem látszik. Nagyon tud úgy előadni üres fecsegést, hogy abból egy szép új világ kerekedik, csak éppen az nem úgy van, de ez nem zavarja. Most is az adót félti, pedig szerinte az országban már közel négymillióan adóznak a munkájuk után, és ez mégis kevés neki. Ezért kell még a koszos ruhát is megadóztatni, a wc papír használt felére is költségvetési szigort bevezetni, meg a művirágnak is fizetnie kell, amiért sokáig nem hervad el. Bizony az élet minden területének adóznia kell tündérországban Orbán Viktor felé, ha mással nem tisztelettel, hálával, talpnyalással. Nagyon idegen tőle, hogy az akaratával szembe menjen valaki, legyen az akár egy egész ország is. Annak minden áron érvényesülnie kell, még ha bele is döglik az illető. Orbán Viktor nem viseli el a vereséget, azért megfizet mindenkinek. Majd leönti nemzeti mázzal, hozzárak egy Békemenetet, némi hazaárulózást, és épít egy újabb stadiont. Csakhogy az internetet nem lehet kordában tartani, az mindentől erősebb. Csak még ezt Orbán Viktor nem tudja, és nem is érti. BANDITA.

A nemzet pocakos focihuszára mindenre rá akarja tenni kétharmados kezét, amiről úgy képzeli tündérországon belül az ő tulajdonát képezi. Legyen az magánynyugdíj, trafik, föld, Paks, baltás gyilkos, államadósság, költségvetési hiány, közmunka, alaptörvény, alaptörvény módosítás, törvénymódosítás módosítása, adóemelés, nem megszorítás, illiberális, unortodox, nemzeti, keresztény, konzervatív, jobboldali, mutyis, simicskás, kishantos, stadionos, sasos turulos emlékműves, mindig az ő akaratának kell érvényesülni.Mindegy mikor, milyen sunyi, alattomos módon, de meg kell történnie. Ha ez nem így menne széles mélymagyar földön, akkor oda lenne szerinte a centrális erőtérbe vetett összefogás jobban teljesítős rezsicsökkentése.

Ebben a nagy adó nem áthárítós szabadságharcban Orbán Viktor néha azonban magát is képes tarkón lőni a vélt ellenség helyett. Nem zavarja az ilyenkor légüres térben keringő találat, ami kifelé sem hagy látható nyomot önelégült ábrázatán. Ebből adódóan arra gondol, szeretett népe még mindig képes hinni neki, csak egy kicsit komcsiznia kell, el kell mondani mennyire nagyon szerényen viseli ő a kormányzással járó terheket, és mennyi mindent megtesz az ország sorsának a jobbá tételéért. Elöl jár a jó példával, neki már megvan a stadion a kertje végében, számolatlanul szórja a milliárdokat a saját érdekében, és képes mindent úgy csökkenteni, hogy az közben növekedjen. Csökkenti a munkanélküliséget, csökkenti az államadósságot, csökkenti az egy meccsre jutó nézők számát a stadionokban. Az adókat is képes úgy csökkenteni, hogy közben azok növekednek. Az adózók számát viszont növeli, de azok valahogy nem fizetnek be több adót, így viszont csökken az ebből származó bevétel. És ekkor kicsit megzavarodik.

Már többször is megfordult a turulfészkes fejében, ő bizony egy komoly politikai tényező a világban, csak a világ rosszul értelmezi Orbán Viktor nagyságát. Ilyenkor azt hiszi, neki bizony komoly beleszólása van az események alakításában, és a külföld issza a szavait. Itthon legalábbis ezt igyekszik elhitetni a szavazóival, akik végül is ezt kanyar nélkül beveszik, és még biztatják is a folytatásra. Csak kicsit sokat, és sokszor kellett ahhoz csalnia, ezen szavazók a hatalomban is tartsák a mániáját az általa szélmalmokkal megvívott nem létező háborúkban.

De a háború az bizony drága dolog, és ehhez a forrásokat is csak nehéz harcok árán lehet előteremteni. Ilyenkor jön az adóemelés, ami szerinte nem az, a nem megszorítás, ami más szerint nagyon is az, az egykulcsos adó, ami sok embernek nagy szívás, kevesen viszont jól járnak vele. Jön a munkabér csökkentése, a közmunka világa a kecskével, a befektetők távozása, a magas kamatra jegyzett állampapírok eladása, amit az adózóknak kell majd visszafizetni hamarosan. Jön a rezsicsökkentés, jön a szoborállítás éjszaka. Csak valahogy az a nagy gazdasági növekedés nem akar eljönni. Persze a kormánypárt hűbéresei szépen felosztották már az ország erőforrásait maguk között, nekik ez a növekedés megvan, csak az a szegény lakosság, na az nem akar jobban élni. Már mindenen adó van, a koszon, a tisztaságon, a chipsen, a dohányon, az adón is van adó, de csak nem akar tündérország magától szebb lenni.

És akkor Orbán Viktor fejéből kipattan a megoldás, mint Matolcsyból a pöttykutatás. Ott van a világháló, az úgyis lyukas szerinte, és persze szinte ingyen használja mindenki aki ért hozzá. Neki ezzel a hozzáértéssel nincs gondja, számára ez idegen terület, viszont nem is adózik neki. Ámulattal, csodálattal, bólogatással, imával, egyetértéssel legalábbis nem nagyon, ráadásul még bírálni is lehet ott büntetlenül. Hát akkor nosza. Úgy van ezzel Orbán Viktor, mint a munkával, szerinte mindenkinek dolgoznia kell, csak éppen nincs hol, de attól még kell. Ez is ismeretlen terület neki, életében nem dolgozott, csak politizált, és abból gazdagodott meg. Viszont a munka is adózik, mert nemzeti, így az internet is adózzon, hiszen szerinte ha az nem is nagyon nemzeti, de legalább pénzforrás a stadionokhoz.

Csakhogy Orbán Viktor, az internet az mindenkié, és senkié. Mindenkinek joga a használatához, és azt senki nem korlátozhatja. Aki akadályozni merészeli az internet elérését bármilyen módon, annak a gondolkodásával van nagy baj, meg a felfogásával is. Az internet a világnak az a területe ami összeköt, előre visz, tanít, nevel, szórakoztat, segít, jobbá tesz. Ez egy egész, a világ, nem pedig egy nemzeti sajátosság. A magyar földet lehet a műkörmös haveroknak odaadni a támogatás felvétele érdekében. A trafikokat lehet elvenni az addig abból élőktől, meg azoktól, akiknek ez csak egy része volt a jövedelmének, és azt is odaadni a haveroknak, utólag meg megemelni számukra hasznot. A szerencsejátékot oda lehet adni szivarozó vén fasziknak, csak mert az olyan rambós. Pakson lehet építeni új erőművet, és így vissza lehet hívni az oroszokat, ezt senkivel meg nem beszélve. Lehet milliárdokat közgépesíteni. Ezek nemzeti dolgok, erre szavazott az ország, ezt megteheti a kétharmadod, elhiszi a szavazód, a többi meg nem foglalkozik vele. Nem az ő trafikja, nem az ő földje, nem az ő közgépe, és nem Paks a lakóhelye. Csakhogy a világháló nem kizárólag a tiéd Orbán Viktor, és nem a kormányé, nem a párté, nem egy eszméé, nem a szabadságharcé, nem a rezsicsökkentésé. Az elérését nem gátolni kell, hanem segíteni, de ez neki idegen, és haszna sincs belőle, ezért akarja mindenáron bevonni a nagy nemzeti adózásba. Viszont joga nincs hozzá, itt nem érvényes a kétharmad, és az akarata. De ezt sosem fogja Orbán Viktor megérteni, csak ha majd megtanulja használni. Ha már majd kibukott a politikából. BANDITA.

Már előre lehet borítékolni a kormány propaganda minden mondatát a bevezetni kívánt internetadóval kapcsolatban. Ismét zengeni fog az egyenlő közteherviselés, a multik megadóztatása, és az ez nem megszorítás szlogen. Minden, magát valamire is tartó fidesznyik kis köcsög oda fog állni a mikrofon elé, és ártatlan arccal bele fog hazudni a kamerába ezzel kapcsolatban is. Előadják majd még az államadósság csökkenése című mesét, meg a költségvetés egyensúlyban tartása miatti matiné korhatáros változatát. Ezt a hat év alatti értelmi képességgel rendelkező állampolgároknak számára többször is megismétlik, nehogy az a másfél milliós szavazóbázis akár egy százalékot is csökkenjen.

Pedig nem nagyon kellene senkinek messzire menni ahhoz hogy meggyőződjön pont az ellenkezőjéről annak, amikor a kormány a nem megszorításról beszél, vagy a multik meg a bankok megadóztatásáról tart mesedélutánt. Csak meg kell néznie az agyát használó szavazónak, minden ilyen nem megszorítás mennyivel növelte a saját költségeit, amit ezen megadóztatottak rendre vele fizettek ki. A bankok az egekig emelték a költségeiket, a chips adótól felmentek az árak, a telefonálás is többe került mint a nem megszorítás bevezetése előtt. De számos más különadó is rendre árdráguláshoz vezetett, de ezzel néha csak a fizetésnél szembesült a vásárló. Vagy már nem is vette észre, ezt is hozzáírta a világ egyik legmagasabb Áfájának a következményeihez.

Az annyira cinikus mikor a kormány vezetői, de maga a nemzet pocakos focihuszára is előadja ezt a nem megszorítás dumát. Szinte látszik rajtuk, még ők maguk sem hiszik el bárki is beveszi tőlük ezt a dumát, de azért következetesen ragaszkodnak hozzá. És képesek annyiszor elismételni bármelyik változatát, ahányszor ilyen irányú kérdést tesznek fel nekik ezzel kapcsolatban.

De az internetszolgáltatás adóztatása azért is különleges, mert nehéz volt ehhez épeszű indokot találni. Legalábbis olyat, ami azért egy kicsit is hihető, vagy nem lesz belőle közröhej tárgya Már eddig is megnyomta a szolgáltatás terheit a sok adó, de most azért mégis sikerült egy új fogást találni magában a rendszerben, ami a Fideszben számára az ördög maga. És ez az ingyenesség. Mert a neten lehet ingyen telefonálni, ezért nem kell külön fizetni. És ezt a kormány nem tűrheti. Semmi nincs ingyen, mindenért fizetni kell. Az orvosi ellátás is ingyenesen jár mindenkinek, még a TB-t nem fizetőknek is, mert nincs munkahelyük, vagy megélhetésük, csak havi szinten fizessen érte, még ha nincs is jövedelme az illetőnek.

Orbán Viktor és bandája nem tűri az “élősködőket”, a segélyen tengődőket, az ingyen levő dolgokat. Mindent meg akar adóztatni, mindenkit munkára akar fogni. Azért az a dolog nem zavarja ilyen kijelentések közben neki, és a hozzá hasonló politikából élőknek az adófizetők állnak minden számlát. Számukra nem teher semmilyen adóemelés, vagy a munkabér költségeinek a növekedése, azt mind az állam állja nekik.

Biztos nagyon fontos dolog most az internet megadóztatása, más megoldás nem is létezik az állam működési költségeinek az előteremtésére. Nagyon kell az a pár milliárd forint, mikor stadionok nőnek a pusztában, és a nézőik is másfél millába kerülnek. Az államadósság is ettől fog jelentős mértékben csökkenni, ha már a magánnyugdíj három EZER milliárdja ehhez nem volt elég. A korrupciós üzletág sem teljesít valami nagyon jól, éppen emberére akadt az azt végrehajtó, és most megy a nagy mosakodás, meg a nem tudtam róla magyarázat.

Azonban a legbosszantóbb dolog az egész előadásban maga az a műsor lesz, amit hozzáraknak a kormánypártból indoklásként az internetadó bevezetéséhez. Sokszor el fog hangzani a mindenkinek fizetni kell, nem maradhat ki senki, a szolgáltatók aránytalanul nagy hasznot tesznek zsebre és visznek ki az országból, a felhasználók érdekében kell bevezetni ezt az adót, ettől jobb lesz a szolgáltatás minősége, és egyéb ilyen szemen szedett hazugságok fogják majd elhagyni a hirtelen magukat szakértőnek tartó kormánypárti politikusok mocskos pofáját. Még azt is hozzá fogják tenni, ezt a szolgáltatóknak kell majd befizetni, és nem a felhasználóknak. Annál a résznél azonban mélyen kussban lesznek, mikor valaki megkérdezné tőlük ezt miért ne tudnák áthárítani a lakosságra, ahogy az rendre történni szokott az ilyen nem megszorítás esetében. Ilyenkor majd jön a kormány mindent megtesz ez ne fordulhasson elő, hiszen ez az állampolgárok érdeke, és védelme miatt is fontos ez, és nemzeti keresztény szerény kormány ebben a legjobb.

Csakhogy venné már végre észre az értelmét használó ez a kormány bizony nagyon szeret hazudni. Még úgy sem lehet rájuk ezt mondani, nem kedvelik azt igazmondást, ezek egyenesen, és következetesen valótlant állítanak. Maga Orbán Viktor a legjobb példaadó ebben, és ez nem csak néhány ember kiváltsága a kormány soraiban. Már egy külön gépezetet is az felállított a kormányzat az állam pénzén minden ilyen nem igaz állítás elhitetéséért. Van nekik ehhez szóvivő, közmédia, hírlap, alapítvány, nézőpont. De a pártjukban is megvannak ugyanezek, csak ott van frakcióigazgató, Kommunikációs igazgató, nem kócos fogú szóvivő, rezsitábornok. És mindezt nagyon is jól működik. Sajnos sokan el is hiszik nekik. BANDITA.

Na, majd pont egy olyan ország fogja kitiltani korrupció miatt tündérország nemzeti turulmadarainak néhány példányát, ahol még a focit is kézzel játsszák, és akik már több mint kétszáz éve nem nyúltak hozzá az alkotmányukhoz. Egyáltalán melyek is azok a szempontok, ami miatt úgy gondolják ezen nem általuk nem kívánatos emberek bármilyen törvénytelenséget is követtek el, ami a vagyonuk gyarapodásához vezetett? Vegye tudomásul a világ értelmes fele, Magyarországon minden általuk korrupciónak nevezett gazdasági gyarapodás törvényekben szabályozott, kétharmados többséggel megszavazott, parlament által elfogadott jogszabályokon alapszik.

Valami nagyon mélyen beletérdelhettek az USA szervei a Fidesz belső köreihez közel álló emberek tökeibe, meg a vízumába, és nyomatták rá az általuk indokolt tiltó pecsétet. Mondjuk még magát Orbán Viktort sem igazán akarták valahogy eddig szívesen ott fogadni, legalábbis mindig lemaradt az éves elnöki vendéglistáról. Mind az ötről. Persze nincs is magyar börtönben olyan tengeren túli baltás gyilkos, akit állampapír vásárlásért adhattak volna oda cserébe. És nem is lehet azt mondani annyira akarna a nemzet pocakos focihuszára arra felé nyitni, mert az végül is nem keletre van.

A probléma, mely szerint korrupt magyar állampolgárokat nem engednek be az USA területére végül is részben valóban nem értelmezhető a kormánypárt agytekervényeiben. Szerintük ők nem olyan fajta emberek, akiket meg lehet vesztegetni, vagy bárkit is meg kellene vesztegetniük. Annak semmi értelme, ha szükségük van a gazdaság egy bizonyos területére valamelyik ismerősüknek, vagy éppen strómanon keresztül nekik maguknak, akkor azt törvényesen adják a oda annak, vagy maguknak, azért nem fizetnek csúszópénzt, vagy kérnek szívességet, esetleg fenyegetnek meg bárkit is.

Ott van mindjárt a Közgép nevű cég, ami kizárólag szakmai alapon kapott állami megrendeléseket napi egy milliárd értékben. Ehhez semmi köze a tulajdonosi háttérnek, vagy a jó ismeretségnek a nemzet pocakos focihuszárához. Simicska Lajos egy igazi szakember, az általa vezetett cég meg nem számláz túl, és minden munkát el tud végezni.

A trafikok létrehozása is régi magyar szokás, már Horthy idejében is megvolt. Volt egy piaci rész, ami a ártott az egészségnek, meg a gyerekeknek, azt kellett állami irányítás alá vonni. Ezt kapták meg aztán a megbízhatónak ítélt pártkatonák, utólagosa megemelt garantált haszonnal. Akitől elvették az nem halt nagyon bele, aki pedig megkapta biztos jövedelemhez jutott.

Az állami földek sem lehetnek olyan kézben, ami nem köthető a párthoz, és valaki úgy is felveszi rá a támogatást. Azt is oda lehet adni a megbízható műkörmösöknek, akik majd legeltetnek ott jószágot. És persze Orbán Viktornak is jár belőle egy rész, persze Mészáros Lőrinc nevén, akinek ezért meg kell elégednie némi állami közmű építési megrendeléssel mint egykori gázszerelő, meg alig hétmilliárdos vagyonnal.

A szerencsejátékot is felügyelni kell. Ehhez előbb a nem állami cégeket kell kirugdosni a nyertesek közül, hiszen ezek a szegény emberke pénzét veszik el. Aztán ezt kell odaadni például olyan szivarozó vén trottyosoknak, akik most alapítottak itthon is családot, mert a tengeren túl ez nem sikerült rambónak, és kell nekik az induláshoz némi állami segítség. Az ilyenkor elengedett koncessziós díj végül is a családi adókedvezmény fideszes formája.

Stadionoknak is épülni kell. Egy magát valamire is tartó nemzet nem lehet meg a foci lábbal játszott változatának imádata nélkül. Hogy ehhez most nincs itthon színvonal, és néző, az részletkérdés. És nincs még egy olyan ország a föld ésszel gondolkozó felén, ahol a miniszterelnök pont a háza mellett tűr meg egy ilyen építményt. Ami eltakarja előle a kilátást a nevén nem levő földjei sokezer hektárjára.

Tankönyvkiadás, egészségügy, rezsiharc, Paks, takarékbank, média. Ez csak néhány terület ahol az állam befolyást igyekszik szerezni, és ha lehet a belőle megszerzett piaci hasznot a maga zsebébe tömni. Ez a zseb feltöltés nagyon megy a kormánynak, és a hozzá közelállóknak. De nincs ebben semmi korrupt. Minden le van öntve nemzeti mázzal, minden meg van magyarázva a bukott baloldallal. Ehhez van másfél millió szavazó, aki ezt még támogatja is minden körülmények között, egy magát nem találó ellenzék, aki folyamatosan csak védekezik, egy elcsalt választási törvény, ami a Fidesz javára lejt, pár millió politikától megundorodott , magát nagyon okosnak tartó állampolgár, és máris megy minden a szabad rablás útján.

Az meg már csak a hab a tortán, mikor a friss villatulajdonos kis takony külügyminiszter emeli fel a szavát a korrupció ellen, és üzen hadat az USA hivatalainak. Végül is ő ebben teljesen hiteles, neki is a család vette a kérót, annak az árát ő a közügyek intézése miatt nem is tudta volna megkeresni. Vagy másik példa a párt alelnöke, Debrecen forintbedöntő volt polgármestere, aki ha Pesten van, kénytelen a felesége nevén levő alig százmillás házban héderelni, neki ilyenre nem telik. A frakció vezetőről nem is kell már beszélni, neki a lakópark a gyengéje, és a jövedelmét meghaladó életszínvonal fenntartása. Neki legalább papírja van róla, nem csalt adót, csak a lóvét nem igazolta amiből megél. Aki hülye, az ezeket még el is hiszi, de azok itthon vannak, és szavaznak. A tengerentúlon ezt a problémát jobban látják, és fel is lépnek ellene a saját védelmükben. BANDITA.