Annyian félreértik a nemzet legnagyobb tolvaját, pedig csak össze kell rakni a válaszait, és úgy értelmezni hozzá a kérdést. Na jó, ez nem a közpénzzel bőségesen ellátott szennymédia csatornáján történik meg, náluk ez valószínűleg szentségtörés lenne. Még belegondolni is megmosolyogtató mi történne azon médiakutyákkal akik bokáig benne vannak Orbán már két G hátsójában, ha olyan kérdéseket tennének fel a keményen magának dolgozó stadionbrókernek, amit nem előre megírtak nekik. És amihez némi tökösség is kellene részükről az egyenes gerincük végén. Na ez az, amivel nem rendelkeznek. De hát ők nem azok a sajtómunkások akik annyira kíváncsiak a valóságra, náluk elégséges feltétel ha annyit tudnak, az éjszakai napsütésben nem forog a szélkerék, ezért jó ha megépítik az oroszok Paksot.

Pedig nem is kell hozzá nagy utánajárás, hogy helyesen értelmezze a nemzet a vasárnapi pihenő során a miniszterelnöki szavakat. Orbán lassan három G Viktor már maga sem tudja mikor mit mondott, és arra mit válaszolt. Már nem lehet abban sem biztos az ember, egyáltalán tudatában van-e a korábbi mondatainak, vagy felfogja egyáltalán a benne rejlő ellentmondásokat. Persze neki mindig a napi, és helyi érdekeinek megfelelően kell kiválasztani az aktuális ellenséget, vagy az éppen pénzt hozó keleti barátot, és ehhez kell igazítania a magyarázatát. Felelősért nem kell messzire mennie, az mindig kéznél van nála és tanácsadóinál, és ez lenne a hazaáruló baloldal. A hitelesség ebben az esetben már nem fontos, de kit érdekel, ha ezzel el lehet terelni a figyelmet a napi botrányokról.

Na persze gyáva féreg őkelme, nem nagyon akaródzik neki olyan kérdésre válaszolni, ami számára tuti bukta lenne. Abban is biztos lehet a választó, olyan médiának sem fog válaszolni, ami nem a kezében, zsebében van. Neki csak a saját kérdéseire adott válaszai felelnek meg. Igaz, ebben is változik az álláspontja elég sokszor, de arra gondol mély hallgatással ezt nem veszi észre senki sem. Pedig dehogynem. BANDITA.

Hahó, valaki! Bárki! Akárki! Mindenki! Kinek van olyan naiv elképzelése, ez a jelenlegi kormány tárgyalóképes partner? Ki gondolja azt a mesébe illő fordulatot, Orbán Viktor bármit is elismer, bevállal, meghallgat, utána szelíden megváltoztat bármit is az elképzeléséből?

Kinek nem volt elég a magánynyugdíj lenyúlása? Kinek nem volt elég a szerzett jog visszamenőleges elvétele? A szolgálati nyugdíj járandósággá silányítása és megadóztatása? Ki nyert az egykulcsos adóval? Kinek jó a Fidesz alaptörvénye, ami nem gránit szilárd, nem mindenkié, és csak a kormányzat érdekeit szolgálja? Kinek vette el az új munka törvényével a kormány jogait, és fizetése egy részét? Ki mondta azt a rokkantra csaló, és rúgta ki a botot a kezéből? Ez csak néhány példa, de ott van a felsőoktatás ingyenessége, a kórházak állapota, az oktatás lebutítása, a havi negyvenhétezerből való megélhetés szégyene. De hogy ne legyen rövid a sor, ott van Rogán Tóni belvárosi mutyija, ott van a vén megélhetési bevándorló casinója, ott van Lázár Jani mennyit ér akinek semmije sincs, ott van Mészáros Lőrinc malacpofája, ott a Közgép milliárdos túlszámlázása, ott a családi saját lábon állás. És a trafik? És a föld? És a takarék? És a vasárnapi boltbezárás? És Paks? Csak egyetlen olyan szemét, mocskos, az embereket hátrányosan érintő kormányzati döntést mondjon bárki is, ahol a hatalom elvonult csendes magányába, ott elgondolkozott a nem megszorítás valóságán, majd lehajtott fejjel visszatérve elnézést kért, és változtatott a döntésén. Ez a szemét tetű banda ha ellenállásba ütközött a választók részéről akkor egy irányba menekült, és még nagyobb sarcot rakott az adófizetők vállára. Nem elég az ötven új adó? Vagy a netadó után nem lett a drágább útdíj bevezetve? És ki is lett fizetve, mert tudta ez a hatalom, ezek az emberek már csak ilyen jogkövetők, nem pedig gyújtogatók. Ezért is merte megcsinálni az egészet, meg azért, érezze a kis ember, Orbán Viktor mekkora geci, és nem felejt el semmit amit az akarata ellen tesznek.

Ez a brókerbotrány sem fog a fejére égni, ha csak mondja neki az ember. Az valakinek eszébe jutott egyáltalán, hol is van az a hiányzó pénz? Vagy gondolt arra valaki, hogy tudta ezt megtenni egy olyan cég, ami negyedszázadig tisztességes volt, majd a Fidesz kormány alatt dönti romba magát fiktív kötvénnyel? Matolcsy féle jegybank is mélyen kussol, a kormányzat bőszen bukott bal oldalozik, tehát megy minden a maga megszokott kerékvágásba. Hárítás, támadás, az ellenzék meg ül a seggén. Felszólít, meg ilyenek. Na szépen vagyunk, ettől biztos magába száll a közpénztől meggazdagodott jelenlegi politikai elitnek nevezett tolvaj banda. Ezeknek a tetves korcsoknak annyi bűn terheli a lelküket amit az emberek ellen elkövettek, már régen a lábuknál fogva kellett volna őket kirángatni a parlament falai közül. Nem tegnap, és tavaly, hanem mikor először rúgtak bele egy társadalmi csoportba, és a többi abban bízott ő meg fogja úszni. Mert abban nagyon jó a magyar, ne sajnálja a másikat ha azt baj éri, meg se mozduljon érte, közben várja a csodát. Mikor viszont őt éri sérelem de nagyon fel tud háborodni a maga sorsán, és átkozni azt, aki nem segíti nagy bajában. Ezzel Orbán egy G Viktor, és minden tanácsadója is tisztában volt, ezért tart itt a jelenlegi állapot, és nem úsznak a Dunában elegáns Gucci táskájukkal a kezükben.

Most nem áll túl jól a jelenlegi hatalom népszerűsége, a támogatása is a béka segge felé közelít. De nincs vele szemben egység, nem mutat neki senki komoly erőt, amitől derékig tele lenne a a nadrágja. Így tehát ha a józan belátására van bízva a változás, és a beismerés, akkor azok csak hiú ábrándok maradnak, ahogy azt eddig is meg lehetett tapasztalni tündérország turulmadaras egén. Ez a banda az ország kifosztásából él nagyon jól, és ezt nem fogja feladni csak azért, mert felszólítják. Tárgyalni sem érdemes velük, nem is nagyon van miről az eddigi tapasztalatok szerint, ahhoz nincsenek hozzászokva, abból még semmi sem valósult meg, ha az emberek bármiért is felemelték a szavukat. Van jobban teljesítés, van csak a Fidesz, van a hazugság sajtószabadsága, és van egy réteg, aki még hisz nekik. A többségnek ott van az adózás, a szabad munkavállalás külföldön távol a családtól. Ott van neki Vida Ildikó vizsgálata ha nem ért egyet a rendszerrel. Ott van neki a gyermeke, akinél életforma az éhesen iskolába járás. Ott lesz neki az elbukott pénze a bankoknál, ott lesz neki a jövő hamis ígérete a Békemenet luxus autóiban.

És akkor még egyszer, és röviden. Orbán Viktor nem fog lemondani, és nem adja át önként a hatalmat. Nem fog tárgyalni, és nem fog elfogadni semmit, ami nem egyezik az akaratával. Nem fog lemondani a stadionokról, nem mond le Paksról, nem mondja meg besúgó volt-e. Nem éri meg az ország az ügyészség eljárás alá vonjon bárkit is a hatalom közeléből a jelenlegi vezetés alatt, és nem fogja megtudni senki akit érdekel, ki van kitiltva az USA területéről. Röviden ezek a tények. Ezeken kell változtatni. BANDITA.

https://youtu.be/vU7F7iDgj1g

Nincs az a közpénz amelyet ne szórna bele a szélbe a nemzeti gagyi műsor gyártás első számú médiakutyája Orbán egy G Viktor dicsősége érdekében. Nem érdekes milyen hülyét csinál magából közben a szennymédia, nem érdekes nézi-e valaki egyáltalán a színvonaltalan, átgondolatlan, ötletszerűen amatőr módon összehányt műsorukat. Jobb érzésű ember csak röhögni kapcsol oda ha bakiparádét szeretne látni. Jobb híján csak fogcsikorgatva tudja nézi a józan ésszel megáldott választó is az agymosás ilyen nagy butaságát, ahol tündérország jobban teljesítő képe adja a mese valóságát.

Összeveszett két egykori barát, akik egykor szövetséget kötöttek az ország kirablására. Ehhez a rendszerváltáskor a politikában láttak lehetőséget, lévén annyira dolgozni nem igazán akartak az eredményekért. Ez volt akkor számukra az egyszerűbb út, ebben adódott lehetőségük a meggazdagodásra. Orbán, akkor meg nem geci Viktor feladata volt a lóvé állami pénzből való átcsorgatása Lalinak. Simicska Lali volt a háttérember, neki kellett összecsalni azt az összeget, ami működtette a mára förtelmes torz képződményé felépített egykori fiatal demokratákat. Ennek érdekében eladott székházat, átírt céget tele tartozással Kaya Ibrahimnak, és törölt a nyilvántartásból minden tartozást APEH elnökként a párt érdekében. Orbán még mindig nem geci Viktor meg fedezte Lajos minden törvénytelen lépését. Törvénnyel, ügyészi főember segítségével. Nem élhetett volna azonban ez sem sokáig, ha az első Orbán kormány bukása után a hatalom van hozzá elég tökös, elkapja az akkor még kispályás tolvajocskát aki Orbán még mindig nem geci Viktor volt. Nyolc ellenzéki év alatt azonban kinőtte magát, és ebben nagy szerepe volt Lajosnak, aki etette a már nem annyira fiatal demokratának sem nagyon nevezhető gépezetet. Orbán túl is élt minden bukást. Nála volt a lóvé, még tartott az örök barátság Lajossal.

Miután újra hatalomra került a nemzet stadionépítője busásan megjutalmazta Lajos addig tevékenységét. Jó volt neki az médiaháttér melyet biztosítottak neki a választási győzelemhez, meg a sok kápé is megolajozta a hatalomba vezető utat, és ezt nem felejtette el. Lajosnak volt egy Közgépe, meg egy csomó médiája, na akkor ezeket szépen ki is tömte Orbán még mindig nem geci Viktor a közös kasszából magasan túlszámlázott állami megbízásokkal. Szépen meg is hízott Lajos, ez jól látszik a róla készült képeken.

A nagy barátsága azonban kezdett belerokkanni az ország. Ez felgyorsult akkor, mikor lettek közben új barátok, akik szintén a politikából akartak meggazdagodni. Orbán még mindig nem geci Viktor meg adott nekik is a közösből bőségesen. Nem önzetlenül, de oda is szórta a pénzt. Addigra már annyira meg akarta tartani a hatalmát, és élvezte is a szinte sérthetetlen voltát a kertje végében épült stadion árnyékában, már lehet nem volt annyira a barátja Lajos, lettek újak helyette akik segítettek neki játszani a játékát a meggazdagodása során. Kicsit meg is akarta adóztatni a végén Lajost, ez meg fájt nagyon annak, ehhez nem volt hozzászokva. Orbán ekkor lett geci. De azért arra volt esze Orbán egy G Viktornak valahogy előre pótolja a Lajos által biztosított média lehetőség kiesését, már addig is szépen megtömte az egykor még nézhető közmédiát. Manapság ennek meg is látszik az eredménye.

Az egykori nagy múlttal rendelkező közcsatorna mára csak a szennyet önti az emberek nyakába tájékoztatás címszó alatt. Egyértelműen Orbán egy G Viktor saját világát próbálják azon nézők felé átadni, akik még kitartanak az egyre jobban fogyatkozó nemzeti tábor politikai terméknek nevezett világában. Lajos azért hadat üzent neki a médián keresztül, Orbán egy G Viktornak ezzel szemben eddig csak egy nézhetetlen csatornát sikerült összehozni a maga istenítésére. Egy normális időjárás jelentést nem sikerült még eddig eltalálniuk, az állami reklámok, és a riportok töltik ki a műsoridőt. Azok tartalma és témája azonban inkább a szakma szégyenei. De legalább jól meg vannak fizetve a közpénzből, és lelkesen csinálják, minden gondolkodás, következtetés, valóságtartalom nélkül. Bele is halnának ha jól felépített álomviláguknak szembe kellene nézni a felzárkóztatásra váró, keményen dolgozó, bérből és fizetésből élők szabad vélemény nyilvánításával. Így csak a további amatőr baromkodás marad nekik az adófizetők pénzéből. Nekik szól a reklám. BANDITA.

Annyira azért nem kell tőle félni, az már kiderült a nemzet pocakos focihuszáráról, ő valójában csak egy gyáva fickó. Vitázni nem mer, a valósággal szembenézni nem tud, és nem is akar. Csak fizetett tapsolók előtt hajlandó egyre gyengébb beszédeket elmakogni, legyen az évértékelő, vagy nemzeti ünnepen elmondott, és ami ráadásul tele van ordító baromsággal. A parlament falai között , a kétharmados gombnyomogatókkal a háta mögött, testőrök gyűrűjében, a stadionja magányában mer nagy legény lenni. Az Országházban még arra is van bátorsága, úgy hangozzon a mondanivalója ő valójában venne elégtételt a régi cimborán, de mint miniszterelnök ezt nem teheti meg. Azért kimond egy meggondolatlan mondatot is, miszerint nem lesz ő mindig miniszterelnök, előbb után a korona is a fejére kerül a Várba költözés után, na majd akkor bever egy nagyot a katonatársnak, akit eddig a közpénzzel elég rendesen kitömött. Csakhogy ezt elég rosszul értelmezi.

Pontosan így hangzott Orbán egy G Viktor válasza a besúgásait firtató kérdésekre: ” Nem mondhatja, amit a legszívesebben mondana és nem teheti, amit szíve szerint tenne azokkal, akik „sunyi módon gyanúsítgatják”. „A népnyelv erőteljes kifejezéseit és a népi elégtétel bevett módszereit kerülnie kell a miniszterelnöknek. ” Ez egy nagyon ügyes kibúvás a válasz elől, annak minden gyávaságával együtt. A NAV elnök asszonyát fel meri szólítani arra vegyen elégtételt, ( tényleg, az lemondott már miután ártatlannak találta magát? Beszél már angolul?) a követségi alkalmazottnak meri azt mondani legyen férfi, de ha neki kell kiállnia magáért, csak üres szavak mögé képes bújni. Azonban a választót nem tarja vissza a státusza, az nyugodtan használja a népi nyelv eszközeit, és elégtételt is tud venni a vélt sérelemért. Mert a választót meg lehet téveszteni, lehet távol tartani a szavazástól, lehet neki ígérgetni, lehet hülyének nézni, az sosem fog a titulusa mögé elbújni, ha meg kell védenie magát. Mivel azonban Orbán egy G Viktor gyáva ahhoz ezzel szembenézzen, és szóba álljon a valódi emberekkel, akiknek már nagyon tele van a tökük bele, a választó felhatalmazva érezheti magát a népi nyelv használatára, és a népies elégtétel végrehajtására.

Ez röviden nem jelent mást, mint az egyszerű emberek nyelvén kifejezett, menj a büdös picsába te kis geci szófordulat alkalmazása a nyelv területén, és a saját kézzel való kihajtás a hatalom közeléből némi pofon és lágy rugdosás segítségével. Nagyon sok választónak nincs olyan gondja már manapság, ne tudja azon tényeket, Orbán Viktor hazudott neki, átverte, meglopta. Már felfogja, ez nem gyanúsítgatás, ezt nem kell neki cáfolni, hiszen érzi a bőrén, látja a bankszámláján. Elég neki a gyerekét éhesen elküldeni az iskolába, ami a kormány szerint életforma. Elég neki a beteg hozzátartozóját a kórházba vinni, és ott kivárni a megfelelő ellátást, látni a személyzet szemében a fásultságot, a tehetetlenséget. Elég neki reggel elmennie közmunkára, csak azért, mert nem talált magának munkát a szakmájában, és meg kell élnie az azért kapott vérlázító jövedelemnek nevezett tisztes szegénységből. Elég neki azt hallani, nem is akar dolgozni, mert lusta, nem is beteg hanem csaló, és vasárnap menjen a templomba, nem kell már neki dolgoznia ezen a napon a kereskedelemben. Elég neki ilyenkor a fizetéscsökkenését meglátni. Elég a választónak az ha hazaáruló, ha félázsiai, ha nem magyar, mert nem jobboldali. Elég neki várni a külföldön dolgozó családtagot, aki elmenekült tündérország nemzeti kilátástalansága elöl, és csak látogatóba jön haza. Ettől csak több van ami már pont elég neki, leverje az Orbán banda önelégült vigyorát azok nem urizáló arcáról, mikor a családjuk már a saját lábukon áll.

És még számos dolog van az állampolgárnál, ami miatt nem kell elbújnia a megnevezése mögé, mert ő nem olyan fajta aki csendesen tűri a sorsát a végtelenségig. Elszállhat egyszer az agya, és vehet a sorsáért, az elvett évekért elégtételt, miközben folyton azt hallja, hú de qrva jól élünk. Naponta látja mennyi minden derül ki a belvárosi ingatlanok elkótyavetyéléséről, és látja a volt polgármester fényűző életét. Látja azt a rengeteg új adófajtát amit a nyakába varrtak és véres verejtékkel nyög ki naponta. És azt is látja, ebből közgépesítik a Mészáros Lőrinc fajtákat. Meg ebből épül stadion. Ebből vesz a magának kikötőt a család. Ebből vadászik, meg költ luxus szállodákban milliókat a miniszter, aki annyit is ér. Sok mindent lát, és ezért akar elégtételt venni. Nem népszavazni akar, nem tárgyalni akar. El akarja zavarni a maga módján ezt a tolvaj bandát, akik az ő munkáján gazdagoknak meg, az ő verejtékén dőzsölnek, az ő vérét szívják naponta, és saját magukra költik annak minden cseppjét. Neki meg a szemébe nevetnek, lesajnálják, hazugnak nevezik. Azért ez elég sok, és elég mély igény pár pofon kiosztására. BANDITA.

Nehéz dolog ez a saját lábon állás. Addig még csak elmenne a dolog, hogy esztelenül szórja a közpénzt tündérország fejedelme a saját köreinek minden következmény nélkül, hiszen az ügyészség is majdnem a család része így nem kell tartania a műanyag lakat rárohadásától a túlzsúfolt börtönökben. Még az is belefér, a szemét nyugati szél által idefújt támogatásokat a haverok kapják meg, ennek elosztásáról Lázár Jani megfelelően gondoskodik, hiszen ő aztán tudja ki mennyit is ér. De azért az már vérlázító, hogy az évszázad fideszes lenyúlásába mindenféle törvényességi, engedélyezési, meg aggályoskodó akadályokat gördítsen a keleti nyitást nem jó szemmel néző uniós hivatal.

Nincs kérem Paks II-vel semmi gond. Az igaz, nincs hatástanulmány, nincs előzetes egyeztetés, de nincs ott semmi probléma. A kormány felveszi a baszott drága hitelt, jól elkölti magának, az emberek meg szépen visszafizetik. Ki az, akinek ez nem tetszik, vagy aki szerint ez nem jó buli? Orbán egy G Viktor azt mondja ez egy jó üzlet, a többieknek pedig csak ezt kell ismételnie folyamatosan. Hozzá lehet venni a rezsicsökkentést, a függetlenséget az energiapolitikában, kell még hozzá némi titkosítás, ahogy azt a medvék földjén is szokás, és máris itt az újabb meggazdagodási lehetősége a kormány belső köreinek. És akkor ezt akarja most egy bürokratikus, törvényességre ügyelő hivatal megakadályozni? Azért ez már több a soknál, kardot rántunk, és lerohanjuk azt a gaz fővárost aki a családi üzletbe bele mer köpni.

Azért még nincs minden veszve ebben a harcban. Még el lehet költeni sok-sok milliárdot a haveroknak mindenféle tanulmányra, előkészítési akármire, a lényeg csak annyi, jó sok adófizetői közpénzt lehessen mindenféle ellenőrzés nélkül továbbra is kiosztogatni. Ez a szekér már beindult, és ismerve a kormány feneketlen bendőjét ha a közpénz közelében van, nem hagyja ki ezt a lehetőséget sem a lopásra. Most egy kicsit megakadt a folyamat, de azért nem fog éhen halni senki Orbán Viktor közelében.

Itt van mindjárt a szűken vett saját lábon álló fiatal család. A vő, akinek már kikötője is van, éppen fényt gyújt az ország számos településén ahol kormánypárti vezetés van. Ebben még az sem akadály ha az illető településnek erre most éppen nincs pénze. A kormány nagylelkűen megengedte nekik a hitelfelvételt, majd ha bedől, kifizetik a közösből. Ahogy eddig is mindent. A Tiborcz gyerek nem maradhat megélhetés nélkül, neki kell fizetni az asszony tandíját, és a nyelvvizsgáját. Ha ebben az ütemben halad a kis fatolvaj gyerek, meglesz neki a heti egymilliárdos bevétel, ezzel már kihúzza a szent család ezt az évet.

De Mészáros Lőrinc sem maradhat le a családi ezüst gyűjtögetésében, bármennyire feledékeny is. Neki is fontos szerepe jut ezekben a Simicska utáni időkben, mivel össze kell raknia a pocakos focihuszár magánvagyonát. És egyben is kell tartania, meg vigyázni rá. Jó, a gázszerelő néha elfelejt egy egész milliárdot, vagy egy orosz céget megemlíteni a nagy kapkodásban, de legalább van olyan buta, mint megbízható, és nem tud annyi mindent Orbán egy G Viktorról, ami besúgásra lenne alkalmas. Oda is mehet a lóvé akadálytalanul.

De Paks II nem befolyásolja a családi összefogás házvásárlását sem. Már van pár olyan minisztere a kormánynak, aki annyira csóró, a családja veszi neki a több tízmilliós házat, mert neki magának erre nem jut. Na például ebben sem sok minden köze van egy atomerőmű építésének, ez a szűk család utolsó erőfeszítése a gyerek érdekében. Egy miniszter mégsem lakhat akárhol, ha ehhez a Pasapark a pont megfelelő, akkor ott kell megragadni a lehetőséget.

Megy így a szekér az atomerőmű nélkül is, de azért abban van az igazi lehetőség a jövő megalapozására. Mondjuk eddig sem kellett félteni senkit a kormány közelében, még magát Orbán egy G Viktort sem, ha ellenőrizetlenül kellett a közpénzt a saját zsebbe varázsolni. Minden adott volt eddig is a felelőtlen pazarlásra, a fényűző rongyrázásra, a pökhendi urizálásra. Nem kellett tartani a lebukástól, minden az állam kezében, vagyis Orbán Egy G Viktor kegyében volt, van. Az igazságszolgáltatásnak nevezett szervezet pedig rendre megakadályozott minden következményt. A kormányzati tolvajok elég vastag bőrrel rendelkeznek az arcukon ahhoz, ne szégyelljék magukat akkor ha két kézzel nyúlják le az adófizetők pénzét. Már bizonyítottak a magánynyugdíj eltüntetésével, most készültek ennek a három-négyszeresét lenyelni. Ez most egy kicsit megakadt. De ők nem fogják feladni, minden eszközükkel fognak ezért a pénzért harcolni. Mert az kell nekik, nem tudnak neki ellenállni. Egyszerűen már maga a lehetőség is izgalomba hozza őket, a büntetlenség tudata meg egyenesen különös élvezetet jelent a számukra a lopási aktusban. Be fognak vetni mindent a drága kölcsön megszerzéséért, majd az ország legfeljebb beledöglik a törlesztésbe, meg a sok megtermelt áramba, ami ott marad a nyakukon. Mert ennek a lehetősége is fennáll. De ez csak egy olyan probléma, aminek a megoldása már nem annyira érdekli a jelenlegi kormánypártot. Csak a haszon ami izgatja őket az üzletben, amit szeretnének zsebre rakni. Csak azzal foglalkoznak. És hazudnak ezért folyamatosan. BANDITA.

Mi kell még ahhoz végre kinyíljanak a szemek, és meglássa a mai valóságot tündérország politikailag inkorrekt népe? Orbán egy G Viktor és bandája szervezetten, gátlástalanul, lassan minden látszatot nélkülözve, pofátlanul a maga hasznára lopja el a közpénzt, az uniós támogatást. Nincs olyan népszerűség, nincs az a hatalmi tényező, nincs az az erkölcsi magyarázat, ami elfogadhatóvá tenné a jelenlegi kormány azon tevékenységét, ami egyszerűen lenyúlja, és a maga hasznára fordítja az emberek adójából befolyt közpénzt.

Lehet ennek törvényes látszatot adni. Lehet ezt jogszabályokkal megindokolni. Lehet erre azt mondani, az elődök is szétlopták az országot, akkor most nekünk is lehet. Meg lehet magyarázni. Lehet róla nem beszélni, és lehet azt is, kineveti az országot az erről kérdezett, és közben megjátssza a sértődöttet. Attól még kétségtelen tény a mai nemzeti politikában, a jelenlegi hatalmat már nem kétharmaddal birtokló sunyi, és tolvaj banda, mocskos módon gazdagodik a maga javára újraosztott, aránytalanul felülszámlázott állami pénzen.

Ki az a hülye ebben az országban, aki elhiszi, egy építkezést csak a Közgép tudott évekig elvégezni ebben az országban? Ki az aki elhiszi, az ilyen állami megrendelésekre odaadott pénz nem volt magasan több, mint ami a valóságban elég lett volna? Ki az a nagyon hülye, aki elhiszi, hogy Mészáros Lőrinc akkora üzleti fenomén, a semmiből képes milliárdos magánvagyont felhalmozni pár év alatt? Ki az aki elhiszi, ennek a Felcsút kocájának nem csak annyi a szerepe, Orbán Viktor magánvagyonát kezelje, és az csak az érte kapott fizetséget lássa ebből a józan eszét használó? Ki az az alacsonyan iskolázott, aki szerint Rogán Antal nem kapott visszaosztott pénzt az eladott belvárosi ingatlanokból? Ki az, aki elhiszi a magyarázkodását a törvényességről? Ki hiszi el Lázár Jánosnak, ő valóban annyit ér, amekkora házat vesz a családi összefogás segítségével a gyerekének? Kinek nem világos a trafikmutyiban betöltött szerepe, a nagybácsi földpályázaton nyert támogatási sikere? Ki hiszi el Habony Árpika kicsi félmillás táskája üres, mikor tanácsot adva a fejeseknek távozik tőlük? Ki hiszi el a Századvég, meg a Nézőpont olyan színvonalú munkát végez, amit csak milliárdokban lehet mérni? Ki hiszi el a köztévé egyetlen szavát is, a neki ítélt támogatás tisztaságát?

EZ csak néhány kérdés a közelmúlt nem túl dicsőséges kormányközeli tündökléséből. De csak a sor eleje látszik annak a tevékenységnek, ami példát mutat akár a helyi, önkormányzati szinteken is a hasonló tevékenység folytatására. Vérlázító az egész rendszer. De a legrosszabb az a folyamat, ami az előzmények után egyre csak tágul, és újabb szereplők jelennek meg benne. Már a család is a közösből alapozza meg a jövőjét, és áll a saját lábára. Már a külföldről érkezett gazdasági menekültek is itt alapítanak kaszinót maguknak, miután nem tudja meg ország, miért nem csinál inkább több filmet a tengerentúlon a vén faszi. Már ott tart a lopás törvényesítése, az ellenőrzésre, és adókezelésre hivatott szerv angolul nem beszélő vezetője magát vizsgálja meg, mennyire részrehajlóan végzi a dolgát. És csodák csodájára mindent rendben talál maga körül. Már ott tart a hatalom arroganciája, magában mosolyogva az igazságszolgáltatásra hivatkozik amelyet kézben tart az ügyészségi szintig, és biztos abban, Polt Péter nem fogja hagyni egyetlen bűncselekményük szabályos kivizsgálását sem. Már ott tart a jelenlegi hatalom, annyira sérthetetlennek érzi magát, még képes fokozni is a kisvasút sebességét stadionországban. Mert ezt is megteheti.

Legyen az bármilyen pártállású, bármilyen jóképű, fasza gyerek, aki a köztől kapott hatalmát a maga, és a haverjai gazdagodása használja fel, vágassék le a keze egy sötét tömlöc mélyén, ahova üres zsebbel érkezik. Nincs olyan felhatalmazás, nincs olyan indok, ami egy ember, vagy egy baráti kör érdekét, szenvedélyét, gazdagság utáni vágyát a köz szolgálatával takarózva a maga hasznára fordítson. Az ilyen rongy személyeket el kell hajtani a hatalom közeléből, a fejükre kell őket állítani, hogy a jogtalanul szerzett anyagi javak kiessenek a zsebeikből, és így visszakerüljenek azok a jogos tulajdonosaikhoz.

A jelenleg magáncélra ellopott pénz, ami egyes embereknek csak nagyobb házat, nagyobb stadiont, nagyobb órát jelent sok hasznosabb dologra lehetne fordítani azok számára, aki ezt megtermelték. Ott van mindjárt az oktatás, az egészségügy, ott van a munka megbecsülése. Ott van benne az adócsökkentés lehetősége, az arányos tehervállalás, a vállalkozások terheinek a csökkentése. Ott van a szegénység, ott van a gyermekéhezés, ott van a rokkantak, a közmunkások helyzete, ami a jelenlegi kormány politikája szerint annyira nem fontos, mint egy újabb haveri kör kitömése a közpénzből. Vagy még több stadion megépítése, és annak megfelelő kivilágítása a családi vállalkozásból. Számtalan olyan felhasználása van az emberek verejtékéből befizetett adóforintoknak, amelyeknek a közös érdeket kellene szolgálni, nem a jelenlegi hatalom kivételezettjeinek meggazdagodását. El fog jönni az az idő, mikor a közösség visszaveszi a feladatot a közpénz felhasználásában, és aki szerinte eddig csak rájárt a maga haszna érdekében erre a kasszára, azt fel fogja lógatni a tökénél fogva. Vagy a hajánál. BANDITA.

Az egész úgy kezdődött, mintha az utóbbi években megállt volna a idő tündérország nemzeti egén. Balogh miniszter első körben csontig benyalt a nagy belépő előtt a nemzet pocakos focihuszárának. Kicsit elemezte még azt a tényt, ő bizony nem egy politikai termék, hanem ízig vérig egy polgár, aki feltétlenül hűséges a nemzet első számú vezetőjéhez, majd színpadra szólította magát a főnököt.

Az pedig nem is sokat tétovázott, belekezdett a maga számára annyira fontos dolgok ismételt felsorolásában. Tájékozatlan szemlélő még érdekesnek is találhatta volna a mondandóját, ha nem lenne tudatában maga is az elmúlt esztendő történéseinek. Orbán egy G Viktor azonban mintha kihagyta volna az elmúlt egy év történéseiből a számára kedvezőtleneket, és csak a jó dolgok maradtak volna meg az emlékezetében. Na ezeket aztán szépen el is sorolta. Ha volt gyomra a nézőnek a tömény hazudozás végighallgatásához, akkor ismét megtudhatta, mitől narancsos a naplemente, és mitől olyan jó itt élni stadionországban. Már Orbán egy G Viktor szempontjai szerint. Mert itt kérem erős nemzet van, aki megnyert minden választást az elmúlt évben. Ez igaz is, de ehhez sok olyan dolog kellett a törvényalkotásban, és a félrevezetésben ami ezt elősegítette. Azt is meg lehetett tudni, milyen is az országban dolgozni annak megerősödéséért, ez mennyi adóval jár, meg annak a kedvezményével, mit nem akarunk, mit akarunk, kivel akarjuk, kivel nem akarjuk. Na meg különben is, ne nagyon akarjon már az ország semmit, ez csak Orbán egy G Viktorról szól. Itt minden szép és jó, van demokrácia, van rezsicsökkentés, van munka, és nem segély, van sok barátunk keleten, és egyre kevesebb nyugaton, de ez így van jól. Mert mi egy modell vagyunk kérem szépen, és mindenki bennünket akar utánozni. Na itt kell hányni.

Ha azonban a józan ésszel gondolkodó belelátna ennek a sötét elmének a mélységébe, ahonnan ezen gondolatok jönnek fel szépen egymás után, azonnal falba verné a fejét az értetlenségtől. Nem értené, hogy lehet ennyi ésszel bíró ember a hatalom birtokosa. Szerencsétlenségére ezen kicsiny országnak még sokan nem használják a teljes tudásukat a politikában, így megtörténhet az a tévedés ami a hatalomban tartja ezt a kis gecit. Ha az ember nem arra figyelne az évértékelőn amit mond Orbán egy G Viktor, hanem a a saját tapasztalatait venné elő az elmúlt évből, egyből tudná miért is nem beszélt a kis bunkó a valóságról. Az számára roppant kínos lenne, és azzal be is ismerné alkalmatlanságát az ország vezetésére. De Orbán egy G Viktor sohasem ismeri be a tévedését, ahogy a lopást sem nagyon akarja abba hagyni a jelek szerint. hanem ahogy ígérte, folytatja. Nem beszélt ezért például az elhibázott kormányzati döntésekről. Nem beszélt az internet adó bevezetésének a kudarcáról. Nem beszélt az útdíjról. Nem beszélt a karácsonykor magára hagyott több tízezer éhező gyerekről. Nem beszélt a vasárnapi zárva tartásról. Nem beszélt a közmunka kiterjesztéséről. Nem beszélt a kitiltási botrányról. Nem beszélt a letelepedési kötvények hasznáról, ami magánzsebbe vándorol. Nem beszélt az önkormányzatok nyakába varrt segélyek és pótlékok kifizetésének a nehézségeiről. Nem beszélt a saját meggazdagodásáról. Nem beszélt a törvényesített korrupcióról, az ügyészség részrehajlásáról a kormánypártot érintő ügyekben. Nem beszélt a civil szervezetek elleni kormányzati akciókról. Nem beszélt sok mindenről, ami lényeges lett volna, például Simicskáról, és az új barátairól, akiket újabban a közpénzből tart feltűnően jól. Nem beszélt Habony Árpádról, a szennymédiáról ami közszolgálati kellene hogy legyen. Nem beszélt Putyinról, és a Paks körüli titkokról. Nem beszélt róla, hova lett a szavazótábora elég nagy része. Sok mindenről nem beszélt ami fontos lett volna egy évértékelőn.

Helyette a régi jól bevált nyócévezést, komcsizást vette elő. A maradék tábor elme roggyantjait talán még érdekli az ilyen mese, és a hatása is meglesz náluk. Csakhogy már ötödik éve ők váltották fel a nokiás doboz rendszerét a törvényesített stadionméretű közpénz hazahordásával. Lehet az országot már előtte szétlopták, ahogy Orbán egy G Viktor fogalmazott, azonban a maradékot, ami nem lehet csekély mértékű most ő, és a bandája hordja haza. Vagy talán elhiszi valaki Mészáros Lőrinc tehetségét? Elhiszi valaki Mészáros nem Orbán kamarása? Elhiszi valaki Orbán lánya a saját lábán áll? Elhiszi valaki Lázár nem a közösből vett a gyereke nevére budai házat? Elhiszi valaki az ország legrongyabb külügyminiszteri bohózata nem a közpénzből vett családi segítséggel villát, és mást magának? Elhiszi valaki Rogán Tóni nincs benne a belvárosi mutyiban, és abból nem vitt haza részesedést? Elhiszi valaki Damu volt csaja, csak a szépségéért ment hozzá a szivarozó majomhoz, aki milliárdokat kapott ajándékba a kaszinóihoz? És aki bealszik az évértékelőn, mert neki ebben a korban már az a természetes. Elhiszi valaki a föld, a trafik, a takarékban, a jegybank, a támogatások, az uniós pénzek nagyobb része, nem kormányközeli zsebekben tűnik el? Szép mese volt az évértékelő, de sok dolog kimaradt belőle. Főleg a lényeg. Ezért is aludt el rajta akit nem érdekelt. BANDITA.

Három hétig vívódott a nem létező lelkiismeretével a Hír tv Célpont stábja. Nem kell majd meglepődni ha ez a mélyről jövő etikai válság majd rövid időn belül feltűnik a közszolgálatinak nevezett lakájmédia egy új műsoraként. Ja kérem, a piacon farkastörvények uralkodnak, a számlákat fizetni kell, a becsület, és a szakmai tisztesség pedig bármikor eladó harminc rezsicsökkentésért. Ezen nagyszerű szakmai alultápláltság mentén most éppen Orbán egy G Viktor médiakutyái új falkába terelődnek, és innen segítik majd hírhamisításukkal a jobban teljesítés rendszerét.

Nyílt videó üzenetben adják szerintük a világ, de legalább az ország tudtára a szerintük olyan fontos megállapításukat, amely egyben az értékrendjüket is megmutatja. Nem maradnak meg szakmai alapon a hiteles tájékoztatásnál, ami az előzményeket tekintve nehéz is lenne nekik, inkább nyíltan oda állnak Orbán egy G Viktor mögé. Ebben nem zavarja őket azon tény beismerése sem, eddig is kizárólag a nemzet pocakos focihuszárának az agymenése alapján igyekeztek befolyásolni a tájékozatlan nézőt. Ha ez a befolyásolás szerintük nem volt elegendő, minden erkölcsi gátlás nélkül adták le egyoldalú tájékoztatásukat az emberek megtévesztése kedvéért. Ha kellett még magát a hírt is meghamisították, ha erre nem volt mód, akkor csak olyan szereplőket vonultattak fel, akik a kormány álláspontjának megfelelően nyilatkoztak. Hetekig turkáltak Gyurcsány szakdolgozata után, hónapokig bizonygatták ma a szegénység csak riogatás, évek óta az ellenzék lejáratásával vannak elfoglalva. Egyoldalú, szakmaiatlan, sivár, mocskolódó műsorok készültek náluk, és valahogy mindig az jött le belőle, a kormánynak bizony igaza van. Igaza van, mikor azt állítja a menekült ellenség, igaza van, mikor az állítja multik az ellenség, igaza van, mikor azt állítja kellenek a stadionok, igaza van, mikor azt állítja csak Orbán egy G Viktor a megoldás. Hűen szolgáltak ezen érvek, és tények mentén, készítették a műsort, amiből sosem hiányzott a bukott baloldal, vagy a Gyurcsány a hibás megállapítás.

Azonban most kicsit beleköptek a levesükbe a csatornánál ahol eddig nyugodtan ugathatták az ellenzéket, és újra elkezdték magukat oknyomozóként beállítani. Eddig is használták ezt az elnevezést magukra, csak nem tették hozzá, Orbán egy G Viktor oknyomozói vagyunk. Minden szempontból meg is feleltek Orbán Egy G Viktor erkölcsi mércéjének, és mindig Orbán egy G Viktor volt az oka annak, nyomozzanak az érdekében. Csak a szóösszetételt igyekeztek a maguk szolgálatába állítani, azt is egy sajátos értelmezéssel, ahogy a hamisításban, vagy félinformálásban az már megszokott a jelenlegi kormányoldal részéről. Mivel a jelenlegi helyükön ilyen módon már nem szolgálhatták tovább imádott gazdájuk érdekeit, hirtelen három hét alatt feltámadt a lelkiismeretük. Ebben biztos nem játszott szerepet az állami milliárdokkal fenntartott szennymédia átalakítási terve, ahol mostantól lesznek már hírműsorok is. Kellett némi idő, amíg a volt főnökük bejátssza magát az új Orbán egy G Viktor által elképzelt hírhamisító gépezet vezetői posztjának ígéretébe, és megteremti a Célpont számára a továbbélés lehetőségét. Ez véletlenül pont három hétig tartott. De hát ilyen az élet, ha feltámad a kormánypárti hírhamisítás lelkinek nevezett ismerete, máris ott van a megoldás, ahol tovább lehet menni a megkezdett orbáni úton. Vannak ilyen véletlenek, ez a kormánypárt köreiben teljesen megszokott.

Hiába állapítja meg most a Célpont, Orbán nem egy geci, attól ez a tény sok millió ember számára már régóta nyilvánvaló. A legszebb az, már a saját táborban is tudja ezt közel egymillió aki már nem mozdul, ha szól a csatába, választásra hívó Kubatov kürtszó. De a Célpontnak ez nem fontos, ahogy a szakmaiság sem volt eddig sem számára mértékadó. Mennek a többi Orbán seggnyalóvak együtt a szennymédiába csicska műsorokat szerkeszteni, nulla színvonallal. Csak annyi marad a fontos a számukra továbbra is, meg legyenek fizetve, és tudjanak szerepelni. Meg persze segítsenek az ország elől eltakarni a valóságot. Csak azt a fajta tündérországot ismerjék meg a nézőik, ahol Orbán egy G Viktor már király, és mindent jobban tud, és lát. Ahol mindig az ellenzék, vagy a korábbi kormányok a hibásak. Ahol nem kell elmondani, bizony növekszik a szegénység, valós a munkanélküliség, a közmunkás nem él meg a neki oda lökött megalázó lehetőségből. És nem kell azt sem elmondani, Orbán egy G Viktor bizony lopja a közpénzt, ahogy ezt teszi Rogán Lázár, Habony, Vajna, Matolcsy, Seszták, az alkoholista Tállai, és még sok kormánypárti köcsög, akik benne vannak a mutyibizniszben. Ugassatok csak médiakutyák, és harapjátok le a farkatokat, meg a másét is. Hamarosan ki lesztek kötve, és el lesztek lökve a konc elől, amit annyira fontos számotokra. BANDITA.

Ez azért jellemzően nem annyira helyi ügy, hiszen a nagyok az országos politikában is eléggé rettegnek tőle, bárki is belelásson a kártyáikba. Rengeteg élő példa szolgál a parlamentben jó alapul a helyi ügyek eltussolásához, ezeket csak követni kell az önkormányzati hatalomnak, főleg ha az kormánypárti, és egy bizottságban kell döntenie bármiről. Nem is kell annyira megerőltetni a választók memóriáját a közelmúlt eseményeiben, elég egy nem túl régi esetre gondolni mire is gondoljon az ember ha a kormánypárt nem akar valamit bizottsági szinten helyben hagyni. Van ez a letelepedési kötvény körüli mizéria. Az Országgyűlés Gazdasági bizottsága Rogán ingatlanos Tóni vezetésével választott ki off shore hátterű cégeket a kötvények értékesítésére. Már nyilvánvaló vált a közvélemény számára a pofátlan haszonszerzés, de a bizottság az istennek nem akarja elárulni a cégek tulajdonosait, és ezáltal azt, hova is kerül az a haszon, ami a magyar államot illetné egy normális országban. Na jó, a magyar állam jelenleg nem nagyon érdemli meg ezt a hasznot, gyaníthatóan simán ellopnák azt is, vagy stadiont építenének belőle a maguk gyönyörűségére. De így egyből valakinek a zsebébe kerül egy meg nem érdemelt juttatás az emberek pénzének a rovására. Na ezért is nem akarhatják az átláthatóságot országos szinten, hiszen simán lógna pár ember, ha kiderül a törvényesített lopás. Rogán mindenképpen, de nem csak ezért. Helyben is ez lenne, csak néhol a földben lenne eltüntetve az illető.

Zugló ellenzéki polgármestere azonban elfogadtatta az átláthatósági törvényt helyi szinten, így levált a kormánypárti gyakorlatról. A választó bármibe betekinthet ha érdekli a közélet, és megnézheti korlátozás nélkül mire megy el az adóforintja. Semmi sem tilos, minden nyilvános. És bárkinek elküldik ezt a modellt, ha kéri a saját lakóhelyén való közélet tisztaságának a bemutatására. Sokan az ellenzéki képviselők közül élnek is a felkínált lehetőséggel. Ez történt Ráckeve szép városában is. A Zugló által alkalmazott átláthatósági rendelet annak rendje és módja szerint, egy ellenzéki képviselő által benyújtásra került a kormánypárti többségű város illetékes bizottsága elé. Forgatták a kormánypárti képviselők, nézték jobbról, nézték nemzeti oldalról, nézték a fény felé fordítva. Hümmögtek, vakaróztak, sóhajtoztak. Egyszerűbb lett volna azonban ha elolvassák, még jobb lett volna ha meg is értik. Valami azonban visszatartotta őket. Visszatartotta őket a gyakorlat, ami az országos politikában már nagyon leterjedt, vagyis semmit el nem fogadni az ellenzék részéről. Azok csak rosszat akarnak, gyurcsányisták, hazaárulók, fel akarják forgatni a szép mutyivilág megélhetését. Mert helyi szinten is van olyan visszaélés amit szívesen takargatnak a benne levők, és a fejüket lehajtva nagyon sunyin bújnak el a felelősség elöl. Na szóval, nézi a helyi hatalom az átláthatósági törvényt, és riadtan számol a következményekkel. Ha ez most megvalósul, az most jó nekem, vagy költözhetek?- forog a fejében a ki nem mondott gondolat. Mindent jól csináltam eddig? Kell ez nekem? Hívjam a központot mit tegyek? Van otthon sör?- kergetőznek benne a döntésképtelenség érvei. Dönteni nem nagyon tudnak önállóan, nincsenek is hozzászokva a helyi kormánypártiak, nekik csak a hatalom kell, az meg nem mindig párosul józan ésszel. A vele járó előnyök azok persze jöhetnek. A rossz döntéseket pedig mindig magyarázni kell, és néha az embernek az eszét is kellene használni. Na ehhez nem nagyon van hozzászokva a kormányoldal. Mi van akkor, ha a választónak nem tetszik amit teszek? Mi van akkor, ha kiderül a haver előnye egy pályázatnál? Hát, nagy szarban vagyok, az már biztos- állapítja meg magában a felelősségvállaláshoz nem szokott képviselő. Kérdéseket tesz fel inkább a javaslattal szemben, de ezzel is csak az időt húzza. Nem érti, de már fél tőle, de vállalni sem akarja a döntést. Tartózkodik. Az ötből három. Mert ez egy ilyen felelős bizottság, ők irányítják minden határozottságukkal a várost. Tartózkodom, egy majd ellene megy, így nem kell elfogadni. Mi az hogy ez gyávaság? Ez önvédelem! És ez egy érték a képviselőnél, főleg a kormánypárti elvárás szerint. Nem gyáva, csak nem tud dönteni, és fél. Még érthető is lenne az álláspontja, ha tudna mellé érveket hozni, és nem csak a felelősséget elhárítani magától. Meg akkor így a zseb is kilátszana, az pedig sok képviselő nem szereti.

Ez a gyávaság biztos nem csak a szép Kis- Duna parti városra jellemző. Biztos nem ez az egyetlen hely, ahol a helyi hatalom nem akarja a lakossággal megosztani annak pénzének elköltését. Van még számos olyan hely az országban, ahol az önkormányzat úgy gondolja, neki mindent lehet, és ne szóljon bele senki abba amit cselekszik. Főleg ne legyen nyilvános amit tesz. Ezt nevezi a köznyelv a más farkával való csalánverésnek, de így még az esélye sincs meg senkinek a saját lakóhelyén történő dolgok ellenőrzésére. Egyszerűbb egy törvény, vagy el nem fogadott rendelet mögé elbújni, mint normálisan vezetni egy közösséget, és annak érdekében cselekedni. Nehéz beismerni a hibát, de néha nehezebb megelőzni mert akkor közben kiderülne az alkalmatlanság. Még nehezebb tisztességesen gyakorolni a hatalmat azok érdekében, akiknek a szolgálatára felesküdött a képviselő. Még mindig az egó az első, és a zsebben levő lóvé. BANDITA.

Orbán egy G Viktor elégedetten törölte meg a száját a medvével töltött kellemes délután után. A leülés kicsit nehezére fog esni pár napig, de minden megvan amit akart, és ezért semmi sem drága. Putyin itt volt a semmiért, hozott is gázt meg nem is, koszorúzott egy ellenforradalmat, ezzel szembeköpött egy országot, majd elmondta a békeszöveget miközben háborúzik, és elszállt. De ez most nem lényeg. Újra van rezsicsökkentés, újra van olcsó gáz, újra van vezére a népnek aki mindent elintéz. Lesz Paks is, meg abból a kettő is, lehet osztogatni fosztogatni tovább. A birkózós rezsitábornok most megint elmondhatja a mesedélutánt a gaz multik elleni harcról, amelyben csak tündérország kormánya áll a szegény, jaj dehogy, a rászoruló népe mellett. Tehát itthon minden rendben, mehetnek tovább a stadion, a fenéket, a fedett sportlétesítmény építések, és a közmunkás is megél havi ötvenháromezerből. Szép az élet, indulhat Orbán egy G Viktor a barátokhoz. Másnap útra is kel, viszi a szép meséket.

Orbán egy G Viktor a lengyel barátoknál már tudta mit kell mondani, hogy ott is szépen hangozzon a mondandó. Putyin nem barát, csak a gáz miatt tettem, mert szegény népem fázik, és áram is kell a kerítésbe, annyian jönnek e menekültek. Forogtak a fejében a gondolatok, még a virágcsokorról is majdnem elfelejtkezett közben. De minden rendben lett végül, még a bárgyú vigyor is ott az arcán, laza kézcsók, aztán be lehet zsebelni a sikert. Nem kell ezért mást tenni, mint annyit elismételni, hajrá Európa, vagy egységben vagyunk meg ilyenek. Ez menni fog, hiszen már sokszor előadta ezt a számot, most csak kicsit bele kell élnie magát. Viszont a komcsi időkben szerzett tudása megállt a lengyel magyar két jó barátnál, meg a békemenet exportjánál. Az meg sem fordult a fejében, a lengyelek utálják az oroszokat, több száz évig éltek a gyarmati uralmuk alatt. Csak a múlt században sikerült egy rövid időre kivívni a függetlenségüket, ehhez meg kellett állítaniuk a fővárosuk előtt a Vörös Hadsereg hordáit. Ez volt az a hadsereg mellesleg, aki segített leverni 1956-ban a magyar forradalmat is, de Orbán Egy G Viktor maga szerint elzavarta őket 89-ben tündérországból. Tehát a lengyel nem szívleli a hódító oroszt, még él benne a világháború előzménye, és Katyn borzalmas erdeje. Meg a világháborút követő barátinak nem nevezhető újra gyarmatosítás is szintén túl közeli emlék a lengyelek számára. Ismeri annyira a lengyel az oroszt, ne bízzon meg benne ha az hódításba kezd. Az mindig sokba kerül másnak, és nem mellesleg felszakadnak a lengyel sebek is ha közelednek a határaihoz. Most Orbán egy G Viktor segített felszakítani ezeket a sebeket. És még mosolyogni is képes volt hozzá. Csakhogy nem igazán hatotta meg ezzel a vendéglátókat a magyar nemzet pocakos focihuszára. Nem hitték el neki elkötelezettségét, nem hittek a szavának, nem hittek másnak, csak a cselekedetének. Szét is rúgták a tökeit rendesen. Elég szépen rá is volt fagyva a mosolynak szánt grimasz Orbán egy G Viktor arcára. Nem jött be az ide szánt megtévesztő duma, még a jobboldal sem fogadta, pedig ott még könyvet is írtak róla, milyen ügyesen lopja itthon a közpénzt. Meg a politikai hazugságairól is volt benne, de illiberálisan elferdítve a valóság ahogy azt kell. De attól még úgy látszik innen a dolog, nem annyira barátai már Orbánnak a lengyelek, ők is tudják amit már itthon régóta tudnak róla nagyon sokan. Csak egy geci.

És eljött végre a harmadik nap. Nagy interjú egy orosz lapban, a medve árnyékában. Ez Putyinnak szólt: “Nem akarok olyan Európában élni, amely új hidegháborút vezet Oroszország ellen” – ezzel a címmel jelent meg interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel a Kommerszant című orosz napilap pénteki számában. Elemében volt a cikk során, mindent elmondhatott benne, amit az orosznak szánt. Lássák azok is milyen jó tanítvány, mindig tudja mikor mit, és kinek kell mondani. Meg kell mutatnia, milyen ügyesen mozog a hazai pálya, a Unió határa, és az orosz között. Mindig azt mondja, amit az hallani akar aki éppen figyel rá, de nem gondolja komolyan a tartalmat. Az jár közben a fejében, időközben mind nagyobb seggével hogy tud minél több széket megülni. Egyre jobban látszik azonban rajta már maga sem tudja merre van az előre, mikor jön a medve kéjes vigyorral az arcán, és mikor mondja azt neki Merkel, hülye vagy te, csak nem forogsz. Még a legjobban itthon érezheti biztonságba magát, kint a világban már mindenki rá vadászik. A medve már vagy kétszer el is kapta. Itthon azonban még töketlen hozzá a lakosság, nem is egységes, az ellenzék is magával van inkább elfoglalva, de csak politikai szinten. Még mindig van elég sok idióta szavazó aki beveszi a baromságait, így nem nagyon érthető miért kell neki külföldre menni, ha hasba akarja magát rúgatni. Itthon kellene ezt megtenni, mert szégyen amit tesz az ország nevében. BANDITA.

Orbán egy G Viktor a parlamentben egy hozzá intézett kérdésben, melyben tündérország növekvő szegénységéről kérdezték, egy rövid felolvasásra volt hajlandó. Lassan hajtogatta ki a papírlapra írt választ, és szemrebbenés nélkül olvasta fel onnan a választ. “Magyarországon nem növekszik a szegénység, hanem csökken!” Majd fogta magát, és leült. Hurrá!-kiáltott fel a jobboldal- akkor mindenki hazudik aki mást állít ezzel kapcsolatban. Azóta is ehhez a kinyilatkozáshoz igazodik a magát nemzetinek (és lassan szocialistának is) nevező oldal.

Jobboldali médiakutyák kéjesen röhögnek az emberi szegénységre rávilágítani próbáló Éhségmeneteken. Jóllakottan próbálják megmagyarázni miért nincs értelme a figyelemfelhívásnak az éhezésről. Intelligenciájuk ezzel kapcsolatban csak holmi Simon Gáborig terjed, meglátásuk nem vehet észre ebben más dolgot, szemükben már maga probléma felvetése is bűn. Ahhoz túl hűen kell szolgálniuk munkaadójuk hozzáállását, mintsem próbálják megérteni a gondot, ne adj isten beismerni azt. Már pedig ha Orbán egy G Viktor szerint nem kell tudomást venni a szegénységről, akkor a nyomor az csak egy kommunikációs probléma, amit egy könnyed mozdulattal le kell seperni a jobban teljesítés asztaláról. Sorsokat, tragédiákat, reménytelenséget lehet ilyen módon könnyed kacajjal kezelni. Jobban tenné a magát annyira nagyra tartó jobboldali elemző, megmondó személyek hada, ha gátlástalan cinizmusok minden pofátlanságát egy mozdulatba sűrítve hátrahajolnának, és ilyen módon jó magasra köpve szépen alá is állnának. Ez jól állna gyávaságukhoz, és ajánlott is számukra ezen cselekedet, mintsem szembe merjenek nézni a tényekkel, vagy az ezt felvetőkkel. Mert akkor felköpniük sem kell.

Tündérország romos peremvidéken a két számjegyű főutak kátyúiról lefordulva egy másik világba csöppen a gyalogoló. Egy szépen mutató, a táj minden adottságába gyönyörűen belesimuló falvak, kisvárosok rendezett tisztasága ötlik az ember szemébe. Gyönyörűen egyszerű a kép. Azonban ahogy közelebb ér az ember a településekhez már látszik rajtuk a kopottság, és furcsa csend fogadja. Hiányzik onnan a mindennapok zaja. Gépek monoton zakatolása, aprójószág keltette hangzavar, a beszéd szomszédok közötti megszokott hangja. Kutyák ugatnak hangosan az arra járókra, néha feltűnik egy autó, de szinte mozdulatlan minden. A lakosság nem nagyon látható. Nem állnak emberek a buszmegállókban, vagy csak nagyon kevesen. Nem érkeznek a ritkán beforduló járatokkal sem túl sokan. Nem látszik a munkába igyekvők, vagy onnan érkezők tömege arcukon a jóleső fáradtsággal kevert jókedvvel. Megállni látszik az ilyen helyeken az idő, és dermedté vált az élet. A házak szépen rendben vannak tartva, rajtuk jól látható a felirat, eladó. A boltok nyitva vannak, a vásárlók nyugodtan beszélgetnek. Kevesen vannak, nem zavarják nagyon egymást. Sorsuk pedig közös. Kocsma is van, de nem egész nap. Nincsenek már esti sörözések, kenyérre kell a kevés jövedelem. Mindenki vár, és van ideje bőven. Várnak a reményre, várnak a munkára, várnak csodára. Mozdulni már nem nagyon tudnak, a világtól el vannak zárva. Nincs már pénzük buszra szállni, gyalog járnak fát is lopni, ha nem akarnak télen megfagyni. De attól még büszkék az ilyen helyen lakók, csak lassan emelik fel a fejüket. Szemükben ugyan ott az kétségbeesés a velük történt dolgok érthetetlenségével, de tisztában vannak sorukkal. És abba nem nyugszanak bele. Erejük véges, lehetőségeik korlátozottak, de szándékuk tiszta, akaratuk erős. Az utat még nem látják merre kell menni maguk miatt, de azt tudják, így nem maradhatnak. Segítségre van szükségük, amit megtagadtak tőlük, de készen állnak rá, a maguk kezébe vegyék az életük. Gyermekeik vannak, beteg hozzátartozójuk, és gondoskodni akarnak róluk. Ezért is szól tőlük hangosan a csend, de fenyegetően is. Csak megélni akarnak ahogy eddig, és ehhez kérnek lehetőséget.

Orbán egy G Viktor azonban tagadja létüket, és nem akar számukra kegyelmet, vagy esélyt. Számára nem léteznek ezek az emberek, és mindent meg is tesz ellenük. Őket okolja a sorsukért, teherként tekint rájuk. Soha nem fogja beismerni a felelősségét ezen emberek sorsának a megkeserítésében, sőt, egyenesen háborút is hirdetett ellenük. Ismerős az a kormánypolitika, ahol mindenki annyit ér, amennyije van? Meg amit a közpénzből meg tud szerezni? Ezen politika mellett a szegények, és elesettek, a betegek, a munkájukat elvesztők, a közmunkások csak teher. Orbán egy G Viktor szerint ők tehetnek a sorsukról, nem a a magas adók, a nem megszorítás, a kormányzati pazarlás, a forint gyengítése, a munka jogainak elvétele, a jogállam szétrombolása, az intézményesített korrupció, a haverok feneketlen pénzéhsége. Nem. Ezek az emberek csak maguk tehetnek a sorsukról, és el kell őket tüntetni a statisztikákból, mert az lerontják. Ahhoz azért néha jól jönnek, hogy a lassú éhhalál minden reménytelenségével mint közmunkás szolgálja a létszámával a rezsim hazugságát. De ember már nem legyen. És főleg maradjanak csendben, tűrjék a sorsukat. A kormányzati keresztény politika szerint az éhes gyerek életforma. Nem jut neki pénz még a téli szünetben sem. A kormányzati politika szerint fontosabb a haveri cégek magasan túlszámlázott közbeszerzési pályáztatásának a törvényesítése, és az így keletkezett haszon ellopásának a büntetlensége. Fontosabb Orbán egy G Viktor személyes vagyon gyarapodása, családjának jóléte, mint az ország többi családjának a sorsa. Fontosabb a kevés elit gyarapodása, mint az értékteremtő munka lehetőségének a megteremtése. És van egy üzenet is annak aki szegény a kormány részéről. Folytatjuk. De van egy üzenet Orbán egy G Viktor bandájának is. Folytatjuk. BANDITA.

– Útvonalterv 1. 0

02. 09-02. 14

1. nap Kazincbarcika-Nekézseny 20 km

2. nap Nekézseny-Farkaslyuk-Ózd 20 km

3. nap Ózd-Serényfalva-Kelemér 15,2 km

4. nap Kelemér-Rudabánya 23,6 km

5. nap Múcsony-Berente 19 km

6. nap Berente-Miskolc 21,4 km

Újra elindul az Éhségmenet a Közmunkás Szakszervezet szervezésében. A közmunka jelenlegi formájában nem megoldás, a bele kényszerültek számára nehéz a kiút a valódi megélhetés felé. Aki jelenleg belekerül, annak a sorsa a lassú éhen fagyás. Azonban a kormány a közmunkások létszámát ezen túl még gátlástalanul kihasználja, ami szerintük növeli a foglalkoztatottságot. Ezzel is eltakarva a munkahelyteremtésben elkövetett sikertelenségüket. Ez pedig a benne levőknek nem jelent többet, sőt egyre kevesebbet ér a a megélhetésre, mint az addig kapott munkanélküli segély összege. Ezek az emberek azonban dolgozni akarnak, és ezért tisztességes bért szeretnének kapni, amiből eltartják a családjukat. Nem szeretnének mást, csak Munkát, Kenyeret.

Van egy állítás a Fidesz kormány embereitől, miszerint meg lehet élni havi negyvenhétezer forintból. A belügyminiszter, aki az adócsalásaiból lett az ország egyik leggazdagabb embere, ehhez egy kecskét javasolt még a benne foglalkoztatottaknak. A hírhedt Zsiga Marcell, aki még életében nem dolgozott egy percet sem, egyből a Fidesz lett a munkahelye, és az önkormányzat pénzéből aszfaltoztatta le az újonnan vásárolt háza előtt az úttestet, ezt kétszer is kijelentette. Ekkor ez a fiatal kis szarházi éppen ötvenhétezerből élt meg. Naponta. Jelenleg már nem képviselő a kis gombnyomogató köcsög, de a kormány nem hagyta az út szélén. A Szerencsejáték ZRT, külön neki létrehozott egy céget, ahol ez az ifjú kis mocsok negyvenhétezret keres. Naponta. BANDITA

Nagyon örül az egyszerű ember lelke, mikor a nemzeti együttműködés rendszerét nagy atomcsapásként éri a valóság, mégpedig a benne résztvevők közreműködésével. Nincs is annál szebb élmény, mikor az ilyenkor felszínre kerülő keresztény nemzeti konzervatív értékek előtörnek az időközben kiderült szellemi sivárság legmélyebb bugyrából. Van benne sok aljasság, van benne sok durvaság, van benne sok olyan emberi érték, amellyel egyszerű földi halandó nem nagyon tud mit kezdeni ha a hatalomban lévőknél látja. De most végül is kiderülnek mint kormánypárti vezetői értékek, és ezek egyszerre csak a felszínre is úsznak belőlük. Megmutatkoznak benne igazi arcok, megmutatkoznak benne valódi emberi tulajdonságok, megmutatkozik benne minden, ami a jelenlegi erkölcsi színvonalát jellemzi azok között, akik úgy gondolják, most övék az ország.

Lajos kiakadt. Fizetnie kell a reklámadót. Na és? Az emberek Orbán Viktor második mennybemenetele óta ötven új adót fizetnek, és nyelnek le. Sajnos.Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor eladtad a székházat, és eltüntetted a pénzt? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor még APEH elnök voltál, és a haverodnak a kedvéért, meg persze a saját érdekedben is, egy éjszaka alatt megbuheráltad az állami cég nyilvántartását, és töröltél belőle minden terhelő adatot, meg tartozást? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor a haverod még ellenzékben volt, és te segítettél neki meggátolni minden előre vivő változtatást az ország érdekeinek az ellenében úgy, hogy az addig ellopott pénzből fenntartott média vállalkozásaidban szabad teret adtál neki? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor az általad vezetett Közgép napi egymilliárd közpénzt kapott, magasan túlszámlázva? Ha jobban bele gondol Lajos, lett volna miért korábban is kiakadnia, és káromkodnia, de akkor ez még belefért az erkölcsi aljasságába. Pont most szakadt el a cérna?

A legszebb az a dologban, mikor Lajos kiakad az adó miatt, és beszélni kezd a sajtószabadságról. Lajoska! Ez a szó olyan hiteltelen egy közpénznyelő szájból, hogy már a gondolattól is felfordul az ember gyomra ha ezzel a kijelentésével egy szellemi síkon próbálja megtalálni a szóval dobálózót. Pont a Simicska által irányított médiakutya vállalkozások voltak azok, és vannak jelenleg is, melyek folyamatosan megcsúfolták a sajtószabadságot a hírek manipulálásával, az egyoldalú tájékoztatással, nem ritkán a sima hamisítással. Pont ezek a vállalkozások voltak azok, melyek segítségével az egykori kollégiumi szobatárs, vagyis Orbán Viktor félre tudta vezetni a nézőket, olvasókat. Nem ritkán még az is előfordult, ezek a vállalkozások teremtettek alapot a kormánynak egy újabb törvény elfogadására, vagy egy újabb ellenség bemutatására. Össze voltak ezek nőve, és nem is kicsit. A média, ami Lajos birtokában volt, minden kívánságát leste a nemzet pocakos focihuszárának, és nyalta annak alsó felét. Kapott is érte állami pénzt rendesen hirdetés formájában, így rendben volt részéről minden. Most meg felmondanak a vezetői? Ne már. Nem gond, azért örül a rendes ember ennek is nagyon, csak éppen teljesen hiteltelen maga a felmondás. Lelkiismereti ok? Te úr isten. Ezek az emberek irányították azt a médiagépezetet, ami szemrebbenés nélkül közölte, nincs megszorítás. Meg azt, meg lehet élni havi negyvenhétezerből. Meg azt, aki ellenzéki, az hazaáruló. Aki meg a kormány ellen támad, az a külföld fizetett ügynöke, és nem méltó az életre tündérországban. És most ezek a főszerkesztők, meg igazgatók felállnak? Egy magas sziklára, oda igen, oda felállhatnak, és lépjenek is előre a szakadékba, ahol az erkölcsi színvonaluk található. De a lelkiismeret miatt nem kell ezt megtenniük, mert ez számukra ismeretlen fogalom.

Nem kell azért egy cseppet sem sajnálni Simicska Lajost most, hogy Orbán Viktor kitolt vele. Nem is kell bevenni abba a csapatba sem, ahol az a sok többi ember van, akiktől Orbán Viktor már eddig is elvett álmot, magánnyugdíjat, munkabért, jövőt, oktatást, lehetőséget, gyógyulást, és hülyére adóztatta. Elég furcsán nézne ki a közmunkás, a rokkant, a jogfosztott rendvédelmis, a kirúgott állami alkalmazott, a munkabérének egy részét elvesztő, a devizahiteles és még olyan sokan mások egy csoportképen a nemzet egyik legnagyobb tolvajával, Simicska Lajossal. Egy pillanatig nem kell sajnálni Lajost, de hinni sem kell neki, mert nem igaz ember, ő is csak egy felkapaszkodott kis geci. Hagy üssék egymást, ha a kormánypárt zárt soraiban rés keletkezik, az csak az ország érdekét szolgálja. Az a legjobb, mikor egymást gyengítik, így mindenképpen veszíteniük kell. A felmondott médiakutyák, a Simicskát ért veszteség mind csak elősegíti a nagy nemzeti együtt hazudozás rendszerének a mielőbbi végét. Orbán Viktornak már új barátai vannak, most ezek falják fel a régieket. Attól még megy a korrupció, Orbán Viktornak és a családjának, meg az új barátoknak szépen nő a magánvagyona a közpénzből. Simicska meg kibírja ezt a kis sarcot. Majd akkor kell figyelni az arcukat, ha már kinyírtál egymást, és még a vagyonuk is visszaszáll azokhoz, akiktől elvették. Most ők is ezen dolgoznak, csak az akaratukon kívül. Mert ők ilyenek, nekik ezt is lehet, gondolják magukról. Pedig csak ennyit érnek, amit most tesznek egymással. BANDITA.

Az interneten találtam a történetet, szerintem pár perc figyelmet megérdemel. BANDITA.

“László Varga: Ma felvettem egy stoppost Nagykőrösön. (Munkásruha, szarráázva, mongoloid, 150 cm, 50 kg vasággyal, meggyötört fej, becsületes tekintet)
– Hova?
– Nyíregy!
– Na akkor gyere valameddig elviszlek! Honnan Jössz?
– Pécsről!
– Stoppal?
– Nem, gyalog!
– Mi van?! Komolyan?!
– Komolyan!
– És mióta nyomod?
– Hétfő délután óta jövök.
– És hol vannak a cuccaid?
– Ottmaradt a főnöknél.
– Milyen főnöknél?
– Akinél dolgoztam.
– Mit csináltál?
– Erdészeti munkára kerestek segédmunkást, arra jelentkeztem. Nyolcvanezret ígértek feketén egy hónapra plusz koszt, kvártély, hát elmentem Nyíregyházáról Pécs mellé Erzsébetre dolgozni. Reggel hattól dolgoztunk négyig, utána kaptunk egy kiadós vacsorát. Én döntöttem, a másik kettő zalaegerszegi alkoholista szedte szét a nyárfákat.
– Egyszer ettetek?
– Igen este, de azt legalább megettük, finom volt. Egy csárdából kaptunk mindig maradékokat.
– Az kemény, és miért gyalogolsz?
– Hétfőn lett volna a fizetés, de a főnök azt mondta, hogy annyi pénzt fog adni, amennyit eddig adott, semmit, ha így nem akarunk tovább dolgozni, akkor húzzunk a picsába. Hát eljöttünk!
– És nem vertétek ki belőle a béreteket?
– Hát a saját portáján megütni valakit mégiscsak vétek volna…
– Én biztos adtam volna a pofájába!
– Nem akar az ember magának bajt…csak az irataimat ne hagytam volna ott.
– Mert azokat ott felejtetted?
– Nem. Elkérte múlt héten, hogy kell a szerződéskötéshez a könyvelőnek a személyi, lakcímkártya, adós meg tb kártya, meg a jogosítvány is.
– És nem adta vissza?
– Nem. Azt mondta, hogy örüljünk, hogy nem veret minket agyon!
– Az igen! És ti meg fogtátok magatokat és elindultatok gyalog?
– Igen, de a két zalai megoldotta, elloptak egy-egy Stihlt
– És te nem nyúltál le semmit?
– Ááá, nem akartam én gondot a főnöknek, biztos pénzért vette ő azt.
– De ingyen dolgoztatott egy hónapig!!!
– Hát igen, meg jólelkű, becsületes Istenfélő, jó magyar ember vagyok én, nekem nem kell a másé.
– A két másik muki elhozott két fűrészt, te meg minden nélkül csak úgy elindultál Pécsről Nyíregyre?
– Erzsébetről, de igen. Egyébként nem szerettem velük aludni, mert ezek boroztak minden este, meg csúnyán is beszéltek.
– Aha, és táska, kabát?
– A főnök kocsijába maradt minden, csak az a baj, hogy hétfőn ettem utoljára.
– Mivan?! Ott van a táskám a hátsó ülésen van benne egy narancs, edd meg!
– Ááá nem akarok én más táskájához nyúlkálni.
– Mondom, vedd el !
– Tolja az orrom alá!(a kocsi mutat 135-öt) Nyisd hát ki!
– De nem akarok bele turkálni.
– Ott van felül, vedd hát ki!
Kivette, megköszönte kb 15 másodperc alatt befalta, majdnem héjastól.
– Na te éhes vagy tényleg! Megállok egy kútnál, veszek valami pogácsát!
– Ááá nem kell.
– Na jó, megállok!
– Tele lesz- mondom a kutas gyereknek
– Lemossam az ablakot? – kérdezi a kis csóka
– Dehogy, hagyjad csak!
– Egy pár pogácsát adsz, kedves?-kérdezem a pultoscsajt
– Nincs csak ilyen mirelit szar szendvics!
– Hát a mirelit szart nem csípem, csak a nyers kakát! Nem nekem lesz. Neki!
Mutatok a kis fickóra, aki csak elkezdte lemosni az ablakomat és úgy néz ki mint Jézus, de Batu kán reinkarnációjában, piszkosul lerongyolódva. Elmondom neki a sztorit, hogy negyedik napja úton van a muki Pécsről és itt szedtem fel a falu határában. Az Urszula nővér fejű csaj megsajnálja és ad egy csokit, hogy azt ő küldi a kis embernek. A szart megmelegíti, fizetek, megköszönöm.
Beülünk a kocsiba és ő elkezdi komótosan becsipegetni, azt az igénytelen közel ezer forintos, 50cm-es zacskós szendót, úgy hogy egy szem morzsa se essen kárba, meg a kocsi kárpitjára véletlen se hulljon semmi.
– Még nagyon éhes vagyok, de ezt a csokit csak haza viszem Atillának!
– Ki az az Atilla?
– A kisfiam.
– Szevasz! Varga László
– Tóth Atilla, két l-lel!
– Két l-lel?
– Igen, édes szülőapám ragaszkodott hozzá…
– Hány éves a gyerkőc?
– Hat
– Ők tudják, hogy mi a helyzet?
– Szombaton beszéltem velük, akkor azt mondta a kedvesem, hogy siessek, mert még egy kenyeret tudnak venni, aztán semmi február 5-ig, akkor kapja meg a közmunka után a fizetést. Szegények azt hiszik, hogy jövök a rengeteg pénzzel, a kicsi meg várja az ajándékot és így legalább nem megyek üres kézzel.
(Magamban bőgök, majdnem kifelé is)
– Hazaviszlek Nyíregyre!
– Ááá nem kell, valahol majd tegyen ki!
– Akkor meg elviszlek Balmazon a vasútállomásra!
Nem mond semmit. Elalszik. Mikor megriad, kérdezgetem:
– És hol aludtál?
– Nem aludtam, folyamatosan menetelek, mint a Doniak tették, akaratból!
– Az út mellett?
– Nem, a füvön, meg az árokban.
– És hogy bírtad? Tudnál még menni?
– Valahogy csak haza kell mennem.
– De nem vett fel senki?
– Nézzen már rám! Az se tudom maga miért vett fel!
– Nem fáztál?
– Dörzsölgettem magam, mikor fáztam.
Megint alszik egyet. Nem büdös. Körmei ápoltak, arca mélyen barázdált, erős pofacsont, csíkszem, tisztára mint egy mongol.
– Szegény fa!-mondja
– Milyen fa?
– Az az előző!
– Amelyik meg volt dikicselve?
– Az! Nagyon nehéz lesz neki így tovább élni. Csúnya, nagy sebet hagyott, aki vágta.
(csak lesek)
– Egyébként mi a szakmád?
– Semmi! Hatodikat jártam, mert édesszüleim betegek voltak és dolgozni kellett.
– És miket dolgoztál?
– Voltam kőművesnél, kertészetben, erdészetben, szőlőben, tudok kaszálni kézzel, géppel, traktorral, amivel kell.
– Hány éves vagy?
– 40
(kb 65-nek nézem)
Beérek Balmazra, megállok a Kisvirágnál.
– Itt egy cigi, én meg beszaladok veszek egy dobozzal, ami meg ebben maradt, azt odaadom.
– Ááá nem kell, elég lenne papír, eddig is csikkekből tekertem, mert kedden elfogyott a dohányom.
Veszek egy cigit magamnak, elmesélem közben Editkének, hogy mi van. Ő kedvesen kikeresi, hogy csórikámat melyik vonatra tudom felrakni és hogy van a csatlakozás. Köszipuszi
Kimegyek. A kis figura sehol. Keresem, hát a Vízmű sarkánál hugyozik. Elrakja. Odajön. Elnézést kér a pisilés miatt.
– Jól van gyere, kimegyünk az állomásra!
– Itt is jó sok cigány van!- ennyit mond szépen fejlődő, szeretett városunkról.
Az állomáson kérek egy jegyet a nénitől, aki mondja hogy a csatlakozásnál egy sebes vonatra tud átszállni, amire pótjegy kell. A kis barátom rögtön rávágja:
– Ááá nem kell, majd megyek egy másikkal, tudok várni egy két órát vagy hatot vagy bármennyit…
– Persze kérem a pótjegyet, köszönöm! Na ez a jegy, ez meg a pótjegy! Gyere adok valamit a fiadnak, meg ott van kocsiban a csoki is!
– Köszönöm!
– Maradt még 3500 Ft a tárcámban ezt is odaadom, meg ezt a kis aprót, hogy kihúzzátok ötödikéig.
– Ááá nem fogadhatom el!
– Na rakd csak el, meg ezt a madaras kiadványt is! Én is kaptam!
– Nagyon szépen köszönöm, nagyon köszönöm, de hogy fogom én mindezt meghálálni?
– Nem kell sehogy!
– De valahogy csak kéne!
– Nem kérek semmit! Menj haza a családodhoz!
– Nagyon köszönöm Isten áldja meg magát!
– Téged is, na jó utat!
Fordulok kifelé, kopogtat az ablakon. Lehúzom.
– Na mi az?
– Adja meg a címét!
– Az enyémet? Minek?
– Csak összeszámoltam, hogy 5140 Forintot adott és ha ötödikén nem is, de hatodikán vagy hetedikén szerintem a posta elviszi, mert van olyan, hogy a postásunknak én odaadom, a maguk postása meg házhoz viszi.
– Nem kell visszaküldeni, hagyja csak!
– Én még soha nem tartoztam senkinek és nem is akarok! Kérem adja meg, hadd küldöm vissza, ha sikerül!
Megadtam és hazamentem…”

Legyen szép a napotok. BANDITA.

Egy hajnalban tündérország fővezére, aki a parlamenti hadsereget irányította fáradtságos munkával, felébredt nyugtalan álmából folyamatosan bővülő házában a hegytetőn. Gyorsan eszébe jutott, ma még hétköznap van, és nincs bezárva egyetlen bolt sem, meg különben is ha jól emlékszik valami vasárnapról volt szó legutóbb a segédcsapattal folytatott egyeztetésen, így egyből megnyugodott. Ha már viszont megébredt, akkor ő bizony elmegy a boltba kenyérért, határozta el magában keményen, meg kiflit is vesz a gyerekeknek. Nem csinált ilyen évek óta, ezért kicsit félt a feladattól. Küldje a házvezetőnőt? Az nem jó, néha nem árt ellenőrizni magának is az árakat, hátha átveri a jó asszony. A sofőrt sem keltheti fel, annak meg egész nap rá kell várni, amíg ő beszedi a neki járó részt a belvárosban, meg annak is jár a fizetés nélküli pihenés. Halkan felöltözött, magához vette félmillás táskáját, és leosont a garázsba. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, most melyik autóba is üljön be, de aztán a drágábbat választotta. A tízmillió alatti maradjon az asszonynak, úgyis azzal viszi mindig a gyerekeket a magánoviba. Lassan gördült le a hegyről, és figyelte az ébredező várost. A közmunkások már seperték a járdákat, a minimálbéresek álmosan álldogáltak a buszmegállókban. ” Nagyon helyes!” vigyorodott el elégedetten, ebben az országban mindenkinek dolgoznia kell. Beállt a parkolóba a mozgássérült helyre, és lezárva a kocsit elhajtotta magától a koldusnak nézett személyt, aki valójában egyetemi tanár volt, de most biztonsági őr az üzletben, és egy könyvvel a hóna alatt rá mert szólni, ez nem a neki fenntartott parkoló. “Majd én azt tudom milyen szabályok vonatkoznak rám, rólad meg majd gondoskodom!” vetette oda apró gyanánt a középkorú embernek, majd továbbállt. Belépett az üzletbe. Megcsapta az orrát a frissen sült kenyér illata, és összefutott a nyál a szájában. “Egy ilyen kell nekem otthonra is, erre az illatra lenne jó ébredni reggelente.”- gondolta. Már ki is számolta magában ehhez mennyi közpénztúlszámlázás, és ehhez kapcsolódó törvénymódosítás kell. Az eladó hangja térítette magához az álmodozásból. ” Jó reggelt uram, mit parancsol?” Hirtelen nem is tudta neki szólnak egyáltalán az uramozással, hozzá volt szokva a mocskos tolvaj elnevezéshez. És mi az hogy jó reggelt? Ma még három törvényt kell módosítani a haverok kedvéért, négy hazugságot kell megint elismételni, meg öt új adó is ki kell találni a lakosságnak, hagy szívjanak még egy kicsit jobban. Ez neki jó reggel? Na majd adok én neki-gondolta, és legmogorvább kedvességével vetette oda köszönés nélkül az óhaját. “Egy kenyér, tíz kifli!” És nagyon elégedett volt magával. Ez olyan emberire sikerült, olyan átlagosra, olyan mindennaposra. Sok embernek ezt már álom megtenni minden nap, de ő most csak úgy odavágta. Az eladó látta bunkóval van dolga, egy szó nélkül összerakta a kért mennyiséget, és beütötte az on-line pénztárgépbe a végösszeget. Kell a pénz a stadionokra, ezt muszáj megtennie, ez a faszi meg elég ellenőrösnek néz ki-gondolta, és hangosan kimondta a végösszeget. “Négyszáz forint lesz.”

Tóni ekkor úgy érezte hirtelen fagyott lett a levegő a turulmadár fészkében. Megállt a rezsicsökkentés keltette vihar, a szabadságharc madara tépett szárnnyal bukott alá a baltás gyilkosok földjén. Ezért? És négyszáz? Hol van a nem megszorítás eredménye? Hol van a multik megadóztatása? Hol van a közmunkás, aki megél havi negyvenhétezerből? Hol van hatszázezer magyar, akiből a fele az elmúlt négy évben ment külföldre dolgozni a megélhetésért? Hol van az a sok új adó? Hol van az eszem, amikor én ezért a hálátlan népért dolgozok, akik még a kenyeret is ilyen drágán adják most is? Csak úgy cikáztak a fejében a gondolatok, szinte kiömleni látszottak a belvárosi ingatlan kedvezményes bérbeadását a haveroknak megfelelő feltételeket előállító elméje hátsó bugyrából. Gyorsan hozzáadta ehhez a gyenge forint miatt vásárolt üzemanyag világpiaci csökkenését, és nagyon felháborodott. Miért ennyi? Ez rablás! Oda van baszva nekik az a sok adó. Oda van rakva rájuk az a sok járulék. Oda lett nekik adva már az idén a sok új adó, meg új járulék. És akkor ez a hála? Nem csökken a kenyér ára? De nem szólt most semmit, ahhoz gyáva volt mindig. Pénzt keresett az éppen akkor belépő vásárló zsebében, közben kirúgta a kezéből a nyugdíjemelését, fizetett, lenyúlt egy ezrest még a kasszából, mert az járt neki vissza, és felháborodva távozott. Ezt nem hagyja annyiban-fogadta meg magában,- ezt lopás, azt pedig csak a kormánynak lehet elkövetni ebben az országban. “Csökkenteni kell nekik, és kész”- sorakoztatta fel magában a mellette szóló érveket. Ő így akarja, akkor ez így lesz. Ettől nyomosabb indokot nem is kell találni, a magyarázat meg már megvan. Az emberek érdeke, a nemzet felemelkedése, Gyurcsány miatt drága, és már mehet is egyenes adásban, folyamatosan.

Nehezen ért haza a rövid úton, a felháborodás szinte fojtogatta. Magában még mindig az események hatása alatt volt, az elképedéstől nehezen forgott keresztény konzervatív nemzeti agya. “Képzeld drágám- szólt a feleségéhez, aki éppen a kaviárt szedte ki az üvegből a reggelihez- mikor legutóbb vásároltál csokit ötvenhétezerért még karácsony előtt, akkor azt mondtad, drága a kenyér, ezért vettél kalácsot. Most voltam a boltban, és tényleg drága a kenyér. Még jó, hogy mi kalácsot eszünk. Pedig a benzin már olcsóbb lett.” Cilike az értelem egy csepp jele nélkül nézett élete párjára, és semmit nem értett az egészből.

Tóni másnap felvágottat akart venni. BANDITA.

2000-es évek. Az első Orbán kormány van hatalmon. A fiatal miniszterelnök még csak a szárnyait próbálgatja, elég ügyetlenül szedi össze a családi ezüstöt. Tokaj, Országimázs, Happy-End, Defend, Ezüsthajó. Az APEH ( valamikor ez volt a NAV neve) elnöke Simicska Lajos, aki már ekkor sem volt szívbajos. A Kelet- Pesti APEH igazgatója pedig nem más, mint Vida Ildikó. Egy szép napon sétál le az egyik ügyintéző a Gvadányi utcai épület lépcsőjén, és odaszól a bejáratnál dohányzó Defend őröknek, akik az APEH védelmét látják el.
-” Nyugi van srácok. Tegnap még volt a cégeteknek 500 millió köztartozása, de mára ez már történelem!”
A Defend adózásilag a Kelet-Pesti APEH fennhatósága alatt működött. Ekkor volt túl az ország a hosszú bájtok éjszakáján, amikor Simicska Lajos, és mások bezárkóztak az APEH számítógéptermébe egy éjszakára. Másnapra sok Fidesz közeli cég lett hasonlatos a frissen hullott hóhoz.Ez azért egy kicsit öregbíti Vida Ildikó jó hírnevét, hiszen az általa felügyelt részlegnek is volt érintettsége ebben a történetben.

2014 október. Kirobban a harmadik Orbán kormány talán legnagyobb botránya, amit azóta is minden eszközzel nagyon szívesen agyonhallgat. Kitiltanak az USA területéről több kormányközeli személyt, köztük állami alkalmazottakat. Vida Ildikó az APEH-ből átkeresztelt NAV elnöke, és maga ismeri be, ő is az egyike a kitiltottaknak. Pont.

És a szekér nem áll meg a lejtőn, pedig a kormányzat nagyon igyekszik azt minden eszközzel távol tartani a szakadéktól. Vida Ildikó miután először beismeri a kitiltást, még azt is állítja, erről tájékoztatta a kormány valamelyik tagját. Közben azért elmegy nyaralni, ne kelljen semmit többet mondania a közvéleménynek, ha az eset kipattan, és legyen ideje a kormányzati stábnak felkészülni ügy kezelésére. Az pedig teszi a dolgát. Mivel senkit nem hagyhat a kormány az út szélén aki az ő embere, és nem dobhat oda egy független vizsgálatnak sem ráadásul, ami azért valljuk be tündérországban elég elképzelhetetlen, felkészül a védekezésre. Ezzel csak úgy mellékesen is de beismeri, neki már előbb volt tudomása a kitiltásról, de mindenképpen időt kellett nyernie a védekezés kidolgozásához. Arról is kellett tudomása legyen ugyan ennek a stábnak, a NAV, de főleg annak az elnöke nem egészen biztos mindig a feladatát látta el bizonyos ügyekben, néha besegíthetett a kormány érdekeinek az érvényesítésébe is. Nem, nem zsarolt, az olyan csúnya dolog. Mindent törvényesen csinált. Csak azt éppen volt akinél alkalmazta, és volt akinél nem. A NAV dolgozóknak egyformán kell minden ügyféllel bánniuk, csak akkor nem tehetnek mást ha erre kifejezett utasítást kapnak. Az már a mese egy másik része volt-e ilyen utasítás. Valószínűleg volt, de erről az érintettek most jobbnak vélik ha mélyen hallgatnak, hiszen egy nem mindennapi kormányzati kivégzőosztaggal néznek szembe a saját jövőjük szempontjából. Márpedig az könyörtelen, ha magát védi.

Jelenleg a mély hallgatás időszakában tart az ügy. Volt benne eddig nagyon sok pofátlanság, beégés, gátlástalanság, cinizmus, hazudozás. Minden megvan ebben az ügyben, ami a kormányzat jelenlegi módszereit jellemzi. A lábban tiport demokrácia most nagyon jól jött a kormány védekezésben, és törvényeket is sikerült nekik nagyon előnyösen kihasználni. Jó, közben az országot is hülyének kellett nézni, de ez náluk már napi rutin szintjén megy. Nem mellesleg ha az ország is hagyja magát, akkor meg akár sikeresnek is tekinthető. Első lépésben kiderült. Vida Ildikó nem beszél angolul, és tette magát ezzel nevetségessé az ország népe előtt, de azért így akart beszélni a követségi alkalmazottal. Azzal a személlyel, akit gyorsan első számú közellenséggé tettek ebben az ügyben, pedig neki csak szóvivői szerepe volt, nem ő hozta a döntést. Na jó, őt sem kellett azért félteni, hanyag eleganciával rázta le a rá támadókat, és mindig ügyesen, és főleg okosan hárította el a kormányzati bunkóságot. De itt nem állt meg a folyamat. Vida Ildikó még azt is megtette, kivizsgálja saját magát, követett-e el egyáltalán valami olyat, ami miatt őt most ennyire meghurcolják.Az lenne a szép, ha a végén még kártérítésre is kötelezné magát saját magával szemben, miután kiderül az ártatlansága. Mert a vége az lesz, patyolat tisztán fog ott állni a vizsgálat végén, ez nem kétséges ennek a vérlázítóan pofátlan módszernek köszönhetően.

És még a kormányzati futsal minisztérium is beindul a rá szabott szerep szerint. Annyira nem hülye a haveri focicsapat uralta külügy, ne legyenek vele tisztában, ebben az esetben nem fog a követségi alkalmazott vallomást tenni semmilyen bíróság előtt sem. De azért lejátsszák a diplomáciai védettség nevű színjátékot. Még Orbán Viktor is hülyét csinál magából a parlamentben, mikor arra utasítja Vida Ildikót, jelentse fel a követségi alkalmazottat. Az pedig végre is hajtja az utasítást. Pedig minden olyan kezdő jogász, amilyen Orbán Viktor is volt egykor tudja, ennek nincs esélye, és értelme sem. Mert nem történt semmi olyan cselekedet ebben az esetben, amiért ezt egy normális ország megtenné tündérország kérésére. Egy baltás gyilkosnál már más lenne a végeredmény, ahogy az meg is történt. De ez is a szerep része. És valóban, a követségi alkalmazottnak marad a védettsége, a magyar kormány meg le akarja zárni az ügyet. Pedig nem kellene.

Van ebben még olyan személy, aki maga is vallomást tehet, csak ez a jelen körülmények között nem látszik valószínűnek. És ez, Vida Ildikó. De ő hallgatni fog, mert ez az érdeke, és még támad is, mert meg van sértődve. Semmi olyat nem tett, ami kormányzati szinten szokatlan, és az meg is védte őt. Tehát most elégtételt kér. Beperel mindenkit az ügyben, még ha az nem is érintett közvetlenül benne. Lehet csak annyi a bűne, egykori alkalmazottjaként ismeri a módszereit, és meg kellene félemlíteni egy kicsit. Meg mindenki mást is aki nem ért vele egyet, és a valóságot akarja látni ebben az ügyben is. Na akkor ennyit a becsületről is. BANDITA.

Nincs olyan újabb adóemelés, amelyet a kormánypárti sajtó agymosása ne tudna olyan gátlástalan módon bevezetni, mintha annak az állampolgár még örülne is. Ilyen esetben még arra is képes a gondosan kiválasztott statisztákkal operáló, hírcsatornának álcázott médiakutya falka, csak magával a számokkal magyarázva adja elő az újabb sarc életképességét. Nagyon okos sajátossága az egész adóemelésen alapuló kormánypolitika bemutatásának az a módszer, melyben mindig megtalálják azt a kis részt ami keveseknek kedvező, és ezt ültetik át annak bemutatáskor a többség akaratának. Ehhez még hozzájön egy kis számtan hozzáadása, és a tájékozatlan néző máris meg lehet nyugodva ez újabb adóemelés elfogadottságáról. Ha meg még mosolyt is lát ilyenkor az arcokon arra is gondolhat, az emberek bizony szívesen fizetnek azért, ami eddig ingyen volt. És ezt még sokan képesek el is hinni.

A megyei matrica bevezetése az Orbán kormány bosszúja volt az eltörölt netadó miatt. Nem bírta bevenni Orbán Viktor akarnok egyénisége azt a felháborodást, amit az adó váltott ki a stadion építéseket nem szerető állampolgárokból, így azt vissza kellett vonnia. De azért nem hagyhatta szó nélkül az ilyen ellentmondást, nem nagyon van hozzászokva, és nem is tűrte azt el. Na akkor itt van nektek egy kis újabb útadó ott, ahol eddig ingyen jártatok. A jól működő törvénygyár napok alatt keresztül verte az adófajtát, és két hét alatt be is lett vezetve a törvény. Az autósok többsége nagyon nem is tehetett mást ebben az esetben, csak kifizesse az újabb terhet, és azzal folytassa a mindennapjait. Pedig nagyon igyekezett ebben az esetben is meggyőzni őt a kormánypárt, ez bizony nem adó, ezt muszáj befizetni, és ez sem fog fájni annyira, mint a többi lassan már negyven nem megszorítás. Ugyan már miről is beszélünk, nem is sok az a havi négyszáz forint. Hangzott el taknyos kormánypárti államtitkárok szájából. Az a tény azonban, hogy eddig nem volt ilyen csekély kiadás sehol sem az ingyenesség miatt, azért az nem lett kiemelve, és mélyen el lett hallgatva.

Arról sem beszélt senki a nagyfejű kormánypárti bólogatók közül, a megadóztatni kívánt útszakasz azért több lesz attól, mint amiről már eleve beszéltek. Reptér, hidak két megyére nézve, autópálya a határnál mert gondolni kell a külföldi magyarokra is, nekik is kijár a jóból. Az autók átsorolása nagyobb kategóriába már csak hab volt ezen a pofátlanságon. Meg arról sem beszélt előzőleg senki, ha olyan helyen kívánja valaki megvenni a matricát ami már fizetős útszakasznak minősül, még fizessen egy külön kezelési költséget is. Mert törvényt sértett már azzal a cselekedetével, meg akarta ugyan vásárolni a matricát, hiába nem ért vele egyet de muszáj neki, ezt azonban csak olyan helyen teheti meg, ahol az oda vezető útért már fizetni kell. Mert az év elején még nem lehetett mindenhol megvásárolni a pokolba kívánt terméket. Előre nem vehette meg senki, mert akkor nem tudtak volna még egy bőrt lehúzni sok emberről, és azért annyira nem is volt ez előkészítve. Végül is ez is kibírható, alig 1470 forint. Ennyi igazán nem nagy ár senkitől azért, kifizesse az előkészítetlenség sarcát. És mosolyogjon is hozzá a sorban, ahol több órát várakozik amíg hozzájut. Mert ezzel is meg kell küzdeni, ez sem mehet zökkenőmentesen.

A próbaüzem gépházzaja pedig nagyon szépen hozott a költségvetés feneketlen bendőjébe az év első két hetében. A híradások a kormányoldal szempontjából kiemelik a több százezres nagyságot amit eddig megvásároltak belőle. Mintha akciós termék lenne, és jól járna vele a vásárló. Pedig ez csak arról szól, aki dolgozni jár, vagy egyéb dolgát intézi az eddigi ingyenes útszakaszokon, az most kénytelen kifizetni ezt az új adót, mert ez a törvény. Pedig ez egy rossz törvény. Ahogy azok is rossz törvények amelyek engedik a kormánypárt szabad rablását a gazdaságban, de akkor is törvény, és kötelező. A kormány azonban ezekkel a törvényekkel nagyon szépen vissza tud élni. És még arra is képes, ezt sikerként igyekezzen előadni, ahogy ezt ebben az esetben is teszi.

Nem kétséges, a kormány meg fogja hagyni ezt az újabb adót. Majd azt fogja mondani a szokott cinizmusával, az emberek szeretik az útdíjat, lám mennyit vettek meg belőle. Néhány útszakaszt kivesznek majd, de az is lehet, inkább még újabbakat tesznek bele. Ezeknél nem lehet tudni semmit, még a szemük sem áll jól ha a közpénzről van szó. Muszáj nekik valahonnan bevételt produkálni, és folytatni az eddig megkezdett lenyúlási rendszer további üzemeltetését. Jól be van ez már járatva, és van már látható eredménye is. Orbán Viktor szépen tollasodik a haverok nevén levő vállalkozásokban, de a többi is szépen zárkózik fel mögé. Rogán Tóni már eladta a fél belvárost, Lázár már tudja mennyit ér az ideje, Habonynak is szép a táskája, és Matolcsy is szépen vásárolgatja össze a kastélyokat a közpénzen. És ezek csak azok, amelyek látszanak. Ezért aztán tényleg nem nagy áldozat az a kis útdíj ott, ahol ez eddig ingyenes volt a közlekedés. És még sikerként is megmagyarázható ha van hozzá befogadó elme. Pedig ez átverés, és rablás. A siker inkább az, hogy már egymillió szavazó eltűnt a kormány oldaláról. Már csak ezeket kell megtalálni. BANDITA.

Elsősorban azért ne mondd ezt, mert az mára már világossá vált sok ember előtt, Magyarország kormánya nem az ország népének a többsége nevében cselekszik. És ez már a világ józan ésszel gondolkodó polgárai előtt is világos. Elég az átírt választási törvényre gondolni, elég az ott levő számokat egymás mellé rakni, meg nagyon elég volt már belőled különben. Elég a netadót felhozni veled szemben, ahhoz sem értettél, nem is sikerült bevezetned, de adtál helyette egy útdíjat. Elég a kitiltásokra gondolni, ez egyedül a te szégyened, és ami azért nem nagyon volt eddig a rendszerváltás utáni magyar politikában. De nagyon elég volt már a haverok ilyen pofátlan meggazdagodásából is. Soroljam ezt kire is értem? Elsősorban rád, de vannak mögötted azért elég sokan. Sajnos. Na ezért ne mondd azt, mi magyarok. Mert ezek csak te vagy, és nem amit hangoztatsz, mert szerinted képviseled.

Ne mondd azt, hogy mi magyarok nem kérünk a megszorításokból, hiszen eddig is minden általad olyan szépen elmagyarázott adót az emberek fizettek ki, pedig azt mondtad ezt nem nekik kell. Viszont te ezt tudtad, de azért szemrebbenés nélkül hangoztattad.Távközlési adó, bankadó, tranzakciós illeték, jövedéki adó adója, általános forgalmi adó. Folytassam?

Ne mondd azt, hogy meg lehet élni havi negyvenhétezerből, mert nagyon szájon leszel vágva azok által, akik kénytelenek miattad ebből éhen fagyni.

Ne mondd azt, hogy folytatjuk, mert erre kaptunk felhatalmazást az általad győztesnek vélt választásokon. Hiszen ez is azt jelenti mára, távolodunk a normális élettől, közeledünk a baltás gyilkosok földjéhez. Mondhatsz ezzel kapcsolatban bármit amit a pillanatnyi politikai helyzeted megkíván, az emberek többsége a fejlett nyugat felé akar menni. Sokan már ott is vannak, hátrahagyva családot, barátokat, csak azért, mert itthon nem lehet már annyira megélni a munkából, köszönhetően neked, és hülye törvényeidnek. És nem, nem fognak hazajönni addig, amíg vissza nem tér az ország a Fidesz játszóteréből a valóság talajára. Még lehet utána sem.

Ne mondd azt, hogy csökken az államadósság, mikor elégettél érte háromezer milliárdot az emberek megtakarításából, és nincs semmi látszata. Ne mond erre ez volt az emberek akarata, vagy ha így jobban tetszik a magyarok akarata. Ne mond azt, hogy az ország jobban teljesít, amíg nem számolsz el az olyan cselekedeteiddel, amelyek stadionokat eredményeznek éhező gyerekek ellenében.

Ne mondd azt, hogy mi magyarok nem kérünk a bevándorlókból, mikor erről nem is kérdezel meg bennünket.  Ezer éve még mi is azok voltunk, hogy tiszta legyen a kép. Minden hülyeségről képes vagy látszat konzultációt lefolytatni, amit aztán szépen meg is hamisítasz ha az érdeked úgy kívánja, és utána sikerként adod elő az ilyen eredményt. Ezt a bevándorló kérdést azonban nem beszélted meg velünk, ezt már eleve meghamisítottad.

Mi magyarok nem kérünk Paksból, mert nem ismerjük annak valóságát. Mi magyarok nem kérünk Putyinból, mert egyszer már elég volt őket elzavarni. Ki is volt az aki ezt a magáénak tudja be a rendszerváltáskor?

Mi magyarok nem kérünk tovább az adóemelésekből, még akkor sem ha azt mondod ez a mi érdekünkben van, és csak havi négyszáz forint. Helyette több valódi munkahelyet, és magasabb munkabéreket kérünk az általunk megtermelt javak után. Ja ezt nem érted, neked csak a mutyi megy, meg a lopás. Soroljam? Trafik föld, takarék, szerencsejáték, stadion.

Mi magyarok nem kérjük, hogy a nevünkben olyat mondj, ami után sokáig szégyenkeznünk kell. Meg magyarázkodnunk. Ilyet kizárólag a magad nevében merészelj elmondani, ha elég tökösnek gondolod magad a TEK árnyékából kilépve. Lehetsz te választott vezető, nyerhetsz te akárhány választást, ha tudsz még majd többet, de soha még egyszer ne mond azt, mi magyarok. Nem vagyunk egyenlők veled, és a többség nem is volt. Kizárólag a demokrácia tette lehetővé, te legyél az ország vezetője. De ez már nem azt jelenti, egy is vagy vele. És válaszolj kérlek. Lemondott már Vida Ildikó? BANDITA.

Az áruházlánc a kormány stratégia partnere. Legalábbis kötöttek ilyen szerződést egymással. A KDNP a Fidesz partnere a hatalomban, ők is kötöttek ilyen szerződést. A Tesco több ezer munkavállalót foglalkoztat az áruházaiban. A KDNP is elég jól elvan a saját létszámával, már ciklusok óta nem indult önállóan a választáson. De nem is kellett neki, a Fidesz mindig bevitte szinte ugyanazokat képviselőket tőlük az országgyűlésbe. Cserébe a KDNP a nevét odaadja bármilyen törvényjavaslathoz, ami még a Fidesznek is nagyon ciki. Nagy az egyetértés közöttük, Semjén Zsolti együtt zabálja fel a csokit Orbán Viktorral, és nem zavarja őket a papíron levő felirat sem. Karácsonyra ne rúgjátok ki a papámat, kérleli a felirat szerint a gyerek, de ez őket nem zavarja. Felfalják a csokit, és kirúgják az apukát. Utána lóra pattannak, és elmennek családot védeni. Ahogy az a mesében szokás. Mer köztük működik a megkötött szövetség.

Nem lesznek kirúgások a kereskedelemben a vasárnapi zárva tartás miatt. Mondták el a kormánypárti képviselők a törvény elfogadásakor. A leghangosabb ebben a picike KDNP volt. Mert az isten jó, és ezt nem engedi azt a keresztény erkölcs szerint, amit jelenleg a KDNP képvisel a parlamentben. Aztán másként történt dolog. A KDNP értelmezésében bekövetkezett a siker, az áruházlánc közel ötszáz dolgozóját készül elbocsájtani, mert márciustól be kell zárnia az üzleteit vasárnap. Ez náluk azt jelenti, ötszáz családnál valósult meg az álom, együtt lehetnek vasárnap, és mehetnek akár a templomba is. Ott aztán lehet majd imádkozni értük keresztény demokratákért a parlamentben a hála jegyében, vagy azért, egyszerűen ne halljanak éhen, ha már együtt lehet a család miattuk.

Ez azonban csak az első lépcső a KDNP törvényalkotási kényszerének a következményeként. Ezt egy hosszú sorozat első lépése, és egyelőre csak az első ötszázat jelenti, aki mint tegnapi munkavállaló biztos nem dalolva megy a munkanélküliség vérpadjára. Végül is ez csekély ár a nagyon kicsi párt kormánykoalícióban betöltött látszatának a fenntartásáért. Mert az fontos, azt kell hinni a választóknak, a KDNP bizony komoly hatalmi tényező, befolyása van az emberek mindennapjaira, és azok érdekében cselekszik. Mert ők a tiszta párt, akinek fontos a család, amelybe nem tartozik bele az élettárs. És fontos nekik az erkölcs is, amelybe nem tartozik bele az egyik képviselőjük havi háromszázezres tisztelet díja a belvárosi önkormányzattól.

Csak egy olyan országban fordulhat elő ilyen nyilvánvalóan a hatalmi arrogancia és gátlástalanság bekövetkezése, ahol az emberek nem igazán törődnek a közélettel, fontosabb nekik a magánérdekük. Nem érdekli őket a szomszéd, sógor, barát, volt kolléga tragédiája amit a hatalom idéz elő. Őt az nem érinti, szerinte neki ahhoz semmi köze. Még örül is, nem vele történt meg egy ilyen nyilvánvaló szemétség. Sajnálja ugyan, még sóhajtozik is miatta egy kicsit, de ennyi. Ha vele történne meg persze elvárná ne legyen egyedül a sorsában, mindenki őt sajnálja. Csak arra nem jön rá, ezt bizony ő is megelőzhette volna, ha túllép egy kicsit magán, és már a kezdeténél megakadályozza az ilyen mocsokság bekövetkeztét. Addig azonban amíg nem ismeri fel a saját korlátait az ilyen országban élő ember, bizony még sok KDNP törvény lép hatályba. És addig az útdíjat is ki kell fizetni a próbaüzem alatt. BANDITA.