Volt egyszer egy ország, ahol mindenki annyit ért, amennyit sikerült összeszedni a gyerekének szőlőbirtokban, és ezt pontosan látta a folyton nagyobbodó lakóparki lakása teraszáról. Itt nem kellett gondolkodni azon a mi a jó magának az országlakónak, azt mindig megmondták helyette ezen ország vezetői. Nem kellett neki a holnappal gondolni, arról szintén gondoskodtak helyette ne legyen neki olyan, csak a mát élje túl. Minden évben megkapták a szokott ígéreteket arról mitől lesz jobb a következő év, és egyből megtudhatták azt is az itt lakók, ez ki miatt nem sikerült éppen.

Boldogan éldegéltek itt az emberek a végeláthatatlan ígéretek mezején, amiből soha semmi sem lett betartva, de azért minden választáskor szívesen végigmentek rajta. Minden évben összedobták az ország működtetéséhez szükséges költségeket, és utána csak élvezték az így keletkezett jólétet. Szerte az országban egymás után épültek a szebbnél szebb stadionok, az árnyékukban közmunkások pihenték ki a havi negyvenhétezerből való megélhetés költségeit. De nem csak ennek a látványnak örülhettek az itt lakók, azt is látniuk kellett, őket nem adóztatják agyon, helyettük mindig másnak kell fizetni az ő jólétükért. Gaz multik, és bankok voltak azok a gonosz sárkányok, akik veszélyeztették ezen ország lakóinak a gazdasági szabadságát, és mindegyik mögött gyurcsány állt, meg a külföldi megtévesztettek. De szerencsére az ország kétharmados vezetői, akik a választókorú szavazók szavazatainak a negyede voltak, ezt idejében felismerve, jól megfékezték az ő kizsákmányolásukat. Vagy negyven új adóval felvértezve vették fel a harcot ellenük a hős kétharmadosok, és sikerült is nekik megfékezni azon mohóságukat amivel ezen ország boldog, és elégedett népére támadtak. Le is lettek győzve de nagyon. Csak az áraikat tudták megemelni, meg dolgozóikat elbocsájtani, de az ország népének ezzel nem tudtak ártani. Ezt mindig elmondták az ország lakóinak a választott vezetőik, meg azt is, jobban élnek most az emberek itt, mint az elmúlt nyóc évben.

De ebben az országban sokak elégedetlenségére minden úgy növekedett, hogy közben csökkent, és ez fordítva is igaz volt. És mindent meg kellett védeni ezért. A munkabérek a többségnél úgy növekedtek, hogy az közben kevesebb lett, mert csak egy kulcsot használtak hozzá. Ez volt a munkabérek védelme. Az államnak a nemzeti időszámítás előtt keletkezett sok adóssága, ami egy mesebeli világgazdasági válsággal lett megmagyarázva korábban a bukott baloldali hazaárulók által. De a nemzeties keresztényes vezetés idején ez most úgy csökkent, hogy közben növekedett. Ehhez pedig felhasználták még az ország lakosságának a magánynyugdíját is, és ez olyan jól sikerült, hogy ebből semmi sem látszott meg. Ezt is meg kellett védeni, és milyen jól sikerült.

De a régi idők folytonos emlegetése helyett ma már az új eredményeknek lehet örülni ezen a keletre nyíló földön, ahol most éppen nem melegít a déli áramlat. Már annyira jól megy az ország lakóinak, a gyermekeiknél elterjedt az az életforma, éhesen tudnak az iskolába, óvodába menni. Majd ott jól laknak, ha már otthon nem kapnak enni a szülőktől. De ez nem szegénység miatt van, mert az úgy lecsökkent már az országban, mint a megélhetés a bérből és a fizetésből megélni próbáló embereknél.

És már sok embernek nagyon jól megy ezen a szép turulmadaras ég alatt. Néhányan már azt is megengedhetik maguknak a vezetők közül, többet költsenek, mint a valós jövedelmük, és ezzel még hivalkodjanak is. Még az is előfordul, elfelejtenek bevallani egy egész milliárdot a megélhetésük fedezésére szerzett közpénzből. A legszebb dolog pedig ami itt meg nem történik, ezért nincs kiverve egy fog sem, egy szemet nem lőnek ki, és nincs annyi gerinc egyikben sem, ezért elsüllyedjen az illető a szociális temetés maga által ásott sírjában. Ez ebben az országban természetes dolog.

De ez csak egy része annak a sok jó dolognak, amiért szeretnek ebben az országban élni az emberek. Többet kellett volna fizetni azért, ami az interneten folyik az otthon maradottak, és a külföldön sokszor kényszerből munkát vállaló családtagok között az addig ingyenes telefonon. Erre megmozdultak az igaz, és felháborodtak az emberek az, de sok másért nem. Biztos megértenek minden problémát, hiszen a stadionok drágák, és feleslegesek, de a szerzett jogok elvétele sokak számára már nem olyan fontos, tőle nem vették el. A rokkantak helyzete sem annyira érdekes, hiszen az nincs a családban, vagy ha van is az ismeretségi körben, akkor csak sajnálja egy kicsit az állampolgár, és ezzel vége is a dolognak. A trafikok, vagy a föld elvétele sem érint annyi embert, értük sem muszáj a változás az országban. A közmunka sem érint mindenkit, ez is csak annak rossz, aki belekerül, érte sem kell csak egy sóhajt elengedni. Az oktatás is rendben van, a tanár félti az állását, sok szülő meg nem ér rá vele foglalkozni, neki melózni kell. Az egészségügy is csak a betegnek, és annak a hozzátartozónak borzasztó, aki belekerül. És még mennyi minden van, ami miatt olyan mesés ezen a szép illiberális földön élni. Az ellenzéki pártok romokban, de ez így jól van, mert aki most elégedetlen lett, az nagyon civil, és majd ő megoldja a problémát egyedül. És itt a mese vége, ideje lesz felébredni. BANDITA.