Ez azért jellemzően nem annyira helyi ügy, hiszen a nagyok az országos politikában is eléggé rettegnek tőle, bárki is belelásson a kártyáikba. Rengeteg élő példa szolgál a parlamentben jó alapul a helyi ügyek eltussolásához, ezeket csak követni kell az önkormányzati hatalomnak, főleg ha az kormánypárti, és egy bizottságban kell döntenie bármiről. Nem is kell annyira megerőltetni a választók memóriáját a közelmúlt eseményeiben, elég egy nem túl régi esetre gondolni mire is gondoljon az ember ha a kormánypárt nem akar valamit bizottsági szinten helyben hagyni. Van ez a letelepedési kötvény körüli mizéria. Az Országgyűlés Gazdasági bizottsága Rogán ingatlanos Tóni vezetésével választott ki off shore hátterű cégeket a kötvények értékesítésére. Már nyilvánvaló vált a közvélemény számára a pofátlan haszonszerzés, de a bizottság az istennek nem akarja elárulni a cégek tulajdonosait, és ezáltal azt, hova is kerül az a haszon, ami a magyar államot illetné egy normális országban. Na jó, a magyar állam jelenleg nem nagyon érdemli meg ezt a hasznot, gyaníthatóan simán ellopnák azt is, vagy stadiont építenének belőle a maguk gyönyörűségére. De így egyből valakinek a zsebébe kerül egy meg nem érdemelt juttatás az emberek pénzének a rovására. Na ezért is nem akarhatják az átláthatóságot országos szinten, hiszen simán lógna pár ember, ha kiderül a törvényesített lopás. Rogán mindenképpen, de nem csak ezért. Helyben is ez lenne, csak néhol a földben lenne eltüntetve az illető.

Zugló ellenzéki polgármestere azonban elfogadtatta az átláthatósági törvényt helyi szinten, így levált a kormánypárti gyakorlatról. A választó bármibe betekinthet ha érdekli a közélet, és megnézheti korlátozás nélkül mire megy el az adóforintja. Semmi sem tilos, minden nyilvános. És bárkinek elküldik ezt a modellt, ha kéri a saját lakóhelyén való közélet tisztaságának a bemutatására. Sokan az ellenzéki képviselők közül élnek is a felkínált lehetőséggel. Ez történt Ráckeve szép városában is. A Zugló által alkalmazott átláthatósági rendelet annak rendje és módja szerint, egy ellenzéki képviselő által benyújtásra került a kormánypárti többségű város illetékes bizottsága elé. Forgatták a kormánypárti képviselők, nézték jobbról, nézték nemzeti oldalról, nézték a fény felé fordítva. Hümmögtek, vakaróztak, sóhajtoztak. Egyszerűbb lett volna azonban ha elolvassák, még jobb lett volna ha meg is értik. Valami azonban visszatartotta őket. Visszatartotta őket a gyakorlat, ami az országos politikában már nagyon leterjedt, vagyis semmit el nem fogadni az ellenzék részéről. Azok csak rosszat akarnak, gyurcsányisták, hazaárulók, fel akarják forgatni a szép mutyivilág megélhetését. Mert helyi szinten is van olyan visszaélés amit szívesen takargatnak a benne levők, és a fejüket lehajtva nagyon sunyin bújnak el a felelősség elöl. Na szóval, nézi a helyi hatalom az átláthatósági törvényt, és riadtan számol a következményekkel. Ha ez most megvalósul, az most jó nekem, vagy költözhetek?- forog a fejében a ki nem mondott gondolat. Mindent jól csináltam eddig? Kell ez nekem? Hívjam a központot mit tegyek? Van otthon sör?- kergetőznek benne a döntésképtelenség érvei. Dönteni nem nagyon tudnak önállóan, nincsenek is hozzászokva a helyi kormánypártiak, nekik csak a hatalom kell, az meg nem mindig párosul józan ésszel. A vele járó előnyök azok persze jöhetnek. A rossz döntéseket pedig mindig magyarázni kell, és néha az embernek az eszét is kellene használni. Na ehhez nem nagyon van hozzászokva a kormányoldal. Mi van akkor, ha a választónak nem tetszik amit teszek? Mi van akkor, ha kiderül a haver előnye egy pályázatnál? Hát, nagy szarban vagyok, az már biztos- állapítja meg magában a felelősségvállaláshoz nem szokott képviselő. Kérdéseket tesz fel inkább a javaslattal szemben, de ezzel is csak az időt húzza. Nem érti, de már fél tőle, de vállalni sem akarja a döntést. Tartózkodik. Az ötből három. Mert ez egy ilyen felelős bizottság, ők irányítják minden határozottságukkal a várost. Tartózkodom, egy majd ellene megy, így nem kell elfogadni. Mi az hogy ez gyávaság? Ez önvédelem! És ez egy érték a képviselőnél, főleg a kormánypárti elvárás szerint. Nem gyáva, csak nem tud dönteni, és fél. Még érthető is lenne az álláspontja, ha tudna mellé érveket hozni, és nem csak a felelősséget elhárítani magától. Meg akkor így a zseb is kilátszana, az pedig sok képviselő nem szereti.

Ez a gyávaság biztos nem csak a szép Kis- Duna parti városra jellemző. Biztos nem ez az egyetlen hely, ahol a helyi hatalom nem akarja a lakossággal megosztani annak pénzének elköltését. Van még számos olyan hely az országban, ahol az önkormányzat úgy gondolja, neki mindent lehet, és ne szóljon bele senki abba amit cselekszik. Főleg ne legyen nyilvános amit tesz. Ezt nevezi a köznyelv a más farkával való csalánverésnek, de így még az esélye sincs meg senkinek a saját lakóhelyén történő dolgok ellenőrzésére. Egyszerűbb egy törvény, vagy el nem fogadott rendelet mögé elbújni, mint normálisan vezetni egy közösséget, és annak érdekében cselekedni. Nehéz beismerni a hibát, de néha nehezebb megelőzni mert akkor közben kiderülne az alkalmatlanság. Még nehezebb tisztességesen gyakorolni a hatalmat azok érdekében, akiknek a szolgálatára felesküdött a képviselő. Még mindig az egó az első, és a zsebben levő lóvé. BANDITA.

Orbán egy G Viktor elégedetten törölte meg a száját a medvével töltött kellemes délután után. A leülés kicsit nehezére fog esni pár napig, de minden megvan amit akart, és ezért semmi sem drága. Putyin itt volt a semmiért, hozott is gázt meg nem is, koszorúzott egy ellenforradalmat, ezzel szembeköpött egy országot, majd elmondta a békeszöveget miközben háborúzik, és elszállt. De ez most nem lényeg. Újra van rezsicsökkentés, újra van olcsó gáz, újra van vezére a népnek aki mindent elintéz. Lesz Paks is, meg abból a kettő is, lehet osztogatni fosztogatni tovább. A birkózós rezsitábornok most megint elmondhatja a mesedélutánt a gaz multik elleni harcról, amelyben csak tündérország kormánya áll a szegény, jaj dehogy, a rászoruló népe mellett. Tehát itthon minden rendben, mehetnek tovább a stadion, a fenéket, a fedett sportlétesítmény építések, és a közmunkás is megél havi ötvenháromezerből. Szép az élet, indulhat Orbán egy G Viktor a barátokhoz. Másnap útra is kel, viszi a szép meséket.

Orbán egy G Viktor a lengyel barátoknál már tudta mit kell mondani, hogy ott is szépen hangozzon a mondandó. Putyin nem barát, csak a gáz miatt tettem, mert szegény népem fázik, és áram is kell a kerítésbe, annyian jönnek e menekültek. Forogtak a fejében a gondolatok, még a virágcsokorról is majdnem elfelejtkezett közben. De minden rendben lett végül, még a bárgyú vigyor is ott az arcán, laza kézcsók, aztán be lehet zsebelni a sikert. Nem kell ezért mást tenni, mint annyit elismételni, hajrá Európa, vagy egységben vagyunk meg ilyenek. Ez menni fog, hiszen már sokszor előadta ezt a számot, most csak kicsit bele kell élnie magát. Viszont a komcsi időkben szerzett tudása megállt a lengyel magyar két jó barátnál, meg a békemenet exportjánál. Az meg sem fordult a fejében, a lengyelek utálják az oroszokat, több száz évig éltek a gyarmati uralmuk alatt. Csak a múlt században sikerült egy rövid időre kivívni a függetlenségüket, ehhez meg kellett állítaniuk a fővárosuk előtt a Vörös Hadsereg hordáit. Ez volt az a hadsereg mellesleg, aki segített leverni 1956-ban a magyar forradalmat is, de Orbán Egy G Viktor maga szerint elzavarta őket 89-ben tündérországból. Tehát a lengyel nem szívleli a hódító oroszt, még él benne a világháború előzménye, és Katyn borzalmas erdeje. Meg a világháborút követő barátinak nem nevezhető újra gyarmatosítás is szintén túl közeli emlék a lengyelek számára. Ismeri annyira a lengyel az oroszt, ne bízzon meg benne ha az hódításba kezd. Az mindig sokba kerül másnak, és nem mellesleg felszakadnak a lengyel sebek is ha közelednek a határaihoz. Most Orbán egy G Viktor segített felszakítani ezeket a sebeket. És még mosolyogni is képes volt hozzá. Csakhogy nem igazán hatotta meg ezzel a vendéglátókat a magyar nemzet pocakos focihuszára. Nem hitték el neki elkötelezettségét, nem hittek a szavának, nem hittek másnak, csak a cselekedetének. Szét is rúgták a tökeit rendesen. Elég szépen rá is volt fagyva a mosolynak szánt grimasz Orbán egy G Viktor arcára. Nem jött be az ide szánt megtévesztő duma, még a jobboldal sem fogadta, pedig ott még könyvet is írtak róla, milyen ügyesen lopja itthon a közpénzt. Meg a politikai hazugságairól is volt benne, de illiberálisan elferdítve a valóság ahogy azt kell. De attól még úgy látszik innen a dolog, nem annyira barátai már Orbánnak a lengyelek, ők is tudják amit már itthon régóta tudnak róla nagyon sokan. Csak egy geci.

És eljött végre a harmadik nap. Nagy interjú egy orosz lapban, a medve árnyékában. Ez Putyinnak szólt: “Nem akarok olyan Európában élni, amely új hidegháborút vezet Oroszország ellen” – ezzel a címmel jelent meg interjú Orbán Viktor miniszterelnökkel a Kommerszant című orosz napilap pénteki számában. Elemében volt a cikk során, mindent elmondhatott benne, amit az orosznak szánt. Lássák azok is milyen jó tanítvány, mindig tudja mikor mit, és kinek kell mondani. Meg kell mutatnia, milyen ügyesen mozog a hazai pálya, a Unió határa, és az orosz között. Mindig azt mondja, amit az hallani akar aki éppen figyel rá, de nem gondolja komolyan a tartalmat. Az jár közben a fejében, időközben mind nagyobb seggével hogy tud minél több széket megülni. Egyre jobban látszik azonban rajta már maga sem tudja merre van az előre, mikor jön a medve kéjes vigyorral az arcán, és mikor mondja azt neki Merkel, hülye vagy te, csak nem forogsz. Még a legjobban itthon érezheti biztonságba magát, kint a világban már mindenki rá vadászik. A medve már vagy kétszer el is kapta. Itthon azonban még töketlen hozzá a lakosság, nem is egységes, az ellenzék is magával van inkább elfoglalva, de csak politikai szinten. Még mindig van elég sok idióta szavazó aki beveszi a baromságait, így nem nagyon érthető miért kell neki külföldre menni, ha hasba akarja magát rúgatni. Itthon kellene ezt megtenni, mert szégyen amit tesz az ország nevében. BANDITA.

Orbán egy G Viktor a parlamentben egy hozzá intézett kérdésben, melyben tündérország növekvő szegénységéről kérdezték, egy rövid felolvasásra volt hajlandó. Lassan hajtogatta ki a papírlapra írt választ, és szemrebbenés nélkül olvasta fel onnan a választ. “Magyarországon nem növekszik a szegénység, hanem csökken!” Majd fogta magát, és leült. Hurrá!-kiáltott fel a jobboldal- akkor mindenki hazudik aki mást állít ezzel kapcsolatban. Azóta is ehhez a kinyilatkozáshoz igazodik a magát nemzetinek (és lassan szocialistának is) nevező oldal.

Jobboldali médiakutyák kéjesen röhögnek az emberi szegénységre rávilágítani próbáló Éhségmeneteken. Jóllakottan próbálják megmagyarázni miért nincs értelme a figyelemfelhívásnak az éhezésről. Intelligenciájuk ezzel kapcsolatban csak holmi Simon Gáborig terjed, meglátásuk nem vehet észre ebben más dolgot, szemükben már maga probléma felvetése is bűn. Ahhoz túl hűen kell szolgálniuk munkaadójuk hozzáállását, mintsem próbálják megérteni a gondot, ne adj isten beismerni azt. Már pedig ha Orbán egy G Viktor szerint nem kell tudomást venni a szegénységről, akkor a nyomor az csak egy kommunikációs probléma, amit egy könnyed mozdulattal le kell seperni a jobban teljesítés asztaláról. Sorsokat, tragédiákat, reménytelenséget lehet ilyen módon könnyed kacajjal kezelni. Jobban tenné a magát annyira nagyra tartó jobboldali elemző, megmondó személyek hada, ha gátlástalan cinizmusok minden pofátlanságát egy mozdulatba sűrítve hátrahajolnának, és ilyen módon jó magasra köpve szépen alá is állnának. Ez jól állna gyávaságukhoz, és ajánlott is számukra ezen cselekedet, mintsem szembe merjenek nézni a tényekkel, vagy az ezt felvetőkkel. Mert akkor felköpniük sem kell.

Tündérország romos peremvidéken a két számjegyű főutak kátyúiról lefordulva egy másik világba csöppen a gyalogoló. Egy szépen mutató, a táj minden adottságába gyönyörűen belesimuló falvak, kisvárosok rendezett tisztasága ötlik az ember szemébe. Gyönyörűen egyszerű a kép. Azonban ahogy közelebb ér az ember a településekhez már látszik rajtuk a kopottság, és furcsa csend fogadja. Hiányzik onnan a mindennapok zaja. Gépek monoton zakatolása, aprójószág keltette hangzavar, a beszéd szomszédok közötti megszokott hangja. Kutyák ugatnak hangosan az arra járókra, néha feltűnik egy autó, de szinte mozdulatlan minden. A lakosság nem nagyon látható. Nem állnak emberek a buszmegállókban, vagy csak nagyon kevesen. Nem érkeznek a ritkán beforduló járatokkal sem túl sokan. Nem látszik a munkába igyekvők, vagy onnan érkezők tömege arcukon a jóleső fáradtsággal kevert jókedvvel. Megállni látszik az ilyen helyeken az idő, és dermedté vált az élet. A házak szépen rendben vannak tartva, rajtuk jól látható a felirat, eladó. A boltok nyitva vannak, a vásárlók nyugodtan beszélgetnek. Kevesen vannak, nem zavarják nagyon egymást. Sorsuk pedig közös. Kocsma is van, de nem egész nap. Nincsenek már esti sörözések, kenyérre kell a kevés jövedelem. Mindenki vár, és van ideje bőven. Várnak a reményre, várnak a munkára, várnak csodára. Mozdulni már nem nagyon tudnak, a világtól el vannak zárva. Nincs már pénzük buszra szállni, gyalog járnak fát is lopni, ha nem akarnak télen megfagyni. De attól még büszkék az ilyen helyen lakók, csak lassan emelik fel a fejüket. Szemükben ugyan ott az kétségbeesés a velük történt dolgok érthetetlenségével, de tisztában vannak sorukkal. És abba nem nyugszanak bele. Erejük véges, lehetőségeik korlátozottak, de szándékuk tiszta, akaratuk erős. Az utat még nem látják merre kell menni maguk miatt, de azt tudják, így nem maradhatnak. Segítségre van szükségük, amit megtagadtak tőlük, de készen állnak rá, a maguk kezébe vegyék az életük. Gyermekeik vannak, beteg hozzátartozójuk, és gondoskodni akarnak róluk. Ezért is szól tőlük hangosan a csend, de fenyegetően is. Csak megélni akarnak ahogy eddig, és ehhez kérnek lehetőséget.

Orbán egy G Viktor azonban tagadja létüket, és nem akar számukra kegyelmet, vagy esélyt. Számára nem léteznek ezek az emberek, és mindent meg is tesz ellenük. Őket okolja a sorsukért, teherként tekint rájuk. Soha nem fogja beismerni a felelősségét ezen emberek sorsának a megkeserítésében, sőt, egyenesen háborút is hirdetett ellenük. Ismerős az a kormánypolitika, ahol mindenki annyit ér, amennyije van? Meg amit a közpénzből meg tud szerezni? Ezen politika mellett a szegények, és elesettek, a betegek, a munkájukat elvesztők, a közmunkások csak teher. Orbán egy G Viktor szerint ők tehetnek a sorsukról, nem a a magas adók, a nem megszorítás, a kormányzati pazarlás, a forint gyengítése, a munka jogainak elvétele, a jogállam szétrombolása, az intézményesített korrupció, a haverok feneketlen pénzéhsége. Nem. Ezek az emberek csak maguk tehetnek a sorsukról, és el kell őket tüntetni a statisztikákból, mert az lerontják. Ahhoz azért néha jól jönnek, hogy a lassú éhhalál minden reménytelenségével mint közmunkás szolgálja a létszámával a rezsim hazugságát. De ember már nem legyen. És főleg maradjanak csendben, tűrjék a sorsukat. A kormányzati keresztény politika szerint az éhes gyerek életforma. Nem jut neki pénz még a téli szünetben sem. A kormányzati politika szerint fontosabb a haveri cégek magasan túlszámlázott közbeszerzési pályáztatásának a törvényesítése, és az így keletkezett haszon ellopásának a büntetlensége. Fontosabb Orbán egy G Viktor személyes vagyon gyarapodása, családjának jóléte, mint az ország többi családjának a sorsa. Fontosabb a kevés elit gyarapodása, mint az értékteremtő munka lehetőségének a megteremtése. És van egy üzenet is annak aki szegény a kormány részéről. Folytatjuk. De van egy üzenet Orbán egy G Viktor bandájának is. Folytatjuk. BANDITA.

– Útvonalterv 1. 0

02. 09-02. 14

1. nap Kazincbarcika-Nekézseny 20 km

2. nap Nekézseny-Farkaslyuk-Ózd 20 km

3. nap Ózd-Serényfalva-Kelemér 15,2 km

4. nap Kelemér-Rudabánya 23,6 km

5. nap Múcsony-Berente 19 km

6. nap Berente-Miskolc 21,4 km

Újra elindul az Éhségmenet a Közmunkás Szakszervezet szervezésében. A közmunka jelenlegi formájában nem megoldás, a bele kényszerültek számára nehéz a kiút a valódi megélhetés felé. Aki jelenleg belekerül, annak a sorsa a lassú éhen fagyás. Azonban a kormány a közmunkások létszámát ezen túl még gátlástalanul kihasználja, ami szerintük növeli a foglalkoztatottságot. Ezzel is eltakarva a munkahelyteremtésben elkövetett sikertelenségüket. Ez pedig a benne levőknek nem jelent többet, sőt egyre kevesebbet ér a a megélhetésre, mint az addig kapott munkanélküli segély összege. Ezek az emberek azonban dolgozni akarnak, és ezért tisztességes bért szeretnének kapni, amiből eltartják a családjukat. Nem szeretnének mást, csak Munkát, Kenyeret.

Van egy állítás a Fidesz kormány embereitől, miszerint meg lehet élni havi negyvenhétezer forintból. A belügyminiszter, aki az adócsalásaiból lett az ország egyik leggazdagabb embere, ehhez egy kecskét javasolt még a benne foglalkoztatottaknak. A hírhedt Zsiga Marcell, aki még életében nem dolgozott egy percet sem, egyből a Fidesz lett a munkahelye, és az önkormányzat pénzéből aszfaltoztatta le az újonnan vásárolt háza előtt az úttestet, ezt kétszer is kijelentette. Ekkor ez a fiatal kis szarházi éppen ötvenhétezerből élt meg. Naponta. Jelenleg már nem képviselő a kis gombnyomogató köcsög, de a kormány nem hagyta az út szélén. A Szerencsejáték ZRT, külön neki létrehozott egy céget, ahol ez az ifjú kis mocsok negyvenhétezret keres. Naponta. BANDITA

Nagyon örül az egyszerű ember lelke, mikor a nemzeti együttműködés rendszerét nagy atomcsapásként éri a valóság, mégpedig a benne résztvevők közreműködésével. Nincs is annál szebb élmény, mikor az ilyenkor felszínre kerülő keresztény nemzeti konzervatív értékek előtörnek az időközben kiderült szellemi sivárság legmélyebb bugyrából. Van benne sok aljasság, van benne sok durvaság, van benne sok olyan emberi érték, amellyel egyszerű földi halandó nem nagyon tud mit kezdeni ha a hatalomban lévőknél látja. De most végül is kiderülnek mint kormánypárti vezetői értékek, és ezek egyszerre csak a felszínre is úsznak belőlük. Megmutatkoznak benne igazi arcok, megmutatkoznak benne valódi emberi tulajdonságok, megmutatkozik benne minden, ami a jelenlegi erkölcsi színvonalát jellemzi azok között, akik úgy gondolják, most övék az ország.

Lajos kiakadt. Fizetnie kell a reklámadót. Na és? Az emberek Orbán Viktor második mennybemenetele óta ötven új adót fizetnek, és nyelnek le. Sajnos.Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor eladtad a székházat, és eltüntetted a pénzt? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor még APEH elnök voltál, és a haverodnak a kedvéért, meg persze a saját érdekedben is, egy éjszaka alatt megbuheráltad az állami cég nyilvántartását, és töröltél belőle minden terhelő adatot, meg tartozást? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor a haverod még ellenzékben volt, és te segítettél neki meggátolni minden előre vivő változtatást az ország érdekeinek az ellenében úgy, hogy az addig ellopott pénzből fenntartott média vállalkozásaidban szabad teret adtál neki? Lajos! Akkor miért nem akadtál ki, mikor az általad vezetett Közgép napi egymilliárd közpénzt kapott, magasan túlszámlázva? Ha jobban bele gondol Lajos, lett volna miért korábban is kiakadnia, és káromkodnia, de akkor ez még belefért az erkölcsi aljasságába. Pont most szakadt el a cérna?

A legszebb az a dologban, mikor Lajos kiakad az adó miatt, és beszélni kezd a sajtószabadságról. Lajoska! Ez a szó olyan hiteltelen egy közpénznyelő szájból, hogy már a gondolattól is felfordul az ember gyomra ha ezzel a kijelentésével egy szellemi síkon próbálja megtalálni a szóval dobálózót. Pont a Simicska által irányított médiakutya vállalkozások voltak azok, és vannak jelenleg is, melyek folyamatosan megcsúfolták a sajtószabadságot a hírek manipulálásával, az egyoldalú tájékoztatással, nem ritkán a sima hamisítással. Pont ezek a vállalkozások voltak azok, melyek segítségével az egykori kollégiumi szobatárs, vagyis Orbán Viktor félre tudta vezetni a nézőket, olvasókat. Nem ritkán még az is előfordult, ezek a vállalkozások teremtettek alapot a kormánynak egy újabb törvény elfogadására, vagy egy újabb ellenség bemutatására. Össze voltak ezek nőve, és nem is kicsit. A média, ami Lajos birtokában volt, minden kívánságát leste a nemzet pocakos focihuszárának, és nyalta annak alsó felét. Kapott is érte állami pénzt rendesen hirdetés formájában, így rendben volt részéről minden. Most meg felmondanak a vezetői? Ne már. Nem gond, azért örül a rendes ember ennek is nagyon, csak éppen teljesen hiteltelen maga a felmondás. Lelkiismereti ok? Te úr isten. Ezek az emberek irányították azt a médiagépezetet, ami szemrebbenés nélkül közölte, nincs megszorítás. Meg azt, meg lehet élni havi negyvenhétezerből. Meg azt, aki ellenzéki, az hazaáruló. Aki meg a kormány ellen támad, az a külföld fizetett ügynöke, és nem méltó az életre tündérországban. És most ezek a főszerkesztők, meg igazgatók felállnak? Egy magas sziklára, oda igen, oda felállhatnak, és lépjenek is előre a szakadékba, ahol az erkölcsi színvonaluk található. De a lelkiismeret miatt nem kell ezt megtenniük, mert ez számukra ismeretlen fogalom.

Nem kell azért egy cseppet sem sajnálni Simicska Lajost most, hogy Orbán Viktor kitolt vele. Nem is kell bevenni abba a csapatba sem, ahol az a sok többi ember van, akiktől Orbán Viktor már eddig is elvett álmot, magánnyugdíjat, munkabért, jövőt, oktatást, lehetőséget, gyógyulást, és hülyére adóztatta. Elég furcsán nézne ki a közmunkás, a rokkant, a jogfosztott rendvédelmis, a kirúgott állami alkalmazott, a munkabérének egy részét elvesztő, a devizahiteles és még olyan sokan mások egy csoportképen a nemzet egyik legnagyobb tolvajával, Simicska Lajossal. Egy pillanatig nem kell sajnálni Lajost, de hinni sem kell neki, mert nem igaz ember, ő is csak egy felkapaszkodott kis geci. Hagy üssék egymást, ha a kormánypárt zárt soraiban rés keletkezik, az csak az ország érdekét szolgálja. Az a legjobb, mikor egymást gyengítik, így mindenképpen veszíteniük kell. A felmondott médiakutyák, a Simicskát ért veszteség mind csak elősegíti a nagy nemzeti együtt hazudozás rendszerének a mielőbbi végét. Orbán Viktornak már új barátai vannak, most ezek falják fel a régieket. Attól még megy a korrupció, Orbán Viktornak és a családjának, meg az új barátoknak szépen nő a magánvagyona a közpénzből. Simicska meg kibírja ezt a kis sarcot. Majd akkor kell figyelni az arcukat, ha már kinyírtál egymást, és még a vagyonuk is visszaszáll azokhoz, akiktől elvették. Most ők is ezen dolgoznak, csak az akaratukon kívül. Mert ők ilyenek, nekik ezt is lehet, gondolják magukról. Pedig csak ennyit érnek, amit most tesznek egymással. BANDITA.

Az interneten találtam a történetet, szerintem pár perc figyelmet megérdemel. BANDITA.

“László Varga: Ma felvettem egy stoppost Nagykőrösön. (Munkásruha, szarráázva, mongoloid, 150 cm, 50 kg vasággyal, meggyötört fej, becsületes tekintet)
– Hova?
– Nyíregy!
– Na akkor gyere valameddig elviszlek! Honnan Jössz?
– Pécsről!
– Stoppal?
– Nem, gyalog!
– Mi van?! Komolyan?!
– Komolyan!
– És mióta nyomod?
– Hétfő délután óta jövök.
– És hol vannak a cuccaid?
– Ottmaradt a főnöknél.
– Milyen főnöknél?
– Akinél dolgoztam.
– Mit csináltál?
– Erdészeti munkára kerestek segédmunkást, arra jelentkeztem. Nyolcvanezret ígértek feketén egy hónapra plusz koszt, kvártély, hát elmentem Nyíregyházáról Pécs mellé Erzsébetre dolgozni. Reggel hattól dolgoztunk négyig, utána kaptunk egy kiadós vacsorát. Én döntöttem, a másik kettő zalaegerszegi alkoholista szedte szét a nyárfákat.
– Egyszer ettetek?
– Igen este, de azt legalább megettük, finom volt. Egy csárdából kaptunk mindig maradékokat.
– Az kemény, és miért gyalogolsz?
– Hétfőn lett volna a fizetés, de a főnök azt mondta, hogy annyi pénzt fog adni, amennyit eddig adott, semmit, ha így nem akarunk tovább dolgozni, akkor húzzunk a picsába. Hát eljöttünk!
– És nem vertétek ki belőle a béreteket?
– Hát a saját portáján megütni valakit mégiscsak vétek volna…
– Én biztos adtam volna a pofájába!
– Nem akar az ember magának bajt…csak az irataimat ne hagytam volna ott.
– Mert azokat ott felejtetted?
– Nem. Elkérte múlt héten, hogy kell a szerződéskötéshez a könyvelőnek a személyi, lakcímkártya, adós meg tb kártya, meg a jogosítvány is.
– És nem adta vissza?
– Nem. Azt mondta, hogy örüljünk, hogy nem veret minket agyon!
– Az igen! És ti meg fogtátok magatokat és elindultatok gyalog?
– Igen, de a két zalai megoldotta, elloptak egy-egy Stihlt
– És te nem nyúltál le semmit?
– Ááá, nem akartam én gondot a főnöknek, biztos pénzért vette ő azt.
– De ingyen dolgoztatott egy hónapig!!!
– Hát igen, meg jólelkű, becsületes Istenfélő, jó magyar ember vagyok én, nekem nem kell a másé.
– A két másik muki elhozott két fűrészt, te meg minden nélkül csak úgy elindultál Pécsről Nyíregyre?
– Erzsébetről, de igen. Egyébként nem szerettem velük aludni, mert ezek boroztak minden este, meg csúnyán is beszéltek.
– Aha, és táska, kabát?
– A főnök kocsijába maradt minden, csak az a baj, hogy hétfőn ettem utoljára.
– Mivan?! Ott van a táskám a hátsó ülésen van benne egy narancs, edd meg!
– Ááá nem akarok én más táskájához nyúlkálni.
– Mondom, vedd el !
– Tolja az orrom alá!(a kocsi mutat 135-öt) Nyisd hát ki!
– De nem akarok bele turkálni.
– Ott van felül, vedd hát ki!
Kivette, megköszönte kb 15 másodperc alatt befalta, majdnem héjastól.
– Na te éhes vagy tényleg! Megállok egy kútnál, veszek valami pogácsát!
– Ááá nem kell.
– Na jó, megállok!
– Tele lesz- mondom a kutas gyereknek
– Lemossam az ablakot? – kérdezi a kis csóka
– Dehogy, hagyjad csak!
– Egy pár pogácsát adsz, kedves?-kérdezem a pultoscsajt
– Nincs csak ilyen mirelit szar szendvics!
– Hát a mirelit szart nem csípem, csak a nyers kakát! Nem nekem lesz. Neki!
Mutatok a kis fickóra, aki csak elkezdte lemosni az ablakomat és úgy néz ki mint Jézus, de Batu kán reinkarnációjában, piszkosul lerongyolódva. Elmondom neki a sztorit, hogy negyedik napja úton van a muki Pécsről és itt szedtem fel a falu határában. Az Urszula nővér fejű csaj megsajnálja és ad egy csokit, hogy azt ő küldi a kis embernek. A szart megmelegíti, fizetek, megköszönöm.
Beülünk a kocsiba és ő elkezdi komótosan becsipegetni, azt az igénytelen közel ezer forintos, 50cm-es zacskós szendót, úgy hogy egy szem morzsa se essen kárba, meg a kocsi kárpitjára véletlen se hulljon semmi.
– Még nagyon éhes vagyok, de ezt a csokit csak haza viszem Atillának!
– Ki az az Atilla?
– A kisfiam.
– Szevasz! Varga László
– Tóth Atilla, két l-lel!
– Két l-lel?
– Igen, édes szülőapám ragaszkodott hozzá…
– Hány éves a gyerkőc?
– Hat
– Ők tudják, hogy mi a helyzet?
– Szombaton beszéltem velük, akkor azt mondta a kedvesem, hogy siessek, mert még egy kenyeret tudnak venni, aztán semmi február 5-ig, akkor kapja meg a közmunka után a fizetést. Szegények azt hiszik, hogy jövök a rengeteg pénzzel, a kicsi meg várja az ajándékot és így legalább nem megyek üres kézzel.
(Magamban bőgök, majdnem kifelé is)
– Hazaviszlek Nyíregyre!
– Ááá nem kell, valahol majd tegyen ki!
– Akkor meg elviszlek Balmazon a vasútállomásra!
Nem mond semmit. Elalszik. Mikor megriad, kérdezgetem:
– És hol aludtál?
– Nem aludtam, folyamatosan menetelek, mint a Doniak tették, akaratból!
– Az út mellett?
– Nem, a füvön, meg az árokban.
– És hogy bírtad? Tudnál még menni?
– Valahogy csak haza kell mennem.
– De nem vett fel senki?
– Nézzen már rám! Az se tudom maga miért vett fel!
– Nem fáztál?
– Dörzsölgettem magam, mikor fáztam.
Megint alszik egyet. Nem büdös. Körmei ápoltak, arca mélyen barázdált, erős pofacsont, csíkszem, tisztára mint egy mongol.
– Szegény fa!-mondja
– Milyen fa?
– Az az előző!
– Amelyik meg volt dikicselve?
– Az! Nagyon nehéz lesz neki így tovább élni. Csúnya, nagy sebet hagyott, aki vágta.
(csak lesek)
– Egyébként mi a szakmád?
– Semmi! Hatodikat jártam, mert édesszüleim betegek voltak és dolgozni kellett.
– És miket dolgoztál?
– Voltam kőművesnél, kertészetben, erdészetben, szőlőben, tudok kaszálni kézzel, géppel, traktorral, amivel kell.
– Hány éves vagy?
– 40
(kb 65-nek nézem)
Beérek Balmazra, megállok a Kisvirágnál.
– Itt egy cigi, én meg beszaladok veszek egy dobozzal, ami meg ebben maradt, azt odaadom.
– Ááá nem kell, elég lenne papír, eddig is csikkekből tekertem, mert kedden elfogyott a dohányom.
Veszek egy cigit magamnak, elmesélem közben Editkének, hogy mi van. Ő kedvesen kikeresi, hogy csórikámat melyik vonatra tudom felrakni és hogy van a csatlakozás. Köszipuszi
Kimegyek. A kis figura sehol. Keresem, hát a Vízmű sarkánál hugyozik. Elrakja. Odajön. Elnézést kér a pisilés miatt.
– Jól van gyere, kimegyünk az állomásra!
– Itt is jó sok cigány van!- ennyit mond szépen fejlődő, szeretett városunkról.
Az állomáson kérek egy jegyet a nénitől, aki mondja hogy a csatlakozásnál egy sebes vonatra tud átszállni, amire pótjegy kell. A kis barátom rögtön rávágja:
– Ááá nem kell, majd megyek egy másikkal, tudok várni egy két órát vagy hatot vagy bármennyit…
– Persze kérem a pótjegyet, köszönöm! Na ez a jegy, ez meg a pótjegy! Gyere adok valamit a fiadnak, meg ott van kocsiban a csoki is!
– Köszönöm!
– Maradt még 3500 Ft a tárcámban ezt is odaadom, meg ezt a kis aprót, hogy kihúzzátok ötödikéig.
– Ááá nem fogadhatom el!
– Na rakd csak el, meg ezt a madaras kiadványt is! Én is kaptam!
– Nagyon szépen köszönöm, nagyon köszönöm, de hogy fogom én mindezt meghálálni?
– Nem kell sehogy!
– De valahogy csak kéne!
– Nem kérek semmit! Menj haza a családodhoz!
– Nagyon köszönöm Isten áldja meg magát!
– Téged is, na jó utat!
Fordulok kifelé, kopogtat az ablakon. Lehúzom.
– Na mi az?
– Adja meg a címét!
– Az enyémet? Minek?
– Csak összeszámoltam, hogy 5140 Forintot adott és ha ötödikén nem is, de hatodikán vagy hetedikén szerintem a posta elviszi, mert van olyan, hogy a postásunknak én odaadom, a maguk postása meg házhoz viszi.
– Nem kell visszaküldeni, hagyja csak!
– Én még soha nem tartoztam senkinek és nem is akarok! Kérem adja meg, hadd küldöm vissza, ha sikerül!
Megadtam és hazamentem…”

Legyen szép a napotok. BANDITA.

Egy hajnalban tündérország fővezére, aki a parlamenti hadsereget irányította fáradtságos munkával, felébredt nyugtalan álmából folyamatosan bővülő házában a hegytetőn. Gyorsan eszébe jutott, ma még hétköznap van, és nincs bezárva egyetlen bolt sem, meg különben is ha jól emlékszik valami vasárnapról volt szó legutóbb a segédcsapattal folytatott egyeztetésen, így egyből megnyugodott. Ha már viszont megébredt, akkor ő bizony elmegy a boltba kenyérért, határozta el magában keményen, meg kiflit is vesz a gyerekeknek. Nem csinált ilyen évek óta, ezért kicsit félt a feladattól. Küldje a házvezetőnőt? Az nem jó, néha nem árt ellenőrizni magának is az árakat, hátha átveri a jó asszony. A sofőrt sem keltheti fel, annak meg egész nap rá kell várni, amíg ő beszedi a neki járó részt a belvárosban, meg annak is jár a fizetés nélküli pihenés. Halkan felöltözött, magához vette félmillás táskáját, és leosont a garázsba. Egy pillanatig elgondolkozott rajta, most melyik autóba is üljön be, de aztán a drágábbat választotta. A tízmillió alatti maradjon az asszonynak, úgyis azzal viszi mindig a gyerekeket a magánoviba. Lassan gördült le a hegyről, és figyelte az ébredező várost. A közmunkások már seperték a járdákat, a minimálbéresek álmosan álldogáltak a buszmegállókban. ” Nagyon helyes!” vigyorodott el elégedetten, ebben az országban mindenkinek dolgoznia kell. Beállt a parkolóba a mozgássérült helyre, és lezárva a kocsit elhajtotta magától a koldusnak nézett személyt, aki valójában egyetemi tanár volt, de most biztonsági őr az üzletben, és egy könyvvel a hóna alatt rá mert szólni, ez nem a neki fenntartott parkoló. “Majd én azt tudom milyen szabályok vonatkoznak rám, rólad meg majd gondoskodom!” vetette oda apró gyanánt a középkorú embernek, majd továbbállt. Belépett az üzletbe. Megcsapta az orrát a frissen sült kenyér illata, és összefutott a nyál a szájában. “Egy ilyen kell nekem otthonra is, erre az illatra lenne jó ébredni reggelente.”- gondolta. Már ki is számolta magában ehhez mennyi közpénztúlszámlázás, és ehhez kapcsolódó törvénymódosítás kell. Az eladó hangja térítette magához az álmodozásból. ” Jó reggelt uram, mit parancsol?” Hirtelen nem is tudta neki szólnak egyáltalán az uramozással, hozzá volt szokva a mocskos tolvaj elnevezéshez. És mi az hogy jó reggelt? Ma még három törvényt kell módosítani a haverok kedvéért, négy hazugságot kell megint elismételni, meg öt új adó is ki kell találni a lakosságnak, hagy szívjanak még egy kicsit jobban. Ez neki jó reggel? Na majd adok én neki-gondolta, és legmogorvább kedvességével vetette oda köszönés nélkül az óhaját. “Egy kenyér, tíz kifli!” És nagyon elégedett volt magával. Ez olyan emberire sikerült, olyan átlagosra, olyan mindennaposra. Sok embernek ezt már álom megtenni minden nap, de ő most csak úgy odavágta. Az eladó látta bunkóval van dolga, egy szó nélkül összerakta a kért mennyiséget, és beütötte az on-line pénztárgépbe a végösszeget. Kell a pénz a stadionokra, ezt muszáj megtennie, ez a faszi meg elég ellenőrösnek néz ki-gondolta, és hangosan kimondta a végösszeget. “Négyszáz forint lesz.”

Tóni ekkor úgy érezte hirtelen fagyott lett a levegő a turulmadár fészkében. Megállt a rezsicsökkentés keltette vihar, a szabadságharc madara tépett szárnnyal bukott alá a baltás gyilkosok földjén. Ezért? És négyszáz? Hol van a nem megszorítás eredménye? Hol van a multik megadóztatása? Hol van a közmunkás, aki megél havi negyvenhétezerből? Hol van hatszázezer magyar, akiből a fele az elmúlt négy évben ment külföldre dolgozni a megélhetésért? Hol van az a sok új adó? Hol van az eszem, amikor én ezért a hálátlan népért dolgozok, akik még a kenyeret is ilyen drágán adják most is? Csak úgy cikáztak a fejében a gondolatok, szinte kiömleni látszottak a belvárosi ingatlan kedvezményes bérbeadását a haveroknak megfelelő feltételeket előállító elméje hátsó bugyrából. Gyorsan hozzáadta ehhez a gyenge forint miatt vásárolt üzemanyag világpiaci csökkenését, és nagyon felháborodott. Miért ennyi? Ez rablás! Oda van baszva nekik az a sok adó. Oda van rakva rájuk az a sok járulék. Oda lett nekik adva már az idén a sok új adó, meg új járulék. És akkor ez a hála? Nem csökken a kenyér ára? De nem szólt most semmit, ahhoz gyáva volt mindig. Pénzt keresett az éppen akkor belépő vásárló zsebében, közben kirúgta a kezéből a nyugdíjemelését, fizetett, lenyúlt egy ezrest még a kasszából, mert az járt neki vissza, és felháborodva távozott. Ezt nem hagyja annyiban-fogadta meg magában,- ezt lopás, azt pedig csak a kormánynak lehet elkövetni ebben az országban. “Csökkenteni kell nekik, és kész”- sorakoztatta fel magában a mellette szóló érveket. Ő így akarja, akkor ez így lesz. Ettől nyomosabb indokot nem is kell találni, a magyarázat meg már megvan. Az emberek érdeke, a nemzet felemelkedése, Gyurcsány miatt drága, és már mehet is egyenes adásban, folyamatosan.

Nehezen ért haza a rövid úton, a felháborodás szinte fojtogatta. Magában még mindig az események hatása alatt volt, az elképedéstől nehezen forgott keresztény konzervatív nemzeti agya. “Képzeld drágám- szólt a feleségéhez, aki éppen a kaviárt szedte ki az üvegből a reggelihez- mikor legutóbb vásároltál csokit ötvenhétezerért még karácsony előtt, akkor azt mondtad, drága a kenyér, ezért vettél kalácsot. Most voltam a boltban, és tényleg drága a kenyér. Még jó, hogy mi kalácsot eszünk. Pedig a benzin már olcsóbb lett.” Cilike az értelem egy csepp jele nélkül nézett élete párjára, és semmit nem értett az egészből.

Tóni másnap felvágottat akart venni. BANDITA.

2000-es évek. Az első Orbán kormány van hatalmon. A fiatal miniszterelnök még csak a szárnyait próbálgatja, elég ügyetlenül szedi össze a családi ezüstöt. Tokaj, Országimázs, Happy-End, Defend, Ezüsthajó. Az APEH ( valamikor ez volt a NAV neve) elnöke Simicska Lajos, aki már ekkor sem volt szívbajos. A Kelet- Pesti APEH igazgatója pedig nem más, mint Vida Ildikó. Egy szép napon sétál le az egyik ügyintéző a Gvadányi utcai épület lépcsőjén, és odaszól a bejáratnál dohányzó Defend őröknek, akik az APEH védelmét látják el.
-” Nyugi van srácok. Tegnap még volt a cégeteknek 500 millió köztartozása, de mára ez már történelem!”
A Defend adózásilag a Kelet-Pesti APEH fennhatósága alatt működött. Ekkor volt túl az ország a hosszú bájtok éjszakáján, amikor Simicska Lajos, és mások bezárkóztak az APEH számítógéptermébe egy éjszakára. Másnapra sok Fidesz közeli cég lett hasonlatos a frissen hullott hóhoz.Ez azért egy kicsit öregbíti Vida Ildikó jó hírnevét, hiszen az általa felügyelt részlegnek is volt érintettsége ebben a történetben.

2014 október. Kirobban a harmadik Orbán kormány talán legnagyobb botránya, amit azóta is minden eszközzel nagyon szívesen agyonhallgat. Kitiltanak az USA területéről több kormányközeli személyt, köztük állami alkalmazottakat. Vida Ildikó az APEH-ből átkeresztelt NAV elnöke, és maga ismeri be, ő is az egyike a kitiltottaknak. Pont.

És a szekér nem áll meg a lejtőn, pedig a kormányzat nagyon igyekszik azt minden eszközzel távol tartani a szakadéktól. Vida Ildikó miután először beismeri a kitiltást, még azt is állítja, erről tájékoztatta a kormány valamelyik tagját. Közben azért elmegy nyaralni, ne kelljen semmit többet mondania a közvéleménynek, ha az eset kipattan, és legyen ideje a kormányzati stábnak felkészülni ügy kezelésére. Az pedig teszi a dolgát. Mivel senkit nem hagyhat a kormány az út szélén aki az ő embere, és nem dobhat oda egy független vizsgálatnak sem ráadásul, ami azért valljuk be tündérországban elég elképzelhetetlen, felkészül a védekezésre. Ezzel csak úgy mellékesen is de beismeri, neki már előbb volt tudomása a kitiltásról, de mindenképpen időt kellett nyernie a védekezés kidolgozásához. Arról is kellett tudomása legyen ugyan ennek a stábnak, a NAV, de főleg annak az elnöke nem egészen biztos mindig a feladatát látta el bizonyos ügyekben, néha besegíthetett a kormány érdekeinek az érvényesítésébe is. Nem, nem zsarolt, az olyan csúnya dolog. Mindent törvényesen csinált. Csak azt éppen volt akinél alkalmazta, és volt akinél nem. A NAV dolgozóknak egyformán kell minden ügyféllel bánniuk, csak akkor nem tehetnek mást ha erre kifejezett utasítást kapnak. Az már a mese egy másik része volt-e ilyen utasítás. Valószínűleg volt, de erről az érintettek most jobbnak vélik ha mélyen hallgatnak, hiszen egy nem mindennapi kormányzati kivégzőosztaggal néznek szembe a saját jövőjük szempontjából. Márpedig az könyörtelen, ha magát védi.

Jelenleg a mély hallgatás időszakában tart az ügy. Volt benne eddig nagyon sok pofátlanság, beégés, gátlástalanság, cinizmus, hazudozás. Minden megvan ebben az ügyben, ami a kormányzat jelenlegi módszereit jellemzi. A lábban tiport demokrácia most nagyon jól jött a kormány védekezésben, és törvényeket is sikerült nekik nagyon előnyösen kihasználni. Jó, közben az országot is hülyének kellett nézni, de ez náluk már napi rutin szintjén megy. Nem mellesleg ha az ország is hagyja magát, akkor meg akár sikeresnek is tekinthető. Első lépésben kiderült. Vida Ildikó nem beszél angolul, és tette magát ezzel nevetségessé az ország népe előtt, de azért így akart beszélni a követségi alkalmazottal. Azzal a személlyel, akit gyorsan első számú közellenséggé tettek ebben az ügyben, pedig neki csak szóvivői szerepe volt, nem ő hozta a döntést. Na jó, őt sem kellett azért félteni, hanyag eleganciával rázta le a rá támadókat, és mindig ügyesen, és főleg okosan hárította el a kormányzati bunkóságot. De itt nem állt meg a folyamat. Vida Ildikó még azt is megtette, kivizsgálja saját magát, követett-e el egyáltalán valami olyat, ami miatt őt most ennyire meghurcolják.Az lenne a szép, ha a végén még kártérítésre is kötelezné magát saját magával szemben, miután kiderül az ártatlansága. Mert a vége az lesz, patyolat tisztán fog ott állni a vizsgálat végén, ez nem kétséges ennek a vérlázítóan pofátlan módszernek köszönhetően.

És még a kormányzati futsal minisztérium is beindul a rá szabott szerep szerint. Annyira nem hülye a haveri focicsapat uralta külügy, ne legyenek vele tisztában, ebben az esetben nem fog a követségi alkalmazott vallomást tenni semmilyen bíróság előtt sem. De azért lejátsszák a diplomáciai védettség nevű színjátékot. Még Orbán Viktor is hülyét csinál magából a parlamentben, mikor arra utasítja Vida Ildikót, jelentse fel a követségi alkalmazottat. Az pedig végre is hajtja az utasítást. Pedig minden olyan kezdő jogász, amilyen Orbán Viktor is volt egykor tudja, ennek nincs esélye, és értelme sem. Mert nem történt semmi olyan cselekedet ebben az esetben, amiért ezt egy normális ország megtenné tündérország kérésére. Egy baltás gyilkosnál már más lenne a végeredmény, ahogy az meg is történt. De ez is a szerep része. És valóban, a követségi alkalmazottnak marad a védettsége, a magyar kormány meg le akarja zárni az ügyet. Pedig nem kellene.

Van ebben még olyan személy, aki maga is vallomást tehet, csak ez a jelen körülmények között nem látszik valószínűnek. És ez, Vida Ildikó. De ő hallgatni fog, mert ez az érdeke, és még támad is, mert meg van sértődve. Semmi olyat nem tett, ami kormányzati szinten szokatlan, és az meg is védte őt. Tehát most elégtételt kér. Beperel mindenkit az ügyben, még ha az nem is érintett közvetlenül benne. Lehet csak annyi a bűne, egykori alkalmazottjaként ismeri a módszereit, és meg kellene félemlíteni egy kicsit. Meg mindenki mást is aki nem ért vele egyet, és a valóságot akarja látni ebben az ügyben is. Na akkor ennyit a becsületről is. BANDITA.

Nincs olyan újabb adóemelés, amelyet a kormánypárti sajtó agymosása ne tudna olyan gátlástalan módon bevezetni, mintha annak az állampolgár még örülne is. Ilyen esetben még arra is képes a gondosan kiválasztott statisztákkal operáló, hírcsatornának álcázott médiakutya falka, csak magával a számokkal magyarázva adja elő az újabb sarc életképességét. Nagyon okos sajátossága az egész adóemelésen alapuló kormánypolitika bemutatásának az a módszer, melyben mindig megtalálják azt a kis részt ami keveseknek kedvező, és ezt ültetik át annak bemutatáskor a többség akaratának. Ehhez még hozzájön egy kis számtan hozzáadása, és a tájékozatlan néző máris meg lehet nyugodva ez újabb adóemelés elfogadottságáról. Ha meg még mosolyt is lát ilyenkor az arcokon arra is gondolhat, az emberek bizony szívesen fizetnek azért, ami eddig ingyen volt. És ezt még sokan képesek el is hinni.

A megyei matrica bevezetése az Orbán kormány bosszúja volt az eltörölt netadó miatt. Nem bírta bevenni Orbán Viktor akarnok egyénisége azt a felháborodást, amit az adó váltott ki a stadion építéseket nem szerető állampolgárokból, így azt vissza kellett vonnia. De azért nem hagyhatta szó nélkül az ilyen ellentmondást, nem nagyon van hozzászokva, és nem is tűrte azt el. Na akkor itt van nektek egy kis újabb útadó ott, ahol eddig ingyen jártatok. A jól működő törvénygyár napok alatt keresztül verte az adófajtát, és két hét alatt be is lett vezetve a törvény. Az autósok többsége nagyon nem is tehetett mást ebben az esetben, csak kifizesse az újabb terhet, és azzal folytassa a mindennapjait. Pedig nagyon igyekezett ebben az esetben is meggyőzni őt a kormánypárt, ez bizony nem adó, ezt muszáj befizetni, és ez sem fog fájni annyira, mint a többi lassan már negyven nem megszorítás. Ugyan már miről is beszélünk, nem is sok az a havi négyszáz forint. Hangzott el taknyos kormánypárti államtitkárok szájából. Az a tény azonban, hogy eddig nem volt ilyen csekély kiadás sehol sem az ingyenesség miatt, azért az nem lett kiemelve, és mélyen el lett hallgatva.

Arról sem beszélt senki a nagyfejű kormánypárti bólogatók közül, a megadóztatni kívánt útszakasz azért több lesz attól, mint amiről már eleve beszéltek. Reptér, hidak két megyére nézve, autópálya a határnál mert gondolni kell a külföldi magyarokra is, nekik is kijár a jóból. Az autók átsorolása nagyobb kategóriába már csak hab volt ezen a pofátlanságon. Meg arról sem beszélt előzőleg senki, ha olyan helyen kívánja valaki megvenni a matricát ami már fizetős útszakasznak minősül, még fizessen egy külön kezelési költséget is. Mert törvényt sértett már azzal a cselekedetével, meg akarta ugyan vásárolni a matricát, hiába nem ért vele egyet de muszáj neki, ezt azonban csak olyan helyen teheti meg, ahol az oda vezető útért már fizetni kell. Mert az év elején még nem lehetett mindenhol megvásárolni a pokolba kívánt terméket. Előre nem vehette meg senki, mert akkor nem tudtak volna még egy bőrt lehúzni sok emberről, és azért annyira nem is volt ez előkészítve. Végül is ez is kibírható, alig 1470 forint. Ennyi igazán nem nagy ár senkitől azért, kifizesse az előkészítetlenség sarcát. És mosolyogjon is hozzá a sorban, ahol több órát várakozik amíg hozzájut. Mert ezzel is meg kell küzdeni, ez sem mehet zökkenőmentesen.

A próbaüzem gépházzaja pedig nagyon szépen hozott a költségvetés feneketlen bendőjébe az év első két hetében. A híradások a kormányoldal szempontjából kiemelik a több százezres nagyságot amit eddig megvásároltak belőle. Mintha akciós termék lenne, és jól járna vele a vásárló. Pedig ez csak arról szól, aki dolgozni jár, vagy egyéb dolgát intézi az eddigi ingyenes útszakaszokon, az most kénytelen kifizetni ezt az új adót, mert ez a törvény. Pedig ez egy rossz törvény. Ahogy azok is rossz törvények amelyek engedik a kormánypárt szabad rablását a gazdaságban, de akkor is törvény, és kötelező. A kormány azonban ezekkel a törvényekkel nagyon szépen vissza tud élni. És még arra is képes, ezt sikerként igyekezzen előadni, ahogy ezt ebben az esetben is teszi.

Nem kétséges, a kormány meg fogja hagyni ezt az újabb adót. Majd azt fogja mondani a szokott cinizmusával, az emberek szeretik az útdíjat, lám mennyit vettek meg belőle. Néhány útszakaszt kivesznek majd, de az is lehet, inkább még újabbakat tesznek bele. Ezeknél nem lehet tudni semmit, még a szemük sem áll jól ha a közpénzről van szó. Muszáj nekik valahonnan bevételt produkálni, és folytatni az eddig megkezdett lenyúlási rendszer további üzemeltetését. Jól be van ez már járatva, és van már látható eredménye is. Orbán Viktor szépen tollasodik a haverok nevén levő vállalkozásokban, de a többi is szépen zárkózik fel mögé. Rogán Tóni már eladta a fél belvárost, Lázár már tudja mennyit ér az ideje, Habonynak is szép a táskája, és Matolcsy is szépen vásárolgatja össze a kastélyokat a közpénzen. És ezek csak azok, amelyek látszanak. Ezért aztán tényleg nem nagy áldozat az a kis útdíj ott, ahol ez eddig ingyenes volt a közlekedés. És még sikerként is megmagyarázható ha van hozzá befogadó elme. Pedig ez átverés, és rablás. A siker inkább az, hogy már egymillió szavazó eltűnt a kormány oldaláról. Már csak ezeket kell megtalálni. BANDITA.

Elsősorban azért ne mondd ezt, mert az mára már világossá vált sok ember előtt, Magyarország kormánya nem az ország népének a többsége nevében cselekszik. És ez már a világ józan ésszel gondolkodó polgárai előtt is világos. Elég az átírt választási törvényre gondolni, elég az ott levő számokat egymás mellé rakni, meg nagyon elég volt már belőled különben. Elég a netadót felhozni veled szemben, ahhoz sem értettél, nem is sikerült bevezetned, de adtál helyette egy útdíjat. Elég a kitiltásokra gondolni, ez egyedül a te szégyened, és ami azért nem nagyon volt eddig a rendszerváltás utáni magyar politikában. De nagyon elég volt már a haverok ilyen pofátlan meggazdagodásából is. Soroljam ezt kire is értem? Elsősorban rád, de vannak mögötted azért elég sokan. Sajnos. Na ezért ne mondd azt, mi magyarok. Mert ezek csak te vagy, és nem amit hangoztatsz, mert szerinted képviseled.

Ne mondd azt, hogy mi magyarok nem kérünk a megszorításokból, hiszen eddig is minden általad olyan szépen elmagyarázott adót az emberek fizettek ki, pedig azt mondtad ezt nem nekik kell. Viszont te ezt tudtad, de azért szemrebbenés nélkül hangoztattad.Távközlési adó, bankadó, tranzakciós illeték, jövedéki adó adója, általános forgalmi adó. Folytassam?

Ne mondd azt, hogy meg lehet élni havi negyvenhétezerből, mert nagyon szájon leszel vágva azok által, akik kénytelenek miattad ebből éhen fagyni.

Ne mondd azt, hogy folytatjuk, mert erre kaptunk felhatalmazást az általad győztesnek vélt választásokon. Hiszen ez is azt jelenti mára, távolodunk a normális élettől, közeledünk a baltás gyilkosok földjéhez. Mondhatsz ezzel kapcsolatban bármit amit a pillanatnyi politikai helyzeted megkíván, az emberek többsége a fejlett nyugat felé akar menni. Sokan már ott is vannak, hátrahagyva családot, barátokat, csak azért, mert itthon nem lehet már annyira megélni a munkából, köszönhetően neked, és hülye törvényeidnek. És nem, nem fognak hazajönni addig, amíg vissza nem tér az ország a Fidesz játszóteréből a valóság talajára. Még lehet utána sem.

Ne mondd azt, hogy csökken az államadósság, mikor elégettél érte háromezer milliárdot az emberek megtakarításából, és nincs semmi látszata. Ne mond erre ez volt az emberek akarata, vagy ha így jobban tetszik a magyarok akarata. Ne mond azt, hogy az ország jobban teljesít, amíg nem számolsz el az olyan cselekedeteiddel, amelyek stadionokat eredményeznek éhező gyerekek ellenében.

Ne mondd azt, hogy mi magyarok nem kérünk a bevándorlókból, mikor erről nem is kérdezel meg bennünket.  Ezer éve még mi is azok voltunk, hogy tiszta legyen a kép. Minden hülyeségről képes vagy látszat konzultációt lefolytatni, amit aztán szépen meg is hamisítasz ha az érdeked úgy kívánja, és utána sikerként adod elő az ilyen eredményt. Ezt a bevándorló kérdést azonban nem beszélted meg velünk, ezt már eleve meghamisítottad.

Mi magyarok nem kérünk Paksból, mert nem ismerjük annak valóságát. Mi magyarok nem kérünk Putyinból, mert egyszer már elég volt őket elzavarni. Ki is volt az aki ezt a magáénak tudja be a rendszerváltáskor?

Mi magyarok nem kérünk tovább az adóemelésekből, még akkor sem ha azt mondod ez a mi érdekünkben van, és csak havi négyszáz forint. Helyette több valódi munkahelyet, és magasabb munkabéreket kérünk az általunk megtermelt javak után. Ja ezt nem érted, neked csak a mutyi megy, meg a lopás. Soroljam? Trafik föld, takarék, szerencsejáték, stadion.

Mi magyarok nem kérjük, hogy a nevünkben olyat mondj, ami után sokáig szégyenkeznünk kell. Meg magyarázkodnunk. Ilyet kizárólag a magad nevében merészelj elmondani, ha elég tökösnek gondolod magad a TEK árnyékából kilépve. Lehetsz te választott vezető, nyerhetsz te akárhány választást, ha tudsz még majd többet, de soha még egyszer ne mond azt, mi magyarok. Nem vagyunk egyenlők veled, és a többség nem is volt. Kizárólag a demokrácia tette lehetővé, te legyél az ország vezetője. De ez már nem azt jelenti, egy is vagy vele. És válaszolj kérlek. Lemondott már Vida Ildikó? BANDITA.

Az áruházlánc a kormány stratégia partnere. Legalábbis kötöttek ilyen szerződést egymással. A KDNP a Fidesz partnere a hatalomban, ők is kötöttek ilyen szerződést. A Tesco több ezer munkavállalót foglalkoztat az áruházaiban. A KDNP is elég jól elvan a saját létszámával, már ciklusok óta nem indult önállóan a választáson. De nem is kellett neki, a Fidesz mindig bevitte szinte ugyanazokat képviselőket tőlük az országgyűlésbe. Cserébe a KDNP a nevét odaadja bármilyen törvényjavaslathoz, ami még a Fidesznek is nagyon ciki. Nagy az egyetértés közöttük, Semjén Zsolti együtt zabálja fel a csokit Orbán Viktorral, és nem zavarja őket a papíron levő felirat sem. Karácsonyra ne rúgjátok ki a papámat, kérleli a felirat szerint a gyerek, de ez őket nem zavarja. Felfalják a csokit, és kirúgják az apukát. Utána lóra pattannak, és elmennek családot védeni. Ahogy az a mesében szokás. Mer köztük működik a megkötött szövetség.

Nem lesznek kirúgások a kereskedelemben a vasárnapi zárva tartás miatt. Mondták el a kormánypárti képviselők a törvény elfogadásakor. A leghangosabb ebben a picike KDNP volt. Mert az isten jó, és ezt nem engedi azt a keresztény erkölcs szerint, amit jelenleg a KDNP képvisel a parlamentben. Aztán másként történt dolog. A KDNP értelmezésében bekövetkezett a siker, az áruházlánc közel ötszáz dolgozóját készül elbocsájtani, mert márciustól be kell zárnia az üzleteit vasárnap. Ez náluk azt jelenti, ötszáz családnál valósult meg az álom, együtt lehetnek vasárnap, és mehetnek akár a templomba is. Ott aztán lehet majd imádkozni értük keresztény demokratákért a parlamentben a hála jegyében, vagy azért, egyszerűen ne halljanak éhen, ha már együtt lehet a család miattuk.

Ez azonban csak az első lépcső a KDNP törvényalkotási kényszerének a következményeként. Ezt egy hosszú sorozat első lépése, és egyelőre csak az első ötszázat jelenti, aki mint tegnapi munkavállaló biztos nem dalolva megy a munkanélküliség vérpadjára. Végül is ez csekély ár a nagyon kicsi párt kormánykoalícióban betöltött látszatának a fenntartásáért. Mert az fontos, azt kell hinni a választóknak, a KDNP bizony komoly hatalmi tényező, befolyása van az emberek mindennapjaira, és azok érdekében cselekszik. Mert ők a tiszta párt, akinek fontos a család, amelybe nem tartozik bele az élettárs. És fontos nekik az erkölcs is, amelybe nem tartozik bele az egyik képviselőjük havi háromszázezres tisztelet díja a belvárosi önkormányzattól.

Csak egy olyan országban fordulhat elő ilyen nyilvánvalóan a hatalmi arrogancia és gátlástalanság bekövetkezése, ahol az emberek nem igazán törődnek a közélettel, fontosabb nekik a magánérdekük. Nem érdekli őket a szomszéd, sógor, barát, volt kolléga tragédiája amit a hatalom idéz elő. Őt az nem érinti, szerinte neki ahhoz semmi köze. Még örül is, nem vele történt meg egy ilyen nyilvánvaló szemétség. Sajnálja ugyan, még sóhajtozik is miatta egy kicsit, de ennyi. Ha vele történne meg persze elvárná ne legyen egyedül a sorsában, mindenki őt sajnálja. Csak arra nem jön rá, ezt bizony ő is megelőzhette volna, ha túllép egy kicsit magán, és már a kezdeténél megakadályozza az ilyen mocsokság bekövetkeztét. Addig azonban amíg nem ismeri fel a saját korlátait az ilyen országban élő ember, bizony még sok KDNP törvény lép hatályba. És addig az útdíjat is ki kell fizetni a próbaüzem alatt. BANDITA.

“Hallod! Valami fergeteges volt a pénteki rádiós interjúd. Kár,
hogy most lemaradtam az élő adásról, ismét szét röhögtük volna az agyunkat ha kijössz a a stúdióból. Apám! Ezek megint bevették kanyar nélkül a süket dumát. Még hogy a baloldal vajúdása, meg a gépház próbaüzemének a zaja. Mondtam én neked mindig, egy zseni ez a Habony Árpi. De te is nagyot alakítottál azzal a faarccal ahogy ezt előadtad. Hiába na, az évek meg a rutin. Az sokat számít, ezt mindig is mondtam. Hazudni tudni kell, erre nem lehet csak úgy megszületni. És ismét bejött. Na meg persze ehhez az is kellett, aki hallgassa az adást, az maradjon a seggén, és ne vegye körbe a rádiót, ne zárja le az utakat. Meg ne lázadozzon komolyan senki, csak otthon, a négy fal között. De mi ezt már tudtuk előre róluk, a kedves választókról, ezért is térképeztük fel előre olyan mélyen már régen az emberek viselkedését. Beszélnek ellene, meg fel vannak háborodva, de megveszik azt a qrva matricát. Meg adóznak. Nekünk. És nem is veszik észre. És ez a lényeg. Dőljön a lé. A tüntetéseket meg túl lehet élni, amíg ilyen amatőr módon, okoskodva csinálják.

Na, akkor beszéljük meg a közös dolgainkat. Voltam abban az alpesi országban, aminek a nevét nem mondjuk ki, és leadtam a csomagot a nevedre a bankban. Szóltak, legközelebb több kicsit küldjél, az egy nagy nagyon nehéz, és rossz mozgatni. Erre már én is gondoltam, szólni kellene a Matolcsynak, valami könnyebb papírt használjon. Vagy kevesebbre írjon nagyobb számokat, mindegy. A végeredmény legyen jó, főleg nekünk. Beszéltem Rogánnal is, kicsit be van szarva a gyerek ettől a Juhász Petitől. Mondta is, ha beszélek veled, akkor feltétlenül emlékeztesselek a korábbi szolgálataira. Tudod, mikor még ellenzékben voltunk, te úr isten, az volt egy szar időszak, na akkor ő mennyit segített a kerületi ingatlanok eladásával, ahol polgármester volt. Akkor még ebből a “haszonból” többet rakott a pártkasszába, és kevesebbet tett el magának, mert nem lakott a Pasaparkban ilyen sok helyen. Most már szeretne egy kis nyugalmat maga körül, tudod, végül is ő csak egy egyszerű parasztgyerek. Be kellene vetni az érdekében megint egy kis rezsicsökkentős, államadósságos, bukott baloldalos dumát. Úgy megint el lehetne terelni a figyelmet a róla, és rólunk is. Találkoztam Lőrinccel is. Na, azzal azért kellene csinálni valamit. Egy kommunikációs tréning nem ártana neki, bár nem tudom van e hozzá agya. Valami jobb embert is választhattál volna a vagyonod kezelésére. Ez úgy hülye, ahogy van. Szántani lehet vele, megbízható, de nagyon buta. A múltkor is esőben imádkozott vízért azon a földön, amit a feleséged nevén tartasz magadnak. Most is valami olyat hablatyolt nekem, a legközelebbi megnyert pályázatából szeretne egy hétvégi házat a tied mellett azon a kis tengeri szigeten, ahol a lányodnak is vettünk nemrég. Arra kér, úgy számlázzunk már majd a prodzsektet, esküszöm ezt mondta, ne kelljen neki ehhez a családtól elvenni. Tudod mennyire szereti őket, de ezzel mind így vagyunk. Lázár is mondta, a gyerek a legfontosabb, meg a pontos idő. Ő is rájuk irat mindent. Ja, voltam a tengerentúlon is, ahova most sokan nem mehetnek közülünk. Ezzel azért kellene valamit csinálni. Ildikó is mondta ezt, meg azt is, neki már nem kell több jó barát. Igaz, ezt angolul próbálta megértetni velem, de csak annyit értettem, valami gúdfrend. Andy is volt nálam. A felesége, ne röhögj, megint meg akarja lepni egy világ körüli úttal, ezért jó lenne a kaszinóknak egy kis támogatás. Vagy a filmeknek, neki mindegy. Szegény, mióta nem járt ő sem a tengeren túl, kezd becsavarodni. Pedig menne szegény, de amit itt tesz, na azért most oda nem mehet. Meg ott is volt vele valami, de barátok között ez nem számít. Kinek nincs semmi a füle mögött, valljuk be őszintén. De ez tart össze ilyen szépen bennünket.

Lassan megyek a dolgomra, a többit majd később megbeszéljük. Néha azért egy kicsit engedd el jobban a körülötted levő nagyon hülyéket, akkor legalább nem nagyon figyelnek ránk. Jó ez a mostani rezsitábornok szerepeltetés, vagy az az alkoholista Tállai is tud butákat beszélni, meg az az L Simon is szeret hülyét csinálni magából. De az igazán nagyokra gondolok. Adj már egy kis lehetőséget Kövérnek, vagy Kósának is. Tomika is jó, bár mostanában lejött a cuccról, így elég szépen tud beszélni. Arra végül is jók az ilyen emberek körülöttünk, mi zavartalanul dolgozhassunk. Látod megérte azt a sok törvényt is hozni, kicsit csalni a választásokon, folytathatjuk. Szabályos minden, és mi nagyon jól járunk. Ugyanezt nem tudnánk normális körülmények között megtenni, de pont ezeken sikerült változtatni. Amíg Sanya a belügyminiszter, meg Péter az ügyész, nem is kell félnünk. Na lépek, szóltak itt a következő csomagod. Még dumálunk majd.” BANDITA.

“Na végre már drága miniszterelnöke tündérországnak elő tetszett kerülni. Már nagyon hiányozott ám amíg távol volt tőlünk, a szeretett népétől. Bizony mondom már éppen itt volt az ideje, hogy rendet tegyen a kételkedők fejében, hiszen maga az ország megmentője, minden magyarok érdekének a képviselője a bennünket folyton támadó ellenséggel szemben. Hogy szolgál kedves egészsége? A családot is csókoltatjuk, a gyerekek is biztos örülnek, hogy végre az ön segítsége nélkül is a saját lábukon állnak. Biztos volt sok megbeszélni valójuk egymással. Mi aztán nem tudjuk milyen nehéz elszakadni a fészektől, és benne az aranytojást tojó közpénztől.

Mondtam is az uramnak nem is olyan régen, na figyelj, majd jön Viktor, és minden rendben lesz, csak péntek reggelig kell várni. És így is lett. Már alig bírtuk türelemmel halljuk azt a szép köszönését a rádióban. Még a tyúknak is, mert már csak egy van, mondtam reggel ma ne kukorékolj, a rádiót akarom hallgatni. Olyan szépen tetszett beszélni, komolyan könny szökött a szemembe. Az uram is el volt érzékenyülve, még a közmunkát is abba hagyta mára, csak ne maradjon le önről. Pedig tudom én milyen nehéz volt önnek türelmesnek lenni. Nagyon szomorúak voltuk, mikor azt hallottuk mennyien tüntetnek manapság önök ellen. Azok a gaz kommunisták nem bírnak magukkal. Mennének inkább dolgozni, de büdös ezeknek a munka, higgye ezt el nekem, drága Viktor. Mert ugye szólíthatom így, hiszen én magára szavaztam. Én is úgy látom, könnyebb nekik állandóan csak kritizálni a másikat, de tenni már nem tesznek semmit. Na meg ott az a gyurcsány is. Annak nem volt elég egyszer tönkre tenni az országot? Mit akar még? Jó lenne neki újra visszajönni, és újra kizsákmányolni bennünket. De abból nem kap, ugye kedves Viktor? Ne hagyja! Engem is meg akart venni még annak idején egy havi nyugdíjjal, de én már akkor is láttam rajta, ez nagy zsivány. És most is csak uszítani tud ön ellen. Még jó hogy tetszett mondani ezek a tüntetések nem maga ellen irányulnak, és nem mi megmentésünkön dolgozó kormány ellen vannak. Így már értjük.

Nagyon jól meg tetszett mondani a véleményét arról az útdíjról is. Nekünk ugyan nincs kocsink, nem is tudnánk miből venni, de nagyon egyetértünk önnel. Ez még tesztüzem, ki kell próbálni. Nem is értem szomszédot, akkor meg mit háborog, hogy neki így többe kerül az, ami eddig ingyen volt. Mondtam is neki, te Józsi, hát nem érted ez neked jó. Orbán Viktor megmondta ez a magyarok érdeke, azért ezt neked is be kellene látnod. A fiam is itthon volt az ünnepek alatt külföldről, ahol mosogat, pedig van neki ám diplomája is, még ő is csak káromkodni tudott az útdíj miatt. Ezt nem tudom hol tanulta, én nem erre neveltem, ezt tessék nekem elhinni. Még azt is mondta, hülyék ezek, csak nem forognak. Mit akarnak még lehúzni az emberekről? Nem loptak még el eleget? Hát komolyan mondom, másodszülött gyermekem, de majdnem szájon vágtam. Nincs is itthon, nem is közlekedik itt, pedig szép autója van, de azzal kint jár munkába, akkor neki ez miért nem mindegy?. Mégis mit képzel magáról, mikor olyan embert bánt, aki azon van, neki jobb legyen, ha egyszer hazajön? Már két éve kint dolgozik a szerencsétlen, pedig mondom neki, itthon is van munka, csak azt meg kell becsülni. Erre meg azt vágta a fejemhez, ott többet keres így csicskaként, mint itthon diplomásként. Hát ezért járattam én iskolába? Mikor az országnak minden kézre szüksége van, akkor ő elmenekül? De azért szeretem, csak a gyermekem. Mondtam is a nagyobbiknak, aki most már otthon lehet a családdal, mert megszűnt a munkája a tanácsnál, volt ott valami leépítés vagy mi, de ehhez én nem értek, látod édes lányom, az öcsédből sosem lesz jó magyar. Cserbenhagyja a népét, mikor az számít rá.

Hát, kedves Viktor, nagyon köszönöm önnek, újra a kezébe vette az ország sorsát. Ad majd magának a jó isten ehhez sok erőt, ha ez nem lenne elég, majd én is imádkozok önért. Lehet ez e nép még nem érti meg magát, és nem is tudja követni azon a szép úton amelyen együtt megyünk a nemzet érdekében, hiszen még nem érett meg rá. De nagyon sokan bízunk önben. Vagy inkább csak magában bízunk. Képzelje el, annyit tudnak önről hazudni, hogy néha szinte a sírás fojtogat, mikor ezeket hallom. Hogy ellopta a magánynyugdíjat. Meg mennyit lopott el magának, egy egész stadiont, meg a többit, amiről még nem is tudunk. Meg Paks, és az oroszok. Hajaj, tudnék ám mesélni, de nem vagyok pletykás, ahogy azt a faluban állítják rólam. Ha bekapcsolom este a tévét, mert tudja olyan kártyás villanyórám van, és be kell osztanom mikor, mit használok, hát csak ezeket látom az RTL-en. De én már nem nézem őket, pedig nagyon szerettem a Mónikát, meg az Esmeraldát. Én már csak a köztévét nézem, ott meg azt mondják, már milyen erős az ország. Na ezt akarom én is látni, és így is érzem. Veszek is majd egy gyertyát magának a templomba a boltban ahol minden csak egyre drágább. Persze ha marad pénzem a hónap végén, mert tudja nagyon be kell ám osztani azt a kis nyugdíjat negyven év munka után. Az uram is azért jár közmunkára, neki meg nincs is. Pedig olyan drága minden , de magától nem sajnálom ezt az áldozatot. Elviszem a gyertyát a templomba, a tiszteletes úr is olyan szépen beszél önért, majd neki adom gyújtsa meg az ön hosszú életéért. Utána elmegyek az erdőbe egy kis fáért, mert hideg van ám a házba, én csak a konyhát fűtöm. Drága a gáz, de nagyon köszönöm önnek, az árát legalább csökkenteni tetszett. Szép pénz marad majd a zsebemben ha egyszer majd használom is. Majd veszek belőle az unokának zsemlét, szegény néha annyira siet az iskolába, nem is reggelizik otthon. Itt be is fejezem a levelem, amely remélem jó egészségben és jó erőben találja magát a további küzdelmeihez értünk, szegény árva népért.” BANDITA.

Itt mindenki szerepel. A fővadász, az udvari bolond, a király, aki egy pocakos focihuszár, a királylány, aki még nem a maga lábán áll. De itt van a boszorkány, aki elvarázsolja a kiflivégét, és a magánynyugdíjat, a közmunkás, aki éhen fagy az országban. Szépen összeálltak egy mese elejéig. Vagy ez nem is mese? BANDITA.

Mindenkinek meg kell érteni, nagyon sokat romlott a nemzet pocakos focihuszárának az állapota az elmúlt három hónapban. Fel kellett dolgoznia azt a tényt, visszavonatni kényszerült a netadót, a választói tőzsdén bukott egymillát, pont a nagy hidegek előtt leállt a Déli Áramlat, Vida Ildikó nem beszél angolul, és Ráchel lányának már önálló családja van. Na meg itt volt az év végén bevezetett útadó, ahol nem értette meg a szeretett nemzet, ami eddig ingyenes volt, az az is maradt, csak fizetni kell érte. Mert védeni kell a magyarokat.

Karácsonykor még kikukucskált a fa mögül Orbán Viktor a karikás szem jegyében, aztán felszívódott. Biztos nem azért amit kapott kommentként ehhez a fotójához, lévén nem ért az internethez, azt drága közpénzen mással nyomatja, így csak kivonatot kaphatott az onnan felé áradó anyázásból. Meg kell érteni tündérország népének, neki is szüksége van pihenésre, és a lopott pénz biztonságba helyezésére a svájci magánszámlán.

Mielőtt bárki is aggódni kezdene érte, mindenképpen nyugodjon meg, elő fog kerülni. Sajnos. Hogy ezt honnan lehet majd tudni? Beindul majd a nagy nemzeti maszlag hazugsággyára. Lesz abban aztán minden földi jó, meg új adó. Ismét megtudhatjuk nekünk rengeteg ellenségünk van, akik folyamatosan a vérünket akarják, és egyedül a nemzeti keresztény kormány tud majd bennünket megvédeni. De pont ezért kell az adóemelés, hiszen azt megint mások fizetik majd ki helyettünk a kormány szerint, csak előbb megszokásból fogják az egészet a lakosságra terhelni. Mert ezek ilyenek, nem értik meg a nagy összefüggéseket a teherviselés közösségi szempontjaiból. Ők fizetnek, a kormány ebből stadiont épít, aztán miután ez már a lakosságra lett terhelve, a kormány nagyon örül neki, és még készít róla egy akciótervet. Mert az mindenhez kell, nélküle nem működhet az ország. Kell ilyen a munkahelyekre is, azt is meg kell védeni, attól majd biztosan növekszik majd a számuk. Ha nem, még mindig ott a közmunka értelmetlensége folytatásnak. Kell ilyen akció terv az oktatásban is, némi életpálya modellel együtt, ahol ha ügyes a résztvevő, még az idén megkaphatja a tavalyi oktatási anyagot, annak minden nemzeti baromságával együtt. És az országot is meg kell védeni, ez a legfontosabb akcióterv. Az országvédelmi. Vagy inkább kormányvédelmi. Mert az már egyre világosabban látszik ez két külön dolog. A kormány nem az országért van, inkább magáért, az ország meg már egyre jobban nem szereti a kormányt, már kétharmaddal sem.

Ezért nem baj, ha Orbán Viktor nincs meg. Nem hiányzik egy hazugsága sem, nem hiányzik egy újabb adó sem tőle, és nem hiányzik a folytatás sem. Mert ezt az ígéretét azért betartja a nemzet pocakos focihuszára, folytatja. Tudja már azt a tényt, mert annyira azért nem hülye, másként nem úszhatja meg a sok mutyiját, törvényesnek álcázott lopását, a közpénz haveri zsebekben való eltüntetését. Nem úszhatja meg a magánnyugdíj eltűnését, a szerzett jogok elvételét, a visszamenőleges törvénykezést, a földmutyit, a trafikmutyit, a takarék mutyit, a közmunka éhen fagyását, a rokkantak árokba rúgását, a devizahitelesek cserbenhagyását, a gyenge forintot, az államadósság növekedését. Nem úszhatja meg az éjszakai gyáva szoborállítását, a haverok urizálását, az egyre növekvő szegénységben szerzett elévülhetetlen érdemeit.

Pedig elő fog kerülni, és folytatni is fogja. Még nem szerzett meg mindent telhetetlen becsvágya az ország anyagi javaiból. Kell még neki még több föld az asszony nevére, még pár milliárd, vagy inkább száz Mészáros Lőrinc segítségével. Kell még neki néhány stadion, ami értelmetlen piramisként tekint le az utókorra, hirdetve a rabszolga munka jelenkori dicsőségét. Szüksége van még némi időre ahhoz, amit eddig sikerült magának, és a haveroknak eltenni a közösből, az lehetőleg meg is maradjon. Különben értelmetlen volt az egész. Ezért fog visszajönni, és ezért akar maradni. BANDITA.

Csak az számít ami itthon történik. Ne figyelj arra amit a világ mond, vagy értékel. Ott lehetsz a második legkorruptabb, de tündérországban tiéd a közpénzből font stadionépítés nemzeti összefogásának a sikere. Kérlek ne sírj, ez azért jóval szebb, mint amit a kollégiumi szobádban lázas fiatal lázadóként remélni mertél, miközben etted az ingyenes felsőoktatás keserű kenyerét. Akkor még csak merész álmaidban volt meg lehetőségként a munka nélkül szerzett jövedelem közgépesítése, de mára már ez valósággá vált.

Emlékszel? Milyen nehéz volt az első székház eladása. Milyen nehéz volt azt a családi kassza felé irányítani úgy, hogy másnak is jusson belőle némi lehetőség. Apád akkor már nem vert agyon, mikor az első táska pénzzel megjelentél nála. Közben meg pártot is kellett építened. Magadnak. És ráadásul úgy, hogy ellenzékben voltál. Nehéz idők voltak azok, de te türelmes embernek mutatkoztál. Kivártad a sorod, és ez meghozta gyümölcsét. Jó keresztény lett belőled, aki már akkor nemzeti mázzal kenegette át korábbi liberális voltát. És milyen szépen elfelejtetted az akkori értékeket, mivel rájöttél, azokból nem lesz több a jövedelmed. És végre kormányt alakíthattál. Igaz még nem magadban, de kezdetnek ez sem volt rossz. Happy End, Defend, Országimázs, és Tokaj. Szép emlékek. Akkor még nem volt az igazi az államtól feléd irányított pénzek zavartalan áramlása, és mennyisége. De a családod már akkor is segített. Mert az az alapja mindennek, főleg ha rólad van szó. Egy megértő feleség, aki a nevét adja a családi kassza kulcsához megfizethetetlen. Minden másra ott a közpénz, ami ezt elviselhetővé teszi. És a törvények. Azok az akkor még kezdetleges törvények. Még nem voltak az igaziak, de mégis sikerült a segítségükkel szabályosnak tetszőnek láttatni a gyarapodásod. Közben arra is oda kellett figyelmed, másnak is jusson a koncból, szépen épüljön a hátország ha mégis történne valami a gyakorlatlanságod miatt. Mert ez sajnos bekövetkezett, és kiestél a hatalomból. A házat azért nem kellett volna akkor szétverned, de a gyógyszerek hál istennek segítettek. És azóta is jó hatással vannak rád.

Nehéz volt újra ellenzékben, de nem kért számon tőled senki semmit, és ennek örültél. Ez nem is jött neked rosszul, az okát meg már nem feszegeti azóta sem senki. Valamiért megúsztad, hiszen végül is nem követtél el semmi törvénytelent. Mert erre már akkor is figyeltél, szabályos legyen minden, ha erkölcstelen is. Valamit valakikről már akkor is nagyon tudtál, de akkor ezt sokat mondó hallgatásba burkoltad. Pedig nehéz időszak elé néztél. Azzal kellett beérned, amit addig magadévá tettél. De a hátországod, amit olyan nagylelkűen felépítettél a közösből most a segítségedre volt. Lehetővé tette számodra túlélni ezt a nyóc szűk esztendőt. Jó, lealáztak közben néha, mert azért azt valljuk be, nem igazán volt az üres ígéreteken kívül más a kezedben, és ez látszott is rajtad. De aztán egy világválság is keletkezett közben kizárólag a te megsegítésedre, és éltél is vele. Egy kis kordonbontás, némi tv székház felgyújtás pedig belefért a kormányrúd megszerzésébe. Szerinted. Így már könnyű volt a hatalomba visszakerülnöd, még azzal sem kellett magad közben terhelni, mit is adj a nagy szavakon kívül. Emlékszel? Egymillió munkahely, adócsökkentés, munkahelyek teremtése. Közben persze jól szórakoztál mikor láttad, kanyar nélkül elhiszik ezt neked.

És akkor ott voltál végre újra. Újra tiéd volt a kassza, nálad volt a kulcs. Kétharmad, fülkeforradalom, alaptörvény, visszamenőleges törvénykezés. Éltél, és tobzódtál a tervek megvalósításában. Végre a saját képedre formálhattad az országot, átadhattad annak a saját értékeidet. Közben azért magadról sem felejtkeztél el, de ezt már azért nem szerényen tetted. Stadion a kert végében, Mészáros Lőrinc nevén levő földek, vállalkozások, közgépesítés, századvégesítés, trafikozás, takarékbanki számla átvezetése a te érdekkörödbe. Ez csak néhány dolog ami a hazai pályán téged tesz az első helyre, amiben a világon csak a második vagy. Paks, Lázár Jani, Rogán Tóni, Gíró Bandi, Habony Árpi, Vida Ildikó, és Lajos a simicskás. Köztévé, határon túli magyarok, Kósa Lajos. És Ráchel lányod, mert neki is a saját lábán kell megállni, ne kezdje olyan nehezen ahogy te. De ez csak a sor eleje, ott van még nálad az is, ami nem látszik.

Na és persze ott volt számodra a nyóc év számkivetettsége, meg nem értettsége. Ezt azért kicsit éreztetni is kellett a veled azóta sem egyet nem értőkkel. Semmi magán érdek, vagy nyugdíj, semmi szerzett jog, semmi megígért üres szó. Adóemelés, fizetéscsökkentés, haverok megsegítése. És ezekben nagyon jó voltál, és folyamatosan tovább is tudod fejleszteni. Kicsit átírtad a választási törvényt, ne forduljon elő még egyszer az a hiba, kiesel a vagyonod gyarapításából a közpénz segítségével. Törvényesen csinálod az igaz, és nem zavar közben a nyilvánvaló tény, a lopás akkor is az, még ha törvényt is hozol rá. Erre való végül is a kétharmadod, aki segít neked benne. Mert van egy ígéreted amit még ennek segítségével be tudsz tartani, és nem jársz vele rosszul. Folytatod. Netadó, útadó, közmunka. Ezért vagy te itthon az első, ezt mindig tartsd szem előtt, mielőtt kiverik azt. BANDITA.

Az már évek óta világos, nem túl nagy szellemi kihívás a nemzeti médiában a közszolgálati csatornáknál dolgozni. A kormánypárti kiszolgálók tulajdonában levő Bayer Zsoltok is alatta vannak a józan ész színvonalának, de szakmaiságban mindenképpen a közpénzzel bőségesen ellátott, egykor szebb napokat megélt mesecsatorna viszi el a közönség butításának a díját. Náluk mindennapos a kitakarás, a csak a Fidesz reklámozás, az éhes gyerek életmód népszerűsítése. Az új évet is magukhoz méltóan, igen alacsony szalmaisággal kezdve fogtak bele a félretájékoztatás tündérországi előadásába.

Történt még a tavalyi évben néhány senki által nem kívánt adóemelés a nem megszorítás jegyében. Plussz Orbán Viktor sértett önérzetében kicsit oda is vert általa hülyének nézett népének némi bosszúvágytól fűtött, “majd én megmutatom ki az úr az országban” jellegű büntetést, csak mert sokan rájöttek az utóbbi hónapokban, nem kérnek a stadionépítések értelmetlenségéből. Persze a kormánypártnál azonnal volt indok a bevezetni kívánt újabb sápokra, hiszen már megint támadnak a külföldi ügynökök, meg kell egy újabb ház a kormányközeli gyerekek saját lábra állásának az érdekében. Meg egy kicsit el is kell terelni a figyelmet Mészáros Lőrinc elfelejtett milliárdjáról, Rogán Tóni nagyüzemi szintű belvárosi ingatlaneladásairól, amiből bővül az ő háza is. És Habony Árpinak is meg kell szolgálni a vele nem szerződött állami fejeseknek adott tanácsokat, amiből nagyon jól megél a bevallott jövedelem hiányában. Na meg Vida Ildikó is a helyén maradt még továbbra is, neki meg segíteni kell a kormánybarát cégek adóelkerülésének az elfedését. Nagy baj lenne ha valaki éppen belülről elkezdené a nem létező erkölcse szellemében a nagy kormányzati lenyúlások kiteregetését. Akkor már inkább az eddig is jól bevált félretájékoztatás induljon be, amelynek keretében továbbra is lehessen sikerként előadni az újabb adók bevezetését. Hiszen csak azért kell fizetni ezek után ami eddig ingyenes volt, és csak annyit kell elmagyarázni, ez nem is sok, meg mennyien akarják ezt. Hogy mennyien nem, arról inkább jobb hallgatni, és nem terhelni vele az érdeklődő közvéleményt.

A közszolgálati televízió pedig készségesen rohant a kormánypárt segítségére. Évi hetven-nyolcvan milliárdért, amit az adófizetőktől kap a működéséért a kormány által, ez igazán elvárható tőle. Meg az is, ezért a pénzért tudjon olyat mondani, ami a kormánynak tetszik. És persze annak szellemében is tudjon minden gátlás nélkül tudósítani. Végül is nem kell semmi újat kitalálniuk ennek érdekében, csak amit eddig is csinált a nemzeti politika a saját érdekében azt eltakarva kell előadni a híradókban gondosan szerkesztett riport formájában. Félremagyarázni, sikerként előadni az újabb sarcot, szidni az ellenzéket, hazaárulózni az egyet nem értőket. Úgy kell felépíteni az ilyen témáról szóló híradást, annak ne sok köze legyen a valósághoz, abban ne nagyon szerepeljen ellenvélemény. Ki kell emelni benne azokat a tényezőket, ami keveseknek jó, viszont mélyen hallgatni kell arról, ami a többségnek csak egy újabb adót jelent, és az anyjába kívánja annak kitalálóját.

Az eddig ingyenes útszakaszok megadóztatásáról szóló riport megfelelt minden közszolgálatiságtól elrugaszkodott hírhamisításnak. A legrosszabb pártállami időket idéző módon tájékoztatták félre a riportban a nézőket az új adó sikeréről. Éppen csak nem tapsoltak hozzá, mikor találtak olyan embereket riportalanynak, akik jól jártak a megyei matrica bevezetésével. Vannak ilyen emberek, vállalkozások ez nem lehet kétséges. A többség azonban, aki eddig munkába járásra, családlátogatásra használta a tavaly még ingyenes útszakaszokat azonban sikeresen kimaradt a riportból. Végül is ők vannak többen, nekik jelent plussz kiadást az újabb kormányzati agyrém, amit ki kell fizetniük. De a kormánypárti magyarázat szerint ez nem is sok a számukra, csak havi négyszáz forintot jelent nekik ez az egész, amivel igazán hozzájárulhat az eddig ingyen utazó a stadionépítésekhez, a különféle csiriviri látszatberuházásokhoz, ami a kormányzati fejesek kényelmét szolgálja. Az oktatás nem olyan fontos, a beteg gyógyulása másodlagos, a fizetések emelkedése feleslegesen kevés a megélhetéshez, a munkahelyek biztonsága meg eddig sem volt annyira érdekes, most is otthon lehetnek majd a kereskedelmi dolgozók vasárnaponként a családdal. Csak mert a tagság nélküli kisebbik kormánypárt nagyon kereszténynek akar mutatkozni. De ezt nem is érdekes a riport szempontjából, ott a kormány érdekeit kell szem előtt tartani. Széles mosollyal kell ráönteni a nagyközönségre, az emberek bizony szeretnek fizetni azért, ami eddig ingyen volt.

Ügyesen tudja előadni a közszolgálati média a kormány minden cselekedetét ami az emberek megsarcolására irányul úgy, hogy abban ebből semmi nem szerepel. Minden szakmai, erkölcsi, etikai gátat félredobva szolgálják ki egy magát egyre kevésbé fenntartani képtelen hatalom népszerűségi látszatát. Ehhez még hozzáadják a pofátlan hazudozás kritika alatti megnyilvánulását, és még mosolyognak is hozzá. Megtehetik. Nem kell tartaniuk semmilyen következménytől, talán még a saját erkölcsi tartásuk megrogyásától sem. Ott az nem feltétel, csak a feltétel nélküli hűség. Ezért cserébe jól meg vannak fizetve, és arra gondolnak, ez felmenti őket a valóság feltárásától, ami a feladatuk lenne. Mikor az értelmét használó néző néha rájuk kapcsol, az jár a fejében, a médiában már van egy olyan bayeri szint, ami egyedi, és az alá nem lehet süllyedni. A közszolgálati csatorna erre mindig rácáfol a maga együgyű, és gyermetegen ügyetlen módján. Csak az a kérdés, mennyien veszik még őket komolyan, és meddig tehetik ezt meg. BANDITA.

Már napok óta csak készülődik. Járja a boltokat, kimegy a piacra, cipekedik, csomagol, számolgat. Elég lesz minden? Inkább elmegy még egyszer, és vesz még hozzá bármit, nem szabad, hogy kevés legyen ami otthon van. Ünnepre készül. Nem a karácsony a fontos számára, pedig a fa ott van a házban, az ajándék a szekrény aljában becsomagolva, alig eldugva. Most az együttlét, a szeretet a nagyon fontos számára, és reméli az érkezőnek is. Hazajön a gyerek, unoka, férj, feleség, barát, jegyes a távolból ahol dolgozik, tanul, éli a mindennapjait.

Már nem látta őket hónapok óta, csak néha az interneten keresztül. Beszélt is velük akkor, de az kevés volt számára, mindig utána jutottak az eszébe a fontos kérdések. Jól vagy? Nem vagy fáradt? Eszel rendesen? Hideg van ott is? Minden rendben? Közhelyek, de ilyenkor fontos minden pillanat amit a képernyőn keresztül megél. Ott van vele szemben a túloldalon aki nagyon hiányzik neki, a valóságban azonban nagyon is messze van tőle, és ezt érzi is, csak nehezen érti meg.

Először a heteket számolta amikor elment tőle a szeretett hozzátartozó. Lassan teltek. Most a napok múlnak egyre nehezebben, és korán is sötétedik. Az éjszakák nagyon hosszúak, és nem az idő miatt. Messze van tőle, aki miatt hamarabb telhetne el. De ahogy közeledik az érkezése az órák is megállni látszanak. Megért mindent, csak nehezen tudja elfogadni. Miért ment el tőle ilyen messzire? Jó, itthon nem talált munkát, vagy csak nagyon kevés pénzért, nem tudott tanulni arról amiről szeretett volna, és úgy, hogy abból a legjobbat kaphatta volna, és nem is volt rá pénze. Qrva világ, hogy ez megtörténhetett.

Nincsenek határok, nincs semmi ami itthon tartaná aki útra kelt. Viszi magával az unokát, a feleség fényképét, a férj féltését, a nagyi nyakláncát, a nagyfater zsebóráját. Mindent itt hagy, a hitelt a házat, a földet, a hazát, csak egy emléket tart a zsebében mint egy kapcsot, ami egyszer talán visszahozza.

De ez most nem számít. Már úton van felé, hozza a kocsi, zakatol vele a vonat, hasít alatta a levegőben a repülőn. Hozza ezer kilométernél is messzebbről, vagy egy másik földrészről a szíve a vándort haza. Megcsörren e telefon. Anya, apa, szívem, drágám, szerelmem, nagyi, haver, átértem a határon, már magyarul olvasom a táblákat. Kicsit megnyugszik. Eddig nincs semmi baj, már nem fáj semmi, még pár óra, és hazaér hozzá akit el sem akart engedni. Mert itt mindig otthon van bármerre is jár, bármeddig is marad, a szívéből nem tudott kiszakadni. Még egyszer át kell nézni mindent. A fiú mit is szokott enni? A lánynak van reggelre méz? Mindig azt tesz a teába ha itthon van. Az unoka nem nyűgös? Alszik a kocsiban, vonaton, repülőn? Kávé reggelre? Tusfürdő a drágámnak, amelyiknek az illatát annyira szeretem. Úr isten, most kettőt volna kell ebből is venni, az egyiket biztos elviszi majd.

Áll az ajtó előtt tétován, és számol. Átléptek a határon, onnan az autópályán jönnek, ott letérnek erre, az állomáson taxiba ül, a szomszéd, a testvér kiment elé a repülőtérre, akkor mindjárt itt lesz. Fülel, kiles az ablakon, letakarít egy porszemet ami nincs is ott. Már nagyon fáradt, de ébren kell maradnia, és ébernek kell lennie. És mosolyogni kell. Nem sírhat. Pedig fog.

És hirtelen megjöttek. Szemükben fáradtság, arcukon lecsorgó könny. Ölelésre tárt kar. Rohanó láb, ami felé tart. Megmozdulni képtelen, csak issza be a szeme a látványt. Alig hiszi el a valóságot. Fogyott, szakálla van, jól néz ki, gyűrött a ruhája, minek gyújt rá, kibírhatta volna. És ott állnak egymással szemben. Ott a gyermek, ott az unoka, a férj, a feleség, a barát, a jegyes, a haver. Végre együtt vannak, alig akarják elengedni egymást. Csak rázkódnak a vissza fojtott zokogástól, de a szemükből ömlik a könny. Innen indultak, és ide térnek vissza, és most itt vannak mindannyian együtt. Csak ez számít, a világ is megállhat ebben a percben. Most érzik csak mennyi idő telt el egymás nélkül, és mennyire hiányzott a másik. Nem számít meddig maradnak, nem számít mikor mentek el. Csak az a pillanat tartson örökké, amiben most vannak.

Magyarországról a gazdasági világválság előtt, de annak az idején is sok ezren mentek el munkát keresni szerte a nagyvilágba. Itthon hagytak családot, gyereket, szülőt, nagyszülőt, szerelmet, barátot. 2010 óta ez a folyamat felgyorsult. Azóta már több százezresre tehető azon emberek száma, akik kilátástalannak ítélték meg az itthoni helyzetüket, és a gazdasági körülményeket amit az akkor hatalomba került kormány politikája okozott, és folytat azóta is. Lehetőségük volt elmenni az országból egy jobb élet reményében, és azt meg is tették. Lehet jobban is élnek. A többség azonban mégis szegényebb lett azzal, ami itthon maradt. Most ezért is indultak útnak, kicsit legyen több nekik abból, ami itthon maradt belőlük. Ha néhány napra is, de hazajöttek. Mert karácsony van. Egyszer talán nem is mennek vissza sokan közülük. BANDITA.

Van egy olyan pont, amikor valóban bennakad a szó, és megáll az ész. Orbán Viktor nem gyengén adta az ország tudtára lenéző cinizmusát, és pofátlan gátlástalanságát az emberek mindennapjaival kapcsolatban. És a legrosszabb az az egészben, olyan laza mozdulattal rúgta ki a csokit a gyerek kezéből, és kajálta meg, ahogy a szülőtől vette el a munkalehetőséget, és csökkentette a megélhetési esélyét tündérország szovjet sivatagában. És még vigyorgott is hozzá a jóllakottságtól.

Röviden leírva a történet megtalálható a Vastagbőr Átlátszó blogon itt: A miniszterelnök úr és a helyettese megkapta a tiltakozók üzenetét, majd megették Vastagbőr A képi üzenetnek rengeteg a mondanivalója az állampolgár számára. Orbán Viktornak semmi sem elég, neki minden kell. A magánynyugdíj háromezer milliárdja, a költségvetés minden adóbevétele, a munkavállaló közmunkája, a munkanélküli segélye, a multi nyitva tartása, a Békemenet felé irányuló imádata. De már nem elég neki amit a felnőtt lakosságtól elvesz, figyelme kiterjed a gyerekekre is. Figyelemelterelésként szüksége van a vizeletükre, életformaként az étkezésükre. Na jó, ezt a keresztény demokraták tartják fent maguknak, de Orbán Viktor mindent megtesz a megvalósulásért. Növeli az adókat, azokból több újat is bevezet, lopja a költségvetés bevételét a maga és haverjai számára. És ha egy csokit kap a gyerekektől, amelyen egy kérés szerepel azoktól, simán felzabálja azt a keresztény demokraták segítségével. Üzeni a gyerekeknek ezzel, ennyi volt a jövőtök ebben az országban. Itt az enyém minden. Ti csak éhezzetek, butuljatok, szolgáljatok.

De ezen nem kell csodálkozni, Orbán Viktor megígérte, folytatja. Adót emel, nem megszorít, hazudik, lop, csal, és tönkre vágja az országot, de zsíros részeket megszerzi előtte magának, és a haverjainak. Még a saját szavazóit is szembeköpi ennek érdekében, csak neki legyen meg mindene, a többi akár éhen is fagyhat. Karácsony előtt a csokit megenni a gyerektől van annyira rossz mint letagadni előtte a mikulást, és tökön rúgni, mikor az ajándékot hoz. A fogával tépi fel a csomagolást, ahogy azt az országgal tette, és jóízűen elfogyasztja a javát. Majd lök egy darabot a mellette ülő nagyon keresztényi demokratának is, csak úgy, jutalomként.

A gyerek még nem érti mi történik vele, csak érzi a szülőkön keresztül valami rossz következhet be. Még kér, és nagyon szépen kifejezi magát a csokival, a válasz azonban mindenkit megdöbbent. Orbán Viktor még a gyerek csokiját is képes felzabálni. BANDITA.

Ha parlamenti kétharmadod van, az ma azt jelenti bármit megtehetsz. Orbán Viktor ezt nagyon jól tudja, és nagyon jól ki is használja. Nem kell már neki a választók többségének a felhatalmazása, nem kell már neki az erkölcsi gát látszata sem amivel eddig sem rendelkezett. Azt az ígéretét mindenképpen betartja, folytatja. És ezt be is bizonyította mikor a parlamenti kétharmaddal elfogadtatta a jövő évi költségvetést. Ez végül is a többinek a folytatása, ami a Fidesz szerint nem tartalmaz megszorítást, bővíti a foglalkoztatást, és mindenki jobban teljesít majd tőle.

Orbán Viktor nem hátrál, és nem tanul semmiből, viszont nagyon bosszúálló tud lenni. Még nem szerzett meg magának és a haveroknak mindent az ország javaiból az abban lakók nagy részének terhére. Még nem elég nagy a stadionja, és nincs is neki még elég belőle, még nincs minden megadóztatva, vagy nem eléggé, még nincs elég közmunkás az országban aki elvégzi neki a sikersztori látszatát, és közben éhen fagy benne a szerencsétlen a havi negyvenhétezerből, amire ítélte a rendszer. Mert a rendszer azért kitűnően működik. Netadó eltörlése ide, kitiltási botrány oda, népszerűségvesztés az egekben, azért a Fidesz vezére összeszedte a hatalmát biztosító kétharmados gombnyomogatók minden hűségét, és keresztül verte a törvényhozáson az akaratát. Marad majdnem minden a régiben az új költségvetés szerint, csak fokozódni fog. Aki nem dolgozott ezután majd lehet közmunkás, aki meg dolgozik, annak lesz vagy tizenöt új adó a nyakában, az eddig kitalált harminc után.

A Fidesz persze ennek mindnek örül, és elégedett magával, és nem is gyengén. Legalábbis a parlamenti képviselőik szerint ez így nagyon jól van, ami folytatódik az országban. Jó, néha egy kicsit ellentmondanak egymásnak, kicsit látszatilag tiltakoznak egyes kormányzati intézkedések ellen, de összességében mindig végrehajtják amiért hűséget fogadtak Orbán Viktornak. Megszavaznak minden törvényt amit eléjük tesznek, még akkor is ha halvány fogalmuk sincs annak tartalmáról, vagy hatásairól a mindennapi életben. Utána szépen hazamennek egyre bővülő házaikba, járnak egyre nagyobbodó földjeiken, és nem értik, miért elégedetlenek az emberek a tündérország nyújtotta szép élet varázsával.

Orbán Viktor is elégedetten dőlhet hátra a stadionja gyepén. Még ha vissza is kellett lépnie az akaratának bizonyos adókban, ha világbotrány is van a nyakában, akkor is elégedett lehet a teljesítményével. Nem mellesleg azt is megmutatta az ellene most nagyon határozottan fellépőknek, még mindig ő az úr, még mindig megtehet bármit büntetlenül, és még mindig kedvére szórakozhat azzal amit a legjobban a szeret. Az ország idegrendszerével, és az emberek türelmével. És azt is megmutatta, ha valami nem sikerül neki, és nem tudja akkor éppen keresztül vinni az akaratát, mert nagyon hülye dolgot akar, és nagyon hülyén is csinálja, akkor is bosszút tud állni mindenkin. És még nyer is rajta, Legalábbis ezt igyekszik látszatni annak, akit még egyáltalán meg tud vele téveszteni. Nem akarta az ország a netadót? Jó, akkor itt van tíz újabb. Még az RTL mindig ellene van, és elmondja az igazat? Jó, akkor itt van neki még tíz százalék adó, ha nem tudja befogni a pofáját. A CBA kevés nyereséget termel pedig olyan szép nemzeti érzelmű? Jó, akkor itt van a vasárnapi bezárás a multik felé, meg a különadó élelmiszer biztonsági hozzájárulásnak álcázva. Így lesz az egykori stratégiai partnerekből az új ellenség, meg az új pénzforrás. És persze ennek az árát mind az fogja megfizetni, akinek pont azt mondják, ez nem a te adód, csak áthárítják rád, bocsika. Sok a szegény ember, és még éhezik is a gyereke? Akkor csökkenteni kell az ellátásukat, egyen a gyerek a óvodában iskolában, a szülőknek meg ott a közmunka. Mert segélyen nem élhetnek, munkát meg nem tud másként teremteni neki az állam.

Azért van olyan terület, ami továbbra is szépen fejlődik majd. Habony Árpád például továbbra sem kap megbízást, mégis egyre drágább táskában viszi haza a járandóságát a parlamentből. Mészáros Lőrinc az idén csak egymilliárdot felejtett el magának bevallani, az Orbán Viktor nála levő pénzének a növekedését meg már követni sem fogja tudni a következő évben. Rogán Anti is tovább fogja bővíteni a házát abban az arányban, ahogy az eddig általa vezetett kerület ingatlan állománya csökkent a vezetése alatt. Lázár János megveszi Tokaj hegyét a gyereknek, Szíjjártó egész csapata a külügyben fog dolgozni, és apuci vesz neki egy repülőteret is az úszómedence mellé. Kósa Lajos sem lesz okosabb, a fémkupak költségvetési jövedékéről írt könyvének jogdíjából vásárol majd egy újabb lakást a titkárnőjének a nevére. Ha már az asszony nem megy vele koncertre a világ túlsó felére. És a várba is be fog költözni Orbán Viktor, mert már kicsi neki a parlament, és uralkodni meg várakból szoktak. És nem is fog sokba kerülni neki, és minden magyar nagyon örülni fog ezért. Köszönjük Fidesz, ezeket sem felejtik el neked. BANDITA.

Volt egyszer egy ország, ahol mindenki annyit ért, amennyit sikerült összeszedni a gyerekének szőlőbirtokban, és ezt pontosan látta a folyton nagyobbodó lakóparki lakása teraszáról. Itt nem kellett gondolkodni azon a mi a jó magának az országlakónak, azt mindig megmondták helyette ezen ország vezetői. Nem kellett neki a holnappal gondolni, arról szintén gondoskodtak helyette ne legyen neki olyan, csak a mát élje túl. Minden évben megkapták a szokott ígéreteket arról mitől lesz jobb a következő év, és egyből megtudhatták azt is az itt lakók, ez ki miatt nem sikerült éppen.

Boldogan éldegéltek itt az emberek a végeláthatatlan ígéretek mezején, amiből soha semmi sem lett betartva, de azért minden választáskor szívesen végigmentek rajta. Minden évben összedobták az ország működtetéséhez szükséges költségeket, és utána csak élvezték az így keletkezett jólétet. Szerte az országban egymás után épültek a szebbnél szebb stadionok, az árnyékukban közmunkások pihenték ki a havi negyvenhétezerből való megélhetés költségeit. De nem csak ennek a látványnak örülhettek az itt lakók, azt is látniuk kellett, őket nem adóztatják agyon, helyettük mindig másnak kell fizetni az ő jólétükért. Gaz multik, és bankok voltak azok a gonosz sárkányok, akik veszélyeztették ezen ország lakóinak a gazdasági szabadságát, és mindegyik mögött gyurcsány állt, meg a külföldi megtévesztettek. De szerencsére az ország kétharmados vezetői, akik a választókorú szavazók szavazatainak a negyede voltak, ezt idejében felismerve, jól megfékezték az ő kizsákmányolásukat. Vagy negyven új adóval felvértezve vették fel a harcot ellenük a hős kétharmadosok, és sikerült is nekik megfékezni azon mohóságukat amivel ezen ország boldog, és elégedett népére támadtak. Le is lettek győzve de nagyon. Csak az áraikat tudták megemelni, meg dolgozóikat elbocsájtani, de az ország népének ezzel nem tudtak ártani. Ezt mindig elmondták az ország lakóinak a választott vezetőik, meg azt is, jobban élnek most az emberek itt, mint az elmúlt nyóc évben.

De ebben az országban sokak elégedetlenségére minden úgy növekedett, hogy közben csökkent, és ez fordítva is igaz volt. És mindent meg kellett védeni ezért. A munkabérek a többségnél úgy növekedtek, hogy az közben kevesebb lett, mert csak egy kulcsot használtak hozzá. Ez volt a munkabérek védelme. Az államnak a nemzeti időszámítás előtt keletkezett sok adóssága, ami egy mesebeli világgazdasági válsággal lett megmagyarázva korábban a bukott baloldali hazaárulók által. De a nemzeties keresztényes vezetés idején ez most úgy csökkent, hogy közben növekedett. Ehhez pedig felhasználták még az ország lakosságának a magánynyugdíját is, és ez olyan jól sikerült, hogy ebből semmi sem látszott meg. Ezt is meg kellett védeni, és milyen jól sikerült.

De a régi idők folytonos emlegetése helyett ma már az új eredményeknek lehet örülni ezen a keletre nyíló földön, ahol most éppen nem melegít a déli áramlat. Már annyira jól megy az ország lakóinak, a gyermekeiknél elterjedt az az életforma, éhesen tudnak az iskolába, óvodába menni. Majd ott jól laknak, ha már otthon nem kapnak enni a szülőktől. De ez nem szegénység miatt van, mert az úgy lecsökkent már az országban, mint a megélhetés a bérből és a fizetésből megélni próbáló embereknél.

És már sok embernek nagyon jól megy ezen a szép turulmadaras ég alatt. Néhányan már azt is megengedhetik maguknak a vezetők közül, többet költsenek, mint a valós jövedelmük, és ezzel még hivalkodjanak is. Még az is előfordul, elfelejtenek bevallani egy egész milliárdot a megélhetésük fedezésére szerzett közpénzből. A legszebb dolog pedig ami itt meg nem történik, ezért nincs kiverve egy fog sem, egy szemet nem lőnek ki, és nincs annyi gerinc egyikben sem, ezért elsüllyedjen az illető a szociális temetés maga által ásott sírjában. Ez ebben az országban természetes dolog.

De ez csak egy része annak a sok jó dolognak, amiért szeretnek ebben az országban élni az emberek. Többet kellett volna fizetni azért, ami az interneten folyik az otthon maradottak, és a külföldön sokszor kényszerből munkát vállaló családtagok között az addig ingyenes telefonon. Erre megmozdultak az igaz, és felháborodtak az emberek az, de sok másért nem. Biztos megértenek minden problémát, hiszen a stadionok drágák, és feleslegesek, de a szerzett jogok elvétele sokak számára már nem olyan fontos, tőle nem vették el. A rokkantak helyzete sem annyira érdekes, hiszen az nincs a családban, vagy ha van is az ismeretségi körben, akkor csak sajnálja egy kicsit az állampolgár, és ezzel vége is a dolognak. A trafikok, vagy a föld elvétele sem érint annyi embert, értük sem muszáj a változás az országban. A közmunka sem érint mindenkit, ez is csak annak rossz, aki belekerül, érte sem kell csak egy sóhajt elengedni. Az oktatás is rendben van, a tanár félti az állását, sok szülő meg nem ér rá vele foglalkozni, neki melózni kell. Az egészségügy is csak a betegnek, és annak a hozzátartozónak borzasztó, aki belekerül. És még mennyi minden van, ami miatt olyan mesés ezen a szép illiberális földön élni. Az ellenzéki pártok romokban, de ez így jól van, mert aki most elégedetlen lett, az nagyon civil, és majd ő megoldja a problémát egyedül. És itt a mese vége, ideje lesz felébredni. BANDITA.

Mióta a netadó fellebbentette tündérország fátylát a homályos szemekről, és kilátszott alóla a valóság szovjet sivataga, ahol csak stadionok teremnek a felcsúti ház végében, ismét szükség van a nemzet pocakos focihuszárának a kinyilatkozására. Végül is meg kell győzni a maradék híveket minden áron, aki még közülük a nemzeti égre emeli tekintetét, az még turulmadarat láthat ott, aki győzelemre vezeti népét. Aki meg már levette onnan a tekintetét az meg csak a valóság tolvaj szarkáit látja ott körözni a közpénzek körül, és már nagyon elege van a mesékből.

Nem is Orbán Viktor lenne a neve az adóemelések nem megszorítójának, ha nem tudna bármikor egy kellőképpen előkészített mesét önteni az őt még meghallgatni bírók nyakába. Nem is kell magát nagyon megerőltetnie, inkább csak ismételgetnie. “Minden a magyar emberek érdeke szerint történik, hiszen az a legfontosabb.” Ez nem tér el az eddig megszokottól, és nincs is benne semmi új. Végül is Orbán Viktor egyszer már elárulta a programját, és ahhoz is tartja magát. Folytatja.

Nagyon szépen elő tudja adni magát mint az ország megmentője, aki kivezette népét a nagy kizsákmányolásból. Ennek érdekében vette el a magánynyugdíját a takarékoskodónak, a botját a rokkantnak, szerzett jogát a rendvédelmisnek. De ezért csökkentette a munkavállaló jogait, fizetését, pótlékait, ha már az nem nyert az egykulcsos adóval. Sikerült neki hitegetni a devizahitelest is elég sokáig, aztán végül nyert is az vele elég sokat. Árfolyam veszteséget. De legalább a jegybank is jól járt, vehet magának egy csomó ingatlant, meg kastélyt. Munkahelyeket is ezért teremtett, ne legyen a munkavállaló kizsákmányolva. Egymilliót ígért, és lassan az is meglesz. Egy része külföldön, ahol remekül lehet diplomával mosogatni, pizzát kihordani, szalagon dolgozni. Itthon is lett azért pár százezer munkahely, még ha csak közmunka is, de legalább egy külön szakmát is adott hozzá. Meg kellett tanulni a bele kerülőnek megélni havi negyvenhétezerből. De legalább szép stadionok épülnek szerte az országban. Ehhez nem kellett csak megadóztatni mindent ami levegőt vesz, telefonál, chipszel, bankol, tankol, trafikol, vesz, elad, útra kel, haza tér, művirágot akar, és szappannal mos. És ezekhez csak hozzá kell adni az eddig kitaláltakat.

És még nincs vége, inkább csak most kezdődik. Hiszen most látszik a valós volta rendszernek amit Orbán Viktor kiépített. Eredmények már vannak, pár kormányzati ember nem utazhat szabadon a világban, inkább csak annak a keleti felében. De legalább a kormányzati gyerekek jól élnek. Van nekik szőlőbirtokuk meg budai lakásuk alig tíz évesen, apuci vesz nekik villát úszómedencével ha miniszterek lesznek. És már az oroszok is Pakson vannak, igaz a nem a déli áramlattal jöttek, de hoztak így is lóvét a haveroknak. És persze garanciát is meg mindent a hitelre, erre a szavukat adták. Mert ők olyan szavahihető népség, és ez elég is a kormánynak. Végül is egyszer már itt voltak felszabadítani, és maradtak negyven évig, most sem lesz másként. Meg legalább a haveroknak lesz haszon, az ország meg visszanyögi a hitelt. Erről aztán tud Orbán Viktor szépeket mesélni, van benne tapasztalata. Egyszer már állítja kizavarta őket, de azóta nemzeti keresztény lett, és neki is meg kell élni valamiből.

És az országnak most szépen el lett magyarázva Orbán Viktor által, az embereknek azért kell fizetni azért ami eddig ingyenes volt az úton, hogy ezeket a szép eredményeket meg is lehessen tartani. Mert bizony ezek drága dolgok, ezeket értékelni kell, meg adózni is ennek érdekében. És még jobban is jár az ember ha fizet az eddigi ingyenesség után, mert azért van annyira hülye az állampolgár, ezt ne ismerje fel magától a saját érdekét. Ezért is kell neki szép lassan elmagyarázni azt is, itt már nincs szegénység sem. Aki nem tud adni a gyerekének enni otthon, az ne aggódjon, majd ad neki az állam enni az óvodában, és az iskolában. Még drogtesztre is elviszik a kis állampolgárt. És már segély sem lesz, mindenki dolgozni fog. De csak hétköznap, vasárnap együtt lehet a családdal mindenki, mehetnek a várba Orbán Viktort nézni, mert az mindenki örömét fogja szolgálni.

Megnyugodhat az ország, minden megy a maga útján, ahogy azt Orbán Viktor elképzelte. Folytatódik az ország megtévesztése, a kormányközeli haverok meggazdagodása. Mese is lesz hozzá mindenkor, csak gyomor legyen, ami még beveszi. Az adók is jönnek szépen sorban, lesznek újak, de a régiek is elég szépen fognak emelkedni. Persze ezek nem megszorítások, csak az államadósság, meg az a sok támadás az oka. Ezeket mindig lehet majd hallgatni ha egy kormánypárti faszkalap megszólal. Sok szem felnyílt már, és egyre több értelem záródik be az ilyen magyarázat előtt amit Orbán Viktor előad a mikrofonnak. Azt is tudomásul kell a venni a frissen értelemre talált elméknek, Orbán Viktor nem fog megváltozni, nem fog lemondani, és nem fog válaszolni sem. Neki a gyávák fegyvere az erőssége, a hazudozás, a ködösítés, és a csalás. Leváltani is csak a saját maga alkotta szabályai szerint lehet, amíg még azokat is el nem törli. Még az övé a parlamenti kétharmad, még ő hozza a törvényeket. Az utcáról meg lehet dönteni a rendszerét, de a hatalmat onnan nem lehet gyakorolni. Pártot is lehet építeni a régiek helyett ha azok nem tetszenek csak idő és pénz kérdése. Vagy a jelenlegiekre kell az utca akaratát kényszeríteni, ez azért egy kicsit rövidebb út. BANDITA.

Az biztos, Orbán Viktor köreiben jelentősen csökken a megélhetési kockázat. Maga a nemzet pocakos focihuszára is elégedett lehet a szegénysége elleni küzdelemmel. Mészáros Lőrinc jó gazda módjára növeli a saját megtakarításai mellett az övét is. Nemrég egy egész sertéstelepet tudott összerakni neki, a maga havi hatvan millás banki növekménye mellett. Nem is nagyon van oka a panaszra Orbán Viktornak, és nem is rejti ezt el a szeretett tündérországa elől. Még büszke is rá, mikor vigyorogva járkál a birtokán.

Még a parlamentben is büszkén hangoztatja a szegénység elleni küzdelemben folytatott szabadságharcának az eredményeit. A hozzá intézett kérdésben az ellenzéki padsorokból azt tudakolták: ” ugyan már kedves vezető, mit is tesz a kormány az adóemeléseken, a fizetéscsökkentéseken kívül a szegénység csökkentésére?” igazi mellébeszélést adott elő. Szerinte a közmunka az nagyon jó dolog, hiszen nem kell segélyt osztani, és lehet a közmunkással villogni a statisztikákban. Arra már persze nem tért ki, a közmunkás hogy éli meg a vele való szórakozást, neki elég ha nem fagy éhen a számára odalökött havi negyvenhétezerből. De Orbán Viktor nem állt meg a közmunka magasztalásánál, rátett egy lapáttal a gyereknevelési elveiből is, amit persze a nemzetnek szánt. Szerinte az nagyon nagy eredmény, hogy kötelezővé tették a gyermek óvodába járatását, mert így az a szegény gyerek legalább háromszor eszik egy nap. Ennél jobb beismerése nem is lehetne az országban uralkodó állapotoknak, de erre már nem tért ki nemzet legnagyobb tolvaja.

Minden szülő retteg attól, nem tud enni adni a gyerekének, annak éhesen kell lefeküdni. Pedig a szülő dolgozik, adózik, hitelt fizet, még az is lehet, békemenetre jár. És mégis, ebben a nagy függetlenség elleni összehangolt nemzetközi támadásban ez is kevés. Sajnos emelni kell az adókat folyamatosan, és újakat is be kell bevezetni, de azokat úgy, azt majd át lehessen hárítani a lakosságra. A magánynyugdíjat is be kell áldozni ebben a harcban, semmi szüksége rá az állampolgárnak, majd az állam azt jól megvédi az addig takarékoskodónak. Lesz belőle részvény, meg államadósság csökkenés, azzal nagyon jól lehet majd lakni, csak az állam lesz tőle éhesebb. Most már a maradék is kell neki. De még ez sem elég, csökkenteni kell a fizetéseket is a dolgozók nagy részénél, erre jó az egykulcsos adó. És a pótlékait sem árt lejjebb venni, ne azért dolgozzon, hanem öntudatból, tündérországért, meg a költségvetési hiányért. Ez majd jó lesz ebéd helyett otthon a családnak, ha már nem tudott eleget reggelizni a rezsicsökkentésből. Vacsorára meg ott a közmédia, az ország jobban teljesít riportokkal. És ezt ebben a formában oda is teheti a gyereke elé ételként a dolgozó, némi magyarázattal a nemzeti elkötelezettség minden turulmadarával. Nem baj, ha éhes vagy kicsi gyermekem, majd az óvodában kapsz enni. Mert ez az állam ilyen forma, ez így gondoskodik rólad.

Persze a miniszterelnök szerint ez így van jól. Két stadionépítés között most ennyit tehet az ország. Ha a család nem tudja a gyereket rendesen etetni, majd az óvoda megoldja. Az iskolában már nem kell ennyire gondoskodni róla, ott már életforma lesz ha a gyerek nem eszik. Meg olyan keresztény demokratás. Meg különben is, van olyan szülő, aki nem küldi a gyereket éhesen sehova, hanem úszómedencés villát vesz neki, ha miniszter lesz. Meg olyan szülő is van, aki ha ránéz a milliós órájára, és elérkezettnek látja az időt rá, megveszi az első szőlőbirtokot a gyereknek, és még egy budai lakást is hozzárak. De maga a miniszterelnök sem olyan, aki az óvodában oldja meg a gyereke etetését. Nála a tandíj többe kerül egy gyerek után, és neki sok van, mint az éves igazolt jövedelme. És az ilyen csoda nem egyedi a kormány közeli szülőknél.

A kormány a maga szemlélete szerint a szegénység elleni küzdelemben is jobban teljesít. Az is úgy csökken náluk hogy közben a valóságban növekszik. Ugyan olyan hazug ennek a magyarázatában, mint minden másban. Tagad, mellébeszél, nem ismeri be. Szerinte már ott tart az ország,nincs is szegénység, ha meg van is, arról a külföld, és a baloldal tehet. A fülkeforradalom óta nekik bizony minden idejüket lefoglalta az állam kirablása, a közpénzek lenyúlása, és mellé még néha a népnek is lökni kellett valamit, legalább dumában. Végül is kaptak közmunkát, most meg elveszik a segélyeket. Befektető nem nagyon jön munkahelyet teremteni, aki meg itt van az is lassan szedelőzködik, és távozik. De vasárnap legalább együtt lehet majd a család, és lehet majd vinni gyereket is drogtesztre évente. Orbán Viktor szerint így csökken a szegénység. BANDITA.