Ez azért jellemzően nem annyira helyi ügy, hiszen a nagyok az országos politikában is eléggé rettegnek tőle, bárki is belelásson a kártyáikba. Rengeteg élő példa szolgál a parlamentben jó alapul a helyi ügyek eltussolásához, ezeket csak követni kell az önkormányzati hatalomnak, főleg ha az kormánypárti, és egy bizottságban kell döntenie bármiről. Nem is kell annyira megerőltetni a választók memóriáját a közelmúlt eseményeiben, elég egy nem túl régi esetre gondolni mire is gondoljon az ember ha a kormánypárt nem akar valamit bizottsági szinten helyben hagyni. Van ez a letelepedési kötvény körüli mizéria. Az Országgyűlés Gazdasági bizottsága Rogán ingatlanos Tóni vezetésével választott ki off shore hátterű cégeket a kötvények értékesítésére. Már nyilvánvaló vált a közvélemény számára a pofátlan haszonszerzés, de a bizottság az istennek nem akarja elárulni a cégek tulajdonosait, és ezáltal azt, hova is kerül az a haszon, ami a magyar államot illetné egy normális országban. Na jó, a magyar állam jelenleg nem nagyon érdemli meg ezt a hasznot, gyaníthatóan simán ellopnák azt is, vagy stadiont építenének belőle a maguk gyönyörűségére. De így egyből valakinek a zsebébe kerül egy meg nem érdemelt juttatás az emberek pénzének a rovására. Na ezért is nem akarhatják az átláthatóságot országos szinten, hiszen simán lógna pár ember, ha kiderül a törvényesített lopás. Rogán mindenképpen, de nem csak ezért. Helyben is ez lenne, csak néhol a földben lenne eltüntetve az illető.

Zugló ellenzéki polgármestere azonban elfogadtatta az átláthatósági törvényt helyi szinten, így levált a kormánypárti gyakorlatról. A választó bármibe betekinthet ha érdekli a közélet, és megnézheti korlátozás nélkül mire megy el az adóforintja. Semmi sem tilos, minden nyilvános. És bárkinek elküldik ezt a modellt, ha kéri a saját lakóhelyén való közélet tisztaságának a bemutatására. Sokan az ellenzéki képviselők közül élnek is a felkínált lehetőséggel. Ez történt Ráckeve szép városában is. A Zugló által alkalmazott átláthatósági rendelet annak rendje és módja szerint, egy ellenzéki képviselő által benyújtásra került a kormánypárti többségű város illetékes bizottsága elé. Forgatták a kormánypárti képviselők, nézték jobbról, nézték nemzeti oldalról, nézték a fény felé fordítva. Hümmögtek, vakaróztak, sóhajtoztak. Egyszerűbb lett volna azonban ha elolvassák, még jobb lett volna ha meg is értik. Valami azonban visszatartotta őket. Visszatartotta őket a gyakorlat, ami az országos politikában már nagyon leterjedt, vagyis semmit el nem fogadni az ellenzék részéről. Azok csak rosszat akarnak, gyurcsányisták, hazaárulók, fel akarják forgatni a szép mutyivilág megélhetését. Mert helyi szinten is van olyan visszaélés amit szívesen takargatnak a benne levők, és a fejüket lehajtva nagyon sunyin bújnak el a felelősség elöl. Na szóval, nézi a helyi hatalom az átláthatósági törvényt, és riadtan számol a következményekkel. Ha ez most megvalósul, az most jó nekem, vagy költözhetek?- forog a fejében a ki nem mondott gondolat. Mindent jól csináltam eddig? Kell ez nekem? Hívjam a központot mit tegyek? Van otthon sör?- kergetőznek benne a döntésképtelenség érvei. Dönteni nem nagyon tudnak önállóan, nincsenek is hozzászokva a helyi kormánypártiak, nekik csak a hatalom kell, az meg nem mindig párosul józan ésszel. A vele járó előnyök azok persze jöhetnek. A rossz döntéseket pedig mindig magyarázni kell, és néha az embernek az eszét is kellene használni. Na ehhez nem nagyon van hozzászokva a kormányoldal. Mi van akkor, ha a választónak nem tetszik amit teszek? Mi van akkor, ha kiderül a haver előnye egy pályázatnál? Hát, nagy szarban vagyok, az már biztos- állapítja meg magában a felelősségvállaláshoz nem szokott képviselő. Kérdéseket tesz fel inkább a javaslattal szemben, de ezzel is csak az időt húzza. Nem érti, de már fél tőle, de vállalni sem akarja a döntést. Tartózkodik. Az ötből három. Mert ez egy ilyen felelős bizottság, ők irányítják minden határozottságukkal a várost. Tartózkodom, egy majd ellene megy, így nem kell elfogadni. Mi az hogy ez gyávaság? Ez önvédelem! És ez egy érték a képviselőnél, főleg a kormánypárti elvárás szerint. Nem gyáva, csak nem tud dönteni, és fél. Még érthető is lenne az álláspontja, ha tudna mellé érveket hozni, és nem csak a felelősséget elhárítani magától. Meg akkor így a zseb is kilátszana, az pedig sok képviselő nem szereti.

Ez a gyávaság biztos nem csak a szép Kis- Duna parti városra jellemző. Biztos nem ez az egyetlen hely, ahol a helyi hatalom nem akarja a lakossággal megosztani annak pénzének elköltését. Van még számos olyan hely az országban, ahol az önkormányzat úgy gondolja, neki mindent lehet, és ne szóljon bele senki abba amit cselekszik. Főleg ne legyen nyilvános amit tesz. Ezt nevezi a köznyelv a más farkával való csalánverésnek, de így még az esélye sincs meg senkinek a saját lakóhelyén történő dolgok ellenőrzésére. Egyszerűbb egy törvény, vagy el nem fogadott rendelet mögé elbújni, mint normálisan vezetni egy közösséget, és annak érdekében cselekedni. Nehéz beismerni a hibát, de néha nehezebb megelőzni mert akkor közben kiderülne az alkalmatlanság. Még nehezebb tisztességesen gyakorolni a hatalmat azok érdekében, akiknek a szolgálatára felesküdött a képviselő. Még mindig az egó az első, és a zsebben levő lóvé. BANDITA.

Címkék: gyáva átláthatóság Fidesz Zugló Ráckeve

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr927212367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

miért 2015.02.24. 22:28:49

Pedig ezeket a droidokat Ráckeve polgárai választották meg, magukra. És a város dicsőségére...
süti beállítások módosítása