Sajnos mostanában kicsit több időm van ülni a klaviatúra előtt, és összeesküvés elméleteket gyártani. Hiába, szegény ember akar dolgozni, de ha a törvény engedi is, az időjárás csökkenti a lehetőségeket. A törvényről most nem beszélünk, az időjárásról megint nem. Egyiket sem tudom befolyásolni, így kár rajta emészteni magam. Inkább egy kicsit írok valamiről, ami régóta bennem van. Hír Tv .Mint a kormány hivatásos szócsöve, nem mulaszt el egy percet sem a dicső tettek közvetítésére. Sokat gondolkoztam már rajta milyen is lehet a független újságírás, de rájöttem, abból nem élnek meg akik művelik. Legalábbis elég szerényen. Tegnap volt egy bejátszás, az MLSZ elnöke beszélt ízes magyar nyelven. A személye nálam sok kérdést vet fel. Csányi urat mindenki ismeri. Mindegy milyen megközelítésben, de valamit nagyon jól csinál, hiszen meghatározó tényezővé nőtte ki magát az országban. Olvastam az életrajzát, és kicsit figyelgette is az ember mit tesz a reá bízott vállalatokkal. Kezdte ugye az OTP-vel. Mikor oda került, egy országos hálózattal rendelkező pénzintézetet kapott, ami mindenhol jelen volt, és szinte egymaga uralta a piacot. Be kellett engedni másokat is, de nem sokan maradtak. Csányi, a kort meghazudtolva nem lerabolta, hanem elkezdte fejleszteni a bankot. Ez kétségtelenül előnyére is vált, hiszen azóta is sikeres, sőt terjeszkedésében, felépítésében más lett, mint amit egy magyar vállalattól megszoktunk. Erős piaci pozíciókat tudhat magának, folyamatosan fejlődik. A pályára állítás nem volt kis munka. Csányit nem igazán láttuk egyik kormány, vagy párt közelében sem, függetleníteni igyekezett az általa vezetett intézményben minden politikai befolyást. Nagyon jó szakembereket alkalmazott, akik jól is teljesítettek az ő irányításával. Egy cseppet sem irigyeltem a jövedelmét, amelynek minden forintjáért megdolgozott. És elkezdett terjeszkedni is. Mint magánember, ha jól emlékszem, először egy villányi pincészetet vásárolt meg. A kapcsolati tőke már itt is kezdett hasznot termelni. Ha megkérdezik, honnan volt rá pénze, szerényen mondhatta: kérem , dolgozom. De ez csak ugródeszka volt. Lábjegyzetekből kiderült, már a MOL igazgatótanácsában is benne van. Sokrétű tud lenni az ember, ha ennyi mindenre figyel. De az üzlet mindenhol egyforma, profitot kell termelni, és kész. Ha ezt úgy teszi valaki, megadja az irányt, és a megfelelő emberekre bízza a végrehajtást, biztos a siker. Neki meg lehettek az emberei, mert virágzott minden. Továbbra is ellenállt minden politikai nyomásnak, ami a pártok részéről érte, maradt egy sikeres magánember, aki hirtelen feltűnt a leggazdagabbak között. Terjeszkedni kezdett az élelmiszeriparban. Az ő világukban a pénz értékét kicsit máshogy nézik, főleg azt honnan jön. Ezért fordulhatott elő, hogy ügyesen lavírozva, szinte láthatatlanul is stratégiai élelmiszer ipari vállalatokat szerzett meg. Mindegy melyik politikai erő volt hatalmon, neki nem esett bántódása, még ha vásárolt is valamit. Egy időben figyeltem milyen támadások érnek egy bizonyos Forrás Zrt-t. A tulajdonosa erősen baloldali kötődésű volt, és nagy területeket, cégeket birtokolt, melyek állandó támadások kereszttüzében álltak. Valahogy az csak széljegyzet lett, mikor Csányi ettől a cégtől megszerezte a Pick részvénycsomagját. Nem közvetlenül, de a papír mindent elbír, és elárul. És ez már egy folyamat volt. Húsipari, tejipari cégek kerültek más tulajdonosi körhöz. A kuszaság jellemző volt, mint ahogy a csönd is. Lassan-lassan egy egész kis birodalom alakult ki. Az értékét, csak az éves leggazdagabb listából tudhattuk meg, ahol mindig egyre feljebb jutott. Már az sem volt titok, hol és mennyi a részesedése. Minden pozícióját megtartotta, és csinálta. Személye volt a garancia a biztos sikerre. Erről lehet kicsit másként vélekednek azok a cégek dolgozói, ahol csak a piacot akarta megszerezni, és a dolgozókat nem. Azok nem számítanak. A birodalom szépen fejlődött. Mint kívülálló, és csak híreket olvasó ember, annyit vettem észre az egészből, Csányi úr mindig ott van, ahol éppen nagy történések vannak. Továbbra is független volt a politikától, ő üzletember. De ezt is jól csinálta, szerintem több vasat is tartott a tűzben. Emberileg nem ismerem milyen, és nem valószínű valaha is együtt üzletelünk, de hallottam egy érdekes sztorit róla. A valóságtartalmáért nem kezeskedem, mert csak azt ismerem aki elmondta. Késő éjszaka Csányi úr a villája kapuja előtt teázott, két testőre közt. A külső biztosítója, aki a hideg éjszakában egy kocsiban ülve vigyázta az álmát, kiszállt, és köszönés után azt merészelte mondani, milyen jó is a forró tea ilyenkor. A válasz erre az volt, miután a megszólított kiborította a teát: Az én teámból nem ihat akárki! Az elmondás szerint, jók voltak a testőrök, idejében lefogták a kérdezőt. Azóta sincs gondja, el tud e helyezkedni a vagyonvédelemben. Az összefonódások beindultak. Lett egy alapítvány is, ami támogat, mértéke mindenki előtt ismert. A nagyvállalkozók már nem is tudták megkerülni Őt, mindenki vele dolgozott. A vagyonvédelmét a mostani belügyminiszter cége látta el, az építkezéseihez bevették az ország legsikeresebb építőipari cégébe, és még tulajdonrészt is vásárolhatott.Szépen fejlődött az úr. Már szinte nem volt olyan lehetőség, amit nem neki ajánlottak fel először. Most már a politikusok is keresték. Más magyarázat nem lehet, hiszen ha eddig megvolt nélkülük, ezután is boldogult volna. De szerintem ő ettől már tovább lépett. Keresték őt eddig is, és ő is kereste őket, de most nála van a síp, nem megtesz dolgokat, hanem megmondja mit kell tenni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, mi az ami elég lenne, hiszen csak mi egyszerű emberek elégszünk meg azzal amit elértünk, a vágyaink, céljaink is behatároltak, ezzel szemben van olyan szint ahol már semmi sem elég. Mindegyikből a legjobb és a legnagyobb kell. És kizárólag egyedül, senkivel nem osztozva. Ennek is van előnye, de az véges, és van egy hely ahová nem is lehet elvinni. A tetteket pedig a környezet, és a történelem fogalmazza meg, a megfelelő jelzővel. Na, kicsit elszaladtam. A bejátszásban elhangzott, amit mint az MLSZ elnökeként mondott, fejleszteni kell a magyar focit, új stadionok kellenek, meg kell szüntetni a rendbontást, a visszaéléseket. Ezeket már húsz éve hallom. De miért most kellenek ezek a szabályok? Vagy csak az ember kellett aki kimondja? Ha belegondolunk, a válság kellős közepén a legjobb építkezni. A munkanélküliek tömege rendelkezésre áll, ők a legolcsóbbak. Véletlenül van építő cég, aki már szerintem meg is nyerte a tendert, és van törvény, ami az olcsó munkaerőt engedelmessé, és még jobban kihasználhatóvá teszi. És van egy ember, aki ezt nemhogy előre látta, de részt is vett a kialakításban. Ha jól számolom, Csányi úr sok cégben tulajdonos és vezető, van alapítványa is. Hirtelen eszébe jut, mikor a grundon rúgta a rongylabdát, és segíteni akar a szegény magyar focin, mindezt a sok egyéb munkája mellett. Valahogy kételkedem ebben az egészben. Vagy csak nem értem. Aki érti, az magyarázza el nekem.

Nem tudom ki hogy van vele, de egyre kevesebb híradót nézek. Valamilyen oknál fogva tele van krimivel, erőszakkal, balesettel. Mikor volt a nagy médiatörvény, akkor valami olyasmiről is szó volt, egy híradónak mennyi hírt, és milyen százalékban kell tartalmazni. Nem emlékszem már pontos számokra, de mostanában, egy gyenge horror film is megirigyelheti azt a vért, és szörnyűséget ami a híradóban feltűnik. Kevés az igazán fontos hír, és azok is szűrve érkeznek. Nagyon egyoldalúan megszűrve. Ezen már meg sem lepődöm, hiszen naponta tapasztalom, mennyire nem veszik figyelembe az emberek véleményét, azt pedig, hogy egyáltalán reagáljanak már nem is várom. A cinizmus olyan fokára ért el a kormányzati kommunikáció, amit eddig az iskolában negatív példaként hoztak fel. Csak arról beszélnek ami nekik jó, és azt is úgy, ahogy nekik jó. Miért is gondolom, egyáltalán figyelnek rám? Így nyugodtan leírhatom azt amit gondolok, úgyis csak az emberek olvassák, az írásoknak, gondolatoknak nincs semmi hatása a változásra. Olyan pusztába kiáltott szó az egész, bármilyen nagy ember, híres újságíró is teszi, ha ellenvélemény, akkor a szőnyeg alá söprik. A saját verziójukkal már más a helyzet. A rendszerváltás óta megszoktam, hogy amit politikus mond azt nem fogadom el. Ez lehet magyar sajátosság, vagy az én egyéni felfogásom, valahogy nem hiszem el amit mondanak. És ahogy mondják. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem feláll a szőr a hátamon, mikor valami rossz dolgot akarnak letolni a torkomon, és elintézik annyival, csak az ízét mondják meg. Miért kellene elhinnem valamiről, hogy csokiízű, ha érzem, és tudom, hogy emberi ürülék.Csak azért mert mondják. A csokitól nem hányok, de ettől a maszlagtól, már a meglátáskor rosszul leszek. És még mosolyognak is. Tegnap néztem egy tudósítást a Bálványosi szabadegyetemről, vagy valami ilyesmiről. Valahol rémlett, már régóta van ez a jambori, de különösebben nem hozott lázba. Olyan kirakatnak tűnt az egész, mint amikor egy politikus úgy tesz, mintha érdekelné a véleményed, közben azon jár az esze, melyik potya fogadásról marad le, ahol ingyen van a szóda, mert a whiskyt már te fizeted, csak még nem tudod. Szóval mondja a nagy okosságait, veregeti a vállad, ígéri, majd felhív. Huszonöt éve így ráznak le a csajok, ha nem vagyok szimpatikus nekik, sőt udvariasan ezzel a módszerrel küldenek el anyámba. Mégis tegnap, valami olyasmit hallottam ami kicsit megállított a mindennapi betevő megszerzéséért folytatott gigászi harcomban. Nem idézem szó szerint, de valami ilyesmi volt. Az EU kénytelen volt elfogadni a magyar gazdaság ilyen átalakítását, még ha nem is tetszett neki, mert elfoglalták a belső bajai, és rájöttek, ez olcsóbb, mint kisegíteni, vagy eurómilliárdokkal talpra állítani a magyar gazdaságot. Lehet nem pontos az idézet, de nagyjából valami ilyesmi volt. Azért, amíg az a fiatal srác ilyen frappánsan fényezte saját magukat, pár dolog átvillant az agyamon. Férfi létemre erre nyugodtan hivatkozhatok, és még politikus sem vagyok így tudok gondolkodni is. Az elmúlt fél évben mi voltunk az EU soros elnöke. Távozásunkat vastaps köszöntötte. Döntse el mindenki ez minek szólt. Mi felügyeltük az Eu-ban levő történéseket, célokat tűztünk ki, azokat próbáltuk megvalósítani. Na ez így baromság, nekünk ehhez semmi közünk nem volt, dicső politikusaink tették amiről úgy gondolták meg kell tenni. Mi csak figyeltük a kijelzőt, és láttuk a gong megmentette a kiütéstől a delegációt. Mert volt belső baj rendesen. Ennek egy részét mi okoztuk, holmi médiatörvénnyel, új alkotmánnyal, valami hihetetlen rossz kommunikációval. Vezényeltünk mi mindent, közben arra is kellett figyelni, az itthoni történések miatt ne legyen az elnökség vesszőfutás. A soros elnökség másfelé figyelt, amíg itthon többé kevésbé végigvitték a változtatásokat, ami nem mindenhol aratott tetszést. De könyörgöm, a vezetés ránk volt bízva! Saját magunkat kellett volna seggbe rúgni, ha valamit nem jól csinálunk? Elterelődött a figyelem? Saját magunkról? Már én sem értem. Közben volt, van egy háború a szomszéd földrész közeli országában, ami szintén befolyásolt egy pár dolgot. A magyar alkotmányt biztos nem. Vagy a törvénykezés folyamatát. A vége az lett, megdicsérték saját magukat, mert véghezvitték amit akartak. Beismerték a szabálytalanságokat, és a rosszallást, de ennyi. A lényeget azonban kifelejtették. Az egész " végrehajtás" nagyon egyoldalú volt. Onnan, hogy nemcsak az Eu-ból érkező bírálat, de még a hazai ellenvélemény sem befolyásolta az akaratátvitelt. Senki és semmi nem akadályozta a cinikusan korlátozó, emberektől független törvényalkotást. Minden pont úgy történt ahogy tervezték. Az ellenvélemény nem számított, mindig nekik volt igazuk, aki mást mondott az volt a bohóc, meg a hozzá nem értő, mindenbe kötözködő hülye, akit fel kellett pofozni. Elérték amit akartak. A térképek átrajzolva, jogok korlátozva, választás lezsírozva, az ellentmondok közmunkára ítélve. Ez még nincs, de addig hátha éhen hal sok ember, így nem kell őket felügyelni. Egy kicsit elkalandoztam az elhangzott mondatok értelmezésétől, de én azt vettem ki belőle, úgy igazán tudták nemi jó amit tesznek. Nem jó az embereknek. Nem is ez volt vele a cél. A cél , a minél nagyobb mozgáslehetőség biztosítása a befektetőknek. Így nekik garantálva lesz a profit. Ha ugyanennyi energiát fektettek volna a hazai befektetés, és fogyasztás elősegítésére, nem kellene vernem a klaviatúrát. Így kell. Szép példát kaptam abból milyen is nem akarok lenni. Lehet éhen halok, de az biztos az idén sem megyek nyaralni, ne reggel nyugodtan nézek a tükörben, és mondom magamnak: Menj, edd a zsíros kenyeret, mert neked idealistának kell lenned, és hinned kell a jóban. Ígérem, nem sírok. És nem írom alá: álamfő.

Valahogy meg kell élni a mai világban. Ha nincs munkád, nincs választásod, nincs ismerősöd, előbb utóbb be kell kopogni egy nagy cég ajtaján, és felajánlkozni, abban a hiszemben, ez a megoldás. Nagy vállalat, nagy bevétel, Szigorú szabályok, de el kell magad tartani, és vállalsz mindent, abban a  tudatban, most sikerül. Már a felvétel során óriási lehetőségek villannak a szemedbe. Keményen kell dolgozni, az igaz, de itt egy nagy "családra" lelsz, ami gondoskodik rólad. Legalább is a felvételi tájékoztató során ilyesmit sugallnak neked. Ha túljutsz ezen a fordulón, ami néha egy nemzetbiztonsági ellenőrzésnek felel meg, és bekerülsz ebbe a "család" nevű csapatba, kicsit mellbe vágnak a többi, már ott levő  családtagtól kapott infók.

Sok esetben magam is túl voltam ezen a lépcsőn, és bele kezdtem a "karrier" építésébe. Ahány cég, annyi szemlélet a munka frontján, attól függően, melyik az a földrajzi hely, ahonnan a cég származik. Volt európai, japán, az USA, és még jó pár  vállalat, aki ide települt, és elhozta a "jólétet. Egy azonban közös volt mindegyikben. A vezetői réteg, a saját országból jött, de kellett nekik a hazai alapanyag is, így  létre jött egy másik, talán árnyék hatalomnak nevezhető, igaz magyar emberekből álló, végrehajtó csoport, aki kiszolgálta a profitot. Mert a végső cél a haszon volt, minden esetben. Ezek a cégek, nem  arról híresek, önzetlenül adnak, az a fő jellemzőjük, költséghatékonyan minél nagyobb profitot szerezzenek. Saját országukban jól alkalmazták a munkamódszerüket, de talán az ottani dolgozók, vagy okosabbak, vagy többet tudnak már nálunk, kicsit más rendszer szerint vannak értékelve, és főleg megfizetve. Ők talán már előrébb vannak a táplálkozási láncban, vagy többet tudnak náluk, de az is lehet, ott már nem tud  ugyanaz a cég több hasznot kitermelni,  mert a saját népe elkéri a neki járó részt a termelésből. Keresni kell olyan helyet, ahol még fejletlenebb a civilizáció, az  emberek megelégednek kevesebbel, és a törvény lehetővé teszi a  munka elvégzése során minél kevesebb jusson az azt elvégzőnek. Ehhez viszont partnerek kellenek.

Belépsz a céghez, és mi az első amit tapasztalsz? Magyarul beszélnek hozzád a főnökeid. De van bennük egy bizonyos távolságtartás. hiszen ők már régóta ott vannak, és már tudnak valamit amit te még nem. Befogadnak, mert szükség van rád, és valakinek el is kell végezni azt a munkát, amiből a vállalat fent marad. Látod magad előtt a szép jövőt, hiszen ezek a drága jó emberek is így kezdték mint te, és sugallják neked, előtted is ilyen lehetőségek vannak. Hiszen a "gazda", rajtuk keresztül irányítva, neked is meg fogja adni a lehetőséget.Légy ügyes, dolgozz sokat, figyeld a főnököt, és legyél hozzá lojális. Te pedig, vagy utálod már az egészet, vagy egyszerűen csak kellő fenn tartással állsz neki a  dolognak. Utálod, mert aki ezt mondja, arról időközben kiderül, nem is a munkája által került be mint vezető, hanem egy játszma részeként valakit ismerve, egyszerűen kiszolgálja a rendszert. Sosem azt mondja, dolgozz értem, azt mondja dolgozz, mert a cég ezt mondja. Ha tudod ki miért van ott ahol éppen lennie kell, és ki kihez tartozik, döntened kell. Vagy beszállsz valaki mögé, és igyekszel a nyelvednek helyet keresni az illető alfelén, vagy idealizmusból abban hiszel, neked ez a munkád által is sikerülni fog, a nyelvkoptatást elkerülve. Az utóbbi nem valószínű. Be kell lépned valamelyik holdudvarba, vagy maradsz ahol vagy. Esetleg lelépsz az első adandó alkalommal.

Elég régóta végzed már a munkád. Okosabb is vagy az átlagnál. Ezt mondjuk célszerű elhallgatni, mert akkor "maneger" lennél, nem egyszerű termelő, végrehajtó gép. Nyomod ezerrel. Tudod ki kihez tartozik, és ki van, ki ellen. Ezek hasznos dolgok, mert állást kell foglalnod, ha hosszú távra akarsz berendezkedni. Nem igazán fejted ki a véleményed, mert az sok estben káros, olyan mint széllel szemben kisdolgot végezni. Látod a problémákat, sikeresen meg is oldod, mert te tudod a legjobban csinálni az adott folyamatot. Mondjuk ez a bérjegyzéken nem látszik, de a főnököd azt mondja, tanulj még, és lesz ez jobb is. Újabb kétség. Vagy hiszel neki, vagy lelépsz. Saját tapasztalat szerint, MENEKÜLJ!!! A munkamódszerrel,  a rendszerrel nincs semmi baj. De emberek működtetik akiknél nem az elvégzett munkád minősége számít elsősorban, hanem a lojalitásod. Itt is  veszélyben vagy, mert ha jól dolgozol, nem szívesen engednek el magasabb beosztásba, mert akkor új ember kell a helyedre, és addig amíg betanul, csökken az eredményesség. Ilyenkor hivatkoznak vállalati érdekre, vagy egyszerűen nem hivatkoznak semmire, csak egy  ismerősük kerül az általad áhított pozícióra, aki bár nem okosabb ,vagy szebb tőled, van egy vitathatatlan előnye. Ismer valakit, és régen azzal együtt sörözött. Te meg nem iszol. Hát ez szívás. De te még kitartasz. Felismered, milyen célok mozgatják a főnökeid. Mindig hivatkoznak egy magas beosztású vezetőre, aki már látomásaidban félisten, annyira dicsérik, hiába látod ugyanolyan embernek mint te vagy. Ha túlnézel rajta, egy hivatkozást látsz csak, aminek segítségével, szinte beállítanak a sorba, hogy ne kelljen maguknak problémát okozni veled, aki akarsz is valamit, mert az említett idealizmusból elhiszed a saját boldogulásodra, magadnak írt utat. A külföldi vezetők, akik még a nyelvet sem beszélik tudnak ezekről a dolgokról, de őket csak a számok érdeklik. Te csak egy csavar vagy, ami pótolható, és erre a pótlásra a drága magyar vezetők azonnal hajlandók, ha egy kicsit is veszélyben érzik magukat. Akár még azáltal is  veszélyben vagy, ha felismerik, simán okosabb vagy náluk. Ilyenkor a vállalat érdekeire hivatkozva, simán kitesznek, mert veszélyforrás vagy rájuk nézve. Hallottad a felvételikor a személyzeti osztály figyeli a fejlődésed, és elősegíti az előmeneteled. Ezt gyorsan felejtsd el, ha nincs szponzorod. Meglátásom szerint a "HR" lealacsonyodott az ítélet végrehajtó egyik állomására. Simán kitesz az utcára, ha valaki ezt kéri. Nem tudja te ki vagy, nála csak számmal szerepelsz. Sajnos ez is saját tapasztalat, de talán van olyan cég ahol ez nem így működik. Ha van kérem szóljon, azonnal jelentkezem. Rendesen elkalandoztam, de sok mindent láttam a saját szempontjaim szerint a cégeknél, és meglehetősen rosszak a tapasztalataim. A drága jó pozícióba került emberek, mereven fogják beosztásukat, azért szinte mindenre hajlandók, az általuk gondolt anyagi biztonság miatt. 

Lehet azonban én tévedek, és valóban alkalmatlan voltam a munkafolyamatok elvégzésére, nem hoztam azokat az eredményeket amik az ilyen vállalatnál elvárhatók. Nem mentegetőzni akarok, de láttam a számokat, amiket én csináltam, és még arra is vettem a fáradtságot, ezeket összehasonlítsam más, hasonló ember eredményeivel, akik csak földrajzilag voltak más országban, a kenyéradó ugyanaz volt.Ez a kenyér pedig kicsit nagyobb darab tőlünk nyugatabbra, és ezért esetenként nem is kell annyi mindent megtenni. Lehet a te munkád is hozzájárul ehhez az állapothoz? Itt is el van ásva egy kutya.Arról nem is beszélek, cégen belül is tisztába voltam az eredményeimmel, és nem nagyképűségből mondom,  de a legjobbak között voltam mindig. De vagyok akkora hülye, még hiszek benne,pusztán a hozzáértés elég. Pedig simán átgázolnak rajtad, és teszik ezt az ő elmondásuk szerint a vállalat érdekében. Tudod, hogy neked van igazad, tudod, hogy jó vagy, de simán eltaposnak, mert nem állsz be a sorba, és nem vagy hajlandó megalkudni magaddal. Ilyenkor rövid úton véged. Harcolhatsz magadért, talán eredményesen is, de a kialakult sikeresen működő "magyar" vezetők összefonódásával nem tudsz megküzdeni. Pontosabban megtudsz, és neked van igazad, de éhen halsz, és az erkölcsi elégtétel nem egyenlő a munkád ellenértékével. Sok esetben egyszerűen lelépsz, és újra kezded, egy másik hasonló cégnél, bízva  szebb jövőben, vagy egyszerűen elfogadod a sorsod. Sokan teszik ezt, ÉN leléptem. Küzdöttem amíg értelmét láttam, de ez rövid idő volt. Mondjuk ez is években mérhető. Elégtételt pedig az jelentett, ha úgy éreztem átgázoltak rajtam, mosolyogva vettem a kalapom, elnézést kértem a lázító viselkedésemért,és megígértem legközelebb butább leszek. Megköszönve a tanultakat, ígérve azt,  megpróbálok emberi értéket tenni a gépezetbe, amely egyenlőre esélytelen, semmit nem feledve, lelépni. 

Pedig akik ezt teszik tőlem nincsenek biztonságban. Bunkóság, de ha ők ezeket az elveket vallják, akkor számítsanak a következményekre. Tegyék a dolgukat, éljenek, bulizzanak, legyenek könnyű álmaik. Pedig csak a hegyek nem találkoznak. Legalább is a mondás szerint. Senki után nem megyek egy lépést sem, de volt hogy ismét keresztezte utamat az ilyen ember. Nem mondom jólesett, ha felemlegettük a régi időket.Volt akit munkához segítettem, mert időközben ő is áldozat lett, csak akkor erre nem gondolt. Volt aki gondosan elhelyezett bal-jobb-bal kombinációt kapott kézzel, egy laza térdsöprés után, és gondosan leköpve, ott lett hagyva a jótékony ájulásban, melyből felébredve, biztos igazságtalannak tartotta a kezelést. Én nem. Ha azonban egyszerű iróniával fűszerezett , nagy nyilvánosság előtt kapott egy jellemzést, amely nem szűkölködött a negatív  jelzőkben, az nem jelentette azt megúszta a nyolc napon túl tartó gyógykezelést. Ezek a dolgok nem felejtődnek el.

Végezetül talán annyit tennék hozzá, nem igazán mindig az a hibás aki megteszi veled a rossz dolgokat. Most olyan világban élünk, ami így működik. és idő kell amíg újra lesznek emberi értékek. Addig sem szabad hagyni magát az embernek, és keresnie kell a számára megfelelő utat. Én is ezt tettem. Tegye mindenki azt, amit jónak lát.

 Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Valahogy ez jellemző a mostani állapotra. Az ötvenes évek örök érvényű mondása, eléggé jellemző most mindenkire. Kezd az ember szkeptikus lenni. A 2/3-al mindent lehet, csak megváltoztatni nem. Egyenlőre. Több mint egy éve történnek a gyökeres változások, és valahogy nem látszik, mire megy ki a játék. A kormánynak nyolc éve volt, hogy ellenzékként felkészüljön a változtatásra. Meg is tesz mindent érte, de valahogy nem érzem ettől jobban érezném magam. Számtalan kritika, elégedetlenségi megmozdulás, figyelem felhívó demonstrációk sorozata nem tántorította el a döntéshozókat az általuk kijelölt útról. Hiába a rengeteg kritika, minden elképzelésüket véghezviszik. Teszik ezt a választók nevében, már az ő kommunikációjuk szerint. Nagyon nehéz helyzetben vették át az országot, válság és létbizonytalanság kellős közepén. És elkezdték a reformokat, amire felhatalmazza őket a választás. Ez fájdalmas lett elég sok embernek. Az elődök legalább kimondták, ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Most azonban olyan érzésem van, a választók kúrták el. De nagyon. Számtalanszor számon kérték a választási ígéreteket, ami épeszű ember szerint, már akkor teljesíthetetlen volt, de ezzel szemben egész más látszik megvalósulni. A nyolc év alatt sikerült létrehozni egy olyan pártformulát, ami már tudta, hatalomra kerülésekor nem hogy belső ellenzéke, de még ellentéte sem lesz. Minden egy emberen múlik, aki ezt ügyesen felépítette, és nem tűr ellentmondást.

Kicsit belenézve a változásokba, egy jó előre megírt forgatókönyv szerint zajlik minden. Nincs semmi ami egy kicsit is vitára adna okot a kormányban. Bármilyen előterjesztés, javaslat, azonnal átmegy, semmilyen kritika, picit ellentétes módosítás nem ér el hozzájuk. De írhatnám azt is hozzá. Mert még a kérdés sem merül fel a személyi kérdésről. Hirtelen megvan mindenkinek a helye, beosztása, és aki oda kerül, egyből tudja a dolgát. Nem előzi meg a döntéseket vita, vagy akár egy kis belső ellentét sem. Azonnal mozdul minden egyszerre, és a gépezet teszi a dolgát a legkisebb elakadás nélkül. A felkészülés időszakában ezt jó előre leoszthatták. Nem hiszek a csodákban, pedig sok minden ebbe az irányba mutat. Nagyon igaz a mást mond, és mást tesz szólás, és teheti nyugodtan, első körben minden akadályt elhárított a saját útjából. Az ellenzéket megosztotta, de ez amúgy sem volt számottevő, és egy akaratként elindult az általa választott irányba. Abban már semmi meglepő nincs, ha egy politikus nem tartja be az ígéretét. De lassan már a látszatra sem kell ügyelni, minden a diktatúra felé irányul. És az ígéretek be nem tartásán túl, nekem úgy tűnik, sosem akart a választóknak megfelelni. Átverte őket.

A nagy ígéret be nem tartás hová is vezethet? Alkottak egy csomó törvényt, ami kiszolgáltatja az emberek nagy részét,  de a hatalom megtartásával jár. Mit is értek ez alatt? Minden területen átveszik az irányítást, és a képviselet nem az állampolgár érdekében történik. Sokkal nagyobb dolgok húzódhatnak meg a háttérben az olyan elemi dolgoknál, mint az állampolgár. Felrúgva a szabályokat, a melós nyakába tett kötelet nem lazítják, hanem a nyakán tartva, szinte kéjjel kiszolgáltatják egy magasabb érdeknek. És ez a multinacionális nagytőke. Mert kell a pénz, csak a felvétele történik máshonnan. Ez nem biztos hogy rossz megoldás, de a vissza fizetést csak a munka garantálhatja. Sikeresen le lett az ország amortizálva, gyakorlatilag nagyon kicsi az a szegmens a gazdaságban ami nem a munkaerőre épülve állít elő hasznot. A munka pedig nem válogat, lesz belőle bőven. Behozni is van mit, hiszen siralmasan nézünk ki. Az elmúlt húsz év ami a szabad rablásról szólt, most kicsit átalakul. Irányított rablás lesz. Azon túl, hogy közmunkával kitakarítjuk az országot, rendelkezésére állunk minden befektetőnek, aki valamit elő akar állítani. És tesszük ezt törvényileg garantált olcsó áron, megfosztva magunkat az ellenállás lehetőségétől is. Nyugodt lehet aki idejön, megtérül a befektetése.

Üzenet értéke van annak is, ami a hatalomban levő párton belül történik.  Vagyis nem történik. Fel sem merül személyi kérdés, még a választási színjáték  is ezt mutatja. Mindenki méltat, támogatásról biztosít, és tapsol. A személy kérdése nem is lehet  vita tárgya. Az iskolában már tanultam ilyesmiről, és ha  a történelem valóban ismétli önmagát, akkor ez engem az ötvenes évekre emlékeztet. És nem a pozitív dolgokban. A személyi kultusztól csak az évszázad választ el. A XXI. században, erre ki kell találni egy másik nevet mert az eredeti már foglalt. De ez akkor is az. Erős államot építenek, ami beleszól a gazdaságba, mint tulajdonos, mert elkezdett bevásárolni. Pedig szegények vagyunk. Látszólag. Valakik ezt finanszírozzák. Mert jó dolognak tartják ami nálunk történik. Legalábbis hasznosnak a megtérülés szempontjából. Később még elemezgetek. FOLYT. KÖV.

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a kormány  bírálatát. Nem is nagyon akarok mentegetőzni, és behozni sem a lemaradást. Nem vagyok író, és mostanában a két kezemből kell megélnem, ami nem baj, csak sikerüljön. A nagy meló közben azért figyelem az események alakulását, és van időm gondolkodni rajta mit és miért. Választ nem mindig találok, csak furcsaságokat. Kezdjük az elején.

Visszavásároljuk a MOL részvénycsomagját. Hurrá. Nehogy már egy stratégiai vállalat egy bizonytalan hátterű bank kezében legyen. El sem kellett volna adni, de az akkori kormány valamiért jó üzletet látott benne, a mostani meg visszavette. Csak azt nem értem, mivel sikerült ezt elérni? A demokrácia olyan tiszta helyén, mint Oroszország, semmi sem történik pusztán üzleti szempontból. Arról nem is beszélve, honnan volt pénz rá, mikor mindenhonnan csak a megszorítás, és elvonás van. Ha az eladás is államtitok lett ha minden igaz, a visszavásárlás még jobban az lesz. Az orosz sajátosság szerint mindig egy lépéssel előre gondolkoznak, mint a jó sakkozók általában. Valami más is van itt a háttérben, aminek a valóságtartalmát nem fogjuk megtudni, csak ha olvasunk a sorok között. Nem lennék meglepve, ha a nagyszerű narancs forradalmárok, valami óriási  meglepetést készítettek volna elő. Mert most az államadósságot csökkentjük, és a piacról finanszírozzuk az országot, nem pedig hitelből. Az piac pedig  adok-kapok, és általában mind a két félnek jó. Ha  pusztán pénzből csinálunk üzletet, az előbb utóbb válságot okoz, ha nincs mögötte valós munka. Itt biztos lesz munka is, de azt az egyszerű melós fogja elvégezni, aki már a törvények által is az éh halál szélén lebeg. Vagy megy közmunkásnak, és a nyugdíjból visszahívott rendvédelmis figyeli, hogyan forgatja a lapátot. De legalább olcsón ki lesz takarítva az ország, és kis pénzből fejlesztjük az infrastruktúrát. Amire aztán esetleg rátelepülhet a keleti pénz.

A másik érdekesség ami történt. Ismét nem veszünk fel hitelt, a piacról finanszírozunk. Itt terem  A Kínai miniszterelnök, és vásárol államkötvényt, hitelt ad a magyaroknak Kínában, és bejelenti a fejlesztésben való részvételt. Ugye nem gondoljuk egyik reggel felkelt, és eszébe jutott, van egy csomó pénze, amit el akar költeni, megforgatta a földgömböt, majd rábökött. Magyarország. Na jó, akkor megyek viszek nekik pénzt, mert olyan jó fej vagyok, és ne mondják rám, elnyomom a népem, meg nálunk már rendben van minden, ahogy igaz kommunistához illik. Mégis csak segíteni megyek. Ilyenkor nem számít a pénz szaga. Óriási változások vannak Kínában, mind technológia, mind életszínvonal tekintetében. Azonban a kultúrájuk is a legrégebbi, messze műveltebbek voltak már évezredekkel ezelőtt is, mikor mi még a hazánkat kerestük. Eddig valamiért nem jöttek, ehhez kellett a véletlen. Mert ugye nem voltak előzetes tárgyalások, alkudozás, ígéret, egyeztetés. És bármilyen oldalról nézzük, ők azért kommunisták, még ha a nevükben is, és náluk az igazságszolgáltatás is más. Amit nálunk csinálnak némely magyar politikusok, ott azért simán lelövik őket, és segítő szándékból,még a szerveiket is eladják, mert ugye drága a lőszer. Nem is bánnám kapnák ilyen kivételes esti törvényt az állampapír vásárlás mellé, mondjuk bónuszként. Csak úgy. De ilyenkor nem számít, ha valaki ad, az baloldali, vagy esetleg volt KGB-s, netalán kommunista van a nevében, ami náluk szitokszó. Ilyenkor erről nem beszélünk. Csak arról, ez milyen nagyszerű dolog. Azért megkérdezem: kinek? Valamiért hozza  a pénzt, és vinni is akarja. Ismerve a kínai melósok munkakörülményeit, jogait, remélem azért nálunk az európai, lesz a mérce. A munkabérben biztos nem, arról nem is volt szó, mióta narancs színű az égbolt. Különben is, mi akartuk. Küzdjünk az államadóssággal. Hurrá.

És végezetül, hirtelen megjött az USA külügyminisztere. Persze, ezt is tudtuk, előre be volt jelentve, leszervezve. És  nem azért jött,  mert megkérdezi, mi ez a kínai üzlet? Nem. Megnyit egy intézményt, és el is tűnik. Folyt köv.

 Furcsa dolgok történek a világban. Lebukott az IMF vezetője, aki elég nagy hatalommal bír a világ dolgainak meghatározásában, és talán még rendes ember is. A másik nagy hír ami az EU soros elnöki tisztét betöltő országot érinti, pedig az, hogy ez a kis ország melynek vezetője rendkívül tisztességes, népéért, a nemzetének felemelkedéséért küzdő, országában népszerű karizmatikus politikus, kemény tárgyalások után, melyben bevetette minden tisztességét, politikai zsenialitását, igazmondását, a demokrácia és páratlanul korrupciómentes Oroszországtól korrekt alku keretében visszaszerezte a stratégiai magyar MOL vállalat hajdan galád módon, pusztán anyagi és erkölcstelen előnyök által megszerzett tulajdonrészt. Az egész világ üdvözli ezt a páratlanul tisztességes, egy nép felemelkedését segítő, önzetlen gesztust. Azonban a valóság kicsit más. Időt fáradtságot nem kímélve utánajártam a valóságnak. A forrásaimat nem feddhetem fel, de egy olyan ország állampolgárának hinni kell, amelyiknek vezetői hazájukban nagy népszerűségnek örvendenek, és az igazmondás, és szerénység grál lovagjai. Nézzük a tényeket:

A világ vezető titkosszolgálatai nagyarányú összeesküvést készítettek elő az IMF elnöke ellen. Be szerették volna bizonyítani, hogy az elnök évekig hibás döntések sorozatával, országokat hozott pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetben. Sikeresen kiderítették, hogy iskolái diplomáit egy közép-európai ország Duna parti fővárosának piacán vette, ahonnan látszik a Gellért hegy nevezetű képződmény.

Egy feltörekvő, ásványokban gazdag, korrupciómentes Kelet-európai ország demokratikus vezetője hirtelen rájött, tisztességtelen amit tett Magyarországgal, és a Kreml-ben tartott sebtében összehívott kormányülésén meggyőzte a még korrupcióban, és milliárdokban fetrengő, vodkaivó honatyáit, ez nem tisztességes egy olyan országgal szembe, amelyik a világ következő nagyhatalma lesz annak vezetője szerint. Ezt ki merte jelenti, hiszen mind a ketten a népükért dolgoztak, és csak annak az érdekét nézve, erejüket arra fordították ami választóiknak jó.

A világ többi része azonban még meg akarta hagyni az IMF vezért a helyén, mert ők ugye nem demokratikusak, és náluk burjánzik a korrupció, és sosem tartják be az ígéreteiket a választóknak.Ezzel szemben állt ez a két nemes ember, és volt egy tett amit végre kellett volna hajtani, ami minden szempontból tisztességes, és a két ország választóinak érdekeit szolgálja.

Igen ám, de a magyar államfő annyit költött már az ország lakóinak boldogulására, életének jobbá tételére, hogy jelen állás szerint, csak munkanélküliekkel tudott volna fizetni, mert abból rengeteggel rendelkezett. A másik fél ezt el is fogadta volna, bár ebből neki is volt elég, de így megoldották volna a Budapesten épülő 6-os metró építését, amivel jól jártak volna. Azonban az orosz fél mégis inkább készpénzt kért. Az pedig ugye nem volt, és a magyar fél egy ilyen IMF vezérhez mégsem fordulhat holmi magas kamatú hitelért.. Saját polgárai  éppen a korábbi csúnya politikai vezetők által felvett hiteleket fizetik vissza,amit ez a lumpem IMF vezér rájuk kényszerített, és még enniük is kell. De azért annyira még nem éhesek,  hogy ne lássák be ez a vállalat átadás nagyon fontos. És megtörtént a csoda.

A világ ámulva látta az IMF vezér letartóztatását. Az igazságot nem tudta senki, mindenki szexbotrányról beszélt. Pedig a valóság más. Az a magát afrikainak valló szobalány, akivel állítólag az erőszak történt, nem is létezik. Ez egy verzió a média számára, akiknek nem lehet felfedni mi is történt valójában. Az igazság az, hogy a magyar államfő megbízottja kereste fel ebben a hotelszobában ezt a korrupt IMF vezért, és nem hitelt próbált tőle kérni, hanem a magyar nemzeti kincsnek számító jelképet, a narancsot próbálta neki eladni jelképes áron, biztosítva annak visszavételét is jelentős haszonnal, és az így keletkezett többlethaszonból akarta megvenni a magyar olajvállalatot. Az IMF vezér nem értette ennek közgazdasági lényegét, és a magyar-orosz tranzakció kizsákmányolómentességét, és nem ment bele. Képes volt még azt is kijelenteni:"EZ A NARANCS ROHADT" Ezt a verbális kijelentést értelmezték aztán orálisnak, és mivel tudta mindenki honnan az IMF vezér diplomája, az emelt hangnem miatt erőszakosnak is titulálták. Mivel a háttérben két ország tisztességes vezetője húzódott meg, a világ közvéleménye ezt nem tűrhette. Az eredményt mindenki tudja.

Végezetül csak annyi, a "MOL VISSZAJÁTSZÁS" fedőnevű akció végül is sikerrel zárult, a két vezető önzetlensége miatt, és a gonosz IMF vezér megkapta méltó büntetését. Aki mást hall, vagy másra gondol, vegye figyelembe,a fenti érveket, és következtetéseket.

És nincs vége a két hős kalandjainak.Folyt Köv.

 Miniszterelnök Úr!

Mit művel már megint felháborító! Miért akar ebből a kevés táppénzből is még elvenni. Ön vallásos embernek mutatja magát, ha igazán az lenne nem tenne ilyet mert tudná,hogy az időseken, betegeken, szegényeken segíteni kell nem pedig elvenni tőlük azt a keveset is amennyiük van.Persze nem kell ehhez vallásosnak lenni ezt mindenki tudja akinek lelke van. 

A táppénzről a változások sajnos személyesen engem is érintenek.Eddig még nem irtam a páromról. Három éve vagyunk együtt, túl vagyunk egy-egy rossz házasságon, és mindkettőnknek már a B oldal forog. Csóron jöttünk össze mert nem vagyunk egy lehúzósak, és minden maradt az exeknél. Hitelt vettünk fel, és nagyon sokat dolgoztunk napi l2-l4 órát, kevés pénzt adtak épp hogy eddig is megéltünk valahogy.

Tavaly kiderült, hogy a párom hepatitis C fertőzött. Fogalmunk sincs mikor és hogy szedte össze, de sokkot kaptunk.Nem lehet beteg ,mert akkor mi lesz velünk, de ez nem egy nátha amivel nem kell foglalkozni.Újabb vizsgálatok kimutatták,hogy a virus miatt 3 cm rákos daganat lett a máján. Újabb sokk, műtét, és a cél a mielőbbi gyógyulás.Közben a számlák ugyan úgy jöttek minden hónapban  a hitelt is fizetnünk kell és most már a gyógyszerekre is költenünk kell,abból a táppénzből ,ami hideg vízre sem elég.

Januárban elkezdték a kezelést a vírusra. Rengeteg gyógyszer, heti egy injekció nagyon erős mellékhatások nem kivánom senkinek.Ez a kezelés l-2 évig is eltarthat. Az első félév vizválasztó mert vírusszámlálás lesz, és ha nem csökkennek a virusok kellő képpen akkor megszüntetik a kezelést mert nem hat a gyógyszer úgy ahogy kéne, akkor meg minek . Lesz majd másik gyógyszer 1-2 év múlva ami talán jó.És addig? Vagy addigra már nem is lesz rá szükség mert nem lesz kinek beadni így is lehet spórolni.Nagyon bízunk az orvosokban, akiknek nem tudok elég hálás lenni,hogy kitartanak és minden erejükkel próbálnak ebben a béka feneke alatt levő egészségügyben gyógyítani. Köszönet Nekik: Dr.Halász Ilona háziorvos, DR.Görög Dénes, Dr.Makara Mihály és csapata.

Tehát akkor hogyan tovább, vagy marad a táppénz mert hat a gyógyszer, az még l-2 év.Vagy megszüntetik a kezelést lehet menni dolgozni.Igen de hová? Az eddigi munkahely az felejtős, mert nem illik táppénzre menni, mert az ember hamar az utcán találja magát. ÚJ munkahelyekről meg csak álmodozhatunk ez már egyértelmű. Úgyhogy szépen az utcára fogunk kerülni akárhogy is lesz mehetünk kukázni, de közben nagyon kell figyelnünk nehogy lebukjunk mert akkor még jó meg is büntetnek bennünket.Már csak a csodába bízunk.

Úgyhogy Miniszterelnök Úr! Hagyja azt a táppénz és ne elvegyen belőle, hanem tegyen hozzá.Hogy honnan?Hát a saját, és a kollégái zsebéből tegyenek már valamit a közösbe maguk is, ne csak kivegyenek belőle.Aztán meg másra fogják.hogy már megint üres a kassza.Ha meg továbbra is ilyen fantasztikus ötletei vannak mint eddig is, hát akkor inkább mondjon le! folyt.köv.

                

 Ígérem mindenkinek, mindent úgy teszek ahogy nekem jó. A választóknak persze azt mondom lesz ingyen fagyi a gyerekeknek, de ez nem igaz.Aki dolgozni akar annak sajnos fizetnie kell nekem, és az így befolyt összeget magamra költöm. Aki meg akar vesztegetni az előtt mindig nyitva az ajtóm. Ha diszkréten akarja megadom a Svájci bankom nevét, és oda utalhat.

Az államadósságot növelem, és a visszafizetést az állampolgárokra hagyom. Oktatás nem lesz, legfeljebb az én beszédeimet kell felolvasni a gyerekeknek. Olyan, hogy betegség nem létezik, azt megtiltom vagy nem ismerem el, így nem kell rá költeni. Mindenkinek kötelező értem dolgozni, és ezt széles mosollyal az arcán tenni.

A haverok mindig számíthatnak a legújabb autókra ,sofőrrel, persze az állam pénzén. Munkahelyeket teremtek, de úgy hogy ez csak papíron fog létezni. Mindig az aktuális számot fogom mondani. Ellentmondás nincs, fizetek annak az állam pénzén aki egyetért velem. A befektetők továbbra is használhatják az olcsó munkaerőt, és ezért nekem kell fizetniük. Törvények nem lesznek,mert állandóan változtatom, úgy ,hogy nekem jó legyen.A végrehajtók kizárólag a szóbeli utasításaimat kell kövessék.

A fényképem és szobraim minden településen központi helyen kell legyenek, és meg kell hajolni előttük. Mindig azt csinálom ami nekem jó, és sok hasznom lesz belőle.A határon túliak csak és kizárólag rám szavazhatnak, de más úgysem lesz a szavazólapon.

Ha már eléggé sikerült a hatalmat megszilárdítani, felfüggesztem az átírt alkotmányt, amit az általam választott "köztársasági elnök" mindig aláír /mert ha nem akkor mehet vissza a Tv.be tornázni/ . Nem is lesz  elnök mert spórolni kell, majd csinálok neki egy fontos posztot. Mondjuk ő lesz a helyesírás tanácsadóm. Engem meg nem lehet kritizálni, így azt ír amit akar, és ahogy tud.

A pártokat eltörlöm, kivéve azt aki a szívemnek kedves, és ők dupla költségtérítést kapnak.Ne kelljen kaparniuk. Megélnek az által, hogy engem imádnak, és azt teszik amit mondok. Aki ellen szegül azt a nyugdíjas rendőrökkel vitetem el, már ha lesz olyan aki megéri azt a kort. Kivéve a maffiózó barátomat, aki lehet nyugdíjas, mert nem találtak neki helyet, és az adócsalásoknál mint szaktanácsadó mindig jól jöhet.

A választóknak ígérem csak egyszer kell szavazni, nem akarom őket tovább fárasztani. Megszavaznak, aztán mehetnek a nemlétező munkahelyekre dolgozni. Lesz közmunka, a beszédeim után lehet tapsolni. Ezért sokat nem fizetek, de az is állami pénzből megy. A választás után senkire nem lesz szükség. Nem fárasztom magam a négyévenkénti kampánnyal, és az embereket nem vonom el a  termelő munkától. Mert dolgozni kell, hiszen Európának mi leszünk a  bérmunkásai. Akinek nem tetszik annak is ez lesz. Úgysem hallom meg a másik véleményét, így az olyan, mintha nem lenne.

És ez még csak a kezdet. Folyt. köv.

 

Csalódtam Önben, pedig bíztam, nem is kicsit.

Nagy Imre újratemetésére vissza gondolva emlékszem egy fiatalemberre akiben felfedeztem azt, amire eddig is vágytam.Hittem benne, hogy neki is elege van abból ami eddig volt és változást akar. Azóta eltelt 2O év és rá kellett jönnöm,és tapasztaltam is, hogy nem úgy van az.l. Miniszterelnök Úr azóta másodszor szavaztunk bizalmat, Önre.

Tudjuk sok a tennivaló, az adósság stb stb. Másról sem hallunk csak a megszorításokról.Ok, rendbe van ,tenni kell valamit. Olyan megoldás úgysem létezik, hogy mindenkinek jó legyen. De miért csak a szegény emberektől vesznek el, úgy érzem, hogy 

Ön kettéválasztja az országot És aki a felső tízezerbe, és a politikai elitbe tartozik azokra nem vonatkoznak a megszorítások. Ők többet is és könnyebben adakozhatnának.

Miniszterelnök Úr!

Lenne egy pár javaslatom:csak úgy jófejségből,szálljon le a fellegekből ,és próbáljon meg megélni a minimálbérből a családjával. Vihetné magával a Szíjjárto Úrat, biztos egyből tudná, hogy mennyi a jövedelme ,mert most nem tudja szegény a 7O.OOO,- ft-ra biztos emlékezne. És a Lázár  Úr is mehetne, Ő megmutathatná hogyan kell jól kaparni.   Hátha rájönnének e közben, hogy rossz utat választottak, és amit elgondoltak az a gyakorlatban egész másképp működik. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar elfelejtette, hogy honnan jött, és mi volt ami motiválta, vagy már akkor is csak a hatalom és a vagyon megszerzése volt a cél, csak én gondoltam másképp?Azt meg sem kérdezem, hogy hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével, amikor azt látjuk,és halljuk a médiából, hogy honfitársaink végső elkeseredésükben az öngyilkosságba menekülnek. Pedig nem vagyunk telhetetlenek dolgozni szeretnénk tisztességes fizetésért.

A másik javaslatom, hogy mondjon le, de ne a szegfűs kollégái javára, mert azt már tapasztaltam, hogy az egyik kutya másik eb. Van ott jobb-ik is.

 

 Húsvét hétfő van. A feltámadás ünnepe, ami egy vallási ünnep. Ilyenkor minden ember a családdal, barátokkal igyekszik tölteni az idejét. Sok ember számára aki vallásos, vagy ateista ez egy nagy ünnep, ami egy fontos eseményre való emlékezést is jelent. Hagyománya van ennek az ünnepnek, amely már több mint kétezer éves.Az emberek ilyenkor nem foglalkoznak politikával, de idén ez másképp történik. Elveszik Magyarországon az ünnep vallási jellegét, és ezzel sok embert bántanak meg hitében.De ez ilyenkor nem számít.

Én csak egy egyszerű adózó állampolgár vagyok, aki úgy istenigazából nem is akar politikával foglalkozni. Szerintem az embereknek nem is kellene vele foglalkozni, csak irányt adni neki, mivel teheti jobbá az életüket. Azzal kellene foglalkozni ami jobbá teszi az életemet, és engem segít, amivel ezt elérhetem. Ilyenkor a családdal, az emlékezéssel , a hagyománnyal kell törődni. A húsvét, nekem mint nem nagyon vallásos embernek, a régi és a mostani időkben is a locsolkodásról szólt. Ez ma már nem divat, de sok ember még mindig eljár ismerősökhöz, rokonokhoz. A vallásos emberek ilyenkor egy fontos eseményről, a keresztre feszítésről, és  a feltámadásról emlékeznek, ehhez szólnak az imák. Sokan egyszerűen csak pihennek.És akkor megpróbálják ezt elvenni. Nem kell arról külön beszélni, mi is történt az elmúlt egy évben az országban. Egy éve még senki nem gondolt volna arra, ezt a napot más  töltettel is lehet használni. És a használat most jelen pillanatban kihasználást jelent. Engem mint egyszerű embert azért mélységesen sért, ami ma fog történni. És ami előtte történt, ami ide vezetett az meg egyszerűen felháborít. Elindult valami egy éve, és ma akarnak ennek hagyományt, és ünnepet teremteni. És nem érdekel mit mondanak miért, ez az ünnep foglalt. Nem lehet másra használni. Megpróbáltam én is, de többen jelezték ez vallási, családi ünnep, ne vegyem el senkitől. Meghallgattam, mérlegeltem, és igazat adtam az ellen szólóknak. Nem lehet. Valahogy úgy érzem, minden rendes ember így gondolkozik, és tudja mikor mi a helyes, minek van éppen itt az ideje. És rendes ember meghallgatja a másik véleményét, és el is fogadja azt, még ha nem is ért vele egyet. Először én sem értettem vele egyet mint ateista, ki is akartam használni a szimbólumot, de rájöttem nem tehetem meg. Ez már megtörtént, erre kell emlékezni, a jelen eseményekkel nem szabad párhuzamba állítani ami régen történt. Én elfogadtam ezt.

Azonban ami mostanában történt, azt nem tudom elfogadni. Engem személy szerint is bánt ami történt az elmúlt egy évben. Az pedig az ünnep meggyalázása ami ma fog történni. Ma kell aláírni valamit, ami ellen rengeteg kifogás merült fel, és ráadásul a mai ünnepre hivatkozva ezt szinte vallási köntösbe bújtatva hitelesíteni is pont ma kell. Ha megnézzük az elmúlt egy évet, láthatjuk, ez nem lehet spontán  dolog, sőt, nagyon is tudatosan eltervezett tematika szerint bekövetkező végkifejlet. És nem is lehet megakadályozni, mint ahogy arra sem volt esély, akár a véleményt meghallgassa valaki ellene. Végtelen cinizmus. és az emberek érzéseinek semmibevétele ami a mai nap történik. És meg fog történni, mert a híradások már egy hete erről beszélnek, és élőben közvetítik. Ha valaki mást is akar az ilyenkor nem számít. Ez egy sikersztorinak van előadva, és nincs ellene érv ami meghallgatásra talált volna. Akár hogy  is nézzük, minden az előre írt forgatókönyv szerint zajlik. És párhuzamot is vonhatok az  minden előző történés előtt, ami mostanában történt, mert bármi ellen is próbált az ember ellenkezni, az simán figyelmen kívül lett hagyva. Egy sokak számára szent, és sérthetetlen ünnepen politizálni, nemcsak a pofátlanság netovábbja, de arra kényszeríteni  ez jusson eszembe, és ne a valódi jelleg, már egyszerűen vérlázító. És még az milyen mikor kijelentik, miattam csinálják? Erre már nem is lehet mit mondani.

Ezúton szeretném megköszönni minden  egyes pofátlanul cinikus, vérlázítóan egoista, önmagával eltelt politikusnak, hogy sikeresen elvette az ünnepemet. Azért én továbbra is a húsvétot fogom ünnepelni ezen a napon, önök bármire is próbálnak rábeszélni. Mélységesen felháborít az amit tesznek ezzel a nappal, és mindent megteszek az ellen, az évfordulót, már elfeledett, jelentéktelen kisebbségként élhessék meg. A történelmet,és a realitást ismerve, nem sokat tehetek önök ellen jelen pillanatban, de ami módomban áll azt megteszem. Mivel önök sem vesznek engem, és sok más embert figyelembe, így nem érzem azt nekem is figyelembe kellene vennem önöket. Elérek arra a pontra, mikor az lesz a cél, ne tehessenek több kárt nekem, és jelenlétük a közéletben akár fizikailag se legyen lehetséges.Szerintem aki ezt műveli velem, és sok emberrel, annak nincs helye semmilyen közösségben, és főleg nem annak irányításában.Önök is a fizikai megsemmisítés mellett vannak irányomban, ne csodálkozzanak, ha a saját módszerüket használom. És nekem ebben reális esélyem van az önök jelmondatát használni: "Mindenki hozzon még egy embert". Tudok vinni.

Kiderült egy újabb fejezet a munkanélküliség megoldása című könyvből. Nem is nagyon lehet azzal vitatkozni, milyen jó, ha az ember dolgozik. Attól már csak az a jobb ha ezért emberi bért is kap. De nézzük a szigorú tényeket. A munkanélküli segély folyósítása  három hónapra csökken, helyette közmunka lesz biztosítva a szerencsétlen embereknek. Szerencsétlent kell írnom, mert borzalmas dolog ha nem találsz munkát, és szinte rosszul érzi magát az ember tőle. De próbáljuk kicsit elemezni ezt a megalázó helyzetet.

A segély összege valljuk be senkit nem sarkall arra, minél több időt töltsön ebben az állapotban. Még ha dolgozik is, azzal sem jár jobban, de ez egy másik téma, ami szintén a politika szégyene, de az emberek isszák meg a levét. Most inkább nézzük azt, hol akarják dolgoztatni az embereket. A terv az:közmunka. Ez elég tág fogalom, de kicsit boncolgassuk. A közmunkát a köz érdekében kell végezni, de nem mindegy mit is csinálhatnak, vagy csinálhatunk a mai képléken állapotban, mert bárki oda kerülhet. A terv szerint utakat, árkokat, gátakat építenek, szebbé teszik a környezetet, és itt kicsit megállok. Sok dolog jut eszembe amit a köz érdekében lehet végezni, és ez állami feladat lenne. Viszont nem tudom elképzelni, ezt hogy szervezik meg. Rengeteg a munka amit el kell végezni, mivel az elmúlt évtizedekben nem sok minden történt, mivel mindig azt mondták nincs rá pénz. Most se lesz, de ezt szinte társadalmi munkában végzik el. De nézzünk egy egyszerű példát. Nagy a belvíz, ki kell tisztítani az árkokat, hogy lemenjen a belvíz, és maradjon a termőföld. Ha a belterületen csinálják, vagyis lakott területen arra ott vannak a cégek, de vigyük ki az embereket a földekre. Melyikre? Az önkormányzati földek szinte elvesznek a magánterületek között, és oda csak a magán személy engedélyével lehet bemenni. Ha csak a köztes területet tisztítják ki, akkor nem sokat érnek vele. A magánszemély mindent megtesz a földje védelme érdekében, mert azon és abból él. Ezt a furcsa kettősséget nem tudom, hogy oldják meg, és ki lesz a kezdőpont, merre megy az irány, és számtalan kérdés, a kinek, mikor és még sorolhatnám. A nagyfejűek már biztos tudják a megoldást, csak én a buta fejemmel nem értem. Például honnan lesznek gépek? Mert ugye az nonszensz, hogy talicskával oldják meg a dolgot. És arról nem is beszélve, ki viszi oda őket? Számtalan a kérdés, de hirtelen nem is tudok válaszolni. Mi lesz azokkal akik városban laknak, és már elkoptatták a seprűt? kiviszik őket valahová? Önkormányzati lakást építenek? Önkormányzati intézményt közmunkáznak? Legyen elég ennyi a hol kérdésre. De a kiválasztás is megér egy bekezdést.

Ki fogja elvégezni a munkát? A munkanélküliek nagy része, valahogy nem talál munkát, mert nem jó a végzettsége a feltalálható kevés munkára, vagy túlkoros rá, vagy messze van tőle. Az igazság az kevés a munka, a politika nagy ígérete ellenére, tovább nőtt a munkanélküliség.Szinte minden terülten van munkanélküliség. Nem a fizikai munkát akarom lebecsülni, magam is szívesen végzem, de ha valaki nem csinált még ilyen közmunkaféle árokásást, még takarítást, annak nem lesz ez leányálom. Elvégzi, és nem fogja szégyellni, de kevés lesz a haszna. Ki tudja mennyi ideig tudja csinálni? Meddig bírja fizikailag? És ha bírja is, mert sokan fogják, hiszen ezt csinálták talán egész életükben, ha ne adj isten nem lesz a környéken folyó, vagy föld amit meg kell építeni, hogy viszik oda? Vagy kötelezik menjen oda? Lássuk be sok a tisztázatlan kérdés, és a lényeg, ezt sem az állam fogja megoldani. Az önkormányzaté a felelősség, és a gond. Az állam csak számon kér ismét, de nem ad hozzá irányt, eszközt, megvalósíthatóságot. És nézzük a lényeget. A pénzt.

A munka ma jelenleg Magyarországon a legrosszabb elfoglaltság, már abból a szempontból, mocskosul alul van fizetve. El lehet képzelni. ezért a munkáért mennyi lesz az éhbér. Az állam jól jár mert olcsó, és valljuk be őszintén nem túl hatékony munkaerővel elvégzi azt a feladatot amit amúgy is meg kellene tennie, csak többe kerülne neki. Így szinte ingyen végzik el neki, és csak számon kell kérni, meg lehet azt mondani én adtam a munkát. Ez kicsit cinikus így de a politika ilyen.Mindent csak magának akar. Az emberek biztos jó kedvvel végzik majd a munkát, talán még énekelni is fognak, de közben azon jár az eszük, ebből a pénzből éhen halok. Ha ugyanezt megtehetnék állami alkalmazottként, törvényben biztosított emberi bérért, még önként jelentkező is lenne, és nem kellene megalázni egy csomó embert. Addig ameddig a bérek ilyen alacsonyak, és remény sincs az emelkedésre, addig ez megalázó. Arról nem is beszélve, ha esetleg közben el kell menni egy állásinterjúra, azt hogy oldja meg az ember? És itt a következő kérdés: az idő.

Meddig lehet ezt csinálni? Mennyi utat, gátat kell építeni, árkot takarítani, lakást építeni, hogy azt tudjuk mondani, kész vagyunk. Rengeteg a munka, sokáig tart. Ez egy mesterséges dolog lesz, mert olcsó. És el is lesz végezve, de aki elvégzi az rosszul jár. Csak a politika húz ebből is hasznot. Minden oldalról vizsgálhatjuk, elemezhetünk, ez szerintem egy olyan fából vaskarika dolog. Megoldásnak  megoldás, de nem nekünk. Sok mindent lehet mondani egy politikusra, de hogy hülye lenne, azt nem. Tökéletesen teljesíti a feladatát, csak nem  a választók érdekében. A saját, és az igazi hatalom érdekében. Folyt.köv.

 Azt ugye senki nem gondolja komolyan, minden rendben van a Belügyminisztériumban? Aki politikai pályára lép, vagy benne van a jelen helyzetben óhatatlanul is besározódik. Vagy muszáj neki, hogy ne lógjon ki a sorból, és csak bólogat, hátha nem derül ki, vagy tudatosan részt vesz benne, és maga keverte össze a sarat. A fő Belügyér mintha mindkét kategóriában jelen lenne. Én nem tudom ki hiszi el neki, Ő erkölcsileg feddhetetlen? Vagy nem vesz részt továbbra sem a magánszférában a "volt" cége által. De ha csak az eddig eltelt idejét nézzük amit vállalkozóként töltött, nem tudom elképzelni megfelelt - e a minisztériumban támasztott követelményeknek. Az hogy erkölcsileg feddhetetlen-e számomra nem kérdés. A válaszom egyértelműen:NEM. Bárki is mosdatja, és nem beszél róla a Civil Biztonsági Szolgálat részt vett törvénysértésben. Megkárosította az államot, és a munkavállalóit. És tette mindezt a törvények kijátszásával. Az pedig egyenesen nonszensz ezek után ezt állami szintre emelni. 

Nem merném ezeket a vádakat leírni, ha nem lennék róla meggyőződve. Mint munkavállaló, sokáig részt vettem ebben a törvénysértésben. Biztonsági őr voltam több mint tíz évig. Közelről figyelhettem, többek közt Pintér úr cégénél, hogy is mennek a dolgok. Ha napvilágra is került valami, pillanatok alatt elhallgatták a dolgot, és nem történt változás. Az állam mintha tudatosan részt vett volna ebben a törvénysértésben, aminek csak vesztese lehetett. De lehet nem is volt érdeke, mert akik irányítanak,maguk is részt vesznek benne. Ez egy óriási bevételi forrás, ami tiszta nyereséget hoz, és büntetlenül lehet művelni. Nagyon jellemző az a helyzet is, hogy az ORFK élére is  a Pintér úr magáncégéből hoznak embert, persze Pintér ajánlására. Nem a szakmai munkáját akarom kritizálni, de nem tudom elképzelni, ne tudtak volna a  lenyúlásokról. És mintha mi sem történt volna, egymást segítik a helyzet fenntartására, és a további haszonszerzésben.

Odáig rendben is van  a dolog ameddig valaki kihasználva a törvény gyengeségét lenyúlja az államot. Mint az előbb leírtam ez közös érdekük. De az már nincs rendben, hogy ezzel emberek százezreinek a sorsával játszanak, megfosztva őket még a változtatás lehetőségétől is. Ő. mint Belügyminiszter, és korábbi cégtulajdonos, teljesen tisztában kell lennie, honnan származik a bevétele. És azzal is hogyan. Különben már régen megbukott volna mint vállalkozó. Az hogy egy ilyen fontos terület első emberének választották, pedig sötét dolgok kikövetkeztetésére adhat okot.Vagy ő tud valamit, amit ki is használ vagy róla tudnak valamit. Az állampolgárnak egyik sem jó. Ígérni ő is tud, de azt nagyon. A haverokat védeni, és előnyös helyzetbe juttatni szintén. De még többen tudják, Ő egy tisztességtelen, csaló, a helyzetével ,hatalmával visszaélő ember. Sok dolog még nem került róla napvilágra, de eddigi tettei is elegek ahhoz,hogy a rendőrök utcára menjenek. Nekik az a dolguk bennünket védjenek, és ezért cserében az állam garanciákat ad nekik a munkájukhoz. Valamint biztosítja a jogaikat, amik mára szinte eltűntek. De mit is várunk attól aki a magánszférában is gátlástalanul kihasznált mindenkit. Majd Ő fog segíteni az államnak amelyet korábban megkárosított. És akik most hatalmat adtak a kezébe, egyrészt a támogatásukról is biztosították.

Több oldalt meg lehetne tölteni a fenti dolgok elemzésével, de nem ez a célom vele. Nem is tudok leírni mindent, mert nem vagyok író, csak próbálok érveket találni a miértre. Miért tartunk itt? Lehet kicsit zavaros amiket leírtam, de csak ennyi telik tőlem.  Azonban nem tudok szó nélkül elmenni olyan dolog mellett ami  számomra nyilvánvaló hazugság, és nem látom bármilyen változás is lenne benne. Egy biztos, nem a megfelelő ember van ott, és nem a megfelelő emberek tették oda. Ezek azok a dolgok amelyek felháborítanak, és ilyen írásokat hoznak ki belőlem. Tudom sokan egyetértenek velem, és keresik a megoldást, de az nem akar eljönni. Addig nem is fog amíg ilyen emberek egyáltalán lehetőséget kapnak ellenünk.Folyt.Köv.

BANDITA.

 Lassan eljön az egy éves számvetés, és én mint egyszerű résztvevő,továbbra is ülök a gép előtt, és próbálok valamit is felmutatni. Mint külső szemlélő, aki általános információ hiányban szenved, csak arra tudok hagyatkozni amit látok, és olvasok a saját értelmezésemben. Az elmúlt évben nem sok változás volt az életemben. Már pozitív irányban. Ezzel szemben azt kell látnom szinte sehol sem, így nem vagyok magam ezzel a dologgal. Sok problémával most szembesülök, és azt kell látnom minden áll, és tolódik, szerintem rossz irányba.

Kezdjük az ígéretekkel. De inkább ne is ezzel, kicsit olvassunk a sorok között.Apám mondta azt még valamikor:"szegény ember az aki még ígérni sem tud". Azért hagyjuk is ezt.Mikor jóformán csak ígéret volt, nagyon sokan bedőltek neki, pedig várható volt a teljesíthetetlenség.Ezzel szemben áll a valóság. Növekszik a munkanélküliség, a spekulációnak köszönhetően az árak is. A politikai vezetők nagy részét ez mind hidegen hagyja. Sok mindent kellene tenniük értem, és a többi emberért, azonban azt látom, saját magukat helyezték az emberek elé. Megszerezték a hatalmat, és az országot alakítják hozzá.Ez nem meglepő, ötödjére teszik. Ha van is valaki ellenük a parlamentben,azt megpróbálják ellehetetleníteni. Sok furcsaságot látok. A kormány terveket gyárt, amiket módosít, és a frakció terjeszt be törvényeket rá. Ne nézzetek rám furcsán, én sem értem.Nyilvánvalóak a gazdasági bajok, és ők a biztonságunk, és a jövőnk helyett, mintha csak és kizárólag magukkal törődnének. Teszik ezt a választók nevében. Valahogy nagyon rossz érzésem van. Úgy tűnik, mintha hosszú időre rendezkednének be, mert nem is tudjuk mit is csinálnak. Ha valami ki is szivárog, azt pillanatok alatt a szőnyeg alá söprik.

Mit is tesznek? Na erre még nem kaptam választ. Lehet okolni a médiát, amit gondosan manipulálnak, lehet okolni az elődöket, akikkel látványosan foglalkoznak,és lehet okolni bennünket is, mert nem emeljük fel a szavunkat a saját védelmünkre. Továbbra is megosztva némán húzzuk az igát, örülünk a látszatintézkedéseknek, aminek jó vége nem lesz, csak tovább növeli a szakadékot. De arról sem felejtkezhetünk el, azért valamit az emberek is elkezdtek. Ha az állam nem véd meg bennünket, az egyén megteszi saját ,és főleg gyermeke védelmében. Ezt nem lehet elhallgattatni. Az internet még nem esik cenzúra alá, az egyének ha nehezen is de felismerik az összefogás jelentőségét. Már nem hisznek el mindent. Van akinek jó ami most van, de az emberek többsége, és köztük én is látjuk a sötét jövőt. És megpróbálunk valamit,

Első és legfontosabb az összefogás. Nem kell hinni csak saját magunknak. Naponta látom sajnos mi van a munkakeresésben, az egészségügyben, már nem várhatok a változásra sokáig. Mint eddig, most sem látszik az állam fellépne a saját és állampolgárai védelmében, sőt, még korlátozni is igyekszik az egyént. Ez pedig nem jelent jót. Mivel nem törvényt hoz,amivel védene engem, és saját magát, nem szabad neki időt adni a célja elérésében.Sok a nyilvánvaló törvénysértés, mind a gazdaságban, mind a mindennapi életben, és csak én fizetek. De vagyunk sokan akik már megtaláltuk egymást, és tudjuk mi a megoldás. Csak bele kell kezdeni. Folyt.köv.

Közel tíz évig voltam biztonsági őr. Rövidebb- hosszabb megszakításokkal szinte folyamatosan végeztem ezt a munkát.Ez  a szakma nagyon sok embernek jelent megélhetést napjainkban is.1996.-ban kezdtem el a tevékenységem vagyonőrként. Rengeteg helyen megfordultam, még az országot is bejártam közben, oda kell menni, ahol van munka, ez ugye evidens. Egy nagyon rövid időtől eltekintve,azonban szinte sosem voltam bejelentve.De kezdjük az elején.

Mikor az ember vagyonőrnek áll, az ugyanúgy egy szakma mint bármilyen más, és itt is dolgozni kell, méghozzá ugyanolyan becsülettel, mint más szakmánál. A vagyonőr dolga az, értékre vigyázzon,akár a testi épségével is.Nagyon sok cég szakosodott erre a területre, kezdve a leszerelt, nyugdíjas állománnyal a különböző fegyveres testületekből, a civil szakembereken át a kóklerekig. Mostanában ezen utóbbiakból akad bőséges kínálat. Nem tudom milyen törvények szabályozták a munkát, de egy idő után én azt figyeltem meg, ez nem lett egyéb, mint egy kapcsolatokon alapuló szolgáltatás, ahol már nem a munka a legfontosabb, hanem a kapcsolati rendszer.Manapság is csak ez számít, ha az értesüléseim helytállóak.

A törvényesen bejegyzett cégek őrült árversenybe kezdtek, de azért ki lett használva a törvényi szabályozás hiányossága is. Mivel mindenki őrizni akarta a vagyonát, és azt sajnos kellett is, a verseny nagy árzuhanást eredményez gondolta volna az egyszerű halandó, pedig a valóságban ez másként működött..A vállalási pénz, és a kifizetés egy sajátos törvényi szabályozás szerint egyáltalán nem teszi lehetővé a dolgozó rendes körülmények közötti foglalkoztatását, az itt dolgozók csak résztvevői a folyamatnak, abba nem tudnak beleszólni, viszont cserébe nem is kapnak semmi különös védelmet amit a munka törvénykönyve előír a munkavállaló számára. De nem elemezni akarok, hanem a saját meglátásaimat elmondani.

Többször is előfordult a munkát nagy állami cégnél végeztem. Gondoltam én naiv, így viszonylag biztonságban leszek, hiszem az állam nem lehet magának ellensége.De tévedtem. Nem tudom ki ellenőrzi az állami megrendeléseket, de például egy MÁV-nál végzett munka során a kifizetéseket mindenképpen szoros kontroll alatt kellene tartani. Főleg azt ,hogy mire is költik a pénzt. Ez jelen esetben egy élőerős vagyonvédelmi tevékenység volt ami után joggal várhatja el az állam a valamilyen szintű visszafizetést, legalább is a személyi jövedelem adó formájában. Nem tudom rám mint munkavégzőre ki figyelt, de én egy fillér adót nem fizettem, pedig elég sokáig dolgoztam a vasút berkein belül, igaz, csak mint alvállalkozó embere. Sőt, utólag az is kiderült, egyáltalán be sem vagyok jelentve.Hogy is nézett ez ki a gyakorlatban?

Az állami megrendelést egy szűk körű lobbi megkapta, nem tudom mennyi vállalási pénzért, de feltételezem ez nem volt kevés. Ezek a nagy cégek mindjárt leosztották kisebb vállalkozásoknak a munkát, akik elkezdték az embereket felvenni. Na ezekhez kerültem én, és ha szerencsés voltam,és nem az alvállalkozó alvállalkozójánál dolgoztam. A fő és alvállalkozó díjazása közti különbség már tiszta haszon volt, hiszem a fővállalkozó nem is dolgoztatott saját emberrel, legalábbis én nem találkoztam onnan senkivel, csak nagy kegyesen kijött néha valaki ellenőrizni a "szakmai" munkát.Ez a szakmai munka mi is volt a valóságban? Megnézték elég ember van a területen, nehogy keveset kelljen számlázni, adtak néhány különleges tanácsot arra az esetre ha jönne egy munkaügyi ellenőrzés, a lelkesebb még arra is odafigyelt a saját ruhánk, vagy az agyonhasznált, és megvásároltatott formaruha elég jól néz-e ki. Aki már azt is nézte eléggé simára van borotválva az arcom, az már kockáztatta a testi épségét.

Nem értek hozzá, de biztos volt módszere a fővállalkozónak arra, ezt a vállalási pénzt minél jobban megkavarja, és ezzel abból elég sokat tüntessen el. A végén azonban csak az lett biztos, le lett igazolva a munka, azt kifizették, de hogy annak ellentételezése milyen formában történik a költségvetésnek, már sűrű homályba került.Mint ahogy arra sem sikerült soha rájönnöm, hogyan veszi be az adóhivatal a teljesítési igazolást, ami messze állt a törvényességnek még a látszatától is.Valami visszafolyt azonban az államnak, ami közel sem volt annyi, mint ami normál esetben ne kellett volna kiverje a biztosítékot az állami szerveknél, de valakiknek nem érdeke ezt firtatni, legalábbis nem mindenkinél egyformán, itt is vannak elsők az egyenlők között a kapcsolati rendszernek köszönhetően.

Az alvállalkozónak mivel neki is kellett a haszon esze ágában sem volt a törvényt betartva engem bejelenteni, és utánam járulékot fizetni, ami ugye végül is az én pénzemből került volna levonásra. Neki is voltak járulékfizetési kötelezettségei, de addigra valahogy mindig tönkrement a cég. Ha durván fogalmazunk az állam kidobta az adófizetők pénzét valamire amiből nem keletkezett annyi bevétele ami a törvény szerint járt volna neki. És ezt még hagyta is, és azóta sem nagyon tesz ellene csak azoknál, akiket nem egyenlő mércével mér, vagy valakinek útban vannak.Én akkor ugyan aki elvégeztem a munkát, sokszor havi 3-400 órát dolgoztam. de minimálbérre voltam bejelentve jobb esetben, így valós papírt nem kaphattam az éjszakáimról, vagy a túlóráimról. De ezt a pénzt ki kellett fizetni mivel ez járt nekem, igaz a pótlék nem is szerepelt az egysoros bércetlin. Így elkövettem az okirat hamisítást, mert olyan bérpapírt írtam alá, ami nem felet meg a valóságnak esetleg aláírtam egy másikat is, ha szépen kértek. Egy adózót, meg a valódit. Mivel ennyit dolgoztam, elég sokszor megszegtem a törvényt. Zsebbe kaptam a pénzt, így sikeresen megrövidítettem a nyugdíj és TB kasszát is, mivel azt sem a rendes jövedelem után fizettem. Tehát, én vagyok a bűnös, mert ezt évekig csináltam.

Csak azt nem értem ebből az egészből, miért nem hiányzik ez a pénz? Mármint az adófizetőknek. Simán tűntek el milliárdok néhány zsebben, és nem tűnik fel? Az igaz néha valaki megszólal ebben az ügyben, de az a válasz: Visszavennénk mi de nincs akin ezt számon lehetne kérni, vagy ha mégis van, akkor meg kiderül az illető nem is rendelkezik számottevő vagyonnal. Tönkrement a cég, nincs vagyona, a tulajdonos meg most kért segélyt, mert egy fillér haszna nem volt, sőt még a vagyona is ráment. Valakinek ez nagyon az érdeke. De nem az adófizetőké, akiket rendszeresen meglopnak.

Ha nem csak az állami cégeket nézzük, hanem a nagyvállalatokat, ők sem különbek. A rendszer nagyjából ugyanez, csak itt a vállalási pénz is alacsony. Annyira alacsony, hogy abból már eleve a járulékot sem lehet kifizetni, viszont költségként az egész leírható a vállalatnak. Neki jó. A vagyonvédelmi cég eleve tudja ebből a pénzből az állam tőle egy vasat nem lát, mégis bevállalja, mert valamiből élnie kell. Nem értem hogy de megéri neki. Ugyanúgy bevonja az alvállalkozót, aki alkalmazza az embereket, persze szigorúan minimálbérért, és ugyanúgy csődbe megy. Az állam megint nem kapott egy forintot sem. De végül is elég neki az amit az alkalmazott megkeres és utána elkölt, mert az Áfa azért már nem egy kis bevétel, köszönhetően a mostani kormánynak. Ezek a dolgok konkrétan megtörténnek napjaikban is.Ha csak az állami és magánszektori törvénysértéseket nézzük, rájöhetünk, nem a mi érdekünk ennek a fenntartása. Én szeretnék adózni, nyugdíjat, TB-t fizetni. De a törvények annyira jók, ezt nem kell megtennem. Helyette egy érdekcsoportot gazdagíthatok.

Néhány példa ahol dolgoztam, és minimálbéres voltam, ha egyáltalán be lettem jelentve:

-CIVIL BIZTONSÁGI SZOLGÁLAT

-MÁV VASÚTŐR KFT

-BITTÓ VAGYONVÉDELMI KFT/lehet nem pont ez a neve, mert az öreg nagyon fontos embereket ismer/

-PRO-TERMINÁL SECURITY KFT

-PAJZS 07 VALAMI MERT ÖSSZEOLVADT A CIVIL BIZTONSÁGI SZOLGÁLATTAL.

Ezeknél a cégeknél több hónapig is dolgoztam, de végig részt vettem a csalásban. Kérek valaki önként jelentkezőt, aki feljelent, mert magamat nem tudom. Pintér Sándornak nem kell szólni, ő már tud róla. de nem tesz ellene semmit.BANDITA.

 

próbáljuk az egyszerű ember szemszögéből nézni a történelmet. Mi is történt szerintem az elmúlt húsz évben? Sok minden nem ami nekem jó, de ebben benne volt az én kezem is. Konkrétan a családi és egyéb dolgokra gondolok, de most egy kicsit inkább elemzem ahogy én láttam a dolgokat. Először ugye volt a rendszerváltás. Na ezt csak a mostani ismereteimmel könnyű így kimondani, mert gyakorlatilag nem mozdult szinte semmi, de ez a neve. Bohém főiskolás voltam, egy katonai főiskolán, tanultam a nem tudom mit, mert ugye már az egyik nem volt a másik meg éppen jött.Mármint a szocializmus, meg a kapitalizmus. De nézzük a dolgot véresen komolyan. Szüleim egyszerű emberek akiknek nem adatott meg a szocialista karrier, nem voltak vezetők, egyszerűen csak dolgoztak, és igyekeztek mindent megadni nekem. Kikerültem az életbe, és nem voltam arra felkészülve ami ott volt. A politikai pártok megjelenésével előkerültek új nevek a közéletben. Megtanultam, már nincs a "PÁRT",már szabad választás van, és demokrácia. Nem értettem miért kell nekem bárkire is szavaznom, aki ígér,és miért arra aki többet ígér. Feltűntek régi arcok  akik a "régi" rendszerben is valakik voltak és most újra ott lebzseltek.Voltak újak is , de nekik szintén új volt ez az állapot, még ők is tanultak. A régiektől nem tudom mit, azok ugye már megbuktak, tehát valamit rosszul csináltak. De mégis ott voltak. Nem értettem velem miért nem foglalkoznak? Miért nem nekem csinálnak jót, ha már én vagyok a választó. Négyévente.

Egy dologban azonban nagy volt az egyetértés  a politikai hovatartozástól függetlenül, méghozzá a saját fizetésükben. Kaptak is mindent ami szerintük járt nekik. Ők is választóvá váltak. Az ország a csőd szélén volt, elszabadult az infláció, nem volt már munka, de ők választottak. Méghozzá azt aki nekik ígért többet. A parlament egy vicc volt, és most is az, azzal voltak elfoglalva, mit rontott el  a másik, és ezt egyből meg is mondták. Én meg csak álltam és néztem.Ami megszokott volt, hogy segít az állam az egyénen, egyszerűen eltűnt. Néhány ügyes ember, vagyont halmozott fel, pusztán a kapcsolatai által, sokan akik szerencsések voltak és volt is lehetőségük, dolgoztak, vállalkoztak, szinte minden területen az volt a jellemző, az okos ember hamar célhoz ér, és boldogul. Na meg kis szerencsével, ha volt ismerőse, akkor előrébb is jutott. Eladni, venni. Haszon. Termelés.Ötlet. Ezek új fogalmak voltak, és aki ezekhez értett hamar boldogult. Ha mellé még tisztességes is volt, nyugodtan aludt.

Én azonban nem voltam olyan helyzetben, hogy sikeres legyek. Pénzem nem volt, amivel tudtam volna valamit kezdeni, ismeretségem megint nem, csak a két kezem, meg a tehetségem. De csak a kezem kellett. a politikában tapasztalt káosz, kihatott a gazdaságra is. Semmi más nem számított csak a  keletkezett haszon.Mivel romokban volt minden, könnyű volt a zavarosban halászni. Már csak mostani tapasztalatommal látom az összefüggést, de ha egy beosztott azt látja, a vezető  nem példát mutat, csak követendő utat, ő is azt fogja csinálni. Nem is tudom ki fizetett adót? Volt az ÁFA, meg egy csomó minden ami ebből az államhoz folyt be ,ezzel jól elvoltak a politikusok.Nem is tettek mást mint ezt fosztogatták. Közben egymással is törődtek, de mindig minden hibáért az előzőeket tették felelőssé.

Közben ugye választást kellett tartani. Na baj van! Üres a kassza, káosz az országban, pénz alig, mit csináljunk. Gyors tárgyalás, és mivel nem a dolgukat végezték, ezek sikeresek voltak.Nekik. Nem volt törvény  csak tákolmányok, nem volt koncepció, szinte nem volt semmi. Na vegyük elő az ígéreteket! Az volt. De mi a választok nem tudtuk mi van mögötte, hát bíztunk. Pedig már kész volt minden. Megkezdték az eladást, már ami a rablás után maradt. A pártok gyorsan támogatók után néztek, és a z ő segítségükkel megkezdték a munkát. Eladták az ország nagy részét.Köztük bennünket is, annak aki legtöbbet ígérte.Nekik.

csak álltam a káosz kellős közepén, és néztem. Ezt nem hiszem el. dolgozok mint az állat, de nem viszem semmire. Éppen csak élek. Közben megnősültem, mint munkanélküli, aztán elváltam, mint ahogy kell, és nem láthatom a gyerekeimet. Magyar törvény, amit ugye meg kellett volna alkotni erre nem volt.Konkrétan vagyonőr voltam évekig, ebből éltem túl ezeket a helyzeteket. Ezt tudom példának felhozni ebből az időből. Gyakorlatilag egy forint adót nem fizettem, egy rövid időt kivéve, de rengeteget dolgoztam. Ez volt a módi. De nem csak itt sok más területen. Egyszerűen nem értettem, miért nem hiányzik az adóm a költségvetésből? Pedig dolgoztam állami cégnél is.De rájöttem. Nem az államé lett, csak azoké akik a oda juttatták a pártokat. Azok továbbra is elvoltak egymással, még pártokon belül is. Nem volt idő védeni a választót. Néha sikerült olyan munkát szerezni ahol adózhattam végre. De olyan kevés volt a kereset, szinte menekültem. És nem értettem továbbra sem miért jó ez? Nincs bevétel a munkából? A Tisztességes, bejelentett munka utáni adó ilyen kevés? De attól még volt bevétel a fogyasztásból, mert az is ment az államhoz.De ez már egyre kevesebb volt.Á.Most akkor mi legyen? Hitel!Adjunk az embereknek hitelt! Zseniális ötlet.Növekszik a fogyasztás, az államnak nem kell lakást és egyebeket építeni, a járulékos fogyasztás elég egy darabig. Mert ugye törvénykezés nem volt továbbra sem, mert az nem lett volna jó a befektetőknek, ha itt erős a szakszervezet, és az elvégzett munkáért is többet kell fizetni.Nem. nem. Csak dolgozzon olcsón, vegye fel a hitelt, a többi nem a mi dolgunk. Nekünk ez a jó, ezért fizettünk, nekünk is jár a haszon.Mondhatták volna, ha tudnak beszélni. A bérpapír beszélt helyettük.

És folyt tovább a nemzeti sport.Mindenki megszokta nem fizet adót. Már személyi jövedelem adót. De ha már ezt sem akkor nyugdíjat sem. Kinek? Minek? Összegyűjtöm magamnak. Mondták az emberek. Törvénykezés továbbra sem volt, de egész jól elkiabálgattak ott a parlamentben. És mit várunk maguktól, mikor a választott képviselő a költségét számla nélkül veheti fel.Ki a hibás? Ha az állampolgár már a törvényhozásban látja a sportot, az adóelkerülésben, ő is kedvet kap hozzá. Ha még hozzájön a rengeteg adókerülő jövedelem, naná, hogy ő is csinálja. Néha valaki lebukik. Nem baj, gyenge a törvény, mert ugye alig dolgoztak rajta, csak egy jó ügyvéd, az is keressen adómentesen.

És újabb választás! Szinte már irreális ígéretek tömkelege. Éppen túléltünk egy válságot,aminek csak résztvevői voltunk, és újra kellettünk. De lassan elég lesz. Mármint belőlük. Üres a kassza, csurig az adósságoldal, és csak állunk.Továbbra sem a megoldás a cél, hanem ki a felelős A KIALAKULT HELYZETÉRT.

És elérkezek lassan arra a pontra, ahol mindent értek. Én vagyok a hibás mindenért. Ki más? A politika rengeteget dolgozott. Igaz magáért, de hát istenem, tanultak. MINDENT. Főleg azt ami nekik jó. Én meg mit ugrálok. Szeretnék élni? Élek nem. Szeretnék biztonságot. Menj ki egy tüntetésre, mert már lehet, és ne követeld a kormány lemondását. Nehogy azt mond sokat kapsz. Biztonságosan taposunk meg.Szeretnék a gyerekemnek megfelelő oktatást, és főleg megfelelő oktatókat. Lassan már iskolába sem kell járni, mert a tanárok sokba kerülnek az államnak. Öregkoromra szeretnék nyugodtan élni. Először dolgozz,ha van hol,és akkor sem biztos megéred. Szeretnék emberi fizetést. Na nehogy már. Nem azért nem dolgoztam, most a  munkád még ki is legyen fizetve rendesen? Csak állítsd elő ami kell másnak, de ne vegyél belőle. Szeretnék a szüleimről gondoskodni, Neki csak az unokájával kellejen foglalkozni.A szülő már nyugdíjas, mehet vissza dolgozni, a nyugdíjalap másra kell. Mindjárt választás. Szeretnék még sok mindent. Ne akarj te semmit. Örülj,hogy megválaszthatsz.

Az elmúlt öt ciklus bebizonyította, ez a generáció nem termelte ki a maga politikai elitjét. Ma minden teher az dolgozni akaró embereken van, és ezt a terhet meg is kell köszönni. Nem tudom kinek a hibája, hogy egy olyan ország,amelyik maga írta a történelmét, ki van szolgáltatva annak. Az az ország amelyik annyi nagyszerű dolgot, és embert, tudást adott a világnak, ma egy vicc tárgya, ami mindennapjaiban folyik.Az az ország amelyik annyi vért, verítéket, adott a szabadságáért, függetlenségéért, önként, tehetetlenül lesz rab a saját földjén.Szerintem ez nem fog bekövetkezni. Az itt élők méltóak lesznek elődeikhez, és előbb utóbb feltűnnek azok az emberek akik önzetlenül,  kicsit igaz magyar módra újra ámulatba ejtik a világot.Van még Kossuth,  Rákóczi, Szent István ebben az országban.Aki látja szóljon neki jöjjön, mert szükség van rá. De mindenek előtt egymásra van szükségünk. Az egységre,Folyt.köv.

Próbálom összerakni a képet. Még a kormányváltás előtt szerettem nézni a kereskedelmi és mindenfajta híradót. Egész jó képet kaptam belőlük, volt oknyomozás, derültek ki botrányok, a politika szinte mindennapos volt az életben, Tudtam tájékozódni. Szeretek olvasni is , megvannak a kedvenc lapjaim, de gyakorlatilag a televízió maradt  mert ez volt kényelmes. Azért mikor lett internetem nem felejtkeztem el az olvasásról, így még jobban kitágult a világ. Aztán egyszer azt kezdtem tapasztalni, a híradó bűntényekről, balesetekről szól. Egyre kevesebb hír érkezett a politikáról, és az is egyszerű tájékoztató jelleggel. Kedvenc riportereim, faarccal, néztek rám, és a témák sem hoztak lázba. Az újságok derítettek ki dolgokat, de a televízió egyszerűen csendben volt, csak  szörnyűségeket tálalt elém. Eszembe jutott, valahol olvastam a cégfelvásárlások között, az RTL-Klub nem tudom milyen fontos része Fidesz közeli érdekeltségbe került. Ok, ez kilőve, a hatalom megszerzése után ez nem fog nekem hiteles képet adni. Aztán a médiatanács. 9 évre választani valakit, kicsit soknak tartom. Mi van ha alkalmatlan gondoltam naiv agyammal. Aztán rájöttem ez is párt közeli. A közszolgalati  médiumon már meg sem lepődöm, az egyértelműen kiszolgálja a hatalmat. Ha tehetné, még az Országgyűlésről is felvételt adna, de még erre nem sikerült törvényt alkotni. Egyszer ez is eljön. Aztán maradt az írott sajtó. Na ez meg tele volt bulvárral, aztán elkezdett néha egy egy  hírt csöpögtetni. Ahogy látom, a hatalom még mielőtt visszakerült volna, szép lassan bevásárolt. A tájékoztatás ha késik, vagy hiányos, vagy részrehajló, nagy fegyver egy olyan csoport kezében, akinek a hatalom megszerzése, és megtartása a cél. Mindent ennek vet alá. A közelmúlt eseményei azonban kicsit áthúzták a számításaikat. Hiába a nagy ellenőrzés az embereket nem tudják elhallgattatni.Viszont az idő lehetőséget ad nekik a válaszcsapásra. Az arrogancia itt is meglátszik, mint a politikájukban. A kapott lehetőséggel nem élnek, nem mondják el az embereknek mit miért csinálnak, hanem sumákolnak, félremagyaráznak, és cáfolnak. De mindenek előtt hallgatnak. Mint mindig. Amiről nem veszünk tudomást az nincs, így nem is foglalkozunk vele.Gondolják. Azért én megkérdezném? Mi a fenéből volt erre pénzük. Elméletileg kapnak párttámogatást, bár nem tudom miért? És itt kezdődik a problémám. Aki ezt kifizette annak célja volt a politikával. És a politika ebben partner lett.Kérdés ki a főnök, ki szolgál kit? Az események ismeretében szerintem a politika a lakáj . És jól végzi a dolgát, erre az elmúlt időszak a bizonyíték. Még szerencse, hogy az internetet nem korlátozzák. Ahhoz diktatúra kell, de megfigyelni megtudják. És az embereket is. Az egészben az a vicc, a bekerülésüket segítette a pénz, de ezt vissza kell fizetni, nincs ingyen. Nem akarok összeesküvés elméletet, de ezt a számlát mi álljuk. Folyt.köv.

 2011.03.20. Fidesz székház. Bp. Szentkirályi utca.Előző este olvasgatom a Facebook-ot. Találok egy eseményt, ami Lázár beszédéhez kapcsolódik. Polgári engedetlenség. Egy kicsit elgondolkozom. Mi is ez? Az ember ugye állampolgár. Megválaszt egy képviselőt, aki  az ő érdekében kell , hogy dolgozzon. Ez négyévente történik. Magyarországon jelenleg a képviselőválasztás egyben pártválasztás is, mivel az egyéni mandátumokat a pártok jelölik, vagy ilyesmi, ebbe ne menjünk bele, mivel ez kicsit ingoványos,és nem is igazán biztos jól tudom. A lényeg. A megválasztott párt innentől fogva négy évig egy határozott idejű szerződést kap, ami alapján képviseli a választót. És innen nem értem. Ha egy képviselő nem végzi a munkáját, vagy egyszerre több is van neki, hogy tudja azt ellátni amiért én odaküldtem? Elég nagy feladattal lett megbízva,ami egész embert kíván.De menjünk tovább.Ha nem megfelelően látja el a feladatát,vagyis nem végzi el a munkáját, miért kell mégis ott maradnia? A jelölő pártnak az érdekében? Ez így zavaros. A lényeg nem tudok neki felmondani. Biztos helye van. És mi tehetek? Demonstrálok azért ami szerintem nem jó. Az eredmény kétséges. De visszatérek inkább a témához.Elhangzott egy beszéd, mindegy mikor, az én olvasatomban, ez a képviselő megsértett, és lenézett engem. Ilyenkor ha a valós életben  vagyok egyszerűen leordítom a haját, és ha durva vagyok, még meg is ütöm. Most azonban be kell tartanom bizonyos szabályokat, amelyek kicsit egyoldalúak, mert nekem nincs lehetőségem röviden elintézni a dolgot. Elhatároztam elmegyek erre a demonstrációra. A jelenlegi politikával nem vagyok megelégedve, mert szerintem nem engem képvisel azok nagy része, akik ezt csinálják, de ez már húsz éve így van.Eleve hátrányban vagyok, de teszem a dolgom amit helyesnek tartok.

18.00-ra volt meghirdetve az összejövetel. Ahogy én néztem, kb 24 óra volt mindenre az elindítástól. Sokan nem leszünk, mert csak az internet az ami lehetővé teszi az ilyen szervezést, a média ugye nem politizál, mindegy milyen okból.

17.00. Odaérek a rádió sarkához a Bródy Sándor útnál, és hirtelen tíz rendőrt látok.Hűha. Még egy sarok a gyülekezőhely , de itt már ekkora készültség van.  Továbbmegyek, és látom a Szentkirályi utcán még teljes nyugalom, sehol senki. Teszek még egy kört, csak eltelik az idő. A Szentkirályi utca végén még egy rendőrségi mikrobusz. Mivel még volt idő sétáltam egyet. Megkerültem a Nemzeti Múzeumot.

17.30. Újra a Bródy Sándor utcánál vagyok, Rádió épületénél, és megdöbbenve számolom a rendőri készültséget. Hat személygépkocsi, két mikrobusz. Nem semmi. Ez körülbelül 50 embert jelent, csak itt. Felötlik bennem a kérdés. OK, gyűlés van, biztosítani kell. De ennyien? eleve békésnek van meghirdetve. Megfordult a fejemben, az elmúlt években mi lett a hasonló spontán szerveződéseknek a vége, és a megelőzésre fogom a dolgot. De a kisördög ott van bennem. Mi van ha ez erődemonstráció a hatalom részéről. Nem ismerem az új szabályokat, de láttam a kémautójukat is, ami alkalmas a személyek beazonosítására. Lehet fél a hatalom. Egy ember beszéde ellen akarok tiltakozni, aki már eddigre cáfolt is mindent, sőt bocsánatot kért. Nekem már ez késő volt, de ez az én véleményem.

17.45. A Szentkirályi utcában mostanra már volt kb 50 ember, és csak jöttek. Mindenki vegyesen, de a többség jól öltözött, középkorú volt mint magam is. De volt fiatal, idősebb is. Néhányan már beszélgettek. Pártokról, akiket nem szeretnek, balhémentességről,mivel a sok rendőr engem is zavart. Végigment egy rendőrautó, senki nem szólt egy szót sem.

18.00. A szervezők kiálltak és elkezdték. Fiatal srác volt, szépen kulturáltan elmondta az elképzelését a lebonyolítással. Néhány hangos bekiabálás, ami szerintem nem volt sértő csak igaz, taps. Egyszer hallottam azt:KÖCSÖGÖK. Csend volt a válasz. A szervezők kértek mindenkit a békés, kulturált forma betartására. Ekkora tele lett a Fidesz székház előtti tér. Nem tudom mennyien, de több százan lettünk. A szervező nagyon szépen elmondta a célját a tüntetésnek, ezzel maximálisan egyetértettem. A felhangzó taps szerint, nem csak én voltam vele így. Ez már nem egy emberről szólt, az egész elleni suttogás lett belőle. Direkt írtam suttogást, mert ennyi ember erre képes. De ez is hallatszik. És fog is. Furcsa érzés volt felismerni, nem vagyok magam a gondolataimmal, és nem csak írok róla. Bekiabáltam én is: ENNYIT ÉR MA A MUNKA MAGYARORSZÁGON!!Többen felém fordultak, és láthatták, egy papír van a kezemben. folytattam: ÖTVENHÉTEZER FORINT. Egy bérjegyzék volt nálam.Nem volt taps, csak csend. A szervező mintha bólintott volna és folytatta a monológját. Én jól éreztem magam így is, hogy nem kaptam tapsot. Ezt nem is kell. Még egy vers, és közölték vége. És felhangzott egy kiáltás. Igaz egyszer, de benne volt minden: ORBÁN TAKARODJ!!!

18.30.Lassan mindenki elindult. Néhányan még beszélgettek, látszott vannak régi ismerősök is, de ismeretlenek is szóba álltak egymással. Újra a Bródy Sándor utca sarkán voltam, ahol a rendőrök békésen beszélgettek.Lehet egyet is értenek velünk, csak végzik a munkájukat? Most nem kellett vízágyú. Ha ez a polgári engedetlenség, akkor ez jó. Volt ott képviselő, egyszer kértek hangosan szabadságot Budaházy-nak. De a jellege békés volt, és sokszínű.Amilyenek mi vagyunk. Kezdetnek nem is rossz, a többség valóban egy jobb életért, és egy rossz hatalom ellen volt ott. Ennek lesz folytatása.Folyt. köv.

 Talán emlékszünk még a Fidesz arroganciájára az előző időszakában. Akkor is hibákat követtek el a kommunikációban, de más dolgokban is. Az ellenzékben töltött nyolc év, talán elég volt nekik, hogy a hibáikat kielemezzék, és tanuljanak belőle. Legyünk őszinték, a négy év kormányzásban eltöltött idő, rengeteg hibát hozott. A következő időszakban csak ezeket kellett volna kijavítani. Ezzel szemben ők nem is akartak mást, mint pusztán visszakerülni a hatalomba. Színtiszta számítással, és kőkemény arroganciával készültek erre. Közben nem felejtkeztek el róla, hogy fenntartsák a látszatot is, miszerint ők az egyetlen megoldás.Igazán mindent megtettek, hogy ezt a folyamatot felgyorsítsák. Azonban közbe jött a válság. Lehetőségük lett volna akár előrehozott választásokat kérni, de tudták ez nem jó nekik. Miért nem akarták? Akkor nekik kellett volna meghozni a megszorításokat, és ez népszerűség vesztéssel jár. Nem az országot akarják ők vezetni, pusztán a hatalom megszerzése a cél. Folyamatosan támadtak, de óvatosan. Nem is beszélnek a Bajnai csomagról, aki legyünk őszinték, kemény válságmenedzser, és rendbe rakta amit lehet. Nagyon reszkettek már a választások előtt, és már nem tudták mit ígérjenek még. semmi sem volt drága, mert tudták, utána ők már nem akarnak még egyszer ellenzék lenni, és ehhez átalakítják az országot.Még arra is volt idő a választás előtt, a saját embereikkel is leszámoljanak,aki esetleg ellenezné ezt a politikát, vagy csak reálisan gondolkodik. És végre övék lett a hatalom, és mit látunk. Semmit nem változtak, és semmiből sem tanultak. Kezdték azzal, hogy elszámoltatnak. Programjuk nincs, csak víziók, de le kell számolni azokkal akik elzárták az utat a hatalomhoz. Kell az elszámoltatás, de nem úgy ahogy ők csinálják.Ha valóban az országot nézik először azzal foglalkoznak. De nem. Kósa-Varga-Szijjártó. kiálltak egy beszéddel ami a baloldal hozzá nem értéséről szólt, és csak a gyűlölet sütött belőle. Bele is remegett a forint a félremagyarázásban. Kaptak is érte egy ejnye-bejnyét. Lassan el kellett volna kezdeni dolgozni, de azt nem akarták megtenni amit valóban kellett volna. A törvényeket megerősíteni, az állampolgárokat képviselni, az ő érdekükben cselekedni. Mivel úgy gondolták nincs más dolguk, most akkor beírják magukat a történelembe, és nekiálltak alkotmányozni. Közben kiderültek a visszaélések is, mert azt nagyon feltudták deríteni. És kiderültek náluk is a visszaélések, de az igaziakra úgyis csak később derül fény. Mikor azt gondolnánk az arroganciából is lejjebb adtak , kiderült, ez csak rosszabb lett. Minden fontos nekik, csak a választó ne lenne ott állandóan. És ehhez még hozzájárul a folyamatos igazolás, miszerint ők és csak ők tudják a megoldást, és ők tesznek jót. A valóságban azonban be kell látnunk, nekik csak a hatalom a fontos. Egymásért mindent megtesznek, de értünk semmit. Sajátként kezelik az államkasszát, abból ők vesznek ki először. Ők szabályozzák a médiát, de annyi eszük nincs amit mondanak, abban legalább a látszatot tartsák fent. Semmi olyan intézkedést, vagy törvényt nem hoztak ami  a javunkra szolgálna. És most kiderül, még egyesek le is néznek bennünket. Hiszek benne, hogy Lázár megkapja a jussát ezért a beszédétől, ami egy kicsit nagyon hasonlít az Öszödire. De ha megvédik, és baloldali provokációnak tartják, akkor nekünk kell lépnünk. És ami még jöhet,, hogy legyintenek és nem reagálnak. Én egyszerű ember vagyok, de minden szavamért vállalom a felelősséget. Egy képviselőnek az a minimum, hogy visszalép, mert így lát engem. De félek ez álom. Folyt. köv.

Szinte hihetetlen. Dolgozik a politika. Igaz nem értem, de dolgozik. Nézzük a hírt amit hallottam. A lakáshitelesek megsegítésére létre hoztak egy törvénytervezetet, ami ha kész akár el is fogadnak. Hogy néz ez ki? A lakáshitelesek moratóriumot kapnak négy/4/ évre a hiteltörlesztés könnyítésére. Aki amennyit tud fizet, cserében a bank a valutaárfolyamnál egy kisebb átváltási összegben állapítja meg a törlesztőrészlete, amit az adós még ki tud fizetni. A fennmaradó összegről azonban nem mond le, ezt egy külön számlán kezeli, mint tartozást. Az elmaradt és problémás törlesztések szintén ide kerülnek. A moratórium lejártakor erre az összegre "kedvezményes "kölcsönt folyósít a hitelfelvevőnek. Az állam mint kezes vesz részt ebben a folyamatban, úgy, hogy a bank fizet neki nem tudom milyen címen. Aki végképp nem tud fizetni, attól az állam megveszi a lakást, és maradhat benne mint bérlő. Kicsit lehet zavaros , de csak nagy vonalakban emlékszem a hírre, mert felforrt a vérem.

/1/Egy: eszerint az állam nem mer kiállni a bankok ellen, és nem ismeri be a valutaspekulációra épülő uzsorahitelt.Kettő: a bank semmiképpen nem jár rosszul, mert az állam garanciát a vállal a hitelekre, sőt további hitelt ad az amúgy is fuldokló embereknek.

/2/Kettő: az állam milyen jogcímen vállal fedezetet a hitelekre, mikor ez csak az emberek egy részének van? A többi állampolgárnak miért kell ehhez hozzájárulni?

/3/Három: Az állam szerint a növekvő gazdaság elég bevételt hoz az embereknek.Ennek egyenlőre semmi jele.

/4/Négy: Aki nem tudja fizetni a hitelt, és azt az állam megveszi, kinek a pénzéből teszi? A többi miért fizessen?/ Megjegyzem nekem van hitelem, amiről tudtam,hogy veszélyes, de nem volt más megoldás/Hat: Miből gondolja a kormány , négy év múlva ők lesznek hatalmon? Vagy ez már el van döntve? Ha mégsem, olyan örökséget hagynak a következő hatalomra, ami szinte ellehetetleníti a működését. Ha elszámolja magát azonban egy nemzeti kormány, egyszerűen felmondja a szerződést. És itt kell kicsit gondolkozni. Mi van, ha ez csak színjáték?A politikában még az sem biztos ami bekövetkezett. Ha igazak az összeesküvés elméletek, akkor  bizony csapdában vagyunk

/5/ Öt: a bankoknak mi a szerepük a megoldásban? Ők mindenféleképpen megkapják a pénzüket, nem kell mást csinálni, csak várni.De nekik ez a munkájuk, mert a pénzük így termel hasznot. Tehát ők nem adnak ehhez semmit.

/6/Hat: az adóst az állam a saját pénzéből menti meg, amit még meg is kell köszönni. Az államnak nincs más bevétele, csak amit az állampolgáraitól beszed.

Jelenlegi helyzetben az állampapírkötvényekbe vetett bizalomra alapozni szerintem egyszerűen hülyeség. A gazdaság fellendülésének az alapja a munka, és nálunk azt nagyon kevesen csinálják, nagyon kevésért. Összegezve a dolgot. Mindkét fél rájött arra nem jó ha a hitelek bedőlnek.Sok lakás jelenik meg a piacon, így azok eladhatatlanná válnak, a bankok nem jutnak a pénzükhöz. Ezt az egyszerű ember már régóta tudja, ezért kár a parlamentbe menni. A bank megkapja a pénzét, sőt még egy kis fájdalomdíjat is, az emberek nyernek egy kis időt amíg nem rendeződik a sorsuk. Az állam pedig, mivel gyáva volt, de ezt nem ismeri be, elegánsan mondhatja, megtette a dolgát megvédte az állampolgárait.Ennyire naivak nem lehetnek. És még nincs vége.Folyt.köv.

 Jellemző a helyzet. Hetek óta remek társaság van a Facebook-on, a neve Politikusoknak Minimálbért. Összejövünk, jókat beszélgetünk, politizálunk.Abban mindenki egyetért a jelenlegi politika káros számára. Ezzel el is vagyunk, nevetgélünk, szervezkedünk. Szidjuk a politikusokat is rendesen, és különféle megoldásokat latolgatunk. Egyszer valamelyikünk felfedezte Orbán Viktor Facebook-os oldalát. Többször olvastam én is a médiában itt lehet vele beszélgetni. Ezt az ember ugye nem is veszi komolyan, de mi van ha igaz? Legalább arra jó az ember számon kéri tőle az ígéreteket, esetleg megkérdezi mit miért csinál. Megdöbbentő dolgokat tapasztaltam ott. Kérdéseim feltevése után lerohantak a hozzászólásokkal, melyben nem a kérdés volt a lényeg, hanem miért teszek fel számomra egyszerűnek tűnő dolgokról egyáltalán bármilyen olyan a válaszban provokátornak minősítő dolgot, ami tényeken alapul. Megjegyzem nem vagyok semmilyen politikai pártnak a szimpatizánsa, sosem voltam szavazni, mert szerintem nem volt kire. A legmegdöbbentőbb az volt, ott egyes emberek szinte feladatuknak tekintették az általam  feltett kérdések semmibe vételét, és engem ismeretlenül is beállítottak mindenféle szimpatizánsnak, aki csak a rosszat látja. Ezek az emberek úgy védtek a miniszterelnököt , mint  anya a gyermekét, Semmilyen kritikát nem fogadtak el, és nem voltak hajlandók elismerni az általam jogosnak vélt aggályokat. Több estben is letiltottak az oldalról, kérdéseimre nemhogy nem válaszoltak, azokat mint valamikor régen a kommunisták idejében egyszerűen lesöpörték. Az alkotmánnyal, vagy a választási ígéretekkel kapcsolatos kérdésekre rendszerint olyan válaszokat kaptam, ami szerint hazaáruló vagyok. Egy darabig próbálkoztam, hátha sikerül valakiből választ kiszedni, de aztán megdöbbentő felfedezést tettem. Ezek az emberek akik ott írják a véleményüket, nagy részben elkötelezett hívők, és a módszerük, nagyon beleillik a jelenlegi politika koncepciójába. Ellen vélemény nem lehet azon az oldalon, mert az nyilvános, az oda nem illő hozzászólásokat azonnal meg kell szüntetni. Nekem ez úgy tűnik, mintha a problémákat nem megoldani kellene, hanem eltusolni. Ha kitörölnek, akkor nincs probléma. De a jelenlegi politika is így működik így nem is csodálkozom azon az oldalon. Megkockáztatom, némelyik hozzászólónak ez a munkája, de van aki önkéntes. A jelenlegi felállás szerint a politikai elit az ellenőrzése alá vonta a médiát. Ott a probléma felvetéséről sem lehet szó, és ha mégis kiszivárog valami, egy huszárvágással el kell tüntetni, mintha nem is lenne. "MINTHA". És ez a lényeg. Miért is működne másként egy nyilvánosnak mondott oldal? Nagyon is jellemző ez a fajta arrogancia a FIDESZ minden egyes lépésére. Megoldani nem tudnak egy problémát, így nem is beszélnek róla,hanem szép csendben kivéreztetik. Minden az övék, gyakorlatilag diktatórikusan vezetik az országot, amibe még a kritika sem fér bele. Ez az egész szánalmas. Folyt. köv.

Sokan kerültek abba helyzetbe amiben én vagyok. Tegnap olvastam egy érdekes hozzászólást, vagy elemzést amit kicsit ki tudok egészíteni. Szidhatjuk mi a bankokat, hitelfolyósítókat, de azt tudomásul kell venni, az ő termékük maga a pénz. A pénz azonban mint olyan nem létezik, csak egy eszköz amivel elősegíthetjük az életünket. Ezen alapszik minden. Azonban figyelembe kell venni azt is mit tehetünk a segítségével. Átmenetileg birtokolhatunk javakat, eszközöket, és minden olyan dolgot aminek értéke van. Azonban a pénz önmagában nem ér semmit. Termelnie kell, és nem csak saját magát. Segítségével elő lehet állítani bármit, ami később érték lesz, és ezt vissza lehet változtatni pénzzé. Azonban ha ezt a pénzt kizárólag arra használjuk, hogy önmagát előállítsa, akkor előbb- utóbb krízis következik be. A pénz önmagában nem érték. Segítségével válik valami értékké. Ha csak pusztán abból akarunk haszonra szert tenni, hogy a pénzt kiadjuk haszonra azt szigorúan szabályozni kell. Nálunk ez hiányzik. Sok család azért vette fel a hitelt, mert nem volt más megoldás számára, amivel megoldhatta volna a lakhatását, munkába járását. Ez egészen addig elfogadható, ameddig az állam nem engedi a túlzott felvételt. És ha még azt is lehetővé teszi, hogy a visszafizetés során ne a valós hasznot húzzák ki az emberek zsebéből, akkor az állam alkalmatlan a feladatára. Magyarországon mindenfajta pénzmozgás forintban történik. Van egyfajta pénzromlás, néha egy kis túlköltés, de az teljességgel elfogadhatatlan, hogy egy másik valutához kössék a visszafizetést, ami ráadásul csak virtuálisan van jelen. Egy adott ország gazdasága nem mindig egyenletesen teljesít, és egy bizonytalan gazdasági helyzetben levő ország mint Magyarország, állandóan ki van téve a kockázatnak. A fizetőeszköze azonban a forint, és ezt kell számolni. Ezt törvény védi. A spekuláció azonban minden gyenge gazdaságban igyekszik hasznot húzni az emberek kárára. Ennek lettünk az áldozatai. Jelenleg ott tart a dolog, a gyenge gazdaság nem termel, nem növekszenek a bevételek, csak a kiadásokat lehet korlátozni, és az állam az innen befolyt pénzt tudja átcsoportosítani.Közben elengedte az emberek kezét, és hagyta, hogy a bankok gátlástalanul kihasználják a helyzetet. Nem védi meg az állampolgárait, sőt, egyre újabb terheket tesz a nyakukba.Alkalmatlanok a feladatukra, ezt be kell hogy lássák. De nem ezt teszik. Nekünk kell megtenni. Folyt köv.

Naponta szembesülni kell az embereknek a hazugságokkal. Mikor ott álltam a parlament előtt, a taxisblokád idején, szinte érezni lehetett, sokan nem is tudjuk mit keresünk itt. Néztük ahogy szegény Horváth Balázs tántorog az ablakban, és követeltük a benzin árának csökkentését. A kormány azonban kivárt, és nyert. Nem tudom mit, de időt biztosan. Próbáltak vele élni, de akkor még nem tudták ők sem mit akarnak. Vártunk. Talán a csodára, a szerencsére, vagy csak a buszra. És azóta is csak várunk. Mindig másra. A pénz és a tőke azonban nem várt. Kihasználta a helyzetet, és lecsapott. Látta gyenge itt minden, és csak a megfelelő embereket kell bejuttatni a parlamentbe, és övé az ország. Meg is voltak a kiválasztottak, akik minden segítséget meg is kaptak ahhoz, végre tudják hajtani ezt az ördögi tervet. Elkezdődött a színjáték a nyilvánosság előtt, de a színfalak mögött igazán kemény munka folyt. A nyilvánosság számára mindig volt valami szenzáció, amihez az általuk felvásárolt média adta az irányt. Ami a színfalak mögött fojt, maga volt a méreg. Szép lassan mintegy kiosztva a szerepeket, az emberek nagy részét szinte a földhöz szegezték. Mindent megtettek, hogy ki legyenek szolgáltatva, és közben ezt ne vegyék észre. A pénz és a tőke ehhez mind a két felet igénybe vette, gondosan kiosztva a szerepeket. Mostanra már ott tart a helyzet nem is nagyon van kiút a csapdából. A szerep szerinti állandóan változó ellenzék, és kormány nagyszerűen tud egymásra mutogatni. Nem egymással van bajuk istenigazából, de ezt kell játszani. Közben óvatosan nem csinálni semmit. Mindegy melyik oldalon vannak, a szereplők állandóak. És közben továbbra is néma csönd. Mi meg csak nézünk, és nem tudjuk mit kell tenni. meg van osztva az ország, és némán figyeljük a tántorgást az ablakban, úgy mint húsz éve. Keressük a megoldást, pedig itt van az orrunk előtt. Fel kell ébredni, és aki eddig álomban tartott bennünket, azokat el kell távolítani.Ez nem könnyű, úgy, hogy közben le vagyunk láncolva. De nincs más út. Folyt. köv.

 

 Magyarország ma. Mivel senki nem tudja mi is itt a helyzet néhány mondatot érdemes a napi életről megemlíteni. Nagy változás előtt állt az ország a választások lezárultával. Azonban mint eddig, most is azt kellett tapasztalnom, üres ígéretek voltak a fő téma a kampányban. Senki sem gondolhatta komolyan a hatalomra kerülő párt valóban be is tudja ezeket tartani.Azonban más alternatíva nem létezett, így aki nem akarta a régi, botrányos politikát újra beengedni, felhatalmazást adott az új-régi változásra. Mondhatjuk azt is, a kisebbik rosszra szavazott.Az azóta eltelt időszak azonban megerősítette az embert abban, nem lesz ebből semmi jó.Én úgy látom,csak az volt a fontos ismét, ki legyen a főnök. Aki meg odaküldte ismét nem számít. Nem is értem, hogy lehet ennek bedőlni ennyi idő után is?