Csalódtam Önben, pedig bíztam, nem is kicsit.

Nagy Imre újratemetésére vissza gondolva emlékszem egy fiatalemberre akiben felfedeztem azt, amire eddig is vágytam.Hittem benne, hogy neki is elege van abból ami eddig volt és változást akar. Azóta eltelt 2O év és rá kellett jönnöm,és tapasztaltam is, hogy nem úgy van az.l. Miniszterelnök Úr azóta másodszor szavaztunk bizalmat, Önre.

Tudjuk sok a tennivaló, az adósság stb stb. Másról sem hallunk csak a megszorításokról.Ok, rendbe van ,tenni kell valamit. Olyan megoldás úgysem létezik, hogy mindenkinek jó legyen. De miért csak a szegény emberektől vesznek el, úgy érzem, hogy 

Ön kettéválasztja az országot És aki a felső tízezerbe, és a politikai elitbe tartozik azokra nem vonatkoznak a megszorítások. Ők többet is és könnyebben adakozhatnának.

Miniszterelnök Úr!

Lenne egy pár javaslatom:csak úgy jófejségből,szálljon le a fellegekből ,és próbáljon meg megélni a minimálbérből a családjával. Vihetné magával a Szíjjárto Úrat, biztos egyből tudná, hogy mennyi a jövedelme ,mert most nem tudja szegény a 7O.OOO,- ft-ra biztos emlékezne. És a Lázár  Úr is mehetne, Ő megmutathatná hogyan kell jól kaparni.   Hátha rájönnének e közben, hogy rossz utat választottak, és amit elgondoltak az a gyakorlatban egész másképp működik. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar elfelejtette, hogy honnan jött, és mi volt ami motiválta, vagy már akkor is csak a hatalom és a vagyon megszerzése volt a cél, csak én gondoltam másképp?Azt meg sem kérdezem, hogy hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével, amikor azt látjuk,és halljuk a médiából, hogy honfitársaink végső elkeseredésükben az öngyilkosságba menekülnek. Pedig nem vagyunk telhetetlenek dolgozni szeretnénk tisztességes fizetésért.

A másik javaslatom, hogy mondjon le, de ne a szegfűs kollégái javára, mert azt már tapasztaltam, hogy az egyik kutya másik eb. Van ott jobb-ik is.