Valahogy meg kell élni a mai világban. Ha nincs munkád, nincs választásod, nincs ismerősöd, előbb utóbb be kell kopogni egy nagy cég ajtaján, és felajánlkozni, abban a hiszemben, ez a megoldás. Nagy vállalat, nagy bevétel, Szigorú szabályok, de el kell magad tartani, és vállalsz mindent, abban a  tudatban, most sikerül. Már a felvétel során óriási lehetőségek villannak a szemedbe. Keményen kell dolgozni, az igaz, de itt egy nagy "családra" lelsz, ami gondoskodik rólad. Legalább is a felvételi tájékoztató során ilyesmit sugallnak neked. Ha túljutsz ezen a fordulón, ami néha egy nemzetbiztonsági ellenőrzésnek felel meg, és bekerülsz ebbe a "család" nevű csapatba, kicsit mellbe vágnak a többi, már ott levő  családtagtól kapott infók.

Sok esetben magam is túl voltam ezen a lépcsőn, és bele kezdtem a "karrier" építésébe. Ahány cég, annyi szemlélet a munka frontján, attól függően, melyik az a földrajzi hely, ahonnan a cég származik. Volt európai, japán, az USA, és még jó pár  vállalat, aki ide települt, és elhozta a "jólétet. Egy azonban közös volt mindegyikben. A vezetői réteg, a saját országból jött, de kellett nekik a hazai alapanyag is, így  létre jött egy másik, talán árnyék hatalomnak nevezhető, igaz magyar emberekből álló, végrehajtó csoport, aki kiszolgálta a profitot. Mert a végső cél a haszon volt, minden esetben. Ezek a cégek, nem  arról híresek, önzetlenül adnak, az a fő jellemzőjük, költséghatékonyan minél nagyobb profitot szerezzenek. Saját országukban jól alkalmazták a munkamódszerüket, de talán az ottani dolgozók, vagy okosabbak, vagy többet tudnak már nálunk, kicsit más rendszer szerint vannak értékelve, és főleg megfizetve. Ők talán már előrébb vannak a táplálkozási láncban, vagy többet tudnak náluk, de az is lehet, ott már nem tud  ugyanaz a cég több hasznot kitermelni,  mert a saját népe elkéri a neki járó részt a termelésből. Keresni kell olyan helyet, ahol még fejletlenebb a civilizáció, az  emberek megelégednek kevesebbel, és a törvény lehetővé teszi a  munka elvégzése során minél kevesebb jusson az azt elvégzőnek. Ehhez viszont partnerek kellenek.

Belépsz a céghez, és mi az első amit tapasztalsz? Magyarul beszélnek hozzád a főnökeid. De van bennük egy bizonyos távolságtartás. hiszen ők már régóta ott vannak, és már tudnak valamit amit te még nem. Befogadnak, mert szükség van rád, és valakinek el is kell végezni azt a munkát, amiből a vállalat fent marad. Látod magad előtt a szép jövőt, hiszen ezek a drága jó emberek is így kezdték mint te, és sugallják neked, előtted is ilyen lehetőségek vannak. Hiszen a "gazda", rajtuk keresztül irányítva, neked is meg fogja adni a lehetőséget.Légy ügyes, dolgozz sokat, figyeld a főnököt, és legyél hozzá lojális. Te pedig, vagy utálod már az egészet, vagy egyszerűen csak kellő fenn tartással állsz neki a  dolognak. Utálod, mert aki ezt mondja, arról időközben kiderül, nem is a munkája által került be mint vezető, hanem egy játszma részeként valakit ismerve, egyszerűen kiszolgálja a rendszert. Sosem azt mondja, dolgozz értem, azt mondja dolgozz, mert a cég ezt mondja. Ha tudod ki miért van ott ahol éppen lennie kell, és ki kihez tartozik, döntened kell. Vagy beszállsz valaki mögé, és igyekszel a nyelvednek helyet keresni az illető alfelén, vagy idealizmusból abban hiszel, neked ez a munkád által is sikerülni fog, a nyelvkoptatást elkerülve. Az utóbbi nem valószínű. Be kell lépned valamelyik holdudvarba, vagy maradsz ahol vagy. Esetleg lelépsz az első adandó alkalommal.

Elég régóta végzed már a munkád. Okosabb is vagy az átlagnál. Ezt mondjuk célszerű elhallgatni, mert akkor "maneger" lennél, nem egyszerű termelő, végrehajtó gép. Nyomod ezerrel. Tudod ki kihez tartozik, és ki van, ki ellen. Ezek hasznos dolgok, mert állást kell foglalnod, ha hosszú távra akarsz berendezkedni. Nem igazán fejted ki a véleményed, mert az sok estben káros, olyan mint széllel szemben kisdolgot végezni. Látod a problémákat, sikeresen meg is oldod, mert te tudod a legjobban csinálni az adott folyamatot. Mondjuk ez a bérjegyzéken nem látszik, de a főnököd azt mondja, tanulj még, és lesz ez jobb is. Újabb kétség. Vagy hiszel neki, vagy lelépsz. Saját tapasztalat szerint, MENEKÜLJ!!! A munkamódszerrel,  a rendszerrel nincs semmi baj. De emberek működtetik akiknél nem az elvégzett munkád minősége számít elsősorban, hanem a lojalitásod. Itt is  veszélyben vagy, mert ha jól dolgozol, nem szívesen engednek el magasabb beosztásba, mert akkor új ember kell a helyedre, és addig amíg betanul, csökken az eredményesség. Ilyenkor hivatkoznak vállalati érdekre, vagy egyszerűen nem hivatkoznak semmire, csak egy  ismerősük kerül az általad áhított pozícióra, aki bár nem okosabb ,vagy szebb tőled, van egy vitathatatlan előnye. Ismer valakit, és régen azzal együtt sörözött. Te meg nem iszol. Hát ez szívás. De te még kitartasz. Felismered, milyen célok mozgatják a főnökeid. Mindig hivatkoznak egy magas beosztású vezetőre, aki már látomásaidban félisten, annyira dicsérik, hiába látod ugyanolyan embernek mint te vagy. Ha túlnézel rajta, egy hivatkozást látsz csak, aminek segítségével, szinte beállítanak a sorba, hogy ne kelljen maguknak problémát okozni veled, aki akarsz is valamit, mert az említett idealizmusból elhiszed a saját boldogulásodra, magadnak írt utat. A külföldi vezetők, akik még a nyelvet sem beszélik tudnak ezekről a dolgokról, de őket csak a számok érdeklik. Te csak egy csavar vagy, ami pótolható, és erre a pótlásra a drága magyar vezetők azonnal hajlandók, ha egy kicsit is veszélyben érzik magukat. Akár még azáltal is  veszélyben vagy, ha felismerik, simán okosabb vagy náluk. Ilyenkor a vállalat érdekeire hivatkozva, simán kitesznek, mert veszélyforrás vagy rájuk nézve. Hallottad a felvételikor a személyzeti osztály figyeli a fejlődésed, és elősegíti az előmeneteled. Ezt gyorsan felejtsd el, ha nincs szponzorod. Meglátásom szerint a "HR" lealacsonyodott az ítélet végrehajtó egyik állomására. Simán kitesz az utcára, ha valaki ezt kéri. Nem tudja te ki vagy, nála csak számmal szerepelsz. Sajnos ez is saját tapasztalat, de talán van olyan cég ahol ez nem így működik. Ha van kérem szóljon, azonnal jelentkezem. Rendesen elkalandoztam, de sok mindent láttam a saját szempontjaim szerint a cégeknél, és meglehetősen rosszak a tapasztalataim. A drága jó pozícióba került emberek, mereven fogják beosztásukat, azért szinte mindenre hajlandók, az általuk gondolt anyagi biztonság miatt. 

Lehet azonban én tévedek, és valóban alkalmatlan voltam a munkafolyamatok elvégzésére, nem hoztam azokat az eredményeket amik az ilyen vállalatnál elvárhatók. Nem mentegetőzni akarok, de láttam a számokat, amiket én csináltam, és még arra is vettem a fáradtságot, ezeket összehasonlítsam más, hasonló ember eredményeivel, akik csak földrajzilag voltak más országban, a kenyéradó ugyanaz volt.Ez a kenyér pedig kicsit nagyobb darab tőlünk nyugatabbra, és ezért esetenként nem is kell annyi mindent megtenni. Lehet a te munkád is hozzájárul ehhez az állapothoz? Itt is el van ásva egy kutya.Arról nem is beszélek, cégen belül is tisztába voltam az eredményeimmel, és nem nagyképűségből mondom,  de a legjobbak között voltam mindig. De vagyok akkora hülye, még hiszek benne,pusztán a hozzáértés elég. Pedig simán átgázolnak rajtad, és teszik ezt az ő elmondásuk szerint a vállalat érdekében. Tudod, hogy neked van igazad, tudod, hogy jó vagy, de simán eltaposnak, mert nem állsz be a sorba, és nem vagy hajlandó megalkudni magaddal. Ilyenkor rövid úton véged. Harcolhatsz magadért, talán eredményesen is, de a kialakult sikeresen működő "magyar" vezetők összefonódásával nem tudsz megküzdeni. Pontosabban megtudsz, és neked van igazad, de éhen halsz, és az erkölcsi elégtétel nem egyenlő a munkád ellenértékével. Sok esetben egyszerűen lelépsz, és újra kezded, egy másik hasonló cégnél, bízva  szebb jövőben, vagy egyszerűen elfogadod a sorsod. Sokan teszik ezt, ÉN leléptem. Küzdöttem amíg értelmét láttam, de ez rövid idő volt. Mondjuk ez is években mérhető. Elégtételt pedig az jelentett, ha úgy éreztem átgázoltak rajtam, mosolyogva vettem a kalapom, elnézést kértem a lázító viselkedésemért,és megígértem legközelebb butább leszek. Megköszönve a tanultakat, ígérve azt,  megpróbálok emberi értéket tenni a gépezetbe, amely egyenlőre esélytelen, semmit nem feledve, lelépni. 

Pedig akik ezt teszik tőlem nincsenek biztonságban. Bunkóság, de ha ők ezeket az elveket vallják, akkor számítsanak a következményekre. Tegyék a dolgukat, éljenek, bulizzanak, legyenek könnyű álmaik. Pedig csak a hegyek nem találkoznak. Legalább is a mondás szerint. Senki után nem megyek egy lépést sem, de volt hogy ismét keresztezte utamat az ilyen ember. Nem mondom jólesett, ha felemlegettük a régi időket.Volt akit munkához segítettem, mert időközben ő is áldozat lett, csak akkor erre nem gondolt. Volt aki gondosan elhelyezett bal-jobb-bal kombinációt kapott kézzel, egy laza térdsöprés után, és gondosan leköpve, ott lett hagyva a jótékony ájulásban, melyből felébredve, biztos igazságtalannak tartotta a kezelést. Én nem. Ha azonban egyszerű iróniával fűszerezett , nagy nyilvánosság előtt kapott egy jellemzést, amely nem szűkölködött a negatív  jelzőkben, az nem jelentette azt megúszta a nyolc napon túl tartó gyógykezelést. Ezek a dolgok nem felejtődnek el.

Végezetül talán annyit tennék hozzá, nem igazán mindig az a hibás aki megteszi veled a rossz dolgokat. Most olyan világban élünk, ami így működik. és idő kell amíg újra lesznek emberi értékek. Addig sem szabad hagyni magát az embernek, és keresnie kell a számára megfelelő utat. Én is ezt tettem. Tegye mindenki azt, amit jónak lát.