Miért jó blogot írni? Több szempont is arra készteti az embert, valamilyen formában elmondhassa a véleményét. Van aki csak szeret írni, van aki csak írni szeret, beszélni nem, van aki beszélni szeret, de nem tud, így leírja, van aki tudja mind a kettőt, de unatkozik. Az is nagy előnye, senki sem mondja meg, mit hogyan írjon ki magából akárki. Nem szól bele senki, miről beszélj, nem javítanak bele, legfeljebb egyszer olvasnak, aztán csak legyintenek a blogra. Ha jól csinálod, akkor figyelnek. Ekkor sincs felelősséged,mert senki nem méri a tetszésed, ami fénykép nélkül néha előny, és senki sem rúg ki, ha nem jót írsz. Mondjuk fizetést sem kapsz, így nincs mitől félned. És remek szórakozás. Sokan nem is tanultak ilyesmit, mégis nagyszerű írások, megfigyelések születnek. Az ember saját magát adja, és ingyen, így nem kell megkötéstől tartania. Ezzel szemben ha írott médiát olvasol, már vakarhatod a fejed. Ez vajon kinek a véleménye? Esetleg felmerül benned a kérdés, aki ezt írta normális? Joggal kérdezheted ezt, de ne felejtsd el, aki oda ír, az abból is él. Tehát néha nem azt írja amit szeretne, hanem amit elvárnak tőle. De a megélhetés nagy úr, így sok embernek bérbe kell adni a tehetségét. És ezt sokan ki is használják, már legalábbis azok, akik a csekket aláírják. És ez a kihasználtság néha nagyon rossz tud lenni.. De ne is boncoljuk tovább ezt a témát.Van egy érdekes megfigyelésem, és mivel nem ebből élek, hogy figyelek, hanem másból, nem kell félnem bárki is a kezemre üt. Volt már rá példa, meg is szívattak, ki is használtak, de még élek. És írhatok, amíg tudom fizetni a netet. Már nem sokáig, de optimista vagyok. Na akkor a téma. Ebben a blogban én marha a politikával foglalkozom. Néha poénosan, de általában a magam módján.Pedig az embereknek nem ezzel kellene foglalkozni, hanem az ÉLET-tel, de valahogy nálunk az emberek rákényszerülnek beleszóljanak a dologba. Muszáj, mert ahogy én látom akik művelik, kicsit el vannak varázsolva. Nem kicsit, nagyon. Ugye nálunk közel huszonegy éve volt egy változás. Hogy előtte, utána, közben mi volt, az maradjon most el egy kicsit. Az emberek élték a napjaikat, dolgoztak, pihentek, szavaztak, mert már lehetett, ügyeskedtek,éltek. Egy csapat pedig elkezdte a változás előkészítését. Ez eddig rendben van, de az emberek ebben nem igazán vettek részt. Nekem úgy tűnik lustaságból, vagy mert addig nem kellett, nem is figyeltek oda a dologra. Megnézték, meghallgatták ki mit mond, és mit ígér, és oda húztak. Néha bejött, de néha nem. Na akkor jött az elégedetlenség. De nem is erről akarok írni, hanem akik ezt a játszmát játsszák a nevünkben. Mikor előjöttek ezek a pártok, meg minden ilyen csapat, hirtelen kiderült, van jobb, és baloldal. Legalábbis az elosztás szerint. Valahová tartozni kellett. A másik volt a rossz. Ezt sikeresen bebizonyították a mindenkori hatalmon levők. Már lehetett fújjolni. De itt egy kicsit megállok. A baloldal ugye a munkás, vagy ha úgy jobb, a szegényebb rész, aki melóból él. A jobb oldal a tradicionális elit, aki szerzett családi, és származási jogokra épülve, mindig is elit volt. Vannak kivételek, de az általános szerintem ez. és itt jönnek a személyek, akik ma nálunk vannak. Először a rendszerváltás idejét nézzük. Jobb oldali lett, aki eddig tanult, melózott, lázadt. Volt liberális kivétel, de az már eltűnt. Ne is erről beszéljünk. Aki jobboldali lett a hatalomban, annak a kezdettekkor szinte semmije sem volt. A baloldali, meg a mentett értékből szépen tollasodva, pénzügyi és gazdasági hatalmat épített. A jobboldalinak szakálla, zsíros haja, zavaros eszmerendszere volt. A baloldali elegáns, jól fésült, már nem annyira éhes, de azért még falatozni bíró emberek gyülekezési helye lett. A jobboldal ma is költségtérítést, és fizetést vesz fel, pedig már van neki elég, hiszen sokat összekapart. A baloldalnál van olyan, aki nem vesz fel fizetést, költségtérítést, és a saját háza nagyobb, mint az állami rezidencia. A jobboldal már ott van, aki nem is tudja mennyit keres, a baloldalon több a multifunkciós ember, aki egyszerre jó honvédelmi, rendészeti, vagy pénzügyminiszternek. A jobboldalon a kommunikáció nem igazán megy, pedig tanulták, mindenkinek szóvivő kell, mert a beszédjükre összeomlik a gazdaság. A baloldalon pedig szépen éneklik az Internacionálét, pedig a résztvevők összértéke, az állami GDP- magasan veri. Ez kicsit nonszensz a szocializmusban tanult dolgokhoz szokott agyamnak. Ez a munkásosztály indulója. Vagy nem? Lehet ezeket a dolgokat nevesíteni, bővíteni, cáfolni, lehet az íróját anyázni, kioktatni, de kirúgni NEM. És a fizetését csökkenteni sem. Ezért még írok pár dolgot. Több ismerősömtől hallottam, de ezeket a dolgokat nem láttam, így csak közvetíthetem az ő megfigyelésüket, ami valahol láttak. Ezek a helyek a világtól elzárt, excluzív golf, teniszklubok, állami nyaralók, sőt a parlament folyosói is. Ezek szerint a két oldalon álló emberek némelyike, nagy haverságban van egymással. Közösen isznak, üzletelnek, esetleg van közös hölgyismerősük, tehát nem is haragszanak annyira egymásra. Ez csak mostanában lett divat, mikor elszabadult a pokol. A felelős keresése, a hiba okozójának megtalálása mindig ment. A megoldást már nem találtak. Mert ez náluk sosem volt probléma. Csak az emberek viselik a hibás döntések következményeit, csak rájuk vonatkoznak a szabályok, és ők is döglenek bele a következményekbe, amit ezek az emberek okoznak, két whiski között, mikor döntenek a sorsunkról. Valahogy pedig mindenki másként képzeli el az életét. Nem foglalkozik rossz dolgokkal, országos gondokkal, politikával. De ismét leírom, muszáj beleszólni. Nagyon el van rontva a dolog, és úgy néz ki aki csinálta, szándékosan qrta el a dolgot. Vagy nem szándékosan, egyszerűen hülye hozzá.Esetleg mind a kettő. Ezt nem tudom, csak érzem.Szerintem, egy egyszerű választó is többet tud manapság náluk, legalábbis abban a tekintetben, tudja hogyan nem szabad. Így, ahogy eddig. És keressük a megoldást, ami nem a mostani út.