Szia szöszi. Tudod, az a jó a saját blogban, mindig arról írok amiről éppen kedvem van. Senki sem szól bele mi legyen a reagálás, milyen témához nyúljak, kit vegyek célpontba. Abba sem szól bele senki mit írjak saját megfigyelésként, hogyan fogalmazzak, kit kérdezzek, és mi legyen a következtetés. Egyszerűen leírom, és kész. Ha valakinek nem tetszik, még reagálhat is, beszólhat, véleményt nyilváníthat, és teheti mindezt a sajtószabadság nevében, nálam nincs cenzúra, ahogy nincs megrendelés sem. De nem is élek meg ebből, ez kicsit rossz. Van más munkám, de abból sem nagyon utazok még a szomszéd faluba sem, de nem is erről akarok elmélkedni. Régóta nézem a műsoraid, és meg kell mondanom nagyon bírtalak. Tuti kis szőke csaj tipeg a nagy bűnök nyomában, és rendre kifekteti a bűnösöket. Volt ügyed bőven, nem semmi volt a választék. A sok szemétláda még évekig elvan a jog hálójában, de megélnek a lenyúlt pénzekből. Köszi, hogy ezekre fényt derítettél, és leadtad. Na itt már kicsit el lehet gondolkozni. Nem megyek bele a gazda televíziód hozzáállásába, Azt mindenki ismeri, sok kollégád megkapta jutalmát az ott végzett munkáért. Ebbe ne menjünk bele, tudod miről beszélek. Inkább egy kérdés. TE miért maradtál riporternek? Volt annyi ügyed mint a Krakkó Ákosnak, aki most nagyon sajtófőnök a frakcióban. Ez egy tuti hely, még egy darabig. TE nem voltál ennyire jó, vagy maradni akartál mezei felderítőnek? Mert addig ok, ebből éltek, és van aki előre jut, van aki marad. De ki határozza ezt meg? Tudom szar érzés, ha nem teheted azt, ami a munkád, mert esetleg elfogultsággal vádolhatnak, vagy be kell állnod egy sorba, ha élni akarsz, és meg akarod kapni a fizetésed. Ha a munkád végeznéd, és függetlenül tájékoztatnál, akkor már nem lehetnél ott ahol vagy. mert ami a tévétekben folyik, az nálam kimeríti az irányított hazugsággyár fogalmát, ahol minden folyamat a dolgok egy szempontból való beállítását, és ennek tükrében a hazugságok, rossz döntések saját szempont szerinti beállítását végzik. És ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza. Az előbb írtam, ha a munkádat végeznéd, akkor nem lehetnél ennek a csapatnak a tagja. Ezt ki merem jelenteni, mert van saját tapasztalatom, ilyen téren. Ki is rúgtak, de valahogy nem bánom. Csak dolgozni akartam, nem valakihez tartozni. De ma, tartozni kell valamihez, ha túl akarod élni. Viszont, én idegösszeomlást kapok a kiútkeresésben, és a megélhetési fronton is egyre rosszabbul állok. De TE, nem ilyen vagy. Most néztem meg a műsorod ismétlését, és ezt láttam. TE egy csapathoz tartozol. Nyugodt lehetsz, meglesz a fizetésed. Konkrétan nálam most az veri ki biztosítékot, ahogy a MILLA tüntetését, kezelitek. TE nem emlékszel rám, de találkoztunk már tüntetésen. Bele is néztem a tutajos szemedbe, és megállapítottam, jó a feneked. Vártam, hátha lecsapsz rám egy riport erejéig, de sajnálattal hallottam mikor mondtad az operatőrnek:" nem jó a srác, túl értelmes a szeme". És továbbmentél, na ekkor láttam a feneked. Azon a tüntetésen még csak tízezer ember volt, kevés riport alanyt találtál, aki megfelelt neked. De a MILLA, az más volt. Ott voltak elegen. Erről diszkréten hallgattok, mert ez a létszám már nálatok ad okot a félelemre. Meg is látszik a riportokban. Először egy másik szösszenet a "Civil Kaszinó" című műsorból, ahol mellesleg néha Dörner is ott volt, ma egy ismétlésben hallottam, mikor Kálomista Gábor a felszólaló színészeket, a lefutott, és a futottak még szerű kategóriába sorolta. Kulka János, és Csákányi Eszter. Szerintem ŐK erre büszkék. De vissza a TE riportodra. Nem tudom ki adta a kezedbe a kérdéseket, de lehettek volna kicsit konkrétabbak. Nem vagytok annyira népszerűek, az emberek szívesen mondják el nektek a véleményüket. Tudják, azt vagy nem adjátok le, vagy részben. Ebben jók vagytok, hiszen minden fronton igyekeztek semmi kis gyűlésnek beállítani a dolgot. A kaszinós műsorban a sok résztvevőt még ki is nevették, mert nincs jobb dolguk, mint gyülekezni. Nem értitek,m i is történik.Be vagytok szarva, mi? Csak ez lehet a magyarázata annak, amit TE is műveltél a riportban. Leszóltad Juhász Pétert. mert "kendermagos". Mutattad a baloldali, meg a többi politikust, akik szerinted nem tudják miért is mennek oda. Bemutattál pár embert, és megkérdezted a szemkilövésről, meg arról mi nem tetszik. Nem tudom mennyi idődbe telet, amíg a megrendelést teljesítetted, és találtál annyi szegényt, akik nem tudják kifejezni magukat, és félnek a kamerától. De megcsináltad. Sikerült. Még egy kis vágás, és sikerül egy idióta, unatkozó, semmit sem értő tüntetés képét előadni. Kár, hogy ez sok embernél nem jön be. Nézem a műsoraitokat, mert csak így tudom meg milyen nem akarok lenni. Van nálatok is biztonsági szelep, provokatív kérdés, de ez nem TE vagy. Te szerintem megrendelésre dolgozol. Ha utána nézel a dolgoknak, és nem kétlem megteszed, egy egész jó riportot csinálhattál volna. Viszont nem lenne állásod, és nem lehetnél csapattag.Ccccc, Hát, nem egyszerű a helyzeted. Mégis azt mondom neked szöszi, van élet a megrendelő csapat után. Igaz nem olyan kifizetődő. De ma és mindig ebben mérik a sikert, nem az éhhalál szélén levő hülye bloggerek véleménye a mérvadó. Neked sikerült pár embert összezavarni, egy szerintem és lehet szerinted is jogos tüntetést leminősíteni, nevetségessé tenni.De abban is biztos lehetsz, nem mindenkinél. Azért volna egy javaslatom. Kezd el a jövődön gondolkozni, mert ha a másik csapat nyer, az ilyen újságírókból közmunkások lesznek. A csapatod meg a saját túlélésével, lesz elfoglalva, nem marad rád idejük. Nem is kell válaszolnod, be is perelhetsz, csak randira ne hívj. A narancs nálam romlandó, és boldog kapcsolatom van, aki bár hülyének tart amiért elveim vannak, de nagyon szeretjük egymást, még erre a kis időre is, ami hátra van miattatok. BANDITA.

Érdekes dolgok történnek. Csoportok alakulnak, emberek tünnek fel a semmiből, alapítanak pártot, mások kicsit eltünnek és szerveződnek, megint mások újra aktivizálják magukat, megtöltenek egy sportcsarnokot a híveikkel, ahova csak belépőjeggyel lehet bemenni, a médiában bombahír az ámbráscet keresztezése a fogságban született varacskos disznóval, és a háromgyerekes anyuka karambolja, ami valóban rossz dolog. De az igazi rossz dolog az az, hogy szerintem megint hülyére vesznek mindent azok, akiknek ki kellene húzni bennünket a bajból. Nem írom le melyik kis köcsög, mit mondott, mivel reagált, inkább arról írok, ami nem történt meg. Márpedig nem történt semmi. Ok, mindenhez idő kell. A parancsnoki munka elemei, melyet mindenkinek ismerni kell, aki tudja mi az, kilenc pontból áll. Az első: FELADATTISZTÁZÁS.Na ez megvan, el kell zavarni a sok idiótát arról a helyről, ahol árthatnak nekünk.Van még nyolc, de nem elemzem a dolgot, csak a másodikat írom le: IDŐSZÁMVETÉS: És itt meg is állhatunk. A tervezés, szervezés, meg minden dolog idejét veszti, ha már nincs időd megtenni, mert az ellenség a nyakadra tette a kést. Ezek a pontok a szovjet parancsnokok munkáját szabályozták, és tudja mindenki milyen eredményesen dolgoztak. Egy méter, egy századnyi veszteség. Na ezért nem ezt kell csinálni, DE VALAHOL EL KELL KEZDENI. Ha betartjuk a szabályokat, és megpróbálunk felkészülni, embereket toborozni, terjeszteni a valódi megoldásokat, szervezeteket, mozgalmakat létrehozni, akkor bizony végünk van. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem már nem nagyon van időm.Dolgoznék, de nincs hol. Így bevételem sincs. Az államra hiába várok, nem felel semmire, nem kínál megoldást, csak szorítja a nyakam. Ha mégis sikerül munkát találni, akkor csak lassabban növelhetem az adósságomat, ami nem biztos célravezető alternatíva. Vállakozásba fogni elég merész dolog, mivel egyre szűkebb a fizetőképes kereslet, a fogyasztás nem növekszik, hanem inkább a másik irányba mozdul.És az állam ott húz le, ahol tud. Ki is lehet menni külföldre, de nem fér el ott mindenki.Segíthetnének a szülők is, de ők is bajban vannak, és a megjelenő tákolmány szerint, nekem kell róluk gondoskodni.Esetleg lehetek pártkatona, és ajnározhatom a vezért, most már ott is van hely, de ezt nem veszi be a gyomrom. Mi marad tehát? Hát nem sok. Ha ebben a helyzetben elkezdünk ötletelni, szervezkedni kevesen maradnak, akik megérik a változást. Persze akinek van biztos háttere, és elkezdi a dolgot, annak MÉG van ideje. Igaza is van, megfelelően elő kell a dolgot készíteni, csak úgy biztos a győzelem. Ami az övé lesz, így ő kerül hatalomra, amivel csak remélhetjük nem él vissza, és nem csak a megszerzése a cél. Mert a sok új szervezet alakulása, mintha azt jelentené, mindenki a maga csapatát, és igazát akarja előtérbe helyezni, nem számít ez mennyire jó az emberek többségének. Mert én ehhez a többséghez tartozom. Várok egy messiásra, aki kivezet a sivatagból, de van már ötven is. És mind szerveződik. És mindegyik külön, nehogy ne neki legyen igaza. Szuper. Még jobban osszuk meg a változást akarókat. Valamilyen szinten igazuk van, meg kell erősödni, sokan még nem látnak tisztán, a híráramlás meg katasztrófális, nem a valóságot tükrözi, csak egyoldalú tájékoztatást ad, a hatalom ballépéseinek tisztázására, és az ellene irányuló bármilyen törekvés lekicsinylésére, esetleg félremagyarázására. Hát ebben a helyzetben valóban nehezen érkezik a messiás. Csak azt nem értem, egyedül látom a problémát, vagy esetleg másnak is feltünt a lassú megoldás? A kormánnyal az a baj, hazudott, a hatalomért, és átverte a fejünket. Nem értünk, hanem magáért dolgozik, esetleg van egy kis összeesküvés is, de ez nem érdekel. Nem mer cselekedni az állampolgárért, mert akkor nem adnak neki hitelt a bankok, meg összedől a forint, leáll a gazdaság, kimennek a multik, meg ilyenek. Pedig mindenre van megoldás, csak egy kicsit kevesebb hasznot kell adni az ittlevőknek, és a falhoz állítani mindenkit, egy olyan kéréssel, amely szerint visszakérünk egy kis részt abból, amit megspóroltak rajtunk, és velünk. És nem különadó, hanem mindenféle közgazdasági számítás alapján mondjuk munkabér növelésben. Ha nem tetszik neki, a tudását, nem viheti már el. Az itt marad, mert mi dolgoztunk benne, és mi alkalmaztuk saját magunk ellen. Pedig ezek jó módszerek, csak nem rajtunk segítettek, hanem tőlünk vettek el. Na ebbe nagyon belefutottam. Nem ez volt a célom, csak elkalandoztam. Tehát a változás személyi feltétele. Én kis pont vagyok, le akartam lőni a facebook-on Orbánt, és Szijjártót, de még mindig szabadlábon vagyok. Ennyire nem figyelnek rám. Tehát hiába hívok meg mindenkit mondjuk egy komolyabb körbezárásra, amit a parlamentnél hajtanánk végre, nem lenne foganatja. Pedig ha minden nap ott lennénk, és először szépen kérnénk őket, aztán előállnánk a komolyabb követelésekkel, talán a média is figyelne.Mondjuk csak a külföldi, meg egypár magyar. Külföldről is idehallatszik a "mondjon le".De ha valaki lenyúlná az ötletet, és előadná a sajátjaként, nem verném a mellem,hogy ez az enyém, mert végre történne valami. Miért pont ez? Nem kell ennek lennie, csak lépjen már valaki. De keményen. A gyülekezést, zászlólengetést kinevetik, semmi sem változik. Egy erős zárótűz, és utána roham. És nem érdekel ki lesz a hős aki megment, csak álljon már végre elő, és merjen kockáztatni! Egy embert már visz magával. Engem.BANDITA.

Nem tudom ki hogy van vele, de néha ordítani tudnék a tehetetlenségtől. Ez nem csak a mindennapi életre, az állapotomra, a hangulatomra értendő, hanem úgy cuzáme, mindenre. Bárhova is fordulok, mindig falakba ütközöm, ha egy kicsit levegőt vehetnék, akkor valami mindig a víz alá nyom. Keresem az okát a történéseknek, és nem értem, vagy nem akarom érteni? Mi a fene történik?

Normálisan élek, nem járok kocsmába, legalábbis mindenkinek ezt mondom, próbálkozok megélni, a munkahelykeresés már csak álom, itt állok tele tenni akarással, és nem csinálhatok semmit. Az az érzésem, el vagyok átkozva. De még nem írtam le magam, csak éppen kicsit rossz a hangulatom. Szinte nincs kedvem bekapcsolni a tévét sem, csak felhúzom magam a hiábavalóságon. Mindenről csak beszélünk. A változást nem elég akarni, tenni kell érte. Na jó, de mit? A sorsom alakításáért én vagyok a felelős, de ha mások irányítanak, és csak sodródom, és még meg is szívom a dolgot, akkor bizony mérges vagyok. Vannak helyzetek, amiket az ember magának teremt, rosszul dönt, belebukik, megrázza magát, talpra áll, megy tovább. De akkor mi van, ha belesodornak, belebuktatnak, és nem tudsz talpra állni, mert aki ezt okozta, már nem is törödik veled? Ezt nem csak a napi életre értem, hanem úgy, nagy általánosságban, most szinte mindenre. Nem mondok neveket, eseményeket, szervezeteket, történeteket, azt mindenki tud idézni. Az élet igazságtalanságát próbálom megérteni, a tenni akarás tehetetlenségét, az egy helyben toporgás bosszantó érzését. Mitől van az, ha valaki normálisan akar élni, van ereje, tehetsége, tapasztalata, párszor volt már bukott angyal, de mindig kijött a gödörből, mikor végre úgy érzi célba ér, akkor jön az igazi szívatás,és nem tehet semmit. Csak néz, és nyeli a dühöt. Belekerülni egy rossz helyzetbe, nagyon könnyű. Benne maradni, rossz érzés. De, akaratlanul belekényszeríteni, és ott tartani nagyon sok embert, már kicsit sok. És már nagyon elegem van belőle.

Keresem a megoldást, DE EGYENLŐRE NEM TALÁLOM. Vagy ha mégis, akkor azt kell látnom, várni kell, mert lett egy csomó akadály, amit csak úgy elédtolnak. Mert neked ez jár. Kussolj, és dögölj meg. Kit érdekel a sorsod? Csak magadat, és még nagyon sok embert. Csak akit kellene, hogy érdekeljen, pont az nyom a víz alá, és nem törődik veled, legalábbis kivár, mert erősödni akar. És ezzel még meg is magyarázza, ne legyél türelmetlen, még nincs itt az idő.Hát nekem ebből elegem van. A magam sorsát én irányítom, és nem igazán akarok várni. Fogja ezt érteni akinek szól? BANDITA.

Kicsit el van szállva az agyam, ha olyan cikket olvasok, amiben gyáva emberek, mert szerintem a parlamentben nagyon sokan vannak, arról beszélnek, a többi ember akinek más véleménye van, vagy csak nem tetszik neki a rendszer, az a valódi gyáva. Szájbarágó Petike. Felháborodással olvastam a cikket, amiben gyávának neveztél. Kikérem magam minden internetes barátom nevében, akik nyíltan vállalják, más a véleményük, és valóban nem tetszik nekik a rendszer. Képzeld el, valamennyien hús -vér emberek vagyunk, csak ebben a dologban egyezik a véleményünk. Sokan, mikor találkoztunk, kiderült nem csak ebben egyezünk meg. Mert képzeld el, találkozunk. És egyre többen leszünk. TE, milyen jogon teszel ilyen nyilatkozatot. TE, aki egy üres stúdióban fogalmazol véleményt, olyan emberekről, akik naponta viselik a nagyszerű barátaid, és társaid döntésének következményeit, és TE, még arra sem veszed a fáradtságot, megnézd mit okoznak azok a baromságok, amiket TE elmondsz ott a mikrofon előtt. A másik vénemberről nem beszélek, aki leszólja a tüntetésen résztvevők létszámát. Neki már nem sok van hátra, számolni nem tud, egyedül nem ér semmit, kár vele foglalkozni, egy csicska párt megmondóember, akinek leírják mit is mondjon, de nagybetűvel kell írni, mert mást nem lát. Petike! TE vagy a begyemben. Hiába magyarázod a kormány intézkedéseit, hiába beszélsz arról, mi a jó az országban, hiába beszélsz arról, TE milyen jól csinálod a dolgod, valamit elárulok neked. Azok az emberk akiket most leszóltál, nagyon jól tudják mit műveltek ott a helyeteken. Valami nagyon rosszat. Nem tudom mi a tervetek, mit akartok, csak azt tudom, nekem egyre rosszabb, és egyre rosszabb lesz. És ezek a "gyáva" emberek szerintem ugyanezt érzik. Nincs jogod gyávának nevezni bennünket. Nics jogod a nevünkben intézkedni, megtámadni a baloldalt, vagy a Nemzeti Bank elnökét. Neked alázattal kell vislkedni, megkérdezni, mi a probléma, hol tudsz segíteni. De TE, és a főnököd is, csak arrogáns ebek vagytok, nem veszitek figyelembe az embereket, cinikusan beszéltek az elesettekről, akiket TI juttattatok ebbe a helyzetbe. Nincs jogod gyávának nevni olyan embereket, akik kimennek elmondani véleményüket, éls teszik ezt kultúráltan, őszíntén. Nioncs jogod kétségbe vonni a létezésünket, mert ezzel szembe köpöd az ország nagyon sok állampolgárát. DE EZ NEM ÚJSÁG NEKED, NAPONTA MEGTESZED. És ezzel nem vagy egyedül, van segítséged sajnos, ami egy olajozott gépezet módjára, egyre több mindent elvesz. Nem tudom miért, és mi a nagy terv, de egyre jobban úgy tűnik, nem lesz ebből az országból semmi, amíg ti vagytok ott. Nem nevezhetsz gyávának, ha megvédém magam. És ha nem veszel figyelembe, nem baj. A gyáva ember menekül a valóságtól. Márpedig TE, nem tudod mi a valóság. Lassan befejezem, mert nincs értelme neled beszélni. Alattomos kis féreg vagy, nem is droid, mert azoknak az ember ad értelmet. TE, aki gyávának nevezel, és nem foglalkozol velem, jobb ha felkészülsz a találkozásra. Legyél már olyan kemény, megmutatod, TE nem vagy gyáva, és elmagyarázod nekem, miért kellene kivárnom a hatalmatok kiteljesedését. Nagyon szívesen venném, ha ezt megtennéd nekem a gyáva embernek, csak nevezd meg a helyet, és az időt. Ígérem nem fog fájni.BANDITA.

Tegnap érdekes élményben volt részem. Ha éppen nem éhen halok, vagy melózni próbálok, esetleg ülök a gép előtt, és úgy érzem, na most milyen faszául megmentem a világot, nem a feleségem veszem rá arra, "most nem is fáj a fejed", szoktam televíziót nézni. Kapcsolgatok, hallgatózom, egyszer csak Echo-tv. Na megint beszélgetnek a politikáról. Már épp elegem van belőle, de nem árt felkészülni az ellenség következő lépéseire, amit itt magyaráznak el, azoknak, akik épp a valóságban érzik meddig vannak bajban, de itt megtudhatják, ez nem baj, csak felkészülés a boldog jövőre, ahol már minden rendben lesz, mert a szocik nem qrják el. Na szóval, ezekben a tartalmas műsorokban kellene a jövő generációjának szocializálódni, mikor a Pozsonyi nevű író, akiről mindig egy ötvenes éveket idéző, felnyírt hajú, kisebbségi komplexusos, "fekvebeszélekmertlazavagyok", író, értelmiségi beszélget a Szőnyi Kingával, aki nagy magyar mentében, helyből nyerne a "kiszeretiorbánviktortaknyáttörölni" versenyen indulás nélkül, szocigyilkoló beszédet tart a bajszos csávóval, akinek nem tudom a nevét, de nem is érdekel. Visszatérve a témára, éppen nem ők voltak, mert az külön fejezet, hiszen az író úr sebzett lelkivilágában már nem is létezik baloldal, és mindannyiuknak csak jobboldala van, most egy másik nagy név, a Bayer Zsolt beszélgetett két szakmai emberrel. Na ő sem a kétoldalúság mintaképe, de éppen nevethetnékem volt, így kicsit hallgattam a dumát. Az egyik közgazdász, mert az volt a szakállas emberke, nagyon szépen levezette a magyarországi kizsákmányolást. Nem tudom szó szerint idézni, de a lényeg a következő volt:" Közel harminc éve megjelent a kapitalizmus Magyarországon. Bármit is mondanak, már a rendszerváltás előtt is volt itt valamiféle kapitalizmus. De igazából a rendszerváltáskor kezdődött a kizsákmányolás. Annyi már kiderül a számokból, a magyar munkás munkaértéke, termelési hatékonysága, kb 70%- a az európai munkásokénak. Ennek okát ne firtassuk, ezek a tények. Viszont, a munkabére csak közel 20% az európai munkás bérének. Ha csak a számokat nézzük, és nem viszonyítunk a GDP-hez, akkor is, közel 50% haszon ment ki az országból, csak az elmúlt húsz évben. És valljuk be, ezt a hasznot egyszerűen kilopták az országból. És ez a mi DRÁGA KORMÁNYUNK, most próbálja ezt visszaszerezni, de nagyon nehéz dolga van. Egyszerre kell kezelni a problémát, amit okoztak, és újjáépíteni az országot. Le kell rombolni azt ami menthetetlen, és meg kell kezdeni az újjáépítést" Itt beleszólt a másik: " Valahogy most olyan az ország, mint az iszapkatasztrófa után. Egyszerre kell a romokat eltakarítani, és újjáépíteni a lerombolt területet. De a kormány ezt is megteszi, mert képes rá" Bayer is mondott valami magasztosat, de mivel folyamatosan káromkodtam, nem nagyon értettem. Miért is káromkodtam? A kijelentés elején már felakadt a szemem. Egy közgazdász, aki látja a folyamatokat, ismeri a számokat, tudja mi a profit, ebben a kizsákmányolásban semmi kivetni valót nem kell, hogy találjon. Tudva levő, a kapitalizmusban a profit a lényeg. Minél nagyobb a kizsákmányolás, annál nagyobb tüntetést lehet szervezni ellene. Ha ezt csak most látja, kár volt neki negyven évvel ezelőtt diplomát szerezni. Ha eddig is tudta, nincs semmi probléma, volt húsz éve ezeket az érveket elmondja az embereknek, politikusoknak. Ja, a politikusoknak nem kellet, mert azt is mondta, az ilyen kizsákmányolás csak úgy lehetséges, ha valamit vissza is adnak a hazai elitnek. Azok most a parlamentben ülnek, tehát ezzel tisztában vannak. De hagyjuk is a téma ez irányú feszegetését, mert nem érek a végére. Amin kiakadtam, az a melós 70%-os értékelése. Na ide figyelj te értelmiségi, szakállas, kis gondolkodó. Elmehetsz te az idézett számaiddal a nagy büdös francba. Onnan, mikortól TE, azt mondod: DRÁGA KORMÁNY,már is olyan útra léptél, aminek csak egyik oldala van. Nem tudom honnan vannak a számaid, de minden magyar melós nevében, ezt visszautasítom. Ha benézel egy multihoz, aki most nálunk kizsákmányol, kérd már meg, adja oda neked a hazai irányszámait. Ha darabtermelés van, az otthoni normát, ha munkaköri leírás, akkor az otthoninak megfelelőt, és hasonlítsd össze a hazai viszonyokkal. Meg fogsz lepődni. Az általad csökkent értékűnek mondott magyar munkavállaló, akit te egy szóval nem vettél védelmedbe, nem csak többet dolgozik, kevesebb pénzért, de jobban is teljesít több területen, mint az európai munkás. Ez nem az európai melós értékéből von le bármit is, csak a tiedből. Onnan, hogy TE, ebben a kormányban látod a megoldást, nagyon elfelejtkezel arról a tényről, a jelenlegi kormány ebben ugyanúgy benne van, mint a többi. És a mostani intézkedései, mintha nem a kármentés, és újjáépítés hurráoptimizmusát sugallnák, hanem az általad idézett %-os eltolódás még nagyobb torzítását. Bólogathatsz, magyarázhatsz, csontig benyalhatsz a kormánynak. A neved sem fogom megjegyezni, mert a szakálladról felismerlek, hiszen te egy bérgazdász vagy. Attól kapsz bért, akinek a gazdasági módszereit támogatod. Vagy nagyon elqrtál valamit a beszédedben, vagy már nem találtak tőled jobbat. Bayer nyelvcsapásait már ismerem, a többin is csak nevetek. De már annyira rosszak vagyunk, hogy meg is érdemeljük sorsunk? Csak a "drága kormány" tud megmenteni, mert ő annyira jó fej? Ha csak egy oldalról nézed a dolgot, el is hiszed amiről beszélsz. Gyere, nézd a másik oldalról. De ahhoz te, és a többi dumahuszár nem vagytok elég tökösek.BANDITA.

Miért jó blogot írni? Több szempont is arra készteti az embert, valamilyen formában elmondhassa a véleményét. Van aki csak szeret írni, van aki csak írni szeret, beszélni nem, van aki beszélni szeret, de nem tud, így leírja, van aki tudja mind a kettőt, de unatkozik. Az is nagy előnye, senki sem mondja meg, mit hogyan írjon ki magából akárki. Nem szól bele senki, miről beszélj, nem javítanak bele, legfeljebb egyszer olvasnak, aztán csak legyintenek a blogra. Ha jól csinálod, akkor figyelnek. Ekkor sincs felelősséged,mert senki nem méri a tetszésed, ami fénykép nélkül néha előny, és senki sem rúg ki, ha nem jót írsz. Mondjuk fizetést sem kapsz, így nincs mitől félned. És remek szórakozás. Sokan nem is tanultak ilyesmit, mégis nagyszerű írások, megfigyelések születnek. Az ember saját magát adja, és ingyen, így nem kell megkötéstől tartania. Ezzel szemben ha írott médiát olvasol, már vakarhatod a fejed. Ez vajon kinek a véleménye? Esetleg felmerül benned a kérdés, aki ezt írta normális? Joggal kérdezheted ezt, de ne felejtsd el, aki oda ír, az abból is él. Tehát néha nem azt írja amit szeretne, hanem amit elvárnak tőle. De a megélhetés nagy úr, így sok embernek bérbe kell adni a tehetségét. És ezt sokan ki is használják, már legalábbis azok, akik a csekket aláírják. És ez a kihasználtság néha nagyon rossz tud lenni.. De ne is boncoljuk tovább ezt a témát.Van egy érdekes megfigyelésem, és mivel nem ebből élek, hogy figyelek, hanem másból, nem kell félnem bárki is a kezemre üt. Volt már rá példa, meg is szívattak, ki is használtak, de még élek. És írhatok, amíg tudom fizetni a netet. Már nem sokáig, de optimista vagyok. Na akkor a téma. Ebben a blogban én marha a politikával foglalkozom. Néha poénosan, de általában a magam módján.Pedig az embereknek nem ezzel kellene foglalkozni, hanem az ÉLET-tel, de valahogy nálunk az emberek rákényszerülnek beleszóljanak a dologba. Muszáj, mert ahogy én látom akik művelik, kicsit el vannak varázsolva. Nem kicsit, nagyon. Ugye nálunk közel huszonegy éve volt egy változás. Hogy előtte, utána, közben mi volt, az maradjon most el egy kicsit. Az emberek élték a napjaikat, dolgoztak, pihentek, szavaztak, mert már lehetett, ügyeskedtek,éltek. Egy csapat pedig elkezdte a változás előkészítését. Ez eddig rendben van, de az emberek ebben nem igazán vettek részt. Nekem úgy tűnik lustaságból, vagy mert addig nem kellett, nem is figyeltek oda a dologra. Megnézték, meghallgatták ki mit mond, és mit ígér, és oda húztak. Néha bejött, de néha nem. Na akkor jött az elégedetlenség. De nem is erről akarok írni, hanem akik ezt a játszmát játsszák a nevünkben. Mikor előjöttek ezek a pártok, meg minden ilyen csapat, hirtelen kiderült, van jobb, és baloldal. Legalábbis az elosztás szerint. Valahová tartozni kellett. A másik volt a rossz. Ezt sikeresen bebizonyították a mindenkori hatalmon levők. Már lehetett fújjolni. De itt egy kicsit megállok. A baloldal ugye a munkás, vagy ha úgy jobb, a szegényebb rész, aki melóból él. A jobb oldal a tradicionális elit, aki szerzett családi, és származási jogokra épülve, mindig is elit volt. Vannak kivételek, de az általános szerintem ez. és itt jönnek a személyek, akik ma nálunk vannak. Először a rendszerváltás idejét nézzük. Jobb oldali lett, aki eddig tanult, melózott, lázadt. Volt liberális kivétel, de az már eltűnt. Ne is erről beszéljünk. Aki jobboldali lett a hatalomban, annak a kezdettekkor szinte semmije sem volt. A baloldali, meg a mentett értékből szépen tollasodva, pénzügyi és gazdasági hatalmat épített. A jobboldalinak szakálla, zsíros haja, zavaros eszmerendszere volt. A baloldali elegáns, jól fésült, már nem annyira éhes, de azért még falatozni bíró emberek gyülekezési helye lett. A jobboldal ma is költségtérítést, és fizetést vesz fel, pedig már van neki elég, hiszen sokat összekapart. A baloldalnál van olyan, aki nem vesz fel fizetést, költségtérítést, és a saját háza nagyobb, mint az állami rezidencia. A jobboldal már ott van, aki nem is tudja mennyit keres, a baloldalon több a multifunkciós ember, aki egyszerre jó honvédelmi, rendészeti, vagy pénzügyminiszternek. A jobboldalon a kommunikáció nem igazán megy, pedig tanulták, mindenkinek szóvivő kell, mert a beszédjükre összeomlik a gazdaság. A baloldalon pedig szépen éneklik az Internacionálét, pedig a résztvevők összértéke, az állami GDP- magasan veri. Ez kicsit nonszensz a szocializmusban tanult dolgokhoz szokott agyamnak. Ez a munkásosztály indulója. Vagy nem? Lehet ezeket a dolgokat nevesíteni, bővíteni, cáfolni, lehet az íróját anyázni, kioktatni, de kirúgni NEM. És a fizetését csökkenteni sem. Ezért még írok pár dolgot. Több ismerősömtől hallottam, de ezeket a dolgokat nem láttam, így csak közvetíthetem az ő megfigyelésüket, ami valahol láttak. Ezek a helyek a világtól elzárt, excluzív golf, teniszklubok, állami nyaralók, sőt a parlament folyosói is. Ezek szerint a két oldalon álló emberek némelyike, nagy haverságban van egymással. Közösen isznak, üzletelnek, esetleg van közös hölgyismerősük, tehát nem is haragszanak annyira egymásra. Ez csak mostanában lett divat, mikor elszabadult a pokol. A felelős keresése, a hiba okozójának megtalálása mindig ment. A megoldást már nem találtak. Mert ez náluk sosem volt probléma. Csak az emberek viselik a hibás döntések következményeit, csak rájuk vonatkoznak a szabályok, és ők is döglenek bele a következményekbe, amit ezek az emberek okoznak, két whiski között, mikor döntenek a sorsunkról. Valahogy pedig mindenki másként képzeli el az életét. Nem foglalkozik rossz dolgokkal, országos gondokkal, politikával. De ismét leírom, muszáj beleszólni. Nagyon el van rontva a dolog, és úgy néz ki aki csinálta, szándékosan qrta el a dolgot. Vagy nem szándékosan, egyszerűen hülye hozzá.Esetleg mind a kettő. Ezt nem tudom, csak érzem.Szerintem, egy egyszerű választó is többet tud manapság náluk, legalábbis abban a tekintetben, tudja hogyan nem szabad. Így, ahogy eddig. És keressük a megoldást, ami nem a mostani út.

Kicsit felpörögtek az események az utóbbi napokban. Számomra túl lassan, és lehet túl későn, de valami elkezdődött, és ami a legfontosabb folytatódik. Már többször is megfigyelhető volt, a kezdeményezések a változásra rendre kifulladtak, elhalványultak. Csak néhány elvakult, fanatikusan változtatni akaró tartott ki, és kereste a megoldást. A mostani események még lendületben vannak, és egy kicsit mintha rákapcsoltak volna, de ideje nagyobb sebességre váltani. A két szakszervezeti vezető nevét csak azért nem írom le, mert nem tudom melyik legyen elöl.

Ők ketten egyet jelentenek. És itt van vége a magasztalásnak. Ők azok akik kézbe vették a dolgokat, és tesznek is valamit a változásért. Szerintem nem az általuk képviselt funkció sarkallta őket erre, egyszerüen elegük van a dolgok jelenlegi menetéből, ami már túlmegy az általuk képviselt szervezet keretein is. Felismerték a változás lehetőségét, és tesznek is érte, és már nem csak a saját feladataik miatt. És itt kell nekik segíteni. Ismét leírom, nem heroizálom őket, de a változás eléréséhez muszáj tenni valamit mindenkinek, akinek erre van lehetősége. És vezetőnek is lenni kell, aki intézi a dolgot, viszi az ügyeket, szervezi a változást. Nekik elég sok lehetőségük van, ha együtt maradnak, és ügyesen használják tudásukat. Van katonai tapasztalatuk, ahol tudják mi a stratégia, taktika. Van csapatuk, szervezett támogatottságuk, ami a munkájukból adódik, és ezt fel is tudják használni. Beszélnek az emberekkel, és ami a lényeg, meg is hallgatják őket, és ezen túl el is fogadják a mondandó értékes tartalmát. Állandóan róluk írok, de nem felejtkezhetünk el a hozzájuk csatlakozókról sem. A kialakult sokszínüségből látszik, már szinte mindenkinek elege van a bizonytalanságból. Most egymásra találtak a kiút keresők. Ha kitartanak egymás mellett, lehet esély a mi életünkben is a jobb életre. Van aki csak lehetőséget lát a csapatban, ahol a későbbiekben mutatja meg, ki is ő valójában. De ez előbb utóbb kiderül, és ha nem követik a politikai hagyományokat, kompromisszum nélkül, felszámolják az ilyen gócokat. Tiszta emberek nincsenek, de kis folttal még marad a becsület.és tisztesség, és az önzetlenség mint alapbeállítottság. Legalábbis nálam. Ezeket a vonásokat véltem felfedezni most is a színpadon állok nagy részénél. Ha tisztességesen játszanak, nagyon nehéz dolguk lesz. De támogatottságuk még ettől is nagyobb kell hogy legyen, nem kell a nehézségtől megijedni. Akinek naponta van nehéz dolga, az ezt már rutinból oldja meg. Valahogy az az érzésem, már van kész forgatókönyv. Lépésről lépésre kell tenni a változást, és minden akadályt el kell hárítani előle. És fel kell készülni arra, a hatalom minden eszközt be fog vetni, mert a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Csak ránk. Már így írom, mert támogatom  ezt a harcot, ami elkezdődött. És bízom a csapatban, mert bízni kell benne, különben nem lesz eredmény. Bízom benne amíg meglátásom szerint jó irányba mennek a dolgok. Márpedig jó irányba kell menniük, mert most egyenlőre nem sok esélyt látok a túlélésre. És a körülöttem élők egy részének túlélésére. Ez nem jelent feltétlenül élet szakadást, de nagy minőségromlást igen. Ha ebben az irányban haladunk, már nem kell sok idő ennek a bekövetkezéséhez. A változás ezért szükséges. Nem arról van szó, ez jöjjön magától, ehhez tenni kell valamit.

A változás elindulása után sok tájékozatlan, lusta, kiváró, hatalomvágyó, önző, gyáva, esetleg ingadozó, bizonytalan, hit nélküli fog csatlakozni, és lesz sok hős, aki az "én már ezt tudtam" csapatban játszanak. De a lényeg, kezdjük a játszmát.BANDITA.

Szia Viktor! Tegezlek, mert nem érdekel téged ami történik velem. Már engem sem ami veled fog.Vannak még az országban sokan így ezzel , de kell valami ami mozgat. Megmozgat, mert lassan futóversenyt rendezünk. Nem is tudtad? Te mész elöl, mi kergetünk. Miért is? Na várj, megpróbálom leírni, lassan, úgy, hogy te is megértsd.

- Futnod kell, mert hazudsz. Ez mondjuk így durva, de az nem, hogy nem mondasz igazat. Teljesen midegy, TE, vagy a klónod álltok a mikrofon elé, amint a szátok kinyitjátok, már nem jó. Csak ezt miért kell duplázni, Hidd el magadban is tudsz baromságot mondani, ehhez nem kell neked szócső. Az én pénzemen meg végképp nem.

-Futnod kell, mert nem kezeled a problémákat, hanem okozod. Mióta megbukott az előző próbálkozásod a kormányzásra, mentálisan tönkrementél. Hosszú álmatlan éjszakákon keresztül készültél a visszavágásra.Izzadva ébredtél, még a parlamentbe sem mentél be, annyira bántott a bukás. Na jó, bementél a fizetésedért, meg kordont bontani. kivonulni, de nem melózni. Készülödtél. A hatalmat akartad megszerezni, és most meg azon vagy, ezt el ne veszítsd!

-Futnod kell, mert nem figyelsz oda a munkádra. A te munkád az, az emberek elégedettek legyenek az országban. Érezzék a biztonságot, a munka megbecsülését, a nyugalmat a jövőre nézve. Most csak az üres hűtöt, a kilátástalan küzdelmet érzik a mindennapokban. Nem az a dolgod a saját képedre formáld az országot, és minden úgy legyen ahogy TE akarod! A TE dolgod az, képviseld az itt élő emberek akaratát, és tegyél meg mindent a boldogságukért. HALLOD! Nem a sajátodért!

-Futnod kell, mert nem tartod be az ígéreteid. Szegény ember az ,aki még ígérni sem tud, de Te ebben nagyon menő vagy. Fel sem fogod, mit is jelent az ígért szó! A gyerekek, akiket most nevelni akarsz központilag, simán elküldenek, csak ezért, és durván a szemedbe mondják az igazságukat, mert ők őszinték.De TE még ebben is nagyot tudsz alkotni. Felelőtlenül ígérsz, úgy, hogy tudod, ebből semmi sem lesz. És mindehhez még engem is felhasználsz. Na ezért külön gyorsíts a futáson.

-Futnod kell, mert nem vagy őszinte. Csak arról beszélsz, ami a TE érdekeid szolgálja, és csak azzal beszélsz aki figyel rád, vagy legalábbis úgy tesz, mert Tőled függ a sorsa. Rossz lehet a lassan kiürülő padsoroknak beszélni, mert már sokan nem figyelnek rád. Legfeljebb akkor, ha újabb simli derül ki. A lenyúlt manyup pénzeken elért eredményeid, nehogy megköszöntsd magadnak. Szó sem volt róla, a tiéd lehet. A felhasználásról már nem is beszélek.

-Futnod kell, mert mindent magadnak akarsz. Na, ez így nem igaz, mert van aki téged is irányít, de erről nem beszélünk igaz? Mint ahogy arról sem, mikor átvetted a kasszát, szóltak neked a szakemberek, akik addig voltak a kormányon, nem kell a hitel utolsó részletét felhasználni, rendben a csomag. Neked ez nem jelentett semmit. Tudtad honnan kell lenyúlni a céljaidhoz a lóvét. Kár, hogy annak volt gazdája, és nem akarta adni. Na gyorsan elkezdtél mindent a kezedbe összpontosítani, és nagy lett a markod. Mint most az önkormányzatoknál is. A tieid voltak ott, már lassan öt éve. Ha rosszul csinálták ott a dolgokat, akkor azért nem TE vagy a hibás? És most megmented őket, az én pénzemen?B+.

-Futnod kell, mert szolga vagy! Na nem annak a szolgája aki rád adta a szavazatát, hanem aki a háttérből irányít. TÉGED.és így az országot. Vagy azt hiszed, az emberek nem tudják, a banki manipulációnak, kik a nyertesei? Mert nem az állampolgárok, az biztos. Vagy azt hiszed, itt mindenki hülye? Tévedsz. Te szenvedsz mentális betegségben a hatalom megvonástól, és nem is gyógyulsz már meg. Csoda, hogy ennyi időt kibírtál nélküle. Mondjuk mikor a válság miatt, tudtad kellenek a népszerűtlen lépések, egyből nem akartál választást. Inkább kivártál, ami ha nehezen is ,de sikerült! Még nagyobb koncot kaptál.

-Futnod kell, mert maradni akarsz. Azt hiszed, annyira okos vagy, Sokan vették ám észre, mire megy ki a központosítás. Azon túl, hogy begyűjthesd a pénzt, még attól is, aki már megdolgozott érte, szeretnéd a hatalmad kiélvezni. Mindegy már, kinek tetszik ez, és mi az ára, ha kell, a külföldön levő magyar nemzetiségieket is bevonod. Én csak megvédeni akarom őket, mikor azt mondom, ne szavazhassanak. Tőled. Meg, szerintem az a fair, ha az szavaz, aki itt él, itt adózik, és főleg aki elvisel Téged naponta. De ez az Én véleményem, és ez téged nem érdekel.

-Futnod kell, még számtalan dologért. A leszámolásért, a vizsgálódásért, a megtévesztésért, a jogok csorbításáért, a visszamenőleges büntetésért, a visszamenőleges nyugdíjért, a munkahelyteremtés elmaradásáért, és sok másért is. Egyszerűen már nincs kedvem veled foglalkoznom.Már nem vagy számomra több, mint aki elqrta az életem. De nyugi, ebben azért benne van más is, mert azért ez egy tíz éves folyamat. DE TE, NAGYON BELEHÚZTÁL, hogy ez gyors legyen. Hát most a futásba húzzál bele.BANDITA.

Érdekesen alakultak az elmúlt napok. Voltam melózni, szabadidőben meg elmentem demonstrálni. Próbáltam követni az eseményeket, emberekkel beszélgetni arról , ami sok embert foglalkoztat. Az utca emberének, és ismerőseim egy részének furcsa volt, mikor mondtam. Megyek a kormányt megdönteni. Eleinte sokan nemis tudták miről van szó, csak néztek rám hülyén. Mondjuk ez nem volt újdonság, sokan még a demonstrációk során is megkérdezték, mi a fene történik. Itt egy pillanatra megállnék, és két féle bontanám a dolgokat.Az, hogy az emberek nem értesülnek az eseményekről, vagy nem kapnak megfelelő tájékoztatást, a kommunikáció hibája. A média felellősségét nem kívánom elemezni, aki követi azt,tudja mennyire befolyásoltak. Gyakorlatilag csak az on-line média marad, a közösségi oldalak, és az itteni tudósítások. Azonban még sok embernek ez is fárasztó. Már nem az olvasás, mert azt tudnak, de furcsa nekik olyan dologgal foglalkozni, amit eddig mindig mások csináltak. És valamennyire meg is értem, mikor azt mondják:"Á, úgy sem tudunk beleszólni a nagyok dolgába." És itt lenne a másik oldala a dolognak.Megérteni megértem, de elfogadni nem tudom az ilyen hozzááállást.. Ha nem teszünk valamit a sorsunkért, akkor megérdemeljük azt. Hiába mondjuk, nem lehet, ha meg sem próbáljuk. És egy kis cinizmus. Ha bárki is mondja: Légyél ott helyettem, azt kicsit érdemes fentartással fogadni. Sokan vannak, akik mástól várják a végrehajtást, aztán kritizálják az eredményt. Ezt mindenki maga dönti el. Sokan valóban tehetetlenek. Én is a családtól vettem el egy kis pénzt hogy bejussak Budapestre, A családi kasszából adakoztam egy keveset, és ezt nem dicsekvésként, vagy kérkedésként mondom. Nagyon sokan, sőt, szinte miondenki ezt tette. De valamit tett. Nem várhatunk a másikra, abból vannak elegen. A lényeg az, VALAMI elkezdődött. Jó volt a parlamentnek hátatfordítani, Jó volt hallgatni a beszédeket, főleg a két narancsírtó rendvédelmis mondandóját. Azt hallottam, amit szerettem volna, és amit eddig is írtam. Mert a dumához ennyi ember előtt még kicsit gyáva vagyok. De nem is akarom gyakorolni, vannak erre emberek. Ha ez lesz a harmadik út, ami szakít a hagyományos politikával, ami sok embert romba döntött, főleg az elmúlt tíz évben, akkor velük vagyok. Muszáj bízni valamiben, és valakikben, mert az olyan hozzáállás amiket leírtam, nem vezet eredményre. Az eddigi politika sem, és biztos valami új kell. És szokatlan. Mondjuk nyíltság, önzetlenség, becsületesség. Eddig szokatlan összefogást tapasztaltam a jelenlevők részéről. Sok ember aki megkért a részvételre maga helyett az ne számítson rám. Ahogy a gyűlésen elhangzott, csak együtt sikerülhet. Meg kell találni a módját a segítségnek abban a folyamatban ami most elindult. Bárkinek állok rendelkezésére a segítségemmel, sőt, még helyette is kikaparom a gesztenyét, mert muszáj. Pedig ezt a mentalitást le kellene vetkőzni. Csak az internet maradt nekünk egyenlőre, a média csak kicsiben tud segíteni. Egyenlőre befolyásoltak, felvásároltak, de mondjuk ki. MEGVETTÉK ŐKET!. Az is igaz, nem ezzel kellene foglalkozni, de valakinek csinálni kell. És ha elég sokan tudnak róla, akkor segíthetnek a megfelelő helyre rakott x-el. Mert a végső célnak ennek kell lenni. Le kell váltani a jelenlegi rendszert, mert bajba sodorta az embereket. ALKALMATLANOK. És nincs második esély. A benne résztvevőknek le kell vonni a tanulságot, és szép csendben lelépni. Nekünk nem az igazságszolgáltatás a dolgunk,hanem a keletkezett probléma megoldása. Mint már annyiszor az életben, mások hibáit kell helyrehozni, de magunknak. Erre kell elindulni.

Mikor közel húsz éve írtam a szakdolgoztatom, eszemben sem volt, egyszer át is élhetem. A szakdolgozat címe:"A Normandiai partra szállás". Most Budapesten, részt is vehettem benne. A nevében azonos, de céljaiban közel álló esemény, érdekes párhuzamot von maga után. Nem véletlen a katonai jelző, a fiatalemberek akik megszervezték, kemény harcra számítanak. Ők adják a gerincét a D-DAY-nek, és nem is tagadják le, harcra szólítanak mindenkit. Egy pár szó az előzményelről. A szervezésnek nem kellett titokban zajlani, van még demokratikus jogállam, még ha szűkülnek is a megszerzett jogok. Azonban már itt is megkezdődött a megtévesztés. Na nem a partra szállók részéről, ők igyekeztek minden félre értést elkerülni, és világosak lenni. Szerintük ami eddig volt, at nem jó. Szerintem sem. De akik eddig ezt művelték velünk, kicsit másképp látják a dolgokat. Szerintük minden jó, amit ők csinálnak. Akkor miért is kell partra szállni? Több beszélgetést is folytattam ott, számomra teljesen idegen emeberekkel, mégis a közös gond összehozott bennünket. Abban teljesen egyetértettünk, nekünk itt semmi keresni valónk nem lenne. Ha a dolgok a normális mederben folynának, ők mondjuk horgászni mennének, a másik az unokát vinné az állatkertbe, én meg a feleségem mellett feküdnék. De itt kell lennünk, mert nem az van ma az országban amit mi akarunk .Ma Magyarországon az van amit egy párt akar. Mert megszavaztuk. És itt már nem térek ki a személyekre, mert ezt felesleges elemezni. Az egész úgy gáz ahogy van. Miért is? Hogy merészeli egy képviselő azt mondani, mit szeretne Ő? Szerintem egy képviselő modja azt, amit ÉN szeretnék. És pont. Honnan veszi a bátorságot, a saját elhatározását erőszakolja rá egy országra? Arról már nem is beszélve, cinikusan nem hallgat meg semmilyen más érvet, az ellen érvet pedig lesöpri. A szervezésnél is meglátszott, amivel a D-day-t előkészítették, szinte csak az interneten lehetett információhoz jutni. A híradásokban a tibeti földigiliszták párzása volt a vezető hír, és persze a "nem lesz megszorítás". A beszélgetések során voltak érdekes momentumok. Az egyetértés nagyon nagy volt, mndenki a bőrén érezte a politikát, és mindenki egyetértett azzal utálja is. És főleg azokat akik művelik. De a szervezés hiányosságai megmutatkoztak. Akik ott voltak, tudták miért ülnek a földön, de volt aki csak arra járt, és megkérdezte:" MILYEN RENDEZVÉNY VAN ITT?". Na ennyit arról miért voltunk kevesen. Kevesen voltunk, mert volt aki nem tudott jönni, anyagi okból, vagy egyszerűen be kellett menni a munkahelyére, és hagyni magát kizsákmányolni. Jövőre ezt még kevesebbért teszi. De nem ő tehet róla. Sokan is lehettünk volna, de így is egy rövid séta, rendesen bedugította a belvárost. Mert ugye a zebra a gyalogosoké, és azon kell átmenni. A híradásokban megjelent 150-200 résztvevő ezt nem tudta voolna megtenni, csak ha maratoni távot fut, abban aza egy órában, mikor a szervezők felhívták a figyelmet a séta lehetőségére. És ezzel nem azt akarom mondani, a média hazudott. Csak nem tudtak számolni. Azt nem is feltételezem, független, senki által nem megvásárolt kereskedelmi csatornál nem lennének objektívek. De a szervezésben nem vettek részt, az biztos. A szabad vélemény nyílvánítás csak a színpadon volt kultúrált. A tömgben ez kicsit másként történt. Elkezdtünk példálózni a közelmúlt nyilatkozatairól, történéseiről. A cinizmus, az arrogancia volt ami felháborított, sok embert, és telejesen jogosan. Szerintem is vérlázító, ha a kormányunk hoz egy intézkedést a nevünkben, és nem lár elöl jó példával. Csak egy példa. Csökkentjük az államadósságot. OK. Kell. Mondjuk Bajnai már nem növelte, mert az utólsót fel sem vette az ország. Ő mint szakember azt mondta, nem kell már, rendben van a széna. És mindezt ingyen tette, de erről nem beszélünk. Ma az van a csökkentéssel, lenyúljuk a magán nyugdíjat, létre hozunk egy magán számlát, és a meglopottakat megkérjük ide is tegyenek még be valamit, persze ezt már önként. Csak azt nem láttam, valamelyik politikus is oda ment volna ehhez a számlához,és befizet rá. Mondjuk abból a pénzből, amit első lépcsőben a zsebükben hagytak az egykulcsos adóval. Pedig a saját médiájuk ezt szívesen fotózta volna. És persze állandó téma lehetett volna az önzetlenségre. De ezt bebuktátok. Ha valaki innentől ezt megteszi, fizessen nekem az ötletért. De voltak más hangok is. Pintér Sándor egykori kollégái beszéltek. Na ezt kihagyom. Ők sem értik, én sem, mit keres egy maffiózó a bársonyszékben. Dehát ebben az országban minden megtörtenhet, ha valaki mer nagyat álmodni. Csak az a gond, most kezdődik az ébresztés. Lassulni fog a tempó, az emberek fáradnak, a politikusok kivárnak, mint már annyiszor, de szerintem a két fiatalember már késtíti a további meglepetést. MERT ÉBRESZTŐNEK LENNI KELL! És fel kell nőni Izlandhoz, vagy egyszerűen csak bátornak kell lenni a asaját és gyermekeink érdekében. Minden nehézség, és gáncs elllenére, sikeresnek kell lennie ennek a harci cselekménynek. A partra szállás előtt is volt kavarodás rendesen. De ott a jó cél érdekében kavarodtak a dolgok, itt pedig moindent megteszenek, hogy kavarodjanak, azzal, hogy hallgatnak. Már a politikusok. Vagy a kormány. Mindegy. A deszant nagy része nem ott ért földet ahol kellett, nem azt tette ami kellett volna, de amikorra el kellet végezni a feladatot, minden a helyére került. Most is van titkolózás, kavarodás, de mire kell minden a helyére kerül. És még egy rövid szösszenet. Tényleg tök jó volt kimenni, és ugyanakkor dühítő is. Ilyen kevesen, ilyen soknak még nem okoztak szinte azonos gondot. És a mocskukat is mással akarják eltakaríttatni, hiszen ők a grál lovagok, és ez a sok ember mind hülye, mert nem értik a géniusz tévedhetetlenségét. Csak annyit erről, ez a teljesítmény már nem 2/3. Bármit is simliztek, ezzel már nem értek célt. Menjetek amíg van lehetőségetek, mert ott a téren, és az országban már sokan nem akarnak benneteket. MENJETEK, AMÍG TUDTOK JÁRNI!!

Ma egy érdekes vitát folytattam, egy nagyon jó ismerősömmel. Nem is vita, inkább véleménykülönbség. És mi másról, mint a politikáról. Ez elég baj, mikor emberek erről beszélnek, mert akkor valami nem jó. Vagy neki, vagy nekem. Első lépésben több pontion is egyetértettünk. Legalábbis a valóság tekintetében. Való igaz, nagy bajban van az ország, és az egész világ. Lecsökkent az értékelőállítás, mintha megállt volna az idő. Mindenki csak kapni akart. A pénzzel való értékelőállítás került előtérbe, és mivel az emberek ezzel nem igazán rendelkeztek, ahhoz mentek, akinél volt. Ez nyílvánvaló. És innen előállt a tyúk, vagy a tojás esete. Kaptak az emberek valamit, ami nem volt érték, és közben elfelejtkeztek magukról. Csak élni akartak, és ma. ezért nem lehet senkit megróni, mindenkinek vannak igényei, amit szeretne kielégíteni, de ha ez több, mint amire valóban képes lenne, bekövetkezhet a baj. Ami be is jött. Ehhez mondjuk kellet egy hibás termék is, ami akár egy időzített bomba, szinte mindenhol ketyegett. És jó piramisjáték módjára szépen össze is omlott az egész. Most, mikor már benne vagyunk a bajban késő felelőst keresni. És innen indult a véleménykülönbség. Én ösztönösen nem bízok politikusban, hazugnak tartom azok nagyrészét, akik ma Magyarországon ezt művelik. A partnerem, akivel beszélgettünk, ezt a hazugságot belenyugvással vette tudomásul, mivel szerinte, a hatalom mindenkit megfertőz, és bárki is kerül oda, egy idő után elszakad a valóságtól, és előjönnek cezaromán vonásai, valamint hazudni kezd. Füllenteni én is szoktam, de csak kicsiben, és ezzel másnak nem okozok kárt. Szerinte hagyni kell azokat akik vannak, és bízni kell a jövőben. Szerintem, meg új emberek kellenek, így ötven százalék esély van arra, nem szalad el velük a ló, és annyira önzetlenek, és idealisták lesznek, amennyire elvárható, hogy jobbá tegyék az életem. Az én életem, mivel én küldöm őket oda, és azt kell tenniük amit én mondok. A gyakorlatban ez nem így működik, hanem megígérnek mindent, aztán magasról tesznek rám. De talán egyszer nem így lesz. A jelen helyzetben sok mindenben igaza volt partneremnek. Valóban adni kell valamit, hogy kaphassak. Ez eddig rendben is van, egyenlőre úgy néz ki, többet kell dolgozni kevesebbért. Erre jönnek a befektetők, mint a hal a csalira. De basszus, semmi jele nincs annak, ha kifogtuk a halat, mi esszük meg. Az pedig végképp kétségbeejtő számomra, szinte mindenem elszedik, és cserébe kapok valami állami garanciát a további léthez. A lakásom átalakul állami bérlakássá, ha végképp nem tudok megélni a munkahelyemen, vagy a vállalkozásomból, akkor kapok közmunkát, amiből csak vegetálok. Viszont az is igaz, a közmunka is érték. Olyasmit tesznek meg, ami húsz éve valahogy elmaradt. Kitakarítják az országot, Gátakat, utakat építenek, elkezdik a mezőgazdasági területek művelését. Nevezhetjük őket nyugodtan bérmunkásnak, rabszolgának, de az USA egyik elnöke FDR valami hasonlót csinált a nagy válság idején. Innen jöttek vissza az emberek a számukra méltó körülményekhez, de addig sokat kellett adniuk, és sok mindenről lemondani. A történelem ismétli önmagát, hiszen nálunk is valami hasonló készül. És itt megint fellángolt a vita. Szerintem semmit nem tanultunk, ha ugyanazt a hibát követtük el, ami már közel nyolcvan éve egyszer megesett. Akkor sem kerestek felelőst, egyszerűen, túléltek, de ehhez nagyszerű emberek kellettek, aki okosan, taktikusan végbevitték ezt. Ma már annyiban más a helyzet, tudjuk kik a felelősök, és gyorsabb is lett a világ. Azt azért nem lehet ma megúszni, amit tesznek az emberekkel, akik csak egy kicsit jobban, biztonságosabban szerettek volna élni. A számok szerint, való igaz, adni kell. De mindenkinek! És ami megvan, abból sokat már nem lehet elvenni. Abban is van igazság, nem kell hitelet felvenni. Tudom, ezt vissza kell fizetni, és vissza is akarom. De akkor legyen meg a feltétele. Ennek megteremtése a politika dolga, aki mint írtam, szerintem húsz éve hazudik. Szerintem a jelenlegi vezetés diktatúrára készül, vagy nagyon hülye a kommunikációhoz. Vagy nem is érdekli a mit mondanak az emberek. Pedig ez baj. A számok szerint, mi húzzuk a rövidebbet, mert az egyszerű emberek állják a cehhet, pedig csak csapdába lettek csalva. Aki előidézte az él mint hal a vízben, a politika, meg folyamatosan gondoskodik a friss levegőröl számára. Partnerem szerint, hagyni kell a kormányt, mert nincs más, a többi sem jobb, és hagy csinálják a számok manipulálását, hiszen szegényeknek népszerűtlen döntéseket kell meghozniuk, pedig ők nem ezt akarják. Innen aztán visszaértünk az elejére. Mivek szerintem hazudnak, ezt sem hiszem. És azt sem, nics olyan, hogy harmadik út, és nincs olyan ember, aki valóban azt teszi ami nekem jó, és nem fertőzi meg a hatalom. Utópia? Idealizmus? Hamarosan kiderül.

A pénteki napon, újabb ember csatlakozott azokhoz, akik még lejjebb húztak a hitelválságban. Lázár Jani tette a dolgát. De vajon mi is történt? Már régóta lebegett a válság, elszaladt a frank, mindenki csendben volt. Orbán Viktor már körözés alatt állt, de állítólag folyamatosan dolgozott, még a rövidnadrágját sem volt ideje átvenni,a politikusok nyaraltak, pihentek. Vagy? Mi is lehetett az egész mögött? Talán éppen ezt a nagy bejelentést készítették elő, csak kicsit keresni is akartak rajta. Érdekes módon kivártak egy lélektani pillanatot, mikor a frank megállni látszott, és a tőzsde kicsit nyugodt volt. Vajon nem csak erre vártak? A sok egyeztetés nem ezt szolgálta? Beszélhetnek nekem akármit, a short ügylet sosem véletlen. A tőzsde nem kártyajáték, aki pénzt tesz fel, az nyerni akar. Senki sem beszélt a nyílvánossággal, de nem is kellett,a történések több dolgot is felvetenek. Nevek nélkül is sejti mindenki, ki állhatott az egész mögött. Miért gyengült a két hazai bank jegyzése, hirtelen akkorát, le kelljen állítani? Aztán egy bejelentéssel kiállnak mögöttük. És nem mellesleg a köztes időben valószínüleg átalakul a tulajdonosi szerkezet, és a belső emberek zsebében marad egy halom pénz. Mert egy jól megszervezett forgatókönyvet láttunk, abban biztos vagyok. A frakció, meg a politika nagyon szépen asszisztál a pénzügyi hatalomnak. A valódi hatalmasok így nyugodtan dőlhetnek hátra, minden lap nekik jut. A banki papírokon szépen keresnek, és a kezükbe is kerül a később meghatározóvá váló pénzosztók vezetése. Mert egy bejelentés mögött ne csak az okot nézzük. Nézzük meg, mennyi idő telik el. A frakció egy emberként akar segíteni a devizahiteleseken. Nevetnem kell, ezek a fickók, és lányok, már régen nem is tudják, mi a hitel. Már megkapták a bérüket, csak a jó gombot kell nyomniuk, de azt mindig megmondják melyiket. Nehogy egy pilanatra is gondolkodni kelljen. A választók meg ugye most nem is számítanak még egy darabig. Na szóval4 Megvan az egyeztetés, megvan a bejelentés, megvan az első parlamenti napra való országmentés. És milyen szépen sorban. Az események ilyen alakulása lehetne egy jól működő gépezet beindulása a választói akarat szerint. De szerintem itt nem erről van szó. MERT A VÁLASZTÓK NEM SZÁMÍTANAK. Itt arról van szó, menjenek a külföldi bankok a fenébe, kicsit segítünk annak akinek nem igazán kell, de ez legalább jól mutat, és a hazai pályán a bíró a magyar bankokat juttatja egy kis előnyhöz, persze állami pénzen. Mert még mindi g apénz az érték. Lassan már senki sem dolgozik, csak pénzzel állítanak elő fejlődést. Majd ebből is lesz valami haladás. Csak nem annak, aki dolgozni akar. És még egy gondolat. Vagy több, mert ezen lehet rágódni sokáig. Volt egyszer Soros Györgynek egy hasonló akciója, pont a banki papírokkal a tőzsdén. Most megnézném a híváslistáját, kért- e valaki tőle tanácsot inne a Kossuth térről. Vagy már ez is le volt tutizva? A lényeg az újabb jó pont a kormányoldalnak, amit úgy lehet előadni, mint hősi tettet az emberekért. Az ellen véleményt úgysem hallják. Csak a dörrenésre fognak felriadni, mert nem mindenki hülye ebben az országban, és egyszer számot kell adni minden tettért.

Valami újra történik a világban. Mintha a válság újra elő jött volna, csak ez egy kicsit durvább. Ha mozaikot akarnék összerakni, sok minden másként is történhetett volna. Az ember már szinte paranoiás, ebben a felgyorsult világban, ahonnan eltűnt a nyugalom. Állandóan változik valami, és nagyon gyorsan dőlnek romba az elért eredmények. Nem inga módjára él az ember, mikor úgy érzi kicsit jobban megy, és esetleg hátradőlhet, hirtelen valakik még pénzt találnak a zsebében, és ki akarják szedni azt. Ma már semmi sem állandó. Ez nem is baj, a világnak fejlődnie kell. A fejlődés alkotóeleme az ember, az általa végzett termelő, és alkotó munka. Előállítunk valamit, ami előbbre visz, vagy egyszerűen csak kell, és ez érték számunkra. Sokan nem is akarnak mást, csak viszonylagos nyugalmat, és biztonságot. Mást nem tudnak ezért adni, csak saját magukat. A fejlődés nem állhat meg, a dolgokat újra elő kell állítani, a jobb élet feltételeit meg kell teremteni. Azonban mostanában kicsit mást látok. Az érték elvesztette jelentőségét. Nem a fejlődés, a teremtés a lényeg, nem a figyelem a segítség az első szempont, a biztonság is háttérbe szorult. Nem akarok teóriákat felállítani de nekem egyre jobban úgy tűnik eldöntötték a sorsom, és nem én vagyok az, aki ebből jól jön ki. Folyamatosan csak a rossz dolgok történnek. A politika, és a gazdaság olyan szinten összenőtt, amit már nem lehet kibogozni. És nem a politika, ami az embert szolgálná a nyertes. Valahogy elvesztünk ebben a körforgásban. Mindent, és mindenkit a pénz irányít. Ebben semmi új nincs, és ez így is fog maradni, amíg az emberek ezt hagyják. Márpedig kénytelenek ezt tenni, mert beleszólásuk nincs. Nélkülük döntenek, róluk. Ez nagy szívás. Valakik úgy gondolják, őnekik semmi sem elég. Mindenen, mindenkin átgázolva megszerzik maguknak azt amit nem is használnak. Mindent akarnak minden áron. Az emberek egyik fele ezt szívesen segíti, mert neki is jut morzsa. A nagy többségtől azonban a morzsákat is elszedik. Nem vagyok próféta, vagy látnok, és nem tudom mi a megoldás. Életben akarok maradni, részemről ennyi a történet. Nem akarok nagyobb házat, több szobát, hiszen egyben alszom nyugodt álmom. Nem akarok állandóan repülni, csak biztonságban lenni a földön. Szeretek adni, már amennyit bírok, és szeretek értéket előállítani, amit elfogyasztok, és ebből másnak is jut. Tudom i az elég. Nincs is másom mint az eszem, és a két kezem, amivel dolgozom. De ne is tartozom senkinek. Ez így nem igaz, mert csapdában vagyok, és tartozásom is van. Nem úgy élek ahogy szeretnék, hanem úgy ahogy valakik szerint élnem kell. És ez nem jó nekem. Kihasználhatnak a végtelenségig, de lassan nem lesz mit elvenni tőlem. Akkor mehetek a szemétdombra? Miből gondolja bárki is , büntetlenül lehet packázni sok milliárd emberrel. El lehet tőle venni mindent, és őt magát is meg lehet vásárolni, azzal ami számára idegen. Lehet ülni a jól őrzött várakban, szuper kényelemben, lehet számon tartani ki mennyit ér, ki mennyit tud segíteni a még több vár és repülő megszerzésében. Lehet embereket találni a mocskos munka elvégzésére, melyben nem az egyén számít, csak az , akinek semmi nem elég. Az olaj, gáz, pop-corn, cukor, zsír, hús, kukorica, arany papíron létezése nem érték. Azt valakinek a fizikai valójában is elő kell állítani. Ha ezt nem sikerül a papírral kitörölheti az arany ülőkén a fenekét, hanem tud erre már megfizetni senkit. Rövid az ember élete ahhoz, hogy amit megszerez, az kicsit élvezze is. Ha valaki mindent akar, és erre tette fel az életét, az nem tud élni. Ha pedig csak a holnapot nézi, nem jó munkát végez, mert van holnap után is. És nem biztos, hogy az ilyen ember az nyugodt, és elégedett. De hozzám hiába jön panaszkodni, vagy hiába küldi a lakájait. Én nem állok vele szóba. Nyugodt álmom nem zavarja az ő problémája, annak megoldásában nem segítem. Sőt! Számomra nem is létezik, így ha a szemétre akar juttatni, gond nélkül végzek vele, hiszen ő sem ér számomra semmit. És nyugi! Nem tudja magát megvédeni, sem azt amit elvett tőlem.

Mi is az a parlament? Sokak szerint egy szimbólum, mások szerint kupleráj, van aki csak fotózza, van aki bitorolja. Teljesen mindegy mire gondolunk vele kapcsolatban, egy épület, amire büszkének kellene lennünk. Valahogy mégsem tudok így gondolni rá. Nem vagyok büszke arra ami ott folyik. Pontosabban amire használják.

Mikor megépítették, egy rész országnak akartak vele nemzeti öntudatot adni. Nem spóroltak semmivel, sem anyaggal, sem tervvel,ahogy a tehetséggel sem, mindent beleraktak, ami az elődök szerint fontos a hazának. Ne felejtsük el mi  is volt a dátum akkor. Nagyszerű tetteknek lehetett a tanúja ez az építmény.Méltán büszke volt rá aki csak rátekintett, pedig már akkor sem mindig olyan emberek dolgoztak benne, akik valóban oda valók lettek volna. Nem nosztalgia, vagy revizionizmus, esetleg valami képzelt nemzeti öntudat mondatja ezt velem, de mindenkinek büszkének kellene lennie RÁ. Aztán valahogy elvesztette a jelentőségét, maradt a szimbólum jelentése.. Legalábbis a miatt a dolog miatt, ami benne történt az utolsó háború után. Elemezhetjük még az elmúlt évszázadot, de mostanában elég csak arra tekinteni, ami ebben a mostani században történt ott. Az épület funkciója elvesztette jelentőségét. Külseje megőrizte a hagyomány, és a szimbólum jelentését, a benne folyó dolgok azonban egyszer majd a történelemben egy büszke nép lejtőre juttatásának helyszínévé aljasulva jelenik meg mint lábjegyzet.Remélem, csak ideiglenes jelleggel.

Megerőszakolták a helyet. Ami ott folyik, az lassan háborús cselekmény, egy nép leigázásának a hadszíntere lett. Pedig van abban valami nonszensz, mi tettük ezt az épülettel, ami most nem az ország építésének, és fejlődésének a tanúja. Lehet boncolgatni az okokat, de végeredményben tükrözi a mai állapotokat ami ott folyik. Megosztottság, hatalom bitorlás, leszámolás, diktatúra. Ha egy kicsit magunkba nézünk, /és ebben benne vagyok én is/,nekünk kell először megváltozni, és akkor tudjuk majd azt mondani, az épület visszakapja eredeti funkcióját. Én is hibás vagyok abban ami ott van, és nem mondom azt," de a másik" is. Ha csak egy kicsit belegondolunk a század történéseibe, nem lehetünk büszkék arra, ami ott van. Ha csak a közvetlen környezetemben szétnézek, akkor már nem is lepődöm meg a mai politikán. Sajátosságainkat, emberi hibáinkat nem tudjuk levetkőzni, és hirtelen egy jót, szebbet építeni. Hajlamos az ember az áldozatra, de ezért kapni is szeretne valamit. Mintha ott tartanánk, az első embernek odaadunk mindent, aki szépet mond, és miután nem is gondolkodunk el azon amit ígér, feltétel nélkül megbízunk benne. Aztán, ha oda érünk ebben a fene nagy demokráciában, hogy felmérjük mit is tettünk, mindig lemaradunk egy lépéssel a történések mögött, és rosszabbul jövünk ki a választásból, mint amire számítunk.

Ezért lehet okolni az előzményeket, a másikat, a harmadikat, de egy kicsit magunkat is. Hajlamosak vagyunk elhinni minden szépet és jót, bedőlünk egy ígéretnek, és nem vesszük észre a csapdát. De igazából a megoldást sem tudjuk. Azt mintha mindenki másban látná, de mintha csak egyedül az ö megoldása lenne a helyes. Ezért lehet megkövezni az embert, a fejünket a falba verni, de ezt akartuk. Vagy nem? Az iskolában úgy tanultam a demokráciáról, ahogy tanították az akkori időben, de az alapokat sikerült elsajátítani. Ha vettem a fáradtságot, és bővítettem az ismereteimet akkor előnybe kerültem a többi emberrel, hiszen több információm volt arról, mi is a valódi demokrácia. Ezt a tudást használhattam a saját előnyömre, de használhattam a közösség előnyére is, már azzal is ha megosztom a a szerzett tudást. De az ember irigy, kényelmes, önző, és ugyanakkor odaadó, szorgalmas, önfeláldozó. Minden együtt adja azt az érzést, ami segíti az egyént, és lehetőséget ad neki azért, tegyen a másikért. Kicsit elkalandoztam, és szentimentálisan filozofálgattam a klaviatúrával. Vissza a parlamentbe, és az ott folyó dolgokra. Mivel nagy szabadságot kaptunk, a sokadik "rendszerváltás"-kor, és lehetőséget a hatalom gyakorlására, akár közvetett módon, nem volt tudomásunk arról milyenek is vagyunk valójában. Másra hagytuk a megoldást, és ha nem lett jobb, máris megvolt a felelős. Mi választunk, és csak magunkat okolhatjuk a kialakult helyzetünkért. Ebben benne van, az aki választ, és az aki nem. Mert mindenki felelős a tetteiért, még ha nem is tesz semmit. Boncolgatjuk az okokat, viseljük a következményeket. Minden ok, és okozat.

És nem tanultunk abból, ami az elmúlt öt választási ciklusban történt a "rendszerváltás óta. Nem tudok én sem túlnőni magamon, de azt már tudom, nem csak nálam van a megoldás. Egy csoport, amit nevezhetünk politikusnak is, nagyszerűen lavíroz ebben a zűrzavarban, és gyakorolja a hatalmat. De miért van az, mindig visszaél vele, és nem a mi javunkat nézi? Mert nem értünk még el oda, nézzük a másikat? Még nem tudjuk mi az elég, és mi az ami még kell? Vajon miért gondoljuk azt, másra bízzuk a megoldást? Egyszerű pedig a megoldás, csak nézzük a parlamentet szemből. Van egy nagy kupolaszerű valami középen, és van két egyforma oldala. Két egyforma, ami egymás nélkül nem lehet meg, mert nem adja ki az egészet. És most mi van benne? Két oldal, ami még tovább oszlik, ki tudja mennyi részre, és mind a kupola nevében teszi dolgát, mintha csak ő tudná a megoldást. Szidhatjuk akár a jobb, akár a baloldalt, támadhatjuk a közepét, kereshetünk felelőst, ez szinte mindig van,de ami az épületben folyik, az nem értünk van. És nem is lesz értünk, egészen addig, amíg nem vesszük kezünkbe a sorsunkat, és nem tanulunk a hibákból. Ha a másiktól várunk megoldást, és nem vesszük  a fáradtságot a megoldás megvalósítására EGYÜTT, akkor elmondhatjuk, van egy épületünk, ami nagyon szép, csak éppen nem ez a funkciója. Amit nekem jelent a parlament, az nem az ami benne folyik. Valahogy nem azt látom, amit szeretnék, de ezen nem csodálkozom. Én tettem azzá, ami benne van. A megosztottság, az elterelés, a birtoklás fellegvára, ahol naponta történik olyasmi, ami nem jó nekem. És ez már több mint húsz éve tart. De nem is kell ránéznem az épületre, a környezetemben is ezt tapasztalom. Pedig bármelyik felem is kapja a rosszat, a másiknak is fáj. Ha valaki olvassa is amit összeírtam, talán kicsit elgondolkozik rajta, mi is lenne a helyes út? Ezt mindenkinek magának kell eldönteni, de olyat nem tudok elképzelni, bárki is magában tudja a megoldást. Felelőst, vagy kizárólagos utat, ami oda visz ahová szeretném, senki sem nevezhet meg. Minden azon múlik, mennyit vagyok képes adni azért, amit kapni szeretnék. Pedig nem kérek sokat, valójában azonban már sokat adtam. De ez a természetes, egészen addig, amíg nem érzem, elvesztem. Lassan pedig ide érek. Pedig van megoldás, és nem nyugszom addig, amíg ezt meg nem találom. És nem egyedül fogom megtalálni. AKAR VALAKI SEGÍTENI? Manapság már nem is nagyon nézem az épületet. Szinte szégyellem ami ott történik, és nem tudok indulat nélkül gondolni az ott elhangzottakra.

Rossz érzés úgy tekinteni egy szimbólumra, mint valami fájdalmas, tehetetlen érzést kiváltó, a véremet szívó élősködőre. De lesz egy nap hamarosan, mikor sok ember, együtt odamegy, és nem azt nézi: ki is vagyok, eléggé gyűlölöm a cigányt, vagy a zsidót, esetleg elég magyar vagyok, és a másik mennyire az, hanem egy változás előszeleként együtt oldunk meg egy problémát, amit mi okoztunk. Lesz majd egy elme aki verset ír ezzel a címmel: ADJÁTOK VISSZA A PARLAMENTÜNKET!!! És lesz majd egy ember, aki engem is néz, mint ismeretlent, egyszerűen azért, mert itt vagyok, és maradni akarok. És értem dolgozik, mert érzi a felelősséget, amit a parlament jelent.BANDITA.

Sajnos mostanában kicsit több időm van ülni a klaviatúra előtt, és összeesküvés elméleteket gyártani. Hiába, szegény ember akar dolgozni, de ha a törvény engedi is, az időjárás csökkenti a lehetőségeket. A törvényről most nem beszélünk, az időjárásról megint nem. Egyiket sem tudom befolyásolni, így kár rajta emészteni magam. Inkább egy kicsit írok valamiről, ami régóta bennem van. Hír Tv .Mint a kormány hivatásos szócsöve, nem mulaszt el egy percet sem a dicső tettek közvetítésére. Sokat gondolkoztam már rajta milyen is lehet a független újságírás, de rájöttem, abból nem élnek meg akik művelik. Legalábbis elég szerényen. Tegnap volt egy bejátszás, az MLSZ elnöke beszélt ízes magyar nyelven. A személye nálam sok kérdést vet fel. Csányi urat mindenki ismeri. Mindegy milyen megközelítésben, de valamit nagyon jól csinál, hiszen meghatározó tényezővé nőtte ki magát az országban. Olvastam az életrajzát, és kicsit figyelgette is az ember mit tesz a reá bízott vállalatokkal. Kezdte ugye az OTP-vel. Mikor oda került, egy országos hálózattal rendelkező pénzintézetet kapott, ami mindenhol jelen volt, és szinte egymaga uralta a piacot. Be kellett engedni másokat is, de nem sokan maradtak. Csányi, a kort meghazudtolva nem lerabolta, hanem elkezdte fejleszteni a bankot. Ez kétségtelenül előnyére is vált, hiszen azóta is sikeres, sőt terjeszkedésében, felépítésében más lett, mint amit egy magyar vállalattól megszoktunk. Erős piaci pozíciókat tudhat magának, folyamatosan fejlődik. A pályára állítás nem volt kis munka. Csányit nem igazán láttuk egyik kormány, vagy párt közelében sem, függetleníteni igyekezett az általa vezetett intézményben minden politikai befolyást. Nagyon jó szakembereket alkalmazott, akik jól is teljesítettek az ő irányításával. Egy cseppet sem irigyeltem a jövedelmét, amelynek minden forintjáért megdolgozott. És elkezdett terjeszkedni is. Mint magánember, ha jól emlékszem, először egy villányi pincészetet vásárolt meg. A kapcsolati tőke már itt is kezdett hasznot termelni. Ha megkérdezik, honnan volt rá pénze, szerényen mondhatta: kérem , dolgozom. De ez csak ugródeszka volt. Lábjegyzetekből kiderült, már a MOL igazgatótanácsában is benne van. Sokrétű tud lenni az ember, ha ennyi mindenre figyel. De az üzlet mindenhol egyforma, profitot kell termelni, és kész. Ha ezt úgy teszi valaki, megadja az irányt, és a megfelelő emberekre bízza a végrehajtást, biztos a siker. Neki meg lehettek az emberei, mert virágzott minden. Továbbra is ellenállt minden politikai nyomásnak, ami a pártok részéről érte, maradt egy sikeres magánember, aki hirtelen feltűnt a leggazdagabbak között. Terjeszkedni kezdett az élelmiszeriparban. Az ő világukban a pénz értékét kicsit máshogy nézik, főleg azt honnan jön. Ezért fordulhatott elő, hogy ügyesen lavírozva, szinte láthatatlanul is stratégiai élelmiszer ipari vállalatokat szerzett meg. Mindegy melyik politikai erő volt hatalmon, neki nem esett bántódása, még ha vásárolt is valamit. Egy időben figyeltem milyen támadások érnek egy bizonyos Forrás Zrt-t. A tulajdonosa erősen baloldali kötődésű volt, és nagy területeket, cégeket birtokolt, melyek állandó támadások kereszttüzében álltak. Valahogy az csak széljegyzet lett, mikor Csányi ettől a cégtől megszerezte a Pick részvénycsomagját. Nem közvetlenül, de a papír mindent elbír, és elárul. És ez már egy folyamat volt. Húsipari, tejipari cégek kerültek más tulajdonosi körhöz. A kuszaság jellemző volt, mint ahogy a csönd is. Lassan-lassan egy egész kis birodalom alakult ki. Az értékét, csak az éves leggazdagabb listából tudhattuk meg, ahol mindig egyre feljebb jutott. Már az sem volt titok, hol és mennyi a részesedése. Minden pozícióját megtartotta, és csinálta. Személye volt a garancia a biztos sikerre. Erről lehet kicsit másként vélekednek azok a cégek dolgozói, ahol csak a piacot akarta megszerezni, és a dolgozókat nem. Azok nem számítanak. A birodalom szépen fejlődött. Mint kívülálló, és csak híreket olvasó ember, annyit vettem észre az egészből, Csányi úr mindig ott van, ahol éppen nagy történések vannak. Továbbra is független volt a politikától, ő üzletember. De ezt is jól csinálta, szerintem több vasat is tartott a tűzben. Emberileg nem ismerem milyen, és nem valószínű valaha is együtt üzletelünk, de hallottam egy érdekes sztorit róla. A valóságtartalmáért nem kezeskedem, mert csak azt ismerem aki elmondta. Késő éjszaka Csányi úr a villája kapuja előtt teázott, két testőre közt. A külső biztosítója, aki a hideg éjszakában egy kocsiban ülve vigyázta az álmát, kiszállt, és köszönés után azt merészelte mondani, milyen jó is a forró tea ilyenkor. A válasz erre az volt, miután a megszólított kiborította a teát: Az én teámból nem ihat akárki! Az elmondás szerint, jók voltak a testőrök, idejében lefogták a kérdezőt. Azóta sincs gondja, el tud e helyezkedni a vagyonvédelemben. Az összefonódások beindultak. Lett egy alapítvány is, ami támogat, mértéke mindenki előtt ismert. A nagyvállalkozók már nem is tudták megkerülni Őt, mindenki vele dolgozott. A vagyonvédelmét a mostani belügyminiszter cége látta el, az építkezéseihez bevették az ország legsikeresebb építőipari cégébe, és még tulajdonrészt is vásárolhatott.Szépen fejlődött az úr. Már szinte nem volt olyan lehetőség, amit nem neki ajánlottak fel először. Most már a politikusok is keresték. Más magyarázat nem lehet, hiszen ha eddig megvolt nélkülük, ezután is boldogult volna. De szerintem ő ettől már tovább lépett. Keresték őt eddig is, és ő is kereste őket, de most nála van a síp, nem megtesz dolgokat, hanem megmondja mit kell tenni. Egyszerűen nem tudom elképzelni, mi az ami elég lenne, hiszen csak mi egyszerű emberek elégszünk meg azzal amit elértünk, a vágyaink, céljaink is behatároltak, ezzel szemben van olyan szint ahol már semmi sem elég. Mindegyikből a legjobb és a legnagyobb kell. És kizárólag egyedül, senkivel nem osztozva. Ennek is van előnye, de az véges, és van egy hely ahová nem is lehet elvinni. A tetteket pedig a környezet, és a történelem fogalmazza meg, a megfelelő jelzővel. Na, kicsit elszaladtam. A bejátszásban elhangzott, amit mint az MLSZ elnökeként mondott, fejleszteni kell a magyar focit, új stadionok kellenek, meg kell szüntetni a rendbontást, a visszaéléseket. Ezeket már húsz éve hallom. De miért most kellenek ezek a szabályok? Vagy csak az ember kellett aki kimondja? Ha belegondolunk, a válság kellős közepén a legjobb építkezni. A munkanélküliek tömege rendelkezésre áll, ők a legolcsóbbak. Véletlenül van építő cég, aki már szerintem meg is nyerte a tendert, és van törvény, ami az olcsó munkaerőt engedelmessé, és még jobban kihasználhatóvá teszi. És van egy ember, aki ezt nemhogy előre látta, de részt is vett a kialakításban. Ha jól számolom, Csányi úr sok cégben tulajdonos és vezető, van alapítványa is. Hirtelen eszébe jut, mikor a grundon rúgta a rongylabdát, és segíteni akar a szegény magyar focin, mindezt a sok egyéb munkája mellett. Valahogy kételkedem ebben az egészben. Vagy csak nem értem. Aki érti, az magyarázza el nekem.

Nem tudom ki hogy van vele, de egyre kevesebb híradót nézek. Valamilyen oknál fogva tele van krimivel, erőszakkal, balesettel. Mikor volt a nagy médiatörvény, akkor valami olyasmiről is szó volt, egy híradónak mennyi hírt, és milyen százalékban kell tartalmazni. Nem emlékszem már pontos számokra, de mostanában, egy gyenge horror film is megirigyelheti azt a vért, és szörnyűséget ami a híradóban feltűnik. Kevés az igazán fontos hír, és azok is szűrve érkeznek. Nagyon egyoldalúan megszűrve. Ezen már meg sem lepődöm, hiszen naponta tapasztalom, mennyire nem veszik figyelembe az emberek véleményét, azt pedig, hogy egyáltalán reagáljanak már nem is várom. A cinizmus olyan fokára ért el a kormányzati kommunikáció, amit eddig az iskolában negatív példaként hoztak fel. Csak arról beszélnek ami nekik jó, és azt is úgy, ahogy nekik jó. Miért is gondolom, egyáltalán figyelnek rám? Így nyugodtan leírhatom azt amit gondolok, úgyis csak az emberek olvassák, az írásoknak, gondolatoknak nincs semmi hatása a változásra. Olyan pusztába kiáltott szó az egész, bármilyen nagy ember, híres újságíró is teszi, ha ellenvélemény, akkor a szőnyeg alá söprik. A saját verziójukkal már más a helyzet. A rendszerváltás óta megszoktam, hogy amit politikus mond azt nem fogadom el. Ez lehet magyar sajátosság, vagy az én egyéni felfogásom, valahogy nem hiszem el amit mondanak. És ahogy mondják. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem feláll a szőr a hátamon, mikor valami rossz dolgot akarnak letolni a torkomon, és elintézik annyival, csak az ízét mondják meg. Miért kellene elhinnem valamiről, hogy csokiízű, ha érzem, és tudom, hogy emberi ürülék.Csak azért mert mondják. A csokitól nem hányok, de ettől a maszlagtól, már a meglátáskor rosszul leszek. És még mosolyognak is. Tegnap néztem egy tudósítást a Bálványosi szabadegyetemről, vagy valami ilyesmiről. Valahol rémlett, már régóta van ez a jambori, de különösebben nem hozott lázba. Olyan kirakatnak tűnt az egész, mint amikor egy politikus úgy tesz, mintha érdekelné a véleményed, közben azon jár az esze, melyik potya fogadásról marad le, ahol ingyen van a szóda, mert a whiskyt már te fizeted, csak még nem tudod. Szóval mondja a nagy okosságait, veregeti a vállad, ígéri, majd felhív. Huszonöt éve így ráznak le a csajok, ha nem vagyok szimpatikus nekik, sőt udvariasan ezzel a módszerrel küldenek el anyámba. Mégis tegnap, valami olyasmit hallottam ami kicsit megállított a mindennapi betevő megszerzéséért folytatott gigászi harcomban. Nem idézem szó szerint, de valami ilyesmi volt. Az EU kénytelen volt elfogadni a magyar gazdaság ilyen átalakítását, még ha nem is tetszett neki, mert elfoglalták a belső bajai, és rájöttek, ez olcsóbb, mint kisegíteni, vagy eurómilliárdokkal talpra állítani a magyar gazdaságot. Lehet nem pontos az idézet, de nagyjából valami ilyesmi volt. Azért, amíg az a fiatal srác ilyen frappánsan fényezte saját magukat, pár dolog átvillant az agyamon. Férfi létemre erre nyugodtan hivatkozhatok, és még politikus sem vagyok így tudok gondolkodni is. Az elmúlt fél évben mi voltunk az EU soros elnöke. Távozásunkat vastaps köszöntötte. Döntse el mindenki ez minek szólt. Mi felügyeltük az Eu-ban levő történéseket, célokat tűztünk ki, azokat próbáltuk megvalósítani. Na ez így baromság, nekünk ehhez semmi közünk nem volt, dicső politikusaink tették amiről úgy gondolták meg kell tenni. Mi csak figyeltük a kijelzőt, és láttuk a gong megmentette a kiütéstől a delegációt. Mert volt belső baj rendesen. Ennek egy részét mi okoztuk, holmi médiatörvénnyel, új alkotmánnyal, valami hihetetlen rossz kommunikációval. Vezényeltünk mi mindent, közben arra is kellett figyelni, az itthoni történések miatt ne legyen az elnökség vesszőfutás. A soros elnökség másfelé figyelt, amíg itthon többé kevésbé végigvitték a változtatásokat, ami nem mindenhol aratott tetszést. De könyörgöm, a vezetés ránk volt bízva! Saját magunkat kellett volna seggbe rúgni, ha valamit nem jól csinálunk? Elterelődött a figyelem? Saját magunkról? Már én sem értem. Közben volt, van egy háború a szomszéd földrész közeli országában, ami szintén befolyásolt egy pár dolgot. A magyar alkotmányt biztos nem. Vagy a törvénykezés folyamatát. A vége az lett, megdicsérték saját magukat, mert véghezvitték amit akartak. Beismerték a szabálytalanságokat, és a rosszallást, de ennyi. A lényeget azonban kifelejtették. Az egész " végrehajtás" nagyon egyoldalú volt. Onnan, hogy nemcsak az Eu-ból érkező bírálat, de még a hazai ellenvélemény sem befolyásolta az akaratátvitelt. Senki és semmi nem akadályozta a cinikusan korlátozó, emberektől független törvényalkotást. Minden pont úgy történt ahogy tervezték. Az ellenvélemény nem számított, mindig nekik volt igazuk, aki mást mondott az volt a bohóc, meg a hozzá nem értő, mindenbe kötözködő hülye, akit fel kellett pofozni. Elérték amit akartak. A térképek átrajzolva, jogok korlátozva, választás lezsírozva, az ellentmondok közmunkára ítélve. Ez még nincs, de addig hátha éhen hal sok ember, így nem kell őket felügyelni. Egy kicsit elkalandoztam az elhangzott mondatok értelmezésétől, de én azt vettem ki belőle, úgy igazán tudták nemi jó amit tesznek. Nem jó az embereknek. Nem is ez volt vele a cél. A cél , a minél nagyobb mozgáslehetőség biztosítása a befektetőknek. Így nekik garantálva lesz a profit. Ha ugyanennyi energiát fektettek volna a hazai befektetés, és fogyasztás elősegítésére, nem kellene vernem a klaviatúrát. Így kell. Szép példát kaptam abból milyen is nem akarok lenni. Lehet éhen halok, de az biztos az idén sem megyek nyaralni, ne reggel nyugodtan nézek a tükörben, és mondom magamnak: Menj, edd a zsíros kenyeret, mert neked idealistának kell lenned, és hinned kell a jóban. Ígérem, nem sírok. És nem írom alá: álamfő.

Valahogy meg kell élni a mai világban. Ha nincs munkád, nincs választásod, nincs ismerősöd, előbb utóbb be kell kopogni egy nagy cég ajtaján, és felajánlkozni, abban a hiszemben, ez a megoldás. Nagy vállalat, nagy bevétel, Szigorú szabályok, de el kell magad tartani, és vállalsz mindent, abban a  tudatban, most sikerül. Már a felvétel során óriási lehetőségek villannak a szemedbe. Keményen kell dolgozni, az igaz, de itt egy nagy "családra" lelsz, ami gondoskodik rólad. Legalább is a felvételi tájékoztató során ilyesmit sugallnak neked. Ha túljutsz ezen a fordulón, ami néha egy nemzetbiztonsági ellenőrzésnek felel meg, és bekerülsz ebbe a "család" nevű csapatba, kicsit mellbe vágnak a többi, már ott levő  családtagtól kapott infók.

Sok esetben magam is túl voltam ezen a lépcsőn, és bele kezdtem a "karrier" építésébe. Ahány cég, annyi szemlélet a munka frontján, attól függően, melyik az a földrajzi hely, ahonnan a cég származik. Volt európai, japán, az USA, és még jó pár  vállalat, aki ide települt, és elhozta a "jólétet. Egy azonban közös volt mindegyikben. A vezetői réteg, a saját országból jött, de kellett nekik a hazai alapanyag is, így  létre jött egy másik, talán árnyék hatalomnak nevezhető, igaz magyar emberekből álló, végrehajtó csoport, aki kiszolgálta a profitot. Mert a végső cél a haszon volt, minden esetben. Ezek a cégek, nem  arról híresek, önzetlenül adnak, az a fő jellemzőjük, költséghatékonyan minél nagyobb profitot szerezzenek. Saját országukban jól alkalmazták a munkamódszerüket, de talán az ottani dolgozók, vagy okosabbak, vagy többet tudnak már nálunk, kicsit más rendszer szerint vannak értékelve, és főleg megfizetve. Ők talán már előrébb vannak a táplálkozási láncban, vagy többet tudnak náluk, de az is lehet, ott már nem tud  ugyanaz a cég több hasznot kitermelni,  mert a saját népe elkéri a neki járó részt a termelésből. Keresni kell olyan helyet, ahol még fejletlenebb a civilizáció, az  emberek megelégednek kevesebbel, és a törvény lehetővé teszi a  munka elvégzése során minél kevesebb jusson az azt elvégzőnek. Ehhez viszont partnerek kellenek.

Belépsz a céghez, és mi az első amit tapasztalsz? Magyarul beszélnek hozzád a főnökeid. De van bennük egy bizonyos távolságtartás. hiszen ők már régóta ott vannak, és már tudnak valamit amit te még nem. Befogadnak, mert szükség van rád, és valakinek el is kell végezni azt a munkát, amiből a vállalat fent marad. Látod magad előtt a szép jövőt, hiszen ezek a drága jó emberek is így kezdték mint te, és sugallják neked, előtted is ilyen lehetőségek vannak. Hiszen a "gazda", rajtuk keresztül irányítva, neked is meg fogja adni a lehetőséget.Légy ügyes, dolgozz sokat, figyeld a főnököt, és legyél hozzá lojális. Te pedig, vagy utálod már az egészet, vagy egyszerűen csak kellő fenn tartással állsz neki a  dolognak. Utálod, mert aki ezt mondja, arról időközben kiderül, nem is a munkája által került be mint vezető, hanem egy játszma részeként valakit ismerve, egyszerűen kiszolgálja a rendszert. Sosem azt mondja, dolgozz értem, azt mondja dolgozz, mert a cég ezt mondja. Ha tudod ki miért van ott ahol éppen lennie kell, és ki kihez tartozik, döntened kell. Vagy beszállsz valaki mögé, és igyekszel a nyelvednek helyet keresni az illető alfelén, vagy idealizmusból abban hiszel, neked ez a munkád által is sikerülni fog, a nyelvkoptatást elkerülve. Az utóbbi nem valószínű. Be kell lépned valamelyik holdudvarba, vagy maradsz ahol vagy. Esetleg lelépsz az első adandó alkalommal.

Elég régóta végzed már a munkád. Okosabb is vagy az átlagnál. Ezt mondjuk célszerű elhallgatni, mert akkor "maneger" lennél, nem egyszerű termelő, végrehajtó gép. Nyomod ezerrel. Tudod ki kihez tartozik, és ki van, ki ellen. Ezek hasznos dolgok, mert állást kell foglalnod, ha hosszú távra akarsz berendezkedni. Nem igazán fejted ki a véleményed, mert az sok estben káros, olyan mint széllel szemben kisdolgot végezni. Látod a problémákat, sikeresen meg is oldod, mert te tudod a legjobban csinálni az adott folyamatot. Mondjuk ez a bérjegyzéken nem látszik, de a főnököd azt mondja, tanulj még, és lesz ez jobb is. Újabb kétség. Vagy hiszel neki, vagy lelépsz. Saját tapasztalat szerint, MENEKÜLJ!!! A munkamódszerrel,  a rendszerrel nincs semmi baj. De emberek működtetik akiknél nem az elvégzett munkád minősége számít elsősorban, hanem a lojalitásod. Itt is  veszélyben vagy, mert ha jól dolgozol, nem szívesen engednek el magasabb beosztásba, mert akkor új ember kell a helyedre, és addig amíg betanul, csökken az eredményesség. Ilyenkor hivatkoznak vállalati érdekre, vagy egyszerűen nem hivatkoznak semmire, csak egy  ismerősük kerül az általad áhított pozícióra, aki bár nem okosabb ,vagy szebb tőled, van egy vitathatatlan előnye. Ismer valakit, és régen azzal együtt sörözött. Te meg nem iszol. Hát ez szívás. De te még kitartasz. Felismered, milyen célok mozgatják a főnökeid. Mindig hivatkoznak egy magas beosztású vezetőre, aki már látomásaidban félisten, annyira dicsérik, hiába látod ugyanolyan embernek mint te vagy. Ha túlnézel rajta, egy hivatkozást látsz csak, aminek segítségével, szinte beállítanak a sorba, hogy ne kelljen maguknak problémát okozni veled, aki akarsz is valamit, mert az említett idealizmusból elhiszed a saját boldogulásodra, magadnak írt utat. A külföldi vezetők, akik még a nyelvet sem beszélik tudnak ezekről a dolgokról, de őket csak a számok érdeklik. Te csak egy csavar vagy, ami pótolható, és erre a pótlásra a drága magyar vezetők azonnal hajlandók, ha egy kicsit is veszélyben érzik magukat. Akár még azáltal is  veszélyben vagy, ha felismerik, simán okosabb vagy náluk. Ilyenkor a vállalat érdekeire hivatkozva, simán kitesznek, mert veszélyforrás vagy rájuk nézve. Hallottad a felvételikor a személyzeti osztály figyeli a fejlődésed, és elősegíti az előmeneteled. Ezt gyorsan felejtsd el, ha nincs szponzorod. Meglátásom szerint a "HR" lealacsonyodott az ítélet végrehajtó egyik állomására. Simán kitesz az utcára, ha valaki ezt kéri. Nem tudja te ki vagy, nála csak számmal szerepelsz. Sajnos ez is saját tapasztalat, de talán van olyan cég ahol ez nem így működik. Ha van kérem szóljon, azonnal jelentkezem. Rendesen elkalandoztam, de sok mindent láttam a saját szempontjaim szerint a cégeknél, és meglehetősen rosszak a tapasztalataim. A drága jó pozícióba került emberek, mereven fogják beosztásukat, azért szinte mindenre hajlandók, az általuk gondolt anyagi biztonság miatt. 

Lehet azonban én tévedek, és valóban alkalmatlan voltam a munkafolyamatok elvégzésére, nem hoztam azokat az eredményeket amik az ilyen vállalatnál elvárhatók. Nem mentegetőzni akarok, de láttam a számokat, amiket én csináltam, és még arra is vettem a fáradtságot, ezeket összehasonlítsam más, hasonló ember eredményeivel, akik csak földrajzilag voltak más országban, a kenyéradó ugyanaz volt.Ez a kenyér pedig kicsit nagyobb darab tőlünk nyugatabbra, és ezért esetenként nem is kell annyi mindent megtenni. Lehet a te munkád is hozzájárul ehhez az állapothoz? Itt is el van ásva egy kutya.Arról nem is beszélek, cégen belül is tisztába voltam az eredményeimmel, és nem nagyképűségből mondom,  de a legjobbak között voltam mindig. De vagyok akkora hülye, még hiszek benne,pusztán a hozzáértés elég. Pedig simán átgázolnak rajtad, és teszik ezt az ő elmondásuk szerint a vállalat érdekében. Tudod, hogy neked van igazad, tudod, hogy jó vagy, de simán eltaposnak, mert nem állsz be a sorba, és nem vagy hajlandó megalkudni magaddal. Ilyenkor rövid úton véged. Harcolhatsz magadért, talán eredményesen is, de a kialakult sikeresen működő "magyar" vezetők összefonódásával nem tudsz megküzdeni. Pontosabban megtudsz, és neked van igazad, de éhen halsz, és az erkölcsi elégtétel nem egyenlő a munkád ellenértékével. Sok esetben egyszerűen lelépsz, és újra kezded, egy másik hasonló cégnél, bízva  szebb jövőben, vagy egyszerűen elfogadod a sorsod. Sokan teszik ezt, ÉN leléptem. Küzdöttem amíg értelmét láttam, de ez rövid idő volt. Mondjuk ez is években mérhető. Elégtételt pedig az jelentett, ha úgy éreztem átgázoltak rajtam, mosolyogva vettem a kalapom, elnézést kértem a lázító viselkedésemért,és megígértem legközelebb butább leszek. Megköszönve a tanultakat, ígérve azt,  megpróbálok emberi értéket tenni a gépezetbe, amely egyenlőre esélytelen, semmit nem feledve, lelépni. 

Pedig akik ezt teszik tőlem nincsenek biztonságban. Bunkóság, de ha ők ezeket az elveket vallják, akkor számítsanak a következményekre. Tegyék a dolgukat, éljenek, bulizzanak, legyenek könnyű álmaik. Pedig csak a hegyek nem találkoznak. Legalább is a mondás szerint. Senki után nem megyek egy lépést sem, de volt hogy ismét keresztezte utamat az ilyen ember. Nem mondom jólesett, ha felemlegettük a régi időket.Volt akit munkához segítettem, mert időközben ő is áldozat lett, csak akkor erre nem gondolt. Volt aki gondosan elhelyezett bal-jobb-bal kombinációt kapott kézzel, egy laza térdsöprés után, és gondosan leköpve, ott lett hagyva a jótékony ájulásban, melyből felébredve, biztos igazságtalannak tartotta a kezelést. Én nem. Ha azonban egyszerű iróniával fűszerezett , nagy nyilvánosság előtt kapott egy jellemzést, amely nem szűkölködött a negatív  jelzőkben, az nem jelentette azt megúszta a nyolc napon túl tartó gyógykezelést. Ezek a dolgok nem felejtődnek el.

Végezetül talán annyit tennék hozzá, nem igazán mindig az a hibás aki megteszi veled a rossz dolgokat. Most olyan világban élünk, ami így működik. és idő kell amíg újra lesznek emberi értékek. Addig sem szabad hagyni magát az embernek, és keresnie kell a számára megfelelő utat. Én is ezt tettem. Tegye mindenki azt, amit jónak lát.

 Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a mienk. Valahogy ez jellemző a mostani állapotra. Az ötvenes évek örök érvényű mondása, eléggé jellemző most mindenkire. Kezd az ember szkeptikus lenni. A 2/3-al mindent lehet, csak megváltoztatni nem. Egyenlőre. Több mint egy éve történnek a gyökeres változások, és valahogy nem látszik, mire megy ki a játék. A kormánynak nyolc éve volt, hogy ellenzékként felkészüljön a változtatásra. Meg is tesz mindent érte, de valahogy nem érzem ettől jobban érezném magam. Számtalan kritika, elégedetlenségi megmozdulás, figyelem felhívó demonstrációk sorozata nem tántorította el a döntéshozókat az általuk kijelölt útról. Hiába a rengeteg kritika, minden elképzelésüket véghezviszik. Teszik ezt a választók nevében, már az ő kommunikációjuk szerint. Nagyon nehéz helyzetben vették át az országot, válság és létbizonytalanság kellős közepén. És elkezdték a reformokat, amire felhatalmazza őket a választás. Ez fájdalmas lett elég sok embernek. Az elődök legalább kimondták, ezt elkúrtuk, nem kicsit, nagyon. Most azonban olyan érzésem van, a választók kúrták el. De nagyon. Számtalanszor számon kérték a választási ígéreteket, ami épeszű ember szerint, már akkor teljesíthetetlen volt, de ezzel szemben egész más látszik megvalósulni. A nyolc év alatt sikerült létrehozni egy olyan pártformulát, ami már tudta, hatalomra kerülésekor nem hogy belső ellenzéke, de még ellentéte sem lesz. Minden egy emberen múlik, aki ezt ügyesen felépítette, és nem tűr ellentmondást.

Kicsit belenézve a változásokba, egy jó előre megírt forgatókönyv szerint zajlik minden. Nincs semmi ami egy kicsit is vitára adna okot a kormányban. Bármilyen előterjesztés, javaslat, azonnal átmegy, semmilyen kritika, picit ellentétes módosítás nem ér el hozzájuk. De írhatnám azt is hozzá. Mert még a kérdés sem merül fel a személyi kérdésről. Hirtelen megvan mindenkinek a helye, beosztása, és aki oda kerül, egyből tudja a dolgát. Nem előzi meg a döntéseket vita, vagy akár egy kis belső ellentét sem. Azonnal mozdul minden egyszerre, és a gépezet teszi a dolgát a legkisebb elakadás nélkül. A felkészülés időszakában ezt jó előre leoszthatták. Nem hiszek a csodákban, pedig sok minden ebbe az irányba mutat. Nagyon igaz a mást mond, és mást tesz szólás, és teheti nyugodtan, első körben minden akadályt elhárított a saját útjából. Az ellenzéket megosztotta, de ez amúgy sem volt számottevő, és egy akaratként elindult az általa választott irányba. Abban már semmi meglepő nincs, ha egy politikus nem tartja be az ígéretét. De lassan már a látszatra sem kell ügyelni, minden a diktatúra felé irányul. És az ígéretek be nem tartásán túl, nekem úgy tűnik, sosem akart a választóknak megfelelni. Átverte őket.

A nagy ígéret be nem tartás hová is vezethet? Alkottak egy csomó törvényt, ami kiszolgáltatja az emberek nagy részét,  de a hatalom megtartásával jár. Mit is értek ez alatt? Minden területen átveszik az irányítást, és a képviselet nem az állampolgár érdekében történik. Sokkal nagyobb dolgok húzódhatnak meg a háttérben az olyan elemi dolgoknál, mint az állampolgár. Felrúgva a szabályokat, a melós nyakába tett kötelet nem lazítják, hanem a nyakán tartva, szinte kéjjel kiszolgáltatják egy magasabb érdeknek. És ez a multinacionális nagytőke. Mert kell a pénz, csak a felvétele történik máshonnan. Ez nem biztos hogy rossz megoldás, de a vissza fizetést csak a munka garantálhatja. Sikeresen le lett az ország amortizálva, gyakorlatilag nagyon kicsi az a szegmens a gazdaságban ami nem a munkaerőre épülve állít elő hasznot. A munka pedig nem válogat, lesz belőle bőven. Behozni is van mit, hiszen siralmasan nézünk ki. Az elmúlt húsz év ami a szabad rablásról szólt, most kicsit átalakul. Irányított rablás lesz. Azon túl, hogy közmunkával kitakarítjuk az országot, rendelkezésére állunk minden befektetőnek, aki valamit elő akar állítani. És tesszük ezt törvényileg garantált olcsó áron, megfosztva magunkat az ellenállás lehetőségétől is. Nyugodt lehet aki idejön, megtérül a befektetése.

Üzenet értéke van annak is, ami a hatalomban levő párton belül történik.  Vagyis nem történik. Fel sem merül személyi kérdés, még a választási színjáték  is ezt mutatja. Mindenki méltat, támogatásról biztosít, és tapsol. A személy kérdése nem is lehet  vita tárgya. Az iskolában már tanultam ilyesmiről, és ha  a történelem valóban ismétli önmagát, akkor ez engem az ötvenes évekre emlékeztet. És nem a pozitív dolgokban. A személyi kultusztól csak az évszázad választ el. A XXI. században, erre ki kell találni egy másik nevet mert az eredeti már foglalt. De ez akkor is az. Erős államot építenek, ami beleszól a gazdaságba, mint tulajdonos, mert elkezdett bevásárolni. Pedig szegények vagyunk. Látszólag. Valakik ezt finanszírozzák. Mert jó dolognak tartják ami nálunk történik. Legalábbis hasznosnak a megtérülés szempontjából. Később még elemezgetek. FOLYT. KÖV.

Az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a kormány  bírálatát. Nem is nagyon akarok mentegetőzni, és behozni sem a lemaradást. Nem vagyok író, és mostanában a két kezemből kell megélnem, ami nem baj, csak sikerüljön. A nagy meló közben azért figyelem az események alakulását, és van időm gondolkodni rajta mit és miért. Választ nem mindig találok, csak furcsaságokat. Kezdjük az elején.

Visszavásároljuk a MOL részvénycsomagját. Hurrá. Nehogy már egy stratégiai vállalat egy bizonytalan hátterű bank kezében legyen. El sem kellett volna adni, de az akkori kormány valamiért jó üzletet látott benne, a mostani meg visszavette. Csak azt nem értem, mivel sikerült ezt elérni? A demokrácia olyan tiszta helyén, mint Oroszország, semmi sem történik pusztán üzleti szempontból. Arról nem is beszélve, honnan volt pénz rá, mikor mindenhonnan csak a megszorítás, és elvonás van. Ha az eladás is államtitok lett ha minden igaz, a visszavásárlás még jobban az lesz. Az orosz sajátosság szerint mindig egy lépéssel előre gondolkoznak, mint a jó sakkozók általában. Valami más is van itt a háttérben, aminek a valóságtartalmát nem fogjuk megtudni, csak ha olvasunk a sorok között. Nem lennék meglepve, ha a nagyszerű narancs forradalmárok, valami óriási  meglepetést készítettek volna elő. Mert most az államadósságot csökkentjük, és a piacról finanszírozzuk az országot, nem pedig hitelből. Az piac pedig  adok-kapok, és általában mind a két félnek jó. Ha  pusztán pénzből csinálunk üzletet, az előbb utóbb válságot okoz, ha nincs mögötte valós munka. Itt biztos lesz munka is, de azt az egyszerű melós fogja elvégezni, aki már a törvények által is az éh halál szélén lebeg. Vagy megy közmunkásnak, és a nyugdíjból visszahívott rendvédelmis figyeli, hogyan forgatja a lapátot. De legalább olcsón ki lesz takarítva az ország, és kis pénzből fejlesztjük az infrastruktúrát. Amire aztán esetleg rátelepülhet a keleti pénz.

A másik érdekesség ami történt. Ismét nem veszünk fel hitelt, a piacról finanszírozunk. Itt terem  A Kínai miniszterelnök, és vásárol államkötvényt, hitelt ad a magyaroknak Kínában, és bejelenti a fejlesztésben való részvételt. Ugye nem gondoljuk egyik reggel felkelt, és eszébe jutott, van egy csomó pénze, amit el akar költeni, megforgatta a földgömböt, majd rábökött. Magyarország. Na jó, akkor megyek viszek nekik pénzt, mert olyan jó fej vagyok, és ne mondják rám, elnyomom a népem, meg nálunk már rendben van minden, ahogy igaz kommunistához illik. Mégis csak segíteni megyek. Ilyenkor nem számít a pénz szaga. Óriási változások vannak Kínában, mind technológia, mind életszínvonal tekintetében. Azonban a kultúrájuk is a legrégebbi, messze műveltebbek voltak már évezredekkel ezelőtt is, mikor mi még a hazánkat kerestük. Eddig valamiért nem jöttek, ehhez kellett a véletlen. Mert ugye nem voltak előzetes tárgyalások, alkudozás, ígéret, egyeztetés. És bármilyen oldalról nézzük, ők azért kommunisták, még ha a nevükben is, és náluk az igazságszolgáltatás is más. Amit nálunk csinálnak némely magyar politikusok, ott azért simán lelövik őket, és segítő szándékból,még a szerveiket is eladják, mert ugye drága a lőszer. Nem is bánnám kapnák ilyen kivételes esti törvényt az állampapír vásárlás mellé, mondjuk bónuszként. Csak úgy. De ilyenkor nem számít, ha valaki ad, az baloldali, vagy esetleg volt KGB-s, netalán kommunista van a nevében, ami náluk szitokszó. Ilyenkor erről nem beszélünk. Csak arról, ez milyen nagyszerű dolog. Azért megkérdezem: kinek? Valamiért hozza  a pénzt, és vinni is akarja. Ismerve a kínai melósok munkakörülményeit, jogait, remélem azért nálunk az európai, lesz a mérce. A munkabérben biztos nem, arról nem is volt szó, mióta narancs színű az égbolt. Különben is, mi akartuk. Küzdjünk az államadóssággal. Hurrá.

És végezetül, hirtelen megjött az USA külügyminisztere. Persze, ezt is tudtuk, előre be volt jelentve, leszervezve. És  nem azért jött,  mert megkérdezi, mi ez a kínai üzlet? Nem. Megnyit egy intézményt, és el is tűnik. Folyt köv.

 Furcsa dolgok történek a világban. Lebukott az IMF vezetője, aki elég nagy hatalommal bír a világ dolgainak meghatározásában, és talán még rendes ember is. A másik nagy hír ami az EU soros elnöki tisztét betöltő országot érinti, pedig az, hogy ez a kis ország melynek vezetője rendkívül tisztességes, népéért, a nemzetének felemelkedéséért küzdő, országában népszerű karizmatikus politikus, kemény tárgyalások után, melyben bevetette minden tisztességét, politikai zsenialitását, igazmondását, a demokrácia és páratlanul korrupciómentes Oroszországtól korrekt alku keretében visszaszerezte a stratégiai magyar MOL vállalat hajdan galád módon, pusztán anyagi és erkölcstelen előnyök által megszerzett tulajdonrészt. Az egész világ üdvözli ezt a páratlanul tisztességes, egy nép felemelkedését segítő, önzetlen gesztust. Azonban a valóság kicsit más. Időt fáradtságot nem kímélve utánajártam a valóságnak. A forrásaimat nem feddhetem fel, de egy olyan ország állampolgárának hinni kell, amelyiknek vezetői hazájukban nagy népszerűségnek örvendenek, és az igazmondás, és szerénység grál lovagjai. Nézzük a tényeket:

A világ vezető titkosszolgálatai nagyarányú összeesküvést készítettek elő az IMF elnöke ellen. Be szerették volna bizonyítani, hogy az elnök évekig hibás döntések sorozatával, országokat hozott pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetben. Sikeresen kiderítették, hogy iskolái diplomáit egy közép-európai ország Duna parti fővárosának piacán vette, ahonnan látszik a Gellért hegy nevezetű képződmény.

Egy feltörekvő, ásványokban gazdag, korrupciómentes Kelet-európai ország demokratikus vezetője hirtelen rájött, tisztességtelen amit tett Magyarországgal, és a Kreml-ben tartott sebtében összehívott kormányülésén meggyőzte a még korrupcióban, és milliárdokban fetrengő, vodkaivó honatyáit, ez nem tisztességes egy olyan országgal szembe, amelyik a világ következő nagyhatalma lesz annak vezetője szerint. Ezt ki merte jelenti, hiszen mind a ketten a népükért dolgoztak, és csak annak az érdekét nézve, erejüket arra fordították ami választóiknak jó.

A világ többi része azonban még meg akarta hagyni az IMF vezért a helyén, mert ők ugye nem demokratikusak, és náluk burjánzik a korrupció, és sosem tartják be az ígéreteiket a választóknak.Ezzel szemben állt ez a két nemes ember, és volt egy tett amit végre kellett volna hajtani, ami minden szempontból tisztességes, és a két ország választóinak érdekeit szolgálja.

Igen ám, de a magyar államfő annyit költött már az ország lakóinak boldogulására, életének jobbá tételére, hogy jelen állás szerint, csak munkanélküliekkel tudott volna fizetni, mert abból rengeteggel rendelkezett. A másik fél ezt el is fogadta volna, bár ebből neki is volt elég, de így megoldották volna a Budapesten épülő 6-os metró építését, amivel jól jártak volna. Azonban az orosz fél mégis inkább készpénzt kért. Az pedig ugye nem volt, és a magyar fél egy ilyen IMF vezérhez mégsem fordulhat holmi magas kamatú hitelért.. Saját polgárai  éppen a korábbi csúnya politikai vezetők által felvett hiteleket fizetik vissza,amit ez a lumpem IMF vezér rájuk kényszerített, és még enniük is kell. De azért annyira még nem éhesek,  hogy ne lássák be ez a vállalat átadás nagyon fontos. És megtörtént a csoda.

A világ ámulva látta az IMF vezér letartóztatását. Az igazságot nem tudta senki, mindenki szexbotrányról beszélt. Pedig a valóság más. Az a magát afrikainak valló szobalány, akivel állítólag az erőszak történt, nem is létezik. Ez egy verzió a média számára, akiknek nem lehet felfedni mi is történt valójában. Az igazság az, hogy a magyar államfő megbízottja kereste fel ebben a hotelszobában ezt a korrupt IMF vezért, és nem hitelt próbált tőle kérni, hanem a magyar nemzeti kincsnek számító jelképet, a narancsot próbálta neki eladni jelképes áron, biztosítva annak visszavételét is jelentős haszonnal, és az így keletkezett többlethaszonból akarta megvenni a magyar olajvállalatot. Az IMF vezér nem értette ennek közgazdasági lényegét, és a magyar-orosz tranzakció kizsákmányolómentességét, és nem ment bele. Képes volt még azt is kijelenteni:"EZ A NARANCS ROHADT" Ezt a verbális kijelentést értelmezték aztán orálisnak, és mivel tudta mindenki honnan az IMF vezér diplomája, az emelt hangnem miatt erőszakosnak is titulálták. Mivel a háttérben két ország tisztességes vezetője húzódott meg, a világ közvéleménye ezt nem tűrhette. Az eredményt mindenki tudja.

Végezetül csak annyi, a "MOL VISSZAJÁTSZÁS" fedőnevű akció végül is sikerrel zárult, a két vezető önzetlensége miatt, és a gonosz IMF vezér megkapta méltó büntetését. Aki mást hall, vagy másra gondol, vegye figyelembe,a fenti érveket, és következtetéseket.

És nincs vége a két hős kalandjainak.Folyt Köv.

 Miniszterelnök Úr!

Mit művel már megint felháborító! Miért akar ebből a kevés táppénzből is még elvenni. Ön vallásos embernek mutatja magát, ha igazán az lenne nem tenne ilyet mert tudná,hogy az időseken, betegeken, szegényeken segíteni kell nem pedig elvenni tőlük azt a keveset is amennyiük van.Persze nem kell ehhez vallásosnak lenni ezt mindenki tudja akinek lelke van. 

A táppénzről a változások sajnos személyesen engem is érintenek.Eddig még nem irtam a páromról. Három éve vagyunk együtt, túl vagyunk egy-egy rossz házasságon, és mindkettőnknek már a B oldal forog. Csóron jöttünk össze mert nem vagyunk egy lehúzósak, és minden maradt az exeknél. Hitelt vettünk fel, és nagyon sokat dolgoztunk napi l2-l4 órát, kevés pénzt adtak épp hogy eddig is megéltünk valahogy.

Tavaly kiderült, hogy a párom hepatitis C fertőzött. Fogalmunk sincs mikor és hogy szedte össze, de sokkot kaptunk.Nem lehet beteg ,mert akkor mi lesz velünk, de ez nem egy nátha amivel nem kell foglalkozni.Újabb vizsgálatok kimutatták,hogy a virus miatt 3 cm rákos daganat lett a máján. Újabb sokk, műtét, és a cél a mielőbbi gyógyulás.Közben a számlák ugyan úgy jöttek minden hónapban  a hitelt is fizetnünk kell és most már a gyógyszerekre is költenünk kell,abból a táppénzből ,ami hideg vízre sem elég.

Januárban elkezdték a kezelést a vírusra. Rengeteg gyógyszer, heti egy injekció nagyon erős mellékhatások nem kivánom senkinek.Ez a kezelés l-2 évig is eltarthat. Az első félév vizválasztó mert vírusszámlálás lesz, és ha nem csökkennek a virusok kellő képpen akkor megszüntetik a kezelést mert nem hat a gyógyszer úgy ahogy kéne, akkor meg minek . Lesz majd másik gyógyszer 1-2 év múlva ami talán jó.És addig? Vagy addigra már nem is lesz rá szükség mert nem lesz kinek beadni így is lehet spórolni.Nagyon bízunk az orvosokban, akiknek nem tudok elég hálás lenni,hogy kitartanak és minden erejükkel próbálnak ebben a béka feneke alatt levő egészségügyben gyógyítani. Köszönet Nekik: Dr.Halász Ilona háziorvos, DR.Görög Dénes, Dr.Makara Mihály és csapata.

Tehát akkor hogyan tovább, vagy marad a táppénz mert hat a gyógyszer, az még l-2 év.Vagy megszüntetik a kezelést lehet menni dolgozni.Igen de hová? Az eddigi munkahely az felejtős, mert nem illik táppénzre menni, mert az ember hamar az utcán találja magát. ÚJ munkahelyekről meg csak álmodozhatunk ez már egyértelmű. Úgyhogy szépen az utcára fogunk kerülni akárhogy is lesz mehetünk kukázni, de közben nagyon kell figyelnünk nehogy lebukjunk mert akkor még jó meg is büntetnek bennünket.Már csak a csodába bízunk.

Úgyhogy Miniszterelnök Úr! Hagyja azt a táppénz és ne elvegyen belőle, hanem tegyen hozzá.Hogy honnan?Hát a saját, és a kollégái zsebéből tegyenek már valamit a közösbe maguk is, ne csak kivegyenek belőle.Aztán meg másra fogják.hogy már megint üres a kassza.Ha meg továbbra is ilyen fantasztikus ötletei vannak mint eddig is, hát akkor inkább mondjon le! folyt.köv.

                

 Ígérem mindenkinek, mindent úgy teszek ahogy nekem jó. A választóknak persze azt mondom lesz ingyen fagyi a gyerekeknek, de ez nem igaz.Aki dolgozni akar annak sajnos fizetnie kell nekem, és az így befolyt összeget magamra költöm. Aki meg akar vesztegetni az előtt mindig nyitva az ajtóm. Ha diszkréten akarja megadom a Svájci bankom nevét, és oda utalhat.

Az államadósságot növelem, és a visszafizetést az állampolgárokra hagyom. Oktatás nem lesz, legfeljebb az én beszédeimet kell felolvasni a gyerekeknek. Olyan, hogy betegség nem létezik, azt megtiltom vagy nem ismerem el, így nem kell rá költeni. Mindenkinek kötelező értem dolgozni, és ezt széles mosollyal az arcán tenni.

A haverok mindig számíthatnak a legújabb autókra ,sofőrrel, persze az állam pénzén. Munkahelyeket teremtek, de úgy hogy ez csak papíron fog létezni. Mindig az aktuális számot fogom mondani. Ellentmondás nincs, fizetek annak az állam pénzén aki egyetért velem. A befektetők továbbra is használhatják az olcsó munkaerőt, és ezért nekem kell fizetniük. Törvények nem lesznek,mert állandóan változtatom, úgy ,hogy nekem jó legyen.A végrehajtók kizárólag a szóbeli utasításaimat kell kövessék.

A fényképem és szobraim minden településen központi helyen kell legyenek, és meg kell hajolni előttük. Mindig azt csinálom ami nekem jó, és sok hasznom lesz belőle.A határon túliak csak és kizárólag rám szavazhatnak, de más úgysem lesz a szavazólapon.

Ha már eléggé sikerült a hatalmat megszilárdítani, felfüggesztem az átírt alkotmányt, amit az általam választott "köztársasági elnök" mindig aláír /mert ha nem akkor mehet vissza a Tv.be tornázni/ . Nem is lesz  elnök mert spórolni kell, majd csinálok neki egy fontos posztot. Mondjuk ő lesz a helyesírás tanácsadóm. Engem meg nem lehet kritizálni, így azt ír amit akar, és ahogy tud.

A pártokat eltörlöm, kivéve azt aki a szívemnek kedves, és ők dupla költségtérítést kapnak.Ne kelljen kaparniuk. Megélnek az által, hogy engem imádnak, és azt teszik amit mondok. Aki ellen szegül azt a nyugdíjas rendőrökkel vitetem el, már ha lesz olyan aki megéri azt a kort. Kivéve a maffiózó barátomat, aki lehet nyugdíjas, mert nem találtak neki helyet, és az adócsalásoknál mint szaktanácsadó mindig jól jöhet.

A választóknak ígérem csak egyszer kell szavazni, nem akarom őket tovább fárasztani. Megszavaznak, aztán mehetnek a nemlétező munkahelyekre dolgozni. Lesz közmunka, a beszédeim után lehet tapsolni. Ezért sokat nem fizetek, de az is állami pénzből megy. A választás után senkire nem lesz szükség. Nem fárasztom magam a négyévenkénti kampánnyal, és az embereket nem vonom el a  termelő munkától. Mert dolgozni kell, hiszen Európának mi leszünk a  bérmunkásai. Akinek nem tetszik annak is ez lesz. Úgysem hallom meg a másik véleményét, így az olyan, mintha nem lenne.

És ez még csak a kezdet. Folyt. köv.

 

Csalódtam Önben, pedig bíztam, nem is kicsit.

Nagy Imre újratemetésére vissza gondolva emlékszem egy fiatalemberre akiben felfedeztem azt, amire eddig is vágytam.Hittem benne, hogy neki is elege van abból ami eddig volt és változást akar. Azóta eltelt 2O év és rá kellett jönnöm,és tapasztaltam is, hogy nem úgy van az.l. Miniszterelnök Úr azóta másodszor szavaztunk bizalmat, Önre.

Tudjuk sok a tennivaló, az adósság stb stb. Másról sem hallunk csak a megszorításokról.Ok, rendbe van ,tenni kell valamit. Olyan megoldás úgysem létezik, hogy mindenkinek jó legyen. De miért csak a szegény emberektől vesznek el, úgy érzem, hogy 

Ön kettéválasztja az országot És aki a felső tízezerbe, és a politikai elitbe tartozik azokra nem vonatkoznak a megszorítások. Ők többet is és könnyebben adakozhatnának.

Miniszterelnök Úr!

Lenne egy pár javaslatom:csak úgy jófejségből,szálljon le a fellegekből ,és próbáljon meg megélni a minimálbérből a családjával. Vihetné magával a Szíjjárto Úrat, biztos egyből tudná, hogy mennyi a jövedelme ,mert most nem tudja szegény a 7O.OOO,- ft-ra biztos emlékezne. És a Lázár  Úr is mehetne, Ő megmutathatná hogyan kell jól kaparni.   Hátha rájönnének e közben, hogy rossz utat választottak, és amit elgondoltak az a gyakorlatban egész másképp működik. Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar elfelejtette, hogy honnan jött, és mi volt ami motiválta, vagy már akkor is csak a hatalom és a vagyon megszerzése volt a cél, csak én gondoltam másképp?Azt meg sem kérdezem, hogy hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével, amikor azt látjuk,és halljuk a médiából, hogy honfitársaink végső elkeseredésükben az öngyilkosságba menekülnek. Pedig nem vagyunk telhetetlenek dolgozni szeretnénk tisztességes fizetésért.

A másik javaslatom, hogy mondjon le, de ne a szegfűs kollégái javára, mert azt már tapasztaltam, hogy az egyik kutya másik eb. Van ott jobb-ik is.

 

 Húsvét hétfő van. A feltámadás ünnepe, ami egy vallási ünnep. Ilyenkor minden ember a családdal, barátokkal igyekszik tölteni az idejét. Sok ember számára aki vallásos, vagy ateista ez egy nagy ünnep, ami egy fontos eseményre való emlékezést is jelent. Hagyománya van ennek az ünnepnek, amely már több mint kétezer éves.Az emberek ilyenkor nem foglalkoznak politikával, de idén ez másképp történik. Elveszik Magyarországon az ünnep vallási jellegét, és ezzel sok embert bántanak meg hitében.De ez ilyenkor nem számít.

Én csak egy egyszerű adózó állampolgár vagyok, aki úgy istenigazából nem is akar politikával foglalkozni. Szerintem az embereknek nem is kellene vele foglalkozni, csak irányt adni neki, mivel teheti jobbá az életüket. Azzal kellene foglalkozni ami jobbá teszi az életemet, és engem segít, amivel ezt elérhetem. Ilyenkor a családdal, az emlékezéssel , a hagyománnyal kell törődni. A húsvét, nekem mint nem nagyon vallásos embernek, a régi és a mostani időkben is a locsolkodásról szólt. Ez ma már nem divat, de sok ember még mindig eljár ismerősökhöz, rokonokhoz. A vallásos emberek ilyenkor egy fontos eseményről, a keresztre feszítésről, és  a feltámadásról emlékeznek, ehhez szólnak az imák. Sokan egyszerűen csak pihennek.És akkor megpróbálják ezt elvenni. Nem kell arról külön beszélni, mi is történt az elmúlt egy évben az országban. Egy éve még senki nem gondolt volna arra, ezt a napot más  töltettel is lehet használni. És a használat most jelen pillanatban kihasználást jelent. Engem mint egyszerű embert azért mélységesen sért, ami ma fog történni. És ami előtte történt, ami ide vezetett az meg egyszerűen felháborít. Elindult valami egy éve, és ma akarnak ennek hagyományt, és ünnepet teremteni. És nem érdekel mit mondanak miért, ez az ünnep foglalt. Nem lehet másra használni. Megpróbáltam én is, de többen jelezték ez vallási, családi ünnep, ne vegyem el senkitől. Meghallgattam, mérlegeltem, és igazat adtam az ellen szólóknak. Nem lehet. Valahogy úgy érzem, minden rendes ember így gondolkozik, és tudja mikor mi a helyes, minek van éppen itt az ideje. És rendes ember meghallgatja a másik véleményét, és el is fogadja azt, még ha nem is ért vele egyet. Először én sem értettem vele egyet mint ateista, ki is akartam használni a szimbólumot, de rájöttem nem tehetem meg. Ez már megtörtént, erre kell emlékezni, a jelen eseményekkel nem szabad párhuzamba állítani ami régen történt. Én elfogadtam ezt.

Azonban ami mostanában történt, azt nem tudom elfogadni. Engem személy szerint is bánt ami történt az elmúlt egy évben. Az pedig az ünnep meggyalázása ami ma fog történni. Ma kell aláírni valamit, ami ellen rengeteg kifogás merült fel, és ráadásul a mai ünnepre hivatkozva ezt szinte vallási köntösbe bújtatva hitelesíteni is pont ma kell. Ha megnézzük az elmúlt egy évet, láthatjuk, ez nem lehet spontán  dolog, sőt, nagyon is tudatosan eltervezett tematika szerint bekövetkező végkifejlet. És nem is lehet megakadályozni, mint ahogy arra sem volt esély, akár a véleményt meghallgassa valaki ellene. Végtelen cinizmus. és az emberek érzéseinek semmibevétele ami a mai nap történik. És meg fog történni, mert a híradások már egy hete erről beszélnek, és élőben közvetítik. Ha valaki mást is akar az ilyenkor nem számít. Ez egy sikersztorinak van előadva, és nincs ellene érv ami meghallgatásra talált volna. Akár hogy  is nézzük, minden az előre írt forgatókönyv szerint zajlik. És párhuzamot is vonhatok az  minden előző történés előtt, ami mostanában történt, mert bármi ellen is próbált az ember ellenkezni, az simán figyelmen kívül lett hagyva. Egy sokak számára szent, és sérthetetlen ünnepen politizálni, nemcsak a pofátlanság netovábbja, de arra kényszeríteni  ez jusson eszembe, és ne a valódi jelleg, már egyszerűen vérlázító. És még az milyen mikor kijelentik, miattam csinálják? Erre már nem is lehet mit mondani.

Ezúton szeretném megköszönni minden  egyes pofátlanul cinikus, vérlázítóan egoista, önmagával eltelt politikusnak, hogy sikeresen elvette az ünnepemet. Azért én továbbra is a húsvétot fogom ünnepelni ezen a napon, önök bármire is próbálnak rábeszélni. Mélységesen felháborít az amit tesznek ezzel a nappal, és mindent megteszek az ellen, az évfordulót, már elfeledett, jelentéktelen kisebbségként élhessék meg. A történelmet,és a realitást ismerve, nem sokat tehetek önök ellen jelen pillanatban, de ami módomban áll azt megteszem. Mivel önök sem vesznek engem, és sok más embert figyelembe, így nem érzem azt nekem is figyelembe kellene vennem önöket. Elérek arra a pontra, mikor az lesz a cél, ne tehessenek több kárt nekem, és jelenlétük a közéletben akár fizikailag se legyen lehetséges.Szerintem aki ezt műveli velem, és sok emberrel, annak nincs helye semmilyen közösségben, és főleg nem annak irányításában.Önök is a fizikai megsemmisítés mellett vannak irányomban, ne csodálkozzanak, ha a saját módszerüket használom. És nekem ebben reális esélyem van az önök jelmondatát használni: "Mindenki hozzon még egy embert". Tudok vinni.

Kiderült egy újabb fejezet a munkanélküliség megoldása című könyvből. Nem is nagyon lehet azzal vitatkozni, milyen jó, ha az ember dolgozik. Attól már csak az a jobb ha ezért emberi bért is kap. De nézzük a szigorú tényeket. A munkanélküli segély folyósítása  három hónapra csökken, helyette közmunka lesz biztosítva a szerencsétlen embereknek. Szerencsétlent kell írnom, mert borzalmas dolog ha nem találsz munkát, és szinte rosszul érzi magát az ember tőle. De próbáljuk kicsit elemezni ezt a megalázó helyzetet.

A segély összege valljuk be senkit nem sarkall arra, minél több időt töltsön ebben az állapotban. Még ha dolgozik is, azzal sem jár jobban, de ez egy másik téma, ami szintén a politika szégyene, de az emberek isszák meg a levét. Most inkább nézzük azt, hol akarják dolgoztatni az embereket. A terv az:közmunka. Ez elég tág fogalom, de kicsit boncolgassuk. A közmunkát a köz érdekében kell végezni, de nem mindegy mit is csinálhatnak, vagy csinálhatunk a mai képléken állapotban, mert bárki oda kerülhet. A terv szerint utakat, árkokat, gátakat építenek, szebbé teszik a környezetet, és itt kicsit megállok. Sok dolog jut eszembe amit a köz érdekében lehet végezni, és ez állami feladat lenne. Viszont nem tudom elképzelni, ezt hogy szervezik meg. Rengeteg a munka amit el kell végezni, mivel az elmúlt évtizedekben nem sok minden történt, mivel mindig azt mondták nincs rá pénz. Most se lesz, de ezt szinte társadalmi munkában végzik el. De nézzünk egy egyszerű példát. Nagy a belvíz, ki kell tisztítani az árkokat, hogy lemenjen a belvíz, és maradjon a termőföld. Ha a belterületen csinálják, vagyis lakott területen arra ott vannak a cégek, de vigyük ki az embereket a földekre. Melyikre? Az önkormányzati földek szinte elvesznek a magánterületek között, és oda csak a magán személy engedélyével lehet bemenni. Ha csak a köztes területet tisztítják ki, akkor nem sokat érnek vele. A magánszemély mindent megtesz a földje védelme érdekében, mert azon és abból él. Ezt a furcsa kettősséget nem tudom, hogy oldják meg, és ki lesz a kezdőpont, merre megy az irány, és számtalan kérdés, a kinek, mikor és még sorolhatnám. A nagyfejűek már biztos tudják a megoldást, csak én a buta fejemmel nem értem. Például honnan lesznek gépek? Mert ugye az nonszensz, hogy talicskával oldják meg a dolgot. És arról nem is beszélve, ki viszi oda őket? Számtalan a kérdés, de hirtelen nem is tudok válaszolni. Mi lesz azokkal akik városban laknak, és már elkoptatták a seprűt? kiviszik őket valahová? Önkormányzati lakást építenek? Önkormányzati intézményt közmunkáznak? Legyen elég ennyi a hol kérdésre. De a kiválasztás is megér egy bekezdést.

Ki fogja elvégezni a munkát? A munkanélküliek nagy része, valahogy nem talál munkát, mert nem jó a végzettsége a feltalálható kevés munkára, vagy túlkoros rá, vagy messze van tőle. Az igazság az kevés a munka, a politika nagy ígérete ellenére, tovább nőtt a munkanélküliség.Szinte minden terülten van munkanélküliség. Nem a fizikai munkát akarom lebecsülni, magam is szívesen végzem, de ha valaki nem csinált még ilyen közmunkaféle árokásást, még takarítást, annak nem lesz ez leányálom. Elvégzi, és nem fogja szégyellni, de kevés lesz a haszna. Ki tudja mennyi ideig tudja csinálni? Meddig bírja fizikailag? És ha bírja is, mert sokan fogják, hiszen ezt csinálták talán egész életükben, ha ne adj isten nem lesz a környéken folyó, vagy föld amit meg kell építeni, hogy viszik oda? Vagy kötelezik menjen oda? Lássuk be sok a tisztázatlan kérdés, és a lényeg, ezt sem az állam fogja megoldani. Az önkormányzaté a felelősség, és a gond. Az állam csak számon kér ismét, de nem ad hozzá irányt, eszközt, megvalósíthatóságot. És nézzük a lényeget. A pénzt.

A munka ma jelenleg Magyarországon a legrosszabb elfoglaltság, már abból a szempontból, mocskosul alul van fizetve. El lehet képzelni. ezért a munkáért mennyi lesz az éhbér. Az állam jól jár mert olcsó, és valljuk be őszintén nem túl hatékony munkaerővel elvégzi azt a feladatot amit amúgy is meg kellene tennie, csak többe kerülne neki. Így szinte ingyen végzik el neki, és csak számon kell kérni, meg lehet azt mondani én adtam a munkát. Ez kicsit cinikus így de a politika ilyen.Mindent csak magának akar. Az emberek biztos jó kedvvel végzik majd a munkát, talán még énekelni is fognak, de közben azon jár az eszük, ebből a pénzből éhen halok. Ha ugyanezt megtehetnék állami alkalmazottként, törvényben biztosított emberi bérért, még önként jelentkező is lenne, és nem kellene megalázni egy csomó embert. Addig ameddig a bérek ilyen alacsonyak, és remény sincs az emelkedésre, addig ez megalázó. Arról nem is beszélve, ha esetleg közben el kell menni egy állásinterjúra, azt hogy oldja meg az ember? És itt a következő kérdés: az idő.

Meddig lehet ezt csinálni? Mennyi utat, gátat kell építeni, árkot takarítani, lakást építeni, hogy azt tudjuk mondani, kész vagyunk. Rengeteg a munka, sokáig tart. Ez egy mesterséges dolog lesz, mert olcsó. És el is lesz végezve, de aki elvégzi az rosszul jár. Csak a politika húz ebből is hasznot. Minden oldalról vizsgálhatjuk, elemezhetünk, ez szerintem egy olyan fából vaskarika dolog. Megoldásnak  megoldás, de nem nekünk. Sok mindent lehet mondani egy politikusra, de hogy hülye lenne, azt nem. Tökéletesen teljesíti a feladatát, csak nem  a választók érdekében. A saját, és az igazi hatalom érdekében. Folyt.köv.