Furcsa dolog ez a háború! Mindenki úgy tudja, a harchoz két dolog kell, a három legfontosabb tényezőn túl. Orbán Viktornak valahogy sikerült ezt is jó magyar szokás szerint rendesen elqrni. Össze is keverte a dolgokat rendesen, aztán maga sem tudta hogyan, megpróbálta kidumálni magát. Nézzük először a két dolgot, ami kell egy háborúhoz. Kell egy támadó, és kell egy védő. Kell mondjuk ok is, de ilyen mélyen nem megyek ebbe bele, mert én sem értem az előző kettőt. Valaki megtámadott bennünket, és mi szabadságharcba kezdtünk? De ki? És mikor? És egyáltalán mit akartak elvenni? A lényeg az, háborúzni kell. Ha nincs is ellenség, akkor gyorsan szerezni kell egyet, mert egyedül senki sem tud harcolni. Csak magával. De akkor ki győz? Mert kell egy győztes, aki mindent visz.És a végén csak egy maradhat. Nálunk én nem láttam ellenséget, aki megtámadott volna engem, mégis részt kell vennem a harcban.

Mert itt jött be a három legfontosabb tényező a háborúban. Mégpedig a pénz, pénz, pénz.Ami nem is rossz indok, ha valakinek van, és meg akarja védeni. Vagy nincs neki, és szerezni akar. Vagy van neki, de még akar. Végül is mindegy, csak legyen egy hivatkozás.Tehát megkezdődött a harc. Ennek első lépéseként  kellett egy eszköz, amivel ezt a harcot meg lehet vívni. És lett egy gyorsnaszádunk. Nem is akármilyen. Álcázott. Mert ugye a nagy repülőgép hordozók között mégsem lehet csak úgy elmenni, és a nehézkes csatahajók is könnyen kiszúrhatnak.Márpedig nekünk állítólag valami gyors kellett, amit nem lehet követni. A gyorsnaszádot gyorsan el is kellet rejteni. Lett belőle kalózhajó. Vagy fordítva? Előbb volt kalózhajó, aztán átnevezték gyorsnaszádra? Ha kicsit szétnézünk rajta, talán meg lehet mondani, mi volt előbb. Kezdjük mindjárt a kapitányi hídon. Ott áll, egy nem túl magas termetű ember, akit nevezzünk Viktor Kapitánynak,mint egy foci csapatban, akinek óriási ambíciói vannak, de ez nem párosul tehetséggel. Ezen nem kell csodálkozni, aki ismeri az előéletét, az tudja, milyen sebeket szerzett abban a bizonyos nyócéves háborúban. Mindenki emlékszik hősi tettére, mikor nem találta a tizenkilences kulcsot, ami a megoldást jelentette volna a kerítésen való átjutásban, amit a gaz szocik húztak a Parlament köré, melyet akkor nem is akart bevenni, hiszen válság volt.

Mindenesetre már akkor elindult zsenije a hatalom felé. De már akkor sem volt egyedül. Mert ebben a háborúban a hű vazallusai nagy része ott állt mellette. Itt is megtalálhatóak a hídon ezek az emberek, pusztán annyi a különbség az akkori fegyverbarátság, és a mostani beosztás között, most nem kell önálló gondolatokkal terhelni narancsbarázdás agyukat. A kapitány mindenben az első, és csak annyit kell tenni, időben odaérjenek a konchoz, melyből most mindenkinek jut. Mert a kapitány elintézi.Itt van mindjárt az Akasztós Laci, aki egyszerű ember korában biztos nem is állt be a fagyishoz a sorba, mert úgyis mindig megelőzték, vagy egyszerűen kilökték a sorból. Neki nem maradt semmi a finomságból, de most, a hűsége meghozta jutalmát, és ő a fedélzetmester. Ehhez sem ért, de talán itt csinálja a legkisebb kárt, bár ebben a dologban is vannak kétségeim. És jönnek a tisztek. A sorrend nem igazán tisztázott, ki az első, ki a másod, mert a kapitány szava a végső, mindenkinek a szerint kell cselekedni, nincs pontos felosztás. Minden olajozottan működik. De kik is ők? Kaparós Janika, aki más kocsit nem ismer, csak az Audit. Csak az kell neki. A családi gazdaságban valószínűleg nehéz dolog volt neki a traktor egyenesben tartása, meg korán is kellet felkelni, így inkább állami szolgálatba lépett, ahol csak annyi köze van a földhöz, hogy felette jár. Tőle jobbra/mert ezen a hajón nem létezik bal, vagy közép/ Forintbedöntő Lali, aki ha megszólal a tévében, képes a szoci szóból, tíz százalékos forintgyengülést kihozni. Nem mellékesen, Janival együtt még egy-egy várost is neveznek, ami lehet szinté nem a demokrácia mintavárosa. De menjünk még jobbra. Itt van a gazdasági tiszt 110 % Eltolcsy. Ha tanítani fogják gazdasági géniuszát, és gesztikulációját a szegény Széll Kálmán nevű tekerés elemzése során, még a tanító is nevetni fog a húzásain, és a diákok pedig versengeni fognak a minősítés negatív IMF skálájának áfa emelésében. Középtájon feltűnik a sporttiszt is, hóna alatt egy helyesírási szótárral, és a kezén-lábán zsinórokkal, aminek a vége a kapitány sapkájához van kötve. Feltűnik még egy fiatal szemüveges srác, egész közel a kapitány szájához, nehogy lemaradjon annak egy kieső morzsájáról. Igen, Ő szájbarágó Petike, a kapitány kedvenc hazugság szócsöve. Vannak hölgy is, de nem vagyok most kíméletlen vele, mert a szőke haj, és értelmetlen beszéd olyasmit hoz ki belőlem, amivel megsértem a női nemet. Pedig Kiflis Gabika csak élelmet szolgáltat.Van egy biztonsági tiszt, Pintér "adócsaló"Sanyika, aki mindenen rajta tarja sunyi tekintetét, és a saját egykori kollégáit sem kíméli. Mert ő akar mindent tudni, és ezzel visszaélni. Persze, csak a Kapitány után.Van még ott jobbra egy kisebb tömeg, de most csak ezek látszanak hirtelen.

Ha lejjebb megyünk a hajóban, elérünk a 16% szintre. Itt tanyáznak a pártkatonák, akik ha kell, egy gyors partra szállással, és telefon felvétellel bárkit képesek meggyőzni," jó az irány buta ballibsi, komcsi bagász, nyóc év a hibás, Orbán az isten" felmérésekkel,,és nyilatkozatokkal. Elég kevesen vannak, de ha irányított kérdések, és szavazások vannak, ők az elégedett tömeg. Rejtőznek is rendesen, de a zsoldjukért mindig megdolgoznak. Lent van a hajó motorja, ami inkább egy gálya evezőspadjához hasonlít. Na itt nagy a nyüzsgés. A szabadságharc előtti szavazás során a farok rossz végre kerültek ezek az emberek, és most négy évig nem kell őket számba venni, és egyes tisztek szerint ennyit érnek, mégis ők adják az energiát a hajónak. Mert ez a hajó nem orosz benzinnel, vagy kínai mikrocsippel megy. Nem! Lábbal tekernek pedálokat az egyszerű népek,vagy húzzák az evezőt, ha magas a forint kamat,vagy valamit vissza kell fizetni, és ők azok, akiknek nevében a hajót irányítják.Ezért ez még egy nagyon nagy szívás.

Itt rengetegen vannak. Hír nem jut el hozzájuk, csak annyi, most mennyit kell még adni a közösbe. Kaja nem sok van, szemben a a 16% szinttel, ahova még hullik morzsa, mert ők azok akiket eladnak, és korlátoznak, ők azok akiktől elvesznek, és megszorítanak, mindezt persze az ő nevükben, és csak ő értük, mert a kapitány ezt mondja. Legalábbis a kapitány ilyen formában is gondoskodni próbál a tájékoztatásukról, de nem köti nagyszerű terveit az orrukra ezeknek a gályaraboknak. Nekik nem kell tudni semmit, és főleg érteni sem kell semmit. Legalábbis a kapitány ezt szeretné. Bárhonnan nézzük,elég nagy szívás ide kerülni.És innen kikerülni, az a nagy feladat, mert mindenki kell hozzá, és egyszerre, együtt. De lassan mozdulnak. És még van egy szint, ami mostanában kezd üres lenni. Ez a raktár. Vagy Orbánkincstár.

Ide került minden, amit a kapitány ellenség, és terv nélkül, egyszerűen összerabolt. Mondjuk ezt határon belül tette, de erről nem beszélünk mikor gyorsnaszádon vagyunk. A kalózhajó, az más. Na szóval, itt van a magánnyugdíj vagyon maradéka. Hiába, a kapitánynak fizetni kell a támogatásáért. Meg a hibás döntéseknek is ára van. Itt van a zárolási pénz, a nyugdíj alap maradéka, az oktatás lefölözéséből származó bevétel, az egészségügy pénze, már tizenötödikétől, mert onnantól már nem kell betegnek lenni, vagy műteni, és egyéb adóemelésekből bejött pénzek. De lassan kiürül, és a kapitánynak kell a lóvé a zsoldra. Ha lenne ellenség, és győzne, akkor megsarcolhatná a legyőzöttet. De nincs ellenség, akkor marad a hazai pálya.Ha kell, akkor meg kell tenni minden dolgot, egy olyan zseninek, aki úgy csökkent tartozást, hogy az növekszik. Hiába, nagy elmék ha beindulnak. Hát még ha ez egy emberben van meg, csak széthasadt.

A kapitány zavaros tekintete a távolba mered, és bomlott elméje lázasan keresi azt a területet, amit hazai földön még nem szerzett meg. Már nem sok minden van ahová ő, vagy seggnyalói nem fészkelődtek be. És közben akadozik a motor is, mert elkezdődött valami lent.BANDITA.