“Csak át kellett vágnia fél világon, többnyire gyalog. Nem volt mindig fedél a feje felett, sokszor éhesen aludt el. Ha szomjas volt, keresnie kellett egy kutat, vagy ivott az csatornából. Magányos volt, pedig sokan voltak mellette. A család otthon nagyon szerette, ezért indította útnak. Hiányuk ott volt vele minden lépésénél. Nem tudott azóta róluk sokat mióta elindult, de remélte még megvannak még annyian, ahányan búcsúztak tőle. Már akkor sem volt teljes a rokonság, sokan meghaltak közülük, néhányan csak eltűntek, de még nem mondtak le róluk.

Néha átverték, elszedték a pénzét, megverték, meg is erőszakolták. Kis helyekre zsúfolták, lélekvesztőn kelt át a nagy vízen, fázott, ruhája koszos volt, saját szagát is egyre jobban érezte. Szögesdrót marta bőrét, rendőr gumibotja csattant a hátán. De csak ment előre, ahogy a pénze engedte. Azonban az nagyon fogyott.

Találkozott jó szándékkal, kedves emberekkel, néha leköpték. Adtak neki enni, inni, nem léptek rá mikor a földön aludt. Haladt országhatárról országhatárra, tengerből erdőbe, hegyekből sík vidékre. Lassan már nem is figyelte hol van, de tudta, minden nappal közelebb jut a biztonsághoz, és oda majd követhetik az otthon maradottak, vagy maga tér vissza, ha már vége az otthoni öldöklésnek.

Egy táborba terelték. Ez már majdnem az az ország ahova igyekszik, de most meg kell állnia. Sátor volt felette, körülötte családok, mindenféle emberek még messzebbi vidékekről mint ahonnan ő elindult. Busszal vitték, az út szélén nagy kék plakát állt. Nem értette mi van ráírva, de nem is érdekelte. Egy újabb nagyvárosba érkezett, ahonnan már csak egy kis út van hátra a célig az eddig megtett távolsághoz képest. Nem bántották, de nem is értette mit akarnak tőle, vagy mi lesz vele. Beszélgetett a többi hozzá hasonlóval, akkor tudta meg egy állomás előtt áll, innen vonat viszi majd tovább. Csak nem tudják mikor, hogyan. Vártak. Sütött a nap. Vártak. Néhányan elmentek, de még többen jöttek. Vártak. És beszélgettek. Nem volt bennük sok közös, otthon lehet ellenségek lettek volna. Soknak a nyelvét sem érette, de mégis tudott velük beszélni, és azok is megértették őt. Menni akartak tovább. És akkor elindultak.”

Tanulni lehetne ezektől az emberektől. Keresztül jönnek a fél világon nagy küzdelmek árán, fáradtak, éhesek, koszosak, és még csak nem is egyforma világnézetűek, vallásúak. Mégis képesek arra, amire tündérországban sok ember képtelen, mivel ők tudják mit akarnak, és hova tartanak. Nem állnak le okoskodni, nem irigyek, nem csak magukat nézik. Nem arra figyelnek, hogyan nem lehet, kivel nem lehet továbbmenni, elindulnak a cél felé, és kész. Biztos van köztük aki más úton menne, van aki máshogy menne, és olyan is van aki nem akar menni de a többivel tart, mert neki is az a célja és csak ezt nézi. Nem tökölődnek, nem vakaróznak, nem keresnek kifogást. Kevés a pénzük, kevés az erejük, kevesen vannak, de akkor is elindulnak. Nem félnek, nincs is nekik mitől. Együtt vannak, és egy irányba tartanak.

Drága magyar tündérországi lakos. Neked ugye nem kell ennyi szenvedést átélni, biztos ezért van annyi időd csak magaddal törődni, és csak azt nézni neked mi a jó. Csak neked van jogod megmondani mi a helyes, és csak neked van jogod a másikon áttaposni, ha annak más a véleménye. Neked ahhoz is van jogod, ne segíts másokon, de te elvárd a támogatást. Ezért nem vagy képes a másikkal elindulni pedig tudod, ő is ugyan oda tart, és neki is az a célja. Hát ehhez csak gratulálni lehet.

Pár ezer embernek át kell magát verekednie a fél világon, hogy annak a túlsó felén mutassák meg egy országnak mit jelent a közös akarat. Mire képes az, és mekkora erőt is jelent a közös cél.

Ugye senki sem akarja megtudni hova lett a magánynyugdíja? Senki nem szeretné megtudni, mennyit lopott Orbán Viktor és bandája magának a közösből? Nem akarja, hogy a gyerek itthon tanuljon, itthon dolgozzon? Nem kíváncsi rá, ki van kitiltva az Usa területéről, és miért? Biztos sokan szeretik ha a kormány hazudik neki, és erre nagyon sokat költ. Még többen vannak, akik nem szeretnének elszámoltatni közéleti szereplőt a családi összefogás eredményéről. Sokan szeretnek értelmetlen adókat befizetni, hogy abból aztán stadion legyen, meg kisvasút, ne kórház, iskola, közmű, munkabér, szociális háló. Vagy mégis? Akkor mi a gond? Nincs aki másként kormányozna, mert minden politikus lop? Mennyit is ismer az ember jelenleg, és azok mind ilyenek? Nem? Esetleg oda kellene menni ahol történnek az események, és ott megmutatni mit is akar a magyar. És együtt, nem azt nézni, hogy kivel nem. Az akarat csodákra képes, de azért tenni is kell. BANDITA.