Mikor közel húsz éve írtam a szakdolgoztatom, eszemben sem volt, egyszer át is élhetem. A szakdolgozat címe:"A Normandiai partra szállás". Most Budapesten, részt is vehettem benne. A nevében azonos, de céljaiban közel álló esemény, érdekes párhuzamot von maga után. Nem véletlen a katonai jelző, a fiatalemberek akik megszervezték, kemény harcra számítanak. Ők adják a gerincét a D-DAY-nek, és nem is tagadják le, harcra szólítanak mindenkit. Egy pár szó az előzményelről. A szervezésnek nem kellett titokban zajlani, van még demokratikus jogállam, még ha szűkülnek is a megszerzett jogok. Azonban már itt is megkezdődött a megtévesztés. Na nem a partra szállók részéről, ők igyekeztek minden félre értést elkerülni, és világosak lenni. Szerintük ami eddig volt, at nem jó. Szerintem sem. De akik eddig ezt művelték velünk, kicsit másképp látják a dolgokat. Szerintük minden jó, amit ők csinálnak. Akkor miért is kell partra szállni? Több beszélgetést is folytattam ott, számomra teljesen idegen emeberekkel, mégis a közös gond összehozott bennünket. Abban teljesen egyetértettünk, nekünk itt semmi keresni valónk nem lenne. Ha a dolgok a normális mederben folynának, ők mondjuk horgászni mennének, a másik az unokát vinné az állatkertbe, én meg a feleségem mellett feküdnék. De itt kell lennünk, mert nem az van ma az országban amit mi akarunk .Ma Magyarországon az van amit egy párt akar. Mert megszavaztuk. És itt már nem térek ki a személyekre, mert ezt felesleges elemezni. Az egész úgy gáz ahogy van. Miért is? Hogy merészeli egy képviselő azt mondani, mit szeretne Ő? Szerintem egy képviselő modja azt, amit ÉN szeretnék. És pont. Honnan veszi a bátorságot, a saját elhatározását erőszakolja rá egy országra? Arról már nem is beszélve, cinikusan nem hallgat meg semmilyen más érvet, az ellen érvet pedig lesöpri. A szervezésnél is meglátszott, amivel a D-day-t előkészítették, szinte csak az interneten lehetett információhoz jutni. A híradásokban a tibeti földigiliszták párzása volt a vezető hír, és persze a "nem lesz megszorítás". A beszélgetések során voltak érdekes momentumok. Az egyetértés nagyon nagy volt, mndenki a bőrén érezte a politikát, és mindenki egyetértett azzal utálja is. És főleg azokat akik művelik. De a szervezés hiányosságai megmutatkoztak. Akik ott voltak, tudták miért ülnek a földön, de volt aki csak arra járt, és megkérdezte:" MILYEN RENDEZVÉNY VAN ITT?". Na ennyit arról miért voltunk kevesen. Kevesen voltunk, mert volt aki nem tudott jönni, anyagi okból, vagy egyszerűen be kellett menni a munkahelyére, és hagyni magát kizsákmányolni. Jövőre ezt még kevesebbért teszi. De nem ő tehet róla. Sokan is lehettünk volna, de így is egy rövid séta, rendesen bedugította a belvárost. Mert ugye a zebra a gyalogosoké, és azon kell átmenni. A híradásokban megjelent 150-200 résztvevő ezt nem tudta voolna megtenni, csak ha maratoni távot fut, abban aza egy órában, mikor a szervezők felhívták a figyelmet a séta lehetőségére. És ezzel nem azt akarom mondani, a média hazudott. Csak nem tudtak számolni. Azt nem is feltételezem, független, senki által nem megvásárolt kereskedelmi csatornál nem lennének objektívek. De a szervezésben nem vettek részt, az biztos. A szabad vélemény nyílvánítás csak a színpadon volt kultúrált. A tömgben ez kicsit másként történt. Elkezdtünk példálózni a közelmúlt nyilatkozatairól, történéseiről. A cinizmus, az arrogancia volt ami felháborított, sok embert, és telejesen jogosan. Szerintem is vérlázító, ha a kormányunk hoz egy intézkedést a nevünkben, és nem lár elöl jó példával. Csak egy példa. Csökkentjük az államadósságot. OK. Kell. Mondjuk Bajnai már nem növelte, mert az utólsót fel sem vette az ország. Ő mint szakember azt mondta, nem kell már, rendben van a széna. És mindezt ingyen tette, de erről nem beszélünk. Ma az van a csökkentéssel, lenyúljuk a magán nyugdíjat, létre hozunk egy magán számlát, és a meglopottakat megkérjük ide is tegyenek még be valamit, persze ezt már önként. Csak azt nem láttam, valamelyik politikus is oda ment volna ehhez a számlához,és befizet rá. Mondjuk abból a pénzből, amit első lépcsőben a zsebükben hagytak az egykulcsos adóval. Pedig a saját médiájuk ezt szívesen fotózta volna. És persze állandó téma lehetett volna az önzetlenségre. De ezt bebuktátok. Ha valaki innentől ezt megteszi, fizessen nekem az ötletért. De voltak más hangok is. Pintér Sándor egykori kollégái beszéltek. Na ezt kihagyom. Ők sem értik, én sem, mit keres egy maffiózó a bársonyszékben. Dehát ebben az országban minden megtörtenhet, ha valaki mer nagyat álmodni. Csak az a gond, most kezdődik az ébresztés. Lassulni fog a tempó, az emberek fáradnak, a politikusok kivárnak, mint már annyiszor, de szerintem a két fiatalember már késtíti a további meglepetést. MERT ÉBRESZTŐNEK LENNI KELL! És fel kell nőni Izlandhoz, vagy egyszerűen csak bátornak kell lenni a asaját és gyermekeink érdekében. Minden nehézség, és gáncs elllenére, sikeresnek kell lennie ennek a harci cselekménynek. A partra szállás előtt is volt kavarodás rendesen. De ott a jó cél érdekében kavarodtak a dolgok, itt pedig moindent megteszenek, hogy kavarodjanak, azzal, hogy hallgatnak. Már a politikusok. Vagy a kormány. Mindegy. A deszant nagy része nem ott ért földet ahol kellett, nem azt tette ami kellett volna, de amikorra el kellet végezni a feladatot, minden a helyére került. Most is van titkolózás, kavarodás, de mire kell minden a helyére kerül. És még egy rövid szösszenet. Tényleg tök jó volt kimenni, és ugyanakkor dühítő is. Ilyen kevesen, ilyen soknak még nem okoztak szinte azonos gondot. És a mocskukat is mással akarják eltakaríttatni, hiszen ők a grál lovagok, és ez a sok ember mind hülye, mert nem értik a géniusz tévedhetetlenségét. Csak annyit erről, ez a teljesítmény már nem 2/3. Bármit is simliztek, ezzel már nem értek célt. Menjetek amíg van lehetőségetek, mert ott a téren, és az országban már sokan nem akarnak benneteket. MENJETEK, AMÍG TUDTOK JÁRNI!!