Van abban valami mérhetetlenül nagy lenézés, ahogy a közmunkásokkal bánik a mutyisok gyülekezete. Mondjuk sok mindent mást is mocskos szemét módon csinálnak a politikájukban, de ahogy a legelesettebb társadalmi rétegekhez viszonyulnak, azért az nem csak pofátlanul cinikus, de gátlástalanul aljas is. És még ahhoz is van bennük elég gerinctelenség, az egészet úgy állítsák be, legalábbis maguk számára fontosnak tartott erkölcsi mérce alapján, milyen sokat segítenek azoknak, akikre az ő felfogásuk szerint nincs is szükség, Mert nem érnek annyit sem, mint amennyijük volt a fülkeforradalom előtt . Vagy annyit azért mégis érnek azok az emberek, akiknek elég nagy része pont miattuk került kilátástalan helyzetbe, lehessen rájuk hivatkozni, ha arról kell beszélni, tündérországban bizony mindenkinek dolgoznia kell, mert az a nemzeti.
A közmunkásokkal sem bánik másként a kormány agyament politikája, mint a többi, általuk lenézett melós réteggel. Ezeknek az embereknek csak annyi lenne a lényeg a mindennapjaikban, a tisztességes munkáért, normális bért kapva, egyszerűen élhesse le az életét, nevelhesse gyerekeit, ápolhassa beteg hozzátartozóit. Pont ez a réteg volt az azonban a szabadságharc során, akitől elvette a holnap lehetőségét a közgépesített közpénzlenyúlás kormánya. Végül is az egész politikája egy kifordított világon alapul, a kétharmados tákolmányra épülő rendszernek, amit azért közben állandóan módosítani kell, ha érzi veszély fenyegeti a hatalmát annak az embernek, aki stadiont épít a háza mellé, mert most ezt is megteheti. Nála a kassza kulcsa, ő dönti el, ki kaphat földet, trafikot, takarékot.
Semmi furcsa nincs a kormánynak abban a megfordított rendszerében, ahol a jobb módúakat segítik ki először egy, csak a számukra előnyös adózási rendszerrel. Közben azonban a többségtől elvesznek a munkájáért járó bérből, és még szűkítik is a jogait, és erről törvényt is írnak. Aki ebbe a helyzetbe került, és nem nyert az egykulcsos adón, még azt is el kell viselnie, a nem megszorítás kormánya, minden multira és bankra kivetett különadót hagy ráterhelni arra a rétegre, aki eddig is csak veszített az ő tehetségtelen politikájuk miatt. Közben azt is el kell viselnie a tranzakciós és egyéb adók áldozatainak, folyamatosan hülyének nézzék amikor azt mondják a szemükbe, ezt az adót bizony nem is ők fizetik ki, ez csak a látszat. Hát bizony nagyon fájó ezt a hülyeséget hallgatni, és ettől csak megélni rosszabb a helyzetet. És a változtatás lehetősége is egyre szűkül, mert közben a kormány mindent megtesz a következő választás elcsalásáért, de persze azért törvényes látszatba igyekszik ezt önteni.
Aki a szabadságharc közben elveszíti az állását, mert a munkahelye nem volt képes kitermelni a ráterhelt adókat, vagy csődbe ment, mert nem kapott elég megrendelést, hiába hasít az ország gazdasága, akkor az onnantól teher lett a közpénz újra elosztása szempontjából. Le is lett rövidítve a számára eddig biztosított idő, ami lehetőséget teremtene a munkakeresőnek az új munkahely megtalálására, ahonnan a megélhetése biztosítva lenne. De az is igaz, a jelenlegi kormánynak nem is erőssége a munkahelyteremtés, kivéve az olyan esetet, amikor a saját, csekély számú szimpatizánsai számára ad lehetőséget a megélhetésre azzal a különleges módszerrel, elveszi másoktól a lehetőséget, pedig azok közben előtte erre azért többen voltak ezen a területen, akik ebből éltek. És utólag még nagyobb hasznot is biztosít a saját emberke számára. A tankönyvekben ez a trafikmutyi, ahol a kormány sokaktól elvesz, hogy kevesek jól járjanak. Miután mégis kell valami hasznot hajtania a szerencsétlen munkakeresőnek a kormány számára, kitalálták számára a közmunkát. Mert ugye munkahely az nincs, nem is teremtődik ilyen politika mellett, dolgozni pedig kell tündérország meseföldjén. Ezzel nem is lenne baj, ha közben azonos jogai lennének azért a közmunkásnak is aki nem saját hibájából került ilyen helyzetbe, mint a “rendes” munkavállalónak. És közben lenne lehetősége visszalépnie a versenybe a piacon. Neki azonban még azt is el kell tűrnie, szégyellje magát, amiért teher a közpénz számára, amiből így kevesebbet lehet kiutalni a haveroknak. Meg azért is szégyellheti magát, nem tud megélni negyvenhétezerből havonta. Arra azonban kiválóan alkalmas, megalázó helyzetével nem törődve, puszta számként kezeljék létezését a foglalkoztatási fronton folytatott számháborúban. Meg is kellene ezt köszönnie, de közben kiderült az is, erre is meg kell őket még tanítani. Ha már megtaposta őket a kormányzat, miért is ne rúghatna még beléjük egy kiadósat? Mert mi mással lehetne azt a tényt megmagyarázni, a választási év előtt, hirtelen közmunkások tízezrei ülnek az iskolapadba, és tanulnak írni, olvasni, számolni, köszönni. Mindezt télvíz idején, amikor erre eddig nem volt a lehetőség a közfoglalkoztatásban, de most hirtelen fontos lett a képzésük. Meg találtak is némi nem leszünk gyarmati támogatást, amit erre el lehet költeni. Igaz, közben azért ez is csak olyan fideszesen átgondolatlanul, megalázóan lett megszervezve.
A munka sosem volt szégyen. Ez lehet bármilyen, akár közmunka is, az emberek nagy része ebből tartja el magát, és a családját. A jelenlegi kormány vezetője számára azonban ez ilyen formában ismeretlen fogalom, neki mindig a politikából sikerült biztosítania a saját, és a családja megélhetését. Ezt nem is csinálja rosszul, bár tagadja a megszerzett javait, a háza környéke elég bizonyítékot szolgáltat erre a tényre. Az is biztos példája számos követőre talált azok között, akik az így szerzett javakból képzelik el a megélhetésük. Híven szolgálják a példaadót, hiszen számukra ez jelenti a túlélést, meg a közben elkövetett szabad harácsolást, most éppen nemzeti ruhába öltöztetve. A jelenlegi közmunka rendszer számukra csak lehetőség egy újabb magyarázatra, mekkora fasza gyerekek ők. A mögötte levő szenvedést, és kilátástalanságot figyelmen kívül hagyva, szemrebbenés nélkül képesek belehazudni bárkinek az arcába a számukra előnyös tündérmesét. A kormánynál lassan meg kell tanulni, nincs a hazugságnak olyan mértéke, amit ne lennének képesek túlteljesíteni, ha az érdekeik úgy kívánják. Az emberek egy része sajnos inkább alkalmazkodik az ilyen mesevilághoz, mert számára ez a kényelmesen egyszerű. A változást akaróknak kell venni a fáradtságot többen legyenek, akik nem hiszen a mesében, és inkább élik a valóságot. BANDITA.
