Minden év végén fogadalmat tesz az ember, még az is aki biztosan tudja úgysem fogja betartani.

Leszokom a cigiről, nem iszom decivel a pálinkát, kedves leszek bárkivel, leviszem a szemetet, nem káromkodok a híradó alatt, odafigyelek mint mond a feleségem.

Aztán minden marad a régiben, csak eltelik egy újabb év.

Egy valamit azonban nagyon meg kellene fogadnunk, és be is tartanunk.

Nem szabad ezt az évet elfelejteni. 

Meg az előtte lévőket sem, viszont ezt a járványos időszakban a velünk történteket különösen a józan eszünkbe kell vésni.

Mert ezen időszakban sokunknak nem volt jó megélni ami velünk történt.

Senki sem tehetett a járványról, azonban a hátrányos következményeket sokan a bőrükön érezték, több ember pedig meg is lett nyúzva csak mert pont járvány volt, van.

Ráadásul mindenki akaratlanul került a szarba, de sokaknak még bele is nyomták a fejét, közben megkapta hogy ez így jó.

Az információ szabad áramlása világosan megmutatta ami nálunk történik a járvány alatt, az minden csak nem segítség, nem lehet igaz, nem is velünk történik.

Tátott szájjal hitetlenkedett a magát dolgos, becsületesen élő, családja érdekében mindent megtevő, az ereszcsatornát rendeltetésszerűen használni tudó tisztességes magyar melós hogy hogyan tapossák a sárba amit eddig elért, veszik a vérét a bajban is.

Hogy milyen segítséget kap stadion, meg alaptörvény módosítás formájában.

Hogy maga helyett külföldi beruházások, alapítványi iskolák kapnak támogatást.

Hogy a befizetett adója után az állam nem hogy magára hagyja, de még bele is rúg miközben a fülébe üvölti dögölj meg élősködő munkanélküli.

Hogy a gazdasági csoda tovább folytatódik a gázszerelő öltönyéhez felvett szaros gumicsizma lába nyomán, neki meg marad az old meg problémád ahogy tudod magánya.

Hogy a járvány támadásában megmondják neki nem úgy kell látnia a világot ahogy neki tetszik, mert az apa férfi a nő meg ne menjen ki a konyhából csak ha szülnie kell.

Egy olyan év ért véget ami megmutatta kiről mit is gondol az a hatalom aki csak magával törődik, aminek csak saját maga fontos, aki az erkélyéről letekintve szemében bosszúját kielégítő romos Lánchíd képe tükröződik vissza.

Hogy lehet ezt elfelejteni?

Hogy lehet ezt nem elfelejteni?

Egy olyan év telt el ami mindent megállítani igyekezett, és ez a hatalom segítségével sikerült is.

Sokak sok évi keserves munkával összehozott tyúkszaros életén gázolt keresztül a dübörgő gazdasági csoda hazugsága.

Ezt el kellene felejteni?

Jó lenne egyszer egy olyan fogadalmat tenni amit be is tart az ember.

Járvány ide, kijárási tilalom oda, nyunyóka az óvodában, olyan hatalom legyen aki értem van, nem belőlem él.

Ezt sem szabad elfelejteni.

BANDITA.