"Na ezt is nekem kell elintéznem, a saját két szép, egykor temérdek sok közpénzt markoló kezemmel.

Régen még minden rendben volt köztem és Viktor között, amikor együtt raboltuk ki a közpénzzel teli kasszát. Ma már nem vagyunk haverok, nem én nyerek minden túlárazott közbeszerzést, nem az én plakátjaimon virít az erős és büszke ország, már krémesért is a magam lábán megyek a sarki boltba.

Ahhoz azért nem vagyok elég tökös bevállaljam azt amit Viktorral közösen tettünk, mikor szépen, ügyesen lenyúltunk mindent amit csak elért a kezünk, de ez az éj leple alatti festegetés kicsit megnyugtatja a lelkiismeretem. Igen, nekem van olyan is, végül is demokrata vagyok, ha már nem is fiatal, és ebben az országban élek.

Persze röhögve nézem hogy vergődik mostanában mindenki, ahogy Viktor az aljas módszereivel szépen egyenként kicsinál mindent, és mindenkit aki a hatalma ellen van, csak rajtam talál nehezen fogást. Még akkor is vigyorgok amikor leállít egy útépítést, csak azért mert azt még én végzem, aztán feleslegesen milliárdokat költ arra az egy helyben is álljon. Végül is ez is adófizetői pénz, abból meg Viktor két kézzel szórhat bármikor arra, amire éppen kedve tartja. Nekem meg tök mindegy, én már kivettem belőle annyit amitől a józan ész megáll, és nyugodtan ülhetek is rajta, onnan nézve ahogy tönkre megy az ország. Mert most az történik. Én meg Lajos vagyok, nem hülye.

Egyszer régen, mikor még nagy cimbik voltunk Viktorral, elloptunk egy egész székházat. Mesélhetnék róla hogyan csináltuk, de nem teszem, mert most nem az érdekem. Én jól elvagyok a titokkal. Aztán elmondhatnám a többi disznóságot is, Mahírestől, Közgépestől, Viktornak járó részestől, de inkább festegetek a nagy veszprémi éjszakában, az ország meg hagy találgasson, sorosozzon, gyűlöljön, kivándoroljon, közmunkázzon, éljen meg bérből és fizetésből. Én is itt élek meglehetősen jó módban, köszönhetően Viktornak, hát nem nyitom ki a pofám. Nem vagyok elég fasza gyerek ehhez, de ezt most inkább hagyjuk. Hopp, kifogyott a festékszóró, megyek veszek egy újat, mert megtehetem, van rá pénzem.

Mikor a kollégiumban voltunk Viktorral, meg a többi haverral, akkor még nem tudtunk volna az éjszaka közepén festékszórót venni magunknak, a seggünk is kilógott a gatyából, olyan csórók voltunk, ezért is lett Viktor Soros ösztöndíjas. Akkor határoztuk el magunkat arra, ami mára már valóság lett a számunkra, de az országnak meg egy rémálom. Nekem is megvolt ebben a saját szerepem, és szépen össze is hoztam azt gazdasági hátteret, amiből kinőtt ez a jelenlegi förmedvény. Beszélhetnék róla, elmondhatnám mikor, ki, mennyit, hol, hova, kinek, miért, honnan, hogyan, de inkább maradjon meg a titok nálam, nem akarok az orromnál tovább látni. Nem akarom észre venni mit csinál Viktor és bandája az országgal, nem akarom észrevenni ez hova vezet, nem akarom látni mi lesz itt ha még marad Viktor az ország élén, aki mára kétségtelenül megbolondult a hatalomtól. Én már csak tudom ezt, egykor haverok voltunk. Inkább lefestek még egy plakátot, végül is az enyém, közpénzből vettem.

Orbán geci. De jó ezt leírni, kimondani, pedig ezzel az ország nagy része tisztában van, percenként elmondják, ki hangosan, ki morogva, ki meg nevetve. Én meg még ki is szóróm a hirdetőoszlopomra. Mint egy reklámot!

Írhatnám azt is az oszlopra, Lajos egy geci. Hagyja az országot tönkre menni, csak mert gyáva. Mert fél a felelősségtől, fél a tettei következményétől. Fél, mert nem tudna kibújni a törvény alól, nem tudna még évekig jó módban élni, ha elkezdene mesélni,  mert azzal magának is ártana. Pedig ez nem igaz, van pénzem ügyvédre, meg van pénzem ott is ahol, senki sem gondolja, csak sejti. Van médiám, van eszem, csak bátorságom nincs hozzá megtegyem. Végül is ebben az országban élő adófizetőknek köszönhetem a jó létem, a sikerem, meg hogy megúsztam amiben eddig részt vettem. Hát akkor nem is tartozom neki semmivel, hiszem amit kaptam az járt nekem, a többi meg dögöljön meg. Szar alak  lennék? És ha igen? Én csak festékszórózok, mert ehhez van kedvem. Orbán egy geci! És Lajos?"

BANDITA