" Már hat éve nem beszélgettünk egymással, de egyenrangú felek között ez említést sem érdemel. Köszi, hogy akkor meghallottad kérésem, és a hatalomba segítettél. Na jó, neked is ígértem fűt, fát, templomot, millió hívet, de ugye te sem gondoltad komolyan be is tartom azokat? Végül is a választók is bevették amit akkor mondtam, de én már abban az időben biztos voltam benne sikerül őket átvágni, ahogy azt veled is megtettem. Ők sem haragudtak meg rám, még újra is választottak kis segítséggel, meg némi törvény módosítással a javamra, neked sem kellene már ezen rágódni, tehát akkor ezt a témát akár be is fejezhetjük.
Végül is nem sok bűnt követtem el amiért hozzád kellett volna fordulnom bocsánatért. Megvédtem az emberek magánynyugdíját, mára már egy vasat nem lehet belőle megtalálni, de így legalább nem fogja más zsebre tenni. Kicsit alakítottam a munka törvénykönyvén, hagy legyen már olcsóbb a munkaerő az országban, és tanulják meg beosztani a csökkentett munkabért ugyanazért a munkáért amit addig végeztek. Na jó, azt mondtam nekik ez jó dolog, és előre visz, meg milyen versenyképes az ilyen jövedelem. Végül is lehitték, még nem lógok az akácfán. Persze az is kellet hozzá néhányan jól járjanak a változtatással, és lehessen rájuk hivatkozva a többit kábítani, na és persze elmúltnyócévezni. Bejött.
Kötöttem pár szerződést, amit nem tárgyaltam meg senkivel. De mindig ezt teszem, engem más véleménye nem érdekel, csak a magam akarata számít. Hogy prüszkölnek már Paks ellen, vagy mennyire nem tetszett nekik a baltás gyilkos eladása gázért, de pont nem érdekel a véleményük. Nekem jó volt az üzlet, nyitottam keletre vagy valami ilyesmi, a többi meg mehet panaszra hozzád, azzal nem sokra megy.
Bevezettem egy csomó új adót, amiről azt állítottam az végül is nem az. Elhitték? Nem! Kifizették? Igen? Belebuktam? Nem! Ezt sem neked köszönhetem, hanem az országnak ahol engem választanak meg főnöknek. Tehát ezt sem kellet veled megbeszélnem, még a segítséged sem kellett. Meg különben is, kitaláltam nekik a rezsicsökkentést, amire végül is ráfizettek, de ez az ő pénzük, azt meg úgy költöm el, ahogy akarom. Ha nem rájuk, akkor inkább magamra, kinek mi köze van hozzá, mindent meg tudok magyarázni.
De azért azt nem mondhatod, érted nem tettem semmit. Ott van például az oktatás, ahol bevezettem a hittant, kötelezően. Meg még sok mindent, amire azt mondtam fejlesztés, de közben csak vízfej lett belőle. Még meg is akarták buktatni a Klikkemet. Na erre mit teszek? Még nagyobbat növesztek. Maradjon a hittan, hogy te is csendben legyél, legyenek a tanárok kiszolgáltatva nekem némi fizetésemelésért amit végül is többletmunkáért kapnak, a tanulók meg cipeljék a nehéz táskát, legyen jó sok órájuk, ahol alig tanulnak valamit, de így ne érzik közben az éhséget, amire azt mondták az náluk életforma.
Ja, és az egészségügy. Na ott aztán szükség van rád. Azt már annyira szépen fejlesztettem, mindenki hozzád imádkozik benne. Az orvos a műtéti eszközök meglétéért, a nővér a fizetéséért, ami nem elég neki egy hónapra. A beteg meg a gyógyulásáért. Gyógyszer, szappan, törölköző már régen nincs, a kaja förtelmes, de azért még ott vagy te nekik. Ezt nekem köszönheted.
Az utóbbi időben néha elgondolkoztam hozzád fordulok némi segítségért, de valahogy mindig kimentél a fejemből, amikor a gyógyszerek hatottak. Kicsit sok volt a bukta körülöttem, de végül is mindent tagadva eddig megúsztam a balhét. Persze a haverok okozták nekem a gondot, de értük mindent megteszek, velük magamat is védem. Ott van például az elmebeteg barátom a jegybank élén. Tudtam róla hogy hülye, de senki nem tud ellopni egyszerre annyi lóvét, amit neki ott sikerült. Ebből adott pár rokonnak, mert első a család, de vett magának cicababát is, pár kastélyt, irodát, toronyórát, meg zongorát, bár nem is tud zenélni. De hát ha ez megnyugtatja, és nem tőlem veszi el, hanem én is kapok belőle, hát akkor ugye teljesen rendben van a dolog. Akinek meg tetszik, abból hazaárulót csinálok a nyolcvan milliárdos köztévémben. Már aki azt nézi.
Meg ott van ugye a Lőrinc, aki nem strómanom, csak azt csinálja amit mondok neki. Ha kell földet vesz nekem, ha a feleségem már nem akar többet a nevére venni, ha kell, ásványvíz üzemet, ahhoz meg én adok neki piacot. Na meg újságot is vesz, de annyira hülye a lelkem, nem tudta a mait, vagy a tegnapit kell hoznia. Hát az egészet megvetettem vele, legyen nekem is Népszabadságom. De ez végül is nem bűn, én jól járok, az újságban nem buktatnak meg, így enyém marad a hatalom.
Volna még miről beszélnünk, de lassan mennem kell, már fütyülnek nekem. Na ez nem a kisvasutam helyes kis jele, mert már az is van nekem a sok szép stadion mellett, de még nem igazán kell tőle félnem, és hozzád fordulnom miatta. Ez csak amolyan megelőző beszélgetés, ha mégis csoda történne, és mindenki elkezdené az eszét használni, és nem azt hinné el, amit mondok neki. A menekültes buli is jó volt, a sok kék szar plakáttal. csak azóta sem bírom előszedni, meg nincs is belőlük elég a határon akivel riogatni lehetne. Persze most azt mondanád a keresztényi szeretet, meg a pápa, meg a rézfaszú bagoly. Nekem a menekültek csak arra kellettek, ne lássák mennyit lopok, hogy nem tudok kormányozni, de még evezni sem, hát inkább erről beszéljenek, mint az én alkalmatlanságomról.
Lassan lépek, Tóni jön a helikopterrel, megyünk az Árpihoz akit nem ismerek, és ki kell vezetnem a letelepedési kötvényt a piacról. Majd az Andivel, a szivarossal megbeszéljük hogy mi legyen a következő üzlet, amivel jól keresünk,csak az adófizetők fáznak rá. Mert inkább ők járjanak rosszul mint nekem legyen levesebb pénzem. A többit később, mondjuk hat év múlva az alaptörvényem tizenkettedik módosításánál, amilyen balfasz ország ez." BANDITA.
