"Hát persze hogy el tudom ezt mondani minden körülmények között a magam teljes gátlástalanságában úgy, hogy közben a szemem sem rebben meg a nyilvánvaló hazugságtól. Nincs, és nem is volt vagyonom soha! Na, milyen szépre sikerült? Ugye hihető? Főleg annak aki képtelen az agyát arra használni amire való. Ők az én szeretett szavazóim, akik mindent elhisznek nekem, csak mert arról akarják magukat meggyőzni mennyire tévedhetetlenek.
Még hogy Mészáros Lőrinc gyűjti nekem a vagyont. Már a kérdés felvetése is mélyen belevág sötét lelkem azon rejtett zugába, ahol ott lapul ennek beismerése, de ezt nem fogja megtudni tőlem soha senki sem. Lőrinc egy lángelme, aki bármilyen üzletbe belenyúl mindenhol sikeres. Csak meg kell neki mondani mikor, mit pályázzon meg, előtte milyen céget alapítson ezért, aztán már csal felül kell árazni a megnyert közbeszerzését, és már utalhatja is a lóvét. Hol van itt nekem szerepem? Lőrinc mindenre kapható, csak megszólalnia nem lenne szabad, mert akkor világosan látszik a kapát is fordítva használná a nevére íratott több ezer hektár földön, ha annak hasznosításáról kérdezik. De Lőrinc okosan tud hallgatni, és ügyesen kibújik a kérdések alól, ha válaszol is, abban nem sok értelem van, de ez végül is csak felháborodást kelt, utána alig foglalkoznak vele. Pedig nagyon sikeres üzletember, már annyira szerteágazó a nevén levő gazdasági ágazatok száma ahol feltűnik a neve, hogy alig győzőm a háttérből irányítani helyette az általam odaküldött emberek segítségével a felölelt területeket. Lőrincről tehát nyugodtan kimondhatjuk semmi köze hozzám, neki inkább a jó isten a segítsége, meg az a szép nagy hombár feje, ami annyira üresen kong.
Olyan régóta vagyok képviselő, hogy már szégyellem is magam amiért nem tudtam magam degeszre lopni ennyi idő alatt. Még egy székházat sem voltam képes eladni annyira szegény voltam, azt is a Lajos csinálta meg, aki azóta már gecinek nevez. De én ebben nem vettem részt, csak utasítást adtam rá, és az apám is csak egy kis részt kapott az eladásból befolyt összegből. Mikor először voltam miniszterelnök akkor sem raboltam le a földeket Tokaj környékén, a feleségem nevén futott minden. Felcsút akkor még nem volt az ország főközsége, ide is csak pár milliárd jutott akkor még fejlesztésre. Sajnos az első uralkodásom még nem sikerült valami fényesre, a Várba sem tudtam beköltözni, de a koronát már a magam közelébe vitettem, egyszer hátha.
Ezen hatalomban eltöltött idő alatt is látszik mennyire nem gyűjtöttem vagyont, szerényen éltem, de majdnem belepusztultam a választás elvesztésébe. Miután kikezeltek elhatároztam ezután sem gyűjtök vagyont, és az országon sem állok bosszút, amiért nem választottak meg újra, hogy továbbra is szerényen élhessek. Ellenzékben ott segítettem az ország fejlődésének a lassítását ahol csak tudtam. Mindenre volt megoldásom, amiről ma már nem beszélek, mert pont az ellenkezőjét csinálom. Pont kapóra jött a világválság, összehoztam egy népszavazást, amit azóta már utálok az ellenzéknek megengedni, és az ölembe hullt a hatalom. De továbbra sem gazdagodtam meg.
Persze hogy nem vagyok vagyonos, semmi sincs a nevemen. A környezetemben mindenki szépen tollasodik, van aki a Belvárost adja el, van akinek televízió csatornát veszek, vagy inkább teszem neki lehetővé vegye meg azt az adófizetők pénzén. Én szerényen élek. Sikerült egy halom mocskos férget kormányzati pozíció segítenem, ők aztán mindent megtesznek azért, ütemes hazudozással tagadják az egyre pofátlanabb meggazdagodásukat. Ők védenek engem a letelepedési kötvény, a nemzeti bank, az állami földek eladása, a felülárazott közbeszerzések során aki vagyontalan vagyok. Én meg közben csak a családomnak élek, akik közül már van aki a saját lábán áll a közvilágítás segítségével. Én meg közben úgy teszek mint aki kormányoz, és nem gyűjt vagyont. Na jó, építek pár stadiont, felújítom a Várat, mert nagyon szeretnék oda beköltözni, és onnan közvetlen magasvasúttal utazni Felcsútra, a szerény kis házamba, a saját kisvasutam mellé. De ez nem vagyon.
Valahogy nekem is meg kell élnem ebben a mai nehéz világban a vagyon gyűjtése nélkül is. Ezért is adok oda mindent amit elveszek az oktatástól, az egészségügytől a drága beruházásokért, mert azon keresnek szépen a hozzám hasonló vagyont nem gyűjtő aljas férgek. Na ők az én támaszaim. Van olyan is aki nem is létezik, mindig is mondom a Habonynak annyira jó, hogy téged nem ismerlek. Árpi nem segített nekem kitalálni a rezsicsökkentés hazugságát sem, és nem épít média birodalmat sem a letelepedési kötvények hasznából. Végül is ez neki lenne haszon, de ő nem létezik, a veszteséget meg majd kifizeti az ország lakossága. De ő sem gyűjt vagyont, neki sem kell a kiskorú gyermeke nevére villát venni, ahogy az egy miniszterelnökségi miniszter sem teszi meg.
Na meg különben is az én nem meggazdagodásom helyett figyeljen mindenki a nagy kék plakátokra, ahol az új, nem létező ellenség ellen harcolok. Most mindenki azzal foglalkozzon jönnek a menekültek, ne érdekelje közben mennyi a fizetése, mennyien hagyták el az országot annak élhetetlensége miatt. Most ne figyeljen arra senki az ügyészség alig győzi elhazudni a nem vagyonosodás miatti vádakat, a nemzeti bank vett egy újabb tízmilliárdos ingatlant, az oktatásban semmi változás nem történt, az van amit én akarok. Senki se legyen beteg az elkövetkező időkben, mert már annyira rossz az egészségügy helyzete a dolgozói elvándorlás, az alacsony bér miatt, lehet nem éli túl a betegséget. Ne nézze senki a jövedéki adók megemelését, mindenki arra gondoljon az ország milyen jól teljesít. És nekem meg közben nincs vagyonom. Nem sajnálom aki ezt mind elhiszi."
BANDITA.
