Tanítanék. Tanulnám. Gyógyulnék. Gyógyítanám. Dolgoznék itthon. Megélnék belőle. Csak pár szó amelyek jelentősége mára már elveszett a mindent elhomályosító létfenntartás bizonytalanságában. Népszavaznék. Vasárnap vásárolnék. Vagy csak sétálnék ahol akarok azon a napon. Csak egy példa ahol a hatalom úgy akarja ne azt tegye a választó amihez addig kedve volt. Majd ő megmondja, mert jobban tudja mit akar a szavazó, majd ő meghatározza mit tehet meg az állampolgár ha azt a saját érdeke úgy tartja helyesnek.

Szinte nincs ma a társadalomnak olyan csoportja, ahova a kormány ne tette volna be mocskos lábát azok mindennapjaiba a maga akarata szerint. Orbán Viktor már a fülkeforradalom után világossá tette nem fog megbocsájtani a nyolc évig ellenzékben töltött időért. Már egyszer régen megkóstolta a hatalmat és ízlett neki amit akkor tapasztalt, és még többet akart belőle. De akkor elvették tőle azt. És ezért mindenki mást felelősnek tartott, csak magát nem. Szerinte csak az a helyes ami szerinte helyes, csak az a jó, ami szerinte jó, és csak az megfelelő ami mindenben az ő érdekét szolgálja. Nyolc hosszú évig érlelte magában a hatalom felhasználásának a megfelelő módját arra, az országot a saját képére formálja ha az még egyszer sikerül neki. És sajnos ez bekövetkezett.

Az addig ellenzékben gondosan felépített gépezet lassan mozgásba lendülve egymás után gyűrte maga alá a hatalmi ágakat, és a társadalom minden egyes rétegét. Mindig csak egyet, mert nem akart mohónak, vagy türelmetlennek látszani. Még megelégedett a magánnyugdíj elrablásával, a rendvédelmiek jogfosztásával, a rokkantak csalóvá tételével, a munkanélküliek közmunkássá kényszerítésével. Mindig csak egy csoportot hozott lehetetlen helyzetbe, és gondosan ügyelt arra a többi inkább magával törődjön a segítség helyett. Ebben egy nagyon ügyesen kitalált hazugságkampány volt a segítségére amit mindig gondosan ismételgetett jóformán változtatás nélkül magyarázatként. Nyócévezés, Brüsszelezés, szabadságharc emlegetése megszokott eszköz volt a cselekedet elfogadtatására. Mert volt rá fogadó képes hallgatóság.

De törvényes látszatot is adott a hatalomnak a kormány. A megszerzett kétharmad szinte gondolkodás nélkül elfogadott bármilyen törvényt ami Orbán Viktor érdekét szolgálta. Szép lassan elsorvadt az alkotmány, lett helyette alaptörvény amiről kiderült csak egy tákolmány. Ahogy a többi intézkedésről is kiderült a tákolmány jelleg ami Orbán Viktor akarata szerint igyekezett átformálni az országot. Elvették a trafikokat, bérbe adták a földeket és valahogy ezen mindig a kormánypárt nyert. Emelték az adókat, csökkentették a fizetéseket az új munka törvénykönyvvel a munkavállalók nagy részénél, és valahogy ekkor is mindig a kormánypárt volt a nyerő, pedig csak folyamatosan hazudott róla. Bedobták a rezsicsökkentést ahol csak igazodtak a világpiachoz, megmentették a devizahitelest ahol csak magasabb árfolyamot fizettek ki vele, de ezekkel is csak átverték az embereket ahogy az később kiderült. De ez nem volt elég.

Mindent átalakítottak, mindent államosítottak, mindent visszavásároltak az adófizetők pénzéből, és semmi sem működött. Viszont mindenhol sikeresen létrehoztak egy kormányzati vízfejet az adott terület ellenőrzésére, ahol a lojális munkatársak dolgozhattak jó pénzért, de maga a rendszer nem volt életképes. Viszont ennek segítségével sok haver szép pénzt kereshetett az állami megrendelésekkel. Orbán Viktor ekkor már a család saját lábon állásába is belekezdett, de a többi pofátlan lopás is az égig ért már a kormányzat közelében.

Nem tárgyalt addig sem Orbán Viktor senkivel, nem fogadott el érveket a döntésivel szemben, ment a maga feje után az ország ellen. Az egészségügy ma már alig működik, azt csak a benne dolgozók lelki ereje viszi a hátán. Az oktatásban előtérbe került a butaság, a tanárok és a tanulók is értelmetlen ostobaságok özönét cipelik egész évben a tudás, és a fejlődés helyett. A munkavállalók nagy része alig él meg a fizetéséből, viszont abból szépen adózik minden résztvevő az államnak, aki abból fasza stadionokat épít jó drágán a haveroknak. Közben a kórházakban nincs gyógyszer, az iskolákban nincs fűtés, és kréta. Ez csak néhány kiragadott példa az elmúlt hat év ámokfutásából amit Orbán Viktor elkövetett a mag érdekében az ország ellen.

Egy bocsánat kérés nem elég az elvesztegetett évekért ami az oktatást érte. Egy bocsánat kérés nem elég azért a megélhetési gondért, amit a munkavállalónak nagy részének okozott Orbán Viktor, és akkor még a finom volt a keményen dolgozó kisember. Egy bocsánat kérés nem elég a beteg ember elnyújtott szenvedéséért, az ápoló és az orvos lelkiismeretéért, és alacsony fizetéséért. Egy bocsánat kérés nem elég a szándékosan okozott jogfosztásért, a földek elrablásáért. Egy bocsánat kérés nem elég az éhesen iskolába járó gyerekekért. Egy bocsánat kérés nem elég a vasárnapi boltbezárásokért. Egy bocsánat kérés nem elég a szándékosan eltékozolt közpénzért, ami a kormányhoz közel levők gyarapodását hozta meg, és persze Orbán Viktor is jócskán részesült belőle. Sok minden nincs elintézve egy bocsánat kéréssel, de kezdetnek megteszi ha ez független ügyészség és bíróság előtt történik. BANDITA.