-Jó napot kívánok. Szeretnék ebben a csókban részt venni.
-Üdvözlöm a bankunknál. A CSOK-ra gondol?
-Ahol azt a lakást lehet venni gyerekért. Ha annak híjják, akkor aztat.
-Megkérdezhetem mivel foglakozik?
-Persze, kérdezze.
-Uram, akkor megkérdezem mi a foglakozása, és mennyit keres.
-Ja, így már értem. Targoncás vagyok három műszakban, és megkeresem a száztizet. Csak nem kapom meg, mert mindig kiadják szabiba.
– Jó, és felesége? Mert az is kell hozzá?
-Az egy drága jó teremtés. Takarít, de már nem sokáig. Most végzett a közmunkában egy tanfolyamot és fodrász lesz. Még lesznek vagy húszan rajta kívül a faluban, de azt mondta a tanácselnök most erre volt pénz.
-Polgármestert akart mondani?
-Ja, a hát, csak tuggya nálunk már ez a módi.
-Rendben van akkor, és mennyi a jövedelme a feleségének?
– Hát olyan ötvenkettő, de most lehet emelnek rajta valamennyit. Még nem tudom mennyit, de biztos elég lesz majd egy szelet kenyérre.
– És mennyi gyereket terveznek?
– Egyszerre egyet, de csak ha lesz közmunka a faluba. Tuggya nincs nekünk arra pénzünk a városba járjunk dolgozni, a földeken meg nincs már napszám sem. Valami városi asszonyságé lett a határ, azt meg nem látjuk soha. Meg is döglött egy csomó birka, mert nem tudták hol legeltetni őket a gazdák. A szomszéd is csődbe ment ezért, de az már öreg, neki már nem sok kell. Akkor tehát rendben vagyunk? Megyek haza oszt gyártjuk a gyereket ha ide tetszik adni a pénzt. Már ki is néztem a házat. Olyan kis egyszerű háromszobás, de mi szerények vagyunk.
– Sajnálom uram, nem adhatunk magának hitelt. Nem felelnek meg a feltételeknek. Nem sokat keresnek, magunknak szükségük lenne a támogatásra, de pont ezért nem kaphatnak. Csak olyannak adhatunk akiknek nincs rá szükségük, de jól jön nekik egy újabb lakás. Megkérdezhetem kire szavazott?
– Hát Viktorra! Tíz mázsa fát kaptam érte, de a fele csak gally volt. Szóval akkor nem?
– Sajnálom uram, jó éhenhalást ha mégis lesz gyerek. Szokja meg, hogy éhesen jár az iskolába. Viszlát.
– Viszlát.
BANDITA.