Most az egész világ ezzel van elfoglalva. Budapest kellős közepén létesült egy menekült tábor, bár nem saját akaratából. Most ne beszéljen senki a milliárdokba kerülő határzárról és annak értelmetlenségéről, a menekültek már a spájzban vannak. Egy számukra fontos kapu előtt állnak, ülnek, élnek, sátoroznak, tüntetnek, melyen keresztül elhagyhatják egy barátságtalan kormány által uralt tündérországot a számukra célként meghatározott hely elérése előtt. De a kapu nem akar kinyílni.
Most már nem olyan fontos a magát magyarnak nevező kormány számára a menekültek helyzete azt igyekeznek számukra minél nehezebbé tenni. Nagyon jól kihasználják a több ezer kilométert gyalogoló családok szenvedését, türelmetlenségét, az úton nélkülözött minden emberi szükségletének a hiányát, kizárólag a velük járó problémát igyekeznek mélyíteni, melyet pont a kormány idézett elő. Ételt italt, ellátást, segítséget nem nagyon adnak nekik, az ezért járó pénzt viszont nagyon szívesen elfogadják, és jól zsebre is teszik. A menekült nem ért semmit, nem tehet semmiről, nem akar itt maradni, és nem tudja milyen gátlástalan emberek használják ki amúgy sem túl rózsás helyzetét. A magát nemzetnek nevező kormány pedig még rá is tesz erre a saját mocskos viselkedésére egy nagy adag kegyetlenséget, és ellenséget csinál a magát már csak vonszolni képes családok szerencsétlenségéből.
De legalább nagyon ügyesen csinálja a hatalom gépezete a menekültek kihasználását. Most mindenki velük van elfoglalva, van aki segíteni próbál, van aki lelőné őket, és van aki meg nem is tudja miért, de gyűlöli a hazáját elhagyót. Ügyes beszédekkel, hangzatos odamondásokkal kiválóan el lehet terelni a figyelmet arról ez egyszerű tényről, a kormánynak fogalma sincs mit kezdjen a menekültekkel, de abban nagy segítséget nyújtanak neki, most erről beszéljen mindenki. Közben azért Orbán Viktor kis csapata úgy tesz mint aki kormányoz, megoldja a problémát és annak emberi oldalát nem alázza meg. Pedig a kormány két lábbal tapos az emberi sorsok nyomorában, és most nem az itthoni szegényeket, elesetteket teszi ellenséggé, hanem egy fél világot átrohanó, életét, családját féltő tömeget tesz ki a hazai gyűlöletnek a saját hatalma megtartása érdekében. És milyen szépen mosolyognak közben.
Jog, szabály, törvény. Ezeket be kell tartani. Ebben nem lehet vita. De abban igen, ezek betartásának milyenek a következményei, és mihez vezet. Jelen esetben a menekült éhes, szomjas, fáradt, és nem tud semmit. Nincs aki enni adjon neki a kormánytól, nincs aki tájékoztatná a kormány részéről, nincs számára semmilyen információ arról, mi is vár rá a továbbiakban. Önkéntesek, civilek, keményen dolgozó kisemberek adnak nekik abból a kevésből, ami nekik is marad a zsebükben, miután a kormány felzárkóztatja őket. A kormány közben földet oszt magának, vonatot lop Felcsútnak, pénzt kér a menekültek ellátására, de befogadni nem akarja őket.
Ez a hatalom nem képes megoldani egy egyszerűnek látszó problémát sem. Most ne csak a menekültekre gondoljon az ember, hanem az állam igazgatásának bármely területére. Ami nem a saját lábon állásról szól a közpénz segítségével ott bizony azonnal kiütközik a kormány embertelensége, mohó kapzsisága, és szociális érzéketlensége, hozzá nem értése. Viszont bármit képes kimondani, megcselekedni a hatalma megtartása érdekében, és a felelősségre vonás elkerülése miatt. Nagyon ügyesen használ ki minden szenvedést a saját érdekében, annak megváltoztatására irányuló legkisebb jó szándékú elképzelés nélkül. Mellét döngetve képes magát oltalmazónak kiadni, és két kézzel csavarni ki közben az utolsó szelet kenyeret is az éhező kezéből, torkát szorongatni a szomjazónak, ha az mástól kap vizet. Kormányozni nem tud, hazudni, manipulálni, értelmetlen kerítéseket építeni azonban nagyon. Felelősséget vállalni, más véleményt meghallgatni képtelen, saját elképzelést mindenáron végigvinni azonban bármikor tud. És bosszút állni is nagyon szeret.
A Keleti pályaudvar most maga a hatalom kormányozni való képtelenségének a tere. Nagy tömeg ül ott kiszolgáltatva, vele szemben a kapu, melyen nem léphet be a reményei földjére. Üres frázisok, tanácstalan rendőrök, segítőkész civilek, összeomlott menekültügy izzad a tűző napon, körülöttük gyerekek rohangálnak arcukon mosollyal. A menekült nem tudja mi vár rá, neki senki nem mondja meg mi a szándék vele, és mi az az út, melyen majd elindulhat. Az Orbán Viktor vezette kormány ezt nem is fogja megtenni, neki pont kapóra jön a tömeg elkeseredettsége, félelme a bizonytalantól, pattanásig feszült idegei a fáradtságtól. Ha majd kitör a balhé, vagy ha nem akkor kiprovokálja magának a kormány, akkor majd jön a szabadságharc nemzet megmentése, sűrű hazugságok szennyes áradatával. Mindenki hibás lesz, a németek, a baloldal, az unió, a menekültek, a segítők, a szegények, és Gyurcsány. Orbán Viktor lesz majd a haza megmentője a közszolgálati televízió esti híradójában. Nem lesz ez nagy ár néhány százaléknyi népszerűségért, pár ezer menekült élete omlik majd össze közben csak. Addig is csend van a brókerekről, a kitiltásról, a növekvő hazai szegénységről, az állam dósságról, Mészáros Lőrincről, Rogán Antal pénzügyeiről, Lázár kurváiról. Egy működő állam már átsegítette volna a menekülteket tündérország lankáin a számukra célnak meghatározott ország felé. Egy működő állam cél lenne a menekülteknek, és az képes is lenne róla gondoskodni, állampolgárai szívesen fogadnák a hazáját háború elhagyni kényszerülőt. Egy működő állam, és annak gondolkodó polgárai. BANDITA.
