“Hatéves lehettem. Utazott a család a hetvenes években, még hozzá vasúttal. Nagyon készültem az utazásra, még nem ültem vonaton. Fogalmam sem volt a távolságokról, az indulásról, az érkezésről, maga az utazás volt az ami érdekelt, és amivel megyünk. Buszon már ültem, apám nagy teherautóján szintén, egyszer már rendőrautóban is, mikor elszöktem a bölcsődéből. De vonattal még nem mentem soha. Képen már láttam, óvodai történetem volt róla, de még nem tudtam gyermeki agyamban a helyére rakni a vonatot.

Kiértünk az állomásra, annak a helyét már ismertem. Türelmetlenül át akartam menni a busztól a épület felé, hogy minél előbb tudjunk indulni mikor apám megfogta a kezem, és rám szólt:-“Várj még fiam, jön a Zsuzsi vonat, azt meg kell várni!” Az épület előtt egy keskeny sínpár volt a betonban, fogalmam sem volt, mit is keres ott, mikor az épület túloldalán van a többi. Még csak elnyújtott dudaszót lehetett hallani, de látni még semmit sem. És akkor előbukkant. Zajos volt, büdös, piros, dőlt belőle a füst, és lassú, nagyon lassú. Mégis, valahogy méltóságteljes. Kék ruhás bácsi állt a két vagon közt a peronon, és integetett. Sokan visszaintettek. Én nem. Csal álltam ott, és néztem tátott szájjal. Már nem érdekelt annyira az utazás, csal néztem a lassan elhaladó a vonatot. Miért Zsuzsi? Miért ilyen kicsi? Hova megy? Számtalan kérdés volt a fejemben egyszerre. Apám lehajolt hozzám miután elment a vonat és újra lehetett beszélgetniük az embereknek, és úgy mondta kis büszkeséggel a hangjában: Látod! Ilyen nincs sehol az országban, csak nálunk.”

Igazi ritkaságnak számít a keskeny nyomtávú vasút az országban ami menetrend szerint közlekedik, közlekedett a személyszállításban. Nyíregyházán volt ilyen. Hozzá tartozik még mindig a városhoz, a vidékhez, annak szerves része. Volt. De még azért él. Minden ott élő tudja mi a kisvasút, minden ott lakó köszönt is már neki. A kisvasút önálló volt. Kanyargott a városban, átszelt erdőt, futott sík mezőkön, és húsz települést kötött össze a vidéken. Néhol bement a községbe ha arra vitt az útja, de senki nem neheztelt rá, ha várakozni kellett miatta. Igazi fapados volt. A szó igazi értelmében. Kemény ülésein nem nagyon lehetett kényelmesen utazni, pedig hosszú időbe telt amíg a kis vonat végigért a rövid pályáján. Fűtése is sokáig faszenes kályhából állt , de akkor is a vidék részét képezte, mikor füst szállt ki a kocsi kéményén. Önálló lény volt, a vidék soha nem fáradó utaztatója.

Mivel azonban már régóta nem közlekedik a kisvasút a helyén, arra gondolt tündérország ura, ellophatja az egész emlékét, a szerelvénnyel együtt. Orbán Viktor a saját falujában szeretné látni a más vidékhez tartozó megszokott képet. Végül is annyi mindent lopott már öt éves kormányzása alatt, egy vonat már belefér a hosszú sorba. Megteheti, övé a hatalom, és Felcsút is jobban fog mutatni a kisvasúttal.

Orbán Viktor szeretne mindent, ami a másé volt. Legyen az korábban magánynyugdíj, föld, trafik, egy varázsütésre lesz belőle bróker, kitiltás, netadó, közmunka, baltás gyilkos, devizahitel. Minden az övé kell legyen amit elképzel beteg agya. Ha kell körbekeríti az országot, kerüljön az bármibe az adófizetőknek. Ha Felcsútra vasutat akar, lop hozzá uniós támogatást, és egy másik vidékhez tartozó emlékeket. Mindegy, csak az akarata érvényesüljön. Mert neki semmi sem elég. Soha sem vallaná be a saját akaratából mennyi már az a pénz, amit az ország erszényéből kiszivattyúzott a maga zsebébe, és a családi saját lábon állás megalapozására. És akkor még a többi tolvaj szemétládáról ne is beszéljünk. Jó szokása szerint hazudna egy magasat, és nem érdekelné a többi.

A kisvasút amúgy is csak egy rész, egy hosszú folyamatból, ahol a jelenlegi hatalom lop. Orbán Viktor nagyon jól tudja ezt. Egy vidék része, csak az ott élőknek fontos, csak nekik hiányozna. Ezért is fogja tudni Orbán Viktor simán ellopni az egészet. Akinek fontos, azok kevesen vannak, a többit meg nem érdekli a más baja. Ez volt a rendvédelmiseknek esetében, ez volt a trafikoknál, ez történik a földek fosztogatásánál, ezt éli meg a közmunkás, az ápoló, a tanár, a diák, a rokkant, a melós, a külföldre menekült munkavállaló. Külön külön szépen fel lettek szeletelve, ahogy a gazdaság is szépen a Fidesz zsebébe vándorolt. Mert mindig csak egy résznek rontott neki a társadalomból, és mindig csak egy területet lopott el magának a gazdaságból. Vasútból is csak egy kicsit tesz zsebre a máséból. De meg fogja tenni, mert ez is csak egy rész, és addig a többi hallgatni fog, vagy legfeljebb sajnálkozni, és tiltakozni. Amíg az ország ezen az úton halad a maga érdekében, és nem figyel oda a másik bajára, abban nem segít annak, addig Orbán Viktor a hatalomban marad, és folytatja az ország kifosztását. Rá kellene már jönni mindenkinek, bármit is vesz el mástól ez a tolvaj banda, az mindenkinek fáj, és mindenkinek csak rosszabb lesz tőle.Fel kellene már ismerni a saját gyengeséget, mert Orbán Viktornak már sikerült. BANDITA.