Ha magadra ismersz, ne csodálkozz. Nézz a mélybe, nézz a magasba, és figyelj a lábad elé. Ez az írás régóta kering a közösségi oldalakon. Köszönöm Bihari Viktória. BANDITA.

”
Bihari Viktória
július 10., 21:47 · szerkesztve ·
Az van, hogy nem hagy nyugodni egy gondolat és el szeretném mondani nektek. Természetesen megosztó lesz, jönnek majd vér sötét és intelligens kommentek is, de nem baj, addig jó, ameddig van véleményetek.
Szóval zajlik most ez a hiszti.
Menekültek, bevándorlók, buzik, cigányok, zsidók, hogy dögöljön meg mindenki, meg rohadjon el és a kurva anyját.
Természetesen az, hogy a kormány-és mindegy melyik van hatalmon- ellentétet szít, félelemben tart minket, elveszi a jövőképünket és szorongó alkoholistákká transzformál minket, egy jól átgondolt és abszolút működőképes stratégia, sokkal könnyebb másokra-kitalált démonokra és fiktív bűnösökre- mutogatni, mint magunkba nézni, mert a népesség 98%-a gyermekded, és nem jutott el arra a szintre, hogy a saját kudarcait és a saját sikertelenségeit valóban saját magában keresse.
Ha nincs pénz ájfonra, az a zsidók miatt van, mert ők irányítják a világot, meg a cigányok miatt, akiket el kell tartanunk, meg a szomszéd miatt, mert neki van, tehát mindenki más miatt, csak miattam NEM.
Nap mint nap kapunk valami gumicsontot, amivel elterelik a figyelmünket önmagunkról és a valós problémákról, úgy vannak vele “ott fent”, hogy ameddig egymásra mutogatnak, addig sem akarnak benézni a színfalak mögé a hülyék (azaz mi), hanem jól eljátszanak mindenféle szarsággal, amibe amúgy bele sem gondolnak.
Igaz, hogy még egyetlen buzi sem lopta el a pénztárcámat, nem tett tönkre lelkileg, nem hátráltatott az életben, nem tett nekem keresztbe, de hát olyan undorítóak, utáljuk már őket egy kicsit.
Igaz, hogy a menekültek nagy része tovább megy Magyarországról más országok felé, de egy kicsit jó lenne beléjük is rúgni, hiába mondjuk rájuk, hogy menekültek, tehát egész konkrétan MENEKÜLNEK valami elől, félnek, éheznek, elgyötörtek, de hát ez is undorító, ezt is majd a mi adónk sínyli meg.
Gyűlölni kell a Fradistát, az Újpest drukkert, a liberálist, a jobbost, a semlegest, a közepest, a gazdagot, a szegényt, hát muszáj, mert ha az életem egy rakás fos, nem értem el semmit, csak dobozos sörre meg Valóvilágra fussa, akkor az azért van mert a körülmények, meg mert ez a szemét ország, meg mert bezzeg ÉN aztán mindent megtettem és bezzeg… és a másiknak jobb és most már tényleg pusztuljon el mindenki a picsába.
Tetszik, nem tetszik, ez a nagy magyar rögvalóság, és igen, vannak kivételek, vannak jószívű, segítőkész, okos, értelmes, önállóan gondolkodni tudó (!) ,aranyos emberek, ők a maradék 2%, de lehet, hogy túl sokat saccoltam ezzel a számmal.
Talán mondtam már, hogy Nagyapámat (1913-2004) pontosan telibetalálta az első világháború, a második, és ’56 is.
Ott bántották, ott vették el a munkáját, ott kínozták meg, ahol csak érték. Olyan poklokat járt meg, amibe mi egyetlen nap után beleroppannánk.
A második világháborúban 4 évre hurcolták el. Nem tudott semmit a családjáról, volt gettóban, munkatáborban, szökött meg fogságból, éhezett és vonyított a honvágytól, végigment aknamezőkön és sorolhatnám reggelig, mi minden történt vele.
Jogos lett volna a részéről, ha azt mondja, miután Nagyanyám kiváltotta a székesfehérvári fogságból, hogy gyűlölöm magát az Emberiséget. Gyűlölöm a magyarokat, mert első sorban a magyar nyilasok és keretlegények kísérték őket végig a háború alatt. Gyűlölöm a németeket, az oroszokat, az ukránokat és mindenkit, aki testileg és lelkileg egy életre tönkretett.
De nem volt benne gyűlölet.
64 éves volt, mikor megszülettem és élete végéig csak szeretni tanított, miközben a háborús történeteit mesélte és azokat a szörnyűségeket, amiket a mai napig nemhogy elképzelni, de ép ésszel felfogni sem tudok. És-ahogy ezt már egy régi írásomban is meséltem-mindig azt mondta, hogy Vikikém, a nácik közt is volt rendes ember (!).
Minket, engem, téged, ma, 2015-ben ki bánt? Ki az, aki bekopogtat hajnalban az ajtódon, félholtra ver puskatussal és lerángat az udvarra, majd meztelenül kirángat a Duna partra? Ki az, aki elveszi a földedet, a lakásodat? Ki az, aki a szemed láttára megerőszakolja a feleségedet és a lányaidat? Ki az, aki éheztet, aki leköp a vallásod vagy a származásod miatt?
Senki.
A mi tragédiánk az, hogy nincs valós tragédiánk.
Fantomokra, délibábokra haragszunk. A buzi nem bánt, a zsidó is dolgozik és egyáltalán nem mindegyik bankár, aki idejön, nem tudja elvenni a munkádat, mert a nyelvet sem beszéli és iskolázatlan.
Kilépsz az ajtón, lemész a boltba, és van víz, élelmiszer, gyógyszer. Felfogod ennek a súlyát? Felfogod, hogy a Nagyapám az arany karikagyűrűjét 2 szelet kenyérért adta el a háborúban? Megérted ha azt mondom, hogy az aknamezőn pár méterre tőle robbantak fel a barátai és azok, akik ezt tették, fehér, úgymond “keresztény”, magyar emberek voltak, akiknek a nácizmus eszméje szétmosta az agyukat, ahogy most velünk is ezt teszik? Nem veszed észre, hogy a meleg lakásból, úgy, hogy békében, biztonságban és nyugalomban élsz, teli hűtővel és luxus cikkekkel, úgy fröcsögsz a monitorra?
Kire haragszol? Anyádra? Apádra? Magadra? Bánt, hogy nem tudsz drágább autót, nagyobb házat és szebb ruhát venni? És valóban elhiszed, hogy ezért a buzik, a zsidók, a cigányok és a menekültek a bűnösök?
Mi egy ellustult és elkényelmesedett generáció vagyunk. A szüleinknek még ott volt ’56, a lebombázott házak, a hullák, a nincstelenség, a VALÓDI dráma, de azóta nem történt velünk szinte semmi. Na, ez a mi kurva nagy problémánk. A túl sok szépen becsomagolt áru a boltban, az elérhető és megvásárolható világ, a “lét elviselhetetlen könnyűsége.”
Nincs igazi tragédiánk. Nincs életveszély, földrengés, háború, járvány, éhínség, nincs semmi, csak az a sok felesleges szar, ami birtokba vett minket. És ezzel nem tudunk mit kezdeni.
Nem érdekel, ki hogyan, milyen szemüvegen át nézi a világot. Nem érdekel, hogy ki mivel elégedett vagy elégedetlen, én NEM vagyok hajlandó gyűlölni senkit és semmit. A saját életemért én vagyok a felelős, ha elrontottam, hát én rontottam el, nem a homoszexuális divattervező, nem a zsidó ékszerész, nem az alattam lakó szomszéd, hanem ÉN. És sokkal fájdalmasabb befelé mutogatni, belenézni a tükörbe és kimondani az igazságot, de az egyetlen út, ami vezet valahova, a gyűlölet mindig zsákutca és csak gyűlöletet szül.
Nekem azt tanította a Nagyapám, hogy “Vikikém, szeretni kell, ennyi az egész.” És megjárta a poklot és szembenézett nem egyszer a halállal, és mindig felállt és mindig újrakezdte.
Mert erős volt és mert nem adta el a lelkét az ördögnek.
Tudom, hogy nem lehet tízmillió ember fejében rendet tenni, gyakran a sajátunkban is nehéz, de ha csak annyit elérek, hogy ezeken elgondolkodsz egy picit, már nem éltem hiába és már nem élt hiába a Nagyapám.
Gyűlölni olcsó és könnyű megoldás, a gyűlölet a buták játszótere, az ostobáké és a birkáké, akik saját maguktól rettegnek a világon a legjobban.
Én nem félek magamtól és tele van szeretettel a szívem. És ha a padlón vagyok, nem átkozok el miatta senkit, hanem tanulok belőle és felállok.
Egyedül.
És abban hiszek, hogy annál teljesebb az ember, minél jobban szétosztja a benne lakozó szeretetet.
A harag és az utálat keserűvé tesz, barázdákat rajzol az arcodra, betegséget csinál és lehúz a mélybe.
De te döntöd el, hogy milyennek látod a világot. Hogy barát, vagy ellenség.
Köszönöm a figyelmet.”

Nem kell semmit hozzáadni, vagy elvenni belőle. Ez így egész. BANDITA.