2024. Orbán Viktor isten kegyelméből ötödször is megválasztott királya tündérországnak elégedetten lépkedett le a Várban található palotája márványlépcsőjén a saját helikoptere felé. Rövid utazásra készült a valódi fővárosban található kis háza melletti nagy stadionban megrendezésre kerülő olimpiai megnyitóra. A felszállni készülő gép mellett külügyminisztere állt a szokott szolgai tartásában, nyelve előre kikészítve a szokásos üdvözlésre. Viktor szája sarkában kis mosoly bujkált az elégedettségtől. Nem véletlenül esett a választása egykor a kis tehetségtelen patkányra, tudta, annak alattomos sunyisága mindenképpen hasznára lesz a hatalom megszerzésében, és később a megtartásában.
A gépben gátlástalan fő minisztere várta, aki szinte gondolkodás nélkül teljesítette minden óhaját az eddig eltelt időben. Nem kétséges nagy árat kért ezért, de a kedvéért az egykori dohánypiac újraosztása szinte nem került semmibe. Neki. Orbán Viktort nem érdekelte a gazdaság azon területe, azt eleve a hűbéresei között akarta szétosztani, ahogy az állami földeket, és a takarékokat is. Nem az övé volt, mástól vette el, akitől meg elvette annak a sorsa nem érdekelte utána. Őt csak a nagy csillogó stadionok érdekelték, melyek mára behálózták az egész országot.
A gép nagy zajjal szállt fel, szétfújta a közmunkások által összekapart szemetet. Viktor oda se tekintett, ahogy azokra sem, akiknek ezt a sorsot szánta, és adott hozzá számukra megalázó élhetetlenséget. A rotor a Duna felett kavarta a szét a reggeli párát, így tisztán látszott a Tarlós híd szivárvány színűre festett groteszk íve. A rajta átmenő gyalogosok kopott ruhája is kivehető volt, ahogy a csökkentett minimálbért fizető munkahelyük felé igyekeztek. A gép elegáns fordulattal haladt el az egykori belváros felett, ami mára a Rogánpark elnevezést kapta.
Orbán Viktor elégedetten dőlt hátra az orosz cég gyártotta gép kényelmetlen ülésén. Régen volt, mikor aggódnia kellett a sorsáért. Volt ugyan némi ellenzéke egykor, de mára már azok is csak az emlékekben léteznek. Ahogy az valamikori parlament is múzeumként funkcionál ma, ahol azokat a bizonyos régi rossz időket mesélik el a turistáknak, akik véletlenül erre vetődnek. Akkor még törődnie kellett a külsőségekkel, mint a demokrácia, a jog, a józan ész, de mára ez már megváltozott.Egykor hibát hibára halmozott, akart internet adót, lebuktak a brókerei, naponta derültek ki a milliárdos visszaélések még a saját családjában is, akik akkor még a saját lábukon álltak. Ma már minden másként van, hála a számolatlan közpénz által állandóan nyomott félretájékoztatásnak. Habony Árpád, aki azóta sem létezik, gondosan felépített egy gyűlöletkampányt még a második ciklus alatt, hála azon szerencsétlen menekültek áradatának, akik a jobb élet reményében indultak útnak háború sújtotta hazájukból. A birka nép szépen bevette a z akkori dumát, és nem figyelt másra. Így mehetett tovább a közpénz megcsapolása, az orosz hitel is megérkezett, az akkori kitiltásokról sem beszélt már senki. És az olimpia megpályázása is kapóra jött akkor, volt miről vitázni. Még ők lepődtek meg a legjobban, mikor megnyerték a jogot a rendezésre. Ügyesen ki is használták akkor lehetőséget, meg a sok békemenetes birka imádatát, és sunyiban elkezdtek törvénykezni a hatalom megtartására. Addigra már alig lézengett értelmes ember az országban, százezrek lettek diplomás mosogatók külföldön. Az oktatás lebutítása is beérett végre. Az egészségügy is jól teljesített, a betegeknek nem volt pénzük a gyógyításukra, az ápolók, és az orvosok meg azzal dolgoztak, amit a páciens vitt magával. Ilyen körülmények között koronázódott meg Orbán Viktor feje, és ezzel teljesült gyermekkori álma.
Persze az olimpia másra is jó volt. Beindult a szokott túlárazás a pályázatoknál, és dőlt a közpénz az új haverokhoz. Simicska egy szigeten éldegélt a Föld napos oldalán, közgépes jólétben. Tiborcz Pista kivilágított mindent amit lehetett, és számlázott mindent amit nem lehetett. Kósa Lajos is szépen haladt a tudományos élet területein. A Mocsai Lajos féle egyetem többszörös díszdoktorrá avatta a kupakos közgdaságtan területén végzett kiemelkedő munkájáért, és a tutu, huti, népcsoportok meghatározása területén végzett munkájáért. A gép leszálláshoz készülődött.
Felcsút az eltelt években nagyot fejlődött. A kétezres lélekszámú falu repülőterén nagy tömeg szorongott, a háttérben az Omega színpada látszott, ahogy villognak a fényei a gép üdvözlésére. Miután leszállt a gép, Orbán Viktor lassú léptekkel haladt az elé terített narancs színű szőnyegen, és elégedetten figyelte a felé siető Mészáros Lőrinc malacfejét. Remélte nem felejtette el a legközelebbi pályázatra is benyújtani igényét, ahogy régen a milliárdjai nem jutottak eszébe. Majd oda figyel rá egy kicsit jobban, végül is neki gyűjti a pénzt, és Orbán Viktor nem szenvedhet kárt a közpénz megcsapolása során csak azért, mert Lőrinc feledékeny. Ő nem Matolcsy, akinek nincs tudata a jövedelméről, de jegybankelnökként ez mára már alapkövetelmény a nemzeti felfogás értelmében.
És elkezdődött a 2024-es nyári olimpia. Az egyedüliként sugárzó köztévé riportere nagy hatásszünettel, tekintetében párával kezdte a műsor vezetését, és Orbán Viktor dicsőítését. Magyarország, én így szeretlek. BANDITA.
