Ezek beszopják apám, kanyar nélkül, és tövig. Még köpni sem tudnak utána, egyből benyelik. Mekkora kamu már ez a vagyonnyilatkozat amit leadtam, nem is csoda ha rákérdeztek ezek a köcsög ellenzékiek. Ezek még nem tudják, azért van nálunk a hatalom, mert nekünk mindent lehet. Gátlás nélkül csalhatunk, hazudhatunk, lophatunk, úgy sem lesz semmi következménye. Most is megszívatta őket az ügyészség, elég volt annyit mondani, én nem is tudom mennyi a vagyonom, ezért vagyok a jegybank elnöke. És kész. Szólhat bárki is bármit? És ha igen? Kit érdekel?

Mekkora királyság már egy ilyen független jegybanki kincsesbányát rabolgatni. Senki nem szólhat bele mit csinálok, nincs felügyelőbizottság, nincs törvényi gát, csak a szabad préda. Nem volt rossz miniszternek sem lenni, igaz akkor nagyon látszott mennyire hülye is vagyok hozzá. Még szerencse, hogy Viktor alám adta a lovat egy egész apparátus formájában, akik minden balfaszságomért megvédtek. Mikor először mondtam ki, nem lesz megszorítás, majdnem belehaltam a visszafojtott röhögésbe. Még hogy a bankok, meg a multik fizetik a különadót. Viktorral már akkor tudtuk, ezt a csórók fogják kifizetni, de nem árultuk el nekik. Soknak meg fel sem tűnt akkor. Azóta meg már senki sem emlékszik rá. Pedig hányszor elmondtuk!

Vagy ott van az a mi a fene, Széll Kálmán terv. Emlékszik rá valaki? Senki! Elfogadták? Igen! Ért valamit? Nem! Viszont nagyon jól lehetett beszélni róla addig, amíg égettük a magánnyugdíj vagyont. Na azt nem volt semmi nyom nélkül eltüntetni, de nekünk sikerült. Vagy ezt is fel kellene tüntetnem a vagyonnyilatkozatomban? Majd ha hülye leszek. Vagy pöttykutató a japán gyerek seggén. Mert még arról is beszélhettem, ha éppen akartam. Na jó, néha a szakma rájött mennyire nem tudom mit csinálok, de Viktor meg a többiek azt mondták így mi szépen tudunk gyarapodni, a köznép meg dögöljön meg, kit érdekel. Ha belengett a forint mert megszólaltam, elég volt egy kicsit szocizni, rákenni a baloldalra, és máris ment minden a maga útján tovább. Kit érdekelt a sok devizahiteles meg majd beledöglik? Jöttek volna Fidesz segget nyalni, egészen fent, mint én, akkor nem lenne ilyen problémájuk. Meg különben is, ha nekik kell többet fizetni, az nekem nem fáj. Mindig tudtunk olyat mondani, amitől megállt a józan ész, de nem történt semmi más. Mi meg szépen eléldegéltünk a közösből. Na ezért nem nagyon érdekel a szakma véleménye, meg úgy általában senkié sem. Zseni vagyok, és kész.

Na persze most azért nagyon jó a helyzetem. Én vagyok a jegybank elnöke, ha tetszik ez bárkinek, ha nem. Független, felügyelet nélküli. Ha megtetszik nekem egy kastély, megveszem. Ha egy irodaház tetszik meg, akkor azt. Viktor megmondja kitől vegyem meg, és mennyiért, és máris megy a közpénz. Állampapírt kell vásárolni a nagy hiány miatt? Ott a közpénz, van belőle bőven, akkor hát hajrá. Zongorát kell venni, vagy hegedűt? Akkor azt veszek, pedig utálom a zenét, még énekelni sem tudok olyan kappan hangom van. De ha az kell, akkor azt veszek. Ha számon kérnek, csak annyit mondok, bekaphatja az ország a jegybank független farkát. Na persze a régi elnököt, a Simort támadtuk ezerrel, folyton buktatni próbáltuk, de nem igazán sikerült. Pedig az még tudta is mit csinál, nekem meg halvány lila gőzöm sincs mi is lenne a dolgom, de azért jól elvagyok. Nekem lehet amiért az előző elnöknek szét akartuk rúgni a seggét, és engem ennyi érdekel az egészből. Hogy ez rossz az országnak? Viktornak legyen jó, meg nekem, és a többi meg mehet közmunkásnak.

Ez a tudati dolog a legjobb, ami az utóbbi időben történt velem. Ez mindent megmagyaráz, minden alól felment. Nekem annyi a dolgom, még a pénzem sem tudom megszámolni. És ha ez nem hihető, akkor sincs semmi, senki sem mer bántani, mert független vagyok. És elmebeteg. De ha akarom ezt fogják oktatni az én iskoláimban, amit én alapítok, és én tolom bele a közpénzt százmilliárd számra. Rám szólhatnak? Igen! Elérnek valamit? Nem! Akkor meg hol itt a probléma? Ez egy ilyen ország, itt ilyen emberek laknak, már akik még itt maradtak, és mi még ezt is megtehetjük. Mert miénk a hatalom, a közpénz, és balfasz az ellenzék, a nép meg csak ül a seggén. Hát akkor meg is érdemelnek bennünket. Addig jó nekünk, amíg ilyen emberek élnek itt tündérországban, akiknek nagy része csak magával törődik, csak a másikra irigy, csak okoskodni tud, de tenni már nem nagyon akar a másikért semmit. Magáért elvárná, de itt meg is áll az egész tevékenysége. Ezt csak megköszönni lehet a sorsnak, mivel mi ezt felismertük, és szépen meg is gazdagodtunk belőle. A más adójából, munkájából élünk fényesen, és még itt vagyunk. Amíg ezt a tudati dolgot szó nélkül hagyják, maradni is fogunk. Mert megérdemelnek bennünket. BANDITA.