Vajon mennyi tapasztalat kell még a keményen dolgozó kisembernek, egy szavát se higgye el a jelenlegi hatalomnak? És a diákoknak? És az egészségügyben dolgozónak? És a közmunkásnak? És a tanároknak? És a volt rendvédelmiseknek? És a jelenlegi rendvédelmiseknek? És mindenkinek? Hé, hahó, jó reggelt! Ezek a kormánypárti gyerekek azon kívül hogy fogalmuk sincs mit is kellene csinálni az országgal, tovább mennek a megszokott, számukra közpénzzel kikövezett úton, a hazugságok erdejében. Mi kell még ahhoz kinyíljanak a szemek? Még több üres ígéret? Még több stadion? Még több nem megszorítás? Még több bukott baloldalozás? Mennyi is az elég?

Kérdések, kérdések, és válaszok meg nincsenek. Megy minden a maga megszokott medrében. A kormány lehazudja a csillagot az égről, a választó meg elmorzsol egy szitkot, és nekilát egy újabb napnak a túléléséért. Ma még a diák is tanulhat, az ápoló is bemehet a beteghez, de a holnap már nem biztos senki számára. Nem, mert a kormány képtelen megoldani a kialakult helyzetet, azonban a sok üres ígérettel nem is akar mást, csak igyekszik a felszínen tartani meredeken zuhanó népszerűségét. És persze saját magát a hatalomban. Ezért aztán semmi sem drága a számára, ami pillanatnyi előnyhöz juttatja. Orbán Viktor országjárásba kezd, mert meg kell mutatni a királynak, mennyire is szereti ő a népét. Azt a népet, amelyiktől már annyi mindent elvett, de az mégis szereti őt, és mosolyog rá. Legalábbis ez látszik kifelé, és ezt is akarják látszatni. Azokon a képeken, melyek szerint itt minden rendben van, tündérország szép rózsatőit még az ételosztók sem taposhatják le Miskolc belvárosában.

Csakhogy a diákok sem hihetik azt, most ők nyertek. Meghátrált a hatalom egy kicsit előlük, de azt nem felejti el amit vele cselekedtek.”Ellent mertetek mondani? Kis taknyok! Adok én majd nektek olyan oktatást, a fal adja a másikat. Nem tudok megszüntetni szakokat? Nem tudok bezárni iskolát? Ti csak azt hiszitek. A netadó után is hogy megszívattam az országot az útdíjjal! És mi lett a nagy ellene való tiltakozásból? Pontosan! Semmi. Szépen megvették a birkák amit meg kellette venni,és kész? Bezártam a boltokat vasárnapra? Bezártam! Kit érdekel a vásárló, vagy a dolgozó mit akar? Az a lényeg amit én akarok. Inkább maradt volna a netadó, ugye, kedves alattvalók.

Hőzöngjetek csak nyugodtan kedveseim. Majd kitalál a Habony Árpi megint valami okosat, és máris ismét én leszek a nyerő. Persze az Árpi nem is létezik, de a többiek attól még igen. Éppen most adtam oda a Vajna bácsinak tizenöt milliárdnyi kedvezményt a casinóihoz, és ezt valahol be kell hoznom. Na meg itt van a saját lábon álló kedves lányom, ott is rendbe kell raknom a jövedelmet, a közösből.”

És akkor még nem is gondol bele a bérből és fizetésből élő a többi mocsokságba, amit ez a kormány elkövetett ellene eddig. És s legjobb úton halad tovább ennek a folytatásában. Vajon ki előtt nem világos a bróker botrány megoldásának fideszes sajátossága? Inkább fizessen mindenki, mint be kelljen ismerni a saját maga által hibát. Mert ugye ez a lényege a megoldásnak, és ezzel is van elintézve az egész probléma. Arról persze senki sem beszél, a jegybank a pénzpiaci ellenőrzés helyett ingatlant vett, alapítványt pénzelt, és mindenféle agyament oktatást szervezett, persze a sajátnak mondott milliárdokból. Csakhogy az nem az övé. De a Fidesz mindig mással fizetteti ki a saját tévedését, és a végén még meg is kell köszönni neki. Vagy valaki másként emlékszik?

De ezt is túl fogja élni a hazugságok kormánya. Majd egy kicsit qrva anyázzák őket, lesz némi halk zörej ellenük, és utána bekövetkezik a csend. Szép lassan vissza fog térni minden a megszokott kerékvágásba. A kormányközeli milliárdosok még több pénzt tesznek zsebre. Az oktatásban is lesz változás, csak nem ilyen nagy cécóval bevezetve, hanem szépen okosban lejátszva. Az egészségügy is megkapja a magáét, de olyan formában, hogy azt érezze, inkább ne is szólt volna egy szót sem, mert amit kapni fog, abban nem lesz köszönet. Nehogy már egy stadiont is beáldozzunk a betegekért, mert ugye vannak fontos dolgok, és vannak fontosabbak is. Meg van Orbán Viktor, aki most vicsorog, de nem felejt.

Úgyhogy elég fontos lenne végre valami központi akarat. Egy olyan valami, ami mindenkinek szól, és amiben nem csak az oktatás, az egészségügy, vagy a kereskedelem van benne. Ezek a részek, és ha nem állnak össze egésszé, a Fidesz szépen be is darálja őket egyenként. Ahogy azt szokta. Ezt azért nem olyan nehéz felismerni. Nagy butaság lenne ismét nagyon civilnek lenni, nagyon okosnak, vagy azt hinni, egyedül nagyon erős bárki is. Mert csak annyit kell tenni, nem részeket nézni, nem egy valamiért csapkodni, hanem az egészet egybe rakni, és elzavarni ezt a tolvaj bandát. A siker már itt van az ember orra előtt, de még nem képes hozzá felismerni a megoldást. Vagy igen? BANDITA