Azt sohasem szabad elfelejteni, a Fidesz hatalombitorló gépezete nagyon profi hazudozó. Azt sem lehet elmondani róluk, ne lennének gátlástalanul cinikusak, és kő keményen hatékonyak. Semmit nem csinálnak ezek a közpénz lovagok értelem, és cél nélkül. Legfeljebb később derül ki a valódi cél, és az állampolgár nem is veszi észre egy kis győzelemmel mekkora veszteség is érte. A Fidesznél ez pont fordítva van, neki ez a kis engedmény harsány felületet biztosít a nagy demokrácia dumához, a másik oldalon meg óriásit kaszál a többi olyan területről, ahol tovább fokozhatja gazdasági, és hatalom technikai területnyerését.
Szegény L Simon László nagyon sokat dolgozhatott a reklámadóval. Egyéni indítványként való beadása az ilyen javaslatoknak megszokott dolog a kormánypárt soraiban, így sok felesleges vitát, és magyarázatot elkerülhetnek vele ami a kormányra csapódna, mint bírálat. Keveseknek jut ilyenkor eszébe elgondolkozzon rajta, hogy lehet egy ilyen indítványt vagy törvényjavaslatot olyan kevés háttérsegítséggel, ennyire mélyen, és ilyen rövid idő alatt előkészíteni. Mondjuk ehhez egy képviselőnek, főleg ha kormánypárti, elég egy postacímet megadni, ahova megérkezik az ilyen típusú beadvány vaskos kötege, ráírja a nevét, aztán bohóckodik a médiában egy keveset vele, utána a kétharmad megszavazza, és máris kész. Ha egy kicsit szívatni akarja Orbán Viktor a képviselőt, mert mondjuk az nem elég hűséges hozzá, kimaradt a soros talpnyalási ceremóniáról, vagy van saját véleménye, és annak hangot is próbál adni, akkor könnyen kaphat az ilyen vitára, elégedetlenségre okot adó szereplési lehetőségből. Ha akarja, ha nem akkor is ráhullik minden tiltakozás, sárdobálás, anyázás.
Ezt a reklámadó dolgot egyszer már előhúzta a kormány, aztán mégsem lett belőle semmi. Akkor sem. Végül is nem nagy összegről van szó az eddigi közpénz lenyúláshoz képest, pedig ha márt ennyiért is lehajol a kormánypárt, akkor ott komolyan el kell gondolkozni azon, a kaszálás után mostanra már vajon csak a maradékot szedik- e össze, vagy mást akarnak. Mert az régen nem jó senkinek ha nagy lenne a baj a költségvetési kasszában, hiszen akkor már nincs nekik miből tovább osztozkodni. Ez a reklámadó mindenkit érint a médiában, még a saját maguk által létrehozottakat is. Ez ellentétes azzal a gazdasági szeleteléssel, amit a kormány a mutyik alatt nyom le az állampolgárok torkán. Mondjuk a kormányt kiszolgáló sajtónak nem kellene annyira aggódni, hiszen őket bőségesen tudja a kormány a költségvetésből kárpótolni, csak kicsit igazít rajta előtte, és elrejti a nyilvánosság elől. De így most azok is beszállhatnak abba, legalább ilyenkor függetlennek mutassák magukat, és részt vesznek a tiltakozásokban, elsötétítésben, gyászkeretben. Nem igazán érheti meg a kormánypártnak egy ilyen összegért szembe menni mindenkivel. Hétmilliárd forint, az egy heti Közgépes utalás, vagy egy Mészáros Lőrinc nevű Orbán vagyon őrző négy év alatti érdemtelen magánvagyon gyarapodása. Vagy egy hetet nem utal Simicskának Orbán Viktor, vagy visszaveszi Mészáros Lőrinc pénzét, és máris megvan a szükséges összeg a számára a stadionja befedéséhez. Hiszen nem uszodát akart magának ha esik az eső. De évente a közmédia hazugságfolyamának utalt összegnek is csak a tíz százaléka ez, és ezért nem is kellene sokat tenni ott, csak minden tizedik szóban igazat mondani. Akkor akár ott is megtakaríthatnák az egész reklámadóból befolyni remélt összeget.
És akkor még nem beszélt az állampolgár Lázár János utazási szokásairól, ahol most szintén a média egyik képviselője lett munka nélküli, mert utána mert járni János milyen fontos, országot jól érintő dologban járt el luxus útjain. De erről szerényen hallgatnia kell a nép gyermekének, aki itthon is csak Audival tud járni. Ezzel lehet fokozni a reklámadó körüli elégedetlenséget, pedig egy ilyen esemény előfordulása inkább gusztustalan, és felháborító már önmagában is. Főleg annak a tudatában, hogy annyit ér János már előre letutizta a kirúgott újságíró munkáltatójának tulajdonosával, a kormányról csak tündérország keretében írhatnak, kiemelve a kolbászból font kerítés rezsicsökkentő hatását.
Mindig tudja Fidesz, mit miért csinál, ha a saját érdeküket kell érvényesíteni. Náluk nincs megadás, visszavonulás, egy ekkora szabadságharcos mindig hozzá van szokva a győzelemhez. Ha valamiből mégis úgy látszana vereséggel kerülnének ki, azt egy pofátlan cinizmussal azonnal az előnyükre tudják változtatni, még ha a csillagokat is kell közben hozzá össze hazudni. Ilyenkor jön a demokrácia, az ország érdeke, a választó akarata, meg a függetlenségi duma, egy kis vigyorral az arcon. Utána persze nem felejtenek el majd bosszút állni, de erre csak akkor kerül sor, mikor már senki nem figyel oda a korábban bekövetkezett események felháborodására. Sok mindent párhuzamosan futtat a kormánypárt, aminek valahogy mindig adóemelés a vége, és amiért valahogy mindig más a felelős. Dumájuk szerint nekik szinte minden sikerül, ha nem kellene állandóan harcolniuk, nem támadnák meg őket láthatatlan ellenségek, és nem mindig más miatt kellene némi szenvedést kiváltó adóemelést végrehajtani az ország költségvetésében. Pedig ezek a Fidesz felső vezetésében levő emberek nem mások, mint közönséges tolvajok, akik a közpénzből akarnak meggazdagodni, és eddig ez nagyon jól megy nekik. Ehhez csak kétmillió szavazatra van szükségük, olyanoktól akik elhiszik nekik a mesébe illő tündérország történetét, és csak győzni szeretnek. Mindegy milyen áron, és kinek a kárára, az ilyen embernek csak az számít, ami saját magának megvan, a szomszéd már fel is fordulhat tőle. Pedig ők vannak kevesebben ebben az országban, mégis az ő akaratuk érvényesül. Gumicsontok népe, pedig az értelemnek kell győzni. BANDITA.
