Városi legenda? ” Oda kell figyelni, mit lájkol az ember a Facebook-on.”- mondta a kisváros polgármestere, mielőtt kirúgta az iskola igazgatóját. És hogy ne legyen magányos, vele küldte el egyik kollégáját is, mert ugye nem lehet egyedül aki elköveti azt a gazságot, hogy nem kormányoldali poszt tetszik neki a közösségi oldalakon. Csak szóbeszédben terjed ez a sztori a fővárostól alig húsz kilométerre fekvő településen, ahol eddig nem nagyon történt semmi említésre méltó ami miatt bekerülhetett volna a közbeszédbe. Talán akkor említik a nevét a híradások, ha egy rabot hoznak a város börtönébe, vagy börtönkórházába, vagy megemlékeznek róla amikor régen a repülőterén tartották fogva Maléter Pált az azóta már felszabadítóból barátivá is atomizált orosz (szovjet) csapatok.
Még akkor sem említették meg a nevét a helynek, mikor az ottani Eu támogatásból nyert pályázat munkáit egy szolnoki cég vitte el a helyiek elől, mert a pártpolitika így kívánta. Nem is lett az ügyből semmi felháborodás, mert általánosan elfogadott a pályáztatás ezen módja a kormánypárt köreiben. Hiszen alig pár milliárdos üzlet volt ez, lehet a helyi vállalkozóknak ez nem is számított, annyi volt a munkájuk. Ezért is nyert el akkor a szolnoki cég három hasonlót egyszerre, egyet Pesten, egyet egy másik Főváros közeli kistelepülésen, egyet pedig a városi legenda helyszínén. A kisvárosi polgármester meg amúgy is a visszavonulásán gondolkodik, csak most még előtte be kell fejezni a budai hegyek között épülő villája építését. Így akkoriban nem is tiltakozott a munka ilyen formán való elvégzése ellen. Biztosan nem lesz álmatlan éjszakája egyetlen cselekedete miatt sem, hiszen minden törvényt megszavazott, sosem tért el a központi irányelvektől, igazi pártkatona volt. Ez is városi legenda.
Terjed más is az interneten, de kis lakossága miatt ezt csak falusi legendának lehet nevezni. Hiszen egy kis községben, ami még zsákfalu is, kit érdekel egy helyi közmunkás sorsa. Amúgy rendes, becsületes ember az illető, iparművész, érettségizett, és magányos. A minimálbér az álma. Már annak is örült közmunkát kapott a falujában, nem kellett neki elköltözni szülőfalujából. Nem is lett volna neki hova, és miből. Azt a tényt is örömmel vette, télen is lehet közmunkás, nem a segélyből kell megélnie, és így kevesebb fát kell neki “gyűjteni” a tüzeléshez a környék erdeiből. Most mégis összeomolni látszik élete, egyszer elmesélte sorsát egy riporternek, aki ezt meg is írta. Most, a választások után a kormánynak már nem kell győzelmi jelentéseket készíteni a foglalkoztatásról, vagy félkész építkezéséket átadni a vár alatt, visszatérhetnek a szürke hétköznapok. Meg lett választva a Fidesz, innen már nem kell betartania az ígéreteit. Először a közmunkások létszámát felezik meg, mert végül már meg tudnak élni havi negyvenhétezerből, most az ettől még kevesebből is megpróbálhatják. És a félkész építkezést is lehet folytatni a Várkertben, ha már az emléktáblán kijavították a helyesírási hibát. Az olyan személy, aki meg a választás előtt el merte mesélni a közbeszédnek a sorsát, az elsők között lehet tanúja milyen az a sors, amit a kormánypárt szánt a választás után azoknak, akik csak egy kicsit is ellene beszéltek, de tőle függnek. Mert a kormány csak folytatja, ugye ennyit mondott. Lassan kiderül, mit is értett ezalatt.
Csak két példa, két pletyka, két történet. De még amúgy istengazából nem indult be a kormány gépezete, lesz még két választás, addig még egy kicsit szebbnek kell mutatnia magát. A közmunkások sorsa egy kis szelet a megélhetési tortán, igazából a magyar szokás szerint ez csak nekik fáj, mások csak sajnálkoznak majd a sorsán. Nyilvánosságra is csak nyáron kerülnek majd azok az adatok, amelyek akár már holnap valóságosak lesznek az ő életükben, de lehet addig megtanulnak megélni havi negyvenhétezerből kevesebb jövedelemből. Nyáron majd kiderül mennyien vesztették el a csekély megélhetésüket, a miértre is lesz válasz, a kormány már gyártja hozzá a tündérmesét. Ebben biztos lehet mindenki. Abban is, a városi legendában szereplő polgármesternek addig sem lesznek álmatlan éjszakái, a közmunkásnak viszont nagyon is.
Amit a Fidesz ma megtehet, azt meg is teszi. Folytatja a gazdaság saját párt érdekkörbe való irányítását, mindenhova a kipróbált embereit fogja betenni, akik hűségesek is lesznek hozzá. Az állami pénzek továbbra is elszámolatlanul fognak az ilyen társaságokhoz ömleni, azok azt fel is fogják használni a párt érdek kiépítése mellett. Lassan a magyar gazdaság ezen párt érdekkörébe fog kényszerülni, és lesz hozzá pár millió ember, aki ki is fogja szolgálni ezt a rendszert alacsony bérért, mert nem lesz más lehetősége. Továbbra is ömleni fog a győzelmi jelentés a híradásokból, a valóság majd csak utána fog továbbra is kullogni az eseményeknek. Sokan lesznek akik jól járnak a rendszer ilyen berendezkedésével, a többiekről elég lesz a mély hallgatás, a folyamatos hazudozás. Pedig azok lesznek többen akik rosszul járnak ezzel a rendszerrel, de ezt választotta az ország. Most egy darabig nem kell az újraválasztásával foglalkozni, mindenre bőségesen lesz ideje a Fidesz gátlástalanjainak. Ki is lesz préselve megfelelő mese mellett minden adóforint a zsebekből, ami aztán tovább gazdagítja párt hűbéreseit. Egy darabig erre kell a tehetségnek, és a szorgalomnak berendezkedni, akár szabadságra is mehetnek, nem lesz rájuk szükség. Most nem az ő idejük következik. Elég lesz a boldoguláshoz meg az életben maradáshoz a hallgatás, és a talpnyalás. BANDITA.