A Szabadság téri német megszállási emlékmű építésének az elkezdése csak annyit jelent, a “törvényesen” megválasztott kormány az ígéretéhez híven, valóban folytatja azt, amit eddig csinált. Ki lehet akadni a törvényes megválasztott meghatározáson, de sokaknak el kellett volna menni még szavazni, és akkor nem folytathatná Orbán Viktor az akarata érvényesítést. Márpedig most is azt csinálja amit eddig, meghoz egy döntést, és véghez is viszi azt. Miért kell ezen csodálkozni? Eddig sem kérdezett senkit meg, nem kért véleményt, nem vitázott róla, cselekedett ahogy neki tetszett.

A választás után még magabiztosabb lesz a nemzet pocakos focihuszára, ha eddig csak Felcsút környéket foglalta el, mert ennyire volt ideje az előző ciklusban, ebben a négy évben az egész országra ráteszi a tolvaj kezét. Gyakorlatilag nem lesz ellenzéke aki megakadályozhatja a gazdaság Fidesz nagyon közeli kézbe játszását. És készséges segítői is lesznek a terv végrehajtásában, és nem fogja őket érdekelni, az ország nagyobbik része közben beledöglik, mert neki kell kifizetni a Fidesz által kiállított számlát. És a választás után még azt sem mondhatja senki ellene, nem ilyen turulmadarat akart. Innen már nem fogja Orbán Viktor meghallani a feléje irányuló szavakat, elméje nem enged be más akaratot, csak a sajátját.

Nagyon nehéz lehetett Orbán Viktornak az élete februárban, mikor a német megszállási emlékmű körül vita alakult ki. Szembe szegültek akaratával, és ezt nehezen viselhette el “győzelemhez” szokott lelke. De közel volt a választás, a stadionja sem épült fel még egészen, így kénytelen volt, fűt, húsvétot ígérni, csak ne veszélyeztesse semmi az újraválasztását. Már a közpénz is elvolt különítve a szavazatok megvásárlására itthon és külföldön, az agymosás is nagyban ment a közorbányszolgáli és egyéb médiákban, meg az oroszok is várták az ígérete betartását. Pedig ha az nem sikerül, eltüntetik a medve barlangjában, és akkor nem mehetett volna a vejével többet traktorral fát lopni. Muszáj volt neki egy kicsit engedni, pedig nagyon nehezére eshetett. Ez abból is látszik, amint biztos volt a győzelmében, és ki is józanodott a hatalom megtartása feletti mámorból, azonnal elkezdte a szerinte teljesen rendben levő emlékmű megépítését. Hogy mit ígért előtte, az már most nem számít. Akarat van, erő van, gátlástalanság van, cinizmus van, a lelkiismeret meg el van közgépesítve. Persze a saját esze szerint betartotta az ígéretét, hiszen folytatja amit eddig csinált.

A civilek pedig folyamatosan akadályozzák az emlékmű építését. Ezek nem a Békemenet zászlóvivői, nem megvásárolt kormány szavazók, nem is érzelemből politizálók, akiknek csak a maguk sorsa számít, és hülyének néznek mindenkit, aki máshogy látja a világot. Ezek azok a civilek, akiknek manapság sajnos politizálni kell, pedig nem akarnak, akiknek ki kell mondani a véleményüket, de tudják, nem hallgatnak rájuk, és ha úgy adódik, még ki is használják őket. Nem magukért vannak ott, nem szélsőségesek, nem rombolók, nem gyújtogatnak, csak vállalják a felelősséget a történelemért, benne az elődök tetteiért. Erre kevesen képesek a hatalomban levők közül, arra meg még kevesebb az esély, a hatalmat gyakorlók példát vegyenek róluk.

Orbán Viktor aztán meg végképp nem törődik az ellenkezéssel, az ellenvéleménnyel meg egyáltalán nem, ahogyan eddig sem. Szerinte minden rendben van az országban, neki jobban teljesít a gazdaság. Meg is van minden oka az elégedettségre, sikeresen távol tartott sok ellene szavazót a médiába öntött hazudozással, és az ellenzék sem volt a pályája csúcsán, még talán egy kicsit játszott is a kottájából, amit rákényszerített.

Valahol el kell kezdeni a tiltakozást az egyszemélyi döntés ellen. Az ellen meg végképp tiltakozni kell, mikor egy vezető politikus a saját adott szava ellenére cselekszik, mert éppen így akarja. Kevés lehetőség van arra, sikerüljön bemutatni milyen is Orbán Viktor rendszere a valóságban, pedig csak az emberek tapasztalataira kellene felhívni a figyelmet. Egyelőre a nemzeti maszlaggal leöntött saját fényezés van előtérbe helyezve tündérország meséjével, és ehhez még a kormányzat nagyon ügyesen kihasználja az emberek politikai tudatlanságát is. Kő profin csinálja a Fidesz amit csinál, és a választási eredmény szerint, elég hatékonyan is. Minden eszköze megvan hozzá, a közpénzt korlátlanul felhasználhatja hozzá, és sokan az ország lakosai közül még a kezére is játszanak a maguk korlátoltságával.

Van már ebben az országban elég Horthy tér, és szobor. Hallatszott már el a parlamentben vallás szerinti összeírás szóló felhívás már ebben az évszázadban is. Olyan zászlók is lobognak büntetlenül a szélben, ami alatt a múlt században embereket lőttek a Duna jeges vizébe karszalagos keretlegények. Az ország főtere is egy időutazás a múlt század negyvenes éveibe, főleg ha a helyükre kerülnek a vesztes világháborúba vezető politikusok szobrai. Tanítanak már az iskolákban nyilas képviselők irodalmi műveiből, és számon is kérik a róluk megszerzett tudást, csak magáról az emberről nem beszélnek közben. Most éppen egy olyan szobrot akarnak felépíteni, ahol ugyanaz történik ami a kormánypártnál, mindenki más felelős, csak a nemzet patyolat tiszta. Ez a kormány semmiért nem hajlandó felelősséget vállalni, sem az általa életre keltett Horthy korszakban történtekért, sőt, még védi is azt, sem a saját mostani tetteiért. Cselekedeteiben hajlamos a hazudozásra, ha el akarja kenni a saját felelősségét, és mindig a másikat okolja mint bűnbakot. De az akaratát mindenképpen végre akarja hajtani, ha kell, az ellene szegülőket simán terroristázza, vagy lesajnálja, kineveti, megszégyeníti, megalázza. Kordont épít maga köré, mert van félni valója. És éppen ezt bontja a valóság folyamatosan. Na ezért akarja mindig visszaállítani. BANDITA