Az elmúlt napok eseményei elég jelentős mértékben összezavarták azokat a szavazókat, akik nem akarnak tündérországban élni. Nem volt elég megemészteni a Békemenet fanatikusainak nagy számát, nem volt elég meghallani Orbán Viktor harci dalát, nem volt elég megszenvedni a napok óta tartó belháborút az ellenzéki oldalon, még azzal is szembe kell nézniük, a jelen állás szerint meg kell tanulniuk együtt élni a negyvenhétezerből való megélhetés lehetőségével. És még azzal is szembesülnie kell, bizony nem mindig az akar neki rosszat, aki a vesztére tör, mutyival, vak komondorral, naponta való hazudozással. A “baráti” oldalon is akadnak olyan mélyre temetett régi dolgok, amelyek felszínre kerülve képesek akár ezt a jelenlegi állapotot is fenntartani, és ez ellen a szavazó nem tehet szinte semmit. Mert végül is nem mindenkinek egyformán fontos a jelenlegi rendszer leváltása, főleg akkor nem, ha éppen most van lehetőség egy régi vita rendezésére, legyen ennek akármi is az ára. Legalábbis ilyesmire lehet következtetni az ellenzéki pártok vezetőinek a nyilatkozataiból.
Csakhogy a szavazó erre most nincs felkészülve. Arra sem nagyon készül, továbbra is figyelje az Orbán Viktor vezette haveri mutyi naponta elfolyó milliárdjait, amiért végül is neki kell megdolgoznia, és ezt tegye még egy cikluson át. Azt sem nagyon érti a szavazó, miért most kell rendezni az ellenzéken belüli ellentéteket, akár politikai, akár emberi szinten, mikor egyértelmű, itt most a léte a tét, és ezzel játszik, aki nem figyel erre. Lehet ez csak a szavazónak jelent problémát, végül sok millió ember sorsa megér annyit, megtudja mi is történik valójában a politika hátterében. Csakhogy ez most kicsit drága igazság lenne számára. De végül ez most úgy látszik, nem nagyon érdekel senkit, rajta kívül.
Már október 23.-ai tüntetés előtt is ott lapult a feszültség az ellenzék vezetőinek soraiban. Felesleges azonban az előzményeket felsorolni annak a választónak, akit ez végül is nem nagyon érdekel. Ahogy azt is felesleges értelmezni a szavazónak, mi is történik a színfalak mögött valójában, és azt, mi is folyt ott eddig a háttérben. Lehet jobb is, ha nem tud erről semmit, és marad boldog tudatlanságban. Mivel azonban gondolkodó emberből van, van némi sejtése a dolgokról, de képes abban hinni, a jelen állás szerint talán van némi józan esély arra, az ilyen vita megoldása arra az időre tolódjon, amikor már Orbán Viktor bandája eltűnik a kormányból. Arra is gondol még, van annyi ésszerű belátás a pártok vezetőiben, most egy kicsit azt is nézzék, milyen helyzetben is van valójában a munkából élő. A jövő szempontjából szinte minden párt azonos programot kínál a megoldásra, ezt azért látja a félázsiai lelke. Csak azt nem érti, ha ekkora az összhang a megoldás előadásában, akkor mi is az, ami gátolja a megvalósítást. Talán az emberi tényező? Azonban ebben a helyzetben számára csak sokadlagos szempont, hogyan is érez egyik politikai vezető a másik iránt.
Akinek ellopták a magánnyugdíját, akinek elveszett a munkahelye, akinek csökkent a munkabére, akinek éhezik a gyereke, akinek nincs trafikja, akinek már nincs földje, akinek nincs vak komondora, akinek külföldön mosogat a diplomás gyermeke, akinek nem alaptörvénye a Fidesz tákolmánya, azt nem érdekli kinek van igaza az ellenzék köreiben. Aki fizeti a nem megszorítás tranzakciós díját, aki fizeti a harminc új adót a költségvetési hiány tartása miatt, aki nem sokat nyer a rezsicsökkentéssel, de ezen kívül szinte minden terhet a hátán cipel, aki naponta hallja az ország jobban teljesít, de nem érzi ezt, pedig a belét kidolgozza, azt nem érdekli mi van az ellenzéki pártok között megbújva akár évek óta. És ez lehet régi, vagy új, számára a jelen helyzetben teljesen mindegy.
Nagyon úgy néz ki az elmúlt napok eseményi után, a szavazó, vagy választó, ismét csak viseli a következményeket, annak alakításában nem nagyon vehet részt. Pedig egy darabig úgy állt a helyzet reménye számára, van némi esélye arra, beleszóljon sorsának alakításába. De az utóbbi napok történései mást mutatnak. Még ha neki sikerül is elvergődni a választásokig, azok nem fogják követni, akik eddig is bizonytalanok voltak a választási lehetőségben. Így csak annyit tud majd elérni, konzerválja a jelenlegi állapotot, és abban a helyzetben lesz, az egészről nem is ő tehet, mégis van esélye arra, még rosszabbra forduljon az élete. Saját magáért ennyit mégis meg kell tennie, a többi, ami mint lehetőség elveszett, azért nem neki kell szégyenkezni. Mondjuk ez sovány vigasz, és ettől még éhes marad, meg dühös. És ez egész talán nem is érdekli azt, aki miatt ez megtörténhetett. Azért az ilyennek ne legyen nyugodt az álma, ha már a választó sorsa nem érdekli.
A kormányoldal elégedetten vigyoroghat az ellenzéki helyzeten. Nyugodtan hátra dőlhetnek, és kérhetnek egy újabb kört a közbeszerzés terhére. Kevesebbet kell hazudniuk a továbbiakban, elég hagyni az ellenzéket nyugodtan kinyírni egymást, még fáradniuk sem nagyon kell emiatt. Nyugodtan módosíthatják még vagy tizenötször a tákolmányukat, és a végén azt is megtehetik, el is töröljék a választást. Nem lesz számukra addig ellenzék, erről akár törvényekkel is gondoskodhatnak, ha kell visszamenőlegesen is. És ennek a helyzetnek a kialakulása nem jöhetett volna létre a jelenlegi ellenzék mostani segítsége nélkül. Még azonban van idő arra, mindenki átértékelje ellenzéki oldalon, mi a fontos számára, a vélt igaza, vagy a másik sorsa. BANDITA.