Ezt a következtetést csak a saját szemszögemből fogom megközelíteni, valahogy nem tud érdekelni a szerkezetátalakítási, és a gazdasági válsággal magyarázott semmilyen kifogás. Eddig is romokban volt a pazarló egészségügy, de ahogy sajnos belekerültem a fogaskerekei közé mint szemlélő egy elfogult következtetést tudok csak levonni, és a következményeket is egyoldalúan taglalom, még ha egy kicsit durvának is tűnik a végkövetkeztetés.

Először röviden leírom milyen betegség miatt is került be egy nagyon közeli hozzátartozóm a rendszerbe, és mit látok én, amíg kísérem a várakozás hosszú idején. Lassan két éve kezdődött az egész, mikor elindultunk a jelen állapot felé. Kb fél évbe telt, amíg megtalálták a betegség okát, ami a májban keletkezett, és egy vírusos betegség lett a vége, Annak is a "C" típusa. Nem fertőző, csak vérrel terjed, így mi sem tudtuk hogyan sikerült bekapni ezt a betegséget. Nem volt előzménye, következménye, nem is látszik, csak ahogy elmondta a hozzátartozóm, érezte valami nincs rendben. A betegség megszerzésében előnyt élveznek a drogosok, alkoholisták, tetováltak, piercingesek, műtét során fertőzött vért kapottak, de jelen esetben egyik sem állt fent a hozzátartozómnál, így a kezelő orvos az ismeretlen tényező kategóriába sorolta, ami ennél a betegségnél elég nagy százalék.Van erre a betegségre egy gyógymód, ami nem garantál teljes gyógyulást, viszont a segítségével a betegség folyamata megállítható, és a páciensnek jó esélye van rá, nem alakul ki nála újra. Miután kiderült a betegség, hozzá kezdtek a kezeléshez,csak előbb a betegségből adódó rákos daganatot eltávolították a májból, az epével együtt a hozzátartozómnál. Ez gyorsan ment, három héten belül már a műtőasztalon feküdt a beteg, és a műtét után négy nappal,egy több mint húsz /20/ centis vágással a hasán már ki is engedték. Elkezdődött végre a gyógyszeres kezelés. Ez egy injekció kúra, amit a beteg ad be magának hetente, és az a lényege a szervezet lebetegedjen, és az így termelt ellenanyaggal a szervezet maga győzze le a betegséget, mivel közvetlen gyógyszer nincs rá amitől mggyógyul. Ezzel a lebetegítéssel együtt járnak bizonyos kellemetlen dolgok. Étvágytalanság, gyengeség, szédülés, hajhullás, hányás, folyamatos rosszullét. Ilyen körülmények között nem lehet dolgozni, így marad az embernek a táppénz, ameddig ez lehetséges. Fél évig tartott a kezelés, ezelőtt azonban sikeresen lecsökkent a táppénz összege is, de ez amikor benne van az ember, egyáltalán nem foglalkoztatja, csak viseli a következményeket, bár aki ezt kitalálta, azzal szívesen elbeszélgetnék.

Fél év után felmérik a beteg állapotát, és megállapítják ez a költséges kezelés mennyire volt eredményes. Esetünkben ez az eredmény nulla volt, nem sikerült a kezelés minden vállalt nehézség ellenére, de ez az esetek elég magas százalékában így van. Az orvosok, és a nővérek a kezelés során maximálisan a segítségünkre voltak, náluk a beteg volt az első, míg én úgy láttam magának a rendszernek pont a beteg a legkisebb gondja, neki csak a kiadások minimalizálása számít. Ebben eléggé benne voltunk, a támogató gyógyszerek ára ez alatt a fél év alatt elég jelentősen emelkedett. Kevesebből kellett többet költeni rá, mivel az állam nem vállalhatta fel a rá háruló költséget, éppen nagy átalakításban volt minden téren. Amúgy is van egy olyan érzésem, semmivel sem vállal kötelezettséget, ami nem az ő hatalmi ideje alatt történt, vagy az illető nem az egykulcsos adó nyertese, hanem csak viseli annak következményeit.

Ott álltunk az elvesztett idővel, és kerestük a megoldást, mivel esély sem volt visszamenni a nem létező, és egyre csak szűkülő munkaerő piacra, próbáltuk igénybe venni az állami kockázatvállalást, ami az ellátásra vonatkozik. Eddig is milliókba került ez a betegség az államnak, de azért lenne dolga a továbbiakban is, még ha nem is akar vele foglalkozni,csak ráfogni a nyóc évre, de ahogy én látom nem érdeke egy olyan állampolgár eltartása, aki már nem biztos fog tudni dolgozni a továbbiakban az általa megkívánt módon.

Ez az egész gyógyulási folyamat akkor lezárult,ez valamikor a nyár végére esett. Az orvosunk talált azonban egy megoldást a további kezelésre, csakhogy ez még drágább mit az előző, viszont nagyobb esély van a gyógyulásra. Csak ugye ezt finanszírozni kell valakinek. Éppen azzal voltunk elfoglalva a bürokrácia útvesztőjében sikerüljön valami ellátást kapni, ami részben sikerült is, tavaly év végére. Közben vártunk az engedélyre az új szerrel kapcsolatban, és hallgattuk a szegény orvos által előadott kifogásokat, amiről tudtuk, nem az ő hibája. Volt ott minden:"-még nem jött meg a gyógyszertörzskönyv,-most újra be kell adni az engedélyeztetést, mert lejárt a határidő, -állami kézbe került a kórház, éppen átvétel van,-stb, stb."Lejárt a táppénz, a rehabilitációs  ellátás engedélyét megkaptuk ugyan, de újra kellett érvényesíteni, mivel kitalálták az okosok azzal húzzák az időt a felülvizsgálatot ebben az évben újra meg kell ejteni. Ez annyira okos időhúzás volt, amivel nem is lehetett mit kezdeni.Miért érdekelné a döntéshozót az, aki ilyen helyzetbe kerül a saját hibáján kívül, az miből él, eddig hogyan élt meg, és hogy lesz tovább az élete, miből finanszírozza az egyre drágább életben maradását, ott fent  a beteg csak egy kiiktatandó tényező, aki nem is igazán számít, csak a minél nagyobb spórolás az egészségügyben.Cinikusan írhatnám bezzeg stadionra van pénz, de amikor már gyerekek is éheznek, a betegek is érzik  a kilátástalanságot, és akkor az öregek, a fiatalok, a munkanélküliek, a kismamák, és még az a sok mindenki akit az hatalom magára hagyott a a saját érdekében,akkor nem biztos muszáj elfogulatlannak lennem. Pedig ezek állami feladatok, akárhogyan is magyarázzák félre a hazugságaikkal a hatalmon levők, akik egyre biztosabban nem odavalók ahol most szabadon garázdálkodnak a saját boldogulásuk érdekében, a többség kárára.

Nagyjából most ott tartunk, továbbra is várakozunk, csak éppen jelenleg nem kap a hozzátartozóm ellátást egyenlőre, a gyógyszer engedélyezéséről fogalmunk sincs. ahogy a jelenlegi állapotáról sem, már nem is nagyon tudunk messzire menni az orvoshoz, az én helyzetemet már nem is rakom hozzá. Szóval nem egyszerű az élet a mai magyar egészségügyi viszonyok között, és a következményeket már nem is akarom taglalni, ilyenkor azért a baj nem jár egyedül.

Mindent összerakva azt nem állítom erről a gondról csak a jelenlegi hatalom tehet, a kizárólagosságot sem tudom csak rájuk kenni, de nem is akarom. Nem tudom hál istennek ha hamarabb következik be a jelenlegi helyzet, akkor milyen következményei lennének. Most vagyok benne, és most látom az okozatot. Nem tudom mi lehetett volna a megoldás, azt is elfogadom nehéz az élet manapság, de nem tudom másként értékelni az cinizmust és a sok hazugságot ami manapság kifolyik a döntéshozók keze közül. Nekem ez jön le az utóbbi két év történéseinek a következtében.BANDITA.