Bárhonnan is nézzük, bármi is az oka, bárki is a felelős, és akármi az igazság, ez elég rosszul sült el. Megdöbbentő volt a hír, nekem mint kívülállónak, miszerint Kornélt kizárták, vagy kilépett, vagy lemondott, már nem is tudom melyik a valódi információ. Próbálom követni az eseményeket, elemezni a híreket, de csak ellentmondást és értetlenséget látok. Mindegy már mi történt, a károk szerintem elég nagyok, és elég nagy lelkierő kell hozzá, sikerüljön ebből a katyvaszból valamit is összerakni.
Már a hír is megdöbbentő, a magyarázatok még jobban, a következmények pedig még nem is világosak. Már a névben is benne van miről is kellene szólni ennek az egésznek, de ahogy én látom itt valami nagyon elbaszódott. Világosak voltak a célok, az oda vezető út, korrektnek tűnt a viszony a tagságnál, pedig már jöttek az intő jelek a visszaadott megbízásokkal kapcsolatban. De mint egyszerű szimpatizáns, vagy talán egy kicsivel több abban bíztam ez a dolog nem fog úgy működni, mint aminek az utóbbi húsz év közélete hagyományt teremtett. Ezért is döbbentem meg a történteken, és a nyilatkozatokon. Ne nézzen már senki hülyének ha egy mód van rá, és ne is próbáljon megmagyarázni semmit, senki. A történtek magukért beszélnek, ennek meg sem lett volna szabad történnie. Mindegy ki, mit mondott,, mit tett, tisztelt alapítók azonban most valamiről nagyon elfelejtkeztetek. Mégpedig rólunk, tagokról. Biztos ti jobban tudjátok mit is kell tenni, de ez egy kicsit mellément, és már nem is lehet visszahozni az eredeti állapotot. Én csak azt látom nem sikerült túllépnetek önmagatokon, és nem végét néztétek valaminek, ami még szinte el sem kezdődött, hanem máris az igazságot kerestétek, pedig még át sem mentetek az úton, melynek a túloldalán van amit annyira hajkurásztok. Lehet okosabbak vagytok tőlem, és jobban tudjátok mit is kell csinálni a jobb életért, meg mindenért amiről szólt ez az egész, de most azonban ez egy kis féket kapott, és már nehéz lesz újra begyorsítani. Én sem értek egyet mindig mindenkivel, de ha egy munkát akarok elvégezni, akkor csak az számít, abban ne legyen fennakadás, az hatékonyan menjen a megkezdett úton, és érje el a célját. Rendvédelmisek, civilek, EMD, meg még ki tudja ki most egymásra mutogat, az idő meg telik, és ennek csak azok isszák meg a levét, akiken segíteni akart ez a Mozgalom, vagyis a tagok, akik feltétlen bíztak benne. Mert sokan komolyan, és önzetlenül hittek benne, és segítették a felépítését, működtetését, erre most kaptak egy virtuális pofont. Nem tudom másként értelmezni a csalódást, mint egy arculcsapást. Nem kell magyarázkodni,nem kell elméletet, felelőst keresni, ennek a pofonnak a helye sokáig égni fog. Ha helyre is áll a bizalom, vagy minek nevezzem ezek után, már semmi nem lesz olyan, mint eddig, mert valami olyasmi történt ami ellen pont ez a Mozgalom küzdeni próbált. Lesz lehetősége még mindenkinek elmondani az igazát, vagy a másik igazát, de bennem a sebet nehéz lesz begyógyítani. Bíztam benne, ezúttal másként lesz, ez most kicsit kétséges. De ettől még nem dől össze a világ, a munka továbbra is alul lesz fizetve, a kormány hozza a hülye döntéseit, én pedig teszem a dolgom ellene, csak most ismét össze kell raknom magam.
Pont oda kaptam az ütést, ami ellen a legjobban próbáltam írogatni a hülye blogom, az összefogás érzésére, és pont olyan formában, amiről azt gondoltam itt nem fordulhat elő. Mind a kettő elég fájó, de ezt is túlélem, annyi csalódásom volt már, hogy tudom, ettől nem áll meg a világ, csak egy darabig nehezebben megy. A Szoli vezetői meg egy kicsit talán elgondolkoznak rajta, mi is történt. és próbálnak tenni ellene ne történjen meg olyasmi itt, ami ellen pont létrejött a Mozgalom. Nem írom le a demokráciát, a hatalmat, a szerveződést, a célokat, ezeket tudja mindenki. Azt azonban le kell írnom, én nem maradok magamra, de hitelét vesztett szerveződés könnyen súlytalanná válhat. Ezt valahogy észbe kellene tartani.BANDITA.
