Egy kicsit számot vetek azzal, hogyan kerülhettem ilyen rossz helyzetbe. Biztos én vagyok a hibás, hiszen valószínű buta, és lusta vagyok, mert nem sok mindent tudok felmutatni. Hiába dolgoztam világ életemben, ha számot vetek az eddigi eredményeimmel, szánalmas egyenleg jön ki. Csak magamat okolhatom ezért! Mikor befejeztem az iskoláimat, arra gondoltam, vagyok annyira okos, és szorgalmas, megállok a saját lábamon. Nem foglalkoztam nagyon a politikával, a hatalommal, az a nagyok dolga, nekem meg az, megéljek, és ha sikerül haladjak is előre valamicskét. Nem gondoltam volna, vannak dolgok amelyek nem csak rajtam múlnak. Kellenek gátak is, nehogy elérje az ember azt amit akar. Mostanában egyre sűrűbben olvasom menő közgazdászoktól, nálunk a munka nincs megfizetve. Aszta! Húsz évig melóztam, és már az elején tudtam! Akkor én egy zseni vagyok? Kétségtelen nem is nagyon volt másom, mint a két kezem, meg a fejemben valami kis ész, amit áruba tudtam bocsájtani. Nem ismertem senkit, akihez csapódhattam volna, és aki egyengette volna a sorsom. Sokan vannak hasonló helyzetben még rajtam kívül, és szerintem ők is hasonló szarban vannak mint én. Azért ahogy figyeltem a hatalom regnálását, ők tök jól elvoltak egymással, mindenki tudott nagyot ígérni. Csak arra ami nekem volt, nem érkezett ajánlat. Mert csak a munkaerőmmel rendelkeztem ami eladásra kerülhetett. Ezt valahogy figyelmen kívül hagyták az urak a parlamentben. Ezért fordulhatott elő az, áruba bocsájtottak mindenféle törvénnyel, és számomra hátrányos alkupozícióval. Sosem hallottam azt egyik párttól sem, a magyar munkavállaló ér annyit, mint az európai. Bárki jöhet, aki megfizeti. Nem azt mondom túlfizessen, de legalább hagyjon nálam annyit, ami elég  nekem. A mostani megélhetési bér szerintem nagyban hozzájárult a helyzetem tarthatatlanságához. Sosem voltam a haszon ellen, ha az tisztességes! Sosem szóltam ha kizsákmányoltak, csak akkor, ha még fizetnem is kellett érte. Márpedig lassan rájövök, ez történt. Ha közgazdász lennék, ezzel a felfogással biztos nem lennék a szakma elitjében, mert így nem lehet nagy profitot termelni.Az csak úgy lehetséges, ha a sok összetevőből a legnagyobb tételt fizeti meg a legkevésbé! És ez vagyok én! Soha egyetlen politikus nem mondta azt ki, emelni kell a béreket! Példák ezreit tudja mindenki felsorolni, mennyit, és milyen minőségben állítunk elő itthon a munkánk során. Nem kell nagy ész hozzá, hogy bárki kiszámolja, ezért mennyit kapunk, ha a költségeink ugyanannyi, mint  azoké, akik ugyanezt teszik egy országgal az Eu felé. Soha egyetlen politikus nem mondta ki azt,ok, beengedjük a befektetőt, de nem dughatja meg az asszonyt, és nem viheti el a tyúkot, és utána még ráadásul nekem kell megvenni a tojást is tőlük. Pedig ez történt, és még meg is kell köszönni nekünk ezt, persze kellő alázattal. Nem tudom mi lett volna ha nem jönnek, vagy ha kevesebben jönnek, vagy ha a magyar emberek itthon kezdenek el termelni abból ami van. Mert volt itt sok minden azért. De a politika gondoskodott róla, e maradjon sok minden. Csak a puszta ígéret, és a nagy büdös semmi.Esetleg ha nem azzal lettek volna elfoglalva, hogy megszerezzék a hatalmat, aztán csak megtartsák, talán nem itt tartanánk. De ezek csak feltételezések. Az biztos, ha jól végezték volna a munkájukat, nekem nem kellene velük foglalkoznom ennyi időt, hanem a tisztességes munka gyümölcseit eszegetném. De így bele lettem kényszerítve sok mindenbe,amit nem is akartam. Ha meg vagyok fizetve, nem biztos felveszek ennyi hitelt a kis kuckómra. És nem tudnak eleve rám kényszeríteni egy rossz terméket,amit csak úgy hívnak, DEVIZAHITEL! Ezen is lehet vitázni, de nem akarok belemenni. Ha arra vettem volna fel hitelt, leihassam magam naponta, akkor megérdemlem a sorsom. De azért vettem fel hitelt, mert nem tudtam a munkámból annyit összekaparni, haladjak a saját utamon. Persze akkor a bank is szarban van, ha nem tud hitelt kiadni, de ha rendben mennek a dolgok, ezt nem lakásra veszem fel, hanem arra, megvalósítsak valamit egy vállalkozásban, ami még akár sikeres is lehetett volna. Ennek vannak egyéb pozitívumai is, de a politika ezzel sem foglalkozott. És még annyi mindennel nem, hogy teljesen jogosan teszem fel a kérdést. Ha megvolt a nagy számon bánom, mi lesz ezután? Mert ha megint mellényúlok, és ismét csak a hatalmat akarják megszerezni, akkor jobb ha a Dunába lövöm magam. Vagy azt, aki ismét átver. Még majd eldöntöm melyik legyen. Van azonban egy olyan érzésem, ez a nagy összefogás, és közös ellenség  elleni harc nem megoldás a továbbiakban azokkal, akik ide juttattak engem. El kell fogadni a segítségüket, hiszen mindenki hibázhat, de az én problémám csak az tudja megoldani, aki tudja miről beszélek. És nem mellékesen hasonló cipőben jár! Nem is ragozom tovább, lehetne még érveket, és ellen érveket, példákat, ellen példákat felsorolni, csak annyit még, továbbra sem bízom azokban, akik ide juttattak!BANDITA.