Nem tudom ki hogy van vele, de néha ordítani tudnék a tehetetlenségtől. Ez nem csak a mindennapi életre, az állapotomra, a hangulatomra értendő, hanem úgy cuzáme, mindenre. Bárhova is fordulok, mindig falakba ütközöm, ha egy kicsit levegőt vehetnék, akkor valami mindig a víz alá nyom. Keresem az okát a történéseknek, és nem értem, vagy nem akarom érteni? Mi a fene történik?

Normálisan élek, nem járok kocsmába, legalábbis mindenkinek ezt mondom, próbálkozok megélni, a munkahelykeresés már csak álom, itt állok tele tenni akarással, és nem csinálhatok semmit. Az az érzésem, el vagyok átkozva. De még nem írtam le magam, csak éppen kicsit rossz a hangulatom. Szinte nincs kedvem bekapcsolni a tévét sem, csak felhúzom magam a hiábavalóságon. Mindenről csak beszélünk. A változást nem elég akarni, tenni kell érte. Na jó, de mit? A sorsom alakításáért én vagyok a felelős, de ha mások irányítanak, és csak sodródom, és még meg is szívom a dolgot, akkor bizony mérges vagyok. Vannak helyzetek, amiket az ember magának teremt, rosszul dönt, belebukik, megrázza magát, talpra áll, megy tovább. De akkor mi van, ha belesodornak, belebuktatnak, és nem tudsz talpra állni, mert aki ezt okozta, már nem is törödik veled? Ezt nem csak a napi életre értem, hanem úgy, nagy általánosságban, most szinte mindenre. Nem mondok neveket, eseményeket, szervezeteket, történeteket, azt mindenki tud idézni. Az élet igazságtalanságát próbálom megérteni, a tenni akarás tehetetlenségét, az egy helyben toporgás bosszantó érzését. Mitől van az, ha valaki normálisan akar élni, van ereje, tehetsége, tapasztalata, párszor volt már bukott angyal, de mindig kijött a gödörből, mikor végre úgy érzi célba ér, akkor jön az igazi szívatás,és nem tehet semmit. Csak néz, és nyeli a dühöt. Belekerülni egy rossz helyzetbe, nagyon könnyű. Benne maradni, rossz érzés. De, akaratlanul belekényszeríteni, és ott tartani nagyon sok embert, már kicsit sok. És már nagyon elegem van belőle.

Keresem a megoldást, DE EGYENLŐRE NEM TALÁLOM. Vagy ha mégis, akkor azt kell látnom, várni kell, mert lett egy csomó akadály, amit csak úgy elédtolnak. Mert neked ez jár. Kussolj, és dögölj meg. Kit érdekel a sorsod? Csak magadat, és még nagyon sok embert. Csak akit kellene, hogy érdekeljen, pont az nyom a víz alá, és nem törődik veled, legalábbis kivár, mert erősödni akar. És ezzel még meg is magyarázza, ne legyél türelmetlen, még nincs itt az idő.Hát nekem ebből elegem van. A magam sorsát én irányítom, és nem igazán akarok várni. Fogja ezt érteni akinek szól? BANDITA.