Lassan eljön az egy éves számvetés, és én mint egyszerű résztvevő,továbbra is ülök a gép előtt, és próbálok valamit is felmutatni. Mint külső szemlélő, aki általános információ hiányban szenved, csak arra tudok hagyatkozni amit látok, és olvasok a saját értelmezésemben. Az elmúlt évben nem sok változás volt az életemben. Már pozitív irányban. Ezzel szemben azt kell látnom szinte sehol sem, így nem vagyok magam ezzel a dologgal. Sok problémával most szembesülök, és azt kell látnom minden áll, és tolódik, szerintem rossz irányba.

Kezdjük az ígéretekkel. De inkább ne is ezzel, kicsit olvassunk a sorok között.Apám mondta azt még valamikor:"szegény ember az aki még ígérni sem tud". Azért hagyjuk is ezt.Mikor jóformán csak ígéret volt, nagyon sokan bedőltek neki, pedig várható volt a teljesíthetetlenség.Ezzel szemben áll a valóság. Növekszik a munkanélküliség, a spekulációnak köszönhetően az árak is. A politikai vezetők nagy részét ez mind hidegen hagyja. Sok mindent kellene tenniük értem, és a többi emberért, azonban azt látom, saját magukat helyezték az emberek elé. Megszerezték a hatalmat, és az országot alakítják hozzá.Ez nem meglepő, ötödjére teszik. Ha van is valaki ellenük a parlamentben,azt megpróbálják ellehetetleníteni. Sok furcsaságot látok. A kormány terveket gyárt, amiket módosít, és a frakció terjeszt be törvényeket rá. Ne nézzetek rám furcsán, én sem értem.Nyilvánvalóak a gazdasági bajok, és ők a biztonságunk, és a jövőnk helyett, mintha csak és kizárólag magukkal törődnének. Teszik ezt a választók nevében. Valahogy nagyon rossz érzésem van. Úgy tűnik, mintha hosszú időre rendezkednének be, mert nem is tudjuk mit is csinálnak. Ha valami ki is szivárog, azt pillanatok alatt a szőnyeg alá söprik.

Mit is tesznek? Na erre még nem kaptam választ. Lehet okolni a médiát, amit gondosan manipulálnak, lehet okolni az elődöket, akikkel látványosan foglalkoznak,és lehet okolni bennünket is, mert nem emeljük fel a szavunkat a saját védelmünkre. Továbbra is megosztva némán húzzuk az igát, örülünk a látszatintézkedéseknek, aminek jó vége nem lesz, csak tovább növeli a szakadékot. De arról sem felejtkezhetünk el, azért valamit az emberek is elkezdtek. Ha az állam nem véd meg bennünket, az egyén megteszi saját ,és főleg gyermeke védelmében. Ezt nem lehet elhallgattatni. Az internet még nem esik cenzúra alá, az egyének ha nehezen is de felismerik az összefogás jelentőségét. Már nem hisznek el mindent. Van akinek jó ami most van, de az emberek többsége, és köztük én is látjuk a sötét jövőt. És megpróbálunk valamit,

Első és legfontosabb az összefogás. Nem kell hinni csak saját magunknak. Naponta látom sajnos mi van a munkakeresésben, az egészségügyben, már nem várhatok a változásra sokáig. Mint eddig, most sem látszik az állam fellépne a saját és állampolgárai védelmében, sőt, még korlátozni is igyekszik az egyént. Ez pedig nem jelent jót. Mivel nem törvényt hoz,amivel védene engem, és saját magát, nem szabad neki időt adni a célja elérésében.Sok a nyilvánvaló törvénysértés, mind a gazdaságban, mind a mindennapi életben, és csak én fizetek. De vagyunk sokan akik már megtaláltuk egymást, és tudjuk mi a megoldás. Csak bele kell kezdeni. Folyt.köv.