Nem övezi nagy felhajtás a szocialista párton belüli tisztújítást. Ez végül is a párttagok dolga, nekik van ebbe beleszólásuk, ők választhatják meg a különböző tisztségekre a személyeket, akik szintén ezen párt tagjai. De néha azért talán a külső szemlélő is hozzátehetne valamit a véleményével, ne csak akkor legyen rá szükség ha a választáskor le kell adni a szavazatot akármelyik pártra, vagy ideiglenes szövetségre. Lehet az ilyen emberre azt mondani, lépjen be az ember abba a pártba, amelyiket meg akar változtatni, és akkor figyelembe veszik amit mond, de sok ember igyekszik megőrizni a függetlenségét a pártoktól. Viszont szeretné ha legalább meghallgatnák a mondandóját, hátha nem akar neki rosszat.

A mérhető ellenzéki pártok között manapság mindenki baloldalinak tartja magát. Van ott zöld, de van közép, és olyan is, aki egyszerre akar melós, vállalkozó, és kapitalista lenni. Van belőle nyakkendős, van aki öltönyt visel, van náluk milliárdos, olyan is akad, aki nem tud elszámolni a pénzével, akad ott jogász, jólfésült iskolás, rendesen felkészült, és persze van kevésbé okos. Ez nem is baj. Az igazi baj abból van, amikor közülük többen szinte ellenfélként kezelnek mindenkit mást, aki egy kicsit másként baloldalinak mondja magát. Pedig a baloldal az mindig is a többséget jelentette a társadalomban. Ők voltak a munkavállalók, a kevesebb jövedelemmel rendelkezők, de sokat dolgozók, és az összességében több terhet fizetők.

Az elmúlt években nem sok olyan rendezvény, megmozdulás volt, ami kifejezetten az olyan réteg mellett állt volna ki, akik a többséget képviselték. Volt megmozdulás sokszor a jogfosztottakért, hiszen hála Orbán Viktor bandájának ezek szinte minden társadalmi rétegből kikerültek, de mindig csak egy-egy réteget képviseltek. Egy olyan civil kezdeményezés volt, ami a melósokról, a bérből és fizetésből élőkről, és a rendszer havi negyvenhétezerből való megélhetésre ítéltjeinek az érdekében történt. Ez valóban egy baloldali megmozdulás volt, és az MSZP nagyon helyesen támogatta is. Éhségmenet. Ezt a nevet adták neki a szervezők. Sok szocialista politikus azonnal a magáévá is tette a benne foglalt célkitűzéseket, megértette az Éhségmenet mondandóját. Mert az egész egy vidékről jött üzenet volt, ahol az ott élők igyekeztek elmondani, milyen is annak a helyzete, aki távol van a döntéshozóktól, de viseli azon terheket, amelyeket azok ráaggatnak. És ez mindegyiknek döntéshozónak szólt.

Az Éhségmenetben sokan vettek részt. Voltak benne civilek, voltak benne pártemberek, voltak benne mozgalomban levők, voltak ott még olyanok is, akik bottal járták végig a fagyos utat. Gyalogolt ott olyan is, aki szocialistának mondta magát, aki demokratának, volt aki csak szolidárisnak, és ezek mind együtt ott meneteltek a téli napokon a hidegben. Mikor célba értek, elmondták amiért jöttek, aztán hazament mindenki. Néhányan azonban maradtak a politikusok, és a civilek közül, és folytatták. És most már folytatni is akarják, hiszen vallják, azon elveknek, amelyek végig kísérték az Éhségmenetben résztvevőket mindenképpen helyük van a döntéshozók között. Ha egy párt vezetőségében kell először a helyes döntést meghozni, akkor ott.

Komjáthi Imre ott volt mind a két Éhségmenetben. Most az MSZP elnökségébe tart azon az úton, amit elkezdett az Éhségmenetben. A hatgyermekes, érettségizett, folyamatos műszakban dolgozó szocialista párttag úgy érzi, nem csak beszélni kell manapság a baloldaliságról, azt hitelesen képviselni is kell. Nem elég azt szavakban megtenni amit ma baloldaliságnak neveznek, hanem a tettekben is meg kell mutatni az ott levő értékeket. Egyesületet alapított, szakszervezet létrehozásában működött közre
a közmunkásokért, közben neveli a gyerekeit, próbál megélni a fizetéséből, és abból eltartani a családját. Van öltönye, van nyakkendője, viselte is, mikor átvette a Radnóti Miklós anti rasszista díjat. Nem hivalkodik vele, de nagyon büszke rá. Igyekszik képviselni azon emberek érdekeit, akik hozzá hasonlóan, vagy rosszabb körülmények között élnek mint ami neki megadatott. És akiknek sorsa nem olyan szerencsés, mint ahogy azt megérdemelné. Ennek akar az MSZP vezetőségében is hangot adni, számukra képviseletet szerezni. Úgyhogy most tőle idegen kampányt folytat magáért, programot ír. Pedig ő a tettek embere. Csak lehetőséget kell kapnia, és támogatást.

Baloldali, jobboldali, közép, liberális, szélsőséges. Ezt végül is mind magyar, és itt van az országban. Sajnos manapság igyekszik mindenki valamilyen csoportba szorítani a belső értékeit, mert azt hallja, most ezt követeli meg a nemzeti érdek. És nagyon ezt sugallja neki a jelenleg kormányzó tolvaj banda. Pedig ez nem így van. Minden ember nem lehet egyenlő, és nem is vallhat azonos nézeteket. De senki sem akarhasson szándékosan a másiknak rosszat. Ezt kellene az alaptörvényben módosítani, nem az ország államformáját stadionra. Azonban az fontos lenne, minden olyan emberi érték ami nem azon alapul, hogy legyen az egyén a másik kárára előrébb való, egyre nagyobb teret kapjon a politikában. És az is fontos lenne, egy párt, aki a többség érdekeit kívánja képviselni, legalább arra vegye a fáradtságot, egy onnan érkezett véleményt, és hiteles képviseletet befogad a maga vezetőségébe. Ha nem csak újra akarja osztani a pozíciókat, hanem valóban el akar indulni egy többségi képviselet mentén, ahol felvállalja a melós képviseletét, az elesett felsegítését, a munkavállaló érdekét, akkor nem tehet mást, engedjen maga közé minél többet belőlük. És minél többen akarják a tagságból is az ilyen változást, és merjenek is érte tenni. BANDITA.