Orbán Viktor határozottan kijelentette a parlamentben a NAV vizsgálat kapcsán hozzá intézett kérdésben:” Aki adót csalt, annak börtönben a helye!” Azóta sem tett a kormánypárt lépéseket egy vizsgálóbizottság létrehozására. Szóvivőik a kényelmes megoldás mellett kampányolnak, ezt ők úgy mondják mostanában, meg kell várni a törvényes vizsgálat befejezését. Ez a szokásos időhúzás a mutyisok háza táján, ha olyan területre téved az emberek figyelme, ahol vastagon benne lehet akármelyik vezető emberük, vagy annak vagyongyarapodása. Pedig még nem is nagyon kötötte össze senki magát a tényt személyekkel, vagy vállalkozásokkal, amelyekre a volt NAV dolgozó utalhat, akikkel kivételezhettek az adóhatóságnál. Pintér Sándor “volt” cége egyike lehet azoknak, akikkel “kíméletesen” bánt az adóellenőrzés,még ha nem is tartozhatott a kiemelt adózók közé, mert a cég egyszerűen elcsalta a valós adózását.
A vagyonvédelem azon területek közé tartozik, ahol az egyik legtöbb az egy cégre jutó be nem jelentett munkavállalók száma. Az is jellemző rá, alvállalkozók hosszú sora végzi el a munkát, akik aztán rövid létezés után nyomtalanul eltűnnek a felhalmozott adó, és járuléktartozásuk függvényében. Pintér Sándor cége abban a nyóc évben gyarapodott elég lendületes iramban, amikor a jelenlegi kormány szerint annyira rosszul mentek itt a dolgok, mert a szocialisták jobban adóztatták a gazdagabbakat. Pintér Sándornak nem kellett ebben az időben mint cégvezető új dolgot feltalálni a megrendelések teljesítésénél, csak a megfelelő számú alvállalkozói láncot beállítani a munka elvégzésére. Ezek aztán szépen alkalmazták is az embereket minimálbéren, mert az akkor még adómentes volt. A munka elvégzése után, vagy közben nem tűnt fel senkinek, legalábbis diszkréten eltekintettek tőle, a valós teljesítés mértéke, és az emberek száma köszönő viszonyban sincs egymással. Senki sem dolgozott túlórában, vagy pótlékkal, mintha minden munka csak hattól kettőig tartott volna. Senki nem ment szabadságra, legfeljebb “papíron”, senki nem volt beteg ebben az időben. A munkavállaló pedig közben több száz órát dolgozott, lényegesen többet, mint ami törvényes lett volna. A különbözetet az alapbéren kívül azért megkapta, igaz, ezt csak úgy zsebbe. Ez általában alatta volt a törvényesen előírt minimum órabérnek, de a magas óraszám ezt kompenzálta a vég elszámolásnál. Azt mondjuk senki nem kérdezte a munkavállalótól ez neki megfelelő-e. És az sem volt kérdés senkitől, mennyi adót spórolnak meg rajta, ami az államot illetné meg. Ez lehetett személyi jövedelem adó, nyugdíj járulék, TB járulék. Ezek azért kimaradtak az államnak járó befizetésből, és maradtak a cégnél, szabad felhasználásra. A megrendelő felé, aki lehetett multi, vagy állami vállalat, csak a számla ment az elvégzett munkáról, annak hátteréről mélyen hallgatott mind a két fél, még össze is kacsinthattak közben. Mert a munkavállaló nem azt kapta ami törvényesen jár számára, neki a sok munka tette “magassá” a fizetését a zsebében. Ebből a különbözetből, vagy adómaradékból lett kifizetve az alvállalkozó, amíg szükség volt rá, a nagyobb rész meg szétosztásra került a megbízást tovább adó cég könyvelésében. Ebből vette ki aztán Pintér Sándor is az ingatlanaira szükséges készpénzt is, ami mára milliárdossá tette.
És ha valaki olyan hülyeségre gondolna, Pintérnek tiszta lett onnantól a keze, a fülkeforradalom után eladta a vállalkozását, akkor az a rezsiharcot is elhiszi, és meg is érdemli a szellemi alultáplált elnevezést. Egy milliárdos árbevételű céget senki nem ad el potom öt millióért, és főleg nem egy idegennek. Úgy meg főleg nem, ezek után a cég letarol minden állami megbízást, sokszorosára növelve bevételét, pusztán csak azért, mert ügyesen pályázza meg azokat. Kitűnő szakember gárdával dolgozik a cég, a szakmai munkájában nem lehet kivetni valót találni. Az elszámolását azonban érdemes lenne kicsit erőteljesebben megvizsgálni. Arról már nem is beszélve, a cég sikereiben mennyire volt benne egy olyan belső ember aki ezt elősegítette, és az ezt miért is tette. Azt is érdemes lenne megvizsgálni, ha lehet egyáltalán ilyen tippet adni a vizsgálathoz, változott-e a munkavállalók alkalmazása a cég történetében, mióta más tulajdonosa van. Gyanítható a válasz, mint ahogy az is, a sikerben a politikai kapcsolat is közrejátszott, és az nem történt ingyen.
Ez csak egy kis szelet lehet a mutyisok zsebének a vizsgálatában, és nem is egyedi. Több vállalkozás ami a kormányhoz köthető, nem igazán állna meg a törvényesség talaján, ha elkezdené egy független vizsgáló bizottság számon kérni azokat. Elég lenne a Közgépbe öntött pénzek sorsát nyomon követni. A kormányzat nem véletlenül igyekszik elkerülni a vizsgálatot. Politikai kapcsolatokból meggazdagodott cég mindig is volt, és mindig is voltak a politikának kedvenc vállalkozásai, melyeket előnyben részesített. A jelenlegi kormány azonban olyan szintre emelte a kedvenc cégek feltőkésítését, ami már nemhogy pofátlan, és gátlástalan, de egyenesen visszataszító is. Mert arra is képesek ennek törvényi keretet adjanak, de csak a saját hasznukra. És elsősorban ebben jeleskednek, nem abban, élhetőbbé tegyék az ország polgárainak a mindennapjait. Nekik elég az, ha ők, és a haverok jól élnek. A többinek ott a negyvenhétezer havonta, meg a naponta rájuk öntött folyamatos hazudozás, csak azért, ezt a politikát továbbra is nyugodtan folytathassák. BANDITA.
