Ez az egész helyzet kezd egyre tragikomikusabb jelleget ölteni. Azóta meg főleg, mióta Tündérország válságstábja megjelent a színen,kijelentette katasztrófa van, és elkezdett visszamenőlegesen munkához látni. Gyorsan csatlakozott hozzájuk az addig ünnepi műsort sugárzó kormánymédia minden résztvevője, és sikeresen össze is zavarták a helyzetet. Ha addig nagy is volt a baj, ezután végképp bekövetkezett a káosz, de azért igyekeztek a felelősséget hárító vezetők elsőként magukat tisztázni.
Az internet már a katasztrófa bejelentése előtt is szinte felrobbant a segélykérésektől, a közösségi oldalakon a civilek igyekeztek minden lehetséges eszközzel részt venni a bekövetkezett baj elhárításában. A helyszínen már ott tartózkodó rendőrök, tűzoltók, mentők is megtettek minden tőlük telhetőt azzal ami a rendelkezésükre állt, igyekeztek úrrá lenni az addig kialakult reménytelenségen, de csodát egyedül nem tudtak tenni. Nem igazán segített senkin a válságstáb kommunikációja sem, az inkább máris a felelőst keresve magukat az állampolgárokat okolta fegyelmezettlenségükkel, és a felelőtlen vezetési moráljukkal az utakon kialakult állapotokért. Pintér Sándor még azzal is hozzájárult a zavar fokozásához, személyesen garantálta a válság megoldását és azonnali segítséget ígért. Innentől ez semmi jót nem tartogatott az utakon ragadt állampolgárok számára. Elég a korábbi tapasztalatokra gondolni mi történik akkor ha a kormány egy felelőtlen tagja személyesen veszi kézbe az állampolgárok sorsát,ott van a magánnyugdíj sorsa példának, az oktatás helyzete, a gazdaságról nem is beszélve, vagy bármilyen olyan területre kell ilyenkor gondolni ahova ezek a közpénzrablók betették a lábukat.
Innentől a helyzet egyre csak romlott, de még volt remény a megoldásra. Nagyon úgy tűnt a felelősnek tartott személyek feltűnése nem okozott nagyobb zavart az addigi folyamatban, és végre előkerült némi hókotró is. A tájékoztatás azonban továbbra sem nagyon működött pont ott ahol arra szükség volt. Mintha a helyszínen dolgozók, és a válságstáb irodája két külön világban működött volna, viszont ebből a fűtött irodából már nagyon jól lehetett látni mit is kellene tenni tulajdonképpen. De mindig volt fontosabb dolog számukra A helyszínen a rendőrök közben pajzsukkal lapátolták a havat, és igyekeztek fáradtságuk közben azért talpon maradni amíg odaér a segítség, miközben még mindig nem szolgálhattak kellő információval a környezetüknek. De legalább ha kicsit késve is, mégis beindultak a folyamatok, és volt arra némi esély sikerül meg is oldani a problémát. Elindultak az addig veszteglő erők, és eszközök, a hó is elállt, a szél sem nagyon fújt tovább. A kormánymédia is oda tudott már érni a sajtótájékoztatóról, és elkezdte a kormánymentési munkálatokat a hibák eltakarásával. Közben volt némi ideje a HÍR-TV szerkesztőjének közölni a nézőikkel, meg fogják kapni az aznapi Magyar Nemzetet is, csak később.
Addigra már volt olyan, aki közel egy napja várta a felmentést az autójában, hótolót nem is látva. Már nem érdekelte mi volt, nem érdekelte ki mit mond, haza akart jutni, és lehetőleg minél előbb. Számára, ahogy sok segítő számára nem a felelős volt a fontos aki miatt ott ragadt valahol az országúton, egyszerűen a végét szerette volna látni a hófalnak ami körülvette. Ha lassan is, de közeledett a vége a megpróbáltatásoknak minden résztvevő számára a valódi helyszíneken. Közben azért megfordult a fejekben miért van az, ha egy kis hó leesik megáll az ország? És az is, ha valaminek működnie kellene ebben az országban, akkor miért csak beszélnek róla, de megtenni mindig későn sikerül, vagy egyáltalán nem? Arról már nem is beszélve manapság valahogy mindig sikerül a személyes felelősséget elhárítva, valami külső okra kenni a tehetelenséget, és alkalmatlanságot.BANDITA.
