Orbán Viktor kint áll az erkélyen, és letekint a fővárosra a Várból.

Keze szokás szerint bunkó módon zsebre van basszva, és tökeit simogatva köp egy nagyot a város felé.

"Azt hiszitek legyőztetek? 

Azt hiszitek most minden más lesz? 

Azt hiszitek meghátrálok?

Nagyon tévedtek!

Nem nyertetek semmit, nem értek semmit, nem változik semmi.

Én osztom be a pénzetek, én döntöm el abból mi legyen, én vagyok a miniszterelnökötök!

Hogy ez nem tetszik neked?

És miért érdekelne ez engem?

Még mindig az én seggem nyalja a legfőbb ügyész, még mindig nekem van kétharmadom, még mindig én mondom meg mi lesz ebben az országban.

Majd meglátjuk ki nevet a végén!

Vizsgálódni akartok?

Nem kell több stadion?

Fejezzem be a lopást?

Észnél legyetek prolik!

Ez az én országon, itt az történik amit én akarok!"

Fejében kavarognak a bosszúszomjas gondolatok. Arcán látszik a visszafolytott indulat, amely mély ráncokat vésett a homlokára.

Keze görcsösen kapaszkodik a közpénz csapjához, szája széle remeg amikor rá tekint.

"Ezt engedjem el? 

Ez a hatalmam alapja! 

Ennek köszönhetően vagyok gazdag. 

Meg a családom is. 

Meg aki velem tart. 

Azokat pedig nem hagyhatom cserben, mert egyből ellenem fordulnak, ha nem éreztem belőle őket.

Demokrácia? Választás?

Ki a francot érdekel?

Az egyiket eltiprom mert csak akadályozza az akaratom, a másikat meg megveszem zsák krumpliért mert pont ennyit ér a szememben."

A városban közben lassan kivilágosodik. A Tiborcz lámpák halovány fénye lassan kialszik.

Közeledik az ébredés, egyre több ember szeme nyílik rá a józan észre.

És nem sokára itt a karácsony is.

BANDITA.