Veri a mellét a nemzeti együtt lopás rokoni haveri közössége, miszerint ők aztán milyen qrva jól megmentették az egészségügyet az összeomlástól, amit azok a gaz szocik okoztak hat éve. Ennyi, meg annyi száz milliárdot toltak bele, átszervezték, megreformálták, kifestették, lecserélték, megjavították, összevonták, szétosztották, és még sok más fasza dolgot elkövettek a betegellátás javítása érdekében. Dumában mindig is olyan szépen el tudták magyarázni ezen kormánypárti mocskok menyire jól is csinálják az általuk kormányzásnak nevezett kapkodást, miközben tudatában vannak annak az egyszerű ténynek, nem csináltak ők ezen a területen sem semmi érdemlegeset a szétverésen, kivonáson, bezáráson, leromboláson kívül.

“Ordítasz a fájdalomtól a mentőben, és kérsz egy újabb fájdalomcsillapítót a törött lábad miatt az ápolótól, aki minden egyes döccenőnél bocsánatkérően néz rád, és biztosít róla más nem sok van hátra mindjárt ott vagy a kórházban. Később tudod meg, neked szerencséd volt a kiérkező autóval, abban még volt elég gyógyszer az ellátásodhoz, így nem viselt meg téged annyira az út minden egyes gödre. Mikos később beszélgetsz egy hozzád hasonló sérülést szerző betegtársaddal, az akkor már egykedvűen mondja el neked, az a mentő ami őt hozta be már nem rendelkezett a fájdalomcsillapítás eszközével, ő csak ordítani tudott helyette.A szépen kivilágított stadiont elhagyva végre befordul a mentő a Kórház udvarára, és téged betolnak az épületbe. Ha van kedved nézelődni, egy régi irodaház alagsorában érezheted magad a málló vakolattal fedett, a kopott linóleummal borított folyosón végignézve. A rendelő ajtaja nyikorogva nyílik, a sok nekitolt betegágytól combmagasságban látszik a pattogzó festék alatt a szálkás fa. Bent is hasonló kép fogad. Függönnyel elválasztott kis térben helyeznek el, mert a mosdócsapnál már van egy hordágy rajta egy beteggel. A személyzet jön, megy, segít, gyógyszert ad, kérdez, alá irat, teszi a dolgát. Nincs rajtuk egyforma ruha, a fehér minden árnyalatát meg lehet különböztetni a néhány zöld, és más színek közül. Egy valami azonos csak bennük, a szemükben levő fáradtság.”

Nincs az egészségügynek külön minisztériuma, az érte felelősnek mondott államtitkárok elég hamar cserélődnek, ez azért kellőképpen jelzi a terület fontosságát, vagy inkább annak a hiányát. A beteg mintha csak teher lenne a nagy nemzeti összképben, ahol már minden jól teljesít, amelyben dübörög gazdaság, épülnek a sportlétesítmények az egészség megőrzésé érdekében. Aki nem egészséges arról gondoskodni kell, azt el kell látni mert éppen gyenge, ahhoz viszont együttérzésre, és szolidaritásra lenne szükség. Na meg a megfelelő állami ellátás sem ártana, amit az állampolgár pont az előre nem látható betegsége miatt fizet egy életen át, pedig lehet nem is veszi igénybe. Ha azonban mégis, akkor jelenleg azt kell tapasztalnia nem azt kapja ami járna neki ezért. Vagy másnak.

“Nem tudnak azonnal megműteni, nincs hozzá ember, késő van, szorítsd össze a fogad amíg összeraknak a várakozásra. Feltolnak az osztályra miután elláttak, és vársz. Hosszú az éjszaka, a nővérnek kiáltani kell ha bajod van, és abból most van elég. Vársz még egy napot. Gyógyszer van, fájdalmad is, a viziten kapsz pár biztató mosolyt. Nyugi. Ha ma nem, majd holnap. De akkor mindenképpen.”

Konganak a kórházak a személyzet hiányától, de a kormány már azt is sikerként adja elő, ha naponta csak egy orvos, vagy ápoló hagyja el a pályát a méltatlan körülmények, és a megalázó munkabér miatt. Pedig aki az egészségügyben dolgozik az az életért felelős, és főleg a máséért. Teszi ezt szinte folyamatosan, az állami rendszerben letöltött órák után azonnal indul a következő munkahelyére ha meg akar élni a fizetéséből.

” Tolnak a műtő felé, keresztül a fél kórházon. Várakozók között szlalomozik a betegszállító veled, akik csak nézik a lepedővel letakart meztelen tested. Betolnak a műtő előterébe. Ha van kedved szétnézni egy lepukkant panelház előterében érezhetnéd magad a nagy vasajtó előtt. Csak a postaládák hiányoznak a falról, így viszont látszik a festés minden hiányossága. Jön az altató orvos, jön az aki megműt, szépen elmondja mindenki mi vár rád, ha tudsz figyelni érzed a szavaikban az aggódást érted, a szemükben látod megtesznek érted mindent. Kijön a műtőből aki bevisz oda téged, de előtte pár szót beszél a főorvossal a hátad mögött a munkabéréről amit még nem kapott meg ebben a hónapban. Elcsukló hangon beszél a hiteléről, a késedelemről, a bankról, de mire veled foglalkozik már csak te vagy a számára a fontos. Betol a műtőbe, átrak,emel, nyugtat. Van miért. Szétnézel hol is vagy, hova is kerültél, mi is van körülötted még azt hihetnéd ettől egy szebb helyiségben raknak kés alá. Ez olyan felújításra szorulónak néz ki. Megnézed az előkészületeket a műszerekkel, kicsit csodálkozol azon amiből előveszik az milyen kopott, és mintha nem is lenne tiszta kívülről. De megnyugtatnak, minden rendben van, de látszik nem először használnak így ott bármit is amivel majd rajtad dolgoznak. Évek óta ez van. Aztán elalszol, néha felébredsz, de nem érzel semmit pedig látod mit csinálnak veled.”

Nem lehet még azt mondani az egészségügy összeomlott, de az a cinizmus ahogy az ország választottnak nevezett kormánya kezeli a nagy részben miatta kialakult helyzetet, méltán jellemzi a hatalom gyengékkel és elesettekkel szemben mutatott kíméletlenségét. Mikor pedig beszélnek róla süt a szavaikból fogalmuk sincs róla mi a valóság, azt az ember egész másnak érzi ha belekerül. Náluk csak az jelenik meg ha őket hallja az állampolgár, ők mennyire megtesznek mindent az egészségügy rendbetételéért. Csak éppen hol ez nincs, hol az, sokszor pont semmi sem történik ami valóban javulást hozna a jelenlegi hatalom által kialakított helyzet megoldására. A rendszer ha akadozva is azért még működik, de ebben az államnak nem nagy szerepe van. A hetvenmilliárdból fenntartott közmédia sok csatornája nem nézhető sok kórházban, mert nincs ott készülék sem, a betegek így nem tudhatják meg milyen jól is bánnak velük a gyógyulások érdekében. Meg azt sem, a szenvedésért, a várólistáért, a magas gyógyszerárakért mindig más a felelős. Pedig ha nem lopnának el annyi közpénzt és támogatást, ha jegybank elmebeteg vezetője normális lenne még azt is meg lehetne érni nem neveznék blöffnek a nyilvánvalót. Ha kevesebb vagy nulla stadion épülne, ha a kisvasút nem indulna el egy felesleges útjára sem, ha a haverok nem gazdagodnának a közpénzből, ha Orbán Viktor nem akarna a Várba költözni, ha nem ennyi senkiházi irányítaná az országot, akkor az nem itt tartana.

” Mikor felébredsz mindent másként látsz. Túl vagy rajta, megúsztad, egyszer még járni is fogsz. Rajtad múlik, a rendszer is segít majd, csak lassan, akadozva. Eszed a kórházi kaját, meg amit otthonról hoztak ha nem akarsz éhes maradni. Már szólsz a a szomszéd ágyon fekvő bácsihoz is. Miután megtudod tőle őt először a törött vállával hazaküldték mert nem volt szabad ágy, majd négy napot várt a műtétjére, már csak egy dolgot akarsz. Hazamenni.”
BANDITA.