A nemzet pocakos focihuszára mindenre rá akarja tenni kétharmados kezét, amiről úgy képzeli tündérországon belül az ő tulajdonát képezi. Legyen az magánynyugdíj, trafik, föld, Paks, baltás gyilkos, államadósság, költségvetési hiány, közmunka, alaptörvény, alaptörvény módosítás, törvénymódosítás módosítása, adóemelés, nem megszorítás, illiberális, unortodox, nemzeti, keresztény, konzervatív, jobboldali, mutyis, simicskás, kishantos, stadionos, sasos turulos emlékműves, mindig az ő akaratának kell érvényesülni.Mindegy mikor, milyen sunyi, alattomos módon, de meg kell történnie. Ha ez nem így menne széles mélymagyar földön, akkor oda lenne szerinte a centrális erőtérbe vetett összefogás jobban teljesítős rezsicsökkentése.

Ebben a nagy adó nem áthárítós szabadságharcban Orbán Viktor néha azonban magát is képes tarkón lőni a vélt ellenség helyett. Nem zavarja az ilyenkor légüres térben keringő találat, ami kifelé sem hagy látható nyomot önelégült ábrázatán. Ebből adódóan arra gondol, szeretett népe még mindig képes hinni neki, csak egy kicsit komcsiznia kell, el kell mondani mennyire nagyon szerényen viseli ő a kormányzással járó terheket, és mennyi mindent megtesz az ország sorsának a jobbá tételéért. Elöl jár a jó példával, neki már megvan a stadion a kertje végében, számolatlanul szórja a milliárdokat a saját érdekében, és képes mindent úgy csökkenteni, hogy az közben növekedjen. Csökkenti a munkanélküliséget, csökkenti az államadósságot, csökkenti az egy meccsre jutó nézők számát a stadionokban. Az adókat is képes úgy csökkenteni, hogy közben azok növekednek. Az adózók számát viszont növeli, de azok valahogy nem fizetnek be több adót, így viszont csökken az ebből származó bevétel. És ekkor kicsit megzavarodik.

Már többször is megfordult a turulfészkes fejében, ő bizony egy komoly politikai tényező a világban, csak a világ rosszul értelmezi Orbán Viktor nagyságát. Ilyenkor azt hiszi, neki bizony komoly beleszólása van az események alakításában, és a külföld issza a szavait. Itthon legalábbis ezt igyekszik elhitetni a szavazóival, akik végül is ezt kanyar nélkül beveszik, és még biztatják is a folytatásra. Csak kicsit sokat, és sokszor kellett ahhoz csalnia, ezen szavazók a hatalomban is tartsák a mániáját az általa szélmalmokkal megvívott nem létező háborúkban.

De a háború az bizony drága dolog, és ehhez a forrásokat is csak nehéz harcok árán lehet előteremteni. Ilyenkor jön az adóemelés, ami szerinte nem az, a nem megszorítás, ami más szerint nagyon is az, az egykulcsos adó, ami sok embernek nagy szívás, kevesen viszont jól járnak vele. Jön a munkabér csökkentése, a közmunka világa a kecskével, a befektetők távozása, a magas kamatra jegyzett állampapírok eladása, amit az adózóknak kell majd visszafizetni hamarosan. Jön a rezsicsökkentés, jön a szoborállítás éjszaka. Csak valahogy az a nagy gazdasági növekedés nem akar eljönni. Persze a kormánypárt hűbéresei szépen felosztották már az ország erőforrásait maguk között, nekik ez a növekedés megvan, csak az a szegény lakosság, na az nem akar jobban élni. Már mindenen adó van, a koszon, a tisztaságon, a chipsen, a dohányon, az adón is van adó, de csak nem akar tündérország magától szebb lenni.

És akkor Orbán Viktor fejéből kipattan a megoldás, mint Matolcsyból a pöttykutatás. Ott van a világháló, az úgyis lyukas szerinte, és persze szinte ingyen használja mindenki aki ért hozzá. Neki ezzel a hozzáértéssel nincs gondja, számára ez idegen terület, viszont nem is adózik neki. Ámulattal, csodálattal, bólogatással, imával, egyetértéssel legalábbis nem nagyon, ráadásul még bírálni is lehet ott büntetlenül. Hát akkor nosza. Úgy van ezzel Orbán Viktor, mint a munkával, szerinte mindenkinek dolgoznia kell, csak éppen nincs hol, de attól még kell. Ez is ismeretlen terület neki, életében nem dolgozott, csak politizált, és abból gazdagodott meg. Viszont a munka is adózik, mert nemzeti, így az internet is adózzon, hiszen szerinte ha az nem is nagyon nemzeti, de legalább pénzforrás a stadionokhoz.

Csakhogy Orbán Viktor, az internet az mindenkié, és senkié. Mindenkinek joga a használatához, és azt senki nem korlátozhatja. Aki akadályozni merészeli az internet elérését bármilyen módon, annak a gondolkodásával van nagy baj, meg a felfogásával is. Az internet a világnak az a területe ami összeköt, előre visz, tanít, nevel, szórakoztat, segít, jobbá tesz. Ez egy egész, a világ, nem pedig egy nemzeti sajátosság. A magyar földet lehet a műkörmös haveroknak odaadni a támogatás felvétele érdekében. A trafikokat lehet elvenni az addig abból élőktől, meg azoktól, akiknek ez csak egy része volt a jövedelmének, és azt is odaadni a haveroknak, utólag meg megemelni számukra hasznot. A szerencsejátékot oda lehet adni szivarozó vén fasziknak, csak mert az olyan rambós. Pakson lehet építeni új erőművet, és így vissza lehet hívni az oroszokat, ezt senkivel meg nem beszélve. Lehet milliárdokat közgépesíteni. Ezek nemzeti dolgok, erre szavazott az ország, ezt megteheti a kétharmadod, elhiszi a szavazód, a többi meg nem foglalkozik vele. Nem az ő trafikja, nem az ő földje, nem az ő közgépe, és nem Paks a lakóhelye. Csakhogy a világháló nem kizárólag a tiéd Orbán Viktor, és nem a kormányé, nem a párté, nem egy eszméé, nem a szabadságharcé, nem a rezsicsökkentésé. Az elérését nem gátolni kell, hanem segíteni, de ez neki idegen, és haszna sincs belőle, ezért akarja mindenáron bevonni a nagy nemzeti adózásba. Viszont joga nincs hozzá, itt nem érvényes a kétharmad, és az akarata. De ezt sosem fogja Orbán Viktor megérteni, csak ha majd megtanulja használni. Ha már majd kibukott a politikából. BANDITA.