" Mikor tanulja már meg végre a szabályokat a hazai média? Csak azt írjuk le, csak azt jelentetjük meg, ami a hatalom számára kedves, annak megfelelő, és róla csak szépeket és jókat mond. Nem buktatunk meg álamfőket, csak mert tehetségtelen seggnyaló az illető. Nem teregetjük ki a kormány, és a hozzá közel állók mocskos ügyeit, nem keresünk összefüggéseket, nem oknyomozgatunk a felelősök után. Szépen csendben leírjuk egy nap százszor is ha kell, milyen qrva jól teljesít az ország, Orbán Viktor ismét megmenti a hazát, és mekkora siker volt a népszavazás.

Minden magát nagyon sajtószabadnak és függetlennek képzelő médiaszereplő csak addig lehet életben, ameddig tartja magát az általunk meghatározott szabályokhoz. Ha már nagyon a bögyünkben van, akkor szép csendben kicsináljuk az illetőt, a magyarázatot közben hozzáigazítjuk a saját történetünkhöz. Talán azt képzeli valaki, mi a Fidesz, vagyis a nemzeti együttműködés rendszerének nevezett hatalmi kény, és kedv nem tudunk bárkit, bárhol, bármikor leírni a térképről? Ha valaki nem úgy táncol ahogy mi azt szeretnénk, az ne  üljön kocsiba, mert még véletlenül mérgezést kap. Ugye értjük? Ez nem fenyegetés, gazdasági döntés. És mi,  a Fidesz, vagyis annak nevében a hatalom gyakorlói mindent gazdasági oldalról közelítünk meg, ha úgy tartja kedvünk.

Méghogy helikopterezés, meg bulibáró. Na majd megtanuljátok ti kormányhoz nem eléggé lojális firkászok mi fán terem a folyton bővülő lakás. Csak a nézését, meg a járását fogjátok a távolból figyelni a közpénz áramlásának, de abból ti nem fogtok egy kék plakátra valót sem látni. Majd mi eldöntjük mikor, és mennyit adunk azoknak, akik a nekünk megfelelően adják elő a kormányzás sikereit. Nem sajnáljuk a támogatásnak nevezett adóforintokat azoktól az újságoktól, ahol nem beszélnek arról végül is mi a valós helyzet az országban. A közmédiát meg egyenesen azért hoztuk létre a költségvetésben neki meghatározott évi nyolcvan milliárdból, az folyamatosan nyomja az emberek arcába a nekünk tetsző megközelítését az eseményeknek.

Nem írogatunk az oktatásban meglevő állapotokról, nem baszogatjuk a KLIK nevű találmányunkat. Nem írjuk le, hogy ez a szervezet viszi el tök értelmetlenül az oktatásba beleölt pénzek nagy részét, működése mégis maga a káosz, de legalább jó sok emberünknek jól fizető állást teremtettünk vele. Nem írjuk le a tanárok megfélemlítését, a rájuk erőszakolt tantervet meg sem említjük, a döntési szabadságuknak az elvételét pedig még tagadjuk is. A tanulókról meg aztán csak a szépet és a valótlant állítjuk. Hogy nekik már nem kell sok tudást megszerezniük, csak annyit amennyit mi jónak látunk. Még azt le lehet írni az életformájukról sokszor éhesen mennek az iskolába, de ennél jobban nem kell dicsérni az általunk felépített rendszert.

Nem mondunk olyat a betegek meghalni járnak az egészségügybe. Szép stadionokat építettünk a kórházak mellé, ez nem ronthatja el a sportról kialakított képet. Az orvosok, és a nővérek is most kaptak pár ezer forintot, na ezt azonban szépen fel lehet majd kerekíteni pár nullával. Nem írjuk meg azt a tényt, fogalmunk sincs mihez is kezdjünk az olyan területekkel, ahol gondoskodni kell minden emberről, mi csak magunkat szeretjük, a többi oldja meg a problémáját ha már betegnek mer lenni. Annyi pénzt kellene rájuk költeni, ami veszélyeztetné az ellopható közpénz mennyiség jelentős százalékát, így nem is adunk erre területre sokat, de azért mindig megígérjük.

A kormányhoz közeli embereket meg végképp békén hagyjuk. Nem foglalkozunk Orbán Viktor kisvasútjával, a strómanjaival, Mészáros Lőrincet ügyes üzletemberként ábrázoljuk glóriával a homlokán. A támogatások lenyúlását sem említjük, Simicskát azonban lehet szidni, mégis csak gecinek nevezte Orbán Viktort. Nem beszélünk róla, a jegybank elnöke elmebeteg, nem emlegetjük állandóan a közpénz ellopását, annak jellegének az elvesztéseként. A jegybank független, a haszon amit eltékozol pedig a mienk, vagyis a hatalom felső köreinek a zsebét tömi. De erről síri csend kell legyen.

Röviden meghatározva a lényeget, ha nem azt teszi a honi sajtó melósa ami nekünk megfelel, nem fogja be a száját a valóságról, akkor ha egy reggel véletlenül nem találja meg a munkahelyét, csak magára vethet. Mi időben szóltunk." BANDITA.