Nagyon nehéz lehetett a nemzet legnagyobb nem megszorítójának visszafogni magát addig, amíg fejest nem ugorhatott a jegybanki kincseskamrába egy nagy pancsolásra. A pénz ott úszkált a szeme előtt szépen sorba rendezve, várva mikor kerül majd sor a felhasználására, ahogy azt a normális gazdasági folyamatok megkívánják. Részeg brókerek ha megtámadják a forintot, meg ilyenek. De már kiderült, Matolcsy György nem is ilyenekre szánta ezt számára példátlan lehetőségeket kínáló eszközt ami a rendelkezésére állt. Csak még eddig nem jött el az ő ideje.
Igazi Fideszes vezetőhöz méltóan Matolcsy György is szépen sunyi módon már korábban előkészítette a jegybank pénzének a lehető leghatékonyabb felhasználását a maga, és a kormánypárt számára. Persze nemzeti turulmadárnak öltöztetve az egészet, aki büszkén repked tündérország felett. Kormánypárti elit körökben ilyen hatékonyságnak nevezik általában a lopást, és teszik nemzeti mázba. Közben nagyon igyekeznek ezt egy olyan kifinomult eleganciával előadni, amiből szerintük a választó egy szót sem ért meg, de beveszi kanyar nélkül. Pedig a lopás az mindig az, bárhogyan is nevezik, akár stadionnak is.
Először, a kezdetekben voltak azok a folyamatok, amelyeket Matolcsy György mint jegybankelnök még a törvényes keretek között igyekezett végrehajtani. De mint mostanra kiderült, ezzel is csak azt kívánta előkészíteni, később szépen lerabolhassa az ország tartalékának szánt pénzt. Magába olvasztotta az ellenőrzési felügyeletet, ami régen a PSZÁF volt, így magát ellenőrizhette a későbbiekben. Kibocsájtott egy növekedésinek álcázott hitelt, amivel az erős gyanú szerint a kormányhoz közeli vállalkozások jártak a legjobban, más nem is igen kaphatott belőle. Eddig még úgy nézett ki, a jegybank teszi a dolgát, őrzi az árfolyamot, segíti a hitelezést, élénkíti a gazdaságot, és ellenőrzi is azt. És májusig volt felügyelőbizottsága a jegybanknak, ami azért némi akadályt jelentett. Meg áprilisban voltak a parlamenti választások is. Addig semmiképpen nem lehetett belenyúlni a kasszába holmi hasznosnak tűnő kastélyvásárlásokkal. Csak elő lehetett készíteni.
De aztán szabad lett a pálya. A nemzet pöttykutatójának nem kellett magát visszafogni, kiélhette magát, és luxus iránti igényét. Persze ezt is szigorúan közpénzből, és stadionnyi méretben csinálta, ahogy azt a kormánypárt elitjétől megszokta az ország. Csináltatott magának a jegybank épületében luxus éttermet, hiszen a magyar gulyást nem lehet akárhogyan, és akárhol kikanalazni. Különösen neki nem, aki már annyiféle adóemelést végrehajtott az ország ellen, a Fidesz érdekében. Vett pár képet, meg egy hegedűt, mert ugye pártolni kell a művészetet. Az mindegy kitől, és mennyiért, a választó ne legyen kíváncsi, bízzon a jegybank kifinomult művészeti igényességében. Ezek voltak a kis falatok, mert ekkora szűnt meg a felügyelőbizottsága. Utána aztán jött a nagy habzsolás. Kastély, mert pihenni azt kell, és nem mindegy milyen körülmények között. Irodaház, lehetőleg a drágábbikból, ki tudja kitől vásárolva, és főleg miért ennyiért. Ezek azért nem annyira jegybanki tevékenységek, viszont Matolcsy György legalább jól érzi magát a munkahelyén, és szabadon verheti el a közös pénzt, fideszes szokás szerint következmények nélkül. És ez megér az országnak pár kidobott milliárdot.
Az igazi nagy falat azonban még hátra van. Matolcsy György úgy gondolja nem múlhat el közgazdasági zsenialitása nyom nélkül, ennek továbbvitelére, és tanítására mindenképpen kell, és érdemes százmilliárdokat elkölteni. Gyorsan össze kell rakni pár alapítványt, venni nekik sarokházakat, az emeletes belvárosi típusból, lehetőleg ezért is sokat fizetve. Van miből, ez nem lehet akadály. És persze lóvé is kell az alapítványok működéséhez. Itt azért ismét nem lehet a jegybank szűkmarkú, mégis csak a nem megszorítás adóemelését kell oktatni megfelelő keretek között az ide jelentkezőknek, akik erről akarnak majd tanulni. Pénz nem számít itt sem, töltse fel a jegybank ezeket az alapítványokat is néhány bő tíz milliárddal, legyen megfelelő háttér az oktatásra.
Ez a kétszázmilliárdos keret több, mint az ország teljes felsőoktatásra szánt pénze. Mondjuk ezt a Fidesz tette ennyire kevéssé, mert nem akar okos embereket képezni maga ellen a sajátnak tekintett országban. De ez még így is egy olyan százezres nagyságú embertömeg oktatására elég. A jegybank kétszázmilliárdjából vajon mennyi tanulót akarnak majd oktatni? Jó, nincs még annyi tanterem a birtokában, kréta is kell, meg tanárok, és turulos gábrieles szobor iskolák elé. Akkor mennyi is marad ebből a pénzből a tanításra? Eddig csak az alapítványok elnökeinek a fizetése nyilvános, ami a kiadások közül látszik.
Ez még csak a történet eleje, de a vége nem lehet kérdéses. Minden meg fog valósulni a jegybank elképzeléseiből, és a Fidesz vezetése, meg a haverok sem fognak rosszul járni. Lesz itt még kifizetőhelynek álcázott oktatás, hiszen ösztöndíj is kell az ilyen iskolákban a tanulóknak. Irodaházat is lehet még vásárolni lehetőleg drágán, és ki tudja kitől. Ezt szokták normális helyen pénzmosásnak nevezni, pedig a Fidesz nagyon igyekszik közben tisztességesnek látszani. És sokan még annak is látják, na ezzel meg tisztában is vannak. Ezért tudnak még az ország nyakán élősködni. BANDITA.
