Már ahhoz is komoly erőfeszítés kell egy tisztességes ember részéről, legyen gyomra végighallgatni a nemzet egyik adócsalójának miniszterként való megszólalását. Az hogy miniszter lehet egyáltalán, megmutatja a jelenlegi rendszer minden gátlástalanságát. Ha ehhez még hozzáveszi az ember, miről is beszél Pintér Sándor amikor fényezi a számokat a belügyi statisztikákban, már nem is csodálkozik rajta, mennyire más dimenzióban létezik az ő fideszes értékrendje is. Mondjuk ezzel nem lóg ki a sorból a többi alig mérhető intelligenciával rendelkező kormánypárti hazudozótól. Értékeléséből világosan kihallatszik a kormány által teremtett tündérország minden szépsége, csak ez éppen éles ellentétben van a jelenleg alig élhető ország mindennapi állapotával.

Pintér Sándornál már megszokhatta a közvélemény, mindig úgy osztja a számokat, hogy az lehetőleg neki legyen jó. Ezt megtapasztalhatta az “eladott” magáncégénél dolgozó vagyonőr, akinek elcsalta az adóját az alvállalkozói rendszerrel, és a jelenleg az irányítása alá tartozó minisztériumhoz kiosztott közmunkás is, akinek kecskét ajánlott az életben maradáshoz. Amiről most beszélt az értékelésében, az a rendvédelmi terület, aminek általa vezetett parancsuralmi rendszere nem engedheti meg a valós számok közzétételét, csak azt ami a kormány számára kívánatos. Így a rendőrségi( tűzoltó, katasztrófavédő )beosztottak csak lehajtott fejjel moroghatnak amikor agyondicséri az általa vezetett területen szerinte elért eredményeket. Az átlagpolgárnak, aki meg végighallgatja, rá kell jönnie, tündérországban valósak lehetnek ezek a megélések, de számára csak a bezárt ajtó, és a leláncolt javak jelentenek pillanatnyi védelmet az értékei számára. Az is csak addig, amíg a kormány nem vet szemet a legújabb területre amit meg akar szerezni magának, nem kezd el vele szabadságharcolni, és megmenteni a maga számára. Olyan biztonság létezik ma az országban, hogy akinek a megélhetésére szemet vet a kormány, azt egyszerűen trafikolhatja. Ehhez még hozzá kell venni a valódi bűnügyi elemeket a mindennapokban, amelyek számaival való trükközés valóban jelentős eredményeket képes mutatni, csak nem valósat, és ez nem áll köszönő viszonyban sem a tapasztalatokkal, amit az ember megél mindennap. Egy kis beemelés itt, egy kis törlés ott, és máris az jön ki, nincs itt semmi baj, a kormány máris jobban teljesít. Ezt hívják a köznyelvben hamisításnak, és ennek az előadását hazugságnak.

Orbán Viktor is hozzárakta a maga meséjét az értékeléshez. Nem is lehetne attól pofátlanabb, mint ahogy közben előadta a szegény tiszthelyettesek megélhetési gondjait. Nehéz elképzelni azt a helyzetet, amikor a főtolvaj, akitől még a beton sincs biztonságban, mert azt is közgépesíti a repülőterére,az adócsalóval egy bérjegyzéket silabizál, és rácsodálkozik az ott található kis számokra. Mert ugye kellene mellé számára egy magyarázó is, ami tartalmazza, mennyit vett el az egykulcsos adóval az évek alatt, amióta bevezette azt, mennyit vett el az áthárított adókkal, ami már akkor is csökkenti a megadóztatott fizetést ha a bankban akar hozzájutni a munkavállaló. És lehetne egy külön táblázat egy olyan számsorral, mennyivel volt olcsóbb a devizahitel, mielőtt Kósa Lajos megszólalt a kormány váltás után nem sokkal, és a forint árfolyama hogy változott azóta, mondjuk a benzin árához képest. Na de Viktor nem az a fajta aki ne ismerné fel a szükséget, és ne akarna segítene azonnal a tiszthelyettesi állományon. És nem kicsit álszent a lelkem ilyenkor. Most nem számít a semmisségi törvény, a szemkilövető Gyurcsányista hóhér megnevezés, itt a lét a tét most, meg a választás. Mert azért arra is költeni kell a közpénzből, nem baj ha ez olyan megvesztegetés szagú is lesz, és alkalmas arra is, szembeállítsa a rendőrt más terület munkavállalójával. Azért ha nem lenne trágyadomb, a focipálya körül rohangáló agya egysíkúságában, rá kellene jönnie, a gazdaság minden területén a végrehajtó állomány hasonló megélhetési gondokkal küzd. Ne legyen kétsége senkinek, tudja ezt a beste, csak nem érdekli. A munkát keresők, és nem találók pedig még ettől is rosszabb helyzetben vannak, és ezt is neki köszönhetik, elég nagy részben. Az a nagy szerencséje, a társadalom már nem azt nézi, miért ennek ad, annak meg nem, örül a ténynek, legalább valaki visszakap egy keveset abból, amit addig elvett tőle a jelenlegi kormányzat. És közben nem gondol arra, mekkora sértés egy rendőrnek a tolvajtól vissza kapni a zsákmány egy kis részét, és ezt még meg is kellene köszönnie, mint életpályamodellt.

A legnagyobb pofátlanság a végére maradt, mikor a nemzet pocakos focihuszára előadta jogállami meglátásait. Szerinte 2010 után állt helyre a jogállam, mikor az ügyészség élére egy csak hozzá hűséges pártkatona került, a belügyminiszter egy adócsaló lett, a bíróság élére egy kollégiumi haver felesége lett kinevezve, a köztársasági elnök, egy “álamfő” után egy másik szobatárs lett. 260 valahány tolvajsegéd segítette számára az állam kifosztását, alaptörvényestől, földtörvényestől, baltás gyilkosostól, vak komondorostól, munka törvényestől, trafikostól. Ezek a rohadékok elvittek mindent, még a betont is, az oktatást, az egészségügyet, a médiát, a szerzett jogot, a rokkant jogot, a magánnyugdíjat, a gyerek jövőjét és kajáját. Ilyen szervezett rablóbanda még nem járta a magyar politika háza táját, mert azért ha őszinték vagyunk, mutyi az mindig is volt. De ezek már túl mentek azon a határon, ami csak az anyagi javak lenyúlását jelenti, ezek már mindenkit a saját képükre akarnak formálni, az akarata ellenére. Különben éhen döglesztik, ha legalább nem szolgálja őket beletörődésével. Viszont minden lopásnak törvényi keretet is adnak. Ha ez náluk a jogállami rendszer, akkor ez a rész valóban náluk fejlődött ki.

Aki elfogadja azt a tényt, tőle lehet lopni, csak neki is hagyjanak valamit, az elég szánalmas emberke, megérdemli a sorsát a Fidesz rendszerében. Aki elfogadja azt a tényt, akkor most ez, van, nem tudok rajta változtatni, mehet az előző mellé. Aki azonban képes a kisebb rossz felé fordulva, a többség akaratát elfogadva, vita és érvek mentén tenni a saját sorsáért, tegye már meg, nem csak mereszti a seggét otthon, és vitázik a kocsmában. Hanem odamegy ahol szerinte változtatni tud a sorsán, és reményt ad a jövőjének. Nem tökéletes a rendszer, de lehet rajta változtatni, csak azt az egyénnek is akarni kell. A Fidesz, pont az egyént akarja kihagyni a politikai játszmából, helyette, és nélküle akarja megmondani neki a sorsát. Közben azért jól is akar járni hiába van szemléletével kisebbségben. És nem kicsit, de nagyon. Ezen azért érdemes változtatni. BANDITA.