60 km az Éhségmenettel!

 2012.02.14. 07:59

Be kell valljam férfiasan, ez qrva kemény volt! Szombaton este csatlakoztam a megfáradt csapathoz, akik később elmondták ez az utolsó két etáp volt a legnagyobb szívás. Mit mondjak erre? Akkor megszívtam, de nem bánom. Mikor leérkeztem a csapathoz szombat este, baráti segítséggel /köszi Zsuzsi/ Potyázva a BKV-n,egy csomó fekvő embert találtam ott, akik még éppen levegőt próbáltak venni, az aznapi megpróbáltatás után. Már látszott rajtuk a fáradtság, de tudtak mosolyogni,és örömmel üdvözöltek. Nem nagyon volt idő beszélgetni, de mint új embert azért kérdezgettek. Mint később kiderült, tökéletesen beleillek ebbe a menetbe, hiszen mindannyian közös problémákkal küszködünk.Mintha a saját szavaimat ,gondjaimat hallottam volna vissza, csak ismétlésben. Este már közel teljes értékűnek számítottam, csak még nem tapostam velük az aszfaltot. De ennek is eljött az ideje.

Reggel elindultunk azt aznapi terve teljesítésére, ami mint később kiderült a legrosszabb szakasza volt az útnak. De Imi, aki az elejétől az élén haladt, most sem sétagaloppozott, hanem fáradhatatlanul gyűrte a kilométereket, mi csak követtük. Kemény ember, ezt bátran kijelenthetem, a látottak, és tapasztaltak alapján. És nem mellékesen az egyszerűsége mellett, nagyszerű is, ahogy a beszélgetésekből kiderült, amelyek során nem öntötte szóvirágokba gondolatait, érzéseit, hanem érthetően megfogalmazta azt. Nagy elszántságról tett tanúbizonyságot, mikor megszervezte ezt a menetet, és végig is vezette. Nem igazán lehetett abban befolyásolni, mit is kell mondania a menet közben feltűnő újságíróknak, maximum az indulatait kellett csitítani a megfogalmazásban. Látszott rajta, nem csak magáért megy elöl, hanem azokért is, akik csak egy kis részben is, de egyetértenek vele, azokért, akik hasonló problémákkal küzdenek mint ő, azokért akik már nem tudnak küzdeni, és azokért is, akik még csak ezután fognak szembenézni ezekkel a dolgokkal. Összetett, és egyszerű ember. Még sok ilyen kell ebbe az országba. Az aszfaltot taposók között volt szinte minden életformából, élethelyzetből érkező, és a menet fogadtatásából látszott a majdnem teljes egyetértés is. Volt persze olyan is, aki még nem tartozott a leszakadó középosztályhoz, és ezt ki is mondta, lehúzott ablaknál, mikor elment mellettünk, de számuk elenyésző volt. A jelen levő képviselők, akik beálltak Imre mögé, egészen emberiek voltak. Nem semmi élmény volt látni a fáradtságot az arcukon, üveges tekintetüket, mikor megálltunk pihenni, de szerintem hasznukra vált a menet. Nem arra gondolok, fittebbek lettek, vagy kiszellőzött a fejük, inkább arra, látták, hallották mi is a probléma ebben az országban, amelynek nem mellékesen ők is okozóik voltak.Ezzel szembesülniük kellett, hiszen voltunk páran, akik ezt meg is mondtuk nekik. Érezhették a feltört láb kínját, a másik mosdatlan szagát, mert nem mindig volt azért fürdőszoba, hallották a beszélgetéseket, abban részt is vettek, és látták az embereket testközelből, nem egy gyűlésen, vagy egy autó ülésén hátradőlve. Csak remélni tudom átérezték, mivel jár egy döntésük, aminek az emberek viselik a következményeit, mikor róluk beszélnek. És persze jó volt ezeket elmondani nekik, Nyaki / lehetett így szólítani Nyakó Istvánt/ még meg is köszönte az infókat, és talán van esély használni is tudja, a elkövetkező időkben, és nem tér vissza minden a régi kerékvágásba: Ezt a kerékvágást nem akarom most részletezni. Tapostuk a kilométereket, integettünk, cipeltük a kapott szeretet pogácsáit, szendvicseit, mert a mi menetünknek ez volt a fizetsége. És persze félni sem kellett, bárkit is kirúgnak, ha itt van, vagy azért mert nincs itt. Ezt a szúrást le kellett írnom. Kaptunk elég támogatást, ami nem skálán nem mérhető, de nagyon sokat jelentett nekünk, mikor elértük Budapestet, és végre elmondhatták a színpadon ezek a feltört lábú fiúk és lányok, magyar mindenhol megél a munkájából, csak itthon nem. A megjelent képviselők, és a kevés szimpatizáns megtapsolt, és megveregette a vállunk. A képviselő talán belátja a hibáit, és változtat az eddigi gyakorlaton, ami mint már írtam, neki is köszönhető, a megjelent szimpatizánsok pedig már tudják mire lehet képes az ember magáért, és a másikért.

Nem mentegetni akarom a kis létszámot, vagy legalábbis nem számon kérni azt,aki nem jött elénk, az üzenet el fog érni mindenkihez. Ez nem a létszámról kellett szóljon, hanem tükröznie kell a menet lényegét. Ha a pártok rá is telepednek a menet céljaira, esetleg kihasználják azt, azt is tudomásul kell venni, sokan egyszerűen anyagi okból nem tudtak eljönni. A fotelforradalmároknak viszont azt kell tudomásul kell venni, az üléstől feltört seggel nem lehet megváltoztatni a jövőt. Viszont volt egy öreg nógrádi cigány ember, aki nagyon szépen elmondta a lényeget egy pihenőhelyen vacsora előtt. Azt hiszem ezt idézhetem:" Kétszáz embert képviselek, akik nem tudtak eljönni, mert nincs pénzük! Viszont azt üzenik, szavazni el tudnak menni! És köszönik a menetet, ami értük is szól!" Szerintem ebben benne van minden!BANDITA.

Címkék: párt nyakó éhségmenet

A bejegyzés trackback címe:

https://banditapolitika.blog.hu/api/trackback/id/tr994103566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andráska8 2012.02.14. 20:57:12

Nyakónak nincs beleszólása a törvénykezésbe.
Fidesz kétharmad van, s ők nem vonultak ott.